Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)

1868-10-22 / 5457. szám

1.­­.,13 5457. Csütörtök, october 22.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda : Ilis utcza 6. szám. II. emelet. K­l.ip szellemi részét illető minden k.'",le .lény a szerkesztőséghez intézendő. Ilírmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva: Félévre....................11 írt Évnegyedre. . . , 6 frt 50 kr. Az esti kiadás kü­lönküldéséért felülfiz­etés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 5 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 új kr. Nyilt­ tér : 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Figyelmeztetés! A „Pesti Naplódnak előfizetési ára f. évi oktober 1-jétől kezdve évnegyedre 5 ft 50 krban a­lapittatván meg, mindazon t. ez. előfizetők, kik a jelen évnegyedre 5 ft 50 krnál kevesebbet kül­dtek be, a hiánynak utólagos beküldésére, leg­­czélszerűbben postai utalványozással — mint a melynek bérmentesitésére csak 10 kr szükségeltetik), ezennel tisztelettel felkéretnek, nehogy a lap rendes megkül­dése fennakadjon. A „Pesti Napló” kiadó-hivatala. Pest, oct. 21. 1868. V­asuthálózatunkhoz. (A temesvár-lugos orsovai vonal.) V. Elmondtuk már előbbi czikkeinkben, hogy mit várunk e vonal jövőjétől, és hogy minőnek tekintjük visszonyát a te­­mesvár-báziásihoz, illetőleg temesvár-bá­­ziás-orsovaihoz. Nem marad egyébb hátra, minthogy röviden reflectáljunk a vonal némely rész­leteire. A talaj Temesvártól egész a kis-kastélyi zsilipig 60 mértföldnyi hosszban, a Te­­mes és Béga vizétől átszelt széles síkság ; a zsiliptől, a­hol a Bega-csatornának vége van, Lugoson át egész Karansebesen alul, körülbelül hat mértföldnyi hosszban c­ak a Temes szeli át, míg egyrészről a Bagyes, másról a Szemenik oldal­ágai mindinkább összeszorítják, de leg­keskenyebb pontján is szélesebb egy fél mértföldnyinél. Karánsebes alatt két mellékvölgygyel egyesül; az egyik é­szak­keletről Bistra völgye, a másik délkeletről maga a T­e­­­mesvölgy legfelsőbb része; az első, még a rómaiak korából ismeretes, mint a légiók útja, igen alkalmas összekötője a vonalnak az erdélyi határos vidékek­kel, a második egykor régentén a világ­vonalat képezte a Hercules-fürdőkhöz, mostan pedig kitűnően conservált posta­­út, mely folytatásában Karansebestől Or­­sováig vezet a teregovai vízválasztón át, fenntartva a közlekedést M e­h­á­d i­a világhírű fürdőjével is. Ha vasútépítkezés szempontjából te­kintjük a vonalat, alig találhatnánk az egész délkeleti Európában alkalmasab­bat nyugat és kelet összeköttetésére, kivé­­vén a teregovai vízválasztót, mely alagúttal vagy kerülővel volna legyőzen­dő, az egész vonal alig követel tetemesebb földmunkálatot, másrészt jobbra-balra ele­gendő mennyiségben talál a vonal fát és építő­követ. I­­u­g­o­s városán kívül, mely most is c c­só­pontot képez Erdély, a Bánság és­­ Vég­vidék kölcsönös forgalmában, két nevezetes fürdő is a vonalba esik. Bá­­ziás és Mehádia: a vonal rövidségénél fogva bizonnyal latba eső tényezők ! A 25 mértföldnyi vonal nemcsak a leg­rövidebb — oly­annyira, hogy a dunafe­­jedelemségi marhakereskedők most is in­kább e vonalat használják, mint a vasút­tal bíró báziás-temesvárit — hanem kiépí­tése kevesebbe kerülne , mint maga a cir­c­ter 10 mértföldnyi vonal, mely Báziás é­s Or­so­va összeköttetéséről ír a viczá­ról az Almáson hegyenvölgyön, szik­lán berken keresztül vezetendő volna. Végre a temesvölgyi vonal hadászati szempontból is igen fontos. Akár semle­ges állást, akár támadó vagy védelmi har­­czot tekintve, minden keleti bonyodalom­ban nagy súly fog reá esni. Ez a vonal katonai menetutaink közt kelet felé első sorban áll; először hazánk szivéből lege­­gyenesebben vezet keletnek; másodszor miután Temesvár már is a biro­dalom minden részével egyenes vas­úti összeköttetésben áll , és az alföldi és arad-temesvári vonal kiépítésével va­lóságos stratégiai vasúti csomóponttá lesz, a­hol a katonai erőt a birodalom min­den részéből összpontosíthatjuk, és így csak ezen Temesvárig már kész stra­tégiai fővonalnak a keleti határig tovább vezetése szü­séges, hogy Temesvár-­­ ról az ottan összpontosítható fegyveres erőt a Dunának oly pontjára vethessük, melyet stratégiailag a legfontosabbnak tartunk. Hogy e folytatást melyik vonalon kell eszközölnünk, egy pillantás a térképre meg fogja mondani. — Temesvárról vezet ugyan egy vasút a Dunára, t. i. Báziásra, de Báziás nemcsak hogy nem stratégikai pont, hanem oly széles h­elyén is fekszik a Dunának, hogy az áthidalás a legnehezebbek közé fog tar­tozni,és meg fogja akasztani hadseregeink­nek menetét. Stratégiai pont a Dunán mindenek előtt Orsóvá. Négy ország határcsomó­pontja, és míg Oláhországgal egyenes száraz­földi összeköttetésben áll, Szerbiá­tól és Bolgárországtól az ottan csak csekély szélességű Duna vá­lasztja el. Temesvártól tehát Orsóvá­­r­a kell vezetni a leggyorsabb ösz­­szeköttetést. Hogy pedig Orsovára Lugo­son és Karánsebesen át kell a vonalat kiépíteni, hadászati szempont­ból már csak azért is szükséges, mert a legrövidebb vonal, de szükséges azért is, mert a már kész báziási vonalat nem folytathatjuk Orso­váig; a Du­na mentében épen nem, mert ily vonal, melyet uralnak egész hosszuk­ban a szerb partok és mely egyetlen egy csapással az ellen kezében lehetne, min­den stratégiai törvénynyel ellenkezik, az Almáson át vezetve pedig csak hosz­­szabb volna roppant akadályokban is üt­­­­köznék a vonal, de a mi hadászatilag vég­legesen döntő, egy ilyen vonal Kárán-­­ sebest, a hol a Temes völgye széles­ , bedlik és az erdélyi Hátszegtől egy­­ országos út is esik beléje, védtelen hagy- s ná, mig a temesvár-lugos-orsovai vonallal kezünkben vannak valamennyi főutak, melyek Erdélyből Dél-Ma­­­­gyarországba vezetnek. Midőn fejtegetéseinket befejezzük, csu-­­­pán csak azt a tényt akarjuk még megem-­­­líteni, hogy Lugos községe késznek nyi- l latkozott minden határába eső területet,­­ melyre a vonalnak szüksége van, örök­­ időkre átengedni e vonal számára. ASBÓTH JÁNOS:­S elrendeltetett. A tapasztalás szerint az intézkedés a törvénykezés iránti már-már kialudó bizalom­nak új lendületet adott. A magyar igazságszolgáltatás bajait tekintve, legnagyobb volt az, hogy a pereknek bizonyos nemet birtokon kívül vizethettek csak fel, elő­nye pedig az volt, hogy birtokon kívül engedte meg a felebbvitelt, s ez által számos oly felebbe­­zés, a­mely csak azért tétetett, hogy a fél­időt nyerjen, elvettetett. Szóló szerint nincs ok, hogy az 1-ső és 2-es bíróság ítéletére a végrehajtás megtagadtassék , sőt ,meg van győződve, hogy a jogügyi bizottság által kijelölt czél el fog ejtetni, s ez által veszé­lyeztetik hitelünk. Nem lehet mondani, hogy a bíráskodás meg fog akadályoztatni, mert a vesztes fél a per­­es rendtartás §§-aiban 40—300 főig terjedő kitűzött bírságot mérlegbe fogja venni azon nyereséggel, a­melyet elér a per húzásával. (Helyeslés.) A­ legfontosabb ok, a­mely felhozható, az,hogy ha két egybehangzottélet alapján végrehajtási em­­e­löltetik ki,és a felebbvitel birtokon kívül történik, akkor visszvégrehajtásnak lehet helye. Ezt — úgymond — általában elkerülni lehetetlen, de­­ nem azt szükséges kimondani, hogy az új bíró­­­­sági felebbvitel birtokon kívül történik, hanem­­ csak azt, hogy két egybehangzó ítélet után vég­­­­rehajtásnak van helye.­­ Szóló ennélfogva a jogügyi bizottság vélemé­­­­nyét nem pártolhatván, következő indítványt­­ ajánl . Nem helyeseltetik, hogy minden ítélet kivétel nélkül és birtokon belül a legfelsőbb fórumig­­ felebbezhető legyen, hanem az első- és másod­­­­bíróságok egybehangzó ítéletei alapján a végre­hajtásnak van helye. A 287. és 345. §§-ok tehát ezen értelemben átalakítandók. Bónis Sámuel, T. hát! A törvényhozás­­i­nak a törvénykezési ügyekben különösen három­­ dologra kell figyelni. Először, hogy a pereknek­­ lefolyása lehetően gyorsitassék és könnyítessék , és ez által a hitel előmozdítassék, másodszor, hogy az ok nélküli perlekedési viszketeg az em­­berekben kioltassák, harmadszor arra, hogy a perlekedés alatti igazságos és méltó követelése­det az ellenfél ki ne játszhassa. Azonban midőn e három czél elérését tartja szemmel a törvényhozás, szükséges az is , hogy a hitel előmozdítása tekintetéből az alperes job­ban" ne bujtassák mint a felperes és a felperes­iek nagyobb kedvezmény ne adassék, mint a­mennyi szükséges arra, hogy az ő méltányos követelését megkaphassa az igazság útján. Már engedelmet kérek, ha törvényeink jelen zilált állapotában a két egyformán hangzó ítéletből tüstént végrehajtásra menne át a bíró, igen gyak­ran megtörténnék az, hogy harmadik bírónak birtokon kívül hozott ellenkező ítélete reexecu­tióval ki nem elégíthetné azon károkat, a­mely károkat szenved az az alperes, kin az executiót végrehajtották. A jelen törvénykezési rendszer gondoskodik arról, hogy mód nyittassák a fel­peresnek, hogy az ő igazságos követelését meg­kaphassa és semmi esetre az alperes által a per folyama alatt ki ne játszathassák, mert teljes és tökéletes biztosíték szerezhetéséről mindenütt gondoskodott a perrendtartás; biztosítás van arról, hogy a perek a lehető leggyorsabban folyjanak le, mert pl. a semmiségi eljárás oly gyors, aminő sehol a világon, de hogy túl men­jen a szigorúságban a törvényhozás és a netán méltatlan követeléseknél az alperest oly kárral sújtsa, a­mely kárt a reexecutio sohasem pótol ki, ezt igazságosnak nem tartom. De gondosko­dott ezen perrendtartás arról is, hogy a netaláni perlekedési viszketegnek gát tétessék; gondos­kodott az által, hogy biraágot szabott arra, ki perlekedési viszketegből,akarja az appellatát há­rom fórumra felvinni. Én teljesen meg vagyok győződve, hogy e szerint a harmadik fórumhoz az appelláta sokkal kevesebb lesz, mint amúgy, és így a bíróságok elhalmozva nem lesznek. Én tehát miután teljesen elég van téve igazságosan perlekedő felperesnek teljesen biztosítva van az igazságtalan követelés ellen az alperes és a pereknek huzavonására alkalom nem nyitta­­tik és így a hitel is meg van oltalmazva , a bi­zottság javaslatát elfogadásra ajánlom. Halász Boldizsár. Szabó Miklósnak azon­ szavaira, hogy a szóbeli pereknél nem volt ira­tokon kívüli felebbezés, megjegyzi, hogy a vég­rehajtás ellen infinitum apelláta volt. A jogügy bizottság véleményét a közhitel és perlekedő fe­lek érdekében igazságosnak tartja. Tóth Lőrincz nincs egy véleményben Bónissal, sőt azt hiszi, hogy épen azon czélok melyeket ő megemlített, teszik szükségessé hogy Szabó Miklós indítványa elfogadtassák Szaló elvileg már azt is helytelennek tarja, ha két biró egybehangzó ítéletét egy harmadik bin megváltoztathatja, sajátságos körülményein­ közt azonban s úgy­szólván kényszerültségbe ez elvet még most egyelőre elfogadja. Hogy azonban a fellebbvitelnek korlátlansága egészet oda terjesztessék ki, hogy még két egyenlő öszhangzó ítélet ellen is birtokon belül kellessék fellebezni, ezt nem fogadhatja el, mert a reexe­cutio ez által sem lesz kikerülhető, mert a sem­miségi panasz a bizott­ javaslata szerint sem gátolja a végrehajtást. A birtokon belüli fellebbezés által a perel folyama a végrehajtásig végtelenül meghossza juttatnék, holott a tőre­­hozásnak czélja az ítélet alapossága, s a lehető gyorsaság. Ha nem volna az embereknek azon reménye, hogy­­ fellebb­vitel által tovább maradhatnak birtokol belöli állapotban, akkor nem fognának annyin visszaélni a perorvoslattal, mert a birs­á­golás rendszer —­ véleménye szerint — leginkább csak a pap-ronkon áll, az életben pedig —tapasz­talás szerint — csak igen csekély nyomaték­ van, mert a biró emberi természeténél fogva ezen bírságnak minimumát szokta kiszabni, a­mi soha sem lesz elegendő arra, hogy az em­bereket a perorvoslattal való visszaéléstől elri­aszsza, nem különösen a gazdag embereket, n­em­az ítéletek alaposságát biztosítva látja azáltal ha két bíró egyenlően öszhangzóan ítél, ennél nagyobb garanciát az ítéletek alaposságára nézve a világon semmi perrendtartás nem mutat­hat fel. A hitelre nézve azt hiszi, hogy a jogügyi bsz. intézkedése a kereskedésnek nagy mértékben ártana, tekintetbe véve azt, hogy ellentétben van az osztrák Codex azon rendelkezésével, mely két egybe­hangzó ítélet ellen további fel­­lebbvitelt nem enged, pedig hazánk az ausz­triai tartományokkal élénk üzleti és kereske­delmi összeköttetésben van. Pártolja Szabó M. indítványát. (Helyeslés.! Panczolay János a perrendtartást a fellebbvitelnél nem látja tökélletesen egyformán alkalmazhatónak a szegények és a gazdagokra nézve, mert ha az egyén feljebb vinné a pert, az ügyvéd mélhatlanul követelné, hogy a bírsá­gokra felhagyott összeget saját biztosítására te­gye be. Szaló szerint ennek következése az, hogy a gazdag emberek 300 frtot könnyen fel­áldozhatnák a per "huzavonására, azok minden igazságtalan pert fellebbeztetnének, a szegény ember pedig a legigazságosabbat sem fellebbez­hetné­ a harmadbírósághoz. Ez szerinte anomália. A törvénynek egyfor­mán kell szolgáltatni az igazságot a gazdag és szegénynek, és ezt sokkal jobban utólérhetőnek találja, ha két egyforma ítélet végrehajtható lé­vén, a felül­vizsgálat semmi esetre sem enged­tetik meg a feleknek, mi által el lesz érve, hogy a végrehajtásnak semmi káros következménye nem leend. Juszt József osztja ugyan a Bónis által kimondott elveket, mert ő is kívánja, hogy a kiszolgáltatás gyors legyen, és ez volt a vezér­­eszme, mely az 1836. és 40 iki törvényhozást vezette. De azt is megjegyzi, hogy eltérünk a régi viszonytól t. i. egy perben két bírónak ki­mondását egyforma ítéletét tovább fellebezni nem lehet, az elv az, hogy minden kérdésnél szükséges, miszerint azt döntse el a bíróságok többsége, és ezért állíttatott fel a hármasrendű bíróság. Végül kijelenti, hogy Szabó Miklós indítvá­nyát, mint a­mely hozzá közelebb esik , pár­tolja. Horváth Boldizsár igazságügy miniszter. T. hát ! Ha nem lett volna már megállapítva a tegnapelőtti tanácskozás alkalmával azon elv, mi­szerint minden pernek lehet 3 fóruma, akkor én okvetlenül azon elvet pártolnám, a­melyet t. kép­­selőtársam Just József volt szíves megpendíteni, de miután a tegnapelőtt már megállapított elvtől a ház nem térhet el, én is szavazatommal ahhoz járulok, mely közelebb fekszik ezen elvhez t. i. t. barátom Szabó Miklós indítványához. (Helyes!.) Mit hoz fel a jogügyi bizottság ez ellen? Fel­hozza jogi állapotaink fejletlenségét, és a visz. végrehajtástól való félelmet. A­mi az első okot illeti, nem akarok annak me­­ritoriális vizsgálatába bocsátkozni, hanem ha csakugyan szervezetleneknek tartja az elsőbírósá­­gokat a t. ház, ha azt véli, hogy az elsőbíróságok nem állanak a kor színvonalán,hogy nem képesek az igazságszolgáltatás magas érdekeinek megfe­lelni,akkor nyúljon oda bele,hol a baj létezik,szer­­vezze az első bíróságokat, (Élénk helyeslés) de az első bíróságok miatt polgári perrendtartásba egy már magában hibás elvet becsúsztatni, és életbeléptetni, ezt ,helytelen eljárásnak tartom. (Zajos helyeslés.) Átalában te­hát , minden apel­­latorium fórum egy bizalmatlansági szavazat az alsó bíróság ellen. (Helyeslés.) Ha bizal­matlan­­ságot akarnak önök szavazni az­ alsó­bíróságok el­len,akkor állapodjanak meg az apellatorium fórum ítéleténél, de önök tovább akarnak menni, önök bizalmatlanságot akarnak szavazni az appellato­­rium fórum ellen is, midőn kimondják, hogy a két első bíróság ítélete semmit sem ér, mert min­den esetben csak a harmadbíróság van hivatva jogérvényesen ítélni. Felhozzák a vészvégrehajtástól való félelmet. Hiszen ezt te­hát, nem fogjuk megakadályozni tudni. Mert azt, a­ki a legfelsőbb bíróság ítélete által is sértve érzi magát, nem lehet elzárni a perújítás jogorvoslatától. S kérdem, a perújí­tás következtében nem következhetik-e be reexe­cutio. Ha tehát visz végrehajtást a perújítás esetében megengedhetünk, nem kell attól visszariadnunk azon esetben sem, midőn az a felebbvitel után következik be . Vegyük gyakorlatilag a dolgot. Nem áll az, a­mit Bónis képviselőtársunk mondott, hogy ez szaporítani fogja a felebbvitt perek számát. Az alperes soha sem fél az ítélettől, ő nem bánja, akárhány ítélet legyen is meghozva, csak papiroson maradjon az,­­ hanem fél az exe­­cutiótól. Éppen azért tehát, hogy a végrehajtást meg­akadályozhassa , vagy elnapolhassa , minden esetben okvetlenül, élni fog a birtokon belül való föllebbezési jogával, akár remélt attól si­kert, akár nem. Ha ellenben ki van mondva, hogy két megegyező ítéletet a végrehajtás kö­vetheti, akkor a vesztes fél mindazon esetekben, a­midőn tudja, vagy legalább érzéke azt súgja, hogy ügye kedvezőbb fordulatot nem vehet, a már befejezett végrehajtás után bizonyosan vo­nakodni fog a fölebbezés sikertelen vagy kétes orvoslásával élni. Merem állítani, ha kimondjuk azon elvet, hogy két megegyező bírósági ítélet végrehajtható, tíz eset közül öt esetben birtokon kívüli fölebbezés elmarad, mert a vesztes fél, a­mit elkerülni vagy elnapolni akart, t. i. a végrehajtáson már túl esett. T. képviselő­társam Halász Boldizsár új ok­mányokat említett. Itt félre­értésnek kell lennie. Hiszen új okmányok alapján nincs felebbezés­­nek helye, új okmányok alapján csak a perújítás engedhető meg, az új okmányokra fektetett érve­lésnek tehát itt, hol felebbezésről van szó, nincs értelme­. Az igaz te­hát, hogy azon polg­ perrendtar­tás, a­mely most a tanácskozása tárgyát képezi ideiglenes, nekem igen sok észrevételem lett volna e javaslat ellen, hanem én a súlyt nem arra helyezem, hogy e mű tökéletes legyen, a mi mostani viszonyaink között a lehetet­lenséggel határos, hanem arra, hogy a per­rendtartás minél előbb életbe lépjen, hogy ezen miseriának, melyben igazságszolgáltatásunk je­lenleg van, minél előbb vége szakadjon. A maj­dan megállapítandó végleges perrendtartás alkal­mával gyökeres reformokat fog a t. ház életbe­lépteig tudni, most meg kell elégednünk azon eredménynyel, hogy a létező türhetlen állapotot a végleges rendezésig tűrhetővé tegyük, s ezen eredményt a szőnyegen forgó javaslattól bizto­san várom. De mind­a mellett is, hogy e műnek czélja nem a gyökeres átalakítás, hanem csak ideiglenes javítás, sohasem tartom szem elől té­vesztendőnek azt, hogy ezen ideiglenes perrend­tartás ne állítson fel oly elveket, a­melyek hom­lokegyenest ellenkezni fognak az új polgári per­­rendtartás elveivel. Én nem tehetem fel a t. ház bölcseségéről, hogy az új polgári perrendtartás­ban ismét két appellatórium fórumot akarna fel­állítani, ez nincs sehol, a­hol a jogrendszer a tu­domány színvonalára emelkedett vagy legalább megközelítette. Ott csupán egy appellátának van helye, azután jön a törlesztő szék, de a­mely facit kérdések felett nem ítél, hanem ítél az esetben, ha formasértés követtetett el, vagy a törvénynek rendeletei valamely tényre roszul alkalmaztattak. Én nem találok okot arra nézve te­hát, hogy mi ezen elvet most már ne közelítsük, sem pe­dig arra,, hogy az eddigi rendszerünkben adop­tált elvektől visszalépést kövessünk el, már­pe­dig el nem titkolható visszalépés volna a jog­ügyi bizottság javaslatának eme pontja, mert hiszen a magyar törvények szerint a szóbeli el­­járásnál az első bíróság ítélete végrehajtható volt, s ez ítélet ellen csak rendes per által szerezhetett magának a fél­orvoslást. Kérném tehát a t. képv. házat, ne méltóz­­tassék a létező magyar törvényekben fennálló elvektől eltérni, különösen azon elvtől, a­mely a váltó törvényhozás terén is érvényben volt és van. Ne méltóztassék nagyon eltérni azon elvek­től, a­melyeket a codificatio alkalmával bizonyo­san szem előtt fogunk tartani, s méltóztassék Szabó Miklós úr indítványának elfogadásával kimondani, hogy két megegyező ítélet ellen fel­lebbezés,­ azon ítélet végrehajtását nem gátol­hatja. (Élénk helyeslés.) Hedry Ernő nem akarja ismételni a már felhozott érveket, s csak azt jelenti ki, hogy Szabó Miklós képviselő módosítványát pártolja, feltéve ha nem fogadtatnék el, azon esetre egy másik módosítványt fog maga részéről a ház elé terjeszteni. Vukovics Sebő (szavazzunk) Ha a ház szavazni óhajt, kinyilatkoztatja, hogy beszédétől eláll (Halljuk!) Beszédében azt teszi fel, hogy ha minden per egyforma érdekű, és ha a nehézség az igazság kikutatásában ugyanazon volna minden perben, akkor örömmel járulna Szabó Miklós úr indít­ványához, de miután ő azt képzeli, hogy az ál­lam a bíróságok felállításában a polgárok iránt azon kötelezettséggel bír, hogy minden perleke­dő fél oly bíróságra találjon, mely teljes garan­ciát nyújt a részrehajlatlanságra nézve, és mind arra nézve is, hogy a bíró elegendő tehet­séggel bírjon a kellő törvényt az illető esetekre alkalmazni, és ez különbözik a perek, a pana­szok, a követelések természete, és nagysága sze­rint, indítványához nem járulhat. Részletezésekre is tér át,­­egyszersmint megjegyzéseket is tesz Tóth Lőrincz által elmondottakra, úgy­szintén külföldi példákat is hoz fel állításai támogatására Végre szóba hozandónak véli e kérdést, a­meny­nyiben, ha itt nem is, de tán a másik táblánál rá vissza lehetne térni és a törvény elvei ne fer­­tőztessenek meg oly kijelentéssel, mely valóban nem egyeznék meg sem az igazsággal, sem pe­dig a polgárok személyes szabadságával. Még Somogyi László és Vadnay Lajos szól­tak a tárgyhoz, utóbbi teljes avatottsággal, a ház többszöri helyeslése közt. Végül elnök a vitát kimerítve látván, először a jogügyi bizottság véleményét tűzte ki szava­zási kérdésül; a többség ezen véleményt elej­tette; második kérdésül Szabó Miklós indít­ványa tétetvén fel, ezt a többség elfogadta. Ezen határozat egyszersmind következtető, hogy a munkálat a most már szükségessé vált módosí­tások megtétele végett a központi bizottmány­hoz utasíttassék. Az általános elvek vitájához csatoltattak az egyes képviselők által benyújtott indítványok. Ezek sorában először is Luksics Bódog indítvá­nya olvastatott fel, mely kijelentetni kívánta, hogy ezen törvény szakaszainak visszaható erő nem tulajdonittatik. Több szónok ellennyilatko­zása után a ház ezen indítványt mint feleslegest elejte. Másodszor Csiky Sándor codex-szerű in­dítványa olvastatott, melyben indítványozó ki­mondatni kívánja, hogy a perköltséget mindig a vesztes fél viselje; a bírák hozott ítéleteikért le­gyenek felelősek, az országbírói értekezlet sza­bályai érvényen kívül helyeztessenek stb. Halász B. mindezeknek törvény általi ki­mondását szükségtelennek látja, Horváth L. pedig még károsnak is tartaná, mert az ország­bírói értekezlet első része anyagi törvényt tar­talmaz, mely érvényben hagyandó. A ház Csiky S. indítványát mellőzi.­­ P ^ ^ ^ r indítványozza, hogy Jászkun­­ságban a községbiró csakis békebiró legyen, mert ott eddig a kerületi törvényszék jó részben , csak fölebbviteli törvényszék volt; most ez r ens f­inane-vé válik,­­ a képtelen városbiró lesz egye­­­­dül illetékes első bíróság, kéri a városbirákat a­­ szolgabirói hatáskörre szorítani, s dologi birákut­­ a kerületi törvényszékeket kijelölni. Horváth L. nem engedheti meg, hogy a Bécsi dolgok. A reichsrath előtt is napirendre kerül az im­munitás kérdése. Roser képviselő ellen, ki azt találta egy alkalommal mondani, hogy sok for­radalomnak kell még itt történni; míg rendben leszünk, a prágai közvádló kíván felségsértési­­ keresetet indítani. A gácsországi tartománygyűlés föliratára von­­­natkozólag azt újdonságolják a lapok, hogy az­­ a belügyőrség útján ment ő felsége kezei közé. Prágából semmi újat nem hallani. A város és környéke „meglehetősen“ nyugodt. A cseh la­pok egynémelyike a kivételes állapot tartama alatt át akar költözni Bécsbe,a­mi minden esetre­­ ép oly practicus mint originális. Múlt vasárnap a Prága városi tanács egy küldöttsége tisztelgett Klaudy polgármester vezetése mellett Roller­nél, a helytartóság ideiglenes vezetőjénél, azon kérelemmel, hogy eszközölje ki, hogy német la­pok, különösen a bécsiek a jó ügy érdekében s­­ a béke föntartásáért mérsékeltebb nyelven bán-­­­janak a cseh nemzetiséggel.­­ Koller báró megígérte, hogy mindent meg­ i­s tesz, a mi tőle telik s a „Bohemia“ azt reméli,­­ hogy a báró úr igyekezni­ fog befolyását a nemze­­­­tiségi táborban is érvényesíteni e békülékeny­­ irányban. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház oct. 21-én tartott­­ ülése. Elnök: Szentiványi Károly; jegyző:­ : Bujanovics Sándor. A hitelesítés, és az irományok bejelentése­­ után a napirend vétetvén fel, a ház egyhangúlag­­ kimondá a bizottsági vélemény alapján mint irányelvet, hogy a teljes nyilvánosság behozassák,­­ hogy a decretális kezelés helyett a javaslatba­­ hozott pertári kezelés léptettessék életbe. A harmadik elv, hogy ez idő szerint az ítéletek birtokon belül a harmad bírósághoz kivétel nél­kül felebbeztethessenek, tartalmas vitát tá­­­­masztott.­­ Szabó Miklós elismeri, hogy jogrendszerünk s bírósági szervezésünk jelenleg még fejletlen állapotban van, de 1836i sem volt fejlettebb álla­­potban, s mégis az akkori törvényhozás, midőn a 20. t. sz. alkotta, a pereknek ezen tetemes szá­mát, különösen az úrbéri pereket teljes meg­nyugvással tette le az első bíróságok kezeibe, s egyszersmind ítéleteikre a végrehajtás azonnal

Next