Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)
1869-01-01 / 5516. szám
■ H * |1 - H --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ■ 1 Előfizetés-| **ESTI k 1809-dik év 1M Előzet ■l Egész évre.............................. Fél évre...................................■ Negyed évre..............................■ ifi Egy hóra ...... ■ I A '1 I» 1 Pest, dec. 31. 1808 I I --■ Szelíd polémiák. IjsL )* i* Biií / Hány nagy elme nem ismertetett el, B’lFv- \&y félreismerteték? ■ I* - / 'Hány oly tudós és államférfiu élt, ki ma■Mi4‘ 5a8\n állott a tömeg fölött, s hatni mégsem ■ [ * volt pépes, mert a közvélemény áramlata Wm'/i m másfelé terelte a vágyakat és törekvése■ jf I ;ket, svazon politikai doctrináknak kedve■ |{ L *re^k i melyek leginkább csak az elme kö■vj p népszerűségét s a jellem selejtességét hasz-I I Él:nálhatják czéljaikra. IJ Az is megtörtént, s nem egyszer, hogy a ■ ‘& kor egyes nagy embereiről mit sem tudott, ’ még azok életbe voltak; sőt van még arra ÍM É i;i példa, hogy mint a fossiliakat kiásatja |[ij. természetbúvár, okkép ragadja ki a fe■& IRi'ledésből a kutató történész, az egykor Ky| I Bs szép hivatással bírt honfiak nevét, s mint K ' 1LK|redivivusokat állítja a közönség IjjjK elébe.:II‘ |pfl. Ennélfogva számtalanszor megtörténik, IOTIHI hogy éld és meghal; notabilitások elvei és iPipolitikai irányai fölött erős viták támad RijKannak. Megtörténheti, hogy aki szilándít, V8 'meggyőződéssel küldött nézeteiért, s köt ! lfit vetkezetesen Art el, köpeny forgatónál / V 11' neveztetik, még olyanok által is, kik Bohr Mratt sem voltak példányai sem a honfiúi hű Niépségnek, sem a jellenerőnek s az önérdek Ifi m két, ha csak lehetett közérdekként hangoz ■ 1 A* tattá k, s kikről moldotta Cicero, a nagszónok, hogy: „curait nummulos, hor*' Bj'los, sed non rempubl/cam.“ L j \|K5 Azonban — s ez vigasztalja az embert ■ f ® — hogy azok, kik a nyilvánosság köré ■L JjSra ben élnek és műkölnek, a küzdés alatt/f &fl megszokják küzdésük diját becsesebbnél ■ í I 19 tartani, mint a visszavonulás kényelmeit ■ 1 jffl s erősebb hitök van maguk iránt, mint gyan isitóiknak szeremléjök a megtámad II. PH titán an. f Deák Ferencz, kimk rendkivüli hiva If I.K fását., ambitiótlan nagyságát, és senki ál ■iMB- túl felül nem múlt polgár- erényeit nem 1’; csak hazánk, de az egész polgárisuk világa ismeri, a párt szenvedéyek által nemeg. | 1 Wm szer támadtatok meg , s rendszerint ak | L M| kor midőn a kiegyenlítő müve erősítődét iß|tj jg® nyerte ’ Előre lehetett tehát látni, hogy a kitör H gyezkedés megtörténté«, a reményeiktől veszett pártvezérek nem fogják elmulassá tani tltakozásukat a beégzett tények erében, s a vádaskodás terepe eljátszatilal HÜ így történt. Akadt lap, melyben leáknak az vett« Ifi iat ték szemére, hogy nézetei megváltoztak JTv hogy ő nem az, a mi 6 -ben volt, sah IJL mst, testűt kiegyezkedési mű hiyegesen külön f ■mR közik attól, a mit az előzmények után még „ Uf* tán lehetett várni. Ijí ISmWt A városnak határait vájtére is az egyébj. UM vérmérséke szabja meg, snég pedig gyal ív, IpRfol van változó horizonnal, s megesik néhi uií * 1^1 fi°gy a m‘ kielégített volna az ered H ’mény után óhajtozót, az hlnap a szesz.Tjpiffilyes képzelődés behatása közt annyit csekélylyé törpül, hogy magvetéssel ut, I fittatik vissza. H De fiy kedély hullámlás megbocsáti H ható egyes hypocondriakiB egyéneknél Bl B» de solid jellemű férfiak s különösen pár ■g vezérek által hangoztatva, »ly nemű izg iWVf S t^'a’ melytöl óvakodni szokitt az, ki öné lít ifi F zettel bir, s azon közönségét, mely rá Ili \ £ L támaszkodik, becsülni képe;. rfr lfllw»r ^ Deák-párt, mely az 1 48-iki alape fi alkotmányunkat visszaszereze s uj és nagyj § F» horderejű jogokkal bővité, annál több er Ib il I fog nyerni, melynél kétségaebb jelen eszközökkel fogjják ellenfelei megtámadt R v * felhívás NAPLÓ I folyamára. ési ^ra: ..................................24 forint. . ..... 12 „ ............................ 6 „ . .... 2 Pesti Napló“ kiadóhivatala Ennél fogva, midőn egypár czikében a baloldaliak némely konok állítását, némely insinuatióit Konczkés alá veszeik, némely terveikről igénytelen véleményemet elmondom, azon meggyőződésnek hódolok, hogy pártunk nem szorult ugyan apologistákra, de a baloldal eljárása szükségessé teszi hazánk érdekeinek védelmét oly megtámadások ellen, melyek méltatlanul s talán néha jóhiszeműség nélkül szóratnak reánk. KEMÉNY ZSIGMOND: Az eszközökről. Pest, decz. 31. Ha Mocsáry Lajos úr valóban hiszi hogy „minden eszköz jó, mely a czélhoz vezet,“ akkor veszedelmes összeütközését jó vezérével, Tisza Kálmán úrral, a kgeszti manifesztumában épen az ellenkezőt igyekszik bebizonyitni, felhozván több pártnövelő eszközt, mely a czélhoz vezetne, de mégsem jó. Ha ellenben Mocsáry Lajos ur Tisza Kálmán ur czikkéből a magáéval ellenkező theoriát akarna származtatni, s elvül elfogadni azon mondatot, hogy „nem minden eszköz jó, mely a czélhoz vezet“, akkor ismét csalódnék mert Tisza Kálmán ur az elvet nem is általánosságban dedukálta, hanem csak annyit igyekezett bebizonyítani, hogy „minden eszköz nem jó, még a Deákpárt czéljához vezet." E szerint, ha hazánk igen legális ellenzékének az eszközökről szóló elméletét a két kapacitás deductióiból összesítve akarjuk felállítani, akkor az uj fan körülbelő így fog szólani: „Minden eszköz jó, mely abaloldali czélhoz vezet. Minden eszköz rész, méh a (Deákpárti) czélhoz vezet.“ Nem szeretnők, ha a baloldali jelesei ezen theoriáját valaki bizonyos szent rendtanain elkövetett plágiumnak nevezné. Ami szent testvérek mondása szerint általában a szent czél szentesíti az eszközt. De finom distinctio a saját magunk és mások czéljai között, a már egészen mai baloldal tulajdona. Ezeket egyébiránt csak mellesleg akartuk megjegyezni, mert főczélunk nem egyéb, mint Mocsáry Lajos úrral kezdet eszmecserénket ezen tisztelt alispán és irdirect felszólítására folytatni és befejezni Hanem a kitérés indokolására szabad legyen felhoznunk, miszerint Mocsár Lajos urat mi nem csak czikkeiben ismerjük és szemléljük, hanem egyéb működésében is,és hogy a ,,Borsod“ iránt mitatott államügyészi figyelme, valamint ,,Miskolczi baloldali kör“-be kifejtett keztyűtlen tevékenysége minduntalan eszünkbe juttatja, hogy Mocsár úr az eszközökről szóló elméletét nemcsa felállítja, hanem alkalmazza is. A „Hangban azt mondani: „Dicséret! Egy fényes parliament szabad szó, szabadsajtó, egy kidélyes udvar, stb.“ ez az egyik eszköz, hogy az értelmiség elismerje az ellenzék lojalitását. A miskolczi baloldali kör programmja bán pedig fölkiáltani: „A szenved , haza segélyre hiv!“ — ez a másik eszköz, hogy a megrémült tömeg elismerje az ellenzéki Mocsáry úr megválaszta - tásának szükségét. » A „Hon“-ban azt mondani: „Andrásy több mint Beugt. A király oly szavakat mondott a nemzzetnek, milyeneket Habsburg még nem mondott.“ ez egyik jó eszköz. . A miskolczi baloldali programaiban plig feljajdulni: „Fel lett áldozva hazánk függetlensége. Ezredéves államjogaiból kiforgattatott a nemzet, a kegyelemfillérkép nyerte a közös ügyet.“ — ez a másik jó eszköz. A „Hon“-ban bevallani, hogy „hízelkedik a porosz, a ki alföld rólunk beszél, államunk ismert. Kibékültünk idebent a horváttal, tehetünk a mit tetszik, nincs korlát, nincs akadály, sorsunk önkezünkbe van letéve!“ — ez az egyik; Miskolczon pedig kihirdetni: „a jobboldal, az 1848-diki törvényes alaptól eltérve, az osztrák kormány érdekeit szembetűnőleg támogatta;“ ez a másik. A „Hon“-ban azt mondani: „Özönlik a pénz az ország felé. Paloták emelkednek az ország szívében, a fővárosban;“ ez az egyik, Miskolczon pedig fölkiáltani: „Még a Bach- és Schmerting-rendszer alatt is ismeretlen adózások iszonyú súlya alatt leroskad szép;“ ez a másik. Igen ellenkező eszközök, hanem jó mindegyik, mert czélhoz vezet. Hanem „das Register hat ein Loch.” Vannak eszközök, melyek czélhoz vezetnek, és mégsem jók. Ilyen eszközök azok, melyek nemcsak a czélhoz, hanem azon túl is vezetnek. Ellenzéki czélokra talán jó volt a balközép országgyűlési keveskedése Neme Albert ur megyei izgatása mellett és ime hová vezetett ? Puky Miklós ur leköszönésére. Az „adók súlyával“ űzött manipulatio is egyike a „jó“ eszközöknek hanem eltekintve a politikai moral parancsaitól, melyekre szükségtelen egy Mocsáryt emlékeztetni, nem hiszi-e Mocsáry úr, hogy az ily eszköz, ha nagyobb mérvben alkalmaztatik, valamivel tovább fogna vinni, mint a dolegatio megszüntetéséig ? És ha a „Bach alatt ismeretlen adók” jelszava alatt megtalálnák választani Mocsáry urat a képviselőházba, s ha ennélfogva, — mi nagyon valószínű — sikerülne a baloldalnak kormányra jutni s ha akkor Mocsáry úr is belátná, hogy az ország jövedelmeit egyszerre leszállítani nem lehet, váljon az adóleszállitó után eredő miskolczi baloldali választól midőn a hallgatag ígéretet hallgatagon mellőzve látnák, vigasztalást és megnyugvást találnának-e ama bibliaszerű mozdásban, hogy minden eszköz jó, mely „a képviselőházba vezet?“ És vájjon minő megnyugvást találna mondatban Mocsáry úr politikai lelkiismerete ? Hanem ezek illetlen kérdések, melyeket Mocsáry úr feleletre sem fog méltani Hagyjuk tehát ezeket, és forduljunk azo kérdésekhez, melyekre Mocsáry úr ad feleletet mitőlünk. A „Hon“-ban megjelent újabb czikkének lényege ez : „Áll-e az, a mi Deák bucsuszavaina tartalmát képezi, („hogy nem úgy va még minden, a mint lenni kellene, hanem sokat nyertünk, nagyot haladtunk s ki szerint tovább vihetjük a dolgot), akarok-e haladni a közjogi téren, akartok önálló Magyarországot. Vagy az áll, hog Magyarország soha sem gyakorolt enni jogot, soha sem volt ily biztos alapi fektetve szabadsága, azért ezen kivivő alapot fenn kell tartani, úgy a mit van, minden áron? Ez a kérdés.“ .Igen, áll a mit Deák mondott, s á a másik is, áll mind a kettő“, ez a rő feleletünk. , Áll a mit Deák mond, hogy a mit nim ! befejezve, hogy haladhatunk és halad ■ fogunk, s áll, a mit Mocsáry úr szerit a „meleg hivatalban ülő dis minoru gentium mondanak (hiába, minálunk nem oly könnyű az elsőrendűek közé jutni hogy Magyarország (nota bene a mohát : napok óta) soha nem gyakorolt ennyi jogot, s hogy a kivívott alapot fenn ki tartani, úgy amint van, minden áron Szerintünk e két állítás igen jól f meg egymás mellett, nem képezvén tártról sem akkora paradoxont, mint példa - Mocsáry úr azon merész mondása, hogy a „nem kell delegálna, nem kell közminisztérium“ a lehető legpositives programm. Hogy a két állítás compatibilis, mutat mindenekelőtt az, hogy sem Deák, sem Mocsáry úr nagylelkű szánalmát gerjesztő hívei egyiket a másik nélkül exclusive nem állítják. Az ellenmondás kulcsa egyszerűen ez : „A kiegyezés műve, s ez legnagyobb érdeme, tökéletesbítésre képes, az alkotmányt és függetlenséget, lehet újabb és újabb garantiákkal körülvenni, de épen e jövő érdekében a legfontosabb azok közül, amik még hiányoznak, most nem oly fontos, mint a legkisebb azon reform ügyek közül, melyekre Mocsáry oly kicsinyli szemmel néz alá.“ Ezért kell mindenek előtt az alapot fentartani minden áron, mert ez alap épen elégséges arra, hogy a regeneratio nagy művének biztos falapot és kényelmes tél nyújtson. A nemzetek életében is vannak napi rendek, melyektől ha szólási viszketegből eltérünk, az elnök, az intéző történő szelleme, elvonja tőlünk a szót. Ha a baloldal érti Magyarország nap rendjét, akkor be fogja látni, hogy a kegyezés mostani elintézése után a delegati vagy deputatio kérdése nem igényelne magának előnyt a megyék, az államháztartás, a vallásszabadság rendezése fölött ha a baloldal érti a napirendet, akkor fogja látni, hogy mindennek, ami legközelebb történni fog e nemzet üdvére, attélről kell kiindulnia. Azt kérdezi Mocsáry úr, hogy „rendező vagyunk-e? Az a közös hadsereg azzal honvédségi függelékkel — lehet-e az úgy a mint van, komoly dolognak tekinteni? Azt akarják, hogy foglalkozzun szépen belügyünkkel, mikor nincs még házon tető, s a víz nyakunk közé csurog mihelyt egy kis eső esik. Gyönyörű rendezkedés! Ugyan, tisztelt Mocsáry úr, tegye kezt a szívére és mondja meg, hogyan leszün gyorsabban és jobban rendezkedve a külről fenyegető veszély ellen: ugye, ha megszavazott védrendszert most erélyisen, következetesen és háborútlanul életbe léptetjük, és lehető legrövidebb idő alá 800.000-nyi rendes hadsereget és 12000-nyi honvédséget bírunk lábra állítani; vagy ugye, ha a jövő év második negyedében a védrendszert félrevetjük, új tárgyalásokat indítunk meg a kiíró hadsereg kérdése iránt ? Ugye, ha a monarchia közjogi épültét ily viharos időkben fentartjuk; vagy ugye, ha ez év második negyedben arról kezdünk vitatkozni, hogy az delegativ rész tető, azért le kell bonta az egész házat? Erő kell nekünk, tisztelt urak, erős egészség, melyet a reformmunka gyor és öntudatos megindítása által fogunk els nyerhetni. Ha ezt nem érti meg a baloldal, akki hiába tiltakozik az abdicatio ellen, de valahányszor eltér a napirendtől, a ko szellem hangosan fog közbekiáltani . – áll! i I .. Illetékes helyről felkérettünk a követkes sorok felvételére : „A “Hon“ I. évi 301. szám ■ ban a malitiának és ignorantiának ismét egy „Hon“-hoz méltó példájával találkozunk. 11agyarország önállása tönkre van téve! — terészetesen ez a refram. Történt pedig, hogy „Hon“ neszét vette, miszerint egy osztrák pézügyminiszteri tanácsos a pesti dohánygyárt meglátogatta, s fenyegeti Magyarországot, hogy rettentő ellenség a többi dohánygyárakat se fogja megkímélni. A Magyarország és Ausztria közt kötött, 1867. XVI.zikk által törvénybe foglalt vác - és kereskedelmi szövetség XI. czikkében mondatik: , , „Hogy az egyenlő rendszabályok kezelését az öszhangzat megóvassék, a két fél pézügyminiszterének joga lesz a másik fél vezér , és beszedő hatóságainak ügyvitelébe időről idő beletekinteni“ — a só és dohányjövedék tekintetében. A „Hon“-nak tehát csak ismernie ki 4 lett volna a törvényt, hogy tudja, i r szerint az osztrák pénzügyérnek joga van a n ■ gyar dohánygyárakat megnézetni, s viszont magyarnak az ausztriaikat megvizsgáltatni, s csak egy kissé utána kellett volna járni a 18 tagnak, hogy megtudja, miszerint e jog gyal 3roltatik is mindkét fél részéről. Ez tehát a „Hon“ ignorantiája. A mali I azon insinuatióban áll, miszerint az oszti kormány bizonyos százalékért át készül venni magyar dohánygyárakat, mert ebből egy betű sem igaz. A következő levél intéztetett gróf Zichy Jenőhöz, mint a fehérmegyei kath. autonomaia ügyében alakult állandó bizottmány választott elnökéhez. Vallás- és közoktatási miniszter. Budán, decz. 28. 1868. „Igen tisztelt barátom! „A kath. autonómia iránt még julius 7-én hozzám tett felterjesztésedre azon okból nem írhattam bizonyos és határozott választ, mert hiszen magad is jól tudod, az autonómia kezdeményezése mily körülményekkel volt és van összekötve. Tudod, hogy a kath. püspöki kar módozatot dolgozott ki, mely alapul szolgálandott volna a kezdeményezési tárgyalásnak. E módozat a sajtós közvélemény helyeslésével nem találkozott. Tudod, tisztelt barátom azt is, hogy egyházi s világi férfiak gyűltek össze e tárgyban később, s Deák Ferencz indítványa, mely a kezdeményezés módját állapitá meg, elfogadtatott. „Teljesen igazad van, midőn beadványodban azt mondod, hogy a kath. autonómia ezélszerű s üdvös szervezése egyedül oly elvek szerint létesíthető, melyek a világi hívek jogos befolyását biztosítják E körül forog, igen tisztelt barátom, az ügy sarkpontja, s remélem, hogy a kezdeményezésnél és kivitel körül is ezen elv leszen irányadó. Sokkal jobban tudod, mint hogy külön fölemlítsem, hogy én, mint a kormány egyik tagja, a kezdeményezés körül hivatalból nem léphettem föl. De immár a dolgok folyamatban vannak , s úgy tudom, hogy az újabb operátum elkészülvén, legközelebb Isten segítségével, tisztába jövünk e fontos kérdéssel is. , Fogadd, kérlek, baráti tiszteletem őszinte ki- fejezését, melylyel vagyok híved, , B. Eötvös József, s. k.“ Gróf Mikó Imre és Nagy Péter válasz- tóikhoz kibocsátott nyilatkozványuk bevezeté- sében összehasonlítást tévén hazánk és nemze tünk mostani állapotja s az országgyűlés meg-nyitása előtti közt, igy folytatják : „Akkor egy roskadozó birodalom súlya alatt nyögő országocska valánk, erőszakkal elszakítva , az anyaország kebeléről. Ősi alkotmányunk, jogaink, szabadságunk eljátszottaknak valának kikiáltva, helyökbe ránk erőszakolva egy idegenszerű alkotmány, melyen a czégül kifüggesztett ■ egyenjogúság, anyanyelvünkre fordítva egyenlő szolgaságot jelentett. Az egymásra következett L kísérletekkel úgy jogaiból, mint vagyonából kiforgatott ország, fejdelmi hitleveleink megsemmisítésével, mesterségesen belekényszerítve egy nagy birodalomba, melynek tanácsában idegen nyelven, idegen érdekekből rendelkezett volna felettünk az idegenekből álló nagy többség. Most nem külön ország, hanem egy nevezetes része vagyunk az alkotmányos szabad és nagy Magyarországnak,melynek trónján koronás király ül, a ki a nemzet szine előtt ünnepélyes esküvel fogadta, hogy ha őre lesz az ország alkotmányának, szabadságának és törvényeinek. Kik különszakitva gyengék, a hatalom és önkény áramlatainak martalékul valánk dobva, most mint szerves részei a nagy egésznek, ö velek és általa erősek lettünk, j.j.S kikkel egyesültünk ? „Azokkal, a kik testvéreink, a kiktől elszakadásunkat háromszáz év óta gyászoltuk; azokkal, kikkel mint a múltban, úgy a jövőben is együtt alkothatjuk a magyar állam önállóságát. „A 48-ban kimondott s az alkotmány visszasz állításával újabban is megerősített unió ez országgyűlésen szabályoztatott részletesebben, s lépett ez által a bevégzett tények sorába. „Nem csak mi, hanem azok a társországok is, amelyek sok századon keresztül jóban roszban híven osztoztak az anyaországgal, kölcsönösen a elfogadott és királyi szentesítést nyert törvény 7. alapján megújították a régi frigyet; a múltra is kölcsönösen fátyolt vetve, őszintén nyújtottak 5 jobbot s képviselőik által elfoglalták hely őket , a magyar országgyűlésen. Ez országgyűlésnek jutott részébe, csaknem negyedfél század után, újból helyreállítni szent István birodalmát. 17 „Miután egyesült az, amit azért daraboltak volt szét, hogy leigázhassák, bizton remélhet-Ntük, hogy elég erős lesz megvédni, feltartani 37 és öregbizni visszanyert szabadságát. „E nagy országnak, a magyar birodalomnak , élén nemzeti kormány áll, mely felelős a királyzónak és felelős a nemzetnek. Oly kormány, melynek érdeke azonos a nemzet közérdekével és a mely csak addig állhat, mig bírja a nemzet e bizalmát. 1 „Annyi keserű és nehéz év után ez országgyűlés láthata ismét nem csak nemzeti kormányt, 1. hanem egyszersmind olyat, mely saját többségének kifolyása. 11 „Ez országgyűlésnek sikerült megoldani azt, a’ a mit a pragmatica sanctio csak nagyjában köra vonalozott volt, és a mi épen azért folytonos viszály magvát képezé: a kiegyezkedést királyunk 0. más országaival. „Mátyás király palotája ez országgyűlés folyama alatt lett ismét születéshelye, annyi század óta, az első királyi gyermeknek. Ez országgyűlűlés elé lőnek terjesztve megerősítés végett kilik I országokkal kötött kereskedelmi szerződések 1 I' / ' ' ~ . )