Pesti Napló, esti kiadás, 1868. október (19. évfolyam, 1-27. szám)
1868-10-27 / 23. szám
■van : az t. i., hogy az illető úr, aki ezeket írja, elfelejti, hogy a türelmes olvasó azokat a szörnyű dolgokat is szereted tudni, amelyek a czikkíró urat a philippika megírására feltüzelték- Hol tapodja a felelős miniszter lábbal a törvényt? ki vele ! Biztosítjuk, hogy támogatni fogjuk a törvénytapodó ellen a „Hazánk“at.— Hol tökéletesíti a magyar kormány a soldateskát ? Hol sülyed a magyar kormány az alkotmány ellen intézett machinátiók eszközévé ? Mit tartózkodik a „Hazánk“ mindez ocsmányságokat napvilágra hozni ? Mit késnek a „Hazánk“ lapvezérei,e gyalázatosságokkal szemben, a kormány perbefogatását legalább indítványozni ? Vagy, vagy ! Vagy mindaz igaz, amivel a „Hazánk“ vádolja a kormányt, s akkor a „Hazánk“ bűntársa a kormánynak , mert titkolódzásával takargatja bűneit. Vagy mindaz nem igaz,s akkor — egészítse ki magának a „Hazánk“ czikkírója a mondatot. Tertium nondatur. Bécs, oct. 26. (Eredeti tudósítás.) A képviselőház pénzügyi bizottsága a bank-előterjesztvényt mai napon egyhangúlag elfogadta. Ez előterjesztvény, hallomás szerint, úgy, amint a képviselőház által elfogadtatott, fog a felsőházban tárgyalás alá vétetni. A legfelsőbb szentesítés a legrövidebb idő alatt szintén meg fog adatni. Azonban e siettetett eljárás mellett sem lehet a bankigazgatóság intenzióját megvalósítani, mely szerint ama 20 millió forint, mely öszszeggel a bank alaptőkéje alábbszállítandó, már jövő november 1-jén lefizettessék. De a reichsrab mindkét házának beegyezését a pézügyminiszter ezen előterjesztéséhez, jelenleg már befejezett tény gyanánt lehet tekintenünk. A vitatkozás folyama alatt ugyan még több elkeseredett kifejezéseket fogunk hallani e labirintaszerűen bonyolódott bankkérdés fölött, de ezzel a vita alá bocsátott leszállítási kérdésnek kevés dolga van. Hogy az államot az évenként egy millióra menő ráfizetéstől, melyet köztudomás szerint fizetni kell, ha a bankjövedelem a 7% ot el nem éri, szükségképen meg kell szabadítani, ezt minden oldalról elismerik. Ha e czél, mint előre látható, a reduktio által eléretik, úgy azon jogkérdés: váljon részt kell-e ezen ráfizetésben venni Magyarországnak, avagy nem ? önként el fog esni. S hiszszük, hogy ama másik, a 80 millió adósság, nyílt kérdése szintén hasonló gyakorlati, és mindkét félt kielégítő módozat szerint fog megoldat hatni. Van elég ügy, mely a birodalom két felének egybehangzó megállapodására vár, s nincs szükség azoknak számát minden ok nélkül még inkább szaporítani. A bank kérdés, véleményünk szerint, — ha csak az elégületlenség szellemét készakarva nem kívánják bele lehelni, — nem alkalmas a két kormány és parlament barátságos viszonyaiban nehézségeket előidézni. Végül legyen még megemlítve, hogy pénzügyi bizottság határozottan kimondotta, mikép a kibocsátandó bankjegy mennyiségére s a készpénz-készlet magasságára vonatkozó korábbi határozatok a bank alapszabályainak határozatba ment változtatásai által semmiféle rövidséget nem szenvedhetnek. (Külföld.) Ligsaboni hírek szerint bizonyosnak veszi az „Etendard,“ hogy Don Fernando király megmarad abbeli szándéka mellett, miszerint nem fogadja el a megkínált spanyol koronát, melyet, mint újabb hírek jelentették, Napoleon császár is ajánlott neki. Az „Avenir National“ egy madridi sürgönye megerősíti e hírt, következő tudósítása által : A Ferdinánd által visszautasított koronát Montpensier herczegnek ajánlották fel, aki az ajánlatot kegyesen fogadta. Montpensier herczeg visszatért száműzetéséből, és Sevillában a nép által illedelmesen, ámbátor hidegen fogadtatott. Hogy a trónjelöltekről szóló híreket teljesen kimerítsük, megemlítjük még a következőt : Don Carlos körjegyzékben tudósította a hatalmasságokat arról, hogy atyja az ő javára leköszönt. Lorenzana, a spanyol külügyminiszter tegnap közlött jegyzékét Spanyolországban megelégedéssel fogadták. A spanyol papságnak a forradalomhoz való viszonyáról a lapokban a következő közleménynyel találkozunk: „A spanyol klérus magatartása folyvást megnyugtató, majdnem nagyon is megnyugtató. Oly készséggel kiszoríttatja magát birtokából, mintha azt remélné , hogy a visszatérés órája is ütni fog. A valladolidi érsek felajánlotta a juntának hintóit és öszvéreit, hogy azok árából a munkanélküli szegények gyámolíttassanak. Az avilai püspök megjelent a junta előtt, hogy a „septemberi dicsőséges forradalom elveit helyeselje.“ Alicanteban a klérus küldöttséggel járult a junta elé, arról biztosítandó, hogy a dolgok új rendjét elfogadja.“ A sokat emlegetett három francziaországi mappa végre megjelent. A mappák Francziaország stratégiai helyzetét tüntetik fel szomszédaihoz 1815,1852 és 1866-ban, és azt bizonyítanák, hogy e helyzet a németországi átalakulások által nem roszabbult, hanem nevezetesen javult, és hogy Francziaország mozdulataiban és szövetségeiben szabadabb. A „Constitutionnel“ és a „France“ communiquek kal kísérik a mappákat. Ifjabb kísérlet ez a franczia nép megnyugtatására, melynek hatása attól függ, hogy a „német erdőkből“ mily viszhang fog reájuk hangzani. Longwort, a britt kormány főconsula Belgrádon, a Bulgáriában tapasztalt pánszláv izgatásokról kormányát külön jelentésben értesítette. A „France“ úgy értesül, hogy e nevezetes okmány a legközelebbi blue bookban fog közzétételni. Arcza. Magyar tud. akadémia. Ha az akadémia mathematikai, archaeologiai statistikai, stb. üléseket tart, nem csodálkozunk, hogy Eötvös .... miniszter, de legalább a nyelv- és széptudományi üléseken szeretnék látni Eötvöst, nem a minisztert, hanem Eötvöst, költői irodalmunk díszét, akadémiánk elnökét. Fájdalom, ezúttal nyelv- és széptudományi ülést tartott az akadémia, de Eötvöshöz ezúttal sem volt szerencsénk. Talán otthon ült és gondolkozott, hogy tegyen eleget ellenzékünknek, hiszen az épen úgy zúdult fel a liberális iskolai, mint az „illibe rá lis“ felekezetközi törvényjavaslat ellen. Azalatt Kubinyi jx. elnökölt az akadémiában, és Fábián Gábor, irodalmunk és a classicai irodalom szolgálatában megőszült tudósunk, tartott felolvasást. Előrebocsátá, hogy merész vállalatba ereszkedett. Fordítja Lucretius „De rerum natura“ költeményeit. Merész vállalat — úgymond, — már hajlott korát is tekintve; de Lucretius fordítása, számos sajátságai miatt, még prózában is nehéz. Ha van modern nyelv, mely versekben is le tudná fordítani, ez csak a kitűnően metrkai magyar. Fábián fenségesebb költőt és költeményt nem ismer. Reális tárgyat költőibb ruhába nem öltöztettek soha. A kik philosophiest cáfolgatták is, bámulták költészetét. Korabeli írói: Virgil, Ovid,Properc magasztalra vet stók példányul; erkölcsi iránya megható, és valami prófétai, világjavító lengi áz igéit. Fábián hasznol mutatványokat olvasott fel hangzatos fordításából, melyet az akadémia élénk tetszéssel fogadott és megéljenzett. Ezután Szász K. lépett a felolvasó asztalhoz. Szász K. 1. t. bemutatván a„Niebelungének“ teljes fordítását, Ráth Mórdiszes kiadásában, miután röviden elbocsátotta a költemény széptani méltatását, kimutatva annak helyét a a homéri eposzok és Furduzi Sháhnáme-ja mellett, áttér előadása tulajdonképi tárgyára, mely a „Niebelung-ének“ keletkezése, mondái és irodalomtörténeti fejlődése, fennlevő kéziratai s gyanítható szerzője. Jelezvén, hogy mindez a német irodalomban még függő kérdés, elősorolja a „Niebelungének“-nek a XII. és XIII. századból felmaradt, kézirati codexeit, melyek három fő kézirat körül csoportosulnak, u. m.: A) a müncheni könyvtárban levő, eredetileg hohenemsi-, B) a szent-galleni-, C) a szintén hohenemsi eredetű, u. n. Lastberg-féle, jelenleg donaueschingi codex körül, Sachmann Károly az A) kéziratot, mely legrövidebb és legtöredékesebb, tartotta a legrégibbnek, és az eredetihez legközelebb állónak, és erre alapítván azon elméletet, hogy a„Niebelung-ének“nem egy költő műve,hanem húsz, eredetileg, önálló románczból van összeállítva, olyformán, mint Wolf ismeretes elmélete szerint a homéri költemények. Sachmann ellenében Holzmann, a kéziratok bírálatából épen az ellenkező eredményre jutva, a C. kéziratot ismerte föl a legrégibbnek, legjobbnak és legteljesebbnek,anélkül, hogy azt is az eredetinek állította volna. Szerinte az is csak másolat, s abból van másolva és rövidítve a B), ebből viszont az A), melyek e szerint a C)-hez képest már csonkított szöveget adnak. E fölfogás egészen elejti a Sachmann szerinti több szerző elméletét, mihez képest Holzmann a már gyanítható szerzőjét keresve, azon hozzávetést állította fel, hogy az nem más, mint Konrád, a X. században élt passaui püspök Pigoin. Íródeákjáéiól a„Nibelung ének“ utóhangját képező „Klage“czímű költemény végsorai azt állítják, hogy püspöke parancsára följegyezte a Nibelung-moodát, de latin nyelven, miből az utóbb németre fordíttatott, s átalánosan elterjedt. Hozmann elmélete, magára az ének keletkezésére és a kéziratokra nézve az irodalomtörténet mivelőinek többségétől elfogadtatott, de a szerzőségre nézve nem. Értekező is az egy szerző mellett nyilatkozik , a költemény egységesen szilárd szerkezetére alapítva véleményét, mely hihetetlenné teszi, hogy a költemény több szerző művének egyszerű összeszedése volna. A kérdés egyébiránt a német irodalomban még ma is vitás, s Sachm ann-nak és épen ugyannak követői, mint Holzmannak. Ez utóbbiak tanainak nagy lendületet adott a költemény újabb kritikus kiadása (a C.) codex alapján. A szerzőre nézve legújabban Pfeiffer véleménye merült fel, ki a költemény versalakjából indulva ki, kimutatta, hogy a középkor nagyobb epikai költeményeinél a versalak mindig az egyes költő sajátja volt, már pedig a a Nebelung-strófát legelőször a kürenbergi Konrád lovagnál találjuk a XII. század közepe felé, s igy legalább is valószínű, hogy ő a szerző. (Abessiniai prédikátió.)A keresztény Abessiniában évenkint csak egyszer, t. i. husvét napján, a negyennapi böjt leteltével szoktak szent beszédet tartani, és hogy az ottani papság sem feledkezik meg önmagáról, mutatja a djendai templomban tartott prédikátió zárszavainak következő szószerinti lefordítása : „ötven bukakenyér el nem égetett hajjal, 50 meg nem égetett köleskenyér, 50 korsó bor seprő nélkül, 50 korsó sör alj nélkül, 50 tyuk lábak nélkül, egy tehén, melynek szarvai az égig érjenek s farka a földet söpörje, ez illik a papnak reggeliül az evangélium szavai szerint, negyven napig böjtöltetek, egyesek most ötvenig; ne kíméljétek a gabnanemeket, ne csináljatok füstöt, ne böjtöljetek. De a pap nélkül se egyetek, és áldottak lesztek.“ 21 (Egy lengyel szabadságharczos Spanyolországban.) A spanyolországi népfölkelésben, Bejár városában, egy Fronsky József nevű, wilnai születésű lengyel is részt vett ki szerencsétlen hazájának legközelebbi szabad