Pesti Napló, 1868. augusztus (19. évfolyam, 5480–5503. szám)

1868-08-02 / 5481. szám

177-5481. Vasárnap, augustus 2.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda: F­erencziek tere 7. szám. 1. emelet.­­ lap e­­­l­emi részét illető m­inden k­ika rajz a szerkesztőséghez intézendő. Bírni­ Itlen levelek csak ismert ke­lektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7 szám földszint. A­ lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­té­zendők. Kiadó-h­ivatal: ElőfizethetniPESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 írt 50 kr. u. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 17 hasábos petitsor egyszeri hrrdet térnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 óra. Nyílt­ tér: 6 hasábos petit­sor 25 nj kr. 55PESTI NAPLÓ 06 augustus—septemberi két havi folyamára. Augustus -septemberi két hóra.................................... 3 frí 50 br A „Pesti Napló“ kiadó­hivatala. Pest,aug. 1. 181­8. Csak egy férfiú! ? Simonyi Ernő képviselő úr egyik be­­zédében mondta, hogy „a mostani mi­n­iszterium azon egy férfiú támogatása mel­lett alakult meg, ki a nemzet bizalmát bírta.“ Ugyan minő hatalom lehet az, mely­­lyel azon férfiú rendelkezik, ki oly nagy dolgokat teh­et? Talán I. Napoleon r­égi­ói, vagy egy o­rész autocratának milliónyi vak eszközei állnak rendelkezésére?­ A t. képviselő elhallgatta, hogy minő erő áll azon férfiú rendelkezésére, ki má­ira képes volt a magyar felelős miniszte­rül­met megalakítani, s a­mennyiben sem külföldön tartózkodása alatt, sem jelen­legi h­onnléte alatt azt nem sikerült volna kitudnia, röviden megsúgjuk neki, hogy azon erő, azon hatalom, melylyel Deák rendelkezik: közvélemény. A közvélemény emelte őt azon polczra, hogy — mint az igazságü­gyminiszter mondá — a kormány büszkének érzi ma­gát e nagy férfiú támogatásával dicse­kedhetni ; de a közvélemény még nagyobb erővel is ruházta fel azon férfiút, azon erővel, miszerint a némákat szózatosokká tette, azon némákat, kik a haza gyász éveiben oly hallgatagok voltak, hogy lé­­t­üket sem tudtuk, némaságukból feloldot­ta, s kik most hálából e jótevőjüket na­ponként kisebbítik; azon erővel, misze­­r­int a hontalanokat honlakókká tette, kik közül némelyek most hálából e jótevőjü­ket azon helyről szeretnék kitúrni, hova őt a közbizalom emelte, s azon befolyás­ól megfosztani, mely nélkül most is kül­földön szórnak, senkinek sem ártó menny­­köveiket ; s a közvélemény ruházta fel azon erővel, miszerint mindenki, ki politi­káját helyesli, irigység nélkül ismeri élet vezéréül, s meg vagyunk győződve, a mi­­nisztériumba sem támasztott irigységet vagy gyűlöletet Deák iránt azon passus, hogy „a minisztérium az ő támogatása mellett alakult meg.“ Mirabeau ellensége volt Neck­er miniszternek, mert ez óvatos és ildomos politikája által az államot a forradalom részeitől me­g akarta menteni, míg Mira­beau kezdetben a forradalomba akarta so­dorni. Azonban Necker ildomos politiká­ját egyenesen meg nem támadhatván , e helyett legnagyobb magasztalásokkal hal­mozta el őt, de egyúttal hatalmas szónok­latával az állambukással, s ennek iszonyú következményeivel rémítette a népet, a parlament tagjaiban pedig az irigység és féltékenység lángját sz­­otta Necker el­len. „Én ugyan nem helyeslem az ő ter­veit — mondá egykor Mirabeau — de miután a közvélemény a dictátorságot kezébe adta, bizalommal kell azt fogad­nunk.“ A magasztalás e túlságos színezete által Mirabeau czélja v­olt Necker befo­­lyását csökkenteni, hatalmát a közvéle­mény előtt kisebbíteni, mert a nemzetek e tekintetben olyanok, mint az egyes emberek, hogy szeretetek csökken és meg­­hidegszik, ha gyakran ismételteik előz­­­ök, hogy valakihez túlságos szeretettel ragaszkodnak. Nincs ,■­z­erenc­ünk Simonyi képviselő úr politikai képz­etségét ismerni, s nem tudjuk, h­gy ilynemű fogással akart-e élni Deák ellenében azon mondatával , hogy „a minisztérium az ő támogatása mellett alak­ult meg.“ A­mennyiben azon­ban ily fogás által czélja az lett volna, hogy Deák befolyását csökkentse : bizto­síthatjuk a fő képviselőt, hogy leszül szá­mított, mert, mint fentebb említők, min­­denki, ki Deák politikáját helyesli, irigy­­ég nélkül ismeri el őt vezérének, meste­­rnek. És miért ismeri el vezérének, mesteré­nek? Mert Deák azon politikát képviseli, melynek eredménye, hogy a haza békés úton jusson az alkotmányos szabadság bir­tokába, nem erőszakos rázkódás útján, mely az általános elszegényedést avonná maga után, hanem oly módon, hogy a szabadság jólléte az anyagi jólléttel kar­öltve járjon, míg a túlzók önbálványolta politikájuk által azt eredményezik, hogy Burke szerint „feltámadjanak a hazá­nak ama természet-elleni szülöttei, kik öreg­atyjukat meggondolatlan gyorsa­sággal darabokra vagdalják, s elvetemült bűbájolók varázs­katlanába vetik, hogy az apai életet onnan mérges növények és kuruzslások által megifjitva, uj életre hoz­zák.“­­ Olyforma viszonyban van Deák politikája a szélsők politikájához, mint egy keleti monda szerint a nap a szélhez, melyek egykor a felett vetekedvén, me­lyik tehet többet, melyik erősebb a má­siknál, abban egyeztek meg, hogy min­­denik kisértse meg erejét azon utassal, ki épen akkor a pusztában utazott, s a­melyik annak válláról a köpenyt kiverheti, a­z lesz a győzelem, az lesz erősebb a másik­nál. Elkezd tehát először is a szél egész erőből fújni, dühösködni; minden erejét összeszedve s­ürgeti-forgatja az utast, hogy válláról köpenyét kifordíthassa. Az utas nem vevén tréfának a dolgot, magára szorítja köpenyét , s minél erősebben dühüsködik a szél, ő is annál erősebben szorítja az­t magára, és így a szél, dühös­­ködésével, czélját el nem érhette. Ekkor a nap kibocsátja szelíd meleg sugarait, melyektől az utas csakhamar felmeleg­szik, s hogy könnyebben utazhasson, le­veti köpenyét, s azt összehajtva, vállára veti. A­mit a nap az utassal tett, ehhez ha­sonló politikát követ a jobb­ párt, mely­nek egyik tagja Deák is, s mely pártnak Deák, szeplőtlen múltjánál és kitűnő tehet­ségeinél fogva, vezére, s mely párt ennek folytán Deák-pártnak is neveztetik; mely párt azonban Deák nélkül is fennállna, s bármikor történik — adja Isten, minél később történjék — hogy nagy lelkének porsátora összeomlik, e párt az ő halála után is fenn fog állni. Egy nagy párt csak akkor áll és enyészik el vezérének fennállásával és elenyészté­­vel, ha az fegyveres hatalomra támasz­kodott. Ellenben ha valamely pártot nem személyes önzés vezérel, ha a párt bizo­nyos erkölcsi gondolatnak és logikai egy­másutánnak, vagy valamely jogszerű esz­mének, az átalakulás és haladás ösztöné­ből kifejtett erős közérzületnek képvise­lője , ily párt létezése nem függ egy em­ber létezésétől. S most még egy igénytelen kérdést bátorkodunk a szélső­balhoz koc­káztat­­ni ! Ha a Deák-párt azon politikát követi vala, melyet önök ajánlanak, gondolják-e, hogy módjuk és alkalmuk volna szavukat így felemelni és tollakat így forgatni a haza szabadsága mellett, miként most teszik ? S kinek politikája önöket némák­ból szózatosakká, számüzöttekből honla­kókká tette: ez csak egy ember volna ? ! Valóban, ki ezt képes volt végbevinni: Deák nem egy ember, Deák egy eszme, ő az ország többsége. TÁLTOS: közlendő beszéd bizonyítandja be; itt csak azt jegyezzük meg, hogy Zichy A. ez alkalommal is tanusstá, mikint a tárgygyal, melyhez szól, igyekszik ala­posan tisztában lenni, s hogy nem kímél fáradságot a nézete szerinti igazságnak kiderítésében. A törvényjavaslatot pár­tolta. Nyáry Pál is a törvényjavaslatot pártolta, de természetesen a már ismert feltételek mellett. Előadásáról mindenek­előtt szívesen jegyezzük fel, hogy a több­ször és több oldalról nyilatkozott meg­jegyzéseknek végre engedve, ma nem kí­mélte hangját, hanem szólott úgy, hogy a teremben mindenütt és mindenki meg­­érthető , s ennek először is ő maga ta­­pasztalhatá hasznát, mert nem kellő, mint máskor — közönyös figyelmetlenség ellen küzdenie, hanem hálás hallgatóság előtt fejtheté ki mindazt, mit nézetei mellett kifejlendőnek vélt. Nyáry Pál be­szédén egyébiránt már lehete érezn hogy a tárgy meglehetősen ki van me­rítve, s hogy az ellenokoknak csak is va­riánsait lehet az ahhoz értőnek úgy elő­állítani, hogy untató ne legyen, de ere­detit kutatni fel vajmi nehéz. A javaslat két nagy elvének felmutatása új köntösben, t. i. a kormány üdvözlésének köntösében sikerült; mit baráti jóindulat mellett sem lehet mondani azon törekvésről, mely a magyar hadsereg beolvasztásából faragott mumus , mint nemzet­ ijesztőt akarta az előtérbe nyomni; mindnyájan tudtuk, hogy csak fababa, más mozgatja, s azért sajnáltuk az erőködést, és még inkább az időt. Zsarnay Imre jogi nézpontokból védte a javaslatot. M­a­k­r­a­y László is a jogon kezdő, de úgy, hogy e jog, fogalmával együtt az erőtetett phrasisok özönében mosódott el. Szállót érzékenyen allarmirozza a ja­vaslat, szerinte „ennek pártolói a világ­­történet lapjaiból aranylapokat szakgat­­nak ki,“ — dehogy szakgatnak! — czél­­ják az üresen állókat magyar betűkkel írni tele, mint a­hogy Árpád óta már gyakran tele írták. Nem kisérhetjük szóló történeti adatait, mert azok egy rhe­­tornál rajzolatoknak megjárják, hanem hogy egyes nagy kérdéseknél meggyőzze­nek, arra nézve több és hitelesebb alap­pal kell birniok. Beszéde vége felé az okoskodások zavarából némileg kibonta­kozva, vártuk, hogy a conclusio meghoz­za a türelem satisfactióját. Csalódtunk, elindult keresni a magyarokat, mely új­ból Körösi Csom­a Sándor máig se került vissza; többször ismétli a kérdést: hol az a magyar? mi természetesen kezdetnél figyelmet keltött, mindenki kiváncsi lévén ismerni azt a magyart, később untatott, majd mulattatott, s itt-ott visszhangot is adott. Szóló felfedezte végre az általa ke­resett magyart, de nem tudjuk, felfedezé­sén van-e csak annyi oka is örülni, mint Columbusnak a tojás felállításán. Várady Jáno­s­ higgadt, csendes elő­adással, tiszta érveléssel szólott a tárgy­hoz, s fejtegeté a különbséget a véderő és védrendszer közt. Tovább elsorol­ta indokait a javaslat pártolása mellett. Nagy Ignácz mint szónok is nagy lenni akarva,a nagyon kezdő, védelme alá vette Kossuthot, nagy szorultságban lehet Kossuth! Azután atyai intéssel for­dul Perczelhez, megmondja neki, hogy mit tegyen, hogy a történelemben számá­ra fentartott lapon eddigi érdemeinek meg­felelőig állhasson meg. (Perczel Mór fiúi tisztelettel hajtja meg fejét.) És csak ezen csattanósnak képzelt, de még csak meg sem úgy va­n-ozott bevezetés után csinált szóló a hadrendszernek frontot. És miből állott e front? Ócska elegeja a honvéd­ség nagyszerű eseményeinek, melyről a történelem másként fog emlékezni, s már emlékezett is! — ismertetése a helyzet­nek, természetesen falusi látkörrel, azután bemutatása az országnak, mint a nyolcz­­százez­er katona laktanyájának. Várjon , ha történetesen 1849-ben ilyen laktanya vagyunk, lehetett volna-e a Bach-korszak­­nak nemcsak tizenkét éves élete, de pusz­ta fellépése is ? Megemlékezett ezen gon­dolatnál a rokonszenvről, mely nélkül nincs lelkesülés; s e nélkül nincs győze­lem, ha millió is számunk; másként volt ez 48—49-ben, midőn a tiszt vezénylete két szóból állott; de e két szót mindenki értette, mindenki követte, s e két szó : „Előre fiuk."“ Ez idézettel Nagy Ignácz azt látszik bizonyítani, hogy ama neveze­tes korszakban nem volt ott, a­hol vezé­nyeltek, mert akkor az idézetet az akkori élethez hivebben így teszi : „Utánnam fiuk!“ így vezényelték a honvédet akkor, s ha a sor rá kerül, így vezénylik azt jö­vőre is, bár­mit mondjon Nagy Ignácz képviselő. Azon ötletét, hogy a jobb­ol­dal által kezdeményezett és keresztülvitt 67-ki törvényeket ma a bal­oldal védi, maga ezen baloldal is megmosolyogta, kitételeit, minek : „nyomorult haza“ — továbbá „megérdemelené,hogy az élő nem­zetek sorából kitöröltessék“, — ha t. i. saját függetlenségéről mondana le, mint a régi múltból kölcsönzött, de ma már csak megbámulható szólamokat jegyez­hetjük fel. Tisza K. indítványát pártolja. Horváth Lajos az időveli gazdál­kodásban jó példát adni kívánva, mit a ház többsége hangosan helyeselt, csak rö­vid, de annál velősebb szavakban indo­kolta a javaslat melletti véleményét. A mai nap tanácskozásaiban az idő­­ ugyan elhaladt, s mit a türelemből ez­­ meghagyott, azt a növekvő hőség busásan vonta le, mégis midőn a szólók sorában G­h­i­c­z­y Kálmán neve hivatott fel, min­denki, bármily pártszínezethez tartozott légyen, azon hely felé fordult, hol Ghi­­czy Kálmánt annyiszor hallottuk, ha nem is mindig helyeselt beszédekben remekel­ni. Kik egy átgondolt, értelmes, s a felvett themát részleteiben is kimerítő, majdnem mesteri gonddal összeállított beszédet vártak, azok nemcsak nem csalódtak, de élvezettel hallhattak is. A syllogismusok felállításában Grhiczy majdnem felülmul­­hatlan, s ha épen úgy hozzák a költemé­nyek, hogy a sophismákhoz is folyamod­jék, amannak he­ves szálait ennek viszás csomóival oly gombolyaggá tudja tömörí­teni, hogy az ellenfélnek legalább is Som­­sichnak kell lenni, ki a gombolyag rej­tett szálát felfedezhesse, és segélyével a mester­séges tömkelegből kivergődjék. A mai be­széd már tárgyánál fogva alkalmas volt ilyen előkészületre, sőt tekintve annak kényes jogi oldalát, s Grhiczy K. ellen­zéki pártállását, egészen természetesek voltak azon deductiók, melyeket szóló le­bonyolított. Beszédének tartalmát szán­dékunk lévén szó szerint hozni, itt csak azt jegyezzük meg, hogy Grhiczy mai beszéde, bár vele egy véleményen nem vagyunk, törvényhozási történelmünknek egyik szép adatát képezi, s hozzá legfőbb alapját a nyomban utánna következett miniszterelnöki megtorló beszéde, mely­nek a legfrappánsabb adatokat épen Ghi­­czy álokai kölcsönzők. Gróf A­ndrássy Gyula mini­szter­el­nök egész biztossággal, mint hadvezér, ki nemcsak saját haderejének tudatával s a területnek ismeretével bir, de az ellenfél erejét és tervét is átlátja, fogott egy órá­nál tovább tartott remek beszédéhez. A miniszterelnök a magasabb államszem­pontok mellett egyenként terjeszkedett ki az ellenvéleményüek által felhozott táma­dó okokra, ezeket megtisztítva álburka­­iktól, és szétlszedve természetes alkatrésze­ikre, bemutatá az igazságot, úgy,a mint az van, s ez alakban szemlélve a kérdést el­tűntek a nehézségek az előtt, ki nemcsak érezni, de gondolni és ítélni tud. Gr. An­­drássy Gyula a véderő kérdésével hogy sokat foglalkozott, azt alapjaiban áttanul­mányozta, bizonyítja mai igen sikerült be­széde. Szólott ő a háznak, de a házban szólott a népnek, a közvéleménynek. Meg­ható volt, midőn ő Felsége tanácsának né­zeteit ismerteté a magyar hadsereg haza­szállítása, a különműtani csapatok felállí­tása iránt, valamint azon ellenvetésre, hogy a hadsereg szakgattassék meg. Szép volt és épületes e beszédet elmondva végig hall­gatni, de szép és épületes leend azt otthon nyugodtan végig olvasni, összehasonlítva a túlsó fél által mondottakkal. Tagadhat­­­lan, hogy gr. Andrássy Gyula mai beszé­dében nemcsak azt bizonyíta be, hogy jeles parl­amenti szónok, de azt is, hogy Magyarország felelős kormányának el­nöksége az ő kezében a legjobb kezek közt van. Az elnökminiszter után K. Simonyi Lajos indokolta pártoló szavazatát Tisza K. indítványa mellett. Utánna Horváth Döme következett volna, de a ház, tekintve az idő elhala­­dottságát, a vitát mára befejezettnek je­lentő. V­a­y Béla K. az ülés berekesztése előtt ismétlő tegnapi indítványát, hogy a ház délelőtt és délután tanácskozzék. Bónis ezen indítványt pártolá, de minthogy a ház már nem volt e perczben határozat­­képes, többen eloszlottnak vél­vén az ülést, eltávoztak, annak eldöntése a hétfői ülés­­re halasztatott. Az ülés részletei­, mint a szónokok egymást felválták, következőkben adjuk. Zichy Antal elősorolja a tvjavasla­ az n. előnyeit, melyek őt arra inditották­, hogy a mel­lett pártoló szót emeljen. E­s" előnye, hogy be­fejezi a kiegyenlítés nagy művét s annak mint­egy zárkövét képezi. Az 1848. törvények köz­jogi viszonyainkat igen általános körvonalakban, s oly definiálatlan állapotban hagyták, mely a bekövetkezett szomorú eseményeknek ha nem is oka, de legalább igen erős ürügye volt. A ko­rona egységének s a birodalom kapcsa ép­ é­,ben tartásán­ak kérdését, a nehéz kérdés megoldását mireánk hagyta. Melyek legyenek a bennünket és az örökös tartományokat közösen érdeklő­­ viszonyok, mikép kelletik azok e­­k­ásáról gon­­■ reckedni, ennek meghatározásai ismét mi reám­­­ bizta. Szólott ugyan a honvédelmi minisztérium- s ról, mi viszonyban álljon a közös hadiig-, ennek­­ intézői irányában, e nehéz kérdés megfejtését­­ ismét mi r­ánk bizta. E megfejtésnek ma érke­zett el az órája. A feladat másik részét megol­dottuk a közösítési törvényben. A szőnyegen fekvő­­javaslat a definiálásán állapotnak véget vet, mi szólót annak elfogadására bírja, ha szin­te egyik m­ásik­­, máskép szerkesztve jobban szerette volna. Második nevezetes előnye a javaslatnak, hogy megadja mindenkinek a magáét, „megadja a császárnak a mi a császáré, az országnak,a mi az országé.“ „Ha szabadok akartok lenni, legyetek igazságosak“ ezt mondja egy állambölcs. Le­gyünk mi is igazságosak Felséges urunk irányá­ban, ki egyúttal ausztriai császár is , s ki mé­lyen áthatva lévén a királyi eskü és adott feje­delmi szó szentségének érzetétől, aggodalmakat táplált az iráánt, mielőtt a 48. törvényeknek, úgy a mint azok 20 év előtt formulázva voltak, tett­leges életbeléptetésébe beleegyezett volna, nehogy a trón újabb ingadozásnak s a monarchia újabb consul­ioknak tétessék ki. Ez aggodalmakat eloszlatni a háznak első feladata és kötelessége volt, mert nem is valami magános, nem is diplo­­matikus érdekről hanem egy magasabb , hogy úgy mondjam európai érdekről volt szó, melyért mi magyarok vagyunk az utóvilág előtt első sorban felelősek. (Élénk helyeslés.) Abban, hogy ő Felsége az 1867. XIL t. sz. 11. § ában a maga számára fentartott fejedelmi jo­gok egy részét önkényt, maga jó szántából, de egyúttal a helyzet nemi log­iai kényszerűségé­nél fogva is egy felelős hadügyminiszter utján akarja és fogja ezentúl gyakorolni, szóló nem csak hátralépést nem lát, de a szabadelvűség ösvényén határozott előlépést, egy határozott vívmányt. (Helyeslés.) Igaz, hogy az 1867. tör­vény szövegében sehol ezt­ a szót „közös had­­ügyminiszter“ nem találjuk, de ugyanazon XII. t. sz. 27. §-a világosan elrendeli, hogy a közös ügyek egy közös nőiciszterium által kezeltesse­nek. A közös ügyek közt pedig ott van a külügy és hadügy, meg a nerzus rerum gerendarum. Felemlíti szóló a­z angol hadügy két fezetős ke­zelőjét, a secretary at war“ és „secretary for war-t." úgy tudja, hogy az „atu és „fór“ sz­áska közti különbség csak 1863-ban enyészet el, midőn ezen terhes két hivatal egy személyben összpontosittatott. Ezt annak kitlemtésére hozza elő, hogy az angol nemzet sokkal nagyobb súlyt fektet közjogi dolgokban a praxisra, mint & §§-okra stb. A javaslat harmadik előnyét abban látja, hogy bármely felmerülő európai crisis esetében egy erős és hű­ szövetségest biztosít nekünk magya­roknak. Mikor fog ütni a válság órája, azt nem tudjuk, de megbocsáthat­óan könnyelműségnek tar­taná, ha készületlenül hagynók magunkat meg­lepetni. A negyedik előny, hogy végre va­lahára leom­lik az a választófal, mely a polgárt a katon­­t eddigelé elválasztotta. Hivatkozással Mada ,­­sa képv. állítására, tagadja, hogy az általános had­kötelezettségen alapuló honvédelmi rend...ez, valami aristocraticus intézmény volna, ez öllet dicsőségét neki engedi (derültség), ellenkezőleg ő azt az egyenlő jog és egyenlő teh­erviselés nagy elve meg­testesülésnek tartja, mely még azon culturai feladatot is teljesíti, hogy a népet nemzetté nevelje. A javaslat fényolda­lt kiemelte beszédében a nagyérdemű Perczel Mór is,ki nem­csak a harczi téren nevelte hazánk dicsőségét, de a politikai küzdelmek terén is „tega saguque darus.“ (Éljenzés.) Ötödik előnye a javaslatnak, hogy magában hordja a tökélyesbülés minden elemeit. Mi eljöttünk idáig, utódaink menjenek tovább, ha jónak látják. Soron kérdeztetvén, várjon az általa alkotott tényeket a világon a lehető leg­nagyobbaknak ta­gja e ? Azt felelte : nem, hanem a legjobbaknak Athén számára E szavakat al­kalmazza ő is a jelen javaslatra. Aztán c­áfolja az ellenindítványt, mely szerint egy európai erisis esetében védtelenül és előkészület nélkül dobat­nánk ki a támadásnak, továbbá, hogy az eszerint tervezett két Minerva armata, nem annyira egymás mellett, mint ellen fogna talpra állam, legalább ezt a biz­­onatlanságot kelhetne. Har­madik veszélye az ellen.­ndítványnak a nemzet­­ségi izgalom, nemcsak magyar és német h­ese­­regről lenne szó, de szó lehetne többről is. Önök bölcsesége felment ellene attól, hogy e tárgy részletesb­e­bocézni gátasába ereszke­den, de egyet nem hallgathatok el nemes ambrionkan­, nagyratörő terveinkben, melyek jogosultak le­hetnek, azt t. i. hogy valamint a monarchi­i nyugati fele heterogén elemekből alakult álla­mot képez, úgy mi ia itt keleten mozaik.-sA'-így alaku­sa vagyunk a történelmi felel­ednek. Negyedik ellenvetése, hogy a szélső bal indít­ványa kivihetetlen most, midőn állandó és ren­des viszonyok megszilárdulásáról van szó, de­­ a kivihető volna is, csak az államháztartás sály­­egyenének megzavarásával volna azonos. Ha megrendítjük az emberekben és önmagjukban az intézményeink állandósága iránt hitet, sülye­­désnek fog indulni nemzeti létünk hajója. Felkiált Orzággyű­lési tudósítások. A képviselőház augustus 1-jei ülése. Elnök : Szentiványi Károly, jegy­ző : Horváth Lajos. A jegyzőkönyv hitelesítése, s az iro­mányok bejelentése után Nyáry Pál és L­ó­n­y­a­y Gábor kérvényeket ny­uj­­­tottak be, melyek a kérvényi bizottmány­hoz utasittattak. E rövid előzmény után a ház napi­rendre tért. A szólók sorát Zichy Antal nyitotta meg egy az ellenfél ostromló okaiból ki­induló helyesen felosztott beszéddel. Alap­ját szóló okoskodásának azon közjogi ne­hézségek eloszlatása kép­ezé, miket a ki­­fogást tevő szónokok, különösen a közös hadügyminiszter törvényes állása, s a kö­zös hadsereg ellen felhoztak. Mennyire sikerült szónoknak e feladatát megoldani, azt — a pótlólag egész terjedelemben Utal számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.

Next