Pesti Napló, 1868. július (19. évfolyam, 5453–5479. szám)

1868-07-17 / 5467. szám

Hatósági élet. Zarándmegye, Ácsova,jul. 9. Denique csak nincs nagyobb boldogság, mint egy zarándmegyei gyűlésen hallgatóként részt venni. A múlt évi tisztújítási gyűlés óta hallgat a krónika Zarándmegyéről, pedig nem azért hallgat, mintha nem volna bőven érdekes tárgy, hanem mert . . . Különösen fiatal embereknek élvezetes és ta­nulságos egy ily gyűlésen megjelenni. Mennyi bölcseség, mily alkotmányosság­ és a vitatko­zásokban mennyi ildom!! Csak egy napra rándultam Kőrös-Bányára, a f. bó 7­kán tartott megyei nagygyűlésre, az első napon tartott gyűlést sem néztem és hallgattam végig , és mégis mennyi állambölcseséget ta­nultam ! Oktatásul más megyei bizottmányok­nak, különösen pedig az ifjú nemzedéknek, le­írom, a­mit láttam, hallottam. Más megyékben szokás a gyűlésen előveendő tárgyakat a bizottmányi tagok tudomására jut­tatni . Zaránd megyében ezt tenni feleslegesnek tartják, megemlítenek egy tárgyat, melyet el­­czibálnak jobbra balra egy egész napig, mely idő alatt a falvakról beidézett bizottmányi tagok legnagyobb részének hasa korogni kezd, s haza mennek, maradván egyedül a 15—14 tagból álló összes bizottmányi nagygyűlés, mely végez a nyilvánosság álköpenye alatt elevenek és hol­tak felett. A f. hó 7-kére kitűzött nagygyűlés tárgyaiból minden utánjárás és ernyedetlen kutatás daczára csak annyit tudtam meg, hogy az első tárgy : valamennyi telekkönyvi tisztvise­lő megválasztása teend. Ú­j Nagy érdekkel léptem be a gyűlés termébe, melybe a tagok feles számmal jöttek össze. Pont d. e. 10 órakor Ionescu Demeter főispán ur ő méltósága magyar ruhában, nádpalotá­­va­l,f­elkardozva megjelent, s előadó elő­ször magyar, azután oláh nyelven, amint lénye­gileg következik. Voltaképen ő méltósága úgy hívta egybe a bi­zottmányi tagokat, hogy azok valamennyi telek­könyvi tisztviselőt, t. i. egy előadót, vezetőt és egy segédvezetőt — az igtató-kiadói állás be­töltetvén még Pipos által — válaszszanak; azon­ban épen a gyűlés reggelén kapott az igazság­ügyi minisztériumtól rendeletet, melyben csak a telekkönyvi előadó választása engedtetik meg a bizottmánynak, a többi hivatalok betöltése ki­­neveztetés útján fog végbe vitetni. Felhívja ő méltósága a bizottmányt, hogy a felsőbb rende­letnek engedelmeskedve, a három, általa kijelö­lendő egyén közül egy telekkönyvi előadót vá-­­­laszszon.­­ Dr. Brundusianu Jacobu köz- és váltóügyvéd­­ felolvastatni kívánja, a „Budapesti Közlöny“-­­ ben megjelent pályázatot; ez megtörténvén, azon meggyőződést meríti, hogy a pályázattal a megyei bizottmány nincs compromittálva, en­nélfogva a főispán nézetét pártolja. Motiu Joane törvényszéki ülnök és három év óta Dr. Josipa Hodosiu orsz. képviselő távol­létében helyettes első alispán, úgyszintén orsz. képviselő Sigiamundu Borlea távollétében helyet­tes főjegyző figyelmezteti Brundusianu Jacobu jogtudor, köz- és váltóügyvéd urat, hogy : Igen­is compromittá­ra van a bizottmány, mert a pályázatban valamennyi helynek betöl­tése választás útján jön hirdetve, és valameny­­nyi állomásra érkezett is feles számmal pályázat, már most hogyan viselje a bizottm­ány Európa színe előtt a szégyent, mely őt a miniszté­­rium hibája miatt az utóbbi rendelet által ér­te ? ! ! A minisztériumtól tapasztalt méltatlanság miatt lelkesült hangon előadja, hogy ők írtak a minisztériumhoz és kérelmezték, hogy engedtes­sék meg nekik a telekkönyvnek választás útján leendő betöltése és szervezése annál is inkább , mivel a tavaly hozott telekkönyvi határozat csak azon megyékre nézve mondja ki a kine­­veztetést, illetőleg nem választhatást, melyeknél a telekkönyv már életbe lépett, és a­melyekben az már szervezve is van ; de nem azokra nézve is, melyek mint Zaránd megye is, csak most szer­­veztetnek, felolvassa ezen kérvényre keletkezett leiratot, melyben a minisztérium helybenhagyja az alakítást a kérvényben előadottak sze­rint. Mit tesz a minisztérium­? egy újabb rende­let által saját magát, de a megyei bizottmányt még inkább compromittálva, csak az előadó vá­lasztását engedi meg. Dr. Jacobu Brundusianu, az előtte szólott szavaiból meggyőződvén, hogy ők csakugyan compromittálva vannak, sérelmét jegyzőköny­vi­­leg kívánja kifejeztetni. Főispán: Alakítás és szervezés között kü­lönbség van, a minisztérium­­alakítást, de nem szervezést hagyott helyben. Ő figyelmeztet­te a bizottmányt annak idején, hogy ennek ez lesz a vége; nem figyeltek rá, most lássák. — A minisztérium rendeletét tudomásul kívánja venni és engedelmességet ajánl. Dr. Reichenberger megyei főorvos osít­­ja a főispán nézetét, világosan megmagyarázza az alakítás és szervezés szó közötti különbséget; állítását bebizonyítja. Dr. Brundusianu Jacobu „absurdita­­tea“-nak nevezte előtte szólottnak bizonyításait, c­áfolni képes ugyan nem volt, hanem szemé­lyeskedéseivel akart győzni, újólag is ajánlja indítványát. Dr. Reichenbe­rger személyes ügyben kér­vén szót, Brundusianu úr gorombaságait vissza­­utasitja, nem kivánja, de nem is fogja őt azon térre követni, melyre dr. Brundusianunak kizá­rólagos szabadalma van, amely Fran­Cu Ir­od alispán feliratot ja­vasol, különben a bizottmány­­tekintélye örökre oda lesz. Joane Francu főügyész, előbbi öcscse, pártolja a feliratot, de egy kis borssal kívánja fűszerezni. Oly irtózatos színben tünteti fel a minisztérium hibáját és oly borzasztónak a bi­zottmányon ejtett sérelmet, hogy a jámbor bi­zottmány­­tagok egy részének czondra alatt bor­­sodzni kezdett a háta és borsó nagyságú csep­ I­deket izzadtak a borzadályos beszéd súlya alatt. Ő mindenkép hibát lát a dologban. Egy magyar bizottmányi tag megjegyzi, hogy ők a hibások, nem a minisztérium; ők értették félre a minisztérium rendeletét; ala­kítás és szervezés között ő is különbséget lát. Joane Matin valóságos törvényszéki ülnök, helyettes alispán és helyettes főjegyző, ki noha három ember helyett dolgozik, dicséretes szorga­lommal, mégis csak ülnöki fizetését húzza — mondja. Hál’ Istennek, tud ő is magyarul, s tudja azt is, hogy alakítás és szervezés szó között sem­mibe semmi különbség nincs.*) Ő csak egy kérdést lát: eldöntendő, ki a hibás ? Ők vagy a minisztérium ? Ő már politikai meg­győződésénél fogva a minisztériumot mondja hi­básnak ! Feliratot sürget. Czigiany törvényszéki ülnök, ki különben se nem jogtudor, se nem ügyvéd, a magyar tör­vényekhez még csak nem is konyit, hanem az osztr. büntetőjogból hírszerint 140. §-t könyv nélkül szóról-szóra tud, különben Nagy-Szeben­­ben végzett jogász: pártolja Motiu véleményét, annál is inkább, mert ő, noha nem tud magyarul, de azért még sem érti a minisztériumi rendel­­­et ; az egész rendelet confusus, homályos, azt sem tudja az ember (már t. i. Czigianu) hogy az előbbi rendelet érvényes, vagy az utóbbi. F­ő­is­pán. Sajnálja, hogy Czigianu úr, mint jogász, nem tudja azon jogi elvet: „Lex poste­rior derogat priori.“ Czigianu bővebben akarja indokolni állítását. F­ő­i­s­p­á­n kéri, hogy hallgasson , miután nincs rajta a szólás joga. Czigianu azért sem akar hallgatni. Főispán. Ha engemet nem respectál ön, kérem respectálja a bizotmányt és hallgasson. E kis intermezzo után szólottak még többen, és mind tüzesebbet­ a miniszterem ellen és a felirat mellett, annyira hogy Batternay Attila jónak látja őket figyel­meztetni a kellő mérsékletre. Dr. Brundusianu kijelenti, hogy ők semmitől sem tartanak annyira, mint egy kir. biztostól, — meghiszem azt! — ők tisztelik a törvényt stb. A m­o­s a Franco alispán felirati indítványát szintén jónak látja egy kissé módosítani; ők nem feliratot akarnak, hanem egy nagyon alázatos, nagyon szerény felterjesztést; de tán m­é­g azt sem, csak folyamodványt; ezt is ő csak a bizott­mány iránti kötelességből, önfeláldozásból teszi. Néhány bizottmányi tag könnyeket hullat az al­­ispán úr önfeláldozásán , sőt mi is, mint nem bi­zottmányi tag, beszédén megindulva . . . ebédel­ni mentünk. A feleselgetés további folyamát nem tudni. Előadónak megválasztatott Cosmutia N., ki­nek qualificatiója biztos hir szerint abban állana, hogy Balázsfalván végezte a gymnasiumot, jogot nem tanult ugyan, azt sem tudni, ért-e magyarul, hanem Kővárvidékén csendbiztos volt és 1—2 évig practizált a telekkönyvnél. Ily fényes tu­­j­lajdonok mellett, hogy hivatalának megfelelend, kétségtelen. A folytatva tartott gyűlések tárgyait és ered­*) Ugyan ne dicsekedjek vele egy gyűlés színe előtt hogy magyarul tud. Szerze­ményét nem tudom, úgy azt sem, ha a főispán, Brundusianu vagy Francu indítványa győzött-e ? A magyarok mind magyarul, az oláhok pedig mind oláhul beszéltek; magyar bizottmányi tag van vagy 12. Még valami újat ! A bizottmány megengedte a fő- és alügyésznek, a törvényszék elé 11 m­agán­p­e­re­ke­t folyt­atni! Dr. Josipa Hodosiu ukáza folytán — hallo­más szerint — a megyei telekkönyvi hivatal pecsétje oláh leend, az eljárás ugyanaz. E hírt azonban még fenntartással közöljük csak, an­­­­nak idején a bizonyosat meg fogom irni. 10—12 magyar birtokos család e megyében fekvő birtokát minden áron eladóvá tette. A legkisebb támogatásban sem részesülnek; a folytonos panaszt, miután eredményhez nem vezet, megunták. — Személy- és vagyon­­bátorság pedig addig van, mig a po­­litikai viszonyok engedik. Erdő- és legelő elkülönítés csak egy oláhbir­tokosnak újonnan vett birtokán történt meg. Hiába minden kérelem és utánjárás , segrega­­tiót nem eszközölhetünk. — Rágalmazó nyel­vek azt beszélik, hogy még 20 év múlva sem lesz meg; mert bizonyos uraknak érdekükben áll azt végre nem hajtani, azon egyszerű oknál fogva, hogy akkor nem lehet az urasági erdők és legelők odaígérésével a népet orránál fogva vezetni, a földbirtokosok ellen ingerelni és kü­lönös, homályos czélok elérésére feltüzelni. A főispán úr megtanulhatta, hogy kár volt bizonyos embereknek oly sokat engedni, biz azokat most nádpalota gesticulaciókkal sem lehet jobb útra téríteni. Ajánlom, máskor kardot kös­sön, hogy annak a csörgése többet fog hasz­nálni. ’ • Holla­ki Imre: K­ülönfélék. Pest, július 16. // # # — ŐFelsége — a pénzügyminiszter érte­sítése szerint és annak előterjesztésére — elen­gedte Pest városának a vízvezetési vállalatra esendő bélyeg és egyébb illetékek felét. Ellen­ben a külföldről e vállalat számára beszállítan­dó vascsövek és gépek után járó vámilletékeket nem lehet elengedni, miután azok a közös ügyek költségeinek fedezésére vannak rendeltetve.­­ A távirdai conferentia tag­jainak adott diszebéden Goroven, mint házigaz­dán kívül, még Lónyay, Mikó, Eötvös és Hor­váth miniszterek is jelen voltak. A vendégek igen jól mulattak, Jägerschmidt franczia képvi­­­selő a király egészségére ivott; erre Gorove úr franczia beszédben felelt, üdvözlő vendégeinket, s fejedelmeik és országaik iránt jó kívánsá­gainkat fejezte ki. Ezután még Dürckheim (franczia), Fest államtitkár, továbbá Brunner és d’Amico olasz képviselő szóltak , ez utóbbi la­tinul, a magyar hölgyeket éltette. A vendégek esti 7 óráig voltak együtt. — A távirda értekezlet tagjai ma délelőtt csakugyan meglátogatták Deák Feren­­czet, a­kinek Fest és Brunner urak mutatták be őket. Deák üdvözölte őket, s örömét fejezte ki a felett, hogy fővárosunkat meglátogatták, azután valamennyivel kezet szorítva búcsúzott el tőlök. —A miniszterium tudatta a városi tanácscsal, hogy a belgrádi fejedelem gyil­­­­kosságban részvéttel vádolt és Pesten vizsgálatban levő szerbekért a költséget egyelőre a város fogja fedezni, de költségeit később a kincstár megtéri­­tendi. — Egyúttal megjegyeztetik, hogy azok szá­mára, kik nem akarnak saját költségükön élni, fe­jenként csak 80 krt szabad utalványozni. — B. Eötvös József cultusminisz­­ter úr neje már veszélyen kívül van. A híd korlátjába való ütközés jelentékeny külső sérü­lést okozott ugyan fején, de nem okozott agy­ráz­­­kódtatást. A miniszter úr rögtön elhatározta, hogy a tüzes lovakat eladja. A kocsis a felfor­dulás alkalmával karját törte el, de már ez is gyógyuló félen van. — A lovak egy döglőbőr­­től ijedtek meg, s a kocsics, ki pedig igen ügyes kocsis volt, nem tudta megfékezni. — Mircse, Velenczéből köv. táviratot küldött: „Nagy felfedezést tettem. Báthory István Farkas Ferenczczel 1543-ban a magyar nemzet történelmét Paduában megiratta. Farkas Paduában elhalt. Báthory a Farkas kezére bízott megbecsül­hetetlen mérvű magyar okmányokat történelmi szövegével együtt Lengyelországba vitette. Remé­nyem van az okmányokat és történelmet hazánkba juttathatni. A pápai legátus levelezéseit, melyeket a magyar udvar felől irt 1489-ben, felleltem, nem­különben Beatrix és Ulászló házassági per iromá­nyait.“­­ A Laszlovszky majornál történt ki­hágás ügyében a budai városi tanács szigorú fenyitó tvszéki vizsgálatot rendelt, melynek vezetésével Chira Elek főügyész bízatott meg. A hatóság felszó­lítja mindazokat, kik e botrányról bővebb tudo­mással bírnak, sőt talán maguk is megsérültek, hogy nyilatkozataikat a vizsgáló bírónál (városház, I. emelet) adják be, mivel nemcsak az egész kö­zönségnek, de minden egyesnek is érdekében fek­szik, hogy a kihágók a legszigorúbban megbüntet­­tesenek.­­ Az izraelita congressust no­vember 12-én fogja a cultusminiszter úr szemé­lyesen megnyitni, a választások az egész ország­ban nov. 3-án történnek. — A lipótvárosi bazilikára a val­lásalapból 20,000 frtot utalványoztak. — A„Kolozsvári Közlö­ny“ tulajdonos szerkesztését Sándor József, az „Unió“ eddigi szerkesztője veszi át. Dózsa D. elbúcsúzik kö­zönségétől a lapban, mely ezentúl is a Deák­párt független közlönye marad. Az „Unió“ megszűnik, előfizetői a „Közlönyt“ kapják. — A M.-V­ásárhelytt megjelenő „Szé­kely Közlöny“ id. szerkesztője Horváth Gáspár (tehát nem Dózsa Dániel) lett. — A császárfürdő tegnapi báljának számos és jó kedvű közönsége volt. A távirati conferentia tagjai is meglátogatták, s gyönyör­ködtek szép hölgyeinkben. Csárdásunkban is gyönyörködhettek, ha ugyan­abban, a­mit mi most (tisztelet a kivételeknek) csárdás gyanánt tánczolunk, lehet még gyönyörködni. A villa­nyos világítás elmaradt; a közönség, úgy lát­szott, nem is igen bánta, s megelégedett a ha­gyományos fali mécsesekkel, milly-gyertya csil­lárokkal és villanytalan petróleum lámpákkal, hanem azért a lelkiismeretes rendezőség ma tudó­sít bennünket, hogy a villanyos világítás csak azért maradt el, mert a délutáni rész­idő miatt, mely a bál megtartását is kétségessé tette, nem lehetett a világítási készleteket Pestről átszál­lítani. De a jövő bálon már lesz párisi villanyos világítás. — Dr. S­i­k­­­ó­c­y Gyula, a Róc­us-kórház szemészeti osztályának főorvosa, július 25-től fogva a Servita-térre 3-ik szám alá teszi l­a­kását. Bethlen Olivér 1869-re „Ma­gyar katonai naptárra“ hirdet előfizetést 50 kr­­jával. A legszükségesebb katonai ismereteket akarja a nép közt terjeszteni. __Az éj­szaki vasúton a kormány az egyik megyéből a másikba mezei munkákra uta­zó munkásokat fél áron szállíttatja.­­ _ Pest városa tegnapi közgyűlésében megadta az engedélyt Mention Alphons és ér­dektársainak a Reitter-féle csatorna építésének előmunkálataira, lekötvén magát, hogy szerző­dést egy év alatt nem köt más vállalkozókkal. A vonalt az előmunkálatokon kijelölik, s e vo­nalon félévig új építkezésre nem adnak enge­délyt. — A minisztériumot felszólítják, halgassa ki a városi hatóság véleményét a csongrádi csa­torna ügyében, — miután ez a pesti csatornával szoros összefüggésben van. — Magyarországból Francziaországba Prágában nagy gabonakivitel van bejelentve. — Ó-Paulis községe Bildhauer Feren­­czet választotta meg jegyzőjének. Bildhauer az első zsidó vallásu falusi jegyző Magyaror­szágon. — Szebenben a villám beütött a városház tornyába, a fedélzetet átütve, az úrszobáig ment, s annak ablakán ismét a szabadba futott. — Tegnap délben a váczi út melletti temetőben­­ egy 16—17 éves fiatal ember pisztolylövéssel­­ vetett véget életének. Czipészlegény volt a Fe­­renczvárosból. — E hó 13-án a váczi uton levő Katzer féle­­ korcsmában több ácslegény összeverekedvén, az­­ egyik egy másikat késével úgy főbe vágott, hogy­­ az másnap meghalt.­­ A királyi palota és fegyvertár épü­­­­letének egybekapcsolásán nagy szorgalommal dolgoznak, s az, mint hírlik, augustus végéig el is fog készülni. A kőműves-munkákat az udvari épitész-mesteri h­iatal egyik tisztvise­lője vezeti. — A pest-csongrádi és a pest szegedi csatorna érdekében alakult két consortium, me­lyek élén ott a magyar hitelbank, emitt gróf Zichy Jenő és Klapka állottak, egyesült, s ily­­formán mindkét tervnek létesítése biztosított­nak tekinthető. — A közlekedésügyi minisztérium I. szakosztályának kitűnő képzettségű ménöke, Tóth Kálmán, a vezetésére bízott Sajó csatornaterv részletes munkálatait és költség­­vetését már teljesen befejezte, s jelentésével együtt illető helyen be is nyújtotta. Most főmér­nökül a Dráva-szabályozási munkálatok mű­szaki vezetésére van kiszemelve, a kir. biztos, Jankovich László somogymegyei főispán oldalán. Egyletek és intézetek, nőképző-egylet f. évi július 23-án d. e. 10 órakor, elnök szállásán, a „Nádor“ szállodában, választmányi gyűlést tart, melyre az egylet választmányi tagjai tisztelettel meghi­vatnak. Pesten, jul. 15-én, 18­58. Elnöki megbí­zásból Tóth József egyleti jegyző. — A budapesti ügyvédi egylet IV-ik (perrendtartási) szakosztálya f. hó 16 án d. u. 6 órakor a szokott helyiségben ülést tart Pósfay Károly urnak a „bírósági szervezeti javas­lata“ felett készült bizottmányi jelentés tárgyá­ban. Ezen, a „Jogtudományi Közlöny“-ben meg­jelent jelentés külön lenyomatban a t. tagok rendelkezésére áll alulírottnál a szokott irodai órákban. Pest, julius - én 1868. Elnöki meg­bízásból Dr. Siegmund Vilmos szakosztályi jegyző. A „P. Napló“ tansügönyei. P­á­r­i­s, julius 15. Az esti „Moniteur“ mai jelentésében mondja : Moustiernek a törvényhozó testületben mondott szavai uj zálogául szolgálnak azon mérsékelt és engesztelékeny szellemnek, mely a csász. diplom­ának minden lépteit vezérli. Tá­vol attól, hogy a gyanú és izgatás poli­tikáját követné, Francziaország semmit sem mulasztott el, hogy a kedélyeket megnyugtassa. Francziaország Ausztriá­nak sohasem tanácsolta hogy Poroszor­szág iránt ellenséges magatartást öltsön, sohasem működött arra, hogy Ausztriát belső újjáalakításának művétől eltánto­rítsa, mely ma élénk és rokonszenves ér­dekeltségre méltó. A Keletet illetőleg azt mondta a miniszter, hogy a krimmi há­ború eredményeinek czélja volt az otto­­mán császárság fennmaradását, biztonsá­gát és területi épségét biztosítani. Ebben nemcsak nagy franczia, hanem európai érdek is rejlik. Pária, július 16. A „Moniteur“ egy rendeletet tesz közzé, mely által az 1868. jun. 9-én Franczia- és Törökország közt kötött szerződés jegyzőkönyve megerő­­síttetik. E szerződés a franczia alattva­lóknak a török területen az ingatlan bir­tokszerzés jogát adja meg. A „Journal des Telegraphes“ igazga­tójának Louis igazgatónak június 30-án engedély adatott tengeralatti huzalt rakni le Francziaország, Corsika és Algir közt. E­­­LFO­L­D. Szemle. (in) A belgrádi „bűnténynyel jog szerint vá­dolt Karagyorgyevics Sándor, volt fejedelem“ ellen az eljáró bíróság vizsgálatot rendelt, s e czélból őt maga elé idézte. Az idéző hirdetmény Magyarország hivatalos lapjában, a „Budapesti Közlöny“ mai számában megjelent. Az érdekes okmányt holnapi számunkban közöljük. A megindult vizsgálatnak kétségen kívül van politikai jelentősége. A merénylet bensőbb in­dokaira és így a kelet viszonyai fejlődésére néz­ve a vizsgálat remélhetőleg tanulságos világot fog vetni. A nap érdekét a pyrennei félszigeten történő dolgok képezik. Portugálban miniszter változás, Spanyolországban egy elfojtott forradalom. Montpensier herczeg kiutasítását a franczia kor­mány sürgette, félt azon eshetőségtől, hogy La­jos Fülöp legifjabb fia kerülhetne a spanyol trón­ra. Poroszország, illetőleg Bismarck épen a her­czeg érdekében szította a tüzet, m­rt a franczia befolyást Spanyolországban az orleansi herczeg trónra jutásával akarná megtörni. Különben az elfojtott forradalom még sok fejtörést találhat a kormánynak okozni. A „France“ ugyanis arról is értesült, ho­y Prím elhagyta Londont, s a Kontinensre készül. Több dolga lehet most Primne­k a pyrenaei félszige­ten, hát ha megváltoztatja routeját és nem a Kontinensnek, hanem más felé tart? A lissaboni miniszterváltságról következő­­ távirat sürgöny tesz jelentést: Elnök:Louie egyszersmind bel- és külügyminiszter, — Bento pénz, Ferror igazság, Corbalho tengerészet, és Cresostomo a közmunka minisztere lett. A porosz generalstáb jelentése az 1866-iki há­borúról igen sértőleg hatott az olasz kedélyek­re. Eddig csak a lapok bolygatták a fennhéjázó jelentést, mely oly kicsinylőteg szól az olasz fegyverek befolyásáról, most, úgy látszik, a parlament elé kerül az ügy, a­mennyiben L­a­­­m­a­r m­o r­a interpellálni készül a kormányt e tárgyban. A nyári hőség nem igen kedvez a parlamenti tevékenységnek. Az olasz képviselők el elszé­­lednek, úgy hogy a miniszterelnök esedez­ s­ni kénytelen a képviselőknek, hogy az Istenért,­s maradjanak együtt. A franczia törvényhozó tes­­­­tület is belefáradt a budget vitába. Az angol parlament, is, pedig ennél szívósabb csak az­­ Egyesült­ Államok parlamente, az elintézendők elintézése után hazakészül.Csak a hűvös Schweitz­­­ bán készül a szövetségi gyűl­és nagyobb viták­­­­ra, a­mennyiben az alkotmány többnemű vál­tozása fog indítványba hozatni. Az éjszak-német birodalmi gyűlés egyik ki­váló conservatív tagja,H­o­n­ck­e­­ gróf, leköszönt képviselőségéről, mert úgymond: „Németor­szág liberális intézményeinek vagy egységének fejlesztése nem várható.“ Ezt mondja egy con­­servativ képviselő és Bismarck mégis azt bizo­nyítgatta, hogy az éjszak-német szövetség na­gyon is liberális. Az a baja. A „Corresp. du Nord-Est“ egy pikant híré­vel zárjuk be szemlénket, s ez az, hogy Beusz és a porosz kormány közelednek egymáshoz. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a musz­ka nemzeti lapok dühösen döngetik Poroszor­szágot. _____ (A szent­szék és a német vámszö­vetség között kötött kereskedelmi szerződés) okmányai már kicseréltettek. Ezen szerződés érvényes 1877. december végéig, s mindkét részre néz­ve biztosítja mindazon elő­nyöket, melyeket csak nyújthattak egymásnak a szerződő felek. (Az alkotmányt átvizsgáló bizott­ság Zürichben­ teljesen átalakította a schwarzi adórendszert. A közvetett adók legna­gyobb részét eltörölte, úgyszintén a 300 frank­nál kevesebb jövedelemmel bírók egyenes adó­ját is. Az ebből támadt hiány pótlása végett pedig behozta a vagyonosokra rovandó progres­siv és az örökösödési adót. Mennyire fog ezen új rendszer üdvösnek bebizonyulni nemzetgaz­­dászati szempontból tekintve, azt majd a jövő fogja megmutatni. (A spanyol zavargásokról) a „Pres­­se“ párisi levelezője után közöljük a következő felvilágosítást: A kabinet elnöke, a ravasz Gon­zales Bravo, régen tudomást szerzett arról, hogy Montpensier herczeg a kiráynő ellen intézett összeesküvés középpontja lett. Az összeesküvés lelke Montpensier herczegné, a királynő huga volt, ki a királynő erkölcstelen magavisele­tében látja Spanyolország romlásának fő okát. A herczegasszony megnyert több tábornokot, és vezette átalán az összeesküvést. Montpensier herczeg tudja, hogy a spanyol nép őt, mint fran­­cziát, nem igen kedvelő, s hogy ennélfogva a a forradalom reá nézve semmi hasznot sem hajt­hat. Azért csak szenvedőleges nézője maradt a készülődő eseményeknek. Gonzales Bravo meg­előzte a forradalom kitörését s a legnagyobb csendben elrendelte és végre is hajtotta azon be­­fogatásokat Madridban, Barcellonában, Valen­ciában és Sevillában, melyekről bővebb tudomá­sunk van. A nép és sereg nyugodt maradt, mert még nem volt beavatva a készülődő forradalom titkába, s mert a nép nyugalom után vágyódik annyi sok­­ sikertelen forradalom után. (Az angol parliament­ alsó és felső háza megszavazta a királynő kezdeményezé­sére, Napiernak és u­tódainak a 2000 font sz.-et nemzeti jutalomképen. Az alsóházban bejelen­tette Disraeli, hogy a tábornok „lord Napier of Magdala“ czímmel peerséget nyert.­­ Az an­gol lapok egyhangúlag állítják, hogy az „Egye­sült Államok“ democratái csak ártottak ügyök­nek, midőn a túlzó N­­ovatie Seymourst választották elnöki jelöltnek. (K­ül­önfélé­k.) A párisi „U­nivers az „Aetémi patria“ bulla megjelenésében, mely általános zsinatot rendel, a középkor befejezését látja. Hála Istennek, hogy a középkor az Uni­­vers és embereire nézve is véget ért. — Po­roszországban 1868. május havában volt 199 gymnasium, 27 progymnasium, 64 első osztályú reáliskola, 14 második osztályú reális­kola, 48 magasabb polgári iskola. — Renan, „Jézus életének“ szerzője, a legújabb allocatio érdemleges c­áfolatával foglalkozik. Dolgozata végén azon kérelemmel járul a pápa elé, enged­­je meg neki és egyébb tudósoknak, kik Jézus életének történetét tűzték értök feladatává, hogy az egybehívott zsinaton megjelenhessenek. Ők ott az egyház javára békés egyetértésre töre­kednének. — Palmerston szobrát Rom­seyben, Southampton mellett, e hó 21-én lord Russell fogja leleplezni. — Az afrikai r­a­b­s­z­o­l­g­a­k­e­r­e­s­k­e­d­é­s­r­e vonat­kozó angol hivatalos jelentésből közöljük hnt km. hajók 1867-t­18 rabszolga­­hajót foglaltak el és több száz négert szabaditott Wnáfi A­­ti - rabszolgahajó arabs lobogót használt. -- Katalin czárnő 1790-ben mee­til « d­r­r .» t­ef­f müvének, várról Moszkováig“ közzétételét. II. Sándor ezen ukázt most hatályon kívül helyezte. Budai,népszinház Julius ILkén• A ne­­velő, vígjáték 2 felvonásban, és tánczegyveleg. Vízállás? Pesten julius 16. 7' Q" a &.i Pozsonyban julius 16. 6' 9" * , 8 felelős szerkentö B. Kemény Zsigmond! u »A juk, hogy azon viszonynak kerestek nevet, mely az 1867. XII. t. czikkben szabato­san körül van írva ; nevezzék tehát akárhogy, a viszony nem változik a névvel, hanem a cor­­reetség tekintetéből igazítottuk helyre a „De­batte“ közleményét, melyről nem tudjuk, puszta forditás-e a magyar, vagy pedig szintén megál­lapított czím. Elsőnek hibás volna, utolsónak le­hetséges , de akkor a „Debatte“ közleménye nem correct. Az országos közegészségi tanács. Azon intézmény, mely hivatva van a hazai közegészségügyet mielőbb törvényhozás útján rendezni, az országos közegészségi tanács minden józan gondolkodású szakember­nek tetszésével találkozik, s ha egyes névtele­nek nemcsak az intézményt, de annak elnökét s egyes tagjait megtámadják és gyanúsítják, úgy bizonyosak lehetünk benne, hogy hátuk mögött egy-egy kenyéririgy aspiráns van, ki fájlalja, hogy képzelt nagy tudománya e tanács­ban nélkülöztethetik , s ki talán kézzel-lábbal dolgozott, hogy e­z jelenleg általa ócsárolt tes­tületbe bejuthasson. Idő reducálandó a „Hon“ tegnapelőtti esti­lapjának vezeklése, melyben a belügyminisztert, Balassát, a tanács elnökét, s végre annak egyes tagjait is névtelenül, ildomtalanul és lovagiatla­­nul megtámadja, meggyőződvén a vezeklő, hogy magasan van a hold — és mégis......... Az országos közegészségi tanács az ügyrend megállapítása czéljából már több értekezletet tartott, melyekben a tanács elnöke Balassa tanár elnökölt, a jegyzőkönyvet pedig az e tisztségre egyhangúlag megválasztott dr. G­r­ó­s­z Lajos vezeti. A folyó hó 12-kén tartott értekezletben az ügyrend meg lön állapítva, s a tanácsnak tulaj­­donképeni működése csakis azon ügyrendnek a belügyminisztérium által történendő jóváha­gyása után fogja kezdetét venni. Ugyancsak e hó 12. mutattattak be a tanács­nak rendes és Pesten lakó rendkívüli tagjai bel­ügyminiszter urnál Balassa tanár­elnök ál­tal, ki is megköszönve azon bizodalmát, melyet a felelős kormány benne és a tanács többi tag­jaiba helyez, azon határozott ígérettel fejezi be jeles beszédét, miszerint valamint ő maga, úgy a tanács minden tagja legszentebb kötelességének ismerendő a hazai közegészségi ügy rendezéséhez vállvetett szorgalommal és igyekezettel hozzá­járulni. Belügyminiszter úr viszont elismerését fejezte­­ ki a tanács tagjai irányában, hogy terhes hiva­­­­tásukat áldozatkészséggel elvállalták, s a kor- I­o mány részéről minden kitelhető segedelmet­­ megígért, melylyel a szent czél, a hazai közegész­­­­ség­ügy előmozdítása elérethetik, legközelebb az­­ országos té­bolydának berendezé­sét, a gyógyszerészeti ügyek vég-­­ leges megállapítását, s az ország- e gyűléshez benyújtandó közegész­ségi t­ö­r­v­é­nyj­a­vas­l­a­t kidolgozását fogja „ az országos közegészségi tanács kimerítő tár-­­ gyalására és eldöntésére bízni, s előre is meg­­ van győződve hazafias kitartásukról, úgy mint­­ elismert tudományosságukról.­­ Ezután Szlávy József államtitkár úr­ , nál tisztelgett a tanács, hol szintén a legszíveseb­ben fogadtatván, ő méltóságának nyilatkozatai­ból azon meggyőződést merítette, hogy a kor­mány a jövőben a közegészségügyet fontosságá­hoz mért figyelemmel kisérendi. Látható ezekből, mennyire alaptalanok a fel­paprikázott elégületlenek idő­ előtti támadásaik, s némely egyes tag irányában intézett kenyér­­irigység­ szülte gyanúsításai; a nagy közönség átlát az efféle szitán, ha szövete bármily mocs­kos is, és az országos közegészségi tanács műkö­dését nem a hívatlanok vezekléseiből, hanem a tények után fogja megítélni.

Next