Pesti Napló, 1868. október (19. évfolyam, 5529–5465. szám)
1868-10-27 / 5461. szám
í>i7-6461. Kedd, october|27.1868. 19. évi folyam. . zerkesztési iroda 1 . Kintcza 6. szám. II. emelet. ti lap szellemi részét illető minden lf ■'"■'.lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-Hivatal A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI MPLO REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán. ..* Vdt helyben, vagy házhoz hordva ! Félévre ...... 11 Ért-Évnegyedre . • • • 6 frt 60 kr. Az esti kiadás különküldéséért felfllfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények dija 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdy külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petitsor 26 uj kr. Figyelmeztetés! A „Pesti Napló“-nak előfizetési ára j f. évi october 1-jétől kezdve évnegyedre . 5 ft 50 krban állapíttatván meg, mindazon j t. ez. előfizetők, kik a jelen évnegyedre ! 5 ft 50 krnál kevesebbet küldtek * be, a hiánynak utólagos beküldésére, (leg- | czélszerűbben postai utalványozással, mint a melynek bérmentesítésére csak 10 kr . szükségeltetik), ezennel tisztelettel felké- retnek, nehogy a lap rendes megküldése fennakadjon.• A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, oct. 26. 1868. ha kénytelenek vagyunk annak a legszerényebb, de biztos eredményű intézkedést elébe tenni. Meg kell azonban vallanunk, hogy ezen „egyátalán közös népiskolák“ iránt fakadt buzgósága valami igen messze nem is kisérte nemes barátunkat, mert már a következő passusban megszállja a felekezetességi aggodalom, midőn azt mondja: „feltehető-e a vagyonos kath. papságról, hogy buzgalma oly csekély legyen, miszerint csak egy confessionális iskolát is kibocsásson kezeiből? Ellenben a nagy adóval terhelt nép nem egy helyt örülni fog, ha az iskolatartás költségeitől megszabadul, így a kath. iskolák mindannyian confessionalisok maradnak; a prot. elemi iskolák nagy része pedig kiesik az egyház kebeléből.“ Nekem úgy látszik, hogy tisztelt barátom ezen ellenvetésének két fő alapgondolata van. Az egyik — engedelmet kérek — némi féltékenység, mely mint Szerény észrevételek a népnevelés látni fogják, nem indokolható; a másik bizalmatlanság a helyzet tartóssága iránt. Az elsőt illetőleg: nem titok, hogy a protestáns népiskolák általában sokkal jobb, sokkal rendezettebb állapotban vannak, mint a katholikusoké úgy annyira, hogy — ha mindazon sokoldalú (?) segélyek s a vagyonos kath. papság állítólagos buzgalma — mi mellett ugyan az eddigi eredmények nem igen bizonyitanak (tisztelet a kivételeknek) — hozzájárulna is: aligha fognánk rögtön a kath. népiskolákat oda emelhetni, hogy azok a prot népiskolákkal a versenyt mindenütt kiállhassák. Ezt Sz. barátom csak oly jól tudhatja, mint tudjuk mi s azért bocsásson meg, ha bánulnom kell azon, nem minden elfogultságtól ment félénkségén", hogy „mig a kath. népiskolák mind confessionálisok fognának maradni, a protestánsok kiesnének az egyház kebeléből.“Én legalább az ellenkezőt hiszem s azt tartom, hogy a terv ezen intézkedése csak igen jó eredményű nemes versenyt fogna előidézni, mely a közművelődés fejlesztésére mindenesetre csak jótékony hatású lehetne. Ami aggodalmának másik alapját illeti: be kell vallanom, mikép bizalomra a helyzet iránt senkit erőszakolni nem lehet, ez a benső meggyőződés dolga; de legyen szabad hinnem, hogy közös érdekeltségünk által — bármily viszonyok között — aligha vesztene erejéből a prot. autonómia. Bízzunk már egy kissé az idő hatalmában és saját életrevalóságunkban is. Ami továbbá a nemzetiségi szempontot illeti: legyen szabad egyszerűen az 54-ik §-ra hivatkoznom P. Sz. K. barátom ellenében és figyelmeztetnem őt arra, hogy a tanítók választásánál a helyi viszonyokra kell, hogy figyelem legyen. Ajavaslat azon kitétele azonban, hogy — ha a magyar növendékek 30-ra mennek, segédtanító is alkalmaztassák, neki azt fejezi ki, hogy ellenkező esetben az alkalmazott tanító ne tartozzék tudni a magyar nyelvet is. Lehetnek a törvényjavaslatban egyes tévedések, mert hiszen emberi erővel merőben tökéletes valamit előállítani senki sem képes, de tekintve nehéz viszonyainkat — mint ezt épen a „Hazánk“ írja — és „tekintve a valódi szabadság igényeit, szerencsésebb expediens nem is gondolható, mint az, mi e törvényjavaslat alapszínezetét képezi.“ Volt-e tehát okunk felszólalni azon reklámok ellen, melyek a kor irányával szemközt, felekezetességi kérdést csináltak e nagy fontosságú közös nemzeti érdekből. Ítélje meg a tisztelt olvasó közönség.Mi azt hiszszük, hogy bármily sokat tett legyen is valaki a nevelés érdekében, annyit aligha tehetett, mennyit egy ily tévesztett fellépés által a közérzületen rontani képes. Azért legyen — ha úgy tetszik — bámulója Sz. K. barátom ezen eljárásnak, s vádoljon engem méltánytalansággal: én nyugodtan tűröm, mert sikert akarok, s meggyőződésemet követtem. SZELESTEY LÁSZLÓ: A VII. osztály f. oct. hó 28-án d. e. 10 órakor, vagy ha aznap nyilvános ülés tartatnék, d. u. 4 órakor a szokott helyiségben ülést tart, az arad-temesvári vasút iránti törvényjavaslatot tárgyalandó, — az osztályelnök távollétében Szentiványi Károly, a képviselőház elnöke kérdéséhez. A második fő érv, amit a törvjavaslat ellen felhozni szoktak, az, hogy szerintük gyakorlatilag kivihetetlen, hogy — mint T. K. általunk igen jól megolvasott soraiból s figyelemmel hallgatott előadásaiból értjük — a körülményeket és viszonyokat számba nem veszi s elmulasztja azokkal akkura lépni. Amint nem késünk egyrészről constatálni azt, hogy az ellenzéknek e higgadt utalását a körülményekre, a viszonyokra és gyakorlati kivihetőségre ép oly szerencsés, mint szokatlan nyereménynek tekintjük , úgy másrészről határozottan nagy hibának tartanók mi is, ha a t. közoktatási miniszter eddigi szokásai ellenére elmulasztotta volna e törvényjavaslatnál a viszonyok számbavételét. De mikép áll a dolog ? Miben fekszik tulajdonképen a gyakorlati kivihetetlenség ? Az én igen tisztelt barátom P. Szatmáry K. a „Hazánk“ szerkesztője, négy pontban állítja elő, többnyire e gyakorlati nehézségekre vonatkozó észrevételeit s legelőször is azt kérdi: „Haladásnak, felvilágosodásnak, liberálisnak tartom-e, hogy a kisdedóvodákban a gyermeket felekezeti imákra oktassák?“ sat. E kérdésére röviden azt felelem, hogy én a kisdedóvodákat kizárólag humanistikus intézeteknek tartom, melyek véleményem szerint a törvény által foganatba veendő állami intézkedés körén kívül hagyandók. A tervezett felekezeti imádkoztatást részemről sem haladásnak sem ellenkezőnek nem tekinthetem, hanem tekintem igen is túlbuzgóságból származott tévedésnek. Mert elnézve a felekezeti kérdéstől, mi 2 — 3 éve a gyermekek irányában még fontossággal aligha birá ily felekezeti oktatás gyakorlati alkalmazását közös kisdedóvodákban még csak tivihetőnek sem igen tartom. Minélfogva azt hiszem, hogy az imák kezdetleges bektatását az állam, mely a nevelés mind kötelességét különben sem vállalhatja magára, bízvást a család feladatául hagyhatja. De szabadjon e helyen viszont azon kérdést kockáztatnom P. Sz. K. barátomhoz, hogy váljon a törvényjavaslat ezen intézkedését, melyen egy tollvonással változtatni, vagy melyet még czélszerűbben egészen kihagyni is lehet, olyannak tartja-e, hogy miatta a népnevelés nagyfontosságú kérdését elodázni kelljen?..Az igazi liberalizmus azt javallaná — mondja tovább P. Sz. K. barátom — hogy az elemi iskolák egyátalán ne legyenek confessionálisok. Állítson elemi iskolákat mindenütt az állam s vesse ki a közadóbanksat. Igen szép és két kézzel elfogadható ajánlat, csak hogy a kivitel lehetőségét kimutatni tisztelt barátom elfelejtette, már pedig „a viszonyokat s gyakorlati kivihetőséget“ emlegetők részéről leginkább ezt vártuk volna. Ő azonban megelégszik azzal, hogy kérdéses czikkének egy másik pontjában felhozza , mikép a népnevelésre alapul vett 8 százalék, még a miniszeri javaslat kivitelére sem elégséges — pedig e szerint a czélnak megfelelő felekezetességi iskolák is fentartatnak. Tiszteljük a nemes szándékot Sz. barátunkban, de ha e nemes szándék kivihetősége mellett csak ily támpontokat bir felemlegetni, akkor bocsásson meg nekünk. ÜB — A VIII. osztály f. é. october hó 28. reggeli 9 órakor az arad-temesvári vasút tárgyában szokott helyiségében ülést tart. Trefort Ágoston,oszt. elnök. A IV. osztály folyó hó 28 án d. e. 10 órakor az arad temesvári vasút tárgyában szokott helyi Iségeiben ülést tartand. Pest, 1868. oct. 26-án. Réthelyi József h. jegyző. Az V. osztály oct. 28-án d. e. 10 órakor az arad-temesvári vasút tárgyában ülést tart id. Bethlen János elnök. A képviselőház I-fő osztálya tisztelt tagjait kérem, méltóztassanak octóber 28-án délután 4 órakor a szokott helyen megjelenni. Tárgy: törvényjavaslat az arad-temesvári vasútról. Csengery Antal, az I. oszt. elnöke. A választások előtt. II. Az 1867-diki törvényeket összehasonlítván régibb törvényeinkkel, valamint a baloldal közösügyi javaslataival, s kimutatván, miszerint e törvények mindezeknél előnyösebbek hazánkra nézve, a röpirat szerzője áttér az ellenzéknek, s mindenek felett azon „fusionált“ részének bírálatára, „mely a Hazánk és Hon által képviseltetik, s melynek iránya, illetőleg eredetekben iránytalansága Grhyczy Kálmán, Tisza Kálmán és Jókai Mór urakban nyilatkozik.“ Azon 50 lapnyi fejezet, melyben szerző a baloldal politikáját bírálja, fénypontja e röpiratnak. Gondosan kerülve minden személyeskedést , de különben minden tekintet és kímélet nélkül elemeire bontja, csúffá teszi a baloldal egész politikáját. Mindenütt s mindenre tényeket idéz, jobbára az ellenzék parlamenti szerepléséből, s e tényekből vonjaa le rá a kérlelhetlen ítéletet. Hazafiság tekintetében, úgymond, a baloldal magatartásához kétség nem fér. Nem úgy politikai bölcseség tekintetében. Akarta a czélt, de nem az eszközöket. Akarta a kiegyenlítést, s mégis kész volt azt kockáztatni, oly lényegtelen követelések kedvéért, melyeknek teljesülését szerette volna. „A baloldal, ami positív, alkotó eszmékkel rendelkezik, azokat a Deákpárttól kölcsönözte. Mindenben megvárta ennek nézeteit, ennek kezdeményezését, a közösügyektől kezdve az időemancipátióig s legújabban a védrendszeri javaslatig. Előre nem mondani véleményt, hanem a Deákpárt nézeteit felébb licitálni: ebből áll egész eljárása. A baloldal nem fogta fel a körülményekből eredő szükséget lakor szellemét. „Nem gondolja mg, hogy nagy időkben a siker csak úgy elhatározásokból származik, s folytat, azon kicsinyes politikát, melylyel őseink egy kicsinyes kor viszontagságait kersztfiluszták ; — azon politikát, mely közö ügyeket elismer, de azoknak közös kezdését nem, vagy mely mint második külön véleményében, pláne teremt közös ügyet, de azokat el nem ismeri ! Valóban a faladott kortól messze elmaradt, avult, szűkeblű, aristokratikus és ellenmondásokal teljes politika az, melyet az országgylésnek baloldala űz ! “ „Mert diadalánk eredménye csak egy lehetne : az itézmények hiányaiból szükséskép fakadó folytonos küzdelm nemzet és korona közt, min. 1723-tól 1848-ig.“ Ötödik fejezetei a szerző elevenen felbonczolja a szilő baloldalt. E megsemmisítő philipikát kivonatolni bajos, azt egészben il elolvasni. „Elbuktak, igy végzi e fejezetet. Önök csak a Magyrországban még létező barbaismusnak a modern, szabadevü intézmények elleni reaktióit képviselték.“ „Ha a nép jártsága, felvéve magába és megértve a koszellemét, elitélte önöket.“ „S a nemzet baszeretete végrehajtá az ítéletet.“ „ Az erkölcsi harták száma megszaporodott. “ A VI. fejezete apróra szedve az ellenzéknek a Deákúr ellen szórt vádjait, szerző hazánk helyzét constatálja, mely szerinte abban áll,aszerint „Szerencsésen befejeztünk egy , államjogi forradalmat.“ „Szükségünk van a 48-iki liberális forradalom befejezésére, ellenben „Fenyegettetünk két európai forradalom által“ (német és keleti kérdés.) Ily helyzetben a röpirat hazánk üdvét abban látja, ha fentartva az Ausztriával 1867-ben kötött szövetséget, minden erőnket hazánk benső fejlődésére , consolidátiójára fordítjuk. E szükség kielégítésére pedig létező pártjaink közt csak a Deák-pártban talál garantiákat. Ez okból a választóknak melegen ajánlja a Deák-párt jelöltjeit. E rövid vázlat, melyet a fentebbi sorokban adtunk, koránt sem meríti ki a kérdéses röpiratnak még főbb pontjait sem, mit hirlapi czikkekben tennünk az anyag gazdagsága nem enged. Csak olvasóink figyelmét akartuk rá felhívni, mint oly műre, mely pártunk politikáját elfogulatlanul, ugyanannyi értelemmel, mint lelkesedéssel védelmezi, s hogy sikerrel, azt azon feltűnésen kívül, melyet az pártunk körében okozott, bizonyítja az ellenzék hallgatása, mely kockáztatva, hogy „qui tacet, consentire videtur,“ nem képes egy szónyi ellenvetést sem hozni fel ellene. A magyar ésszakkeleti vasút állami kamatbiztosításban részesítetett. Mind a kormány, mind az országgyűlés elégnél több indokokat talált arra, hogy a nép gazdászati erejét segítségül vegye oly vonal számára, melynek rendeltetése egy részről Gallicziával lehető legközelebbi öszszeköttetésbe hozni hazánkat, hogy termékeinek, különösen élelmiszereinek s boréinak megkönyítse azon országba juthatását, melyben azok habár Lengyelország feloszlatása óta keskenyebb korlátok közt is, de mindig kedvező piaczra találtak ; de a nemzetgazdasági szempontoknál nem kevésbé fontosak a stratégiaiak, mert amily valószínű, hogy monarchiánk és Oroszország közt előbb-utóbb komoly összeütközésre kerülendő dolog, oly bizonyos, hogy Erdélyt és Magyarországot elsősorban Galicziában kell megvédeni. A Galicziában eddig létező vasútvonallal, (Krakkó, Lemberg, Czernovitz) párhuzamosan vonuland el határainkon innen az éjszakkeleti vasút. Az a kérdés tehát, hol kelljen e két vonalat összeköttetésbe hozni, mert az oderbergi pont sokkal távolabb fekszik, hogy sem azt elégséges összekötésnek lehetne tartani. Három pont van tervben, melyek közül kettő, együttes tervet képez. Az egyik volna Szerencsről, vagy Kassáról, Eperjesen Duklán s a Laborczvölgyén át Przemislig. A másik terv Magyarország s Galiczia közt két összeköttetési pontot vesz szemügyre, melyek egyike a Poprád völgyén át Tarnovnál csatlakoznék a galicziai (Károly Lajos) vasúthoz; a másik vonal Munkácsnál indulva, Alsó Vereczkénél a Kárpátokon át menve, Str y-n keresztül vezetne Tarnopolhoz. Katonai szaklapok stratégiai szempontból mind e két vonal kiépítése mellett harczolnak. Szerintük ma Galiczia Oroszország ellenében tarthatlan, mert egyetlen visszavonulási vonala Krakón át könnyen elvágható, hogy ott egy hadsereg sikerrel, s a biztosság érzetével működhessék, s egy vesztett csata esetére teljes megsemmisülés elé ne kelljen néznie: két egymástól oly távol fekvő, és igy együtt s egyszerre nem könnyen veszélyeztethető visszavonulási vonalat kell leírnia, mint Strya és más oldalon Tamov. De eltekintve a stratégiai oldaltól, az a kérdés, közgazdászat és kereskedelmi forgalom tekintetében a két ellentétes vonalterv melyike látszik kedvezőbbnek : a Przemisl felé vezető-e ? vagy a Stryaát Tarnopol és a Poprád mentén Tarnovval összekötő combinatio-e ? Mi határozottan emelnek adunk elsőbbséget,s e terv bármelyik vonalának. A pest tarnovi vonal rövidebb a pest przemislinál, amaz a bortermő Zemplén, s a gazdag alföldet hozza közvetlen összeköttetésbe Galicziával, s Sandomierznél Oroszországgal ; míg a przemislei vonal —a tagadhatlanul vasút tekitetében kissé mostohán tractált, de terményszegény Sároson át vezet, s alig ígér egy vasútvonalnak elegendő szállitmányi táplálékot. Semmi esetre sem kívánnék Sárost kizárni a vasútközlekedés jóvoltából, hanem erre elegendő azt Eperjesen által Kassánál összekötni, de helyi érdekhez messzeható nagy vasútvonalat akarni alkalmazni, képtelenség. Lehet-e vájjon az eperjes-przemislei vonalat hasonlítani fontosságra nézve ahhoz, mely Miskolczból kiindulva, Dobsinán át — Gömörmegy a vastermelő, s Magyarország legiparosabb vidékén, a Szepességen át nyit utat Galiczia s Oroszország s más oldalon éjszak Németország felé? A legfontosabb érdekek egyaránt az éjszak keleti vasútnak a mondott kettős irányban odább építését sürgetik. Ez világfontosságú tekintet, míg Eperjes s Sáros megye jogosult helyi érdekei a Kassához csatoltatás által teljesen kielégíthetők. ■ ■ wii ___ Bécsi dolgok. A club alakítás ügye forr, a nélkül, hogy haladni látszanék. Elsősorban a morvák és a centralisták szegülnek ellene a tervnek, alkalmasint azért, mert sejtik, hogy akármely asignum nevében tömörüljenek is a pártok, a kormány létalapja a közjogi kiegyezés, a fő kérdés pedig itt az, hogy egy kormánypárt alakítassék. Szomorú vigasztalásunkat tapasztaljuk e törekvéseknél is, hogy a Parlamentarismus iránt ott túl sem ritkább a homály, mint nálunk. A „kormányától csak úgy félnek sokan, mint nálunk ; nem szűnnek meg azt valami veszélyes, a nép jólétével, törekvéseivel s reményeivel ellentétben álló hatalomnak tekinteni, aminek valószínűleg következménye a reichsrathi képviselők egyik legkitűnőbb tagjának azon nyilatkozata, hogy „nem szégyenli kimondani, hogy ministeriális, midőn a ministerek elvtársai.“ — Hiszen a parlamenti többségnek hatalmában áll a ministeriumot azon pillanatban lelépésre kényszeríteni, melyben elveitől eltérni látja: mire való még álláspontját ily naiv módon magyarázni vagy menteni annak, a ki a többségnek oly kitűnő tagja ? Másodsorban a nemzetiségek riadtak vissza a club alakítástól. Őket az óriás morva-gyáros Skene ijesztette meg, ki csak azon föltétel alatt kész a clubba beállani, ha a kormány „a német elemet“ ígéri támogatni. Giskra opportunusnak látta erre kijelenteni, miszerint, ha jobbára német férfiakból áll is a mostani kormány mégis ezen férfiak elsősorban osztrákok, kik az államalaptörvényeket s az ezekben minden nemzetiségnek biztosított jogegyenlőséget írták zászlójukra. A déltartományi képviselők közül Lapenna és Leonardi választottak a programm készítő bizottságba. Míg a reichsrathi követek Bécsben erélyesen munkához látnak, addig a provincziális politikusok is meg nem szűnnek dolgozgatni. Csehországban persze nem nagy a mozgalom, de annál szorgalmasabbak Lembergben, hol megszületett az ez idei talán 7 dia programm is, mely a következő pontok alá foglalható: I. Lengyelország restaurácziója nemcsak hogy megfér az osztrák monarchia eszméjével, de mind az európai egyensúlyra, mind magára Ausztriára nézve szükség. II. Gácsországnak, mint a jövendőbeli lengyel köztársaság kiegészítő részének feladata: a) a nemzeti elemet minden rétegeiben ápolni, fejleszteni, erősíteni; b) a lengyel tartományokkal való összetartozóságot mind szellemi mind anyagi tekintetben ébren tartani. III. Gácsország viszonyainak a monarchia egyéb tartományaihoz foederativ alapon kell rendeztetni a históriai individualitás tekintetbe vétele mellett. IV. A moszkvai pánszláv izgatások ellen a lengyelek támogatni fogják a többi (?) szláv törzseket. V. A foederativ államszervezetben Gácsország részére oly autonómia biztosítandó , minővel Szent István koronájának országai bírnak. (Együtt véve, vagy külön, mint p. o. Horvátország ?) Vidéki tudósítások, Zaránd megye, Ácsova oct. 20-án. Sok szerencsétlen és rendezetlen megyéje van nagy Magyarországnak; de olyan, mint Zarándmegye — nincs egyetlen egy sem. — Mig más megyebeliek azon hitben élnek és e hitben boldogok, hogy birtokkal birni Isten áldása, addig a zarándi magyar birtokával a legszerencsétlenebb halandónak mondhatja magát. Nálunk segregatio, commassatio, arányosítás csak a mesék országába tartozik. Mig mi fizetjük a nagy adót birtokaink után, erdeieket 3—4 község pusztítja, legelőinket eteti és elfoglalja. A rendezésnél igazán sisyphusi munkára vagyunk kárhoztatva! Midőn azt képzeljük, hogy a birtokrendezés nagy kövét a hegy tetejére feltaszitottuk , előáll Hodosiu vagy más, az ő elveit valló ignota quantits (qualitásáról szóljak e?) és egy ukázzal fáradságosan felgurított kövünket újra a mélybe lódítja. Ilyen kövünk volt szegény zarándmegyeieknek a telekkönyvi Egész 1868-ig nélkülöznünk kellett e nélkülözhetetlen intézményt; életbeléptének örültünk, mint kis gyerm “e, a hus^t.i P‘r°8 tojásnak ; és még ez anat! Jan örömünk is elkeserittetett! Némely megyebéli román ur szerint a zarándi magyarság igen sok téves fogalommal bir. Igenc , hogy ők vagyonuk biztonságát, a politikai jogok gyakorlatát legalább oly mértékben, mint az a megyének 4 3 ad részét biró magyarságot megilleti — nyelvük, szokásaik, törvényeik tiszteletben tartását kívánják. Ezeket román testre-