Pesti Napló, 1868. szeptember (19. évfolyam, 5504–5528. szám)

1868-09-26 / 5525. szám

z Országgyűlési tudósítások. n A képviselőház sept. 25-kén tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károly; jegyző Paizs Andor. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttet­­vén, elnök az irományokat mutatja be. Horváth D­ö­m­e bemutatja a Kecskemét városi összes néptanítóknak a népoktatási tör­vény felett emlékirat alakjában készített kérve­ 221 5525. Szombat, September 26 1868. 19. évf folyam. Szerkesztési iroda: Úri utcza 6. szám. II. emelet. E lap szellemi tezét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézkndő. Bérmentetlen tetelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Fere.'i'r/.iek fe re 7. szám A 1.iji anyagi részét illető köz­­lem­ények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­tézendők. PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre . . 10 frt 50 kr. O. 6. Évnegyedre . 5 Ért 25 kr. o. 6. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit­sor 25 nj kr.* ATA'r?: e*Vi*-* '*tr**i rar s F. évi october 1­től a „Pesti Napló * napon­kint kétszer jelenik meg. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1­868-dik évi 4-ik negyedévi folyamára. Az előfizetési ár esti lappal együtt a következő: A postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Negyedévre (october 1-től december végéig) . . 5 frt 50 kr Az esti lap külön küldéséért felülfizetés havonként 30 kr. Pest, september 10. 1868. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pent, sept. 25. 1868. Még egyszer a kelet-ázsiai expeditió. (L. K.) Ludwigh urnak a „Hon“ 209. 87. megjelent czikkee annyi élvezetet és oly örömet szerzett, nekem, hogy nem tehe­tem, mi szerint, ezért erikkiró urnak köszö­­netemet ne fejezzem ki, de egyszersmind indokolni fogom örömömet, míg Ludwigh úr nem vette magának a fáradságot, hogy a czáfolatában felhozottakat kellőleg indo­kolja. No de: „Chacun a san gout.“ Szeretetreméltó czáfolata tehát megör­vendeztetett ipar és kereskedelmi viszo­nyaink érdekében, mivel az é­n állításomat, mikép iparunk és kereskedelmünk az új aera alatt nagy lendületet nyer, és kell exportra számítanunk, csak meg akarta, de nem tudta megcáfolni. Meg vagyok a felől győz­ődve, hogy enne­k maga Lud­wigh úr is örvend, s legkevésbé sem óhaj­totta, hogy igaza legyen, csak jelen­ti­szunyáink nem ismeréséből származó té­vedését akarta rechthabereiből védeni, vagy ha lehet, igazolni. Czikkemből azt akarja kiolvasni, hogy: ,,a „Pesti Napló"­ s a kereskedelmi minisz­ter úr a magyar kormányt nagy hata­lomnak tartja, s hogy önmaga iránti kö­telessége parancsoló szükséggé tesszi, mi szerint a kor kívánalmait megértve, a világ minden figyelembe vehető pontján képviselve legyen.“ Ez Ludwigh úr élénk képzelőtehetsé­géről tesz tanúságot. Sem a „P. Napló,“ sem e sorok írója nem affectálja azt, hogy valamely minisztériummal öss­zköttetésben áll, de figyelemmel kísérve a keresk.­mi­nisztérium eszélyes eljárását, meggyőződ­tem a felől, hogy Grozove miniszter úr, átlátva azt, mikép a kedvezőtlen viszonyok miatt hátra maradt iparunkat emelnünk kell, hogy a kereskedelem nagyhatalmai ne ignoráljanak minket, mit csakis úgy érhetünk el, ipar­unkat csak úgy fejleszthet­­jük kellőleg, ha piaczokat biztosítunk a magunk részére. Alább annak adja jelét, hogy mily ügyes, practicus journalista, mert látva azt, hogy itt bizony nehéz lesz csatát nyerni, legalább a látszatot akarja részére olvasói előtt megszerezni. Bizonyítani akarva azt, hogy maguk az expeditió tervezői is aggódnak annak sikerén, ezt mondja: „Már azon körülmény is, hogy czik­­keim óta az expeditiónak tervi keretét Ame­rikával megbővítették, mutatja, hogy „az expeditió tervezői is kissé higgadtabban“ tekint­k már a chinai aranybányákat, s a magyarnak is keresztelt kereskedelmi osztrák lobogó lengését.“ Azt már meg kell adni, hogy ez ügyes fogás, mert a dolgot kevésbé ismerő olva­só azt is hihetné, hogy Ludwigh úr hatal­mas hangja ébresztette fel az expeditió tervezőit, az ő erős keze tépte le a hályo­got szemünkről. Csak az a baj, hogy már az előtt el volt döntve, miszerint Amerika is érintessék, a­mi kitetszik abból is, hogy Ludwigh czikkére írt feleletemben is meg­említem azt. De legerősebb érvét, a­mivel megc­áfolni igyekszik, utoljára hagyta, s elzengi régi nótáját, a Belgiumból Chinába küldetni szándékolt, de meghiúsult expeditióról. Bizonnyal azt hitte, hogy zengedezésé­­re úgy semmivé lesz az egész, általa úgy­nevezett kaland expeditió, mint a­hogy egy­kor a harsona hangjára összedőltek Je­richo falai. Fájdalom, Ludwigh úr újólag csalódott, mivel kifeledett kettőt a számításból Bel­gám iparának minéműségét és a suezi csatornát. A belga kereskedőknek igazuk volt, ha nem sokat vártak egy chinai ex­­peditiótól, mivel iparczikkeik legnagyobb része nem oly nemű, hogy Chinában nagy keli­ndő­ségre számíthatnának, oda kivihető terményekkel pedig nem bírnak, míg mi lisztet, bőrt, s több más, mindenütt piacz­­ra találó czikket vihetünk ki. Ha viszont a suezi csatorna megnyitik, akkor nagy előnynyel fogunk bírni az Indiával, s általában a Kelet-ázsiávali ke­reskedésre nézve, sőt biztosan állítjuk azt is, hogy az európai kereskedés erre fogja útját venni, mivel felhagyand a Kap felé vezető kerülő, s ekként költségesebb út­­jával. Ha Ludwigh úr kívánná, szolgálhatok bővebb magyarázatokkal is. Egyben azonban találkozunk L. úrral. Ő ugyan­is késő felelt czikkemre, mivel, m­int mondja, későn jutott az kezéhez, én szintén késtem, mert valóban alig tartottam szükségesnek arra felelni. Hanem ám le­gyen, hogy ne higgje , mikép alapos in­dokok nélkül legyőzöttnek­­ártom ma­gamat. A megyei politikusoknak. I. A centralisatió szükségéről e lapokba írt czikkeim azon szerencsében részesül­tek, hogy a legkülönfélébb oldalakról meg­­támadtattak. Fölöslegesnek tartom mind­ezekre felelni, mert e támadások többnyire olyanok, melyek komoly politikai discus­­sióban számba nem vehetők, mert részint a politikai érzék, részint a szükséges el­fogulatlanság teljesen hiányzik belőlök. Így a „Hirnök“-kel és „Magyar U­j­s­á­g“gal polemizálni, falra hányt borsó. Amaz az ó-conservativ előítéleteket,vagy­is a raffinirozott barbarismust, emez a tudatlanság előítéleteit, vagyis a brutális barbarismust képviseli. Éjekkel lehet kölcsönös szidalmakba, de nem polemiáb­a bocsátkozni. Bajos ezt a „Hon“ primo amorosojá­­val, Csernatoni úrral is cselekedni, ő igen jól tudja, hogy nincs sem fogalma, sem ér­zéke a politikai kérdések politikai ol­dala iránt; nem is áll elő soha okok­kal, mert azokkal nem bír, nem szól so­ha a kérdéshez, csak körül ugrándozza, neki nincs más ambitiója, mint napon­kint pár jótágast állani a „Hon“ közönsé­gének mulattatására. Nem akarom e nagy fáradsággal aratott határait megke­­vesbíteni. Ezúttal csak két balközépi támadásra kívánok felelni. Ez egyiket a párt főor­­gánuma, a „Hazánk“ hozta néhány nap előtt Móricz Pál úrtól, a másikat egy vidéki satellese az „Alföld,“ 7. aláírással. Mielőtt azonban a dolog lény­egére át­térnék , legyen szabad egy félreértést, vagy tán inkább félremagyarázást hely­reigazítanom. Z. ur czikkeiben nyíltan a „kormány­párt tolmácsáénak nevez, a „M. Újság“ és Csernatoni úr úgy beszélnek, mintha említett czikkeim a Deák-párt által sugal­maztalak volna, sőt Móricz Pál úr is párt­nyilatkozatként tárgyalja a kérdést. Természetesen azért, hogy belőlük a Deák-párt ellen fegyvert kovácsolhas­sanak. Tévednek. E czikkek, mint a „Napló“ szerkesztősége ki is jelenti, egyéni néze­teknél egyebet nem foglalnak magukban, melyeket a párt nem tesz eo ipso magáéi­vá. S hogy ennek daczára, egy pártköz­lönyben megjelentek, oka az, hogy a „P. Napló“"­t. szerkesztője oly kérdésekben, melyek felett a párt kebelében még meg­állapodás nem jött létre, kész pro et con­tra oly czikkeket közölni, melyek egy vagy más munkatársának individuális né­zeteit tolmácsolják. A szerkesztőség ezt ki is jelenti ama czikkek elsejének közlése alkalmával- je­lenten­é tehát mindazoknak, a­kiknek az eme czikkekben nyilatkozó nézetek nem tetszenek, miszerint van szerencsém néze­teimnek teljes ódiumát magamnak, és pe­dig kizárólag magamnak vindi­álni. Ezt tettem más alkalommal is, és sem­ okom, sem kedvem, meggyőződésemnek akár kedvező, akár kedvezőtlen következmé­­nyeit magamtól eltávolítani. Abban is kegyetlenül téved Z. úr, hogy említett czikkeim a „Magyar Újság“ röp­­iratának ellensúlyozására írattak, mert — úgymond — nem akartam sem e röpirat­­nak reclameot csinálni, sem a részletes ismertetés mellett részletes c­áfolattal tar­tozni, sem a hivatkozások által az erede­tiségből veszíteni. Ezúttal a „kicsi vidéki embert“ — mint magát nevezi, megcsalta éleslátása, s én, bármily nehezemre essék is, őt kiábrándítanám azon boldogító hit­ből, mely szerint valak­i nagyon furfan­gos embernek tartja magát, kénytelen va­gyok őt biztosí­tani, hogy furfangossága ez egyszer cserben hagyta, mert az emlí­tett czikkek jóval a „M. U.“ röpiratának megjelenése előtt adattak át a „P. N.“ szerkesztőségének, hogy midőn a politikai napi kérdések tért engednek, közöltes­senek. Azóta elolvastam a ,,M. U.“ röpiratá­nak elejét, de csakis az elejét. Nem győz­tem végig olvasni. Mert az ily képtelen­ségek megemésztésére kell hogy az em­ber épen arra való hangulatban legyen. De első alkalommal i­gekezni fogok az egész 14 ívnyi monstruositást átolvasni, s akkor, nem tartva a reclametól, nem féltve eredetiségemet, s nem irtózva a részletes c­áfolattól, ha kedvem lesz rá, ha hasz­nosnak találom — és ha Z. ur megengedi — leszek bátor e rö­piratról is elmondani igénytelen nézeteimet. De az eddig említett félremagyarázások Z. urnál csak bevezetésül szolgálnak egy kedélyes insinuatióra, mely következő­­kép hangzik : „Hogy T. Z. ur magyar vármegyéket nem kiván, hanem azt kívánja, hogy a megye helyhatóság, de nem többé tör­vényhatóság legyen, azt, mióta miniszteri fogal­maz­óságát a„B. Közlöny“ kihirdette, könnyű megérteni“ stb. Hogy említett nézeteim nem onnan datálódnak , midőn „fogalmazóságát a „Közlöny“ kihirdette“—a minek kihirde­tése, Z. ur engedelmével, sem a,,Közlöny­ben“ sem bármely más lapban soha nem volt olvasható, ennek bizonyságául utalhatom Z. urat az „1848“ czik­ű napi­lap tavali folyamára, melyben — ha jól emlékszem, áprilistól kezdve — nekem és társaimnak volt szerencsénk először felszólalni az ősi megyei intézmény­­ben, melyben mi keltünk ki először és legerő­sebben a megyei visszaélések ellen. Nem nyomhatok el ez alkalommal egy megjegyzést, mely épen úgy illik Z. úrra, mint mai oppositiónk legtöbb szóvivőjére. A baloldali journalistika, ha okaiból ellenünk kifogy, azzal szokott vádolni, hogy „hivatal,“ vagy mit tudomén minek kedvéért, szóval, hogy é­r­d­e­k­b­ő­l tesz­­szük azt, a­mit teszünk. S a­mióta Tisza Kálmán úr magában a képviselőházban állt el­­ e váddal, az oppositió journalisti­­kája szélt­ben használja azt, mint valami patentírozott felfedezést. Pedig e vád oly természetű, hogy több­nyire nagyobb árnyékot vet arra, a­ki által, mintsem arra, a­ki ellen emeltetik. Mert ha az ellenzék azt mondja, hogy egyikünk másikunk azért van ezen pár­ton, mert hivatalt kapott, vájjon nem épen annyi joggal mondhatnék e mi, hogy ők meg csak azért nem tartoznak e párthoz, mert nem kaptak hivatalt ? Mert ha az ellenzék azzal vádol, hogy meggyőződésünket a kielégített egyéni érdek sugallja, vájjon nem vádolhatnók-e mi meg őket ugyanannyi joggal azzal, hogy az övék meg a megsértett egyéni érdek kifolyása? Valóban, szomorú jelensége a kornak, midőn az ilynemű vádak oly mindenna­piakká lesznek, hogy többé feltűnést sem okoznak. S ha azt látjuk, miszerint az oppositio tollforgatói csak úgy szórják maguk körül e vádakat, melyeket bebizo­nyítani nem képesek, önkénytelenül azon kérdés ötlik élénkbe, vájjon hol szerezte az ellenzék azon keserű tapasztalatokat, melyek ennyire megingatták­ benne a hi­tet másoknak becsületes meggyőződése iránt? Vájjon nem-e tán önmagán? Jó volna egyszer komolyan megfon­tolnia, mire vezethet előbb-utóbb az, ha a pártok kölcsönösen felmondják a hitet egymás őszintesége és politikai becsüle­tességében , ha a különbséget egymás közt nem nézeteik eltérésének, hanem személy­es érdekeik össze­ütközésének tulajdonítják. Jó volna, ha belátnák, hogy ez csak politikai de­­moralisatióra, csak oly állapotok előidé­zésére v­ezethet, melyekben a pártok nem küzdenek, hanem irtják egymást. Sajnálom, hogy Z. urnak felelve, ennyit kellett első s­emélyben beszélnem , de ennek oka csak ő, mert czikkeiben az említett személyeskedések mellett egyet­len ok, egyetlen objectív ellenvetés nem található. Ennyit Z. urnak válaszul. TOLDY ISTVÁN: A „Népnevelők pesti egylete“ sept. 20-án tartott gyűlésének jegyzőkönyvi kivo­nata: A tanácsterem reggeli '/* 10-kor zsúfolásig megtelvén, rövid üdvözlettel nyitá meg a köz­gyűlést Hárky József tdr. és korelnök, s arra kéré fel a gyülekezetet, miszerint a választ­mány által szerkesztett alapszabályok megvita­tásánál lehetőleg legnagyobb rövidség és gyorsa­sággal eljárni szíveskedjék. De mielőtt az alap­szabályok megvitatás fejében felolvastattak vol­na, elnök úr Mayer Miksát, a szegedi tanitó­­egylet jeles tagját mutatá be a gyűlésnek, ki az említett egylet üdvözletét átadva, annak nevé­ben szívélyesen kérte fel a „Népnevelők pesti egyletét“ kölcsönös, erélyes megvé­dés és támogatásra. Mely indítvány élénk tetszés­ben részesülvén, egyhangúlag elfogadtatott. He­lyesléssel fogadtatott Liber József czeglédi tanító azon jelentése is, miszerint a pécsi és bán­­sági egyleteknél ugyanezen ajánlattal szándéko­zik fellépni. Végre még Kerner Vince haraszti tanító azon indítványa előzte meg az alapszabályok megvitatását, hogy az ideigle­nes jegyzőnek a múlt gyűlésen tartott lelkes megnyitóbeszédéért elismerés szavaztassák, mi közhelyesléssel találkozott. Most fejlődött élénk vita az alapszabályok kö­rül, mely a jelenlevők mély érdekeltségét tanu­­sstá, mert kortárs kartársát akará felülmúlni a közös szent ügyet előmozdítandó jobb gondola­tok kifejtésében. Az élénk vitában dicséretes részt vett örege, ifjú kisebb nagyobb mérvben, valamint más vidéki népnevelő urak és néptanító egyletek jeles tagjai is. Az utolsó pont meg lévén vitatva, a választ­mányt megbízván az alapszabályok magasabb helyre való felterjesztésével, a gyűlés déli fél egykor feloszlott.* Sept. 23. A múltkori jegyzőkönyv felolvasása után az egylet ügyeinek ideiglenes vezetésére az eddigi választmány kiegészíttetett közfelkiáltás útján a következő 10 taggal: Hokkesz József, Rusz Ferencz, Mayer Miksa, Bar­­ szen Gábor, Rákóczi Lajos, Rosen­­berg Henrik, Torna­vice Károly, Pataky Ferencz, Mé­ser József, Jerney Máté.“ Azután előterjesztett Mayer, s a három rendbeli fontos és sürgős indítványt, melyek hosz­­szabb vitatkozás után a választmányhoz utasíttat­­tak, azon meghagyással, hogy a legközelebbi választmányi gyűlésben tárgyalandók, s a tár­gyalás eredménye egy rendkívüli közgyűlés elé­be terjesztendő. Az egyleti közlönyre vonatkozólag szintén a választmány véleményadásra kéretett fel. Sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy mind­két gyűlés alkalmával budai ügy­társaink csak igen csekély számmal voltak képviselve, míg Pest majdnem mindegyik tanítója jelen volt, sőt számos vidéki is, de reméljük, hogy siet­ni fognak minél hamarább a jó ügy előmozdítá­sához hathatósan hozzájárulni. A felterjesztett alapszabályok helybenhagyá­sa után a tisztválasztási közgyűlés fog megtar­tatni, melyre a t. tagok annak idején a lapok utján meghivatnak. Vajdafy Gusztáv, fő el. tanító s id. jegyző. nyét , a mennyiben már a törvényjavaslat az osztály­ülésekhez lett utasítva, lehető használatut az osztályokhoz kérvén utasittatni. Előleg a kérvényi bizottsághoz utasittatott. Nikolics Sándor a nemesi kincstári erdők bérbeadása érdekében három hóval ezelőtt tett interpellátiója kapcsában a következő indít­ványt terjeszti elő. Miután a fausztató Béga csatorna, és a krassó- és temesmegyei kincstári erdők bérbe adását tartalmazó, a kir. pénzügyminisztérium és Baiers­dorf és Biach bécsi kereskedők közt f. évi április 12-én tíz évre kötött szerződés, a kincstári javak bérbeadása módját megállapító rendszeres sza­bályok ellenére, a nyilvánosság kizárásával ár­verés vagy zárt ajánlatok beküldésére felszólító hirdetés nélkül köttetett. Miután ezen szerződés ellen, mely,véleményem szerint az államra nézve nem hasznot, de kárt eredményezend, Temes és Torontál megyék és Temesvár városa az összes minisztériumhoz, Krassó megye pedig a képviselőházhoz felterjesz­tést intéztek, indítványozom. Szólítsa fel a képviselőház a pénzügyminisz­ter urat, hogy a fent idézett szerződésre vonat­kozó minden hivatalos iratokat megvizsgálás végett a képviselőház elébe terjeszsze. A felolvasott indítvány kinyomatni, s tárgya­lás végett napirendre tűzetni határoztatott. Horváth Boldizsár igazságügyminisz­ter. Az 1848. évi XII. t. sz. az urbériségeket megszüntetvén, a 9-ik §-ban egyúttal azt rendelte, hogy a korábban­ kötött úrbéri örök váltság­okra nézve a minisztérium ama törvény szellemében a körülményekhez képest, igazság és méltányos­ság szerint intézkedjék. E kötelességének akar a kormány megfelelni­­ akkor, midőn az úrbéri örök váltságokért az­­ országos alapból adandó megtérítés tárgyában­­ ezen törvényjavaslatot teszi le a ház asztalára,­­ kérvén a t. házat, hogy azt kinyomatni és annak idejében annak tárgyalását kitűzni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) A ház asztalára letett törvényjavaslat kinyo­matni és az osztályokhoz tárgyalás végett átté­­tetni határoztatott. E­l­n­ö k : Az ülés megnyílta előtt egy fontos és örvendetes tudósítást vettem Vacanovich An­tal a horvátországi országgyűlés elnöke és báró Rauch Lewin Horvátország kormányzójától, melyben a felől értesítenek, hogy a Magyar és Horvátország közti kiegyezkedési kérdés a hor­­vát országgyűlésen tárgyaltatván, 69 szóval 4 ellenében elfogadtatott. (Élénk éljenzés!) Minek következtében a város ki volt világítva s egy­szersmind ír nép örömét fáklyászenével jelen­tette ki. (Éljenzés.) Ennek következtében kérem a tisztelt házat, méltóztassék az iránt intézkedni, hogy az e tárgyban Magyar és Horvátország részéről kiküldött küldöttség jelentésére nézve, melyet a magyar bizottság a tisztelt ház elé ter­jesztett, tárgyalási nap tűzessék ki. Ha beleegye­zik a tisztelt ház, ezt talán hétfőre lehetne kitűz­ni. (Helyeslés.) Az átalános helyesléssel,és meleg rokonszenv­­vel fogadott ezen jelentés nyomán a ház határozá, hogy a magyar-horvát országos küldöttségnek kiegyenlítési munkálata a hétfői ülésben tárgya­lás alá fog vétetni. P­a­t­a­y István indítványozza, s indítványát az összes ház egyhangúlag és lelkesedéssel magáévá teszi, hogy a zágrábi tartománygyűlés elnöksége a magyar képviselőház részéről szintén távirati­lag értesíttessék azon őszinte és meleg rokon­­szenvről, melylyel a horvát tartománygyűlés kiegyezkedési határozata itt fogadtatott. Ezután felvétetvén a napirend, Kautz Gyula felolvassa a közp. bizottmánynak a 68-ai költ­ségvetési törvényjavaslatra vonatkozó jelen­tését Tisza Kálmán. Te­hát­ mielőtt a tárgya­lásra kitűzött törvényjavaslathoz szólanánk, egy kérdést vagyok bátor az igen tisztelt pénzügy­­miniszter úrhoz intézni. (Halljuk!) Indoka e kérdésnek az, mert én részemről, s azt gondo­lom, többen is vannak ilyen helyzetben, bírom ugyan ismerni azt, hogy a jelen körülmények között és az időnek sürgetés volta miatt, s külö­nösen miután az évnek legnagyobb része úgy is letelt, ily módon ajánltassék meg a szükséges költség, vagy szavaztassék meg formailag, de nem lényegileg a budget, de semmi szín alatt részemről oly feltevés mellett rászavazni nem tudnék, hogy ezen szavazat a budgetnek alap­jául szolgáló elveknek és kiszámításoknak he­lyeslését foglalja magában. Igaz, az indítvány és az indítványozó igen tisz­telt képviselő úr különösen utolsó párbeszédében kimondotta, hogy az elvek felett majd a 69-iki költségvetés tárgyalásakor fogunk határozni, de ugyanazon alkalommal az igen­­. pénzügyi mi­niszter úr ezekkel ellenkezőleg azt nyilvánította ki, hogy ezen számokat az elvek ismerete foly­tán fogjuk megszavazni. Én részemről tudom, milyen sulylyal birnak a kormánynak s épen az illető miniszternek hivatalos nyilatkozatai és épen azért kérném az igen t. pénzügyi miniszter urat, hogy e tekintetben engem és azokat, kik talán velem egyetértenek, megnyugtatni méltóztassék. L­ó­n­y­a­y Menyhért pénzügyminiszter : Azt hiszem, hogy a jelen törvényjavaslat által a folyó évi költségvetésnek egyes tételei, tehát bizonyos összegek megszavazásáról, nem pedig bizonyos általános elvek megszavazásáról van szó. (Helyeslés.) Magam is tehát ezen nézetben vagyok, és csak tévedésből csúszhatott előadá­somba azon szó „elvek,­ mert előadásomat csak a számokra vonatkozólag kívántam értetni. Tel­jesen osz­om azon nézetet, melyet az indítvá­nyozó és képviselőtársunk, Deák Ferencz elő­­a­d ’ 10gy , mindazon elvi kérdések felett, me­ly­t a költségvetés megszavazása alkalmával elve­tendők, miután az 1869 ik évi költségvetés e napokban fog előterjesztetni, alkalma lesz a képviselőháznak határozni. A­mi az 1868 ik évi költségvetésre nézve be­adott miniszteri előterjesztés formáját illeti, úgy hiszem, hogy az teljesen megfelel az alkotmá­­nyos fogalmaknak, s miután elvi kérdések te­ lai számunkból, féliv melléklet van csatolva.

Next