Pesti Napló, 1868. november (19. évfolyam, 5466–5490. szám)

1868-11-08 / 5472. szám

, Pest, nov. 7,1868. Újabb idilben akárhányszor szóltunk azon tervekről, a­melyek hazánk délke­leti határain, Romániában ellenünk ková­­csoltatnak, és hogy ha ismételve is készek vagyunk azokra­ vi­sszatérni, azt azért tesz­­szük, mert meg vagyunk győződve, hogy ama fondorlatok csak akkor válnának reánk nézve veszélyesekké, a­midőn róluk figyelmünket csak egy pillanatra is elvo­­natni engednék. Nem félelem szól belőlünk, mert hisz mikor volt szegény a magyar nemzet éle­­tére törő ellenségekb­e és mégis fért-e va­laha szívéhez a félelem vagy kislelkűség érzése, de kicsinyes veszekedés és ellen­szenv sem tolmácsolja szavainkat, mert ezt méltatlannak tartjuk önmagunkhoz ily komoly kérdésekben. H a mi bennün­ket szólni kés tét, a­mi folytonosan a „Caveant con­nies“ intő szavait adja aj­kunkra, az nem egyéb, mint éber őrködés a nemzet sorsa felett; éber őrködés, a­mely sem nem nagyítja , sem nem kicsinyi, de folyton mérlegeli a fenyegető veszélyt és minden pillanatban készen áll azzal szembe szállani. Ez az, a­miért szorgalma­san feljegyezünk minden fenyegető jelen­séget , minden ellenséges hangot, a­mely az ellenünkben oly siralyo­s szerepet vál­la­lt Romániából hozzánk áthallatszik. Van ugyan egy magyar lap is, a „Ma­gyar Újság“, a­mely ezen kérdést úgy­szólván a­z egész európai sajtóval ellen­kező és legfelebb az egyetlen „Nordd. Alig. Zig“-gal, Bismark úr közlönyével megegyező értelemben fogja fel és a­mely bizonyára magasabb érdekekből, a jelen feszült helyzet okát épen nem a román kormány ellenséges politikájában, hanem a magyar nemzetben , különösen annak 67-t törvényeiben keresi. De ki ne moso­lyogna ezen? Ki ne mosolyogna, midőn a „Magyar Újság“ mindenesetre tettetett, de azért igen nagy komolysággal így szól: „A magyar nemzet bizalmatlan román szomszédaink iránt. Bizalmatlan a daco­­romániai ábrándok miatt, melyek időn­ként nyilatkoznak egy-egy hirlapi ve­­zérczikkben, egy-egy költeményben. A nemzeti felhúzu­lásnak eme nyilatkozatai­ból Magyarországon aztán rendesen nap­lármát ütnek az­ok , a­kik a magyar­nak épen oly kevéssé őszinte barátai, mint r rom­ánoknak. A románok viszont bizalmatlanok a magyar nemzet iránt. Bizalmatlanok azon nyugtalanító gondolat miatt, hogy a ma­gyarok elősegítik s anyagi erejökkel is támogatják az osztrák politikát, a­melyre általános hit Európában, hogy kelet feli hódítási célzatokat táplál.“ Bizonyára lehetséges,hogy a románok, va­gyis a jelen román kormányférfiak, és azok pártja, mert inkább csak ezekről van is szó, a legjobb barátaink és csak azért hara­guszunk reánk, hogy Ausztriával szövet­keztünk és „közös ügyeket csináltunk.­ Hanem azt mégis bajosan hiszem, hogy ez a harag csak azon félelemből szárma­zik, hogy most már mi az osztrák politi­kának keleti hódítási c­élzatait támogatn fogjuk,­­ inkább támadt az a gyűlöle azért, mert most már magunk is tudjuk magunkat védeni, de még Ausztria álta is támogattatunk a dákoromán párt „nyu­gati“ hódítási tervei ellenében. Vagy talán csalódunk, talán mégis­­ fenyegetjük a románokat, talán mégis el félnek mi tőlünk, miután mi csakugyan nem akarunk tőlük félni ? Lássuk ! A román kormány épen most, miből mi a nemzetiségi kérdés megoldásánál kétségkívül nem kényelmes munkájává vesződünk, közölteti Kossuth, Klapka , Teleki manifistumát, abból a dunai con­foederationalis időből, amidőn menekült­jeink az osztrák absolutismus ellen vak méltó gyűlöle­tkben hazánk megváltásé­ért nagyon sokat, még Erdélyt is, sőt ta­lán a menyországot is koczkára tettél volna. Ez okmány közlése talán válasz : mi fenyegető politikánkra? Egy másik okmányt is közöltet épp most lapjaiban a román kormány. Ez egy tavai kert és állítólag több nevezete­s­ er­délyi romántól „a román ügy hatalma védnökeitől“ származó memorandum, mely elég legális ugyan „az osztrák mo­narchia“ iránt, de annál legálistalanabb Magyarország iránt, a­mely a szebeni or­­­a­szággyűlést törvényes képviseletnek , az erdélyi uniót jogtalannak kiáltja ki, a­mely a 48-ki polgárháborút a magyar oligarchia zsarnokságának és a román nemzet barbár üldöztetésének tulajdonítja, és a­mely végre így szól: ,,Azt hiszszük, hogy nem csak az osztrák monarchia megszilárdulása, de a keleti kérdés meg­oldása érdekében is Erdély nagyfejede­lemségét nem szabad továbbra is elha­nyagolni annak veszélye nélkül, hogy még olyanabb dolgok ne lepjék meg a világot, mint a­milyenek az 1848-iak vol­tak. Erdély nélkül Bécs, mint a monar­chia fővárosa, nincsen biztonságban, de a bántalmazott és az orosz uralom alatt levő Lengyelországként jogaitól megfosztott Erdély mellett jövő biztonságáért mi sem keze­skedik. Erdély elnyomatása, a romá­nok elleni régi és lángoló nemzeti gyűlö­letből származik.“ Továbbá addig, a­míg Erdély nagyfejedelemség kielégítve nincs, az egyesült Románia sem nyu­­godhatik meg, mert az is izga­­tottságba jön minden politikai vagy társadalmi elégedetlen­ségből származó mozgalomnál, mely időről időre Erdélyben ki­törni fog.“ Erdély kielégítését pedig más nem eszközölhetné a memorandum kívánalmai szerint, mint az unió megszün­teté­se, a szebeni országgyűlés sat. Ez az okmány a ,,M. U.“ szemeiben talán szintén azt bizonyítja, hogy mi fe­nyegetjük Romániát és hogy a román kormánynak oka van attól tartani, hogy mi Austriának hódítási politikáját, támo­gatnék ? Végre, hogy még világosabbá tegyük a román biza­matlanság természetét, idézzük a román kormány egy­ik lapjának a „Sentinellának“ Erdélyre vonatkozó sorait, a­melyekkel az egy román ellen­zéki lapnak egyik csikkére válaszolt. A Tromp. Carpatiloru, ez ellenzéki lap erő­teljes szavakban mondta el, hogy nem a magyar nyomja el a r­ománokat, hanem az orosz Bessarábiában, a­honnét csapatostul hajtatik el a ro­mán nép távol vidékekre, és hogy a román kormány ezért ne is Erdélyt emleges­se, a­mely soha sem volt az övék, hanem Bessarábiát, a­melyet 50 év előtt rabolt el az orosz Romániától, mert Bessarábiában van a veszély és ,,a­­ muszkák azok, a­kik a román nemzetisé­get veszélyeztetik és nem a magyarok “ ! Ezen támadásra felel a román kormány fent idézett lapja és egész alapossággal a következőleg bizonyítja be, hogy miért kell a románoknak Erdélylyel és nem Bes­­sarabiával foglalkozniok. „ 1.Mert Bessara­­bia csak egy talpalatnyi föld a Kárpátokon túli Romániához hasonlítva. 2. Mert a ma­gyarokkal képesek vagyunk megküzdeni, mig a muszkák ellenében ez gyermekes­­ agyrém volna. 3. Mert Erdély hiv min­­d­két, és sóhajtozik utánunk. Bessarábia pedig épen Boliacu úr lapjában (a „Tromp, Carpatiloru“-ban) nyilatkoztatja ki egy bizonyos Cerescu által, hogy ő szereti a­­ muszkát at (?) és nincs szüksége Romá- I­niára. 4. Mert mi Erdélyben szükség ese­tében a román nép közt ezer vezetőre is találunk, kik képesek megérteni a román egység magasztos eszméjét, míg Bessara­­biába ily vezetőket csak ezentúl kellene , képeznünk. Id­e — folytatja a „Sentinel­­la“ — miért háromszoros hazaárulás a jelen pillanatban elvonni a szabad Ro­mánia figyelmét Erdély szenvedéseitől Háromszoros hazaárulás, magunkat egy nagy és biztos győzelemtől megfosztani egy csekély és lehetetlen hódításért. Ha­­­­zaárulás a „Trompeta“-ként azt kiabálni , hogy : Erdély nincs veszélyben! Ro­­­mánia soha sem bírta Erdélyt! A magya­rok nem fenyegetnek! Jó szomszédaink a vitéz magyarok ! így csak egy Falstaff csak a hasának élő ész és szív, csak ölt­­ lény beszélhet, a ki magát egy magyar túrós bödönért és az egész román nemze­tét egy palac­k tokajiért eladja !“ Egész terjedelmükben idéztük a „Sen­tinella“ kifakadásait, hogy megmutassuk mily határig terjed az a — „Magyar Uj­ság“-i terminológia szerinti — bizal­matlanság, a­melylyel bizony­os romá­nok irántunk vi­ehetnek. Meglehet, hogy a „Magyar Ujság”­ erre is azt mondja, hogy mindez csat­a egy-egy hirlapi czikk, költemény, pusz­ta szó,“ és koránt sem a román kormány vagy nemzet tényei. Igaza lehet és logi­kája szerint talán csak az volna a romái kormány ténye, hogy ha az hadsereggel törne át hazánk határain és Erdély­bél egy néplázadást idézhetne elő. De ha a „Magyar Újság“ azt tanácsolja a nem­zetnek, hogy ezt előkészület nélkül be­várja és addig önmagát csalódásba rin­gatva, a közelgő fergeteg előjeleit c­sak „egy-egy hírlapi czikk, egy-egy költe­mény“ rovatába sorolja, ha azt hirdeti a „Magyar Új­ág“, akkor ne ringasson másokat és magát­­ azon tévedésbe, mintha ő „m­agyar nemzeti poltika“ képviselője voln­a, mert akkor ő nem a magyar nemzetnek, hanem ellenségeinek érdekeit képviseli. Itt nem használ semmi hazafias szem­forgatás! Az ismert tényekkel szemben hiába mondja hallatlan naivsággal (?), hogy: „Ha mi azt mondjuk román szomszéda­inknak, hogy vessenek véget a Magyar­­ország rovására táplált dacoromániai áb­rándoknak, ők viszont azt kérdhetik, minő biztosítékot nyújt a magyar nemzet arra nézve, hogy a magyarnak pénze s vére egy napon nem fog a románok legjogo­sabb állami s szabadsági érdekeinek meg­támadására használtatni. „Hiában igyekszik, valamely, eszével élni tudó emberrel elhitetni, hogy e baj orvoslása csak „az lehet, hogy állami ön­állóságra törekedjünk. Ha egyszer saját kormányunk által s nem Bécsen át fogunk érintkezni szomszédainkkal, ha egyszer azon helyzetben leszünk, hogy mint ön­­álló állam beszélhetünk velük, legyünk meggyőződve, hogy a viszálkodásnak magv­­t kölcsönösen eltávolítanunk, vagy nemzeti érdekeinkre nézve egymást meg­­nyugtatnunk, és a barátságos viszonyt mindenik fél érdekében szórásra fűznünk nehéz nem leend.“ Nem­ a képmutatáson kívül csak a vak­ság beszélhet így! Nem a mi önálló­­nk, hanem földünk kell a dákorománoknak. Ne­m Ausztriával kötött szövetségünk, ha­nem lételünk bántja őket, és nem is ama szövetség ellen, vagy ha igen, ak­kor ama szövetségben is csak lételünk el­len­ törnek ők. Nem­­ azon politikával, a­melyet jelen­leg Romániában külbefolyás felszínre emelt, mi ki nem egyezhetünk soha. Mé­lyen fájlaljuk e szakadást, mert mi is tud­juk, hogy a román néppel egyetértésre és testvérrel együtt haladásra vagy­unk utal­va. De nem mi, hanem román­ok tértek le a természetes útról és nekik kell onnét visszatérni, nekik kell maguk el­éltaszítani azo­n politikát, a­mely a mi életünk ellen tör, de az ő életérdekeiket is gyökerükben ás­a alá. És mi anélkül, hogy a „M. U.“ ham­u prófétáinak sajátságos rem­ediumaira szo­rulnánk, örömmel nyújtanák kezünket oly politikára, a­mely a jogoknak köl­csönös tiszteletén alapulna és czéljául egymás érdekeinek és haladásának baráti támogatás­át tűzné ki. — Ez igaz óhajtá­sunk és vajha ez óhajtás Romániában is mielőb­b érvényre emelkednék. Addig pe­dig nem tehetünk egyebet, mint hogy vi­gyázunk magunkra és rájuk ! törekvése nem egyéb, mint hogy a kor­ ,­mány vezetése azok kezébe jusson, a­kik akarják is, képesek is a nemzetiségek ér­dekeit kielégíteni.“ A „M. Újság“ tehát elszakad a nem­zeti közvéleménytől, ki akarva­­ a­meny­nyi félt (természetesen Miletics és Mocso­­pártját is) elégíteni. Mit kivánnak a nemzetiségek ? Mi csak két pártot ismerünk, azt, mely az ország integritását nem bántja s azt, mely annak romjain álmodozik egy ra­gyogó jövőről. Az elsőnek készségesen eleget teszünk, a másiknak — kereken kimondjuk, nem lehet eleget tenni, míg e földön egy ember létezik, a­kinek keblében a haza szeretete él. De a „M. Újság“ nem elégszik meg a kormánynyal,s a többséggel. Melyik párt­hoz tartozik hát ? Miután más nem létezik, — igen valószínű, hogy Miletics úrnak akarja azon „Liebesdiensteket“ meghá­lálni, melyeket ez vele tett, mikor a ,,M. Újságot“ és pártját a jövő választásokra melegen ajánlá. Középút nem létezik. De ha a dolog igy áll, elvárnák a „Magyar Újságtól“ hogy más ezegév alatt árulja „Zukunsts“­lőréjét , mert a „magyar“ szó ez esetben csak mystificátio. Ez interpellátiónkra kiváncsian várjuk az egyenes választ s velünk együtt sze­retné a hazai közönség is megtudni,hogy ~ szélsőbal a magyar államjogról bir-e meg valami fogalommal ? Kenezici log&atatn&K ej. Mai imánkhoz l'élh­uh ürlifH vrc Pest, nov. 7.­ ­ Miletics és Mocsonyi letették a bi­zottmányokban azon paragrafusokba sze­dett viziókat, melyeket ők nemzetiségi ja­vaslatnak neveznek. Mély megdöbbenéssel fogadta volna azt a hazai közvélemény, ha íróit rég nem is­meri. De mert jól ismeri, pártjaink nem tettek egyebet, minthogy annál t­űrtöbbel csoportosultak a többség munkálata kö­rül. A phalanx erős és bajosan áttörhető mert minden józan gondolkodású hazai belépett — pártszinezet nélkül. Még a „Hon“ is fölemelkedett a helyzet szinvo­nalára s belátván, mennyire szükséges a Miletics-Mocsonyi párt sajnos tévelygésen rendre utasítani — kijelenti hogy e javas­lat az ő soraiban sem számíthat hívekre Nem is történhetett az máskép, mert azon urak nem kívánnak kevesebbet tő­lünk, mint hogy önkényt tegyük meg azt mit még Bach sem mert rajtunk elkövetni Da aboljuk fel az országot, hazudtoljuk meg históriánkat, mu­gunkat és jelent sül­­ki, hogy mi csak vért szenvedtünk és tűrtünk, hogy újjászületésünk napján férfierőnk teljében a világ szine előtt ön­gyilkosságot kövessünk el. A phalanx erős, mindenki ott van,csak a „M. Újság“ harczol az ellensorokban 253 számában kijelenti, hogy : „a nem­zetiségi kérdést, val­amenyi félt kié­légítőleg megoldani a jelen kormány ab­solute képtelen.“ És hozzáteszi, miszerin Országgyűlési tudósítások. A képviselőház november 7-én tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károly; jegyző Mihályi Péter. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Dobrzánszky Adolf a következő indítványt terjeszti elő : Indítvány. Midőn a keleti egyház román és orosz ajkú híveinek egy része a római egyházzal egyesült, világosan kikötötte az e részben úgynevezett­­ egyesülési okmány tanúsága szerint, hogy ezer­­ egyesülés kizárólag csak némely dogmákra szó­­r iitkozzék, s hogy következőleg a kel. egyház s szertartása és fenyítéke érintetlenül hagyassa­­­­nak, hogy a papság és nép jövőre nézve is sza­­badon választhassa egyházi elöljáróit, jelesül püspökeit, és hogy az egyesült, vág. is gör. kath.­­ egyház s annak papsága mindazon előnyökben részesitessenek, melyek a római kath. egyhá­zat s annak papságát megölelik. Azonban a föltételek egyike sem tartatik meg, a mennyiben a gör. kath. egyház az egyedüli s hazában, mely a vallási és közokt. minisztérium­nál nincs képvis­eve; a mennyiben továbbá az er­­­délyi román m­itropolita kivételével püspökeit s egyházi elöljáróit általában a papság és a nép , jogos befolyásának, illetőleg választási jogának mellőzésével római szentszék nevezi; s a meny- s nyiben ebből kifolyólag más területben jelesül­­ a társasági ügyekben saját egyházi törvényei i­s fenyítéke általában mellőztetnek, sőt rendtar­­tá­s is ha­nyatlásnak indul. M­nrthogy pedig a kétoldalú egyesülési szer­ződés ilynemű egyoldalú megsértése csak az által vált és válhatik lehetségessé, hogy ehhez az államkormány segédkezet nyújt, mit a jelenlegi felelős kormány részrehajlatlan jogér­zületéről fel nem tehetünk, s minthogy másrészt az egyesülési két­oldalú szerződés értelmében minden a dogmát nem érintő intézménye a kör keleti egyháznak egész kiterjedésében alkal­maztató, sőt a jogegyenlőség és viszonyosság el­vénél fogva alkalmazandó a gör. keleti egyház­­­ra is Tiszteletteljesen kérjük a t. házat, méltóztat­nék határozatilag kimondani, illetőleg kötelezi a t. vallás- és közoktatási miniszter urat, hogy a görög-kath. egyház román és orosz részeiben külön megtartandó nemzeti congressusoknak­ szervezése tárgyában mielőbb tvjavaslatot ter­jeszszen elé; s hogy addig is, mig e részben tör­vény hozathatnék, ési közölje saját felelősségi mellett az ilynemű ideiglenes congressusok ösz­szehivását ugyanazon alapon, mely a gör.-kel­­ egyházra nézve már is törvény által el­len fo­gadva. Dobrzánszky Adolf, Vlad Alajos, Medál Endre, orszgy. képviselők. Ezen indítvány felolvasása után L­ó­n­y­a­y Menyhért pénzügyminiszter a bor- és húsf­­­gyasztási adó tárgyára vonatkozó törvényjavas­latok előterjesztését következőleg vezeti be . • L­ó­n­y­a­y Menyhért. T. ház ! Az ezen e folytán hozott adó­törvények, két adónem kivé­telével, minden egyenes én közvetett adóról in­tézkednek, azok érvénye egész 1869. év decem­ber 31-éig terjesztetett ki a szentesített törvé­­­nyek által. Azon két adónem, melynek érvény , csak a folyó év utolsó napjáig mondatott ki:­­ bor- és húsfogyasztási­ adó és a személyes kere­seti­ adó; ezekre vontkozólag tehát kötelessé­gemnek tartom a t. h­.znak a törvényjavaslato­kat benyújtani. A borfogyasztási­ adónál javaslatba hozom hogy az évi bortermel­é 5°i0-re, szőlősgazdává házi szüksége fedezésének tekintetéből adó ab ne vetessék, és hogy ezen adómentes bormen­­nyiség 15 adóig terjedhet. Ez, úgy hiszem, a eddig gyakorla­tan volt szabályoknál kedve­z­őbb, és a terme­­kre nézve méltányos eljárá Továbbá javaslatba ho­z a­­ bor- és húsf­ogyas­tási adó beszedésénél az átutalás elmellőzését és azon nagyobb községeknél, melyek a fogyasz­tási adó beszedése iránt egyezményt létesítenek, a beszedési költségek fedezésére bizonyos ösz­­szeg elengedését. Ezek azon reformok, melyeket a bor- és húsfogyasztási adóra nézve a jelen körülmények közt javaslatba hozni lehet. A­mi a személyes kereseti-adót illeti: az ezen adónem megállapítása alkalmával hozott határo­zat értelme szerint javaslatba hozom a Magyar­­országban létező személyes kereseti-adó-szabá­­lyoknak Erdélyre is való kiterjesztését, és így megszüntetését mindazon dijaknak, melyek Er­délyben védelmi dij, fejadó, pótadó és polgári dij czime, valamint a szomszéd török tartományok­ba legeltetés végett hajtott marhák legelődijja fejében fizettetnek. Mindezen különböző czimek alatti adóztatások helyett be fogna hozatni a Magyarországban divatozó személyes kereseti adó. Hasonlókép javaslatba hozom megszünte­tését azon eltéréseknek, melyek a személyes kereseti adó kiszabása tekintetében Magyaror­szág bizonyos területén, u. m. Bács-, Temes-, Torontál- és Krassó megyékben léteznek. Ez által ismét egy újabb lépés történnék az adók mérvének egyenlősítése felé a magyar korona területén. Ezen intézkedés folytán Er­délyben ugyan a népnek legszegényebb osztálya, mely a fejadó által aránytalanul terhelve volt, nevezetes könnyebbségben részesülend, azonban az államjövedelem ezen czímen csökkeni nem fog, és így a méltányosság azt kívánná, hogy Er­délyben ezen előállandó hiány azon adók eme­lése által pótoltassák, melyeknél Erdély kedve­zésben részesült, de miután a jövő törvényhozás feladatainak egyike úgy is az leend, hogy az adónemeknél létező különbségek lehetőleg ki­egyenlítessenek : ez a hiánynak pótlását jelent i­gen különösen Erdélyre róni javaslatba nem hozom. Midőn ezen két törvényjavaslatot a t. ház asztalára leteszem, azon kérést intézem a t. ház­hoz : méltóztassék elrendelni, hogy ezen kétféle törvényjavaslat mielőbbi véleményadás végett az állandó pénzügybizottsághoz áttétessék. ■ Simay Gergely: T. ház ! A t. pénz­ügyminiszter úr előterjesztéséből körülbelől azt vettem észre, mintha az állam bevételei csak ezen előterjesztett módosítandó kérdések mó­dosításával a többiekre nézve fenntartandók lennének még az 1869 végére is. Nekem közelebbről szerencsém volt Erdélyre nézve az urvámok tekintetében, melyek az állam bevét­eleinek egyik részét teszik, egy inter­­pellációt intézni a t. miniszter úrhoz azon indok­ból, mert az ottani vámállomásoknak újból 3 év­re leendő haszonbérbe adása volt tervezve. Amaz interpellációmra mai napig sem voltam szerencsés választ kaphatni. Hogy másodsor szó­laltam fel ezen tárgy­ban, bizonyosan fontos ag­gályaim lehettek, mit ezennel nyilvánítani is kí­vánok. Ezen igazságtalanság folytán netalán be­állható azon eshetőségnek akartam elejét venni, nehogy miként 1861-ben a nép maga am­az utvá­mok fizeté­st ténylegesen megtagadja. En t.­hát éppen ezen eshetőségnek kívántam elejét venni, de mindenesetre még egy utolsó eszközhöz is kívántam nyúlni; t. i. a 69-ki állam költségvetés alkalmával nézetrokon képv. társaimmal egy ha­tározati javaslatot terjeszteni a t. ház elé, ha hogy nem leszek elég szerencsés ezen interpel­­látionális utón orvoslást nyerni, ezen kiáltó igaz­ságtalanság és sérelem ellen. Lónyay Menyhért pénzügym­.: Azon ülésben, melyben a t. képviselő úr interpellatió­­ját előadta, nem voltam jelen, ennélfogva inter­­pellatiójának tartalmáról ma sem vagyok érte­sülve. De azok után, melyeket elmondani mél­­tóztatott, következőket vagyok bátor megje­gyezni : Az út- és hídvámoknak ezen év végéig leendő fenntartását a törvény megszabta s ennélfogva semmiféle sérelem nem ejtetik sem Magyaror­szág, sem Erdély bármely részén, ha t. i. az ut­vámok beszedése iránt a szükséges intézkedések megtörténtek. Az utvámok megszüntetésének kérdése szoro­san összefügg a közlekedési eszközök,különösen az utak fenntartásának kérdésével , én úgy hi­szem t. hát, hogy e törvényhozás igen rövid tar­tama alatt a ház valószínűleg nem érend rá e kérdésben intézkedni. Egyébiránt a­mi azon észrevételt illeti, hogy e t. képviselő úr úgy van értesülve, hogy az új vámok bérbeadására nézve 3 évre köttettek szerződések, megvallom, erről nem vagyok érte­sülve. De ha így történt is, természetesen csak fentartással történhetett, ha a törvényhozás ez az é­vidvámok megtartását továbbra is rendeli. Elnek az említett indítvány nem közlésé­nek okát kifejtvén, az ülés napirendre tért. Elnök úr kérdése : kívánja-e a ház, hogy Ghyczy Kálmánnak a tegnapi ülésben benyúj­tott indítványa napi­rendre tűzessék, igenlőig döntetvén el, a tárgyalásra a hétfői ülés kitü­­zetett. Más tárgya a mai ülésnek nem lévén, azt a elnök eloszlató. II i v a­l a I o s. Rendelet a görög keleti szerb metropolia cet házi, iskoli és ezekre vonatkozó an­pitványi ügyeinek szabályozna tá­gyában. (Folytatás.) 50. §. A jegyzőkönyvet az elnök, a jelenvi tagok, valamint a jegyző aláírják. Kivonatok légi pecsétje alatt^8 ^ “ ^b*** 1 betekintés végett, elébe terjesztendő. y 1 ° • Ha valamely bizottmányi tag, hiv£

Next