Pesti Napló, 1868. november (19. évfolyam, 5466–5490. szám)
1868-11-01 / 5466. szám
Szerkesztési iroda : kiadóhivatal: szinteza I. szám. II. emelet. Ferencziek tere 7. szám földszint. 1 p szellemi részét illető minden l'**.tá.tény a szerkesztőséghez intézendő. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) allérmentetlen levelek csak ismert kiadóhivatalhoz intézendők. keséktől fogadtatnak el. Vasárnap, november 1. 19819. évi folyam. Hirdetmények díja: ? hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 ujkr. REGGELI Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre .... 11 Art. Évnegyedre. . . . 6 írt 50 kr. Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petit-sor 25 új kr. Figyelmeztetés! A „Pesti Naplódnak előfizetési ára 1. évi october 1-jétől kezdve évnegyedre 5 ft 50 krban álapittatván meg, mindazon t. ez. előfizetők, kik a jelen évnegyedre 5 ft 50 krnál kevesebbet küldtek be, a hiánynak utólagos beküldésére, (legczélszerűbben postai utalványozással, mint a melynek bérmentesitésére csak 10 kr szükségeltetik), ezennel tisztelettel felkéretnek, nehogy a lap rendes megküldése fennakadjon. A ,,Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, oct. 31.1868. Egy magyar iparos nyílt levele a népnevelési ügy felkarolóihoz. Alig van a közérdekeltségnek jelenleg kiválóbb tárgya, mint a népnevelési ügy; a napi sajtóban, az egyes gyülekezetek és egyletek kebelében e kérdés egyaránt napirendre került. Csak legközelebb tettek a lapok jelentést három különböző egyesülési kísérletről, melyeken a népnevelési ügyet tüzetesebben tárgyalták. Eltekintve közoktatási ügyérünk nagy horderejű s általános viszhangra talált kezdeményezésétől. Türr Ibnoknak a ,,ligues d’enseignement“ meghonositására vonatkozó indítványa e közérdekű ügynek kétségen kívül oly üdvös lendületet adott, mely tág tért nyitand az ez irányban már is észlelhető hazafias törekvévéseknek. Legyen szabad már most egy igénytelen iparosnak oly ügyet megpendülni, mely saját egyéni véleménye és meggyőződése szerint nem csak szoros kapcsolatban van a népoktatással, s azzal egyidejűleg legsikeresebben létesíthető, hanem, mely egyszersmind a fennterintett üdvös törekvések hathatós emeltyűjéül szolgálhatna. Értem , valamely népiparnak meghonosítását hazánkban. Földmivelő népünknél az oktatás úgyszólván bizonyos idényhez van kötve, maga az iskolázás is csak azon évszakban vehető komoly számításba, midőn a mezei munkák nagy részben szünetelnek. Vájjon nincs-e az oktatásnak egészen más sikere ott, hol szünet nélkül van a nép apraja- nagyja elfoglalva, mint ott, hol egész hónapokon át a túlnyomó rész tétlenségben teng? Nem szükséges a dolognak nemzetgazdászati, fontosságát kiemelni, egyedül azon óriási tőkére utalok, mely a közvagyon rovására millió kezelt tétlensége folytán évenként részéndőbe megy; ha már most ezt kapcsolatba hozzuk a népnevelési érdekekkel, úgy vélem, hogy a népipar kérdése maga elég fontos arra, hogy a hivatott körök teljes figyelmét kiérdemelje. A népnevelésnek nem mellékes feladata: az ifjú nemzedékben oly képességek fejlesztése, melyek nemcsak a közművelődésre, hanem a minél korábbi és minél teljesebb kereseti önállóságra irányoznak. De egy más momentum sem fogja a „ligues d'enseignement“ felkarolóinak figyelmét — kikerülni. Az éghajlati, valamint különálló gazdasági viszonyaiknál fogva nálunk a banka siker kisebbnagyobb mértékben mintegy sorsjátékhoz hasonló véletlennek van alávetve; a kitartó s szakavatott munkásság itt távolról sem biztosítéka még az eredménynek, mint ez más iparos és oly földmivelő országokban majdnem csalhatatlan számításokon alapul, melyekben a gazdaságnak változatos ágai az éghajlati befolyásokat kellőleg ellensúlyozzák. A véletlennek ezen kiváló szerepe a munkasikerrel szemben, a magyar földmives nép többször említett, de nem indokolt jellemvonásában, csekély munka kitartásában találja hű kifejezését. A népnevelés feladata mindazt felkarolni, ami a kitartó munkásság hiánya ellenében correctivum gyanánt ajánlkozik, és ezen hiány ellensúlyozásául mindenekelőtt a háziipar megkedveltetése szolgálna, mert az állandó és biztos, habár csekély kéréset mellett,egy későtagya nem fogja a családot egész évi kenyérétől megfoszthatni, míg bő esztendőkben az ' ily csekély, de biztos keresetnek növekedő ' becsbentartása a takarékossági és vagyon- szerzési hajlamot nem kevéssé fejlesztendő ipartzégeny,de nyeretélményekben gazdag országokban az ipar egyáltalán nem annyira egyes vállalatok vagy nagyobb gyári telepek, mint inkább oly iparágak létrehozása által nyerhet fontos lendületet, melyek egész községeknek, sőt egész messze vidékeknek nyújtanak állandó keresetet. Ha ily népipart akarunk hazánkba átültetni, oly keresetággal kell a népet megismertetni, mely egyedül a munkásnak egyéni képességén és fokozatos ügyességén alapszik ; melynek nyersanyaga az országban bő mértékben s kellő minőségben feltalálható, mely csekély, vagy épen semmi beruházást nem igényel, s végre , mely a család minden tagjának egyenlő sikerrel nyújt foglalkozást. Mindezen kellékeket kiváló mértékben a szalmafonás iparnál feltalálhatjuk, mert: ■ 1. A szalmafonat szépsége, következőleg kereskedelmi nagyobb vagy csekélyebb értéke mindenekfelett az ezzel foglalkozó egyéni képességétől, a fonás alatt folyton növekedő ügyességétől és ízlésétől feltételeztetetik. 2. Ami ezen iparág nyersanyagát illeti, nincs Európában állam, mely tekintve a szalmának évi mennyiségét s annak már eddig több vidéken tapasztalt szépségét is fonásra való alkalmasságát, Magyarországot túlhaladná. 3) Ezen iparfoglalkozáshoz semminemű beruházás, de még egyszerű szerszámok sem szükségeltetnek. 4. A szalmafonással egyaránt foglalkozhatik a család minden tagja, apraja nagyja, fi- és nőnembeliek, elkezdve a 6 — 7 éves gyermektől; fonhat minden évszakban s bárhol, télen úgy mint nyáron, a szabadban úgy mint a legszerényebb hajlékban, nappal úgy mint a mécs világánál; s igy a legcsekélyebb napi kereset mellett is a legszebb munkaeredmény érhető el, eltekintve a tevékeny családias együttlét erkölcsi jó hatásától. De vessünk egy pillantást — Konek tanár statistikai adatai nyomán — a külföld azon vidékeire, hol ezen iparág mint népipar már régebben meghonosult. Olaszország, Schweiz, Belgium, Angolország és Némethon némely tartománya állítja elő azon milliárd ölnyi különböző nemű szalmafonatot, mely a minden nagyobb városban létező szalmakalap-gyárak által évenkint feldolgoztatik és oly fontos kereskedelmi czikket képez, hogy p. csupán a Drezda városában jelenleg létező 110—120 szalmakalap-gyár az efféle fonatokból évenkint 2 ma — 3 millió finomabb minőségű szalmakalapot készít, s czikkeivel egész Németország piaczait uralja. Dr. Konek szerint különösen Olaszhonban, Toskánában, a szalmaipar a jelen század elejétől fogva annyira népiparrá vált, hogy már 1851 —55-ig átlag egy egy évben 5 millió frtnyi érték állíttatott elő, jelenleg pedig már több mint 8 millió forint értékű fonatok készülnek évenkint. Egy száműzött florenczi család által ez iparág Appone nevű községbe oly azerencsés eredménynyel lön átültetve, hogy ezen és két szomszéd községben évenkint már 670,000 szalmakalap gyártatik. A szalmafonatok külforgalmi üzlete pedig oly jelentékeny az összes olasz királyságban, hogy a legutóbbi időkben 1863 — 1865-ig átlag minden évben 2,600,000— 3,000,000 frtra rugó kivitel volt észlelhető, holott ezen számokba a szalmakalapok nincsenek befoglalva, mert azokkal együtt a kivitel 5 — 6 mil. frtra emelkedett. Helvetiában a szalmaipar anynyira meghonosult, hogy főleg Aargau és Freiburg cantonokban közel 70,000 ember közvetlen ezen ipar után él, tehát közel áll a toskáni volt nagyherczegséghez, mely mintegy 100,000 munkást foglalkoztat. Az ijiar terén oly magas polcton álló Angolország ez iparágat is kellő figyelemre méltatja és már több mint 48,000 személy csak ebben leli önálló fenntartását. De még nagyobb mérvben honosíttatik meg eg iparág a schwarzwaldi, valamint a szász érchegyi lakók közt; ez utóbbi csekly kiterjedésű vidéken mintegy 12.000 munkás ezen iparnemmel foglalkozik. Találjuk ezen iparágat, mint népipart noha a fejlettség legszerényebb fokán, hazánkban is, nevezetesen Biharmegye némely községében, hol az már jelenleg is nem jelentéktelen jövedelmi forrást képez; különösen pedig H. Nánás , városában, a hol is több év előtt egy Olaszhonból visszaérkezett katona jó fonást (kötést) meghonosítván, ez idő szerint már néhány ezer forintra menő forgalmat képes felmutatni. Felemlíthetem még Komárom megye dologházát, hol Ordódy Pál első alispán úr buzgó kezdeményezése folytán ez év kezdetével a szalmafonás, gyári czegem közreműködése mellett, mint állandó és kizárólagos fegyencz-foglalkozás kielégítő sikerrel behozatott. Ami pedig a rendszeres kezelés eredményét illeti, szabad legyen gyárüzleti vállalatom (Micsei és Ráth ezég) által tavasyámban a világtárlaton kiállított magyar szalmafonatok éremmel való kitüntetésére hivatkoznom. A kiállított fonatok a szakértők figyelmét el nem kerülhették; fehérségük, fényük s egyéb, a kereskedelemben nagy becscsel biró tulajdonaiknál fogva a legkeresetebb fonatfajokkal méltó versenyzőknek ismertetvén fel. Mindezeket előrebocsátva, ime röviden indítványom. A népnevelési kérdéssel kapcsolatban határoztasssék el a szalmafonás iparnak, mint népiparnak meghonosítása hazánk mennél számosabb vidékein. Ezen inditványom részletezésének s bővebb kifejtésének csak azon esetben s csak akkor leen a helye, ha az illetékes körökben viszhangra találand. Most csak is általában a népnevelési egyletek, lelkészek, néptanítók, valamint a földbirtokos osztály figyelmét kívántam e közérdekű ügyre irányozni, s megemlíteni, miszerint kívánatra örömest szolgálok bővebb adatokkal, mutatványokkal vagy bármi útmutatással mindazon tisztelt polgártársaimnak, kiknél az ügy iránt jelen igénytelen felszólalásom következtében érdekeltséget kelteni szerencsés voltam. Szabadjon végül ezen, általam a nyilvánosság előtt legelőbb megpendített eszme mentül sikeresebb keresztülvitelére 50 db. aranyat a m. kir. közoktatásügyi minisztérium rendelkezése alá bocsátanom oly czélból, hogy az ösztöndíj képen mindjárt az első évben szétosztassék azon magyarhoni néptanítók között, kik ez ügyet buzgón felkarolván, az eszme valósításához elsők hozzájárultak. Pest, 1868. oct. 30-ikán. RÁTH KÁROLY.* A Deák-kör vasárnap f. évi november hé 1-jén d. k. 5 órakor a kör helyiségében értekezletet tart. — Az V. osztály nov. 2-kán d. c. 10 órakor a szokott helyiségben ülést tart. Tárgy a nemzetiségi egyenjogúságról szólójavaslat. Pest, oct. 31. Az uj „Presse“ hogy pesti levelezőjének, állandóan szerződtetett káromkodásait még valami borzasztóbbal tetézze, fog egy darbot valami a német Leibeigenschaft korából származott régi krónikából, és megiratja azt bánsági levélnek, amelyben jámbor közönségének ama borzalmas históriákat a bánsági németek sorsa gyanánt rajzoljale. E szörnylevél szerint a bánsági német parasztok örömest cserélnének az orosz rabszolgákkal ; földjeiket elszedik zsarnok földesuraik és kis vagyonuk a földesuraik ellen folytatott perekre vész. Csak Torontálban ötvenhat község van igy törvényes védelem nélkül a földesurak kényének átengedve. Felmerült néha egy-egy telepítési terv, de megbuktatták mert a földbirtokos nemességnek rabszolgák kellenek. Kormányföldeket sem kaphatnak bérbe, mert a „schmierolni“ tudó nagyobb bérlők kapják meg azokat olcsóbban, s igy a szegény német parasztoknak nem marad egyéb hátra, mint a koldulás, mert a rabló mesterséget a magyaroknak kell átengedniök. Ily szörnyű dolgok történnek Magyarországon az új „Presse“ szerint. S mindezt, ellenzéki lapjaink közül, a „Magyar Újság“, mint „figyelemre méltó czikket“ minden megjegyzés nélkül, a „Hazánk“ pedig olyan forma megjegyzéssel hozza, hogy itt fejtsen ki buzgalmat a hivatalos sajtó és ezt a dolgot világosítsa fel, mert a nemzet nem érdemli meg, hogy a kormány mulasztásai vagy botlásai miatt ő legyen a külföld gúnyjának tárgya. Mi ugyan nem tudjuk, hogy a „Hazánk“ teljes felvilágosítására, mily mértéke volna szükséges az ő „hivatalos sajtója“ buzgalmának, hanem azt tudjuk, hogy ha a „Hazánk“ egy kissé •) A Micsei és Ráth-féle cég főnöke. Szerk. Több figyelemmel a tudósítás, és kevesebb figyelmmel „a kormány botlásai iránt“ olvasta volna is ama levelet, minden idegen felvilágosítás nélkül egyszerűen saját érzelmi eszközeivel is ráöhetett volna, hogy az nem lehet egyéb közönséges mystificatiónál. A „Press“ maga is contractualistákat emleget, a kik köztudomásúlag nem tulajdonosaiköldjeiknek, hanem csak egyszerű bérlők, a kik Földjeiket bizonyos meghatározott tartamú időre birják s igy természetes, hogy a bérlet határidejének lejártával földjeiket visszaadni tartoznak. Nem ismerjük ugyan a „Presse“ levelezője által említett speciális eseteket, de magából a levélből is kitűnik, hogy ily contractualista ügy foroghat szóban, mert a levél szerint a parasztok pereiket vesztették el, ami másképen meg nem magyarázható. Ez annál valószínűbb, mert hasonló esetek már többször fordultak elő a Bánságban, s így különösen 1861-ben, midőn a szabadságot sokan úgy értelmezték, hogy most már azon a föld, melyet eddig béreltek, tulajdonukká vált, a bérlők több helyen megtagadták az évi bér fizetését, minek következménye természetesen az lett, hogy a földbirtokosok is felbontották a megszegett bérszerződést. Ilyenkor azután természetesen elvesztették a parasztok pereiket, hanem, hogyan írhat egy komoly lap olyant, hogy 56 község áll a törvény oltalmán kívül, mikor másik sorában maga azt mondja, hogy a parasztok a törvény vagyis per útján üttettek el alaptalan követeléseiktől. Lehet, sőt valószínű, hogy ilyetén szerződések felbontása egyik vagy másik félnek zokon esik , és vélt vagy valódi jogait sérti, de tudomásunk szerint Ausztriában sincs egyéb út a jogok érvényesítésére mint a törvény útja, amit bánsági parasztok is használtak; avagy talán a „Presse“ hazájában a magánszerződésekbe is a kormány és országgyűlés vannak hivatva belemarkölni. Szükségesnek tartottunk ennyit megjegyezni, mert nem akarjuk, hogy ily roszakaratú mystificatiók által a külföld és még saját ellenzékünk is (amint a „Hazánk“ és „M. Újság“ példája mutatja) oly véleményt alkosson hazánk felöl, mintha nálunk még rabszolgák, vagy akár csak jobbágyok is volnának , és mintha egyetlen magyar polgár is a törvény oltalmán kívül állana. Amit a levél a kincstári földek bérbeadásáról ír, az legalább is nehezen érthető, miután — tudomásunk szerint — a kincstári földek nyilvános árverés útján adatnak bérbe, és így azok bérléséből senki kizárva nincsen. Az erre vonatkozó vád tehát, amint látszik, szintén csak koholmány, koronája a többinek. Hogy az új „Presse“ ezekkel nem akar egyebet elérni, mint hogy hazánkat a külföld előtt — nem tudjuk kinek érdekében — gyalázza és befeketítse, hanem ezúttal többet elért, mint amennyit maga is akart, mert nem csak külföldi olvasóit, hanem még saját ellenzékünket mystificálta is Bécsi dolgok. Mint lapunk tegnapi számának esti kiadásából tudják olvasóink, a delegácziók nov. 12-ére összehivattak.. Erre vonatkozólag a hivatalos „Wiener-Zeitung“ még egy legfelsőbb kéziratot közöl, melyben Beust báró értesittetik a delegációk összehivatásáról s egyúttal felszólittatik, hogy az előterjesztéseket készítse el. A védrendszeri bizottság munkája vége felé jár; a §-ok sok vitával egymásután elfogadtatnak, s a módositá ok, melyek itt ott megejtetnek lényegtelenek, így p. o. az, hol a javaslat azt mondja, hogy a kispapok szabadságra bocsájtandók, a minisztérium hozzájárulásával oda módosíttatott, hogy szabadságra bocsájthatók, ami a végeredményt nem alterálja. Az alkotmányi bizottság folytatja a kivételes állapotra vonatkozó, általunk is közlött 3 pontba foglalt javaslat vitatását. Azon pont, mely a kormány eljárását correctnek mondja, élénk és érdekes vitát keltett. G iskra ecsetelte a cseh állapotokat s kimutatta, hogy megkísértették Csehországban formális passiv ellentállást szervezni tömeges adó megtagadások stb. által, s utalt a cseh lapok magatartására a dolgokkal szemben. Grobholszki nem akarja ugyan tagadni, hogy a kormánynak az utolsó pillanatban joga volt úgy intézkedni, ahogy intézkedett, de tagadja, hogy a kormány correcte járt volna el. Csehországban két nemzetiség üldözi egymást s a kormány az egyiknek pártját fogja. A népet ingtiki az, hogy sok sajtóperben a felsőbb biróság az elsőbíróság ítéletét még súlyosbítja. A német lapok kíméletlen hangon írnak a csehekről s mégis a cseh lapok függesztetnek fel. Banhaus és Gross saját tapasztalatuk nyomán festik a cseh állapotokat és igazat adnak a kormánynak, szintúgy Schindler, ki a német lapokat védi Grocholszki támadása ellen. — Zemialkovszki Gross azon indítványa ellen kel ki, hogy mondassák ki, miszerint a kormány eljárása igazolt. Megjegyzi, ha a kormány és a sreidiszát az autonóm törekvéseket több figyelemben részesítik vala, tán soha sem leendett szükség a kivételes állapot kihirdetésére. Gskra utal arra, hogy nem a mostani kormány teremtette ez állapotot Csehországban, hanem készen találta, s hogy az ellenállás bizonyára nem fejlődött volna ki ily mérvben, ha nem volnának jelentékeny elemek egyesülve a csehekkel, melyeknek az osztrák alkotmány nagyon is szabad. Egy felolvasási netanova programmja. Korunk a tudományosság korszaka. A legprózaibb államférfi is megismeri, hogy a tudomány hatalom , a legábrándozóbb hazafi is látja, hogy a szív nem elég a haza mentésére, hogy ezt csak az ész eszközölheti. Ilyen korban el nem maradhat a nő azon pályán, melyen a férfinak előre kell haladnia, — a nő feladata nem lehet tovább vinni a tudományt, vagy azt egész kiterjedésében felfogni; szükséges azonban, hogy megismerkedjék azon eredményekkel, melyeket a tudós fáradalmas tanulmányaival kivívott, szükséges, hogy megértse mindazt, mi a szellemi világot mozgásban tartja. Ezen czél lebegett alálkottnak szeme előtt, midőn hazánk néhány kitűnő szaktudósát felszólította, fordítsa figyelmét honleányainknak némi részben elhanyagolt nevelésére és segítse azon szándék kivitelében, hogy a felserdült női nemzedéknek alkalom nyújtassék magasabb kimivelésre,sőt fiatal családanyáinknak is nyíljék alkalmuk biztos vezérfonált nyerni, melynek segélyével a komolyabb tudományokban együtt haladhassanak a korral. Ezen eszme reményen felüli buzgalommal karoltatott fel a társaságok különböző köreiben, úgy hogy valósítása nem többé puszta óhajtás, hanem bevégezett tény. Alólírott szerencsés volt megnyerni a nevelésügy miniszter, báró Eötvös József ő excellentiája pártfogása mellett gróf Andrássy Gyulát,é ő excellentiája ígéretét, hogy ezen vállalat védnökségét kegyes lesz elvállalni. Pulszky Ferencz szavát adta, hogy a miveltség történetéről tizenkét felolvasást tartatt, Rónay Jáczint magára vállalta a geológia szakmáját, Gyulai Pál a magyar és Szász Károly a világ irodalom történetét, Xantus János az állattant, Henszelmann Imre a művészet történetét, Szilágyi Sándor a magyar történetet vállalta fel, s reményünk van, hogy a természet- és vegytant Tban Károly adhatja elő : mindez érdekes tárgyak e szerű, szakavatott kezekre, országos tekintélyek vezetésére vannak bízva, s így kétség nem merülhet föl, hogy mi a külföldön annyira el van mindenfelé terjedve, fővárosi lelkes hölgyeink részéről is szükségessé fognak válni téli összejöveteleink, hol a magasabb miveltség után vágyó, emelkedettebb női szív kielégítést és tápot találand. A rendes heti tárgyak következő napokra a órákra osztattak föl: kedden, délután 3-tól 4 óráig Rónay Jáczint adja elő a földtant, 4 órától 5-ig, Henszlmann Imre a művészet történetét. Csütörtökön 3-tól 4 óráig Pulszky Ferencz tartja felolvasását a műveltség történetéről, 4 órától 5-ig Gyulai Pál ismerteti a magyar irodalomét. Szombaton délután 3-tól 4 óráig Szilágyi Sándor a magyar történet ismertetését adja elő s 4-től 5 óráig Szász Károly a világirodalomét. A többi tárgyak előadási ideje még nincs ugyan meghatározva, de ez a hallgatókra nézve különbséget nem tesz, miután a felolvasási napok s órák ugyanazok maradnak : kedd, csütörtök és szombat, s mindig 3-tól 5 óráig. Koránkint a zenéről is lesznek felolvasások, s ha csak tehetjük, a tél folytán egyszer vagy kétszer egyik ismert művészünk vezetése mellett, zenészeti előadást is rendezünk. A tanfolyam mindig csak ősztől tavaszig tartana, s az idén folyó évi november hó 17-kén veszi kezdetét. — Minthogy egyes előadott tárgy külön bevégzett egészet fog képezni, mire a félévi tanfolyam letelik, hogy minden hallgató tiszta és teljes fogalmat nyerhessen minden tárgyban Ennélfogva nagyon kívánatos, hogy kezdetétől fogva részt vegyen mindenki a hallgatásban. Tanóra havonként legalább 24 lesz , fizetési díj havonként 15 osztr. ért. forint. Hogy azonban a felolvasások hallgatását ne csupán a vagyonos családok tagjai, hanem részben legalább élvezhessék általában a mivelt osztályok fiatal anyái , kisasszonyai is, hogy ez utóbbiak a társaságok minden köreiből, mintegy neveltetések kiegészítését nyerhessék kitűnő szaktudósaink kezéből,azokat, kik tanulni s tudni vágynak, de anyagi képen talán nem könnyen nélkülözhetnének havonként 16 frtot, szívesen elfogadjuk aláírókat, ha például két vagy három nővér, vagy jó barátnő felosztja egymás között a tárgyakat, s külön-külön hetenkint egyik is másik is, három vagy két órát hallgat meg, s így ketten vagy hárman fizetnek együtt 15 frtot havonként. Ennyi kedvezést, különös tekintetből a kevésbbé vagyonos családok iránt, örömmel megteszünk, de harmad, vagy fél aláírást, vagyis ily aláírót a nélkül, hogy a társnéról vagy társnékról jó gondoskodott volna, el nem fogadhatunk; annyival inkább, mert aláírni, ha ketten vagy hárman lesznek is, csak egynek nevét lehet, s belleti jegyet is csak hárman vagy ketten kaphatnak egyet, melyet egymás között felváltva használhatnak, egyik minden kedden másik minden csütörtökön, s a harmadik minden szombaton. Kik magukat mint hallgatók előre aláirni kivánjk , s nincs birtokukban aláírási iv, sziveskedjenek alálírottnak lakásán tenni azt, hol a felolvasások tartatni fognak: országút és hatvani utcza sarkán, a Zrinyihez czimzett házban, II. emelet, 6. szám. A felolvasások mindig alólirottnak jelenlétében s felügyelete mellett fognak tartatni. Az aláírás egész félévi tanfolyamra kötelez. A fizetések minden hónapban előre történnek. Pest, oct. 27-én 1868. Vachott Sándorné