Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)

1868-10-10 / 9. szám

Dedin­szky némi megjegyzése után B ó n i­s szólal fel. Szerinte a ház egyértelemben van az újabb választás elrendelésére, de talán nem az indokokra nézve. Kéri az állandó igazolási bi­zottság jelentésének még egyszeri felolvasását. (Helyeslés.) Antalffy olvassa a jelentést. B ó n i­s: N­éhány választónak igazolása a vá­lasztás alatt nem semmiségi ok, miért kihagyatni kéri. (Jobbról: Nem arról van szó, maradjon!) Tisza Kálmán Bónis nézetét indokolja bő­vebben. Elnök: „Elfogadja-e a t. ház az állandó iga­zolási bizottság véleményét vagy sem? (Fel­kiáltások : El!) Elnök: „Méltóztassék azoknak felállni, kik az indokokat el nem fogadják.“ (Felállnak, a többség kétes, jobbról: máskép kell a kérdést feltenni! A jegyzők a szavazókat számlálják meg.) Elnök: „A többség a választás megsem­­misítése mellett van, csupán azon indoknál fog­va, hogy a választók szavazásra nem bocsáttat­tak.“ — Somssich minden indokra külön szavazást kér. S­i­m­o­n­y­i a ház zaja közt nyil­­vánitota, hogy Tisza Kálmán módosítványa elfo­gadtatván, a kérdéshez szólni nem lehet. Elnök néhány szóval védi a kérdés feltevé­sének helyességét. (Jobbról: „Hát a költség ?“) Elnök: A költségekre nézve elfogadja-e a tiszt, ház a központi bizottság véleményét?“ (T. i. hogy azokat a választás elnöke térítse meg.) Elfogadjuk! A nem kevéssé élénk vita után a nm. főrendi­ház 64-ik ülése jegyzőkönyvének kivonata ol­vastatott. A benne kért, a szőlő­dézsma eltör­léséről szóló törvényjavaslatra vonatkozó mó­­dosítvány elfogadtatott. Ezután a ház a napirendre,az uzsora­törvények eltörléséről szóló törvényjavaslat tárgyalására tér át, melyet Horváth Boldizsár igazság­ügyi miniszter beszéde után a részletes tárgyalás alapjául elfogadott. A kormány részéről: Gorove, Horváth, gr. Mikó, b. Eötvös miniszter urak voltak jelen. Lapunk bezárta­kor a részletes tárgyalás vet­te kezdetét. Bukarest, octob. 3. Eredeti tudósítás. (F­e­g­y­v­e­r-v­á­s­á r l­a t­o k.) A fegyver­vásárlá­sokra befolyó nemzeti adakozások, melyeket a , j Románului rendesen közzétesz,felet­te szegénye­sen jönnek. A bukaresti lista 10,976 piastert mutat fel, a­mi 343 aranynak felel meg. Az aláírók közt sokan vannak, kik aláírásra kényszeríttet­­tek; jelesen idegen kereskedők, köztük 13 zsidó. A legjelentékenyebb összeget egy erdélyér­ T A R C Z A. Állam s jogtudományi könyvészet. o* („A báni méltóság, tekintettel a hor­­vát- dalmát és tótországi, nemkülönben a Szöré­nyi, bosnyákországi, macsói, sói, ozorai, bronchi, kruchoi, bolgárországi, nándorfehérvári, zreber­­niki, jajczai, szabácsi és szerémi bánság­ok tör­ténelmi és közjogi viszonyaira.“ Koszoruzott pá­lyamű. Irta K­o­r­b­u­l­y Imre. Pest, 1868. 219. 1. Ara 2 ft. Közjogi irodalmunk, mióta 1861 ben ismét megindult, igen örvendetes irányt mutat: a tan- és kézikönyveken kívül a legfőbb gond a mono­­graphiákra irányul. Nem fogott senki nagyobb­­szerű rendszeres munka kidolgozásához, hanem az e téren munkálkodók egyes kérdések, egyes részletes feldolgozásával és felderítésével eléged­nek meg. Ez kétségen kívül igen üdvös hatással lesz, melyet a legközelebbi rendszeres munka írója nagy mértékben érvényesíthet. E körül­ménynek teh­át, ámbár a rendszeres műre is már nagy szükségünk volna , csak örvendeni tu­dunk. A jelen munka a báni méltóságról értekezik, és történeti, valamint közjogi fejlődését ügyesen és helyesen tünteti fel. A mű jelenleg, a magyar­­horvát egyezkedés küszöbén kétszeres érdekkel bír, és mi hajlandók vagyunk örvendetes jelt látni abban, hogy egy horvát atyánkfia a történet és közjog fonalán mutatja ki a horvát követelések­nek alaptalanságát. Bizonyára, a helyes útra te­terelt közjogi felfogás csak erőteljesebbé teheti a Magyarország és Horvátország közötti barát­­sági kötelékét. Érdekes a mű toldaléka, mely a horvát-, dal­mát-és tótországi bánokat sorolja fel 1802- 1868-ig. Századunkban bánok voltak: 1806.— 1832. Gyulai’ Ignácz gróf, 1832.—1840., Vlatich Ferencz báró, 1842.—1845., Haller Ferencz gróf, 1848.—1859., Jellachich József,1859—1861., Co­­ronini gróf,1861-től napjainkig Lokcsevics József, báró. A mű koszoruzott pályaműnek nevezi magát; hol és mikor, és ki által nyerte a koszorút ? a mű nem mondja el. c?(„Vizjogi és vizmüvelési alapis­meretek kézikönyve.“ Irta Micskey Imre, nádor-csatornai igazgató-mérnök. Pest, 1868. Ara . 1 fz.) A római jogtól kezdve egész a legújabb pol­gári törvénykönyvekig, minden nemzetnél talá­lunk egyes szabályokat és elveket, melyek a vizjogra vonatkoznak. A római jog szolgálmá­­nyai nevezetes alkatrészét épen a vizjog körüli rendelkezések képezék. De ezek csak szakado­zott, töredékes, úgyszólván alkalmi szabályok valának, melyek kifejlett jogintézménynyé se­hol sem tudtak kidomborodni. Ez csak korunk­ban történhetett, midőn a nemzetgazdaság alap­ján a vizjog körüli szabályok nem az egyes gaz­daságok, hanem a nemzet gazdasága szempont­jából alkottattak. A vizjog rendszeres, elvi feldolgozása tehát 5Sei^^^ÄÄääSSSTMSi^ä5i az újkor vívmánya. Annál inkább kell örül­nünk, hogy a jelen munkában a vizjog avatot­­tan és értelmesen irt kézikönyvét mutathatjuk be, midőn m még a külföld is igen szegény hasonló munkákban. A mű a vizmivelés jelentőségének méltatásá­val kezdi. Következik hazai viztörvényeink rö­vid átnézete. E törvények a következők : 1715: 69,1723:122,1751: 14, 1791:67,1807:17, 1827: 23, 1836: 25 és 36, 1840: 10, 1840: 4, 38, 1844: 9, 1848 : 30. Szerző a törvények he­lyes elemezése után azon eredményre jut, hogy azok alkalmasak volnának vízjogi érdekeink megóvására; hogy ez eddig nem történt, annak­­ szomorú oka az, „hogy nem volt lelkiismeretes­­ végrehajtás soha.“ A munkát melegen ajánljuk a helyhatósági­­ hivatalnokoknak és a törvényhozás tagjainak. Amazok a gyakorlatra nézve nyernek kellő útmutatást és felvilágosítást, az utóbbiak a ho­zandó törvényekre nézve. Szerző, művét vázsonkői gróf Zichy Nándor urnak ajánlja. 1. („Vá­l­a­s­s­z­uk-e a törvénykezési tisztviselőket?“ Pest, Harleben 50. 1.) Rövid és tömör röpirat, melynek minden lapja tanúsítja, hogy avatott egyéntől, a magyar köz- és magánjogban alaposan jártas írótól ered. A birák választása ellen és kinevezése mellett he­lyes és jól megválogatott, hazánk viszonyainak megfelelő érveket hoz fel. Említésre méltó a névtelen szerző azon adata, szági román irta alá, természetesen névte­lenül, s ez összeg 400 frank. Brailában az egész aláírás, beszámítva az ottani tisztikar által aláírt 10000 frankot, mindössze 3011 frankra rúg. A nemzeti lövész­társaság rendkívüli közgyű­lésében, Hohenzollerni Károly herczeget tiszte­letbeli elnökévé választotta. Az „irodalmi társu­lat“ erdélyországi bukovinai és bánáti tagjait pedig tiszteletbeli tagokká. Ez utóbbi társulat eddigi szerény nevét az „Akadémia“ névvel cse­rélte fel, s valószínűleg azt hiszi, hogy ez által bölcsebb lett.­­ (Külföld.) October 8-án megalakult Mad­ridban a provisorius kormány, a miniszté­rium, mely az országot addig fogja kormá­nyozni, a­míg az alkotmányozó cortesek meg­választatnak,és Spanyolország jövendő kormány­­formája iránt végleges határozat hozatik. A mi­nisztériumban, melynek elnöke Serrano, a republikánus L­a­g­a­s­­­i vette át a belügyi-, Prim­a hadügyi-, és Tope­te a hajóhadi tárczát. A mozgalom vezérei e szerint a legfontosabb tár­­czákat maguk között tartották fel. A külügyi minisztérium élére a progressista Lorenzana, a pénzügyekére Figuerola democrata állít­tatott. A junta a minisztérium megalakítását Serra­­n­o­r­a bízta, és e végből a legfőbb hatalommal ruházta fel. Serrano ez alkalommal a következő proclamatiót bocsátotta közre : „Spanyolok! a legfőbb hatalommal felruházva, és a végleges szervezkedésig működő kormány alakításával felhatalmazva, oly szerencsés és boldog vagyok Madrid és egész Spanyolország népének értésére adni, hogy minél előbb meg akarok felelni hazámtól nyert megbízatásomnak. Azon férfiak, kikben a forradalom megtestesült, fogják a provisorius kormányt képezni. Vajha továbbra is háborútlanul maradna, a nyugalom, a bizalom ne csökkenjen, és azon dicső látvány, melyet Európa bámul, meg ne háborittatnék! A sereg egysége és fegyelme, testvérisülése a nép­pel és a lakosság hazafisága befejezendik a for­radalom művét, és a reactio­s rendetlenségnek útját fogják állani. Bourbon Don Juan lemondása a spanyol koronáról fia, Don Carlos javára Párisból, 1868. oct. - tól van keltezve, és így hangzik: „Miután összes törekvésem a spanyolok boldog­ságára, azaz kedves hazám benső fejlődésére és külső tekintélyére irányul, azt hiszem, hogy le kell köszönnöm. Ezennel lemondok tehát Spa­nyolország koronájára való minden jogaimról, kedvelt fiam, Don Carlos de Bourbon és d‘Este javára. Aláírva: Juan de Bourbon et de Bre­­ganza.“ Rómából írják a „Libertének,“ hogy nem lehet elképzelni, mily ijedtséget okozott a spanyol forradalom a pápai legitimistikus körökben. A n­­­o­n­e 11 i bibornok különösen haragos és már most semmiképen sem fogja eddigi ellent­­álló politikáját elhagyni. II. Ferencz és köre úgy járnak-kelnek, mintha megveszekedtek volna. A levelező még okát is tudja ezen hangulatnak. Szerinte ugyanis ígéretet tett Izabella, hogy alkalmas időben 30 ezer emberrel fogja II. Fe­rencz restaurátióját segélyezni. II. Ferencz e se­reg segedelmével remélte, hogy trónját vissza­szerezheti.Különben még ezen okadatolás hiányá­ban is könnyen megmagyarázható, miért rosz a kedvük a római uraknak. A pápa nemcsak erős iszápot veszt Izabellában, hanem nevezetes pénzbeli veszteséget is szenved. A péter-fillérek nevezetes része Spanyolországból került ki. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, oct. 10. — A nagy nemzetiségi bizottság tegnap délutáni 4 órakor ülést tartott, melyben a miniszterelnök is részt vett. A minisztérium ragaszkodik régibb kijelentéséhez, mely szerint kész maga megtenni az előterjesztéseket és ja­vaslatokat mindenben, kivévén a nemzetiségi ügyben, melyet egészen a bizottságra biz, fel­szólítván, azt munkájának siettetésére. A távol­levő tagok — leginkább románok — ennélfogva táviratilag hivattak meg oct. 15-ére. — A két pénzügyminisztérium között lépések történtek az iránt, hogy a duna-gőzhajózási tár­sulattól az állam garantiája megvonassék. — A m a g­y. i z r. t­a­n i t­ó-e­g­y­l­e­t ja­vára Szegeden tartott hangverseny egészen meg­­törte a színházat és igen szépen jövedelmezett.­­ A képző­művészeti társulat gyűlést hirdet, melynek tárgya: egy állandó bíráló bizottság felállítása lesz. · Székely Bertalan „Özvegy“ czímű festménye, mely a párisi világkiállításon is figyelmet keltött, meg fog jelenni a képző­mű­vészi társulat albumában. — A pénzügyi törvények és szabályok hivatalos összeállításának II. füzete megjelent. (Kapható Eggenberger Ferdinánd könyvkereskedésében.) Tartalma a dohány jövedék. — A Tisza-Ujlaktól Ungvárra ve­zető távirdai vonal kiépítése már megkezdetett s legfeljebb egy hó leforgása alatt készen lesz. — Egy kalandornő Buda-Pesten egy idő óta előkelők házaiból, sőt magából a budai királyi lakból is drágaságokat s asztal-ékitménye­­ket lopott. Különösen ez utóbbi helyről két igen

Next