Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)

1868-10-22 / 19. szám

ni, erejéhez képest, s a polgároknak nemcsak saját gyermekeik neveléséhez, de az összes neve­léshez kötelességük járulni. A tandíjas rendszer mellett pedig azok, kiknek gyermeke nincs, a neveléshez alig, vagy épen nem is járulnak, ho­lott részesülnek mindazon előnyben, mely pedig számtalan, mind szellemi, mind anyagi tekintet­ben, melyet egy művelt, tanult polgárokból álló társadalom nyújt. Ezen igazságok felette veszélyesnek tüntetik fel­ a nevelés ügyét a községek véletlenül össze­hányt elemeire bízni, mert ennek a következése — mint eddig a felekezeti iskolák mellett bőven tapasztaltuk, s az anyagi szegénység hű társa volt a szellemi nyomor, s az anyagi fény mindig megvetette, igénybe venni a falusi iskola szerény mécsvilágát. E mellett aztán csak oly problema­­tikus marad egy legsürgősebb reform sikere, a tanítók anyagi helyzete s társadalmi állása, mint eddig volt, maradván az a községi muftik szűkkeblűségének mostoha gyem­eke, akár krumpliban, akár kukoriczában kapja ki fize­tését, mint Tisza Kálmán indítványozza (ter­ményekben), akár készpénzben. Tisza Kálmán egy szóval ki tudta mutatni czikksorozatában, hogy jó sophista, de sem nem azt, hogy a dolgokról alaposan, sem nem azt, hogy liberálisan gondolkozott.­­ Adámy Rezső a „Hazánk“-ban azt az esz­mét pendíti meg : a czirkálás, kör- és kémiárat­csatározás és portyázás volna egyik legfőbbb fel­adata a magyar honvédseregnek, s főgondot kellene fordítani e tekintetben, leendő begya­korlására és kiművelésére. Hivatkozik­­a „Militär-Zeitung“ által még 1850-b­en irt következő passzsra: „A magyar nemzet megbecsülhetlen elemeket szolgáltatand a hadseregnek, ha kellően lesznek alkalmazva, idézi a lovasságot és gyalogságot, s említi, hogy bár nem voltak teljesen begyakorolva, természe­tes vonzalmuknál fogva, a czirkálásban, kör- és kémjáratokban, portyázásban, rendkívüli moz­gékonyság, tevékenység és eszélyesség által ké­pesek voltak egy bármennyire begyakorolt el­lenséges hadsereget is a kétségbeesésig kifárasz­tani és nyugtalanítani.“ S végül igy szól : „El van árasztva az ország számos vidéke rablókkal. Alkalmazzák ezek ki­­irtására a gyakorló honvéd-csapatokat, melyek igy a közrend fenntartásához járulnának, s más­részről mozgékonyságot és helyi ismereteket szereznének.“ — Csernátoni föleszmél. Azt hiszi, van megírt alkalma egy kis szabadorvosdit játszani, miután pártjával egy darab idő óta elég derekasan gá­zolt a czopfos hínárban. Elzengi, hogy ilyen meg olyan reactionárius a többség, mivel a pol­gári házasságot nem akarja rögtön életbe léptetni, mivel azt hiszi, ezzel több zavart és bajt okozna, ha hirtelenkednék vele, mint jót és üdvöst. El­lenben a baloldal, a szabadelvű martyr, az akar­­hatná, de leszavaztatik. Tisztelt uram ! a dolog így áll: Ott, a­hol le­hetne tenni, a­hol nincsenek akadályok, ott a baloldal nem akar, felkorbácsolja a felekezetes­­ség érdekeit, harczra hívja a particularismus szellemét, és sikerül neki meggátolni ily hatal­mas szövetségesekkel a jót, a népnevelési tör­vényt. Ellenben ott, hogy látja, hogy a Deák-párt ismét csak a lehetőség határáig ment, látja, hogy túl Hezitálhatja szabadelvűség tekintetében minden veszély nélkül arra nézve, hogy kivihetők is le­gyenek tervei, ott nekiront és Hezitál, mert tudja, hogy úgy is lehetetlenért küzd. Kérdjük: miért nem álltak elő a népnevelési törvénynél szabadabb elvű javaslatokkal, mert hiszen ott is lehet még Eötvös javaslatára ráli­­c­itálni ? Miért ir Tisza még folyvást olyan, a czédrendszerek idejébe való czikkeket, mint a föntebbi ismertetett czikk ? Miért biztosították azt,a papoknak a befolyást a népnevelésre, kik ellen Csernátoni oly tele­ torokkal hirdet mai czikkében keresztes­ háborút ? Felelet: Azért nem álltak elő szabadabb elvű javaslattal, mert már ettől is megijedtek, mivel csak szavakban és czikkekben szabadelvűsed­nek ; tényekben csak ott, hol biztosítva vannak indítványaik kivihetlensége iránt. Tisza pedig azért ír ilyen czikkeket, mert azt hiszi, hogy a közönség inkább fog­­hinni sophismáinak, mint annak, a­mit eljárásából deducál és következtet. Szánandó állapot, de állapot! A „Hon“ ma panaszkodik, hogy a minap kije­lentvén, miszerint Jókai czikkében találtunk igaz állításokat, ezek c­áfolatát mellőztük. Tisz­telt kollega! akár boszankodik ön, akár nem, mi azért azt, a­mi igaz, ezentúl sem fogjuk czáfol­­gatni, hanem egyszerűen constatáljuk. Ha ön azt h­iszi, hogy egy hírlapnak az a felada, hogy az ellenkező oldalról jövő igazságokat is c­áfolgassa, akkor előttünk mindenesetre egé­szen új dolgot mondott, de egyszersmind ke­zünkbe szolgáltatta a „Hon“ sok szalmacséplésé­­nek a nyitját. Tudomásul veszszük! — A lembergi „Gazetta Narodowá“-nak azt írják Bukarestből , hogy az ottani muszka-görög bolgár-román bizottmányok sűrűen értekeznek a krétai felkelés főnökeivel, és a feketehegyi, valamint szerb bizottmányokkal; sőt az olasz cselekvési párt embereinek gyakori megfordu­lása Bukarestben,is azt sejteti, hogy ott a török­re készülnek. Különben a lengyel lap levelezője nagyon valószínűnek tartja, hogy a román nagy államférfiak egy más pecsenyét is meg akarnak sütni e tűznél t. I. Erdélyt, a Bánságot és Buko­vinát, mert egy román példabeszéd azt tartja : „ Az úz Istennél Havas Alföldön minden lehet­séges ! “ De Magyarországon talán nem érvényes ez a példabeszéd! JUM—H—HM■— HHHWBHHHH—————BtBSa Szeged, oct. 20. (Eredeti tudósítás.) A­z alföld-fiumei vasút nag­y­vár­ad-e szé­le­s szakaszának Zombor és B.-C­s­a­b­a közti megjár­ás­a*). A közigazgatási bejárást Ribáry Sándor, mi­niszteri osztálytanácsos kitűnő tapintattal és­­ügy­­buzgósággal vezette. Az út­átjárások számát, he­lyét és párhuzamos utak vonalát Naszluhász Lajos vasúti felügyelő, tekintettel a vasúti üz­letre és a vasútvonal­ menti földbirtokosok érde­keire, gyors felfogással, könnyű áttekintéssel, világos és meggyőző magyarázattal. Szakértel­mének fényes tanúsításával minden érdeket ki­elégítve határozta meg, úgy, hogy minden érde­keltnek megnyugvását és megelégedését ki­vívta. Hirsch János belügyministeri titkár, az inségi munkákra történt kincstári kiadásokat, számadási okmányok alapján, pontos részletezéssel foglalta jegyzőkönyvébe, “és­ az ünnepélyes átadást B.­­Csabán ejtette meg a helyszínen, az alföldi vasút töltésén az engedélyesek képviselőinek, a járás főszolgabírája és esküdttársa, valamint Csabavá­­ r) A tegnap reggeli kiadásunkban megjelent, erre vonatkozó közlemény kiegészítéséül közöljük levele­­zőnk tudósítását. TÁRCZA. Olmütz és Josefstadt. Egy fogoly naplója nyomán. Közli Földy Géza. (Folytatás.) Mielőtt tehát a josefstadti börtönélet rajzolá­sát megkezdeném, tartsunk egy kis szemlét la­kói felett, kiknek nevezetes­jei következők va­lónak : Bónis Samu, egyike a magyar reformkor­szak legismertebb neveinek. Már 1848 előtt nevezetes szerepet játszott úgy Szabolcsmegye gyüléstermében, valamint az országgyűlés ta­nácskozásaiban, s mint az ellenzék zászlójának hű védője, szóval és tettel, sőt nem ritkán talán anyagi áldozattal is szolgálta az ügyet, miért is 1848-ban államtitkár lön, az igazságügyminisz­­teriumban. 1849. első napjaiban, midőn a ma­gyar kormány Pestről Debreczenbe tette át székhelyét, Bónis hűségére biza­ott a magyar szent korona, s ő szálltta az ezredéves ereklyét a fővárosból a kálvinista Rómába. Ítélete 10 évi fogságra és vagyonvesztésre szólott; később mindkettő enyhült. — Most ismert és nagyra­­becsült tagja az ellenzéknek. Osztrovszky József, 1848-ki országos képviselő és csongrádmegyei kormánybiztos, éles képzettségű fiatal ember volt már akkor­­ is, jelenleg is Szeged egyik vezérférfia, az ottani Deák-párt feje. Schwendtner Mihály, volt tábori pap és jeles hitszónok, a pestiek által kiszaba­dulása után b­ővárosi plébánossá megválasztva. Berde Mózes, 48-ki képv. és kormány­­biztos Erdélyben. Ács Károly, pestmegyei volt főszolgabí­ró, ki a fogházban magyar Mezzofantinak nevez­tetett, miután alig lehetett számot mondani, hány nyelvet tudott. Bobory Károly, czeglédi kath. plébá­nos, ki 15 évi vasban töltendő fogságra ítéltet­vén, midőn a bajtársak közt megjelent, azt mon­­dá: „Ti legalább tudjátok, miért vagytok itt; de én Isten bizony, nem tudom !“ Tudós papnak, miveit férfiúnak tartatott a fogházban. Madocsányi Pál, a közélet mezején szintén legismertebb nevek egyike, ki Liptóme­­gyében csaknem negyedszázadig szolgált mint jegyző és alispán, 1848. árvamegyei főispán majd kormánybiztos lett, mely minőségben nagy tevékenységet és szigorúan becsületes eljárást fejtvén ki, a magyar kormány 8 felsővidéki me­gyére terjesztette ki kormánybiztosi hatalmát, miért is a gyásznapok beálltával 6 évi várfogság­ra és vagyonvesztésre ítéltetett. Tiszta jellemű, világos, rendezett fő, jelenleg a Deák-párt egyik kitűnőbb tagja. Deák Farkas, a kolozsvári gymna­sium hallgatója, most ismert íróink egyike. Csányi Dániel, a forradalom előtt­­ mérnök, a szabadságharczban mint mérnökkar­­ őra­gy vett részt, s Komáromba capitulálván, Debreczenben volt a mathesis tanára, midőn a Makk-féle dologban elfogatván, 12 évre ítél­tetett. A­ 30 éves, szenvedélyes fiatal ember, fog­ságában rövid idő alatt egészen megőszült. Gr. Haller Ferencz, Erdélyből, ki 15 évre volt elitélve, testvére, József, szintén Josefstad­­ban sínylődött. Mikó Mihály, országgyűlési képviselő és kormánybiztos. Jakab Mihály, biharmegyei táblabiró, sok ideig tevékeny tagja a megyének, 48-ban a n.­váradi vésztörvényszék bírája, miért halálra, s kegyelem utján 15 évre ítéltetett. Sillye Gábor, a Hajdúkerület részéről követ a 48-ai országgyűlésen, majd kormány­­biztos és főkapitány a Hajdúkerületben. Ha­lálra s kegyelem utján 15 évre ítéltetett. Földy János, igazgató taná­r a nagy­váradi jogakadémián, 1848-ban a forradalmi törvény­szék bírája. Halálra, és kegyelem útján 15 évi vasban töltendő fogságra itéltetetett. Gyárfás N., székely születésű ügyvéd, forradalom alatt kormánybiztos vagy intendáns, különösen arról nevezetes, hogy ő a foglyok közt egy nemét a dhauinismusnak, vagy ha úgy tetszik, a mostani szélsőbalnak képviselte A ki a foglyok közül hinni bátorkodott, hogy a sült galamb nem repül, hogy Ausztriát el nem törlik rögtön a föld színéről, ott az nem volt előtte más, mint „pecsovics.“ És így semmi új a

Next