Pesti Napló, 1868. szeptember (19. évfolyam, 5504–5528. szám)
1868-09-26 / 5525. szám
z Országgyűlési tudósítások. n A képviselőház sept. 25-kén tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károly; jegyző Paizs Andor. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, elnök az irományokat mutatja be. Horváth Döme bemutatja a Kecskemét városi összes néptanítóknak a népoktatási törvény felett emlékirat alakjában készített kérve 221 5525. Szombat, September 26 1868. 19. évf folyam. Szerkesztési iroda: Úri utcza 6. szám. II. emelet. E lap szellemi tezét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézkndő. Bérmentetlen tetelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Fere.'i'r/.iek fe re 7. szám A 1.iji anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre . . 10 frt 50 kr. O. 6. Évnegyedre . 5 Ért 25 kr. o. 6. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyilt-tér: 5 hasábos petitsor 25 nj kr.* ATA'r?: e*Vi*-* '*tr**i rar s F. évi october 1től a „Pesti Napló * naponkint kétszer jelenik meg. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1868-dik évi 4-ik negyedévi folyamára. Az előfizetési ár esti lappal együtt a következő: A postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Negyedévre (october 1-től december végéig) . . 5 frt 50 kr Az esti lap külön küldéséért felülfizetés havonként 30 kr. Pest, september 10. 1868. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pent, sept. 25. 1868. Még egyszer a kelet-ázsiai expeditió. (L. K.) Ludwigh urnak a „Hon“ 209. 87. megjelent czikkee annyi élvezetet és oly örömet szerzett, nekem, hogy nem tehetem, mi szerint, ezért erikkiró urnak köszönetemet ne fejezzem ki, de egyszersmind indokolni fogom örömömet, míg Ludwigh úr nem vette magának a fáradságot, hogy a czáfolatában felhozottakat kellőleg indokolja. No de: „Chacun a san gout.“ Szeretetreméltó czáfolata tehát megörvendeztetett ipar és kereskedelmi viszonyaink érdekében, mivel az én állításomat, mikép iparunk és kereskedelmünk az új aera alatt nagy lendületet nyer, és kell exportra számítanunk, csak meg akarta, de nem tudta megcáfolni. Meg vagyok a felől győződve, hogy ennek maga Ludwigh úr is örvend, s legkevésbé sem óhajtotta, hogy igaza legyen, csak jelentiszunyáink nem ismeréséből származó tévedését akarta rechthabereiből védeni, vagy ha lehet, igazolni. Czikkemből azt akarja kiolvasni, hogy: ,,a „Pesti Napló" s a kereskedelmi miniszter úr a magyar kormányt nagy hatalomnak tartja, s hogy önmaga iránti kötelessége parancsoló szükséggé tesszi, mi szerint a kor kívánalmait megértve, a világ minden figyelembe vehető pontján képviselve legyen.“ Ez Ludwigh úr élénk képzelőtehetségéről tesz tanúságot. Sem a „P. Napló,“ sem e sorok írója nem affectálja azt, hogy valamely minisztériummal összköttetésben áll, de figyelemmel kísérve a keresk.minisztérium eszélyes eljárását, meggyőződtem a felől, hogy Grozove miniszter úr, átlátva azt, mikép a kedvezőtlen viszonyok miatt hátra maradt iparunkat emelnünk kell, hogy a kereskedelem nagyhatalmai ne ignoráljanak minket, mit csakis úgy érhetünk el, iparunkat csak úgy fejleszthetjük kellőleg, ha piaczokat biztosítunk a magunk részére. Alább annak adja jelét, hogy mily ügyes, practicus journalista, mert látva azt, hogy itt bizony nehéz lesz csatát nyerni, legalább a látszatot akarja részére olvasói előtt megszerezni. Bizonyítani akarva azt, hogy maguk az expeditió tervezői is aggódnak annak sikerén, ezt mondja: „Már azon körülmény is, hogy czikkeim óta az expeditiónak tervi keretét Amerikával megbővítették, mutatja, hogy „az expeditió tervezői is kissé higgadtabban“ tekintk már a chinai aranybányákat, s a magyarnak is keresztelt kereskedelmi osztrák lobogó lengését.“ Azt már meg kell adni, hogy ez ügyes fogás, mert a dolgot kevésbé ismerő olvasó azt is hihetné, hogy Ludwigh úr hatalmas hangja ébresztette fel az expeditió tervezőit, az ő erős keze tépte le a hályogot szemünkről. Csak az a baj, hogy már az előtt el volt döntve, miszerint Amerika is érintessék, ami kitetszik abból is, hogy Ludwigh czikkére írt feleletemben is megemlítem azt. De legerősebb érvét, amivel megcáfolni igyekszik, utoljára hagyta, s elzengi régi nótáját, a Belgiumból Chinába küldetni szándékolt, de meghiúsult expeditióról. Bizonnyal azt hitte, hogy zengedezésére úgy semmivé lesz az egész, általa úgynevezett kaland expeditió, mint ahogy egykor a harsona hangjára összedőltek Jericho falai. Fájdalom, Ludwigh úr újólag csalódott, mivel kifeledett kettőt a számításból Belgám iparának minéműségét és a suezi csatornát. A belga kereskedőknek igazuk volt, ha nem sokat vártak egy chinai expeditiótól, mivel iparczikkeik legnagyobb része nem oly nemű, hogy Chinában nagy kelindőségre számíthatnának, oda kivihető terményekkel pedig nem bírnak, míg mi lisztet, bőrt, s több más, mindenütt piaczra találó czikket vihetünk ki. Ha viszont a suezi csatorna megnyitik, akkor nagy előnynyel fogunk bírni az Indiával, s általában a Kelet-ázsiávali kereskedésre nézve, sőt biztosan állítjuk azt is, hogy az európai kereskedés erre fogja útját venni, mivel felhagyand a Kap felé vezető kerülő, s ekként költségesebb útjával. Ha Ludwigh úr kívánná, szolgálhatok bővebb magyarázatokkal is. Egyben azonban találkozunk L. úrral. Ő ugyanis késő felelt czikkemre, mivel, mint mondja, későn jutott az kezéhez, én szintén késtem, mert valóban alig tartottam szükségesnek arra felelni. Hanem ám legyen, hogy ne higgje , mikép alapos indokok nélkül legyőzöttnekártom magamat. A megyei politikusoknak. I. A centralisatió szükségéről e lapokba írt czikkeim azon szerencsében részesültek, hogy a legkülönfélébb oldalakról megtámadtattak. Fölöslegesnek tartom mindezekre felelni, mert e támadások többnyire olyanok, melyek komoly politikai discussióban számba nem vehetők, mert részint a politikai érzék, részint a szükséges elfogulatlanság teljesen hiányzik belőlök. Így a „Hirnök“-kel és „Magyar Ujság“gal polemizálni, falra hányt borsó. Amaz az ó-conservativ előítéleteket,vagyis a raffinirozott barbarismust, emez a tudatlanság előítéleteit, vagyis a brutális barbarismust képviseli. Éjekkel lehet kölcsönös szidalmakba, de nem polemiába bocsátkozni. Bajos ezt a „Hon“ primo amorosojával, Csernatoni úrral is cselekedni, ő igen jól tudja, hogy nincs sem fogalma, sem érzéke a politikai kérdések politikai oldala iránt; nem is áll elő soha okokkal, mert azokkal nem bír, nem szól soha a kérdéshez, csak körül ugrándozza, neki nincs más ambitiója, mint naponkint pár jótágast állani a „Hon“ közönségének mulattatására. Nem akarom e nagy fáradsággal aratott határait megkevesbíteni. Ezúttal csak két balközépi támadásra kívánok felelni. Ez egyiket a párt főorgánuma, a „Hazánk“ hozta néhány nap előtt Móricz Pál úrtól, a másikat egy vidéki satellese az „Alföld,“ 7. aláírással. Mielőtt azonban a dolog lényegére áttérnék , legyen szabad egy félreértést, vagy tán inkább félremagyarázást helyreigazítanom. Z. ur czikkeiben nyíltan a „kormánypárt tolmácsáénak nevez, a „M. Újság“ és Csernatoni úr úgy beszélnek, mintha említett czikkeim a Deák-párt által sugalmaztalak volna, sőt Móricz Pál úr is pártnyilatkozatként tárgyalja a kérdést. Természetesen azért, hogy belőlük a Deák-párt ellen fegyvert kovácsolhassanak. Tévednek. E czikkek, mint a „Napló“ szerkesztősége ki is jelenti, egyéni nézeteknél egyebet nem foglalnak magukban, melyeket a párt nem tesz eo ipso magáéivá. S hogy ennek daczára, egy pártközlönyben megjelentek, oka az, hogy a „P. Napló“"t. szerkesztője oly kérdésekben, melyek felett a párt kebelében még megállapodás nem jött létre, kész pro et contra oly czikkeket közölni, melyek egy vagy más munkatársának individuális nézeteit tolmácsolják. A szerkesztőség ezt ki is jelenti ama czikkek elsejének közlése alkalmával- jelentené tehát mindazoknak, akiknek az eme czikkekben nyilatkozó nézetek nem tetszenek, miszerint van szerencsém nézeteimnek teljes ódiumát magamnak, és pedig kizárólag magamnak vindiálni. Ezt tettem más alkalommal is, és sem okom, sem kedvem, meggyőződésemnek akár kedvező, akár kedvezőtlen következményeit magamtól eltávolítani. Abban is kegyetlenül téved Z. úr, hogy említett czikkeim a „Magyar Újság“ röpiratának ellensúlyozására írattak, mert — úgymond — nem akartam sem e röpiratnak reclameot csinálni, sem a részletes ismertetés mellett részletes cáfolattal tartozni, sem a hivatkozások által az eredetiségből veszíteni. Ezúttal a „kicsi vidéki embert“ — mint magát nevezi, megcsalta éleslátása, s én, bármily nehezemre essék is, őt kiábrándítanám azon boldogító hitből, mely szerint valaki nagyon furfangos embernek tartja magát, kénytelen vagyok őt biztosítani, hogy furfangossága ez egyszer cserben hagyta, mert az említett czikkek jóval a „M. U.“ röpiratának megjelenése előtt adattak át a „P. N.“ szerkesztőségének, hogy midőn a politikai napi kérdések tért engednek, közöltessenek. Azóta elolvastam a ,,M. U.“ röpiratának elejét, de csakis az elejét. Nem győztem végig olvasni. Mert az ily képtelenségek megemésztésére kell hogy az ember épen arra való hangulatban legyen. De első alkalommal igekezni fogok az egész 14 ívnyi monstruositást átolvasni, s akkor, nem tartva a reclametól, nem féltve eredetiségemet, s nem irtózva a részletes cáfolattól, ha kedvem lesz rá, ha hasznosnak találom — és ha Z. ur megengedi — leszek bátor e röpiratról is elmondani igénytelen nézeteimet. De az eddig említett félremagyarázások Z. urnál csak bevezetésül szolgálnak egy kedélyes insinuatióra, mely következőkép hangzik : „Hogy T. Z. ur magyar vármegyéket nem kiván, hanem azt kívánja, hogy a megye helyhatóság, de nem többé törvényhatóság legyen, azt, mióta miniszteri fogalmazóságát a„B. Közlöny“ kihirdette, könnyű megérteni“ stb. Hogy említett nézeteim nem onnan datálódnak , midőn „fogalmazóságát a „Közlöny“ kihirdette“—a minek kihirdetése, Z. ur engedelmével, sem a,,Közlönyben“ sem bármely más lapban soha nem volt olvasható, ennek bizonyságául utalhatom Z. urat az „1848“ czikű napilap tavali folyamára, melyben — ha jól emlékszem, áprilistól kezdve — nekem és társaimnak volt szerencsénk először felszólalni az ősi megyei intézményben, melyben mi keltünk ki először és legerősebben a megyei visszaélések ellen. Nem nyomhatok el ez alkalommal egy megjegyzést, mely épen úgy illik Z. úrra, mint mai oppositiónk legtöbb szóvivőjére. A baloldali journalistika, ha okaiból ellenünk kifogy, azzal szokott vádolni, hogy „hivatal,“ vagy mit tudomén minek kedvéért, szóval, hogy érdekből teszszük azt, amit teszünk. S amióta Tisza Kálmán úr magában a képviselőházban állt el e váddal, az oppositió journalistikája széltben használja azt, mint valami patentírozott felfedezést. Pedig e vád oly természetű, hogy többnyire nagyobb árnyékot vet arra, aki által, mintsem arra, aki ellen emeltetik. Mert ha az ellenzék azt mondja, hogy egyikünk másikunk azért van ezen párton, mert hivatalt kapott, vájjon nem épen annyi joggal mondhatnék e mi, hogy ők meg csak azért nem tartoznak e párthoz, mert nem kaptak hivatalt ? Mert ha az ellenzék azzal vádol, hogy meggyőződésünket a kielégített egyéni érdek sugallja, vájjon nem vádolhatnók-e mi meg őket ugyanannyi joggal azzal, hogy az övék meg a megsértett egyéni érdek kifolyása? Valóban, szomorú jelensége a kornak, midőn az ilynemű vádak oly mindennapiakká lesznek, hogy többé feltűnést sem okoznak. S ha azt látjuk, miszerint az oppositio tollforgatói csak úgy szórják maguk körül e vádakat, melyeket bebizonyítani nem képesek, önkénytelenül azon kérdés ötlik élénkbe, vájjon hol szerezte az ellenzék azon keserű tapasztalatokat, melyek ennyire megingatták benne a hitet másoknak becsületes meggyőződése iránt? Vájjon nem-e tán önmagán? Jó volna egyszer komolyan megfontolnia, mire vezethet előbb-utóbb az, ha a pártok kölcsönösen felmondják a hitet egymás őszintesége és politikai becsületességében , ha a különbséget egymás közt nem nézeteik eltérésének, hanem személyes érdekeik összeütközésének tulajdonítják. Jó volna, ha belátnák, hogy ez csak politikai demoralisatióra, csak oly állapotok előidézésére vezethet, melyekben a pártok nem küzdenek, hanem irtják egymást. Sajnálom, hogy Z. urnak felelve, ennyit kellett első semélyben beszélnem , de ennek oka csak ő, mert czikkeiben az említett személyeskedések mellett egyetlen ok, egyetlen objectív ellenvetés nem található. Ennyit Z. urnak válaszul. TOLDY ISTVÁN: A „Népnevelők pesti egylete“ sept. 20-án tartott gyűlésének jegyzőkönyvi kivonata: A tanácsterem reggeli '/* 10-kor zsúfolásig megtelvén, rövid üdvözlettel nyitá meg a közgyűlést Hárky József tdr. és korelnök, s arra kéré fel a gyülekezetet, miszerint a választmány által szerkesztett alapszabályok megvitatásánál lehetőleg legnagyobb rövidség és gyorsasággal eljárni szíveskedjék. De mielőtt az alapszabályok megvitatás fejében felolvastattak volna, elnök úr Mayer Miksát, a szegedi tanitóegylet jeles tagját mutatá be a gyűlésnek, ki az említett egylet üdvözletét átadva, annak nevében szívélyesen kérte fel a „Népnevelők pesti egyletét“ kölcsönös, erélyes megvédés és támogatásra. Mely indítvány élénk tetszésben részesülvén, egyhangúlag elfogadtatott. Helyesléssel fogadtatott Liber József czeglédi tanító azon jelentése is, miszerint a pécsi és bánsági egyleteknél ugyanezen ajánlattal szándékozik fellépni. Végre még Kerner Vince haraszti tanító azon indítványa előzte meg az alapszabályok megvitatását, hogy az ideiglenes jegyzőnek a múlt gyűlésen tartott lelkes megnyitóbeszédéért elismerés szavaztassák, mi közhelyesléssel találkozott. Most fejlődött élénk vita az alapszabályok körül, mely a jelenlevők mély érdekeltségét tanusstá, mert kortárs kartársát akará felülmúlni a közös szent ügyet előmozdítandó jobb gondolatok kifejtésében. Az élénk vitában dicséretes részt vett örege, ifjú kisebb nagyobb mérvben, valamint más vidéki népnevelő urak és néptanító egyletek jeles tagjai is. Az utolsó pont meg lévén vitatva, a választmányt megbízván az alapszabályok magasabb helyre való felterjesztésével, a gyűlés déli fél egykor feloszlott.* Sept. 23. A múltkori jegyzőkönyv felolvasása után az egylet ügyeinek ideiglenes vezetésére az eddigi választmány kiegészíttetett közfelkiáltás útján a következő 10 taggal: Hokkesz József, Rusz Ferencz, Mayer Miksa, Bar szen Gábor, Rákóczi Lajos, Rosenberg Henrik, Tornavice Károly, Pataky Ferencz, Méser József, Jerney Máté.“ Azután előterjesztett Mayer, s a három rendbeli fontos és sürgős indítványt, melyek hoszszabb vitatkozás után a választmányhoz utasíttattak, azon meghagyással, hogy a legközelebbi választmányi gyűlésben tárgyalandók, s a tárgyalás eredménye egy rendkívüli közgyűlés elébe terjesztendő. Az egyleti közlönyre vonatkozólag szintén a választmány véleményadásra kéretett fel. Sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy mindkét gyűlés alkalmával budai ügytársaink csak igen csekély számmal voltak képviselve, míg Pest majdnem mindegyik tanítója jelen volt, sőt számos vidéki is, de reméljük, hogy sietni fognak minél hamarább a jó ügy előmozdításához hathatósan hozzájárulni. A felterjesztett alapszabályok helybenhagyása után a tisztválasztási közgyűlés fog megtartatni, melyre a t. tagok annak idején a lapok utján meghivatnak. Vajdafy Gusztáv, fő el. tanító s id. jegyző. nyét , a mennyiben már a törvényjavaslat az osztályülésekhez lett utasítva, lehető használatut az osztályokhoz kérvén utasittatni. Előleg a kérvényi bizottsághoz utasittatott. Nikolics Sándor a nemesi kincstári erdők bérbeadása érdekében három hóval ezelőtt tett interpellátiója kapcsában a következő indítványt terjeszti elő. Miután a fausztató Béga csatorna, és a krassó- és temesmegyei kincstári erdők bérbe adását tartalmazó, a kir. pénzügyminisztérium és Baiersdorf és Biach bécsi kereskedők közt f. évi április 12-én tíz évre kötött szerződés, a kincstári javak bérbeadása módját megállapító rendszeres szabályok ellenére, a nyilvánosság kizárásával árverés vagy zárt ajánlatok beküldésére felszólító hirdetés nélkül köttetett. Miután ezen szerződés ellen, mely,véleményem szerint az államra nézve nem hasznot, de kárt eredményezend, Temes és Torontál megyék és Temesvár városa az összes minisztériumhoz, Krassó megye pedig a képviselőházhoz felterjesztést intéztek, indítványozom. Szólítsa fel a képviselőház a pénzügyminiszter urat, hogy a fent idézett szerződésre vonatkozó minden hivatalos iratokat megvizsgálás végett a képviselőház elébe terjeszsze. A felolvasott indítvány kinyomatni, s tárgyalás végett napirendre tűzetni határoztatott. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter. Az 1848. évi XII. t. sz. az urbériségeket megszüntetvén, a 9-ik §-ban egyúttal azt rendelte, hogy a korábban kötött úrbéri örök váltságokra nézve a minisztérium ama törvény szellemében a körülményekhez képest, igazság és méltányosság szerint intézkedjék. E kötelességének akar a kormány megfelelni akkor, midőn az úrbéri örök váltságokért az országos alapból adandó megtérítés tárgyában ezen törvényjavaslatot teszi le a ház asztalára, kérvén a t. házat, hogy azt kinyomatni és annak idejében annak tárgyalását kitűzni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) A ház asztalára letett törvényjavaslat kinyomatni és az osztályokhoz tárgyalás végett áttétetni határoztatott. Elnö k : Az ülés megnyílta előtt egy fontos és örvendetes tudósítást vettem Vacanovich Antal a horvátországi országgyűlés elnöke és báró Rauch Lewin Horvátország kormányzójától, melyben a felől értesítenek, hogy a Magyar és Horvátország közti kiegyezkedési kérdés a horvát országgyűlésen tárgyaltatván, 69 szóval 4 ellenében elfogadtatott. (Élénk éljenzés!) Minek következtében a város ki volt világítva s egyszersmind ír nép örömét fáklyászenével jelentette ki. (Éljenzés.) Ennek következtében kérem a tisztelt házat, méltóztassék az iránt intézkedni, hogy az e tárgyban Magyar és Horvátország részéről kiküldött küldöttség jelentésére nézve, melyet a magyar bizottság a tisztelt ház elé terjesztett, tárgyalási nap tűzessék ki. Ha beleegyezik a tisztelt ház, ezt talán hétfőre lehetne kitűzni. (Helyeslés.) Az átalános helyesléssel,és meleg rokonszenvvel fogadott ezen jelentés nyomán a ház határozá, hogy a magyar-horvát országos küldöttségnek kiegyenlítési munkálata a hétfői ülésben tárgyalás alá fog vétetni. Patay István indítványozza, s indítványát az összes ház egyhangúlag és lelkesedéssel magáévá teszi, hogy a zágrábi tartománygyűlés elnöksége a magyar képviselőház részéről szintén táviratilag értesíttessék azon őszinte és meleg rokonszenvről, melylyel a horvát tartománygyűlés kiegyezkedési határozata itt fogadtatott. Ezután felvétetvén a napirend, Kautz Gyula felolvassa a közp. bizottmánynak a 68-ai költségvetési törvényjavaslatra vonatkozó jelentését Tisza Kálmán. Tehát mielőtt a tárgyalásra kitűzött törvényjavaslathoz szólanánk, egy kérdést vagyok bátor az igen tisztelt pénzügyminiszter úrhoz intézni. (Halljuk!) Indoka e kérdésnek az, mert én részemről, s azt gondolom, többen is vannak ilyen helyzetben, bírom ugyan ismerni azt, hogy a jelen körülmények között és az időnek sürgetés volta miatt, s különösen miután az évnek legnagyobb része úgy is letelt, ily módon ajánltassék meg a szükséges költség, vagy szavaztassék meg formailag, de nem lényegileg a budget, de semmi szín alatt részemről oly feltevés mellett rászavazni nem tudnék, hogy ezen szavazat a budgetnek alapjául szolgáló elveknek és kiszámításoknak helyeslését foglalja magában. Igaz, az indítvány és az indítványozó igen tisztelt képviselő úr különösen utolsó párbeszédében kimondotta, hogy az elvek felett majd a 69-iki költségvetés tárgyalásakor fogunk határozni, de ugyanazon alkalommal az igen. pénzügyi miniszter úr ezekkel ellenkezőleg azt nyilvánította ki, hogy ezen számokat az elvek ismerete folytán fogjuk megszavazni. Én részemről tudom, milyen sulylyal birnak a kormánynak s épen az illető miniszternek hivatalos nyilatkozatai és épen azért kérném az igen t. pénzügyi miniszter urat, hogy e tekintetben engem és azokat, kik talán velem egyetértenek, megnyugtatni méltóztassék. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Azt hiszem, hogy a jelen törvényjavaslat által a folyó évi költségvetésnek egyes tételei, tehát bizonyos összegek megszavazásáról, nem pedig bizonyos általános elvek megszavazásáról van szó. (Helyeslés.) Magam is tehát ezen nézetben vagyok, és csak tévedésből csúszhatott előadásomba azon szó „elvek, mert előadásomat csak a számokra vonatkozólag kívántam értetni. Teljesen oszom azon nézetet, melyet az indítványozó és képviselőtársunk, Deák Ferencz előad ’ 10gy , mindazon elvi kérdések felett, melyt a költségvetés megszavazása alkalmával elvetendők, miután az 1869 ik évi költségvetés e napokban fog előterjesztetni, alkalma lesz a képviselőháznak határozni. Ami az 1868 ik évi költségvetésre nézve beadott miniszteri előterjesztés formáját illeti, úgy hiszem, hogy az teljesen megfelel az alkotmányos fogalmaknak, s miután elvi kérdések te lai számunkból, féliv melléklet van csatolva.