Pesti Napló, 1868. szeptember (19. évfolyam, 5504–5528. szám)
1868-09-19 / 5519. szám
215 5519. Szerkesztési iroda: UrintCEa 6. sz.író. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény .1 szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Szombat, september 19. 1868. 19. évi folyam. Ferencziek tera 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLOF. évi oktober 1 től a „Pesti Napló“ naponként kétszer jelenik meg. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva: Félévre 4 . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 firt 25 kr. o. é. Hirdetmények dija: 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdü külön 30 uj kr. Nyilt tér: 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 18(!) dik éri 4-ik negyedévi folyamára. Az előfizetési ár esti lappal együtt a következő: A postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Negyedévre (october 1-től december végéig) . . 5 frt 50 kr. Az esti lap külön küldéséért felülfizetés havonként 30 kr. Pest, september 10. 1868. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Fest. sept. 18. 1808. Dr. Julius Frese, a déli német politicusok egyik főbb embere, e hó elején »Egy szót“ szólt a „P. Lloyd“ hasábjain az egyetértés, vagy is inkább az egymást megértés érdemében hozzánk. Ha eddig nem válaszoltunk e czikkre, mely egyenes apostropha volt a magyar publicistikához, ez onnan van, mert hittük, hogy a bőbeszédű social-democraták ez éles elméjű embere nem éri be egy czikkel, azonban Erese eddig sem írta meg a másodikat, azért nem halasztjuk tovább a választ, mely nem akar puszta udvariasság lenni. A kérdéses czikk a német egység érdekében van írva: tendentiája az, hogy nekünk magyaroknak,kötelességünk lenne a német egység azon módját istápolni, mely után a déli németek törekszenek, szemben a porosz politikával. Ha a számtalan fényes tulajdonokban tündöklő német fajnak van egy szarvas hibája , akkor az bizonyára az elvont theoretismus, vagyis — negative — a gyakorlatiasság teljes hiánya. S hozzáteszszük, hogy e bajban legkiválóképen szenvednek a déli németek, a würtembergi politikusok, kiknek nevében dr. Frese beszél. Azért kétségtelen, hogy a dr. Frese által felállított 11 teóriák megdönthetlenek; tételeit elméleti téren nem lehet megtámadni, de annál tarthatlanabbak azok a gyakorlati téren, a tényleges viszonyok keretében. Eszméink találkoznak, és semmi módon sem szeretnék az erkölcsi világrendbe vetett bizalmunkat az által megrendíteni, hogy előbb-utóbb bekövetkezendő győzelmük iránt akárkinek reményét is lelohaszszuk. De a dolgok az életben nem mindig a természetes után, a theoria által megszabott módon fejlődnek; az erkölcsi világrend gyakran kibillen egyensúlyából, s egy tragikus bukás zökkenti csak újra a kerékvágásba. Senki sem kétkedik azon, hogy a caesarismusnak a XIX. század levegője nem kedvez, s rendelkezzék bármily külső hatalommal, eszméje férges, s a legfényesebb pályán is csak sírja felé rohan ; de ki volna azért oly botor, hogy rohanó szekerének kerekei alá vesse magát? Bizonyára nem az, aki élni akar. A politika feladata nem az, hogy correct theoriák szerint vakon küzdjön, hanem hogy a tényleges viszonyokkal megaludjék. Az a kis nemzet, mely századokon át küzd országa határán belől a szabadságért, s megőrzi azt szűzén saját tűzhelyén , akkor tesz-e a szabadságnak jobb szolgálatot, ha egy absolut potentát útjába veti magát, s kétségbeesve koczkára veti régi kincsét, vagy ha előre kitér, sőt vele szerződik, és békés után biztosítja magának azt, amit félt az egyenetlen harcz koczkajátékától ? De hagyjuk az átalánosságokat, melyek úgy is sokféleképen alkalmazhatók, s térjünk a concret viszonyokra. Dr. Frese a maga czikkét a bécsi lövészünnepély folytán felmerült eszmecsere következtében írta. Kétségkívül nem tetszett neki, hogy Pesten erélyesen remonstráltak a délnémetek által előtérbe erőszakolt irányzat ellen. Szemei előtt a német mozgalom két iránya lebeg, s azt latolgatja, hogy melyiket van érdekében Magyarországnak támogatnia? Az egyik a poroszországi politika, a másik az ideális délnémetek terve, az u. n. trias. Ha Poroszországot támogatjuk — úgymond — törekvéseiben, s Bismarcknak s kerül déli Németországot is a porosz cae- ' sarismus részére meghódítani, akkor eo ipso beleesünk abba a verembe, melyet kerülgettünk , midőn a dél-németországi mozgalom ragályától féltettük Cislaithaniát, mert Poroszország nem fog késni a német-osztrák tartományokat is magának vindiálni, s akkor mi elhagyatva, egyedül, isláp nélkül állandunk szemben Bismarck utódaival, sőt hátunk mögött — de nem barátságosan — az oroszszal. Ellenben, ha a délnémet mozgalomhoz csatlakozunk, annak a vége is az osztrák tartományok elszakadása leend; de a német néppárt nem akarja, sem nem fogja sem zavarni, sem elpusztítani másoknál azt, ami saját programmjának az eleje és vége : „a jogot s a szerződést.“ Ezt ígéri nekünk dr. Frese. Csak egy kérdésünk van erre: várjon hol van a biztosíték arra, hogy dr. Frese ígéretét — nem beváltja, hanem beválthatja? — Készek vagyunk benne és pártjában bizni; de ki biztosít minket arról , hogy a német kérdés megoldási processusa olyan lesz, a minőnek dr. Frese, és nem bánom, mi együtt megállapítjuk? — Az eredményről nem kétkedem : az eredmény a németekre nézve az lesz, melyet dr. Frese megjósol szépen írt csikkében, de meglátjuk-e mi ezen eredményt, ha könynyelműen mellőzünk egy oly factort, mennek a tényleges viszonyok nagy szerepet és nagy hatalmat adtak kezébe e kérdés megoldásában, sőt nem annyira mellőzzük, mint inkább ellene ideális hatalmassággal lépünk frigyre, a németnéppárttal?“ Mellettünk áll egy morális hatalom, mellettünk áll dr. Frese megdönthetően theóriája, de ellenünk a nagy német nemzet egyetlen gyakorlati embere, ki már egyszer szörnyen csúffá tette azt a theóriát, mely Németországban nem most kezdvirágzani. Oly állapotban vagyunk-e, hogy a harczot ily szövetségesek mellett, ily ellennel felvehetjük? Még egyszer ismétlem : nem kétkedünk abban, hogy a német kérdés végleges megoldása az lesz, amit Frese előre jósol; ellenkezőjét kizárja a szellem, mely Európában uralkodik ; de a processus, a megoldási mód, ki tudná azt megjósolni ? — Ki tudja, ki mennyi belépti díjat fizet a német egység paradicsomába? — Frese tanácsát követve, oly helyzetbe ékelhőse magunkat, melyben mindenünket koczkára tennék, most, midőn kezeink gyöngék e koczkajátékra, oly elnyerhető eredményért, mely az ellenkező eljárás mellett egy időre ma is biztosítva van számunkra. A világtörténelem igen különös, nem praescribálható utakon jár. Végeredményei gyakran megjósolhatók, a diadalra jutó eszmék előre mondhatók, de sem az ár előre nem látható, melybe a diadal kerül, sem az út meg nem jelölhető, melyen a nagy eszmék pusztító diadalmeneteket tartják a győzelemhez. És ez kötelességévé teszi mindenkinek, aki tudja, hogy ereje nem áll arányban azon harczhoz, melyre vállalkoznia kellene, hogy addig, míg tőle függ, a világtörténelem útjából kitérjen, harczi látványosságaiban ne vállalkozzék előkelő szerepre. A dolognak hossza és vége pedig az, hogy mi szívünkből óhajtjuk Németországnak azt a boldogságot, melyről a würtembergiek álmodoznak, hiszszük is, hogy valamikor eljut az országába, de viszonyaink kötelességünkké teszik, hogy sigorúan ragaszkodjunk azon alapokhoz, melyeken sikerült saját bajainkból kivergődnünk, s hogy neveszélyeztessük későbbi ideális ábrándokért mostani reális hasznunkat. Frese azt hiszi, ha a magyar-osztrák diplomatia a würtembergi iskolához szegődik, és frontot csinál a porosz törekvésekkel szemben, akkor a béke biztosítva van. Poroszország a Maina vonalán megáll, s déli Németországban asylumot talál a szabadság. Ha igy volna! De van-e Fresenek levele arról, hogy Bismarckot ezzel sakkban tartja ? — Van-e biztosítéka arra, hogy nem provocáljuk a poroszt még actióra is ez által, elveszit- ve még azt a legkevesebb időt is a békétől, mely életünk conditio sine quae nonja mostani állapotunkban? Legszentebb kötelességeink ellen véte- s nénk, elárulnék hazánk ügyét, ha ideális szédelgésben oly lépést tennénk szükség nélkül, melyet a porosz kabinet méltán tarthatna kihívásnak. Jelszóvá vált, s b. Beust nem egyszer f élt e mondattal, hogy Ausztria nem követi a boszu politikáját, s hozzánk illenék legkevésbé e mondatot megcáfolni akarni. Sem okunk, sem kedvünk nincs reá, hogy könnyelműen megzavarjuk a jó egyetértést akármely hatalmassággal, s ezzel nem áruljuk el a szabadság ügyét, sőt használunk neki, mert okunk is, kedvünk is elég van reá, hogy mind a Lajthán innen, mind a Lajthán túl békés fejlődést biztosítsunk számára. A dolgok még nem értek Németországba odáig, hogy egy erőszakos convulsió után azonnal beálljon és biztosítva is legyen azon állapot, mely után dr. Frese sóvárog. A duodec fejedelmek particuláris érdekei résen állanak, éhesen lesik az alkalmat, s midőn az első ház kigyulad, harmincz okból fognak tovább gyujtogatn s a német egység csak egy ok lesz, ha nagy is, a harmincz között. Imételjük, a világtörténelem urai kifürkészhetlenek, s nem tudni, nincsen-e a porosz caesarismus azon átmenetnek kiszemelve a Gondviselés által, melynek a particuláris érdekeket ki kell éheztetnie, hogy az ideális ország, a keresett egység megalakulhasson. Nekünk békére van szükségünk, s feladatunk, melyet diplomatánk eddig is örvendetes sikerrel végzett: a béke fenntartása. Roszul inaugurálnók azon befolyásunkat a külügyekre, melyet a 67-diki kiegyezés biztosított számunkra, ha első alkalommal arra használnék, hogy kalandos combinatiók eszközévé tegyük magunkat, s képzelt hatalmassággal szövetkezzünk oly erő ellen, melylyel az összeütközést keresni semmi szükségünk sincsen. Dr. Frese theóriái embereket fognak hódítani, de nemzeteket nem, mert más az, elvontan gondolkozni, s más ismét: a viszonyok követelményeihez képest, actióba lépni. károlyvári pályák el fognak készülni s a forgalomnak átadatni. Némelyek e baj okát a tiszai pálya igazgatóságának hiányos intézkedéseiben, a felszerelés elégtelenségeiben keresik, de e baj oka mélyebben fekszik. — Ez okát felmutatja Magyarország földabrosza. Oly terület termékeit, mint a tiszai pálya és annak folytatását képező új vonalak területe, az államvaspálya Czeglédről Pestre nem képes elszállítani, s a pesti pálya udvara nem képes azokat felfogni, miután a bánsági, csongrádi és pestmegyei termékek ellszállítása az állampályának elegendő foglalatosságot nyújt. A fennaka-dás a szállításban tehát a tiszai pályán mindig fog létezni, s még tetemesen fog növekedni, ha a tiszai pálya Szolnokról vagy Czeglédről nem fog Pestre folytattatni, s míg annak nem lesz Pesten saját pályaudvara. Nem tiszavidéki érdek az, de gabnakereskedésünk fontosságát tekintve, országos érdek, hogy Szolnokról vagy Czeg-édről Pestre egy új vasúti vonal építtessék és a tiszai pályának Pesten saját pályaudvara legyen, s hogy e pálya és a belőle kiágazó vonalak az államvaspálya dependentiájában ne álljon. Nagy hiba volt a tiszai pálya conceptiójában, hogy kiindulási pontul nem Pest, de Czegléd vézetett s e hibát most ki kell igazítani, de nem akként, hogy egy régi hibából egy újba essünk, és a tiszai pályát nem Pestre, de Hatvanra vezessük. Ez ügy valamint a kormány és a törvényhozás, úgy a termelő és kereskedő közönség teljes figyelmét érdemli. Jól tudom, hogy nem valami új dolgot pendítek meg, de egy nagyon elterjedett nézetnek kifejezést adok. Ismerem az ellenvetéseket is, de nem szándékom ezek cáfolásába bocsátkozni; én e sorok által most ez ügyet főleg a tiszavidéki országgyűlési képviselők figyelmébe akarom ajánlani, hogy az országgyűlés még hátra levő idejét felhasználjuk e közlekedési vonal életbeléptetésére. TREFORT ÁGOSTON: Az igazságügyi minisztérium codificáló munkássága. XII. (Nyilvánosság.) Sértené nemcsak a törvénytudó, hanem az összes műveit hazai olvasó közönséget, aki előtte a nyilvánosság hasznait s fényoldalait fejtegetni és magyarázgatni akarná. A magyar ember ismeri s megszokta a nyilvánosságot; tudja azt érdeme szerint becsülni, s mindenkor rész néven vette, ha annak jótékonyságától az absolut hatalom, vagy hibásan fejlődő törvényszéki gyakorlat által megfosztatott. Az eredeti törvénykezési javaslat — miként azt az összehívott enqueto elkészítette — a nyilvánosságot, az igazságszolgáltatás ezen életelemét, mely Paraquin szerint, „a száraz testet felséges és ragyogó s egyszersmind jótékony és melegítő ruhába öltözteti“, világosan csak a szóbeli eljárásnál mondta ki alkalmazandónak, noha a rendes eljárásnál sem tiltotta el, azért talán, mert elválaszthatlanoknak s egymás nélkül lehetetleneknek tekintette a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság fogalmait, s igy akkorra vélte halaszthatónak az ez iránti intézkedést, midőn összes törvénykezésünk véglegesen reformáltatván, a szóbeliség és nyilvánosság dicskörébe vonatik, s az eszközökről is gondoskodva lesz, mik nélkül a szép és nagy elv valósággá nem lehet, s csupán a papiroson marad, mint írott malast. Azonban a kormány úgy, mint az országgyűlési bizottmány szükségesnek találta addig is, mig a szóbeliségre s közvetlenségre alapított, egyedül életerős, egyedül czélszerű, az anyagi igazságot egyedül biztosító eljárás általánosan behozathatnék, a rendes eljárásnál is életbe léptetni legalább némi korlátolt nyilvánosságot, ami természetesen, a törvényszéki helyiségek átalakítását s a czélnak megfelelő beosztását és felszerelését teszi szükségessé, s ezen nyilvánosságot, melyet a magyar törvény soha ki nem zárt, de szabályozatlanul hagyott, néhány pontban szabályozni. Az igazságügyminiszter tehát először is három §-ost formuláztatott e czélra, mik szerint az illető felek s ügyvédeik a rendes eljárás útján befejezett perek előadásánál mind az első folyamodású, mind a feljebbviteli bíróságoknál jelen lehessenek, s e végből az előadandó perek jegyzéke már előlegesen nyilvánosan kifüggesztessék; a tanácskozás és határozathozatal azonban zárt ajtóknál történjék, s mikben egyszersmind a jelenlevők magukviselete s közbeszállás vagy illetlen viselet esetében azok kiutasítása szabályoztatok. Az országgyűlési bizottmány örömmel fogadta e pontokat, mint a nyilvánosság nagy elvének, a törvénykezési napnak és világosságnak, a felek biztonsága, a jó igazságszolgáltatás, s egyszersmind az újabb időkben sajnosan megingatott és csökkent bírói tekintély leghatályosb emeltyűjének ez új, bár még nem teljes vívmányát, s még nagyobb örömmel vette az i. ü. miniszter azon újabb előlépését, melyben ez saját legmélyebb meggyőződésének nemes sugallatát követte, hogy ne csak ezen korlátok, hanem teljes, t. i. olyan nyilvánosság hozassák be, mely nemcsak a perlekedő feleknek s azok képviselőinek , hanem mindazoknak is lehetségessé tegye a jelenléteit , kik az igazságszolgáltatás menete iránt érdekkel viseltetnek; tehát az egész nagy közönségnek megnyissa úgy az alsó, mint a fő és legfőbb törvényszékek ajtait. — Csak ez által lesz az igazságszolgáltatás szent müve nemzet ünneppé , s annak helye egyházzá, hová mindenki magasztos polgári öntudattal, a nemzet legfontosb érdekei ellenőrzése és felügyelete lehetségének emelő érzetével lép be. Ezen új szakaszok a nyilvánosságról, az eljárásról intézkedő általános határozatok sorába igtaztattak (101 —107. §§.) úgymint : 101. §. A sommás eljárásban a tárgyalás szóbeli és nyilvános. 102. §. A rendes eljárás útján befejezett perek előadása nyilvános. A felek és hallgatóság tájékozása végett az előadandó perek jegyzéke legalább három nappal az előadás előtt a bíróságnál kifüggesztendők. 103. §. A bíró csak akkor rendelheti el a hallgatóság kizárását, a felek előterjesztésére, de hivatalból is, ha azt a közerkölcsiség takintattal pr.«v.agopnek látja; a felek kölcsönös megegyezésével pedig akkor is, ha a perben oly viszonyok érintetnek,melyeknek nyilvánra hozatala egyik vagy másik* fél jó hirét, vagy érdekét veszélyeztetné. Ily bírói végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye. 104. §. De a felek és képviselőik, két-két meghívott egyén kíséretében, még ily esetekben is jelen lehetnek a tárgyalásnál, illetőleg előadásnál. 105. A közbeszólás, tetszés és nem tetszésnyilvánítás tiltva van, s az ez ellen cselekvők kiutasíttathatnak. 106. §. A tanácskozás és ítélethozás zárt ülésben, az ítélet kihirdetése nyilvánosan történik. 107. §. E szabályok a feljebbviteli bíróságoknál is megtartandók. Ha az új perrendtartás egyéb üdvös határozatokat nem foglalna is magában, maga ezen vívmány megérdemli, hogy a nemzet által megünnepeltessék. — Ki a maga vágyait nem méri ideálokhoz, hanem visszagondol a legközelebbi szomorú időszakra, midőn a legrutabb „cabinetjusticu s bírói önkény és részrehajlás, mely ellen csupán a biró lelkiismeretében volt, a hol volt, mentő óvszer, a titok sűrü leple alatt űzetett; midőn a felek a törvényszéki titkokat készpénzen vásárolták, s ezen üzlet az illetőkre nézve bő keresetforrást képezett, méltányolni fogja a nagymérvű haladást, mely a perrendtartás ez intézkedéseiben foglaltatik. (Ünnepek.) Az eljárási fejezetről szólván, nem mellőzhetek némely jegyzeteket az ünnepekről , mert a javaslat ez iránti rendelkezésében nem nyughatom meg. — Régi szokás szerint, vallásának ünnepein senki sem idéztethetik megjelenésre, s e szabály alól csak a vásári bírósági ügyekre nézve tesz a törvény kivételt. A per későbbi stádiumain szintén megkíméltetnek a felek vallásuk ünnepein, némely igen sürgős esetek kivételével. Mi következett ebből ? A törvénykezés nagy kiterjedésű hátráltatása, mely még nagyobb arányokra emelkedik most, a vallások teljes egyenlőségének korában. Mert ha az ódon elv elfogadta, hogy törvénykezésnek ünnepeken épen nincs helye, úgy a vallásos jogegyenlőségnek jelenik élő elve mellett a törvényhozás kénytelen lenne minden vallásfelekezet minden ünnepét kivenni a törvénykezési napok sorából, ezeknek összes száma pedig oly nagy, hogy ebből az igazságszolgáltatásnak csakugyan jelentékeny késleltetése származnék. A törvénykezési javaslat is e régi szokáshoz tartotta magát , s az eredeti szerkezetben egész általánosságban mondta ki e kíméletet. — A bizottmány átlátván, hogy ily általános kifejezés és a vallásegyenlőség nagy elvének csonkilatlan tisztelete mellett az évnek nagy részét ki kell venni azon napok közül, melyekre Pest és a tiszai vaspálya. Jelen társadalmi állapotok közt bármily adományokkal halmozzon el a természet egy országot, ez adományok holt kincsek maradnak, ha értelmiség, munka és erély ez adományokat nem értékesítik. Gyakran tapasztaltuk ezt hazánkban. Úgy múlt évben a természet hazánkat kitűnő terméssel áldotta meg, s a termés bősége a külföld szükségletével találkozott. E rendkívüli előnyt azonban nagyrészben devalválta a közlekedések elégtelensége. Földbirtokosaink s kereskedőink roppant károkat szenvedtek, mert vasutaink gabnánkat annak idejében elszállítani képesek nem voltak. S az anyagi károkon kívül erkölcsi kárunk is volt, mert kereskedőink és termelőink jó neve , a külföld előtt nagy mértékben szenvedett. Vigasztaltuk magunkat, hogy e tapaszta tásokon okulva, a jövő évben e bajoknak elejét fogjuk venni. S íme, a cséplés gazdaságainkban még javában foly, a kivitel a külföldre alig indult meg, s a múlt évi szállítási bajok a tiszai pályán még nagyobb mértékben léteznek, mint a múlt évben. Ez tehát nem átmenő, de rögzött baj , se baj évről évre azon mértékben fog növekedni, amelyben a termelés és a tiszai pálya vonalainak folytatása fog haladni. Mert ha a szállítás már a mostan viszonyok közt oly könnyen megakad mennyivel nagyobb mértékben fog e ha létezni, ha a debreczen-szathmár-mármarosi, a n.várad-kolozsvári és az arad-