Pesti Napló, 1868. július (19. évfolyam, 5453–5479. szám)

1868-07-11 / 5462. szám

Hivatalos. — Magyar belügyminiszterem előterjesztése folytán Schnirch Emilt, az erdélyi országos té­bolyda-intézet igazgatóját, a budai országos té­bolyda intézet orvos-igazgatójává kinevezem. Kelt Ischlben, 1868-ik évi junius 27-én. Ferencz József, s. k. B. Wenckheim Béla, s. k. m. kir. belügyminiszter. — A Magyarországban fennálló 25 pénzügyi felügyelőség hivatalos működése f. évi július 31-én megszűnvén, teendőit 14, és pedig: Po­zsonyban, Beszterczebányán, Kassán, Beregh­­szászon, Szathmárt, Debreczenben, Aradon, Te­mesvár­ott, Szegeden, Pécsett, Sopronyban, Győ­rött, Budán és Pesten nagyobb hatáskörrel fel­állított pénzügyi igazgatóság veszi át. Az erdélyi országos pénzügyi igazgatóság és az erdélyi hat pénzügyi felügyelőség helyett a kolozsvári és a nagyszebeni pénzügyi igazgató­ság f. évi április 24-én lépett életbe. Mi ezennel köztudomásra hozatik. Budán, 1868. junius 30 án. A m. kir. pénzügyminisztériumtól. — F. é. junius 28-án az uj-becsei m. kir. táv­­irdai állomásnál, további intézkedésig, teljes napi szolgálat rendeltetett el. K­i­­l­ö­n­ f­é I ó k. Pest, julius 11. — A k­i­r­á­l­y­n­é­n­a­k f. hó 1- én nyuj­­tatik át Ischlben egy küldöttség által ama disz­­album, mely sok ezer aláírásban fejezi ki a pesti polgárság tiszteletteljes ragaszkodását. Mind­azok, kik ez albumba még nem írták nevöket, a következő két nap alatt, mig az album a vá­rosházán közszemlére van k­iállítva, azt ugyan ott aláírhatják. F. hó 21-én pedig — a­mint a „Századunk“ írja — a sz. István pesti jótékony­­egylet nyújtja át küldöttség által díszalbumát szintén Ischlben a királynő ö­felségének. Ez egylet a koronázás idejében alakult, s a tagok, kik a jótékonyság e nevezetes m­anifestatiójával ünnepelték meg a koronázás napját. Mária Va­léria főherczegnő születése alkalmával királynő ő Felségének tiszteletteljes hódolatuk jeléül albumot terveztek, melynek átnyújtásával azon­ban a királynő Ő Felsége Budán léte alatt el­késve, azt most Ischlben nyu­jtják át. A küldött­ség vezére Török József úr, ki az albummal holnap utazik Ischlbe. — A minisztertanácsban — mint a „P. Lt.“ értesül — elhatározták, hogy ezentúl államhiva­talnokok nem lehetnek igazgató­tanács tagjai oly társulatoknál, melyek az állammal, terhek­­kel összekötött viszonyban állanak, s melyek érdekei az államérdekekkel is összeköttetésbe jöhetnek. — Az igazságügyminiszter a szerb compromittáltak perében Pest városa törvény­székét delegálta. — Vámbéry Ármin a török-tatár nyelvek közül szerzett érdemei elismeréséül, úgy mint az oroszok előnyomulása ellen Ázsiában inté­zett politikai irataiért a szultántól a Medjidje­­rend nagy keresztjét nyerte. — Újvidék város­a képviseletének sérelmi kérvénye, melyet az a képviselőházhoz intézett, az ország törvényhatóságainak is megküldetett. Arad megye határozott már e kérvény tárgyá­ban, és pedig akképen, hogy bizalommal visel­tetik a kormány irányt, ennek felelősségében garantiáját látja a netaláni alkotmánysértések orvoslásának, s ha Újvidék önkormányzati jo­gaiban sértve van, az országgyűlés fog gondos­kodni orvoslásáról. E határozat egyhangúlag mondatott ki. Nem is hiszszük, hogy ama kér­vény akárhol is visszhangra találjon. ” A „Politik“ pesti levele szerint: „Andrássy gróf hiában fáradozott a bizottmány­ban, hogy a honvédelem ügyében előterjesztett törvényjavaslatát elfogadtassa. Még az oroszok­­kali fenyegetődzés is hatás nélkül elhangzott. Ha a baloldal komolyan megköveteli a külön magyar hadsereget, meg fogja kapni. Meg fogjuk kapni a „Politik“-tól, mely eddig a magyar honvédség említésére is tajtékzó dühbe jött. Nagyon gyanús bőkezűség! — A „Magyar Újságban,“ ha a lap marakodó munkatársai megérdemlett kifejezé­sekben megrovást kapnak, a szerkesztő lép elő indignálódni. Azon megjegyzésre, a­mit tegnap Kautz tanár úr nyilatkozata elé tettünk, hogy t. i. a „Magyar Újság“ a hozzá beküldött nyi­latkozatokat csak csonkítva szokta közölni, — ma a szerkesztő indignálódva közli, hogy a nyi­latkozatból kihagyott kifejezések „aljas rága­lom és hazugság.“ Ezt tudomásul veszszük ! Ha a kifejezés nem elég aestheticus a „Magyar Új­ságnak,“ talán a mit a ,,M. U.“ tett aestheticu­­sabb volt ? És talán az is az aestheticából foly, hogy a „M. U.“ az egyetemi ifjúság és Kautz ta­nár úr nyilatkozata után is azt állítja, hogy Kautz mint delegátus, még­is csak elmulasz­totta előadásait; s hogy midőn Kautz kijelenti, hogy egyáltalán nem is volt delegátus, a „M. U.“ ezt tudomásul sem veszi és részakarata vádját vissza sem vonja ? Ez még­is csak sok abból az aestheticából, és kevés — más valamiből! — Patay István — mint a „Századunk“ méltó indignatióval megírja — a budai honvéd­emlék ügyével foglalkozó vegyes bizottmány­ban, mint annak elnöke olyanformán nyilatko­zott, hogy meghitták a zsidókat is, mert azt gondolták, hogy azok majd, mint pénzes embe­rek, fizetni fognak , hanem azok nem jöttek el (azért t. i., mert az izr. magyar egylet hatáskö­­­­rén az alapszabályok értelmében az ilyen műkö-­­­dés kívül esik.) „Íme, folytatta azután Patay úr, s ilyenek ezek a zsidók, én akkor mindjárt mond­tam, hogy el van hamarkodva az emancipatio!“ Az egyenlőségi kör küldötte Bajnay úr e miatt lemondott a tagságról , a kör választmánya pe­dig egész küldöttségét visszavonta a bizottmány­ból. — „Ez a szélső­baloldali liberalismus, ez a szélső­bali democratia!“ kiált fel a „Századunk!“ De hát ezen eredmény meglepte volna a „Szá­zadunkat, avagy a szélsőbalosoktól ennél job­bat, kielégítőbbet várt!! — Nagyszombatban e hó 10-én egy 98 éves polgárnőt temettek el. — Gyertyánffy Lajos urat értesítjük, hogy lapunk kívánt számainak megküldése iránt intézkedtünk. A beküldött 1 ftot pedig az irói segélyegylet számára szerkesztőségünknél levő perselybe tettük. — Goldhammer budai izraelita hitköz­­ségi jegyző az izr. hitközönség statistikai táblá­zatát dolgozza ki az oktatásügyi miniszter meg­hagyásából, s a hatóságok utasittattak oly izr. községeket, melyek az adatokat beszolgáltatni vonakodnának, erre kényszeríteni. — A váczi honvédemlék bizottmá­nya jelenti, hogy az 1849. ápr. 10-iki és julius 15-ik és 17-iki váczi csatákban elesett honvé­deknek állított emlék­e hó 19-én fog ünnepé­lyesen lelepleztetni. Az ünnepély délelőtti 10 órakor kezdődik. Reméljük, hogy fővárosunk­ból is sokan fognak megjelenni, hogy a honért elvérzett hősök sírján irántuk a kegyelet adóját leróják.­­ A csatorna tervekre, melyeket teg­nap említettünk, a határidőig érkeztek be újabb ajánlatok, melyek Hollán Ernő államtitkár el­nöklete alatt tartott bizottsági ülésben felbontot­tak, azonban azok elfogadása iránt semminemű megállapodás nem történt. — Arnoult, a „Patrie“ belgrádi levele­zője, kit onnét megszöktettek, Pestre jött és nehány napot itt tölt. — A „Narodni Pokrok“és a„Moravs­­ka Orlice“ szóról szóra közük Csehország­ban azon czikkeket, melyeket a cseh állapo­tokról talán épen ők írtak onnét a „M. Ujság“­­ba. Ez azután igazi circulus v i t i o s u s! — N.-Csanád és K. Zombor közt f. hó 6-án d. u. 4 és 5 óra közt kirabolták a postakocsit. A kisérő katonától elvették a rablók a fegyvert; egyébiránt a kár csak 140 forint.­­ Az országos törvénytár j­ulius 9-iki 8. és 9-iki számai a következő szen­tesített törvényczikkeket közüik : az 1868. XII. t. sz. a Zákánytól Zágrábig és a Hatvan­tól Miskolczig terjedő vasútvonalak építése tárgyában ; — az 1868. XIII. t. ez. a ma­gyar éjszak-keleti vasút kiépítése tárgyában; — az 1868. XIV. t. ez. a dohányjövedék iránt; — 1868. XV. t. ez. a lottojövedék iránt; — az 1868. XVI. t. ez. a szeszadóról; — az 1868. XVII. t. ez. a bor- és husfogyasztási adó iránt; — az 1868. XVIII. t. ez. az arany- és ezüst­áruk finomsági tartalma, ellenőrzése s fémjel­zése iránt; — az 1868. XIX. t. ez. a seradóról; — az 1868. XX. t. ez. a czukoradó iránt. — Éjszakamerikai követül az osztrák-magyar birodalomnál Johnson elnök Smythe eddigi newyorki adószedőt nevezte ki. A kinevezés azonban még megerősítendő a senatus által. — A Miargitszigeten megkezdték már a másod- artézi kút fúrását is. Hát a városli­geti arte­z kutat mikor fúrja már — nemcsak a lapok ujdonsági rovata, de — Zsigmondy úr is ? — Félegyházán a — „Sz. Híradó“ sze­rint — egy juhászlegény borzasztó módon gyil­kolt meg egy korcsmárosnét azért, hogy ez bű­nös kivánságának ellen állt. Először torkát ha­sította fel, azután mellbe lőtte és végül ereit me­télte fel. A szerencsétlen nőtől elvett 12 fiút és ezzel épen egy más korcsmában mulatott, mi­dőn elfogták. -T­­amásiból (Tolna megye), a város 45 tekintélyesebb polgárának aláírásával egy nyi­latkozatot kaptunk, a­melyben kijelentik, hogy a községükből került Madarász-féle petitiónak állítólag 70 félrevezetett aláírója, nem képvisel­heti a 4000 lélekből álló község lakosságának érzelmeit. Azt is írják, hogy a Madarász által említett Szemcse, Csehi és Al-Szegh tulajdonké­pen csak egyetlen községet képeznek és lakos­ságuk néhány haszonbérlőből, a­kik tudvalévő­­leg nem szélső­baloldaliak, ezek cselédjeiből és néhány szőllőbirtokosból áll. Furcsa kalkulusok utján került össze az a 131 község az igaz! — Kármán Lajos ügyvéd,­magyar általá­nos közgazdádat)...ipar- és kereskedelmi köz­ponti ügynökségének részletes programmja la­punk mai számához mellékelje megy szét. Saját érdekében figyelmeztetjük a közönséget e köz­hasznú vállalatra, a­melynek feladata az, hogy a közönség megbízásait legkülönfélébb ügyek­ben, melyek a program­ban részletezve van­nak, gyorsan és olcsón teljesítse. A vállalat aján­lására szolgál, hogy igény, sor­rtplelépek egyen szolgái, és másrészről az, hogy a mint értesülünk, tiszta jövedelmének 1%-ját az irói segélyegyletnek, egy másik %-ját pedig más jótékony intézetnek ajánlotta fel. Ez követendő például szolgálhatna egyéb hasonnemü vállala­toknál is. — Kurd helység, Tolna megyéből folya­modik, hogy egyházukban az isteni szolgálat hétköznapokon s két-két vasárnapon át magyar, s csak minden harmadik és pünkösd napján le­gyen német. 1853-óta az absolutismus alatt egé­szen német istentiszteletet, sőt német tanitót is tukmáltak rájuk. A magyarság kinyilatkoztatta, hogy készebb református hitre térni, mint jogait feladni. De ily végletekre csak nem jut a dolog! — Husztonf. hó 7-én délutáni 3 óra kö­rül 2—3 perczig tartó földrengés volt, mely az ablakokat hatalmasan megrázkódtatá. Károkat nem okozott. — A pest-csongrádi csatorna­vo­nalra vonatkozó ajánlatok még bezárólag folyó július 12-ig fognak elfogadtatni. — Flegler Sándor, boldogult Szalay Lászlónk barátja és életírója „Beiträge zur Wür­digung der ungarischen Geschichtschreibung“ cziraű monographiának 3-ik és utolsó közlemé­nye jelent meg a „Hist. Zeitschrift“ legújabb XIX-ik kötetében. Flegler, a nürnbergi múze­­umör­s akadémiánk tagja, e közel 14 nagy ívre terjedő munkában történeti irodalmunkat mutat­ja be a külföldnek. — A nemzeti színházban — a „F. L.“ szerint — már nagyban folynak az újí­tások. A zártszékeket mind kihordták, a csillár a padozatig van lebocsátva, és felgyújtva min­den lángra, így dolgozik a sok munkás, ács, asztalos, kárpitos, kőműves stb. Az egész néző­tér újjá lesz alakítva, külön zártszék bejáratok­kal , a korhadt padlózat helyett is új lesz. A menyezet már egészen kész, kék színnel, dísze­sen ezüstözve. Most a páholyok homlokzatát fes­tik. Az udvari páholy kék bársonynyal lesz kár­pitozva. — A Rókus kórházban — a hoz­zánk beküldött kimutatás szerint — a lefolyt évben összesen 13,661 beteg ápoltatott, meg­­gyógyult közösök 9757 tehát 71 °/o­­ javult 1443 és meghalt 1517, tehát 11.01 .10 (azonban ha a már haldokolva bevitteket leszámítjuk, csak 10.08°/o­) Az év végén visszamaradt még 455 beteg. — A szegedi elemi tanítók már elkészítették az nép oktatásügyében a kép­viselőkhöz intézendő előterjesztésüket.­­ A „pesti nemzeti dalkör“ július 25-én a polgári lövölde helyiségeiben tánczmulat­­sággal összekötött dalestélyt rendez. Ezenkívül az egylet augustus első felére érdekes kirándu­lást tervez. rész consularis törvénykezés eltörlését­­ sürgeti és nemzetközi vizsgáló bizottsá­got indítványoz. Stanley a consularis tör­vénykezés visszaéléseit elismeri, de ki­emeli azon nehézségeket is, melyekkel ily vizsgáló bizottság megalakítása járna.­ k J*. Napló“ távsürgönye, Bécs, júl. 11. A császár ma este Ischlbe utazott. Beust hétfőn Grasteinba rándul fürdő használat végett. Stuttgart, jul. 11. A rendek kama­­rájába történt 57 ismert választás közül 30 a néppárthoz, 4 a nagynémet, a nem­zeti szabadelvű és 14 a kormánypárt és a középhez tartozik. Bécs, jul. 11. A „Börzén Zig“ írja: A börzén azon hír van elterjedve, hogy az alföldi vasút részvényekre itt 300 millió íratott alá. — Annyi bizonyos hogy az aláírás ma befejeztetett. Madrid, jul. 10. A miniszterek hol­nap Grranjába mennek, hol a királynő el­nöklete alatt minisztertanács tartatik. — Az elfogott tábornokok Cadixba érkez­tek , és holnap a canari szigetekre eveznek. Lissabon, jul. 10. A lapok jelentik, hogy a kormány a határokon a helyőrsé­geket megerősíti. London, jul. 11. Az alsóház ülésé­ben Layard a törökországi és egyiptomi . w i ■' í! Jfl • KÜLFÖLD. S x e m 1 e. (r-n) Spanyolországban, a kormány minden dementije daczára­ a forradalom nincs elfojtva, s ha még lángba nem is borította az országot, de mint a Vezúv kitörését előre jelző aggasztó mo­raj, úgy itt is számos jel arra mutat, hogy a kormány szigorú, fellépte által a végzetes perek bekövetkeztét egy időre elodázhatja­, hanem megakadályozni nem fogja bírni, s nyugalom­ról szóló hírei nem­­ egyébre számítvák, mint hogy a népet és a külföldi diplomatiát elaltas­­sák. Jó fogás lehetett az ilyen a sötét középkor­ban, de ma már, a vasutak és távirda korszaká­ban, senkit nem lehet elámítani oly hivatalos táviratokkal, mint a­minőt a spanyol kormány közelebbről adott ki, melyben tudatja több tá­bornok elfogatását, mit szerinte a progressisták is örömmel fogadtak, mivel az által a béke biz­­tosíttatik, a forradalom elfojtatott, s ekként nem lehet félni a béke megzavarásától, a­mit fenn­tartani óhajt minden spanyol. Bizony-bizony jobb módszer lenne a forra­dalom kikerülésére, eltörölni azon sok önkényes rendszabályt, melyek a hosszú évek során át folytatott rosz­kormányzat következtében össze­halmozódott gyúanyagokkal folytonos súrló­dásban lévén, előbb-utóbb lángra lobbantja azt. No de Izabella királynő kormánya nem akarja azt megtanulni, hogy nem a bajonett az a hatal­mas fegyver, melylyel a népeket­­megnyug­tatni lehet, hanem az alkotmányos szabadság. Francziaországról ma nagyon keveset írha­tunk. A „Constitutionnel“ az osztrák katonák szabadságolásáról szólva, azt mondja, hogy a hadsereg leszállítása Francziaország kezdemé­nyezésének köszönhető, mi annak bizonyítékát nyújtja, hogy azon esetre, ha a tervezett con­­gressus létrejött volna, akkor nagyszerű sereg­­leszállításokat lehetett vóla eszközölni. Párá­ban elterjedt volt azon hír, hogy Niel tábornagy a törvényhozótestület keddi ülésébeni heves fel­lépte következtében le akar mondani a hadügy­­miniszteri tár­cz­ár­ól, azonban a hír valósága na­gyon kétségbe vonatik. A törvényhozó testület július 16-ki ülésében Olavier a ház figyelmét az oecumeni conci­­liumra fordítja, s oda nyilatkozik, hogy az állam semmi akadályt ne gördítsen a pápai bulla és a püspököknek a conciliumon való megjelenése elébe, de tartsa magát távol minden részvéttől. Végre beszédét azzal fejezte be,­hogy az állam gondoskodjék oly törvényről, mely által az egy­háznak az államtóli elkülönzése szabályoztassék. Baroche felelve Olaviernek, oda nyilatkozik, hogy a kormány a concilium kérdésében még mit sem határozott, az egyháznak az államtóli elválasztását illető kérdés pedig az idő által megérlelendő. Napoleon herczegnek konstantinápolyi mula­­tása felöl írva a „Frmn.Bl.“ levelezője a többek közt megemlíti, hogy a szultán parancsára Fuad és Mustapha Fazyl basa kibékültek, s ez utóbbi valószínűleg ismét belép a minisztériumba. A tudósító szerint a kibékítés Napóleon herczeg műve. A „Zukunft“ szerint athenei hírek szerint a görög igazság- és hadügyminiszterek szándé­koznak tárczájukat letenni. Az ellenzék vezérei, kivévén a nemzeti bank igazgatóját, az igazoló bizottság által kizárattak a törvényhozó testület­ből. A kormány a krétaiaknak megtiltotta az athénébe való jövetelt. Több lap írta, hogy Na­póleon herczeg Görögország fővárosát is meg fogja látogatni, azonban a „Zukunsz“ értesülése szerint ezen hír nem fog valósulni. Kaneában és a közeli vidéken nyugalom ural­kodik, de ezen területen túl most is foly a gue­­rilla harcz. A tengerpartoni őrködés nagyon ha­nyagul kezeltetik, s a felkelőknek folyton szál­lítják a hadkészleteket és élelmi­szereket. A fel­kelők ennek következtében még máig sem csüggednek, s így természetes, hogy a porta ki­egyezkedési törekvései még mind sikernélküliek maradtak. A temesvári lap egyik belgrádi levele sze­rint Jovanovics Vladimir, a „Zastava“ társszer­­kesztője, ki elfogatván, Péterváradra vitetett, a szerb kormány távirati megkeresése folytán sza­badon bocsáttatott. Ugyan e levél egy kellemet­len affaireről is értesít, mely a skupstina bere­kesztése előtt történt. A skupstina titkára,Redics ügyvéd és belgrádi képviselő, meghamisította a jegyzőkönyvet.Azon passusokat ugyanis, melyek a miniszteri felelősségről, sajtószabadságról az indéki esküdtszékek behozataláról és­ Karageorgie­­vics volt fejedelem valamint az elitélt gyilkosok jószágainak elkobzásáról szóltak, meghamisí­totta, s épen az ellenkező értelemben­ formulázta. Hivatalától rögtön elmozdittatott, s most megér­­demlett büntetésére vár. A szerb kormányzóság kiáltványa. A szerb nemzethez! Testvérek! III. Obrenovics Mihály fejedelmünk vértanú­halála következtében a nagy nemzeti skupstina összehivatván, az utóbbi egyhangúlag elhatá­rozta mai ülésében, hogy az örökösödési jog értelmében Obrenovics M. Milan, az Obre­­novicsok közül a negyedik, mint trónutód és Szerbia fejedelme emeltessék az üresedésbe került trónra. Mivel azonban Milan fejedelem a nagykorú­ság éveit még nem érte el, a nemzeti skupstina az 1859-ik évi october 20-iki trónörökösödési törvény alapján, három férfiút választott meg, kikre a fejedelmi hatalom gyakorlását bízta. Testvérek! Mi a kormányhatalmat tényleg átvettük, s Isten és a nemzeti skupstina előtt esküt tettünk, hogy a haza és a nemzet iránti kötelességünket híven és lelkiismeretesen telje­­sitendjük, s mindazt visszautasitandjuk, a mi lelkiismeretes meggyőződésünk szerint a hazai törvényekkel, s a nemzet és Obrenovics M. Milan fejedelme jogaival és érdekeivel összeüt­közésben áll. Esküt tettünk, hogy szigorú őrei leszünk annak, mikép minden szerb a haza tör­vényeit tisztelje és magát azokhoz alkalmazza. Szövetkeztünk, a végből, hogy a kinek hűséget fogadtunk, ifjú fejedelmünknek, Milánnak ural­mát fenntartsuk és m­egvédjük. Testvérek! Miként a szerb nemzet lelkese­déssel ragaszkodik Obrenovics dynastiájához, mi is hazafiai kötelességünknek ismerendjük azon idő alatt, míg a fejedelmi hatalom birto­kában leszünk, Mihály fejedelem hazafias törek­véseit folytatni. Bölcseségének és törekvéseinek sikerült ha­zánkat nevezetes politikai vívmányokban része­síteni. Nagy eszméje által áthatva, melyet töké­letesen felfogtunk, mindenben nyomait köve­­tendjük e téren és rendületlenül az általa köve­tett dicsteljes irányban előre haladunk. Ugyancsak folytonos figyelmünk tárgya le­­end, hogy azon fenséges elv érvényre emel­tessék, melyet Mihály fejedelem ünnepélyesen kimondott, s melynek létesítését oly sóváran óhajtotta, hogy Szerbiában a törvény legyen a legfelsőbb hatalom. A kormányzóság ígéri, hogy a honvédel­­m­i ügy, az ország anyagi érdekei és a meghalt fej­edelem r­e­f­o­r­m­j­ai gondos­kodásának kiváló tárgyai lesznek. A proclamatió Toptsiderben kelt, jun. 20-án. (J­úl. 2.) A kormányzóság tagjai Blaznavacz P. Milivoje, Risztics János,Gabri­­lovits János. Julius 12-kén:„Az ör-Budai népszínház, dög pilulái. “ Tüneményes látványosság. Holnap Istvánfy Laura k. a. fellépteül: „A boissy-i bo­­________szorkány.“ Operette 3 felv. Nyilt-tér. E lapok 136-ik számában a „Sport“ czimű szaklap egy nyilatkozata közöltetett. (Kwizda F. J.-tól újon­nan feltalált körömkenőcsöt illetőleg.) Most a „Sport“ 12-ik számában közzétett következő elismervény kö­­zöltetik. Kwizda Ferencz János urnák Korneburgban. Bécs, február 24. 18­8. Az eredmény, melyeket én az ön lóköröm ken­csé­nek többszöri használata által a cserepes és törékeny körmökön tettem, szerfölötti. A többi közt egy 17 éves ménlovat,a­ mely első lá­báni cserép s körme és behegedt körömrepedése mi­att hetek óta szolgá­ltképtelen volt, az ön kenő­csével gyógykezeltem. Már a harmadik napra az első fürdés és bedör­­zsölés után a ló láthatólag kevésbé kímélte lábát és hetednapra már nem sántított, s ez időtől lógva a ló ismét me­teszi napi szolgálatát, a nélkül, hogy legkevésbé is kímélné lábát. A köröm töké­ fit­sen ruganyos és a korona új utánnövés­e, igen egé­szségesnek mutatkozik, mely eset ezelőtt nem fordult elő. Ezért csak ig­asághűen a legjobban ajánlhatom az ön körömkenőcsét minden óbirtokosnak, és ezt any­­nyival örömeltebb teszem, mert saját tapasztalásom­ból tudom, milyen nagy gondot okoznak a beteg­­körmök a lóbirtokosoknak. Buchwald Vilmos cs. k. lovaglótanító a Theresianumi akadémiában, ezelőtt lovas kapitány. “­ Ezen ló a Theresianumi akadémiában van, és na­ponként meglátható. Bővebben,a mai lap hirdetései k Vízállás. Pesten julius 11. Tokajban julius 11. Szolnokon julius 11. T 4“ . . 0 felett.T 9“ . . ír n 2' 2' . . o „ 2‘ 4“ . . o * 3' 5“ . . o » 2' 8“ . . Ti­fi Felelős szerkesztő B. Kemény Zsigmond. feladatom különben is nem a részletezés, egyes kiválóbb jelenségeknek kiemelése, hanem az eszmék diadalának általánosságban némi képét mutatni be; különben is, szerintem, a társadal­mi, a politikai reformok kivívása nem egyes jelenségektől, hanem a reformok eszméjének korszerűségétől, életrevalóságától függ és azon viszhangtól, melyet a felmerített eszmék a né­pek millióiban kelteni képesek ; az érdem tehát nem egyeseké, hanem magáé az emberiségé, ki­nek keble és szive azon eszmékre fogékony, s kiért a szellem azon eszméket megteremtette ! Az 1847-ik év és országgyűlés, s a nemzet­nek ezen év alatt elöhaladt óriási mivelődése a reformkérdésekben érleté meg, tisztelt hallgató­ság, azon eszméket, melyek a magyar társa­dalmi, s ezzel kapcsolatban a politikai, az állami élet új alapjává lettek válandók; ezen év fejlesz­tette ki a kormány­szerkezetben a felelősség nél­küli kormányszékek eltörlésének szükségességét, s helyébe a kormányforma teljes átalakításával, más szabad alkotmánynyal bíró nemzetek pél­dájára, a felelős miniszteriális rendszer­­ életbe­léptetésének nélkülözhetlenségét; ezen év és országgyűlés az, mely a rendi alkotmány he­lyébe, a nép képviseletére fektetett új alkot­mányt fejlesztő ki és készíté elő a szabad esz­méktől áthatott nemzet számára; ezen év az, tisztelt hallgatóság, mely az érintett társadalmi és politikai átalakulás előkészítése mellett, a jövő haladás zászlójára nyíltan a szabadság, egyenlőség és testvériség hármas esz­méjét tűzte fel!... Ez azon év, tisztelt hallga­tóság, mely a magyar történelem lapjain uj nerát 1848 át bevezette, s megérlelte azon ma­gasztos eszméket, melyek az 1848-diki törvé­nyekben letéve vannak, s mielőtt ezen törvé­nyek április 11-én szentesittettek volna, mártius 15-én, ezelőtt épen egy ötöd századdal, Pest té­réin a nép ezrei által proclamáltattak!.. . íme, tisztelt hallgatóság, elértük előadásom fo­nalán azon kort és azon eszmék érvényre ju­tásának szakát, mely Magyarország második megalkotásának koraként van a történelem lap­jain feljegyezve; elértük azon kérdést, mely fel­olvasásomnak tárgya és kiindulási pontja, az 1848-iki alkotmányt. Engedjék meg, hogy pár szóval részletezzem azon eszméket,melyek ezen alkotmányunkban az éltető elemet képezik, s feljogositnak, hogy ab­ban, a fejlesztés jogának és kötelességének fenn­tartása mellett, s bízva a reményben, hogy ez iránti törekvésünk, a haladó kor és a népek jo­gainak tiszteletben tartása érdekében, hova­to­vább — mind­inkább nyilvánuló európai közér­zület által támogatva, előbb-utóbb czért érend, — mely eszmék, mondom, feljogosítanak, hogy ezen alkotmányunkban bízhatunk! A társadalomnak, az államnak alapja az egyén , az egyén jólléte, boldogsága, czélja a társadalomnak; a társadalom ezen czélja pedig csak maga az egyén által érhető el, ki nemes hi­vatásánál fogva maga és embertársa javára s érdekében él és munkál; de hogy e czélt az egyén az államban elérhesse, szükség hogy ma­gát érvényesíthesse, azaz: cselekvési szabad­sága legyen! Ezen egyéni szabadságot adta meg e haza polgárainak 1848, s ezért jo­gosult azon alkotmány a feltevésre, hogy boldo­gítani is fogja azokat,kik védelme alatt polgár e hazának ! Ki egyéni szabadságánál fogva jogosult, de kötelezett is hivatásánál fogva ereje és tehet­sége szerint befolyni az állam, mint az emberi czélok elérését közvetítő közeg fenntartására és védelmezésére, az mindenkivel egyenlően jogo­sult az állam által biztosított jogok és javadal­makban részesülni. Az állam által nyújtott ezen jogokbani egyenlő részesülésért foglalja magá­ban az 1848-iki magyar alkotmány az eg­yen­lő­s­é­g igazságos és magasztos eszméjét! Kik ugyanazon államban, ugyanazon czélok elérésére vannak hivatva, de kötelezve is, küz­deni, a polgári szabadság és törvény előtti egyen­lőség által lelkesítve, azoknál, a czél eltéré­­séért, a társadalom boldogításáért, nélkülözhet­­len az egyetértés, a barátság; ezen eszme valósí­tása czéloztatott, t. hallgatóság, midőn a szabad­ság és egyenlőség eszméje mellé a testvéri­ségé is csatoltatott 1848-ban! Még pár szót az állami szerkezetről. Minden alkotmánynak az adja meg a bizto­sítékot, ha azok, kik azon alkotmányt az állam­ban érvényesítik — felelősek eljárásaikért; régi alkotmányunk ezt nélkülözte, s épen azért nem is volt annak egyébb, már jelzett hiányai mel­lett, semmi biztosítéka! Örvendjünk tehát, tisz­telt hallgatóság, hogy jelenlegi alkotmányunk, a már jelzett magasztos eszmék mellett, a felelős­séget is felállította a végrehajtó hatalom köze­gei részéről; — azt,hogy a törvényhozás jogát új alkotmányunk értelmében, egy részről az al­kotmány sánczaiba bevett nép gyakorolja, nem egy osztály, mint egykoron, mint az 1848-iki alkotmány egyik sarkalatos vívmányát, szintén nem hallgathatom el. Midőn átfutottam az 1848 előtti alkotmányos élet mozzanatain, érintettem a küzdelmet 48 fe­lé, s jeleztem volna a nagyszerű átalakulás főbb mozzanatait, azt hiszem, a társadalmi élet válto­zásait nem szükséges részleteznem, nézzenek önök széjjel e hazában, s ha tapasztalni fogják, hogy a tudomány, művelődés, a nemzeti nyelv, irodalom, vallásos eszmék, nemzet és mezőgaz­dászat, ipar és kövedelem, a munka utáni vágy mennyit haladt, mennyit fejlődött az­óta, mióta azon szellemi harczok vivattak e hazában, me­lyeknek dicső eredménye az 1848-iki törvények­ben van letéve, elmondhatják önök velem együtt, hogy ez mind 48 érdeme! De elmondhatjuk, tisztelt hallgatóság, azt is , hogy a mely nemzet állami szerkezetének teljes átidomítását oly örömmel vette, s a megrázkódást, mely politi­kai átalakulásával karöltve — társadalmi életé­ben előidéztetett, minden visszahatás nélkül, a kimutatott uj irányban, fejleszteni törekszik, e nemzet— mondom —jövővel bir és élni fog!.. Tisztelt hallgatóság! Megkisértem, hogy e mai estvét önök előtt — azon nagy eszmék­hez közeltőleg tegyem emlékezetessé, melyek 1848-at jellemzik; — ez iránybani törekvésem őszinte volt; de ha a nagy feladatnak nem tud­tam önök óhajaihoz mérten eleget tenni, ment­senek ki e részben gyengeségem és a körülmé­nyek. Megvallom, szándékosan kerültem sok min­dent,­­ egy­felől azért, mert a­hol a tárgy oly bő anyagot szolgáltat a felolvasásra, ott fölös­legesnek tartom illustratiókhoz folyamodni,­ — másfelől meg azért, mert ha előadásomat az ese­mények históriai képleteivel is megtoldom, úgy ezen felolvasás, melynek czélja eszmék körül volt maradni, vagy történelmi tárgyhalmazzá válik, vagy azon végletbe esik, hogy megtagad­ja saját nézeteimet bizonyos szempontok iránt, melyeket vagy általában nem vallok, vagy pedig az eszmék absolut becse felett senkire nem ru­házhatok ! Higgyék el önök, hogy ez nálam n­em tisztelet, nem becsülés-hiány, hanem a felfogás azon modora, mely a teremtőt műveiben ismeri el s részesíti a kegyelet azon mértékében, mely­re öt korszerű eszméi mindig érdemesítik! — — Ki kora nagy eszméiért hazája, nemzete ér­dekében küzdött, azt a nemzet, melyhez tartozik, válaszszák bár tengerek el tőle, feledni nem fog­ja soha; de ha van olyan, ki népszerűséget nem keresve, éjjelét-nappalát hazájának szenteli, a kinek minden gondolata nemzete boldogításában összpontosul, ki e gondolatért nem törődik sem a legféltettebb polgári erény meggyaláztatásával, sem az elébe gördített számos akadályokkal, ha­nem mint a bölcs, ki teljes nyugodtsággal nyúlt az életet kioltó bürök-pohár után, rendithetlen következetességgel és tántoríthatlan hűséggel tör Czélja felé, a­mely hazája roncsolt állam­ha­jójának kiépítése végett keresett egy szélcsend­del biró biztos révpart. .... ha, mondom, van köztünk ilyen, és pedig van, annak szintén van­nak érdemei és méltó e nemzet hálájára!....

Next