Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)
1868-10-19 / 16. szám
az előtte lebegő tárgy benyomása korlátlanul uralkodik fiatal kedélyén. Mi, vele szemben, csak a következőket akarjuk konstatálni: a 67-ei kiegyezésbe a Lajthán túl az álczás centralisták, az orosz és porosz befolyás marionettái, a csehek s néhány szlovénen kívül még a lengyelség túlzói nincsenek megelégedve, s ezek foederalisták vagy merev czentralisták,de még czentralisták is inkább,mint dualisták, a történelem tanúságaként. A Lajthán innen nincsenek a 67-ki kiegyezéssel megelégedve: a baloldal, a balázsfalviak, Milesics pártja Dobránszki, Babes, Maczellariu prtja, stb. Tessék összevetni, s tessék végig futni az elmúlt húsz év azon rövid intervallumait, melyekben a népek nyilatkozhattak, s tessék belőle a tanulságot elvonni. A baloldal igen veszélyesen kezd a csehekkel kaczérkodni. Ne feledje, hogy quod uni iistum, alteri aequum . Miletics azzal fenyegette a nemzetiségi bizottságot, „hogy kilépnek az országgyűlésből, ha így, meg úgy nem oldják meg.“ A csehek nem fenyegetődztek,hanem el se mentek, pedig jogi jelentősége távol maradásuknak nincs, mert hiszen már voltak ott. Mileticsnek akkor concedálnák kilépési jogát, midőn falunk nyakát hajtanák a nemzetiségi kés alá; de tartózkodni fogunk a csehek e lépését is jogosultnak nyilvánítani, s tartózkodni fogunk egyszersmind a cseheknek idegen befolyás által felcsiklandozott renitencziájából a reichsrath 67-iki művének sikertelenségét is konstatálni. Országgyűlési tudósítás. (A képviselőház oct. 19-én tartott ülése.) A képviselőház mai ülésében elnök jelenti a háznak, hogy az 1867-ki országos költségvetésről szóló szentesített törvényjavaslat, az országos levéltár számára leérkezett. Napirenden vannak: a központi bizottság jelentése, a belügyminiszter által, a rablók megfékezése végett kért póthitelről szóló törvényjavaslat tárgyában; továbbá a polgári törvénykezési rendtartás irányelveinek tárgyalása. Az elsőt illetőleg, a bizottság a törvényjavaslat elfogadását ajánlja némi módosításokkal; egyszersmind azon óhaját fejezi ki, hogy a magyar ezredek az országba mielőbb visszahozassanak. A jelentés után gr. Mikó Imre, közlekedési ügyér felel Kiss Miklósnak azon interpellátiójára, váljon a kormány mi intézkedéseket tett a lassú vasúti forgalom könnyítésére ? Miniszter úr részletezi az akadályokat, melyek úgy a vasúti társaság, mint az egyes kereskedők részéről fennforognak s kijelenti, hogy addig is, míg egy második vágány lerakása szükségesnek bebizonyulna, nem fog semmit elmulasztani a közlekedés könnyítésére. Kiss Miklós a miniszter válaszában sok megnyugtatást talál, véglegesen azonban csak a miiszter válaszának elolvasása után fog nyilatozni. Utánna Simay Gergely, előrebocsátott indokolás után , következő interpellációt intézi a pénzügyérhez : „Szándékozik-e a pénzügyminiszter úr az erdélyi út- és hídvámok megszüntetését célzójavaslatot előterjeszteni? és ha igen, mért rendelte el ama vámok újabb három évre való haszonbérbeadását ? A ház a napirend második részére térvén, miután a jogügyi bizottság jelentése felolvasottnak vétetett, Horváth Lajos a központi bizottság jelentését olvassa fel, Lukács Bódog pedig határozati javaslatot tesz a ház asztalára, melyben kimondani kéri, hogy a polg. törv fentartás általa megjelölt részei visszaható erővel bírjanak. Elnök azon kijelentése után, hogy a ház határozata szerint a polg. törv. rendtartás irányelveinek tárgyalása lévén csak napirenden, a képviselő úr határozati javaslatát csak az általános tárgyaláskor lehet és kell figyelembe venni. — Bujanovics jegyző az irányelvek egyes pontjait olvassa fel. Helyesli-e a t. képviselőház : a) hogy a községi biráskodás béke-birósági minőségben fennálljon ? (Helyeslés.) b) helyesli-e, hogy megszűnjék a vegyes folyamodás és minden bíró és bíróság kizárólag első vagy felebbviteli biróságként ítéljen? (Helyeslés.) c) helyesli-e, hogy minden ügynek kivétel nélkül 3 fóruma legyen ? (Helyeslés.) d) hogy a kerületi táblák eltöröltessenek ? (Általános helyeslés.) e) helyesli-e, hogy a kir. Ítélőtábla egyelőre ne oszlassák fel, és Erdélyre nézve egy másik álittassék ? Az e pont körül támadt hosszas vitát Tóth Lőrincz kezdte meg. Mint olvasóink tudják, az igazságügyi minisztérium javaslata több felebbviteli törvényszék felállítását tervezte, a jogügyi bizottság azonban a kir. Ítélőtábla ideiglenes egységét hozta javaslatba. Képviselő úr az első mellett küzd, s hivatkozván a külföld egyes országaira, melyekben, mint Hollandiában 11, Poroszországban 22, a hazánknál nem egészen háromszor nagyobb Francziaországban 27 felebbviteli bíróság van, azon nézetének ad kifejezést, hogy mind a perlekedő felek commoditása, mind az eljárás gyorsítása tekintetéből, de még financziális szempontból is előnyösebb az, hogy azonnal több felebbviteli bíróság állíttassák fel, annál is inkább, mert a megyei és városi törvényszékek megszűntek appellatórium fórumok lenni. a vitából Halász Boldizsár csak azért nem vonhatja ki magát, mert előtte szólott képviselővel nincs egy véleményen. Daczára, hogy ő figyelmezteti a házat, legtöbbször a rendelkezésére álló rövid időre, nem késik indokait kifejteni s kinyilatkoztatni, hogy ő a központi bizottság módosítványa mellett van. Dobrzánszky nemzetiségi szempontból védi az igazságügyi minisztérium tervezetét, mit Bónis L. a ház helyeslése közt azzal utasít viszsza, hogy midőn az igazságszolgáltatásról van szó,nemzetiségi kérdés nem foroghat fenn.Ugyancsak, Bónis képviselő ur Tóth Lőrincz elveit támadja meg,s a kir. tábla egysége mellett szavaz. Lapunk bezártakor (déli 12 órakor), Németh Károly szófiait fel. A kormány részéről gr. Festetics, Lónyay M., b. Eötvös, Gorove I., gr. Mikó és Horváth Boldizsár miniszterek voltak jelen. Bécs, oct. 18. A reichsrath megtartotta első ülését. Az igazságügy miniszter bejelentette, hogy őfelsége szentesítette a sajtótörvény módosításáról szóló törvényt. Az elnök-miniszter-helyettes a ház elé terjesztette a f. há - ről és 10-ről kelt rendeleteket (Csehországra vonatkozólag)) jóváhagyás végett. Az igazságügyminiszter egy új törvényjavaslatot is terjesztett a ház elé, a„válófelek közti kibékülésre“ vonatkozólag, mely a clerikális beavatkozások ellen szabályozza ez ügyet. A „Wiener Abendpost“ tagadja azon hír alaposságát, melyet Thurn-Taxis fogadtatásáról a czár által beszéltek. A „W. A.“ erősíti, hogy a czár igen barátságosan fogadta Thurn-Taxist, s esze ágában sem volt, a neki tulajdonított szavakat mondani. (Külföld) Előttünk fekszik a spanyolországi igazságügy-miniszter rendelete, melylyel a jezsuiták rendjét eltörlöttnek nyilvánítja. A rendelet egyrészről az 1835-ki királyi decretumra, másrészt a pápának 1773. júl. 13-ai breve-jára támaszkodik, és mintegy azoknak végrehajtását veszi foganatba. Az érdekes okmány szóról-szóra így hangzik : „A kegyelem és igazság minisztere. Rendelem a „Jézus-társaság“ név alatti szerzetes eltörlését a félszigeten, és minden szomszédos szigeten. Valamennyi seminariumaik és Collegiu TESCZA. A pesti őszi lóversenyek. Sok embert láttunk, minden rendet és rangot; a társadalom, a politika s az érzelmek minden szine oly dúsan volt képviselve, hogy a bágyadt őszi nap szinte fölmelegült belé. Az élet kaleidoskopja ritkán hajt egy fordulóra ennyi eleven tarkabarkaságot egy képletbe, mint ahogy tegnap láttuk; a vén Rákosnak öröme telhetett benne , ha bizonyosan nem tudnók, hogy lódobogás volt, azt kellene gondolnunk, hogy szíve verését hallottuk, mert oka volt reá elég, hogy gyorsabban verjen. Ne azt kérdezzétek tőlem, hogy ki volt ott ? hanem azt, hogy ki nem volt ott, s akkor azt mondom nektek, hogy: ö, ö nem volt ott! Ő, ki a politikai akadályversenyen annyi mulatságos bukfenczet vetett már; ö, ki legtöbb szívóssággal nyargalja csökönyös nádparipáját; ö, ki annyi szerencsésben kérvényezőt föllovalt; ő kiről nem tudni, hogy ö nyergelt-e fel,, több embert, vagy őt nyergelte-e fel több ? — Ő nem volt ott, aki pedig eleven képmását láthatta volna pzseegni ábrándos — és tán nem a legábrándosabb — tervének : a rákosi országgyűlésnek — lóháton. Egy szóval,Madarász Józsefen kívül ott volt az egész számbavehető világ, kivéve természetesen a kiveendőket, és Csernátonit. Ezen bevezetésből azt hiszem, megtudta az ollvasó azt, amit rövidebben is kifejezhettem volna, hogy t. i. az őszi lóverseny 1 fő napjának igen nagy közönsége volt. Az ilyen mulatságnak egyik fő előnye, kétségkívül neutrális természetében rejlik. A bifleteurok igyekeztek ugyan politikai szint kölcsönözni neki, amennyiben a baloldali vendégeket is mind a jobboldalra terelték. És ez korántsem a jegyszedők közönséges hanyagságának tulajdonítandó, amint egyik szomszédom, állítólag egyikétől azon „baloldali írók“-nak hallotta, kik a képviselő-választások történetének megírására vállalkoztak, hanem egyenesen a kormány turpiságának. Azonban ez a zavar csak rövid ideig tartott, s nem volt egyéb következménye, minthogy a jobboldali padok előbb teltek meg, mint a baloldaliak, amiből, tekintve azt, hogy nem országgyűlésre gyűltünk oda, semmi haszon nem hárult az országra. Tehát a mulatság neutrális természete meg volt óva, s Ivánka Imrén legkevésbbé sem látszott meg az, hogy a temesvári fakérdés ügye annak idején szokatlan „dühbe hozta, ép oly kevéssé, mint Lónyain az, hogy képes volt phlegmáját annyi sleglség ellen is megtartani. A verseny második charakterisztikus vonásául említhetem, hogy majdnem kizárólag hazai volt. Mind a futtatók, mind a nézők hazulról teltek, e körülmény emeli a közönség nagy számának jelentőségét. Nem igen láttam még ennyi embert együtt a pesti gyepen, sem nem láttam ily kevés idegent. A verseny harmadfélóra után kezdődött, a vándorló ivadék-versenynyel, melyben hárman futtattak. A dijat obligate idősb Henckel Hugo gr., „Bessy Giles“-e nyerte el, mig Lichtenstein herczeg „Daniel O‘Rourke“-je tétét mentette meg. A cadrubi Handicap 500 aranyára heten versenyeztek, de természetes, hogy csak egy lehetett a győztes, s ez Eszterházi Miklós gróf „Lastboy“-ja volt, melyen e szerint beteljesült a bibliai mondat, lévén a „Lastboy“-ból „Firstboy.“ Másodiknak e versenyen, mely kissé nehézkesen ment, Zamoyszky István gróf „Signal“-ja ért be. A „Hunter Stakes“-ra (vadászverseny) megijedtek az „űrlovarok,“ s a bejegyzett öt közül csak ketten léptek a porondra : Károlyi Gyula gróf „Mickje“ (lovagolta Szapáry Imre gr.), és Festetics Pál „Blackboy“ ja. Ez volt a legérdekesebb versenyek egyike e napon. A két lovas majd mindig egyformán törtetett előre, bár vezetőnek egy kis darab kivételével mindig megmaradt Blakboy ; az ominosus keselábú Mick egyszer megelőzte vagy egy féllovas versenytársát, de a díjat végre is nem tudta elfutni előle. A pesti díjra (1000 ft. és 20 arany) öten fut -