Pesti Napló, 1868. május (19. évfolyam, 5405–5430. szám)
1868-05-28 / 5427. szám
I 123-5427. , ,4. . í -k Szerkesztési iroda*. Fucnoinsek tere 7. szám. 1. emelet. 6..A szellemi rászát illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bennentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terei, szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Csütörtök, május 27.1868. 19. évi folyam Hirdetmények díjai 17 hasábos petitsor egyszeri hird.térnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 80 njkr. Nyilt-tér: 6 hasábos petit 80? . 25 új kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. 6. Évnegyedre : 6 frt 25 kr. o. é. Rendkívüli előfizetés „PESTINA, PL (ha. ElőfizetÉsi tíoll: Junius—augustusi S hóra .......................................... 5 frt 25 kr. Juníni—septemberi 4 hóra.......................................... 7 firt — kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, május 27. 1868. Bizonyítási erő és bélyeg. A bélyeg és illetékek tárgyában az országgyülés elé terjesztett pénzügyminiszteri javaslat egyik pontja, a kereskedelmi és iparüzleti könyvek bizonyító erejét a bélyeggel ellátástól teszi függővé. Hogy jelenleg oly viszonyok közt vagyunk-e, mely a pénzügyi kormányzatnak kötelességévé teszi minden lehető megtakarítást igénybe venni; hogy oly körülmények közt, midőn hosszas elnyomás demoralizáló hatása után, a törvénytelen adókra nézve korábban követett eljárás, a törvényes adókra nézve is gyakran előfordulhat, szükségessé vált-e ily ' rendszabály, s általában, hogy az czélszerű-e, kivihető-e? De kérdésekbe bocsátkozni nem akarok. Csak, miután legújabban ily rendszabály jogos volta ellen is kifogás emeltetett, ez irányban kívánom nézeteimet előadni. Bármely czélszerű, bármely könnyen kivihető rendszabály is csupán akkor lévén alkalmazható, ha a jog határain belül áll, épen nem tartom fölöslegesnek a kérdés ezen oldalának tágabb körben is megvitatását. A bizonyító erő okmányoknál és úgy, mint más bizonyítási eszköznél attól függ, hogy mennyiben képes a bizonyítandó tény valódisága iránt minden kétséget eloszlatni. Ezen, a bizonyítás természetéből folyó elv, okmányokra alkalmazva,azon szabályt szülte, melynél fogva saját maga által kiállított okmányokkal maga mellett senki sem bizonyíthat. Ahol tehát az állam csak ily fokú bizonyító erejét fogadja el valamely okmánynak bíróságai előtt, ott azt, ami már természetileg a bizonyítási eszközben rejlik, nem is teheti feltételektől függővé. Ha azonban az állam fontos állami czélok érdekében kiemel némely okmányokat e szabály alól, s a bizonyítási erő sokkal nagyobb fokával látja el, akkor e kedvezményt feltételekhez is kötheti ; ha van joga az államnak ily kedvezményt adni, joga van azt feltételtől tenni függővé. Márpedig nem hiszem, hogy bárki is jogtalansággal vagy az állam mindenhatóság elvének szentesítésével vádolná az 1840-iki törvényhozást azért, hogy a keeskedelmi és iparüzleti könyveknek kivételes bizony erőt biztosított. A kereskedelmi és iparüzleti könyvekre nézve kimondotta, hogy azok az illető kereskedő vagy iparos mellett is bizonyító erővel bírnak és félbizonyítékot képeznek. Alig hiszem, hogy tagadhatná valaki, miszerint ez valóságos kedvezmény. Igaz, hogy a kereskedői és iparos üzlettel rendszerint párosult pontosság és rendszeretek ezen üzletek életérdeke, a hitel, magukban véve is némi valószínűséget nyújtanak hogy ily kedvezmény az igazságszolgáltatás czélját nem veszélyezteti; de vajjol nem áll-e ily valószínűség számos más osztályú állampolgár üzleti könyvein nézve is, melyek mindamellett nem birnak a bizonyítási erő ily kivételes forfival. Midőn tehát kétségtelen, hogy a kereskedelmi és iparüzleti könyvek nálunk is kivételes, nagyobb fokú bizonyító erővel bírnak; midőn továbbá tagadhatlan hogy ily kedvezményt adni törvényhozásunknak nemcsak jogában, de fontos államczélok érdekében kötelességében állott bizonyára joga van a törvényhozásnak kivételes bizonyító erőt feltételhez is kötni, s e jogot már maga az 1810-diki törvényhozás is gyakorolta. Mondhatnák tán, hogy az eddig megszabott feltételek főleg arra irányulnak hogy a bizonyítás természetétől eltér kedvezmény az igazságszolgáltatás céljával lehetőleg összhangzásba hozassák. De ha állja ez, mindenesetre e feltételek is csak azért voltak megállapíthatók, mert jogában állott a törvényhozásnak a kivételes bizonyító erő elnyerésére feltételeket szabni. Hogy minek lehetnek e feltételek ?—természetesen ismét csak a jogosság képezi a végső határvonalat, s csak ezen belül szemelheti eszközeit aczélszerűség. Az államnak mindenesetre joga van szükséges kiadásai fedezésére járulékot követelni, joga van — de szintén csak akkor, ha szükséges — egyes, költséges fenntartásba kerülő közegeinek magánosok részére teljesített működésekért díjakat követelni. És midőn ennélfogva nem lépi át az állam jogkörét, ha a kereskedelmi és iparüzleti könyvek hitelesítéséért díjakat követel ; midőn kétségtelen azon joga, hogy ezen könyvek kiváló bizonyító erejének elnyerésére feltételeket szabhat, akkor joga van az illető díjak — már legyenek azok akár bélyeg által, akár más módon beszedendők — pontos lefizetését is ily feltételül tűzni ki, mert a feltételül tűzött cselekmény magában véve joggal követelhető. Ily feltétel azon okmányoknál, hol a pénzügyminiszteri javaslat felvette, nem jogtalan, s a magyar törvényhozás ennek törvényre emelése által nem lépné át jogkörét. b.n y. -------- ami -------- ] Pest, máj. 2? E napokban záródtak be egy diplomatiai tárgyalás adái, mely Magyarország speciális „keleti kérdése“ felett a közös és magyar minisztérium között folyt. Földmivelésünknek van t. i. egy konok és ádáz ellensége, mely mindannyiszor kelet felől árasztja el hazánkat, meg megtizedeli amúgy is elégtelen marhaállományunkat, s ha sikerül tömérdek áldozattal és erőmegfeszítéssel véget vetői pusztításának, alig éledezik marhatenyésztőnk ismét ott terem valahol a keleti határokon, s terjed beljebb feltartóztathatlanul. A kapu, melyen ez ellenség, a keleti marhavész, rendesen útját veszi — mint vette azelőtt előkelőbb testvére, a keleti pestis — Erdély. Ugyanazért Erdélynek, Bukovina, Moldva és Oláhország felé való szélein régtől fogva fennállanak az u. n. vesztegintézetek, melyek amint jó szolgálatokat tettek azelőtt is folyvást, úgy kétségtelenül hivatva vannak jövőre is, czélszerű és szigorú kezelés mellett, elsőrendű tényezőkként szerepelni a marhavész elleni intézkedések között. Ezen, anyagi gyarapodásunkra oly fontos ága a „honvédelemnek“ a katonaság kezéből átmegy a magyar közgazdasági minisztérium igazgatásába. Mi ezen, imént hitelek után vett értesülést ugyanazon örömmel fogadjuk, melylyel fogadtuk annak idejében magának az állategészségi ügynek a közgazdasági miniszternek gondjai alá helyezését. Mert csak igaz marad az mindenkor, hogy ahol valamely érdek csak második sorban, mások mellett, vagy mások mögött részesül figyelemben, ott nincsen róla gondoskodva úgy, mint a maga saját fontossága megkívánja A gazdaságnak a marhatenyésztés egyik legelső gondja, s így a marhaegészség a közgazdasági miniszternek is egyik legelső gondja fog lenni. A minisztériumnak, fájdalom, már működése első esztendejében volt alkalma bő tapasztalást szerezni e téren. Mint némely családainkban egy-egy ősi per befejezetlenül szállt át egyik ivadékról a másikra, úgy maradt egyik kormányról a másikra, s legutóbb a helytartótanácsról a minisztériumra a marhavész ellen , való be sem végzett küzdelem. Mindent megtett azután a minisztérium, amit a körülmények közt tehetett, s az eredmény, melyet elért, előbbi esetekhez fog jva, aránylag minden esetre kedvező volt. ! De azért sok-sok ezer forint magán- és közvagyon ment kárba a múlt évben is, és fog kárba menni — ezt nem titkolható el maga előtt a miniszter úr — jövendőben is, ha a jelenleg fennálló intézkedések gyökeres és rendszeres reform alá nem vétetnek. Tehát reform, és ismételjük, rendszeres reform, mely minden ide vágó intézkedést a határszélen, sőt — amennyiben a szomszéd országokból való gyors és megbízható értesülés főfontosságú momentum — a határszélen túl kezdve, egész az ország szívéig egy szerves egészszé foglal össze, ily reformhoz kellett fogni halasztás nélkül. Úgy de épen a vesztegintézetek, elsősorban az erdélyiek, melyek az ország határait vannak hivatva megvédeni, amint egyrészt kissé elkorhadt szervezetük mellett úgy is csak részben feleltek meg rendeltetésüknek, úgy másrészt — mert más kezekben voltak — teljesen kívül állottak ama közvetlen, szerves összefüggésen, mely egymaga lehet csak képes tartós békét vagy gyors diadalt biztosítani az országnak ama makacs ellenség irányában. Ha meglesz amaz összefüggés, ha egy kéz intézi majd a dolgot, mely úgy, mint bármely hadviselés okvetlenül megkívánja az egységes rendelkezést, reményünk lehet, hogy földművelési statistikánk ama szomorú tabellái, melyek a marhavész által okoztatni szokott veszteségeket százezrekkel tüntetik fel, mindegyre összébb-összébb fognak sorvadni. Annyi kétségtelenül áll, hogy teszem múlt évben, ha tizedrészét amaz erő- és pénzösszegnek, melybe e calamitas az országnak került, idejekorán és czélszerű módon a határ megvédésére fordítottuk volna : gazdaságunkat a tömérdek veszteség, kereskedésünket a zavaró fennakadások nem érték volna. Elismerésünket és köszönetünket kell nyilvánítanunk közgazdasági miniszterünk irányában, ki a vesztegintézetek átadását — miként halljuk — nem harcz nélkül, kivitte, de elismerésünket a közös hadügyminiszter irányában, ki alá tudta rendelni az egyéb melléktekinteteket az igazi és főczélnak, s — bár némi harcz után, de ——a — Országgyűlési tudósítások. A képviselőház május 27. tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károly, jegyző: Ráday László gr. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése alkalmával Halász Boldizsár megjegyzést tett annak Sulyok Mór képviselő lemondását tárgyaló tételére; szóló képviselő a lemondó levelet azért is felolvastatni kívánta volna, mert a háznak szerinte tudni kell, miért mond le valaki az országos képviselőségről. A jegyző kielégítőleg válaszolt, kimutatta, hogy a jegyzőkönyvben sem több, sem kevesebb nincs, mint amennyi történt; nem mondja, hogy a levél felolvastatott, hanem csak hogy bemutattatott. Ezen megjegyzésekből eredhető vitának végét szakító Bónis Sámuel azon észrevétellel, hogy hiszen ki van küldve egy bizottság a házszabályok átdolgozására, majd ha ennek munkálata fog tárgyaltatni, lesz helyén e kérdés megvitatása is. A hitelesítés után elnök az érkezett irományokat mutatja be. Felvétetvén a napirend, Bujanovics Sándor felolvassa a közp. bizottmány jelentését a Poroszországgal s a német vámszövetséggel kötött kereskedelmi szerződésről, mely következő: Jelentése az osztályok előadóiból alakult központi bizottságnak, a Poroszországgal kötött kereskedelmi- és vámszerződés, a hozzá csatolt A) B) és C) alatti mellékletek, és azon szerződésre vonatkozó jegyzőkönyv tárgyában. A központi bizottság tárgyalva a Poroszország és a vámegyleti államokkal kötött kereskedelmi és vámszerződést, az ahoz A) és B) alatt mellár kelt be- és kiviteli vámtarifával, a C) alatti vámkartellel, és a Berlinben 1868-idik évi mártius 9-dikén felvett zárjegyzőkönyvvel együtt, annak tartalmát, és egyes vámtételeit, mint Magyarország anyagi érdekeire nézve az eddigi állapotnál kedvezőbbet, s a kereskedelmi s vámpolitika terén előhaladást tanúsítót elfogadta, s jóváhagyás végett a képviselőháznak ajánlja. Tekintve azonban ezen kereskedelmi és vámszövetség alaki részét, különösen az abban, és mellékleteiben használt czimezéseket és területi elnevezéseket, a központi bizottság nem találta ezen czimzések és területi elnevezésekben Magyarország közjogi állását és államiságát, különösen pedig az 1867-dik évi XII törvényczikk 28-dik §-ban világosan körülirt dualismus és , paritás elvét kifejezve, ennélfogva a szerződés és mellékleteiben használt czimzések és területi elnevezések elfogadását nem ajánlhatja. Ugyanazért megnyugvással vette a minisztérium azon nyilatkozatát, hogy ő Felsége időközben legmagasabb beleegyezését adta ahhoz, hogy a szerződésben neheztelt czímek és területi elnevezések az alább elősorolandókkal váltassanak fel, mely módosítások a szerződés és mellékletei szövegén a következők: A főszerződés bevezetésében ö Felsége czimére nézve következő elnevezés „Ó csász. királyi apostoli Felsége“ helyett tétessék : „Ő Felsége az ausztriai császár és Magyarország apostoli királya.“ A második bekezdés első sorában „ő császári királyi apostoli“ helyett teendő: második bekezdésének 3-ik sorában foglalt azon szavak helyett „az osztrák monarchi államaiban“ teendő: „ő csász. és kir. apostoli Felsége mindkét állama területén. A 4-ik czikk 7-ik bekezdésének első sorában a „császári királyi“ szavak közé, az „és“ szó beszúrandó. A 21-ik czikk harmadik bekezdésének második sorában előforduló „kölcsönös értesítés“ szavak helyett teendő: „közös egyetértés.“ Az A) alatti mellékletben a czimirat második sorában azon szó „Austriába“ helyett teendő: „ő csász. és királyi apostoli Felsége mindkét állama területére.“ A B) alatti mellékletben a czimbat második sorában azon szó „Ausztriából“ helyett teendő : „ő csász. és királyi apostoli Felsége mindkét állam területéről. A C) alatti mellékletben a 2-ik §. kilenczedik sorában’azon szó „Ausztriában“ helyébe teendő : „ö csász. és kir. apostoli Felsége mindkét állam területén.“ A zárjegyzőkönyvben az első pont első sorában ezen szó „Ausztria“ helyett tétessék: „ö csász. és kir. apostoli felsége“ ; a második pont első sorában a „császári királyi“ szavak közé „és“ teendő. A harmadik pont első sorának azon szavai helyett „az osztrák meghatalmazottak“ tétessék : „ő csász. és királyi apostoli felsége meghatalmazottai.“ Ugyan a 3-ik pont második sorában foglalt „Ausztria“ szó helyett tétessék : ő csász. és kir. apostoli felsége.“ A 8-ik pont második bekezdése első és második sorában előforduló „Ausztria és az érdeklett vám-egyleti államok“ helyett teendő: „a szerződő felek“ ; ugyszinte a 8-ik pont utolsó bekezdésének 3-ik sorában foglalt: „az Ausztria“ szavak helyett tétessék: „ő cs. és királyi apostoli felsége“ ; a 9-ik pont 5-ik alpontjának második sorában előforduló: „Ausztria és a vele“ szavak helyett teendő: „Ó csász. és kir. apostoli felségre co a • x A 10-ik pont utolsó bekezdésének első sorában foglalt „Ausztriában“ szó helyett teendő: „0 csász. és kir. apostoli felsége mindkét állam területén“; a 12-ik pont második sorában ezen szó „Ausztriával“ helyett teendő: „0 csász. és kir. apostoli felsége mindkét állam területével továbbá a 12-ik pont 7-ik és 8-ik sorában ezen szó „Ausztria“ helyett tétessék: „0 csász. és kir. apostoli felsége“ ; a 13 ik pont hatodik bekezdése második sorában előforduló „vámegyleti állam, és Ausztria“ szavak helyett teendő : „a szerződő felek“ ; a 16-ik pont után mellékelt A minta második sorában foglalt ezen szó „Ausztriában“ helyett tétessék: „Ó cs. és kir. apostoli felsége mindkét államterületén.“ Végül a B) minta harmadik pontjának harmadik sorában foglalt „Ausztriában“ szó helyett teendő: „Ó ézász, és kir. apostoli felsége mindkét államterületével.“ A központi bizottság ezen alaki módosításokkal, a kereskedelmi és vámszerződést és mellékleteit átalában, és részleteiben a képviselőháznak elfogadás végett ajánlja. A központi bizottság abbeli óhajtását, hogy a czímkérdés Magyarország közjogi állását és államiságát kifejező,s minden félremagyarázást kizáró módon mielőbb szabályoztassék, kijelentvén, erre nézve a kereskedelmi miniszter úr azon nyilatkozata által, miszerint e tárgyban a lehető legrövidebb idő alatt a kellő intézkedések meg fognak tétezni, megnyugtatva jön. A jövőre nézve kijelenti a központi bizottság még azon óhajtását is, hogy a megkötendő kereskedelmi és vámszerződések, a támadható kétségek eloszlatása végett azon eredeti nyelven is, melyen köttetnek, a képviselőháznak-, bemutattassanak. Végül azon kérdésre nézve, minő formában nyilatkoztassa ki a képviselőház azon kereskedelmi és vámszerződés elfogadását, a központi bizottság e szerződének jóváhagyását s ő Fetsége szentesítése hozzájárultával utólag törvénybe igtatását ajánlja. Kelt Pesten, 1868. évi május 27-én. Bujanovics Sándor, központi előadó. A felolvasott jelentés, a ház helyeslése reményében, már kinyomatva lévén, az legott a képviselőh ház tagjai közt szétosztatott, s tárgyalása a holnapi ülés napirendjébe vétetett. Ugyanezen ülés tárgyát fogják meg képezni a főrendi ház jegyzőkönyvi határozatai a görög-keleti vallásúnk ügyében elfogadott törvényjavaslat módosításáról, valamint a nagyvárad-eszéki vasútvonal törvényjavaslatában tett módosításról. Végre a holnapi ülés tárgyát teendi a városok képviselői által benyújtott indítvány is a városok törvényszéki kiadásairól. Székely Gergely a következő interpellációt intézi a közoktatási miniszterhez. Interpelláló a nagyméltóságu magy. kir. közoktatási minisztériumhoz. Miután köztudomás szerint az erdélyi volt határvédezredek czéljaira alapított katonai elemi iskolák még 1858-ban, a különböző vidékek polgárainak többsége arányában, vallásfelekezeteknek osztatván ki, a sepsi-sz.-györgyi „Gränz- Normal-Schule“ név alatt ismeretes katonai német jelemi iskola a helvét hitüek illetékébe juttatni határoztatok, s annak tettleges átadása 10 év óta csakis azon szín alatt halogattatok, mert a róm. kath. püspökség az alaptőkének egy részében jogigényt formált, de a helv. hitüeknek a helyiség iránti teljes jogát nyilvánosan soha senki kétségbe nem hozta, s miután ezen helyiség megkaphatása a sepsi-sz.-györgyi 1859-ben életbe lépett ev. ref. algymnasiumra nézve fontos kérdés. Szándékozik-e a n. m. közoktatási miniszter úr akadály és haladék nélkül igazságot szolgáltatni, oly formán, hogy valamint más, ehhez hasonló iskolák még 1858-ban az illetékesnek ítélt felekezeteknek átadattak, úgy ezen sepsi-szentgyörgyi „Gränz-Normal Schule“-nak helyisége (az alaptőkére nézve talántán még függőben levő kérdések méltányos megoldása előtt is, a helvét hitüek tanodái czéljaira átadattassék, hogy már a folyó évi sept. 1. napján kezelendő tanévre nézve az ev. ref. igazgatás alatti nevelőintézetek tanterve ahhoz képest alkalmaztathassák. Pest, máj. 27., 1868. Beadta: Székely Gergely, Ilyefalva városi országgyűlési képviselője. Az írásban is benyújtott kérdés válaszolhatása végett kiadatott a megkérdezett miniszternek. Horváth Boldizsár igazságügy miniszter. T. képv. ház! Gáll József kép. ur a máj. 4-én tartott országos ülésben az erdélyi sajtó viszonyok tárgyában interpellatiót intézett a minisztériumhoz. Ezen interpellatió két kérdésre oszlik. Először kérdi a t. képv. ur, van-e tudomása a kormánynak arról, hogy Erdélyben, különösen pedig Nagy-Szebenben a sajtó irányában az előző vizsgálat, a megintés gyakoroltatik, és másodszor, várjon hajlandó-e a kormány az erdélyi sajtóviszonyokat a mai kor követelményeihez és az alkotmányosság igényeihez képest átidomítani ? Mi az első kérdést illeti, köztudomású dolog, hogy Erdélyben még az 1852. évi sajtó rendszabályok vannak hatályban. E sajtó rendszabályokat nem a magyar minisztérium léptette életbe, hanem átvette azokat, mint a korábbi kormányrendszer hagyományait. E rendszabályok értelmében a kormány kőben a megintést gyakorolják. A kormány egyes esetekre vonatkozólag soha sem adott utasítást közegeinek az iránt, hogy a megintés eme jogával éljenek, azonban nem veheti xlosz néven a kormány sem a törvényhatóságoktól, sem pedig saját közegeitől, hogy ezen jogot mindazon esetekben gyakorolják, melyekben az alkotmány és a közrend érdekei azt követelik. E joghoz kénytelen a kormány egyelőre még ragaszkodni azon elvénél fogva, mely szerint nem akar fennállót lerombolni addig, míg helyébe jobbat nem képes állítani. Meglehet, hogy ezen elv mellett még egyideig itt-ott intézményekkel kell megküzdenünk, melyek a kor követelményeit nem elégítik ki, de sokkal nagyobb rész volna tabula rasat csinálni, még mielőtt újabb alkotásainkat képesek volnánk létrehozni. Hogy az erdélyi hatóságok e megintés jogával visszaélést követtek volna el, vagy hogy ezen jogot nagyobb szigorral gyakorolták volna Nagy- Szebenben, mint Erdély egyébb részeiben, arról a kormánynak semmi tudomása nincs. Meglehet, hogy nagyobb számmal fordulnak elő e megintések Nagy-Szebenben, mint Erdélyben másutt, amit nem tudok, de nem is akarok tagadni. Biztosíthatom azonban a t. képv. urat, hogy ezen esetben a megintésnek oka bizonyosan nem a kormány közegeiben és nem a törvényhatóságokban, hanem az ottani hírlap-irodalom kezelőiben fekszik. Egyébiránt különös örömmel constatálja a kormány, hogy nemes szász testvéreink az 1852. évi sajtó rendszabályokat, melyeket eddig nyugalommal és resignatióval tűrtek, megunták, s hogy az alkotmányos szabadságnak egyik fő követelményét és biztosítékát, a sajtó szabadságot elvégre Erdélyben is meghonositatni óhajtják. És legyen meggyőződve a t. képv. ar, hogy szász, testvéreinknek eme nézetei és vágyai a kormány nézeteivel és vágyaival teljesen találkoznak. Ennélfogva második kérdésére vonatkozólag van szerencsém kijelenteni a t. háznak, hogy a kormány már ezelőtt néhány hónappal megtette a kellő előintézkedéseket az iránt, hogy mihelyt a polgári perrendtartásban tervezett bírósági szervezet törvény erejére emelkedik , s mihelyt a kormány tudni fogja, hogy Erdélyben hol és hány főtörvényszék lesz felállítandó , a sajtóbíróságokat azonnal életbeléptettesse, és pedig úgy h°gy az 1848. évi XVIII. t. sz. az esküdtszéki intézménynyel együtt Erdélyre is kiterjesztessék. (Élénk tetszés!) Bónis Sámuel az igazságügyminiszteri válaszból kiindulva, sürgetendőnek vélné a polgári törvénykezésről szóló törvényjavaslat kinyomatását. Tisza Kálmán, T. képviselőházi Az igen t. igazságügyi miniszter úr azt méltóztatott mondani, hogy az inkább magántermészetű interpellációkra magán után fog választ adni, s csak ha az illető nincs megelégedve, fog a házban is válaszolni. Bocsánatot kérek, de megvallom, hogy én ezen eljárást renden levőnek nem tart