Pesti Napló, 1868. szeptember (19. évfolyam, 5504–5528. szám)

1868-09-11 / 5512. szám

delmi minisztérium leirata, melynélfogva Mayer István pesti polgár és városi képviselőnek az általa feltalált kéntelenítő készülékre egy évre kizáró szabadalom adatott. Az igazságügyi miniszter értesíti a városi kö­zönséget, miszerint az országos középponti te­lekkönyvi hivatal vezetésére Halmosy Endre urat nevezte ki. Aldássy aljegyző felolvasta a honvédelmi mi­niszteri rendeletet az újonczállítás ügyében. Simon Florentnek nem csekély szomorúságot okozott ezen rendelet, mert alkotmányos ország­ban bár sanctionált, de ki nem hirdetett törvény nem kötelezhet, s így végrehajtását sem követel­heti a kormány. Dobos József szintén a miniszteri rendelet ellen ert­elt szót, s a rendeletnek tiszteletteljes félretételét indítványozta. Szén királyi főpolgármester ügyel­mez­­tette a közgyűlést, hogy tavaszszal határozatot hozott, mely szerint az újonczállításra vonatkozó előmunkálatokat t­esz megtenni; de az újoncz­­állítást csak az ország­yűlés által történt meg­szavaz­ás után foganatosítandja, miért is indít­ványozza, miszerint a közgyűlés ragaszkodván ezen határozatához, az előmunkálatokat megté­tel, az újonczállításhoz pedig csak a törvény ki­hirdetése után fog. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott. A bizottmányi jelentés szerint az egy forint adó után 20 krajczár községi pótlék állapíttatott meg. A Duna-rakpart építési tervrajza bemutattat­­ván, elfogadtatott. A Károly-kaszárnyai építkezések iránt a ta­nács előterjeszti az eddig történteket, melyek e lapokban is közölve voltak. A főpolgármester közölte a katonai hatóságtól ma délután érke­zett átiratot. A mérnöki kar igazgatója értesíti a városi tanácsot, miszerint a tanács határozata folytán a jó egyetértés fentartása érdekében indítványozta az építkezésnek felfüggesztését az országos katonai parancsnokságnál mindaddig, míg ez ügyben a magas honvédelmi mi­nisztérium határozni fog. A katonai főpa­rancsnokság ezen indítványt elfogadván, az építkezés ma beállíttatott, azonban a katonai kincstár fentartja magának a netaláni kártérítés követelését a tanácstól. Felvilágosításul megjegyzi a mérnökkari igaz­gató, hogy a kérdéses épület 1826-ban tisztán kincstári alapból szekerészi laktanyának építte­tett, a mostani építés által nemcsak a kincstár, de a város is előnyökben részesül, mert csak az utczára menő földszin lesz a vállalkozók rendelkezésére adva, míg az első és máso­dik emelet tiszti lakásoknak lesz fentartva, a ezenkívül a vállalkozók 100 lóra való istálót kötelesek építeni, mi­által a lakosság a beszál­lásolástól egy részben meg leend kimérve. A főpolgármester jelentése szerint az ülés megnyílta előtt a honvédelmi minisztériumtól szintén érkezett leirat, mely minden, a Károly­­kaszárnyára vonatkozó okmányoknak azonnali felterjesztését sürgeti. A főpolgármester ezen adatok folytán indít­ványozza, hogy a tanácsnak az építkezést betiltó határozásának fenntartása mellett, a főügyész oda utasíttassék, miszerint a levéltárból minden, ezen kérdésre vonatkozó okmányokat a honvé­delmi minisztérium eleibe terjeszszen. §­§.Elfogadtatik. a Simon Florent rövid felszóllalása után:­­ Olvastatott a honvéd­lmi miniszter átirata a katona szállások, és a Pesten szállással ellá­tandó törzstiszti létszám megállapítása végett tett felterjesztésre. Ez ügy eldöntése a jövő közgyűlésre halasz­­tatott. Ezután következett: A tanácsi előterjesztés a téli idő alatt lakás nélkül m­a­radó egyének elhelyezése iránt. A kapitányság e czélra az üllői út mellett levő katonai barakkokat ajánlja, hol könnyen el­fér a lakás nélkül levő 1265 egyén. Itjr Dr. Kovács József erre megjegyzi, mikép tu­domása van a felől, hogy Komáromban nagy mérvben uralkodván a váltóláz, onnan 800 beteg katona fog a barakkokba átszállíttatni, s e sze­rint jó volna más helyiségről is gondoskodni. Szentkirályi ezt nem tartja szükséges­nek, m­ivel a váltólázból úgy is kigyógyulnak félig a­ katonák. Olvasta ő­it :­ tanácsi előterjesztés Gundi György­né és színházigazgató az iránt, kérelme felett, hogy a helyárakat a sz­inházban felemel­hesse. A megállapodás rövid vita után az lett, hogy a tanács elhatározván már, miszerint a német színház belügyeibe nem fog avatkozni, tehát a h­agárak kérdésébe sem bocsátkozik. Olvastatott a Reitter-féle csatorna vonalának bejárására kiküldött bizottmány jelentése, mely átadatott az illető bizottmánynak. Következett az utczai faragatás kérdésében kiküldött bizottmány jelentése. A tanács, eltérőleg a bizottmány véleményétől, azon nézetnek ad kifejezést, hogy oly utczákban, melyek 4 ölnél keskenyebbek, a favágás tiltas­­sék be. A közgyűlés a tanács előterjesztését fogadta el, s az ülés esti 7 órakor eloszlott. Vidéki tudósítások, Abrudbánya, 1868. sept. 5. A „Hazánk“ i. é. 191. számában Lukács Béla az epébe mártott tollal folytatja személyeskedéseit, holott ő (sőt tán ép azért személyeskedik) Abudbánya verespataki arany­bányászati viszo­nyainkat legtávolabbról sem ismerheti, mert ar­ra éveken keresztül folytatott tanulmányozás igényeltetik, mire neki eddig aligha volt ideje; de ezenkívül is elismerésre méltó Lukács Béla úrnak a „Kolozsvári Közlöny“ múlt évi 115. szá­mában tett ezen saját nyilatkozata : „én — Lu­kács Béla ■— egész készséggel bevallom, h­ogy teljességgel fogalmam sincs a bányászatról.“ Ezt mondja ő saját magáról általában a bányászatra vonatkozólag; mit mondjunk mi az abrudbánya­­verespataki aranybányászat helyleges, és minde­­nekfelett sajátságos, legnehezebben kiismerhető viszonyaira nézve az ő ismereteiről ? Keveseb­bet nem annál, a­mennyit saját vallomása bi­zonyít. Én számos évek óta bányászkodom a helyszí­nen lakva, sok ezereket fektettem bányabirto­­kaimba­­— be; kellő idő, figyelem és tapasztalat érlelték bányászati ismereteimet s a bánya­­törvé­nyekbeni nézeteimet; de azért mégsem vál­lalkoznak, mint ő, „az erdélyi bányavidék érde­keit egyedül védeni.“ ezt tulajdonképen ő sem teszi, az iménti okoknál fogva nem teheti, hanem tényleg csak azon törvénytelen állást —­zsor­u és szennyes üzletet védelmezi,melyet indítványom és felterjesztésem megtámadott, s melynek vi­dékünk közérdekét és kormányunk népszerűségét tovább nem áldozhatjuk fel. A „P. Napló“ nem hogy levágta volna a kormány közegeit czikkem közlése által, de felfogván az igazságszolgáltatás elveivel meg nem állható helyzetét némely alsó rendű hivatalnoknak,módot nyújt a kormánynak, segíteni a bányásznép e miatti szenvedésein. A szabad aranykereskedés mellett felhozott indokaim senkinek sem bántják érdekét annyira, mint a magamét, de ezt én a közérdeknek felál­dozni mindenkor kész vagyok. Emlékezhetik a múlt évi gyűlés arra, miszerint többek nyilvání­tották azt, hogy én saját érdekem ellen beszél­tem, midőn a szabad arany-kereskedést indo­koltam. A szabad aranykereskedés üdvös és hasznos az egyeseknek, az összes bányászatnak és ma­­g­ának az államnak is. Erre nézve más lapban közlött indokaimat fölösleges ismételnem, csak azt kell felemlítenem még mellette, hogy az aranyvidék mindennapi szükséggel küzdő né­pének nagy részére nézve valósággal életkérdés. Sok de sok ezeren vannak a vidéken, kik mosás vagy életveszélyes bánya­munkával egy álló héten keresztül, addig, míg gyakran kiskorú, anyátlan árváik hideget és éhséget szenvednek, ezek számára alig egy-két ft értékű aranyat képesek termelni, ha már ezeket az aranymono­­pólium kényszerítené,hogy az egy napi távolság­ra fekvő aranyváltó hivataloknál váltsák be kész­letüket, egész kis szerzeményük az árvák és ín­ségesek szájából kivéve, és nem haszonnal sen­kire, de károsan és zsibbasztólag a termelőre, utazási költségeikre lenne fordítva. A szabad aranykereskedés különbözik aranycsempészettől, ez káros és törvényellenes ennek okait és megakad­ályoztatása módját már ugyancsak közöltem. Mondatik a „Hazánk“ kéthasábos czikkének személyeskedő halmazában egyetlen egy ér­demlegesnek látszó tény, minélfogva „a múlt évi zalatonai gyűlésen képviselve vala az egész Er­dély összes bányászata, a jelen abrudbányai gyűlésen egy vidék szólt.“ Azon igen kicsiny rész, mely a múlt évi gyű­lésen Erdélynek aranyvidékünkön kívül eső más helységeiből jelent meg, a tárgy mérlegébe be sem vehető,mert ezek közül egyesegyedül H. F. tett egy szóbeli indítványt, hogy az újonnan letelepedő bányászokra nézve kedvezményül a rendes bányaadó több évekre elengedtessék,egy toroczkói pedig tulajdonképen csak az általános oszt. bányatörvény 274. §.-nak, és R. F. ugyan­ezen bányatörvény 3. §-nak jövendőre nézve is megtartását, tehát csak azt kívánták, a­mit az osztr­ák­­ bányatörvény is megadott, azt, a­mi ellen különben is sem egyik, sem másik gyűlésen senki még csak említést sem tett. Kivonatuk semmi egyébb nem lévén, nem tartották szüksé­gesnek az abrudbányai gyűlésre megjelenni. Kü­lönben is mi köze, sem érdeke nincs a szén-, vas- és rézbányásznak azzal, hogy a tőle távol eső aranybányász hol és miként válthatja be aranyát. Dr. Weisz József, főorvos és volt h. röpp. tiszt. Törvényjavaslat a polgári törvény­kezési rendtartás tárgyában. NYOLCZADIK CZIM. A végrehajtásról. (Folytatás.) 451. §. Ha a fellebbezés a sorrendnek csak alábbi tételére, vagy valamely követelésnek csak bizonyos részére vonatkozik, ez által a megelőző tételek, vagy nem fellebbezett összegek kielégítése akadályozva nincsen. 452. §. A felosztás jogerőre emelkedése után a telekkönyvi hatóság a felszámított követelése­ket a befolyt vételárból rövid úton kielégíti, vagy kifizetés végett a vevőhöz utalja, a kü­lön perre utasított követelések teljes fedezetére szükséges pénzösszeget pedig letétbe helyezi, vagy a vevőnél letiltja. Ez összeg csak akkor lesz a többi hitelező részére fordítható, ha attól a perre utasított hitelező jogérvényes ítélet által elmozdíttatik. 453. §. A bejelentett igények a következő fe­jezet szabályai szerint s a vételárfelosztás kér­désétől elkülönítve tárgyaltatnak. 454. §. A mi a vételárból a felszámított köve­telések, s a vételár fölöslegére utasított netáni igénylők teljes kielégítése után fennmarad, az az adóst illeti. 455. §. Minden tétel kifizetése nyugta s az eredeti adóslevél viszaadása mellett történik. A kifizetett adóssági tételek törlését a telek­könyvi hatóság az illető telek- vagy betáblá­­zási könyvben hivatalból eszközli, ennek meg­történtével pedig az eredeti okiratot az adósnak visszaadja. A vételárból ki nem került követelés törlése szintén hivatalból teljesíttetik, de az adóslevél a történt fizetés feljegyzése mellett ez esetben a hitelezőnél marad. 456. §. A vevő csak a vételárt s az átruházá­si százalékot fizeti, s az előbbi tulajdonosnak semmi más terheiért nem felelős. 457. §. Vevőnek szabadságában áll a jelzálo­gos hitelezőkkel megegyezni abban, hogy a kö­vetelések a birtokon továbbra is teherképen ma­radjanak. Az ilyen követelések úgy tekintendők, mint ha befizettettek s a hitelezőknek utalványoztat­­tak volna. 458. §. Mihelyt a vevő az árverési feltételek­nek eleget tett, részére a megvett jószág tu­lajdoni joga, a netalán átvállalt terhekkel együtt hivatalból bekebeleztetik. A­hol telekkönyv nem létezik, a vevőnek hivatalos bizonyítvány adatik, mely a szerzett tulajdonjog bizonyítékául szolgál. 459. §. Ha a vevő az árverési feltételeknek a kitűzött időben eleget nem tett, az illető ható­ság, az érdekelt felek bármelyike kérelmére, a birtok újabb árverését elrendeli, s azt csak egy árverési határnap kitűzése, de a 434. §-ban kö­rülírt feltételek megtartása mellett, az előbbi becsáron alól is alárverezteti. Ha az újabb árverésen az előbbi vételárnál kevesebb jönne be, a veszteséget a korábbi vevő viseli, de viszont a netaláni többlet is azt illeti. 460. §. A végrehajtató, ha követelése az el­adott birtok árából ki nem kerül, a marasztalt fél javainak folytatólagos foglalását és árve­rését kérelmezheti. 461. §. A telekkönyvi hatóság a végrehajtást minden fokozatában telekkönyvileg feljegyezni köteles, még akkor is, ha a végrehajtás valamely artoknak függő termésére, vagy haszonbérbe adására vonatkozik. 462. §. Ha valakinek javai telekkönyvi be­kebelezésekkel vagy betáblázásokkal terhelnék, a tulajdonos jogosítva van, az illetékes dologi úrűségnál javainak bírói elárvereztetését kérel­mezni. Ilyen kérelem folytán is a becsüt, árverést és vételári felosztást illetőleg ugyanazon szabályok tartandók meg, melyek a jelen fejezetben van­nak megállapítva. IV. FEJEZET. Tulajdoni és elsőbbségi igények. 463. §. Olyan tárgyakat, melyekről a végre­hajtást szenvedő fél vagy bárki más azt állítja,­­ hogy másoknak tulajdonai, vagy a­melyek a­­ körülményekből mások tulajdonainak vélelmez­­hetők, a végrehajtó csak akkor vehet fel az ösz­­szeírásba, ha a végrehajtást szenvedőnek egyéb javai, melyek iránt hasonló észrevétel fenn nem forog, a marasztalási összegre nézve teljes föde­­zetet nem nyújtanak. Ha ilyen födezet nemlétében az idegen tulaj­donnak állított, vagy vélelmezett tárgyak lefogla­lása nem mellőzhető, a kiküldött a foglalási jegy­zőkönyvben megemlíti azon személyt, ki azok­ra tulajdoni vagy elsőbbségi igénynyel bír, s egy­szersmind az igénylőt jogainak a 464. §. szerint leendő érvényesítésére utasítja. 464. §. Ha a végrehajtás csupán ingóságokra intéztetett, a végrehajtó az igénykereset beadásá­ra a foglalás napjától számítandó 15 napi határ­időt tűz; erről a tudvalevő igénylőket hivatalos jelzeteken, az ismeretleneket pedig hirdetvény útján értesíti. A hirdetvény a bíróságnál nyílt helyen kifüggesztendő, s ha a lefoglalt tárgyak becsértéke 300 ftot meghalad, a hivatalos lapban háromszor közzé teendő. Ez esetben a kereset beadására kitűzött határ­idő a hírlapi közzététel utolsó napjától számít­­tatik. 465. §. Az igénykeresetek beadására való fel­szólítás és határidő kitűzés, ha a foglalás tárgya ingatlan javakból áll, az előbbi §. szabályainak megtartása mellett az árverésre és vételár felosz­tására nézve illetékes telekkönyvi hatóság jogkö­réhez tartozik. (426. §.) 466. §. A hirdetvényben a következők foglal­tatnak : a) a felek nevei s a lefoglalt tárgy­ak minősé­ge és holléte; c) azon felhívás, hogy a­kik a lefoglalt javak iránt tulajdoni vagy más idényt avagy elsőbbségi jogokat érvényesíthetni vélnek, igénykereseteiket a hirdetvény közzétételének utolsó napjától szá­mítandó 15 nap alatt, elsőbbségi bejelentvényei­­ket pedig ingóságokra nézve az árverés kezde­téig — habár külön értesítést nem vettek is — nyújtsák be, különben azok a végrehajtás folya­mát nem gátolván, egyedül a vételár fölöslegére fognak utasíttatni; c) megnevezése a birói kiküldöttnek, a kihez,­­ vagy a telekkönyvi hatóságnak, a­hová a be­advány intézendő. Ingatlanokra nézve ezen felhívás a 433. §-ban érintett árverési hirdetményben foglaltatik. 467. §. Az igénykereset, mely a foglaltató és végrehajtást szenvedett fél ellen együttesen inté­zendő, a 464. §. esetében a bírói kiküldötthöz, a 465. §. esetében pedig a telekkönyvi hatósághoz nyujtatik be. A bírói kiküldött a beérkezett igénykeresete­ket a határidő lejártával a végrehajtás helyének sommás bíróságához jelentés mellett 24 óra alatt benyújtani tartozik. 468. §. Az igényperek a sommás bíróság által sommás uton, s a telekkönyvi hatóságnál külön jegyzőkönyvben,— még,pedig valamennyien együttesen tárgyalandók. Éppen igy tárgyaltat­nak — az igényektől azonban elkülönítve, de s­intén együttesen — az elsőbbségi bejelentvé­­nyek is. A bíróság az igényperekben végzés által ha­tároz, mi ellen a feleknek jogukban áll feljebb­­viteli perorvoslattal élni. 469. §. Ha az igény tárgya a foglaláskor a végrehajtást szenvedő fél birtokában találtatott vagy ha a fennforgó körülményekből azt lehe­tett a foglaltatónak jóhiszemüleg vélelmezni hogy azon tárgy a foglalást szenvedő tulajdona még ha az igény igazoltnak találtatnék is, a perköltség kölcsönösen megszüntetendő. 470. §. A nyilván alaptalanul igényt támasz­tók és képviselőik egyetemlegesen, s az 59. §.­­ részbeni szabályának alkalmazása mellett, a­­ perköltségen fölül 300 forintig terjedhető pénz­bírsággal bűntetteinek. 471. §. Az igénylőnek odaítélt vagyon a fog­lalás és birói zár alól hivatalból felmentendő. 472. §. Ingatlan vagyon tekintetében ott, ha nyilvánkönyvek léteznek, s ezekre nézve a hir­detvényi határidő már lejárt, a foglalást meg­előzőleg nyilvánkönyvbe jegyzett igények és igénykereresetek az árverést meggátolják. A foglalás után bejegyzett vagy folyamatba tét igények és igénykeresetek ellenben nem gátolják a végrehajtást, csak a foglaltakénak s az elsőbb­séggel biró jelzálogos hitelezőknek a vételárba lett kielégittetése, s a 446. §. elősorolt tételei kifizetése után netalán fennmaradó összegre néz­ve bírnak hatálylyal. 473. §. Ott, hol a hirdet­vény­i határidő még le nem járt, vagy a­hol nyilván könyvek nem léteznek, mind az ingatlan, mind az ingó va­gyon tekintetében az igénykeresetek az igényelt vagyon elárvereztetését csak akkor gátolják ha törvényes határidőben nyújtattak be, — azontúl csupán a vételár fölöslegére lévén érvé­nyesithetők. 474. §. Elsőbbségi bejelentvények nem gát­­­ják a végrehajtási árverést. KILENCZEDIK CZIM. Az eljárás némely eltérő módjairól. I. Fejezet. Községi bíráskodás. 475. §.A községi bíróság a helybeli bíróból vag törvénybiróból, illetőleg hadnagyból, egy esküdt­ből és a jegyzőből áll, kik mindnyájan egyen­lő szavazat joggal bírnak. Illetősége a községi la­kosoknak 30 írt értéket meg nem haladó szemé­lyes kereseteire terjed. 476. §. A községi bíróság az előbbi §. által illetőségéhez utasított ügyekben mint egyezte­­tő békebíró működik; ehhez képest jogosu­va van a folyamodó kérelme folytán az illető fele­ket személyes megjelenésre maga elé idézni. 477. §. Ha mind a két fél megjelent, a bíróság megkísérli az egyességet, s ha sikerül, jegyző­könyvbe veszi. Az ilyen egyesség végrehajtható. §1478. Ha az egyesség nem sikerül, de a felek magukat a községi bíráskodásnak önként alá ve­tik, a bíróság a sommás elírás szabályai sze­rint ítéletet hoz, s azt az esküdt vagy a j­ey­ző kiküldésével azonnal foganatosítja. Az ítélet ellen feljebbzésnek nincs e­g­y elmarasztalt félnek a törvény rendes u­ra marad. . (Folytatása következik.) A JP. Napló“ távsürgönyei Grrácz, sept. 10. A felirati vitában Waser ezeket mondá : Sziriában nincs szlovén kérdés. Az alföld lakossága az alkotmány mellett van. Kaiserfeld a felekezeti törvényeket fejtegeti, és a cseh­országi sajtóüldözéseket illetőleg meg­jegyzi: A törvényszékek a maguk füg­getlenségükben kötelességüknek tartják az állam és a társadalom megtámadott alapjait megvédeni. Azon állítás, hogy az igazságügyi miniszter befolyásolná, rága­lom. — Schmidt a protestánsok nevében a hálafeliratra szavaz. Michel rector mag­­nificus az alkotmány barátjaként nyilat­kozik. A felirat 48 szóval 4 ellenében el­­fogadtatik. Prága, sept. 10. Az országos főmar­­sall a cseh országgyűlési képviselőket ar­ról értesd­m, hogy a nyilatkozatot nyom­tatásban kiosztatá a többi képviselők közt; azonban második óhajuknak, re szerint elmaradásuknak okait terjeszsze felsége elé, azon okból nem tehetett ele­get, mert az országgyűlésnek beleegyezése nélkül nincs arra feljogosítva. Különben is ezen okok nem oly neműek, hogy elma­radásukat a házszabályok 19. §-a szerint igazoltnak tekinthetné. Felhívja tehát a képviselőket, hogy 14 nap alatt vagy jelenjenek meg az országgyűlésen, vagy pedig, igazolják elmaradásukat; ellenkező esetben kénytelenítve lesz a házszabályok 19. §-a értelmében ezt az országgyűlés­nek bejelenteni. — A „Bohemia“ jelenti, hogy Plener kereskedelmi miniszter a cseh vasutakat szemle alá veendi.“ Pár­is, sept. 10. Az angol királynő ma d. e. ide érkezett és a nagykövet által fogadtatott az indóházban. P­á r i­s, sept. 10. A „ Memorial Diplo­matique“ szerint Olaszország Francziaor­­szágot felkérni szándékozik, hogy tekin­tettel az Olaszország és az egyházállam közti több rendbeli egyességre, s vissza­vonva a franczia csapatokat, teremtsen Róma és Olaszország közt modus viven­­dit. A franczia kormány azonban, úgy látszik nem akar a tényálláson változ­tatni. lünk is említett Szilágyi-Haug-Szlag a­­féle hírének ügyében. Bár az újdonság a „Nap­éinak ront, nem kívánunk a cicerós újdondász­­szal polemizálni, miután teljesen correct és szá­mos előzménnyel is indokolt eljárásunk ellen csakis az ő nyakafacsart okoskodásainak lehet elfogása. Egyedül két ténynek constatálására akarunk szorítkozni, melyeket az illető, úgy lát­szik, szándékosan ignorál, csakhogy felszólalá­sában némi árnya legyen a logicának. Először is nem igaz, a­mit a „M. Újság“ a következők­én mond: „Mig igen tisztelt hazánkfia külföldön visszavonulva élt, a „Napló“ nem tartotta szük­ségesnek őt hasonló insinuatiókkal bántalmazni.“ Mi bizony említettük Szilágyi követségét is Bismarknál Kossuth ügyében. — Másod­szor nem mentségül, mert arra semmi ok sincs, hanem mint egyszerű tényt említjük, hogy a szóban forgó hírt nemcsak mi, hanem egy nappal előttünk a „Ll o y d“ és az „E s t i L a p,“ velünk egyidejűleg pedig a „Hazánk“ stb. is közölték, közölték pedig mind egy osztrák pro­vinciális lap nyomán. — Buda városa, „Magyarország fővárosának­ tanácsa tehát csakugyan nem tud segíteni a magyar színészeten és kiűzi az arénából, hogy belevonulhasson Gundi múzsája. Legalább ezt kell következtetnünk abból, hogy „Róm apót“ September 12. 13, 14. és 15-én fogjuk utolszor látni. Ez utolsó előadások össze lesznek kötve nagyszerű látványokkal a Gellért hegyen. Legelőnyösebben mutatkoznak ezek a nézőtér bal­ közepén. Kivált a fővárosi és közel vidékbeli közönség azon részét figyelmeztetjük erre, mely a nagy nemzeti haverjátékot még nem látta, mi­után a jövő nyárig nem is fog többé színre ke­rülni. — Megjelent a pénzügyi törvények és szabályok 5-ik (szeszadó) és 7 ik (sör­adó) füzete. — Varasdon Jankovics László Dráva­ sza­­bályozási biztos elnöklete alatt e bó folytán, mi­niszteri rendelet következtében, mindkét párti hatóságok részvéte mellett tanácskozmány fog tartatni a Dráva folyamrendőrségének szerve­zése iránt.­­ A pesti tőzsde emlékiratot határozott intézni a kormányhoz, a vasútszállítási calami­­tásokra nézve. A társulatok oly kevéssé veszik figyelembe a kereskedés érdekeit, hogy a kor­mány közbelépése mindinkább szükségessé válik. —Pest városa a Károly-kaszárny­a ügyében ma a következő levelet vette a katonai hatóságtól : Miután a tek. (löblich) tanács pénzbírságok el­rendelése által kényszerrendszabályokhoz folya­modott az építkezési vállalkozók ellen, miután továbbá a magas cs. kir. főparancsnokság nem hajlandó ez irányban követni a tek. tanácsot, a mérnökkari igazgatóság a vállalkozó Deutsch Antal kérvénye folytán felhatalmaztatott, a rokkantak palotájának második emeletén folyó építkezést azon emberbaráti tekintetből, hogy a vállalkozó biztosítva legyen a tek. tanács további pénzbüntetései előtt, előlegesen megszüntetni, mindaddig, mig a magas (hohe) m. kir.ministerium meg nem tette kellő intézkedéseit az iránt, hogy meg legyen aka­dályozva e katonai kincstári építkezés minden további zavarása, a­mikről szerencsés vagyok hivatalos szolgálatban értesíteni a tek. tanácsot. Joelson. — A „Kolozsvári K.“-ben olvassuk : Macel­­lária Illés ur tiszteletére elégetett egy csomó fáklyát a n.-szebeni román fiatalság, a egyikök csakugyan magasztalólag szólt érdemeiről, hogy t. i. oláhul mert beszélni a magyar parlamentben, s védelmére kelt üldözött honfitársainak! A meg­tisztelt M. feleletében a felett örvendezett, hogy nézetei a román nemzet (t. i. a n.-szebeni román fiatalok) közvéleményével megegyeznek, s arra inté megtisztelőit, küzdjenek továbbra is kitar­tóan a törvényes után (tehát nem azon, melyen M. ur szokott fárdalni), mert igy a győzelem bi­zonyos ; végül élteté a császárt (M. ur mitsem hallott a magyar király megkoronáztatásáról, még mindig a „Grosz Oesterreich napjait éli), mire ráhúzták az osztrák néphymnust. — A nyomdák munkásai — a drágaság foly­tán — fizetés-felemelést kértek, s e miatt a múlt héten gyülekezeteket is tartottak. A nyomda­tulajdonosok megbízottjai ráálltak a fizetés­eme­lésre, de nem oly mértékben, mint a szedők óhajták. Remélhető azonban, hogy ez a kérdés a méltányosság szempontjából lesz megoldva.­­ K . 11 a­­ belgrádi ügyvivő Bécsben tar­tózkodása alatt három tárgy került tanácskozás alá — írják a „P. Ll.“-nak Belgrádból. — Az első az osztrák posta eltörlése Szerbiában, s an­nak egy nemzeti posta általi helyettesítése. Beust K. közös külügyminiszter semmi akadályt sem gördített ez elé, s a kérdés legközelebb meg fog oldatni, minek siettetésére a szerb kormány egy külön megbízottat küldene Pestre. A második a consularis jurisdictio: ez nem ütközött semmi nehézségbe, s ez úgy osztrák, mint magyar rész­ről meg fog szüntettetni. — A harmadik tárgy : a Szerbia­ kereskedelmi viszonyok. Bizonyos szerv beviteli czikkekre Magyarországon nagy vám rovatok, a kereskedelem érdekében tehát a vám­leszállitás kívánatos. — A nemzeti szinház igazgatósága a debre­­czeni országos dalárdaünnepély műbecsének eme­lése végett, a nemzeti színházi zenekart három napra, Debreczenbe küldi. Ennek következté­dalműnap ki legyen pótolva, jövő hétfőn valószínűleg valamely dalmű kerül elő­adásra. Szombaton azután dráma helyettesítendi a dalművet. — A szigetvári Zrínyi-ünnepély ez évben is meg fog szokás szerint tartatni. A pécs-barcsi vasút, tekintve az ünnepély jelentőségét, s hogy abban minél többen vehessenek részt, elhatároz­ta, hogy ez ünnepély látogatói számára, ha je­gyeket oda és vissza vesznek, a vitelbért 50%-al leszállítja. ,0 — A, eStt8Zék­e,ott ‘W ismét felmen­­gt^Vgy 8aJtóPer’ Vádlottak voltak: Komócsy József, a „Hírmondó“ szerkesztője és 72 éves néptanító, kik el- . lesg ^L­0r mat8ai főjegyző azon panasz- ■ ’ hogy őt erkölcstelenség színében, tón­i hűtlen kezelőjét f elalasodott ma­­fríolott : fel Miután a vádirat szalénstl 100’ ^°Tmócay ellen a keresettel visz­­tak 12\s 8 Csak Kl88 Ferencz maradt a vádlot­­tá­m­­­án,azza védelmezvén magát, hogy nem kn!w-tZOtt’ mert ViZsgálati okmányokra hivat­ja s a mit irt, lelke mélyéből irta, s mint az erkölcsiség őre, kötelességének tekintette azt enni. És az esküdtszék valóban 11 szavazattal 1 ellen kimondta, hogy nem bűnös, mire a vádló ügyvéde új tárgyalást kívánt elrendeltetni, de a Hivatalos. — Ő császári és apostoli királyi Felsége f. é. aug. 24-kén kelt legfelsőbb elhatározásával a Rézi Ottilia elhunytával megüresedett 210 frtos magyar osztályzatú haili segélydij-alapitványi helyet Furtsik Francziskának legkegyelmeseb­ben adományozni méltóztatott. — A m. kir. belügyminisztériumhoz Márkus István és Perneffy János tiszteletbeli fogalma­zókká neveztettük ki. — A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi minister elnökei ifj. Emich Gus­­távot tiszteletbeli fogalmazóvá nevezte ki. — A magyar királyi belügyminister Bolyó Károly orvostudort a budai országos tébolyda­­intézet elsődorvosává nevezte ki. — A magyar kir. pénzügyminister Zolnay Samu volt honvédtisztet adóhivatali segédtisztté nevezte ki. — Kovács István volt honv. tiszt a m. kir. pénz­ügyminister által adóhivatali segédtisztté nevez­tetett ki. — A magyar kir. pénzügyminiszter Szent­­györgyi Nándor volt honvédet, Manó Kálmánt és Bokor Jánost adóhivatali segédtisztesztekké ne­vezte ki. — Kalovszky Zsigmond volt honvéd a m. kir. pénzügyminiszter által adóhivatali segédtisztté neveztetett ki. — Jeney József a magyar kir. pénzügymi­niszter által adóhivatali segédtisztté nevezte­tett ki. —­ A magyar kir. pénzügyminiszter Maixner Jánost adóhivatali segédtisztté nevezte ki. . “. A m kir. pénzügyminiszter által Clemen­­tis Ágoston m­. osztályú adóhivatali ellenőrré neveztetett ki. Sipos Gyula a m. kir. pénzügyminiszter által tisztté a szathmári adóhivatalhoz nevezte­tett ki. Különfélék. Pest, sept. 10. hir®k­ A kir- a var e hó máso­­dik felében, mint halljuk, minden bizonynál Pestre jő. R­u­d­o­l­f koronaherczeg ezúttal és szabban fog Budán időzni. — A királyná­l napelőtt délután Bajorországból Hunyady gróf­nő kíséretében Lchönbrunnba visszaérkezett - A Maria Valéria főherczegnő melletti a ja Lózsy Julia asszony, még mindig Budán van, s a reá bízott csecsemő - földszinen levő­­ lakosztá­s isa.rendzésével foglalkozik. ő fensége Sen­l Ahrf lel­kosztálya a második eTM-vicc­ebő Ayelrmként leendő ~ Vuko­után érkezik , a Kolozsvárra sept. 9-én dém­­elli Marián iV?« Mgykövet és érsek Faki­ott mMuUt S!“’12»" . , , ttu a­­u- Kolozsvárra hálni vissz«­utazik! ^ U­ ”• 14’én N- Várad föld tovább — A „M. Újságnál“ uj divat kezd lábra kapni: ezek a c­i­c­e­r­ó­s u­j­d­o­n­s­á­g­o­k A L­mát száma 18 hoz egyet egy bécsi fajnak ^

Next