Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)
1868-10-22 / 19. szám
ni, erejéhez képest, s a polgároknak nemcsak saját gyermekeik neveléséhez, de az összes neveléshez kötelességük járulni. A tandíjas rendszer mellett pedig azok, kiknek gyermeke nincs, a neveléshez alig, vagy épen nem is járulnak, holott részesülnek mindazon előnyben, mely pedig számtalan, mind szellemi, mind anyagi tekintetben, melyet egy művelt, tanult polgárokból álló társadalom nyújt. Ezen igazságok felette veszélyesnek tüntetik fel a nevelés ügyét a községek véletlenül összehányt elemeire bízni, mert ennek a következése — mint eddig a felekezeti iskolák mellett bőven tapasztaltuk, s az anyagi szegénység hű társa volt a szellemi nyomor, s az anyagi fény mindig megvetette, igénybe venni a falusi iskola szerény mécsvilágát. E mellett aztán csak oly problematikus marad egy legsürgősebb reform sikere, a tanítók anyagi helyzete s társadalmi állása, mint eddig volt, maradván az a községi muftik szűkkeblűségének mostoha gyemeke, akár krumpliban, akár kukoriczában kapja ki fizetését, mint Tisza Kálmán indítványozza (terményekben), akár készpénzben. Tisza Kálmán egy szóval ki tudta mutatni czikksorozatában, hogy jó sophista, de sem nem azt, hogy a dolgokról alaposan, sem nem azt, hogy liberálisan gondolkozott. Adámy Rezső a „Hazánk“-ban azt az eszmét pendíti meg : a czirkálás, kör- és kémiáratcsatározás és portyázás volna egyik legfőbbb feladata a magyar honvédseregnek, s főgondot kellene fordítani e tekintetben, leendő begyakorlására és kiművelésére. Hivatkozika „Militär-Zeitung“ által még 1850-ben irt következő passzsra: „A magyar nemzet megbecsülhetlen elemeket szolgáltatand a hadseregnek, ha kellően lesznek alkalmazva, idézi a lovasságot és gyalogságot, s említi, hogy bár nem voltak teljesen begyakorolva, természetes vonzalmuknál fogva, a czirkálásban, kör- és kémjáratokban, portyázásban, rendkívüli mozgékonyság, tevékenység és eszélyesség által képesek voltak egy bármennyire begyakorolt ellenséges hadsereget is a kétségbeesésig kifárasztani és nyugtalanítani.“ S végül igy szól : „El van árasztva az ország számos vidéke rablókkal. Alkalmazzák ezek kiirtására a gyakorló honvéd-csapatokat, melyek igy a közrend fenntartásához járulnának, s másrészről mozgékonyságot és helyi ismereteket szereznének.“ — Csernátoni föleszmél. Azt hiszi, van megírt alkalma egy kis szabadorvosdit játszani, miután pártjával egy darab idő óta elég derekasan gázolt a czopfos hínárban. Elzengi, hogy ilyen meg olyan reactionárius a többség, mivel a polgári házasságot nem akarja rögtön életbe léptetni, mivel azt hiszi, ezzel több zavart és bajt okozna, ha hirtelenkednék vele, mint jót és üdvöst. Ellenben a baloldal, a szabadelvű martyr, az akarhatná, de leszavaztatik. Tisztelt uram ! a dolog így áll: Ott, ahol lehetne tenni, ahol nincsenek akadályok, ott a baloldal nem akar, felkorbácsolja a felekezetesség érdekeit, harczra hívja a particularismus szellemét, és sikerül neki meggátolni ily hatalmas szövetségesekkel a jót, a népnevelési törvényt. Ellenben ott, hogy látja, hogy a Deák-párt ismét csak a lehetőség határáig ment, látja, hogy túl Hezitálhatja szabadelvűség tekintetében minden veszély nélkül arra nézve, hogy kivihetők is legyenek tervei, ott nekiront és Hezitál, mert tudja, hogy úgy is lehetetlenért küzd. Kérdjük: miért nem álltak elő a népnevelési törvénynél szabadabb elvű javaslatokkal, mert hiszen ott is lehet még Eötvös javaslatára rálicitálni ? Miért ir Tisza még folyvást olyan, a czédrendszerek idejébe való czikkeket, mint a föntebbi ismertetett czikk ? Miért biztosították azt,a papoknak a befolyást a népnevelésre, kik ellen Csernátoni oly tele torokkal hirdet mai czikkében keresztes háborút ? Felelet: Azért nem álltak elő szabadabb elvű javaslattal, mert már ettől is megijedtek, mivel csak szavakban és czikkekben szabadelvűsednek ; tényekben csak ott, hol biztosítva vannak indítványaik kivihetlensége iránt. Tisza pedig azért ír ilyen czikkeket, mert azt hiszi, hogy a közönség inkább foghinni sophismáinak, mint annak, amit eljárásából deducál és következtet. Szánandó állapot, de állapot! A „Hon“ ma panaszkodik, hogy a minap kijelentvén, miszerint Jókai czikkében találtunk igaz állításokat, ezek cáfolatát mellőztük. Tisztelt kollega! akár boszankodik ön, akár nem, mi azért azt, ami igaz, ezentúl sem fogjuk czáfolgatni, hanem egyszerűen constatáljuk. Ha ön azt hiszi, hogy egy hírlapnak az a felada, hogy az ellenkező oldalról jövő igazságokat is cáfolgassa, akkor előttünk mindenesetre egészen új dolgot mondott, de egyszersmind kezünkbe szolgáltatta a „Hon“ sok szalmacséplésének a nyitját. Tudomásul veszszük! — A lembergi „Gazetta Narodowá“-nak azt írják Bukarestből , hogy az ottani muszka-görög bolgár-román bizottmányok sűrűen értekeznek a krétai felkelés főnökeivel, és a feketehegyi, valamint szerb bizottmányokkal; sőt az olasz cselekvési párt embereinek gyakori megfordulása Bukarestben,is azt sejteti, hogy ott a törökre készülnek. Különben a lengyel lap levelezője nagyon valószínűnek tartja, hogy a román nagy államférfiak egy más pecsenyét is meg akarnak sütni e tűznél t. I. Erdélyt, a Bánságot és Bukovinát, mert egy román példabeszéd azt tartja : „ Az úz Istennél Havas Alföldön minden lehetséges ! “ De Magyarországon talán nem érvényes ez a példabeszéd! JUM—H—HM■— HHHWBHHHH—————BtBSa Szeged, oct. 20. (Eredeti tudósítás.) Az alföld-fiumei vasút nagyvárad-e széles szakaszának Zombor és B.-Csaba közti megjárása*). A közigazgatási bejárást Ribáry Sándor, miniszteri osztálytanácsos kitűnő tapintattal ésügybuzgósággal vezette. Az útátjárások számát, helyét és párhuzamos utak vonalát Naszluhász Lajos vasúti felügyelő, tekintettel a vasúti üzletre és a vasútvonal menti földbirtokosok érdekeire, gyors felfogással, könnyű áttekintéssel, világos és meggyőző magyarázattal. Szakértelmének fényes tanúsításával minden érdeket kielégítve határozta meg, úgy, hogy minden érdekeltnek megnyugvását és megelégedését kivívta. Hirsch János belügyministeri titkár, az inségi munkákra történt kincstári kiadásokat, számadási okmányok alapján, pontos részletezéssel foglalta jegyzőkönyvébe, “és az ünnepélyes átadást B.Csabán ejtette meg a helyszínen, az alföldi vasút töltésén az engedélyesek képviselőinek, a járás főszolgabírája és esküdttársa, valamint Csabavá r) A tegnap reggeli kiadásunkban megjelent, erre vonatkozó közlemény kiegészítéséül közöljük levelezőnk tudósítását. TÁRCZA. Olmütz és Josefstadt. Egy fogoly naplója nyomán. Közli Földy Géza. (Folytatás.) Mielőtt tehát a josefstadti börtönélet rajzolását megkezdeném, tartsunk egy kis szemlét lakói felett, kiknek nevezetesjei következők valónak : Bónis Samu, egyike a magyar reformkorszak legismertebb neveinek. Már 1848 előtt nevezetes szerepet játszott úgy Szabolcsmegye gyüléstermében, valamint az országgyűlés tanácskozásaiban, s mint az ellenzék zászlójának hű védője, szóval és tettel, sőt nem ritkán talán anyagi áldozattal is szolgálta az ügyet, miért is 1848-ban államtitkár lön, az igazságügyminiszteriumban. 1849. első napjaiban, midőn a magyar kormány Pestről Debreczenbe tette át székhelyét, Bónis hűségére bizaott a magyar szent korona, s ő szálltta az ezredéves ereklyét a fővárosból a kálvinista Rómába. Ítélete 10 évi fogságra és vagyonvesztésre szólott; később mindkettő enyhült. — Most ismert és nagyrabecsült tagja az ellenzéknek. Osztrovszky József, 1848-ki országos képviselő és csongrádmegyei kormánybiztos, éles képzettségű fiatal ember volt már akkor is, jelenleg is Szeged egyik vezérférfia, az ottani Deák-párt feje. Schwendtner Mihály, volt tábori pap és jeles hitszónok, a pestiek által kiszabadulása után bővárosi plébánossá megválasztva. Berde Mózes, 48-ki képv. és kormánybiztos Erdélyben. Ács Károly, pestmegyei volt főszolgabíró, ki a fogházban magyar Mezzofantinak neveztetett, miután alig lehetett számot mondani, hány nyelvet tudott. Bobory Károly, czeglédi kath. plébános, ki 15 évi vasban töltendő fogságra ítéltetvén, midőn a bajtársak közt megjelent, azt mondá: „Ti legalább tudjátok, miért vagytok itt; de én Isten bizony, nem tudom !“ Tudós papnak, miveit férfiúnak tartatott a fogházban. Madocsányi Pál, a közélet mezején szintén legismertebb nevek egyike, ki Liptómegyében csaknem negyedszázadig szolgált mint jegyző és alispán, 1848. árvamegyei főispán majd kormánybiztos lett, mely minőségben nagy tevékenységet és szigorúan becsületes eljárást fejtvén ki, a magyar kormány 8 felsővidéki megyére terjesztette ki kormánybiztosi hatalmát, miért is a gyásznapok beálltával 6 évi várfogságra és vagyonvesztésre ítéltetett. Tiszta jellemű, világos, rendezett fő, jelenleg a Deák-párt egyik kitűnőbb tagja. Deák Farkas, a kolozsvári gymnasium hallgatója, most ismert íróink egyike. Csányi Dániel, a forradalom előtt mérnök, a szabadságharczban mint mérnökkar őragy vett részt, s Komáromba capitulálván, Debreczenben volt a mathesis tanára, midőn a Makk-féle dologban elfogatván, 12 évre ítéltetett. A 30 éves, szenvedélyes fiatal ember, fogságában rövid idő alatt egészen megőszült. Gr. Haller Ferencz, Erdélyből, ki 15 évre volt elitélve, testvére, József, szintén Josefstadban sínylődött. Mikó Mihály, országgyűlési képviselő és kormánybiztos. Jakab Mihály, biharmegyei táblabiró, sok ideig tevékeny tagja a megyének, 48-ban a n.váradi vésztörvényszék bírája, miért halálra, s kegyelem utján 15 évre ítéltetett. Sillye Gábor, a Hajdúkerület részéről követ a 48-ai országgyűlésen, majd kormánybiztos és főkapitány a Hajdúkerületben. Halálra s kegyelem utján 15 évre ítéltetett. Földy János, igazgató tanár a nagyváradi jogakadémián, 1848-ban a forradalmi törvényszék bírája. Halálra, és kegyelem útján 15 évi vasban töltendő fogságra itéltetetett. Gyárfás N., székely születésű ügyvéd, forradalom alatt kormánybiztos vagy intendáns, különösen arról nevezetes, hogy ő a foglyok közt egy nemét a dhauinismusnak, vagy ha úgy tetszik, a mostani szélsőbalnak képviselte A ki a foglyok közül hinni bátorkodott, hogy a sült galamb nem repül, hogy Ausztriát el nem törlik rögtön a föld színéről, ott az nem volt előtte más, mint „pecsovics.“ És így semmi új a