Pesti Napló, 1868. szeptember (19. évfolyam, 5504–5528. szám)

1868-09-18 / 5518. szám

ni ügyeink, a magyar sajtó,a magyar kö­zönség érdekei irányában előzékeny figyelmet és képességet. Magunknak fel­adatunk , minden­ mozzanatait figyelemmel kísérni a fontos vállalatoknak , egyesek­nek, kiknek alkalma volt egyik vagy másik vállalat munkálkodási menetébe beletekinthetni, és mindenek felett a hír­­laplevelezők, mint a központi hírlapiroda­lomnak az egész országban felállított őr­szemei feladata: a késedelmeket, hanyag­ságokat, valamint az eredményeket és a sikert a közvélemény ítélőszéke előtt be­mutatni. E sorok írójának alkalma volt az arad­­fehérvári vasútnak és szárnyvonalának főbb pontjait a legközelebb múlt napok­ban meglátogatni. Hogy maga kezdje azt, mit másoknak is ajánl, egy pár ada­tot lesz bátor ama vasutak épíése jelen állásáról közölni. Kezdve a dolgot Erdélyben : Fehérvár­t az indóház és körülötte levő épületek kö­zel állanak a bevégzéshez. Ezek nem gá­tolják a vonal megnyíltát. Portusnál, a Maroson át a híd készen van. Az egész egy nagyon egyszerű, száz ötnél valamivel hosszabb fahíd, mely kevéssel a Sebes vize beleszakadása alatt viszen a Ma­roson át, Fehérvártól egész Alvinczig már a sínek is fel vannak rakva , a töltés mindenütt kész, de néhány kis­­sebb vasúdnak vasai még nincsenek beállítva és részben tán még meg sem érkeztek. Alvincztől majd Libetig némi ne­hézségekkel kellő az építőknek megküz­deni. A vasút egynéhány ölnyi magas fensikon vezet végig, melyet pár patak mély völgye szakit meg. Az út a fensikba be van vágva, a patak völgyekben mégis magas töltések kellettek, s habár nem hosszú, de magas hidak. Ezen hidak, ám­bár külsőleg igen jól is néztek ki, úgy látszik, nagyon hondászva voltak, főleg a látszatra építve : még mielőtt a forgalom bontotta volna, alig végeztettek be falaik,­­ már többeket közülök megrongált a víz. Jelesen a csórai patak, a felette emelkedő magas híd falának egy részét majd ledöntötte, úgy hogy azt újra kel­lett építeni. Az igaz, hogy a közelebbi nyá­ron Erdélyben sok nagy zápor és felhő­­szakadás, sok árvíz volt, a maradandó építménynek azonban olyannak kell len­ni, mely daczoljon a vészszel. Azt meg hiába akarják elhitetni bizonyos oldal­ról, hogy amaz erdélyi patakok valami rendkívüli tulajdonságuak lennének, azok semmi egyebek, mint a közönséges hegyi patakok. Nincsenek még körülöttük any­­nyira kipusztítva az erdők, hogy e miatt lennének rendkívüli áradásoknak kitéve, és nem is tropicus vidék folyamai, hanem a szász-szebesi havasokból lefutó egy­szerű vizerek. A környék közönsége azt hiszi ama hidakról, hogy fundamentumok nem elég mély. Szolgáljon ez az illetők­nek tudásul! Eme hidak kiigazítása Il­dikón már épen végét járta. Libóttól Szászvárosig semmi nehézség, van azonban egy pár vasnélküli vas­­hid is. Szászvárostól Piski felé, Tordas és Pad helységekkel szemben, már meglehetős bevágások, meglehetős töltések vannak. Pad mellett van egy, magában véve cse­kély híd, melyről azt mondja a szóbeszéd, hogy mindenestől sülyed. Én nem tudom. 11-ikén már járt alulról Padig vasútvo­­nal, megterhelve küszöb­ fákkal és sinek­­kel. A küszöb fák és sinek felrakása folyt, már ez óráig elérhette Szászvárost. A Sztrigyen a híd Piski helységén alul van. Ez is egy közönséges fahíd. A piski állomás tulajdonképen Dédács mellett van. Ezen állomástól vezet a szárnyvonal fel a Sztrigy mentén. A piskii állomás a vonal legnagyobb állomása. Ebben is annyira előhaladtak a munkával, hogy a vasút megnyitását ez sem hátráltatja, s azon alól is alig van va­lami, mi nagyobb gondot adhatna már, az egy branyicskai hidat kivéve. A branyicskai hid silány ma. 30 él be­lőle vasból van a Schifkorn-féle rendszer szerint, a többi, mintegy 80 — 90 öl, fá­ból. Úgy látszik, hogy oly gondtalanul volt készítve az eredeti terv, hogy még csak azt sem tudták a­z illetők, a­mi külön­ben ott köztudomású dolog, hogy ott szik­la van a Maros fenekén. Neki fogtak a fa híd épitésnek, s midőn a facsölöpöket nem tudták beverni, akkor fogtak egy­szerre a vashid építéshez. Ez okozta a te­temes késést ama hídnak magának elké­szültében. Miután a csernoviczi beomlott vasúti hid is a Schifkornrendszer szerint volt építve, czélirányosnak tartották szakértők abban olyan változtatásokat tenni melyek azt tetemesen erősebbé teszik. Ezen nyitott rendszer szerint volna építve a branyics­­kai híd , de azon határozott meggyőződés­re jutottam különböző, a dologba avatottak, különben nem igen egyező értesítéseit összevetve, hogy a hídépítésnél semmiféle rendszer szabályai sem követtettek ponto-Uno-v a végén használható lesz-e a híd vaff, nem, nem tudom. E há­ló­ra vára­tott egy miniszteriális bizottság, mely rész­letes megvizgálás után véleményt mond­ , jön róla. Ettől függ az, mikor lesz meg-­­ nyitható az egész vonal. Branyicskán alól Aradig már rég jár-­­ nak a vonatok. Legyen szabad még csak pár szót szó­­lanom a piski - petrosényi szárnyvonal munkálatairól. Közelebbről olvastam eg­y tudósításban, hogy a vonal ezen része még csak a tra­­ch­ozás stádiumában áll. Ez teljességgel nem áll. A vonal könnyebb részein is foly már a munka, a nehéz részen pedig már régen. Az a rész,mely Piskitől Hátszegig, vagy helyesebben Boldogfalváig terjed, az igen könnyű viszonyú, nagyon olcsó. Boldog­fal­vától sem igen nagyok a nehézségek Pu­­jig, de már Pujon túl tetemesen kell emel­ni a vonalat, hogy a Gyálu-Bábi nevű hegyen keresztül mehessen. A Gyála Bá­bin, mint szakértőktől hallottam, mesteri kígyódzásokkal van felvive az út, m­íg a hegytetőn egy, nem igen jelentékeny alág­út vezet át. A túlsó oldalban a hegy men­tében és a híres Bolibarlang regényes vidé­kén a leszállás már sokkal könnyebb. A Gyálu-Bábitól innen és túl levő rész nagy kanyargásaival, roppant töltéseivel, torony magas veres márványból készülő hidaival, tova kanyarogva az exoticus kinézésű nagy, sötét, de veres márványt rejtő mész­­hegyek közt, bizonyosan egyike lesz a legtöbb regémyes szépséggel biró vas­útaknak. Még csak annyit akarok megjegyezni, hogy ama kitűnő mérnöknek, ki a vonal ezen részét tervezte, rajta a munkát veze­ti, neve: Polensky, nyilt szó az állat­gyógyintézet ügyében. Az átalakulás­ szülte kezdetnehézségek , s a rögtönözött szervezés lehet egyedüli oka azon anomáliának, hogy az állatgyógyintézet eddigelé még a cultusminisztérium — s nem igazi helyén — a földmivelési miniszter keze alatt létez. Ez intézet, ép úgy, mint a gazdasági taninté­zetek, a földmivelés ügyével lehető legszorosabb összeköttetésben áll. Ez intézet az állategészségi ügynek testvére, rokona a vesztegintézetek institutiójának lévén, nevezetes tényezőjévé kell lennie a mezőgazda­­ságnak, mely az országot — miben oly nagy hiány van, jóravaló, értelmes, képzett állatorvo­sokkal kell, hogy ellássa. S e tekintetben újra kell szerveztetnie, úgy, a­mint áll, két éves cursusával legfeljebb ková­csokat nevelhet, de nem kiképzett állatorvoso­kat; s e szervezésnek a földmivelés jelen ál­lása és igényei szerint kell történnie, s ezt csak is az a minisztérium eszközölheti , mely — szakánál fogva — a mezőgazdasági ügyek szín­vonalán áll, vagyis : csak a földmivelési minisz­térium. E minisztérium gondjai alá kell haladék nél­kül átadatnia ez intézetnek — a tanintézetek által úgyis túl­terhelt cultusminisztériumtól, hogy általa újraszerveztessék, s hogy a földmive­­lés köréből nyerjen az intézet folytonosan lendítő erőt, ösztönzést, a kor kívánalmai azon fokára emelkedés felé, melyen e nagy földmivelő ország egyetlen állatorvos nevelő intézetének kétségte­lenül állania kell. úgy tudjuk, hogy ez intézet elegendő alappal van dotálva, mi ha nem úgy lenne, vagyis a dotatió szűk lenne, azon — kevés kivétellel — gazdákból álló képviselőház nem fog késni a hiányt fedezn­i, illetőleg megszavazni, mint ezt el is várja tőle a földmiveléssel foglalkozó nagy­közönség. Fődolog, hogy az intézet haladék nélkül át­adassák a földmivelési minisztérium kezelése alá, mert veszteni időnk, ép e téren épen nincs. Egy gazda. Bécsi dolgok.­ ­ Felségük gácsországi utazásáról legújabban azon versio kering, hogy f. hó 22 én indulnának Bécsből Pestre; innen — alkalmasint 24-én vagy, 26-án — Andrássy Gyula gróf miniszterel­nök kiséretében Krakóba. Más oldalról azonban úgy hírlik, hogy a programm még nincsen meg­állapítva, sőt az a hir is járja, hogy a király nem jön Pestre, csak a királyné, még pedig f. hó 22-kén, s itt maradna 26-káig. October 3-án ő Felségét egy magyar követség fogja Andrássy gróf vezetése mellett üdvözölni, mint magyar királyt, Gácsországban ; de még ez sem bizonyos. Azon hírre, minth­a a lembergi polgárság fel­iratot készülne ő Felsége elé terjeszteni a vég­ből, hogy Lemberg a lengyel emigránsok részé­re menhelynek jelöltessék ki, egy lengyel ha­zafi, kivel a „P. Lloyd“ szerkesztősége szoros ösz­­szeköttetésben áll, azt mondja, hogy ilyesmi esze ágában sem volt a lembergi polgárságnak „Ez újdonság — így folytatja a lengyel hazafi — körutat tett a bécsi centralista lapokban, s az ember alaposan tarthatja ezt is, mint egy mási­kat, mely szerint Czartom­szky herczeg is az emigratio érdekében készülne ő Felségéhez feliratot intézni, oly koholmánynak, melyet az ellenséges párt, mint ki­ebb hadimozdulatot, intéz ellenünk, lengyelek ellen, hogy a császár és kör­nyezete lelkü­letét impressionálja, s megnehezítse a közeledést ö­felsége és a lengyelek közt a gácsországi utazás alkalmával.“ Ha ez így van, s ily álcrázott harczot folytat­nak egymás ellen a pártok, akkor kétségkívül a lengyelek ellen dolgozik Smolka is — akárha akaratlanul is, mert az ő fellépése mindenesetre alkalmas arra, hogy a kedélyeket impressio­­nálja. A bécsi belügyminisztérium f. hó 9-én ismét rendeletet bocsátott ki a helytartóságokhoz, mely a vallásügyi törvények végrehajtására vonatkozik. E rendelet az 1854. ápril 20-án kelt császári rendeletre hivatkozik, s oda utasítja a hatóságo­kat, hogy a végrehajtandó rendeletek foganato­­sítása alkalmával a püspökökkel és plébánosok­kal szemben minden törvényes eszközhöz folya­modjanak szükség esetén, azaz, szabjanak bírsá­gokat, ha a püspökök ezentúl is vonakodnának a házassági perekhez szükséges okmányokat, bizonyítványokat stb. kiszolgáltatni. Ezen ren­delet, mint bécsi lapok írják, minisztertanács eredménye, s méltán tekinthető a kormány abbeli szándékának, hogy ezentúl kellő szigorral álland szembe a főpapi renitenciákkal. Az alsó-au­sztriai landtag Steudel azon indítványát, hogy mondjon le a landtag reichs­­rath-követ­ választási jogáról, elvetette, ellenben Schilcherét a két főpap által az ügyrenden s a ház tiszteletén elkövetett sérelem tárgyában elfogadta. A gácsországi követek házában a ruthenek, kik régebben (az ezelőtti régimé alatt) a kor­mány eszközei voltak, a jelen ülés kezdetén a túlzó Smolkához szegődtek, de csakhamar be­látták, hogy itt sem boldogulnak, mint tudjuk, a renitenciához folyamodtak. A landtagot oda­hagyták, majd ismét visszamentek, s most fel­irati javaslattal lépnek fel, melyben a lengye­lekéivel homlokegyenest ellenkező kívánalmai­kat elősorolják. Kétséget sem szenved, hogy ezzel is megbuknak, talán a tárgyalásig sem fogják vihetni, azonban a lengyelek a maguk részére vonhatnának a dolgokból egy kis tanul­ságot. A ruthenek nem czéloznak kevesbet, mint Gácsország ketté osztását. Országgyűlési tudósítások. A főrendiház sept. 17-én tartott ülése. Elnök: Cziráky János gróf jegyző: N­y­á­r­y Gyula báró. A kormányt Wenckheim Béla báró belügy­­miniszer képviseli. Az elnök mindenekelőtt néhány szóval üdvöz­li a csekély számmal összegyűlt főrendeket, s egy kisebb beadványt jelent be. Paizs Andor, a képviselőház jegyzője, a háznagy által bevezettetvén, átnyújtja a királyi szentesítéssel ellátott és a képviselőházban már kihirdetett ujonczozási törvényczikkelyt, mely a jegyző által egész terjedelmében felolvastatik. Egyéb tárgy nem lévén, az elnök feloszlatja az ülést azon óhajtással, hogy tekintve a ház előtt álló fontos törvényhozási teendőket,a főren­dek minél számosabban jelenjenek meg a ta­nácskozásokon. A legközelebbi ülés ideje bizonytalan. Esküdtszéki tárgyalás. Pest, sept. 17. 1868. Elnök: Bovánkovits József. Bírák : Makovetz Ede, Slutz Oláh János. Jegyző: Steiner Henrik. Vádló: Fodor Mihály. Vádlott: Nagy Sándor, szegedi ügyvéd. Az esküdtszék következő tagokból alakult meg: Dr. Barsi József,, Gordon György, Bizenti Frigyes, Singhoffer Ágoston, Antony Ferencz, Tanhoffer Pál, Zsi­ngeri Mór, Miskovits József, Schütz Ede, Szenes Ede, Szegyi Miklós, Euges­­ser Mátyás. Póttagok: Szigligeti Ede, Cziráki Ede. A „Szegedi Híradó“ panaszolt czikkét egy ügyvéd közli, az Asztalos-féle proclamatiók al­kalmából, megróvja benne a hatóságot, hogy ezek terjesztőit be nem fogatja. Megdicséri a rókusi biztost, hogy egyet befogat, s rámutat a vádlóra, ki nagyobb bűnös, ki főlőizgató, és ex professione néplázító. E czikket jun­dicus értelemben feladásnak te­kinti, s igy véve, feltétlenül nem kárhoztatja, miután mégis kötelességének ismeri, minden tudomására eső bűntényt feljelenteni. Ha tehát vádlott valamely atrox perduellio nyomára jutott volna, s ezt a hatóságnak feljelenti, nem lehetne panaszra ok. Vádlott tényt nem említ mást, mint az Asztalos proclamatiók terjesztését; azt kel­len­ő ennélfogva bizonyítania, hogy ezen procla­­matiók terjesztésében állana a Nóta, melyet a I. 14. tartalmaz. A Vádló nem tudja, adott-e ki Asztalos több proclamatiót, de abban, melyet ezen alkalomból felmutat, épen semmit sem lát azon egy kifejezésen kívül, hogy éljen Kossuth, de azt Nóta nélkül itt is elmondja, de nem látott benne a szegedi főbíró és főkapitány maga sem, kinek azt a kiosztás előtt megmutatta, mint ezt maga vádlott elősorolja, így tehát tények hijján nem lehetett vádlót vádolni, mert törvényszékek előtt oly érdemlegesen semmit sem jelentő szavak, mint izgató, lázitó, vagy tolvaj, vizsgálat tárgyát nem tehetik, hanem meg kell mondani, hogy mit izgatott, lázitott, lopott. Ámde sem tények, vagy sem tárgyak nem kínálkozván, vádlott a múlt választásokból eredő politikai pártszen­­vedélyeinek kielégítésére választotta a nyil­vánosáért,­­ hogy egy becsületben megserült polgár tekintélyét pártja előtt lerontsa, s mert ez nem sikerült, a hírlapi rágalmazást odáig vitte, hogy ellene csakugyan kieszközölt egy fenyítő vizsgálatot, és pedig akként, hogy az igazságügy­­minisztérium által rendeltette meg , — ezen história abból eredett, hogy a Szegeden történt gyakori tűzvész alkalmából vádló oly véleményt nyilvánított, mikép nem kellenek megadni a be­vallások alapján eszközölt biztosítást, s vala­hogy az első bíróság 6 heti fogságra ítélte, de ám a királyi tábla bemutatott ítéletében teljesen felmentette. Ámde vádlott ebben nem kereshet menedé­ket, mert ő nem azt az ítéletet közölte, hanem felperest izgató lázítónak nevezte, holott öt, mint 67 éve, embert, a m..na utaló ítélet I. fedhetetlen előéletűnek tartja. ,é ételmezi Nagysándor vádlott, önmaga védelmezi magát .Előre bocsátva, hogy gyengélkede­n­sége miatt nem készülhetett előre,rövi­d védbeszéde. Kinyilatkoztatja azt, hogy ,­ződése szerint járt el, sőt mint hirlapír ,­ségének tartotta fels­íóllalni, annál inkáb­b a nép fel volt izgatva s ez oknál fogva nem e­melhette meg azzal, hogy az izgatásra figye­tessen, hanem az izgatot is megnevezze és pedig oly czélból, hogy az ilyszerü működés megszün­tessék. Hivatkozik számos szegedi polgár által adott 8 Fodor izgatásait igazoló bizonyítványra, továbbá a szegedi fenyítő törvényszék ítéletére, melynek folytán Fodor Mihály izgatás miatt 6 heti börtönre ítéltetett, hanem a királyi tábla által felmentetett, a nélkül azonban, hogy az által az ügy eldöntve lenne, mivel az jelenleg a hétszemélyes táblánál függőben van. Utána a vádló ügyvéde, Füzesséry szólal fel, tiltakozva a magánbizonyítvány felolvastatása ellen. Ezután a szegedi fényítótörvény­szék és a ki­rályi tábla ítélete felolvastatott, s elnök Bován­­kovics röviden előadvi­ az ügyet, a következő két kérdést teszi fel: 1- er. A „Szegedi Híradó“ ez évi 32. számában „Épületes dolgok“ czimü czikkben lát-e rágal­mat ? Igenlő felelet esetében : 2- er. Volt-e vádlott ezen czikk írója vagy nem ? Az esküdtek egyhangúlag „nemmel“ telelvén, vádlott felmentetett. Vádló a költségben elmarasztaltat­ott, ő azon­ban kijelenti, hogy egy krajcrárja sincs. Hatósági élet. Pestvárosi közgyűlés. E hó 16-án Szentkirályi M. főpolgármes­ter a gyűlést megnyitván, a napirendre való átté­rés előtt két tárgyat jelent be, u. m. az orsz. gaz­dasági egylet átiratát, melyben az­ egylet a feletti örömét fejezi ki, hogy a város alapítóinak sorá­ba lépett s köszönetét nyilvánítja az István telek felszerelésére ajándékozott 300 írtért. Második tárgy az újpesti úgynevezett viza­fogón építendő keményítő gyár kérdését illette. A gyár­társulat a telket megszerezte, építési ter­vét benyújtotta, mit a hatóság helyben is ha­gyott, ámde az aug. 26-án hozott statútum sze­rint rendőri és egészségi szempontokból bizo­nyos körvonalakon belől az epésségnek ártó gyárak fel nem állíttathatnak. Ennek folytán a gyár megkezdett építkezése betiltatott. Ekkor a társulat a minisztériumhoz folyamodott s az egy leiratában a városi hatóságot felhívja, hogy ezen ügyet a közgyűlésen tárgyalja. Egyúttal felkéretnek a minisztérium által a fent említett statútumok, hogy az egészségügyi országos ta­nács által felülvizsgáltassanak. A városi tanács tekintetbe vévén, miszerint a kérdésben forgó pesti keményítőgyár a szakér­tők véleménye sze­int a gyártás új módozata által kevésbé ártalmas az egészségnek, mint az eddig fennállottak, melyek egyedül búzából készitek a keményítőt,, holott ezen uj gyárban uj kukoriczából fog készülni s igy a bűz sem leend oly nagy, mihez járul még, hogy e gyár úgy is a városon kívül és ettől távol állittatik fel, mig ellenben a régi fe­­ményitő gyárak nagyobb részt a városban vannak, a pesti keményítő gyárnak felállítását megengedhetőnek véli. Miután többen felszóllaltak pro et contra, a kérdés szavazásra tűzetik ki, s a tanács végzése nagy többséggel elfogadtatik. Az újon kidolgozott rendőri és cseléd rend­szabályok a f. hó 17-én d. u. tartandó rendkívüli közgyűlésre tűzettek ki tárgyalásra. A napirendre áttérve: Olvastatott a honvédelmi miniszter leirata a katona szállások és a Pesten szállással ellátandó törzstiszti létszám megállapítása tárgyában. Felolvastatott azután az e tárgyban írt felirat is, miből kitűnt, hogy a minisztérium nézete a feliratban kifejtettől eltérő. Simon Fr. kinek a „cs. k. hadügyi minisz­térium“ kifejezése ellen. A leirat érdemére nézve pedig kívánja, jelentessék ki, miszerint a tiszti szállások kárpótlását illetőleg megnyugszik a leirat azon megjegyzésében, miszerint ezen pót­lást csakis azon okból nem adhatja meg, mivel a delegátiók által megállapított hadügyi költség­­vetés határain túl nem mehet. Szentkirály, M. a honvédelmi miniszté­­riumhoz­ felterjesztést ajánl, melyben a Simon Fs. által felhozott „cs. kir. hadügyminisztérium“ kifejezés illetéktelensége felhozassék s a szállás­­ügyi kérdés elintézése sürgettessék. Olvasataik a jogügyi bizottm. jelentése az al­­um­asoni régi sóház és dohányraktári épületek visszaszerzése tárgyában, mi helyeseltetvén, fel­irat kiséretében felterjesztetik. A József nádor szobor ügyébeni jelentés követ­kezett, s vitára adott alkalmat azon kérdés, ha vájjon az emléken latin és magyar, vagy csak magy magyar felirat legyen. Rövid vita után abban állapodtak meg, hogy csak­is magyar felirat legyen. A törvényszéki épület terveire kiírt pályázat eredményéről felolvasott bizottmányi jelentés szerint a 600 frtnyi első pályadíj S­z­k­a­­­n­i­c­z­­k­y Antalnak, a 300 frtnyi második dij pedig Steindel Imrének volna kiadandó s az építés Steindelre bízandó, s miután az építésre kijelölt telket kicsinynek tartja a bizottmány, azon véle­ményben van, miszerint a törvényszékek külö­nítlessenek el egymástól s a fenyitó t­örvényszéki ház, valamint a rendőri hivatalok, a letartóztatási helyiségek és a börtönök az úgynevezett sorház kaszárnya és a Spenner-féle telken építtessenek, a polgári törvényház pedig külön telken emeltes­sék. Hosszas vitatkozás után szavazás utján a na­gyobb dij Sz­k­a­­­n­i­c­z­k­ynak, a kisebb Stein­del­nek kiadatni, a helyszűke miatt a két tör­vényház elkülöníttetni , az említett telkekre a fe­nyitó törvényszék építtetni, az építésre pályázat nyittatni határoztatok, hogy Szkalniczky és Stein­del készítsenek új tervet, s a­ki közülök jobbat készít, arra bízassák az építés. Ülés vége 7­4 óra után. Eger, sept. 14. Kettős megyénk ma tartó évnegyedi közgyű­lését. A terembe lépve alig hitte volna az ember, hogy ott megyei közgyűlés tartatik, oly csekély számmal jelentek meg a bizottmányi tagok. Alig volt jelen 200. — Elnöklő főispáni helyet­tes gr. Szapáry Gyula úr üdvözölvén az egybe-­i gyűlt­eket, az alispánok tevék szokott évnegyedi jelentéseiket, melyek végeztével a beérkezett miniszteri rendeletek vétettek tudomásul, kivéve a belügyminiszternek a titkos czélú egyletek be­tiltására vonatkozó leiratát, melyet N. A. köz­­beszólva kedélyesnek nevezett — nem akarta tudomásul vétetni a baloldal jelen égi vezérszónoka, Csiky Sándor országgyűlési képviselő, hanem szokott plrasisaival tömött beszédében ragaszkodik Heves vár megye e tárgy­ban már egyszer kifejezett óvásához, mely óvásról ugyan egynémelynek semmi tudomása. Ez eletében V­a­v­r­i­k Béla — minden vitat­kozás elejét veendő — egyszerű tudomásulvételt indítványoz. Azonban most kezdődött a vita. Legalább is tizenöt szónok — némelyik kétszer 13 _— fáradozott a kifejezett két nézet érvényesí­tése körül; mások ismét újabb indítványnyal léptek fel. Örömmel constatáljuk, hogy a jobb oldali férfiak higgadt komolysággal és erély­yel fogták fel és verték vissza az ellenfél nyilait, otthonias könnyedséggel válaszoltak három or­szágos képviselőnk azon beszédére, melyet ak­kor kellett volna elmondaniok, midőn az ország­házban a demokrata körök betiltása volt szőnye­­ges. Cs. S. még egyszer felállt, tagadta, hogy a­­minisztériumnak joga volna az egyletek és tár­­­sulatok alapszabályait jóváhagyni. Magyarázta, mi az a törvényes gyakorlat, deákul mondá el a hármas könyv nem tudom hányadik paragrafu­sát (ő sem tudta.) A­mit aztán kihagyott, kipó­tolta Szalay József, hogy valami törvény legyen, atlexeste­l szükséges , hogy a­c c­d a­­­etiam principiis consensus. Ajus su­­premae inspectionis-t a fejedelemtől megtagadni nem lehetvén, kü­lönös, hogy meg­tagadni szeretnék azt akkor, midőn a fejedelem a minisztériumra ruházza azt, s ez által gyako­rolja? — Igen helyesen kérdezte a szónok, miért nem hivatkozott Cs. S. úr e törvényre ak­kor, midőn az országházban a minisztert inter­pellálta ? Akkor, midőn a miniszter szintén hi­vatkozhatott volna a 26-ki törvényekre , de azokra, mint absolut törvényekre hivatkozni nem akart— úgy látszik, Cs. S.úr is jónak látta a tör­vényes consvetudora nem apellálni, mert nem is lehet. Ma N. A. ur sem aratott dicsőséget, hasztalan tartott hosszú pauzát. . . éljent nem hallottunk. — E vita majd két óra hoszszáig tartott, melynek végre is főispáni helyettes ur vetett véget igen ügyesen és helyesen feltett indít­ványával , melyben sajnálatát fejezi ki a megye, hogy a társulatok szabály­ozására törvé­nyeink nincsenek ; addig is tehát, míg törvény alkottatik, az előfordulandó esetekben a megye felterjesztendi a társulati és egyleti alapszabá­lyokat tudomásul a minisztériumnak. Ez a táls­á­s ismét a miniszteri rendeletek vétettek tárgyalás­­ alá, egynémelye ellen fel is szólaltak a baloldal­­­ szónokai, de most az egyszer hasztalanul. Holnap­­ az ülés folytattatik. Vidéki tudósitások. Pécs, 1868. sept Valamint a törökök Mekkába vándorolnak, fölkeresni ott kegyeletteli szívvel Mohamed, a nagy próféta sírját, úgy mi pécsiek is elvándoro­lunk évenkint — nem gyalog ugyan - - a köze­ fekvő gyász­emlékű Mohács, vagy Szigetfő­várra, nemzetünk e két nagy temetőjére, meg­emlékezvén azokról, kik hazánk és szabad­ságunkért oly dicsőn haltak meg. Mint haza­fiaknak, múltúnk hős fiairól megfeledkezni nekünk pécsieknek nem szabad, de nem is történt, mert már f. hó 6-án a „Pécsi dalár­dáit és igen nagyszámú közönséget talá­lunk a „pécs barcsi“ vasúton, kik Szigethvárra, Zrínyi Miklós nagy bajnokunk hős tetteinek színhelyére siettek, nem épen azért, hogy szo­­morkodjék, de ez se baj, hiszen „sírva vigad a magyar.“ A kedv, a vidor arczok, élénk társal­gás és a dalárda vig dalai nem is benső gyászt és szomorodott sziveket árultak el, de a Nemesis csakhamar meg is boszulá magát, mert alig szálltunk ki Szigethváron a coupokból s már­­ komoly lett minden arcz s elszállt a mosoly az ajkakról, bár mily szépek voltak is azok, a egy be nem avatott minden bizonynyal azt állította volna, hogy ez előbb oly vidor társaság csakis e gyászos múltú város megpillantására komoro­­dott úgy el. Őszintén megvallva, nem a múlt gyászos képeiben való elmerengés idézé előr­e kedvetlenséget és komolyságot, hanem az igen egyszerű ok az, hogy a Zrínyi ünnepélyt rendező comité tagjai közül csakis K. F. ur volt egy pillanatra látható, s azután két hajdú represen­­tálta a comitét s kiséré a vendégeket a városba, hol annak legnagyobb része nem talált szállást. A­milyen volt a fogadás, olyan volt a folytatás is, egész nap senki sem törődött a vidékiekkel, miért is az esteli vonattal a legnagyobb a visszatért Pécsre, sőt mi több, a dalárdistáknak, kiket a comité levél által hívott meg, még azt sem mondták „isten hozott!“ Este 8 órakor a földet megrengető taracz­­lövések jelenték az ünnepély és a „Pécsi dalár­da“­­ tagjai által a „Korona“ czímű vendéglő diszítetlen és inkább fatárhoz hasonló termében rendezett hangverseny kezdetét. A hangverseny, melynek tiszta jövedelme a rég tervezett Zrínyi szobor felállítási költségének fedezésére forditta­­tik következő volt :„Ébresztő,“ férfikar Mosonyi­­tól. 2. „Trovatore,“ zongorán­ előadja Duchon ur. 3. „Grand valse“, magándal, énekli Hoffer ur. 4. „Magyar ábránd“Székelytőlelőadja Duchon V & D „ Sajka dal , férfikar bariton sóléval 6 Faust valse,“ Faelitől, zongorán előadja KoszterV 7-Et a gonddal ,férfikar Riegertől. 8. „Ernáni“, Paraphrase de Concert Liszt F-től, előadja Kosz­­ter úr. 9. „Szózat“, férfikar. 10. „Rákóczi-indu- H®otortól, zongora-piec négy kézre, előadják Koszter és Duchon urak Az ének elő­adások összevágók, élvezetesek s mondhatjuk művész­ek voltak, a zongora darabokról nem szó­lunk, mert a zongora meglehetős rész volt Kosz­ai u.rat. Pedig mint igen jeles zongorázót 'ismer iaa e­ n­ede em' mint értesültünk, körülbelf­­­l-f­ IT 8értjük rae8 a *• comitét, 1 ezennel fölszólítjuk, miként szíveskedjenek eg­szer részletes kimutatást adni a nevezett ala* befolyt pénzekről, — mert nem egyszer ha'4' tunk m­ár panaszokat, hogy küldetett be 118» kézi munka sat., de sohasem láttak kimut»«» ennek elejét lehetne venni. Hangverseny man bokáig porban más:*1TM siettünk végig a fényesen kivilágított vár ut­­czáin, de a városház kapuja előtt felállító óriá­­si transparent (tetejében kereszttel­) felnőben magára voná figyelmünket, illetőleg a tu’ h*zV fias felírásokat ol­vasgattuk s mondhatjuk1TM1. tunk hogy a szigetvári szélsöbali orszád­dos?Ktő testvérek tel tT0nek , péc,fekel­i,peke lot

Next