Pesti Napló, 1868. július (19. évfolyam, 5453–5479. szám)
1868-07-10 / 5461. szám
157-5461. Szerkesztési Iroda, Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 1. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Péntek, julius 10.1868. 10. évi folyam. PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: **egy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 60 kr. o. é. évnegyedre . 6 Irt 26 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyílt tér: 6 hasábos petit sor 26 nj kr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ Jolius decemberi folyamára. Előfizetői díj : Julius—decemberi fél évre..........................................10 firt 50 kr. Julius — septemberi évnegyedre..................................... 5 frt 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadó hivatala. Pest, julius 9.1808. A közös ügyek és a balközép program inja. I. (B.) Magyarország jövendő megmaradása, erősödése, nagysága, attól függ, meg birja-e kellő ideig tartani azon alapot, melyet az 1867-ik évi XII. t. sz. a nemzetnek alkotott. Ha ez alapon, lassan bár, de folytonosan fog tudni építeni, e nemzetnek még nagy jövendője lehet. — Ha nem. — Nem! — Ez teljes, legbensőbb határozott meggyőződésünk. Aki tehát ez a lapokat idő előtt meg akarja ingatni, a nemzet lábai alól kiszedni , elégetni azon hidat, mely a múltat összekötheti a jövendő nagysággal, az ellen fel fogunk lépni lelkünk teljes erejével, mindenkor és mindenhol, minden körülmények között, határozottan, világosan. Ilyen idő előtti megtámadást látunk mi a balközép programmjában, mely legelőször Nagyváradon nyert kifejezést, folyó évi márt. 17-én. A programm igen rövid, néhány szóból áll. Czélul tűzi ki: 1) A delegátiok; 2) A közös minisztérium megszüntetését ! 3) A nemzeti haderő életbeléptetését ! Előre bocsátjuk, hogy a harmadik pontra szólani nem fogunk. Ez mindnyájunk óhajtása. Ez iránt nemsokára nyilatkozni fog a nemzet, miután e pontot illető törvényjavaslat, ahány nap előtt mutattatott be a törvényhozásnak. Szólunk tehát csak a két pontra, s meglehet, még ezt is későbbre halasztjuk, ha nem látnók, hogy a baloldal részéről már ezen jelszó alatt országszerte megkezdődött az agitatio; s ha különösen nem tapasztaltuk volna a július 4-ei országos ülésben, hogy már itt is ki van adva a jelszó , újra ostrom alá venni az úgynevezett közösügyi törvényeket, s benne leginkább a delegációt és a közös minisztérium rendszerét. Az hiszszük tehát, itt az ideje, járuljon mindenki e kérdés tisztába hozatalához a nemzet előtt, annyival, amennyivel tud. Amily mértékben tisztába lesz hozva e kérdés, oly mértékben lesz hazánk jövendő haladása biztosítva. Mielőtt azonban a baloldal e fellépésének, s a netaláni siker esetének következményeiről szólanánk, legyen szabad e tárgy körül némelyeket a múltból elmondani. Ha tisztán fog előttünk állani, a körülmények milyen összehatására volt szükség, míg az úgynevezett közösügyek odáig fejlődtek, ahol azt ma látjuk , a tájékozás a jelenben talán sokkal könnyebb lesz. Tekintélyek állítják, hogy Magyarországnak századok óta módjában volt az úgynevezett közös ügyeket elintézni, s hogy azt mindannyiszor elmulasztotta, és hogy ebből következett mindazon baj, mely az országot századok óta érte. Hogy végtelen sok bajtól meg lett volna óva a nemzet, ha az úgynevezett közös ügyek már rég óta, ha úgy tetszik, századok óta, meg lettek volna oldva, azt épen oly bizonyosnak hiszszük, mint amily kétségesnek azon állítást, hogy Magyarországnak módjában volt századok óta az úgynevezett közös ügyeket elintézni, s hogy ezt mindannyiszor elmulasztotta. Mulasztást tenni lehet egy nemzetnek egyszer-másszor, egyben-másban, s ez történik is. De háromszáz évig olyasmit elhanyagolni vagy elmulasztani, amit különben tenni mindunta-lan érdekében lett volna, véle-lményünk szerint, politikailag és lélektanilag lehetetlen Vagy ha történik, a nemzet megszűnt élni. Igen, de a nemzet él, hogy mi következik ebből ? Következik, hogy e részben sem el nem mulasztotta tenni annyit, amennyit lehetett, sem módjában nem volt ezen kérdést sikeresen megoldani. Az elsőre tisztán felel a történet. Midőn a nemzet az osztrák dynastiát emelte trónra, akkor már a vallásháború javában folyt, s a leviharzott tusa után, a bécsi és linczi békekötéseknél, a nemzet ezen békekötéseket biztosította az egy korona alatt levő Lajthán túli országok és tartományokkal is, melyeknek akkor némi önállásuk és alkotmányuk volt. Mit jelent ez ? Nem azt jelenti-e, hogy egy alkotmányos ország, más alkotmányos ország biztosításában garantiát lát saját alkotmányára, s hogy volt egy csatlakozási pont, melyben egyenlő volt az érdek. Ez azonban még csak homályos sejtelme volt az egy korona alatt levő országok közös érdekének. Világosabb kifejezést nyert ez az 1723. törvényben; itt már az együttlét és kölcsönös védelem szüksége világosan ki van fejezve. Igen, de akkor már a Lajthán túli tartományok rég elvesztették alkotmányukat. Az egykor alkotmányos országok és tartományok nagy része patrimoniális jószág lett, —és mi történt? Midőn apáink megköték a pragmatica canctiót, világosan érezték, hogy most már ezen közös ügyeket, melyeknek alapja ott le van téve, a többi országok és tartományokkal tisztába kellene hozni,s tettek is lépéseket ez iránt a fejedelemnél, mint az 1723-as országgyűlés története bizonyítja. A fejedelem, III-ik Károly, a magyar országgyűlésnek azt felelte a Lajthán túliakra, amit XIV-ik Lajos mondott : „L’etat c’est moi.“ „A Lajthán túli országok és tartományok én vagyok, majd én fogok nevekben beszélni és rendelkezni.“ A törekvés tehát hajótörést szenvedett, de megkísértve volt, és igy elmulasztva nem lett. Ilyen kísérletek nyomait látjuk a múlt század második felében is. A jelen században pedig alig volt országgyűlés, mely ne kérte volna a közös fejedelmet, adjon alkotmányt többi országainak és tartományainak is. 1848-ban, midőn biztos remény lehetett, hogy a Lajthán túliak is állandó alkotmányt kapnak, s a bécsi törvényhozás együtt volt, nem első gondja volt-e Magyarországnak oda küldöttséget nevezni, hogy szabad ország, szabad országgal lépjen önkéntes szabad alkura. Tudjuk, mi lett az eredmény: a jóakarat visszautasittatott. Nem ugyan ezt kivánta-e 1861-ben a magyar országgyűlés a feliratokban? Nem ezt 1865 és 1866-ban minden alkalommal, de emlékezzünk vissza, — minő hangon beszélt ezen években még a bécsi Reichsrath ? Erre ugyan azt lehet mondani, hogy ez nem egyenes szándék a közös ügyek elintézésére. De igenis az, mert váljon lehetséges e a közös ügyek elintézése addig, míg az egy korona alatt levő országok és tartományok a maguk részéről ennek szükségéről áthatva nincsenek, és amíg szabad alkotmányuk nincs. Mielőtt azonban ezen állítást constatálnók, térjünk a második tétel megvilágítására. Lehetett az úgynevezett közös ügyeket már századok előtt, sőt a legközelebb múltban is elintézni? Valami módon toldani-foldani talán lehetett volna, de teljes meggyőződésünk, hogy sikeresen elintézni, teljesen megoldani, a mai napig nem lehetett. Ugyanis, ha az elmúlt századokat nézzük, midőn 150 esztendeig a török ült a monarchia, s leginkább a nemzet nyakán ; midőn Erdély tettleg elszakadt Magyarországtól ; midőn a vallásháború minden iszonyaival dühöngött ez országban és az egész monarchiában, sőt egész Európában ; midőn a nemzet örökös felkelésben állott saját fejedelme irányában; midőn száz törvényes daczára sem birt feltalálni elegendő garantiát saját alkotmányának biztosítására; midőn az öröködést hét éves háború lángba borította fel Európát; midőn József unificáló tervei tiz évig voltak érvényben; minden I-ső Ferencz Ausztria hegemóniája alatt Németország által vélte megverni I-ső Napóleont, s ezáltal az ausztriai császári korona alá hitte hajthatni egész Németországot , s egy pár pillanatig tartó „lucidum intervallum“-ot kivéve, Németország által hitte elolvaszthatni a magyar alkotmányos szellemet, és midőn ezen álmok újra megjelentek az alig múlt 1848-ik évben János főherczeg németországi szereplésében; sőt midőn alkalmunk volt a pislogó mécsnek még utolsó , erősebb fellobbanásait is szemlélni; midőn látjuk, hogy Ausztria szerencsétlen politikája századokon keresztül az volt, Európa majd minden államainak belügyeibe beleavatkozni, s mindenütt, és így saját államaiban is következetesen kezelni az absolutizmust , kérdem, lehetett-e ilyen körülmények közt a közös ügyek sikeres és czélszerű megoldásáról csak szó is? De mindez a múltat illeti, melynek szálai azonban egész a jelen időkig nyúlnak. Itt vagyunk a jelennél, nézzük, hogy állottunk most. Szerb lapszemle. Az újvidéki „ Na prédák“ czímű szerb lap Miletics felfüggesztéséről ezeket írja : „Mit mindenki előre láthatott, az bekövetkezett. Miletics letétetett polgármesteri hivataláról, s helyébe Sztojanovics Pál helyeztetett. Amennyiban a kormánybiztos lépéseit ismerjük, be kell valtanunk, hogy a kormány nemcsak e város, de az egész szerb nemzet érdekeit minden tekintetben szívén hordja. Gondoskodott a kormány, hogy a rosznak és rendetlenségnek eleje vétessék; nemcsak azon bajnak,amelyre a nemszerbek, de annak is, melyre a szerbek is panaszkodtak és megelégeltek. Újvidék eddig is meg volt Miletics polgármestersége nélkül, továbbra is meg lehet nélküle, — mi több, okkal és alappal bírunk nyiltan bevallani, hogy Újvidék, ha tovább is így tartott volna, úgy erkölcsileg, mint anyagilag tönkre jutott volna, a miként e dicső clique tönkre tette színházunkat s a „Maticát.“ (Irodalmi egylet.) Az utolsó képviseleti gyűlésen (július 1-jén) volt alkalmunk Mileticset hallani, hogyan jajveszékel és panaszoskodik, hogy mindenét a nemzetért áldozó fél nemzetéért szenvedett, s ma is szenved, ha a nemzet nem segít rajta. Vértanúnak állítá elő magát, a kormány alkotmányellenesen jár el, hogy nincs helye a biztosnak, s hogy hivatalától meg nem fosztható. Emberek, kik réfjeikről sem bírnak tiszta fogalmakkal, hát még az alkotmányról — „zsinókat kiabáltak neki, s a kormány lépései ellen írásbeli óvást tettek , de az értelmiség emberei palctát törtek az ilyetén agitatiók felett, sokan meg nem is jelentek meg. Természetesen, igen kényes dolog volt az, midőn szóba hozatott, hogy a képviselet részéről az eddigi polgármesternek köszönet szavaztassák meg. Erre azután Hristics J. ügyvéd úr felkelt, s elmondá mindazt, mit ma az egész nemzet Száván túl és Száván innen érez. Hristics Illés nem egy factum felemlítésével bizonyitá be, hogy teljesen helyesli a Miletics ellen követett eljárást. Bizonyitgató szónok, hogy Miletics orgánumával, a „Zastavá“val, Mihály legyilkolásának erkölcsi szerzője. A kormánybiztos eljárása, Mihály elesése okainak kipuhatolásában, minden szerbet háladatossággal tölt el, s ahol oly erős a gyanú, nemcsak Jovanovits Vladimírra, hanem az egész „Zastava“ cliquere is, csak köszönetet mondhatunk a kormánynak, hogy ily lépéseket használt ily gyanús egyének ellenében. A Mileticsnek rendezni szándékolt fáklyásmenet azért maradt el, minthogy nem találtak elegendő számú egyéneket a fáklyák vivésére. Olvassuk a „Zastava“-ban, hogy az egész város úgy néz ki, mintha ostromállapotban volna. Valóban furcsa, hogy azon egyének, kiknek lelkiismeretük nyugodt, mindebből mit sem látnak ! Halljuk, hogy a ma (júl. 3.) egybegyűlt városi képviselet, magát és úz. Mileticset identificálja. Ugyanazon parlamentáris módot használja, amit a színház, s a „Matica Srbska“ gyűlésein. Az újvidéki képviselet minden áron meg akarja győzni a kormányt a felől, hogy a város Miletics nélkül tönkre megy. Mi ép az ellenkezőről vagyunk meggyőződve, s ha a repraesentatio solidariter mindazon hiányokat, mikkel Miletics bir, magáéinak vallja, akkor azt kívánjuk szivünkből : Isten óvjon meg minden várost ilyen repraesentatiótól.“ Országgyűlési tudósítások. A főrendek ülése julius 9-kén. Elnök: Majláth György országbíró; jegyzők: Nyáry Gyula b. és ifj. Ráday Gedeon gr. A kormány részéről jelen vannak Lónyay Menyhért és K. Wenckheim Béla miniszter urak. Ülés kezdete 1 órakor. Elnök megnyitván az ülést, először is a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Ráday László gróf, a képviselőház jegyzője, áthozza a magyar éjszak-keleti vasútra, a zákány zágrábi és hatvan-miskolczi vasútvonalakra, továbbá a lottó és dohány-jövedék, szesz, sör, czukor, bor- és hús-fogyasztási adó, úgyszintén az arany és ezüst áruk finomsági tartalma, ellenőrzés és fémjelzésre vonatkozó szentesített törvényeket kihirdetés végett, a földadóra vonatkozó törvényjavaslatot pedig tárgyalás végett. A szentesített törvények felolvastatván, kihirdettettek. Elnök jelenti a m.-vásárhelyi tanári kar köszönetét a Napló megküldéséért, továbbá azt, hogy Szapáry Gyula, Keglevich István és ifj. Ráday Gedeon grófok szabadságidőt kértek és nyertek. Ezután napirendre tér át a ház. Napirenden van a felsőház pénzügyi bizottságának a bélyegilleték, valamint a díjak iránti törvényjavaslata. Elnök: a törvényjavaslat felolvasottnak vétetvén, azt részletes tárgyalás alapjául kitűzi. Felolvastatik. Az ötödik §. 1 -ső pontjánál történt változtatásra vonatkozva : Lónyay M. miniszter megjegyzi, hogy miután az csakis styláris változtatás, tehát semmi kifogása nincs ellene. Sennyey Pál röviden indokolja a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt módosítást, amennyiben az netán félreértésre adhatna alkalmat Elfogadtatik. A 17. §. vonatkozólag Haynad Lajos kalocsai érsek magyarázatot kér a pénzügyminisztertől ezen szakasz némely oly tételeire nézve, melyek félreértésekre adhatnának alkalmat. Lónyay M. pénzügyminiszter a kívánt magyarázatot megadja, mely teljesen kielégíti a felszólaló érseki excellentiáját. Ifj. gr. Ráday G. végigolvassa a törvényjavaslat elfogadását, habár be kell vallania, hogy az még hiányokkal bír, de ez évben azokon az állampénztár jövedelmének csökkenése nélkül változtatni nem lehet. Lónyay, elnök önméltóságának ezen nyilatkozatára megjegyzi, hogy mint minden adónemre nézve, úgy a bélyegilletékekre nézve is a minisztérium szükségesnek tartja, hogy az erre vonatkozó szabályok minél előbb rendszeres munkálatba foglaltassanak; még megjegyzi, és úgy hiszi, hogy a méltó főrendek is osztják azon nézetét, hogy a kormány ezen javaslata a képy.ház által tett módosításokkal, azon legkirívóbb hibákon, melyek a bélyegszabályokban voltak, elejtve van, s ezen javaslat nevezetes javításokat foglal magában. Miután minden hiányon egyszerre a jelen viszonyok közt javítani nem lehetett, a kormány oly könnyebbítéseket hozott javaslat, amelyeket az állam jövedelmeinek csonkítása nélkül javasolni lehetett, bizonyosan osztani fogják a főrendek azon magánnézetét is, hogy ezen javaslat elfogadása által a bélyegtörvény tökéletesittetni fog. (Helyeslés.) A törvényjavaslat elfogadtatik. Ifj. Ráday G. gróf olvassa a földadóról szóló törvényjavaslatot. Ezen törvényjavaslat kinyomatása és a főrendek közötti szétosztása elrendeltetett. Lónyay M. pénzügyminiszter egy tárgyat kíván megemlíteni. Méltóztatnak emlékezni, hogy a pénzverési törvényjvaslat, melyet a mértsgos főrendek ez év elején tárgyaltak, őfelsége által nem régen szentesíttetett. Ezen törvény értelme szerint, a pénzveretés már e hó folytán foganatba vétetett. Miután azonban a pénzügyministerium a múlt évre nézve előlegesen intézkedett az iránt, hogy a pénzveretésekre az előkészületek megtétessenek, a stampigliák 1867. év felirattal már készen voltak. A törvény azonban csak 1868-ban szentesittetett, s így inkább numismatikai becscsel bír azon 1000 darab, mely a múlt évre készíttetett, s azok közforgalomba jönni nem fognak. Van szerencsém tehát jelenteni, hogy 200 darabot elnöki excellentiájának rendelkezésére fogok átadni, méltóztassanak velem parancsolni annyival inkább, mert ez az egyedüli pénz lesz, mely magyar körirattal és jelvényekkel 1867-re létezik. (Helyeslés.) Az ülés ezután felfüggesztetik rövid időre, a jegyzőkönyv hitelesítése végett. Szünet után elnök felszólítja a főrendeket, hogy a szombatom 1 órakor d. u. tartandó ülésre megjelenjenek. Ülés vége 21/3 órakor. A képviselőház ülése jul. 9 Elnök: Somssich Pál; jegyző: Mihályi Péter. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett: Andrássy Gyula gróf miniisterelnök. T. házi Távollétem alatt egy interpelláló nyugtatott be Hodossy József és több képviselő úr által az összes minisztériumhoz a nemzetiségi kérdés tárgyában. A t. képv. urak kijelentik ezen interpelláció szövegében, miszerint azon körülmény, hogy a kiküldött bizottmány javaslatát még be nem adta, aggodalmat gerjeszt bennök, hogy a minisztériumnak vagy a háznak talán egyátalában nincs szándékában a nemzetiségi kérdésre nézvejavaslatot terjeszteni a ház elébe. E tekintetben tehát azon kérdést intézték az összes minisztériumhoz : való-e, hogy a minisztérium akadályozta a bizottmányt a javaslatnak előterjesztésében, és fog-e a minisztérium intézkedni az iránt, hogy ezen akadály megszűnvén, a bizottmány minél előbb a ház elé terjessze javaslatát. T. ház! E kérdésre válaszolólag mindenekelőtt szükségesnek tartom határozottan visszautasítani azon feltevést, mintha a minisztériumnak bármikor is szándékában lett volna, adott szavával s a ház határozataival ellenkezőn, ajavaslat előterjesztésének akadályozása. Igaz, hogy egy időben a minisztérium felszólította a bizottmányt, függesztené fel rövid időre munkálkodását azon egyszerű okból,mert a minisztérium minden oldalról el lévén foglalva, attól tartott, hogy ezen nagyfontosságú tárgy előbb kerül a ház elébe, mintsem a minisztérium magát annak részleteire nézve tájékozhatta, s azt kellőleg tanulmányozhatta volna. Ez azonban már régibb idő óta megtörtént s a minisztérium teljesen készen van a házban ebbeli nézeteit előadni; a minisztérium részéről e tekintetben semmi akadály nem forog fenn. Mi a bizottságot illeti, a t. képv. urak bizonyosan úgy, mint az egész ház, tudni fogják, hogy annak, hogy a bizottság működése megakasztatott, s hogy azt jelenleg folytatni nem képes, igen egyszerű oka van, t. i. a phisicai lehetetlenség. Tudja a t. ház azt, hogy a bizottság tagjai meg vannak osztva három bizottság között: a horvát regnicolaris bizottság, a financiális bizottság és a védrendszer tárgyában működő bizottság között. Ha tehát azt kívánná a t. ház, hogy a nemzetiségi tárgyban kiküldött bizottság rögtön folytassa működését, akkor nem lehetne másként eljárni, mint egy más bizottságot választani, amit, azt gondolom, senki sem fog czélirányosnak ismerni. Én tehát azt hiszem, hogy a bizottságnak annyi időt mindenesetre hagyni kell, hogy ezen halasztható tárgyakat előbb bevégezhesse.(Helyeslés.) Tehát a minisztérium, s — úgy gondolom — a bizottság részéről is tökéletesen megnyugtathatom a t. képv. urat az iránt, hogy ezen kérdés, ha a t. képviselő urak — amiben kétkedni nem akarok — épen oly melegen és őszintén óhajtják annak kiegyenlítését, mint a minisztérium és a bizottság: minél előbb és pedig kölcsönös megnyugvásra fog elintéztetni (helyeslés), hogy e tekintetben nincsen semmi akadály a kormány részéről, ahogy a kormány — habár a napot nem határozhatja is meg, ami mindig téves eljárás olyankor, mikor egy bizottság teendői felett nem rendelkezhetik,nemcsak hogy nem akarja ejavaslat előterjesztését akadályozni, hanem azt melegen óhajtja és minden esetre megmarad azon, már előbb adott ígérete mellett, hogy e kérdés minél előbb, mindenesetre pedig ez ülésszak alatt tárgyaltassék és bevégeztessék. (Helyeslés.) Hodossin József nincs megelégedve a kormány válaszával a nemzetiségi kérdés ügyében beadott interpellációra. Mert, úgymod, megvárta volna, hogy vagy a kormány felelet helyett kész törvényt, vagy pedig a nemzetiségi bizottságtól várta volna meg, törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni. Papp Zsigmond azon magasztos érzelmektől van áthatva, hogy a haza sorsa, boldogsága, felvirágzása nagyban függ a nemzetiségi kérdésnek sikeres megoldásától. Úgy hiszi, nem kívánhatja senki, hogy a súrlódások minél hamarabb végett ne érjenek. — Azt óhajtja, hogy minél előbb állíttassék fel a concordia temploma, hol, mint testvérek, egymást boldogíthassa a nép. Örömmel üdvözli azt, miként a minisztérium részéről ki van jelentve, hogy még ezen időszak alatt fog megtörténni ezen kérdésnek sikeres és megnyugtató megoldása. Végre kijelenti, hogy azon bizottság, mely már kineveztetett, tovább is működjék. Nem járul ahhoz, hogy e részben új bizottság alakíttassák. A ház az elnökminiszteri nyilatkozatot helyenlőleg vette tudomásul. Az időközben érkezett irományokat az elnök bemutatván, gr. Andrássy Gyula miniszterelnök átnyújtja a királyi szentesítéssel ellátott, a dohány egyedáruról, a bélyegilletékről, a sör-, czukor- és szeszadóról, az arany és ezüst áruk stb. fémjelzéséről, a bor- és húsfogyasztási adóról szóló törvényczikkeket, melyek egyenként felolvastatván, kihirdettettek, s hason ezésből átküldetnek a főrendi házhoz. Ezután Simonyi Ernő, interpellator perpetuus, tán megsokalva a két napon át minden megzavarás nélkül folytatott tárgyalást, —s hogy legyen egy kis intermezzo, szinte hozta Asztalost és Madarász Vilmost, előadván a következő határozati javaslatot: Határozati javaslat. „Tekintve, hogy a bel és igazságügyi miniszter urak f. hó 1-én e házban tett nyilatkozataik szerint Asztalos János és Madarász Vilmos honpolgárok ellen, kik a kir. ügyek rendeletéből jelenleg Pest megye börtönében letartóztatva vannak, hűtlenségi kereset indíttatott legyen a kir. tábla előtt, melynek megkezdése és tárgyalása f. hó 13-ra lett kitűzve ; tekintve, hogy a HIas törvkönyv 1. r. 9. czim 1618. XIV.— 1715. VII. — 1723. V. t. ez.hiv. rendelete szerint a hűtlenségi bűnért bepereltek csak előleges idézés és birói elmarasztalás után lennének letartóztathatók az igazság-, illetőleg belügyminiszter urak oda utasittatnak, miszerint a fentnevezett vádlottak irányában az idézett törvények pontos megtartását eszközöljék.“ Simonyi Ernő s. k. Ezen javaslatot a ház a szabályok értelmében kinyomatni határra, napirendre a szombati ülés alkalmával kerül, midőn is a ház határozni fog a felett, várjon kívánja-e e javaslatot tárgyalni vagy sem ? Más szóval: a ház határozni fog .