Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)
1869-01-14 / 5525. szám
20. évi folyam. 10-5525 Csütörtök, január 14.1869-Szerkesztési iroda Úri utca 6. szám. II. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI REGGELI KIAD Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre.....................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér s 5 hasábos petitsor 25 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. Előfizetési díja: Egész évre..........................................................................24 forint. Fél évre................................................................................12 „ Negyed évre..................................................................... 6 „ Egy hóra............................................................................2 „ A „Pesti Napló“ kiadó hivatala. Pest, jan 13. 1869 Nyilatkozat. Midőn a 65-ki országgyűlés választási mozgalmai megkezdődtek , találkoztak Pest városának tisztelt polgárai közül többen, kik azon csekély befolyást, melyet politikai pályámon elérnem sikerült, tekintetbe vévén, azon gondolatra jöttek, hogy lépjek fel lipótvárosi követjelöltül. A journalistikai pályával járó gondok, s azon hit, hogy két oly teher, minő a képviselői szerep, s a lapszerkesztési kötelesség teljesítése, erőmet túl fogja haladni, sokáig visszatartóztatott a fellépéstől, s annyival is inkább, mert igen tekintélyes s velem baráti viszonyban álló férfiak versenyeztek a lipótvárosi képviseltetésért. Azonban győzött azon tekintet, hogy a 65-ei országgyűlés, ha véletlen események közbe nem jönnek, főleg közjogi téren fog működni és a kibékülés nagy feladatát oldja meg, míg utódja az anyagi kérdések tapintatos intézésével nyer fontosságot történelmünkben. Ezen feltevés következtében azon nézet fejlett ki, hogy a 65 -i országgyűlésen én vállalkoztam, ha a többség pártfogásában részesülhetek, a képviselőség megnyerésére. Ezen megtiszteltetés forró hására kötelezett engem tisztelt választóim irányában, s annál is inkább, mert alkalmat adott azon óhajtásomnak is kifejezésére, hogy következő országgyűlésen — Lipótváros választói szavazatukat egyesítsék a kereskedelem vagy ipar köréből oly jelöltre, ki anyagi haladásunk terén kiváló hivatása működik, s országgyűlésünknek szakférfiai közt kitűnni fogna. Ezen nyilatkozatot azért tartottam szükségesnek, hogy megköszönve azon bizalmat, melyet önök irántam tanúsítani szíveskedtek, egyszersmind azt is kijelentem, miként ez alkalommal, mint követjelölt általában egy választókerületben sem szándékozom fellépni, s minden gondomat csak arra fogom irányozni, hogy hírlapírói kötelességemet teljesítsem , mely eléggé terhes ugyan, de eléggé jutalmazó is az eredményekben. KEMÉNY ZSIGMOND: Miért hiszszük, hogy többségben maradunk III. Lugo 8. újévkor. A garantia politikai intézmények tartósságában — t. i. tartósságukban addig, ameddig szükséges és kívánatos egyátalján, hogy politikai intézmények tartósak legyenek — mindig csak az lehet, hogy a tényleges viszonyoknak és átalános helyezetnek megfelelnek. Ez esetben csak emezek változása után fognak változni, míg ellenben megállapodásra sem juthatnak, legyenek bár a divatos theoremáknak még annyira megfelelők, mint p. o. két ízben a respublikái formják Francziaországban, melyeknek megerősödésük előtt bukniok kelle, egyszerűen, mivel]] volt r e s p u b- 1 i c a, de nem voltak republikánusok. És ha mi hiszszük, hogy többségben maradunk, mivel a jelen állapotot — de jól distinguáljunk : nem a jelen állapotot deficitjével, dohánymonopóliumával, a szabadelvűségi kérdések megoldatlanságával, hanem igen is a jelen alkotmányt fenn akarjuk tartani . Erősít bennünket e hitünkben nem csak az, hogy ez alkotmány a nemzeti közakarat kifolyása, hanem még inkább az, hogy a nemzeti közakarat és műve megfelel a viszonyoknak,mert különben csakhamar módosulnia kellene. Ez teszi mai intézményeinket állandókká. Mert ha vizsgáljuk létesülésük okát és menetét, látnunk kel,hogy azon, ami törvényes és a nemzet által osztatlanul elfogadott alap volt —• 1848-on — lényeges változtatás nem történt,*) ami történt, azt nem jogosulatlan befolyások, nemzetellenes törekvések, hanem véghez vitték a megváltozott viszonyok, létrehozta azon hatás, melynek eredményét haladásnak, fejlődésnek nevezzük; mert hisz a tényleges haladást és fejlődést soha sem idézik elő újabb abstractiók és doctrinák, újabb argumentumok, hanem csakis azon újabb körülmények, melyek ezeknek keresztülhatolását lehetségesekké teszik. Amit mi tettünk, az nem volt egyéb, minthogy 1848-nak — az alapelvek e proclamatiójának — consequentiáit vontuk és keresztülvittük, alkalmaztuk és érvényesítettük, a újabban kifejlett viszonyokban is, alkalmaztuk új tereken, ahol alkalmazásuk még nem volt kimondva, szóval előre vittük, amaz elvek szellemében haladtunk, és így a 48-as párt mi vagyunk, mert egyrészt mi tágítottuk ki 48-at egykori határain túl, másrészt mi tudtuk megegyeztetni a viszonyokkal, melyek ellenében a gyakorlatban a theoremák mindig a rövidebbet húzzák. Hogy a 67-es alkotmányváltozás valóban 48. szellemének újabb hódítása és egyúttal a változott viszonyoknak elégtételedás volt, mutatta a lefolyt országgyűlés működésének lényege, melyet egy németországi váglap röviden, és hozzátehetjük, hogy szabatosan a következőikben foglal össze : „Magyarország az örökös tartományokkal elválaszthatlanul, de egyedül a dynastia közössége fltal volt összekapcsolva; e középkori és feudál jellegű, mert egyedül a dynastia örökösödési jogán alapuló közjogi viszonyt az országgyűlés a kornak magaslatára emelte, azáltal, hogy a két államnak állandósított érdekszövetségévé változtatta, anélkül, hogy az országnak törvényes állásában gyökerező függetlenségét és önállóságát csorbította volna. Ezt elérte az országgyűlés azáltal, hogy az alkotmányosságot, mely mindeddig érdemileg csak a belügyekre volt szorítva, kitágította a közös ügyekre is. Így tehát az országgyűlés tevékenysége kitűnően constitutionális volt, az volt különben szemben a baloldal ellentétes politikájával, meg a közös ügyeket csak közösen a fejedelemmel és nem az örökös tartományok népeivel, (melyek pedig 48. óta szintén az alkotmány sorompóiba léptek,) akarta elintézni, és ezáltal csakugyan rá is jutott azon kellemetlen consequentiára, hogy amaz ügyek megoldását, melyek felett a két törvényhozás egyezményre lépni nem tudna, a korona absolutiszicus elhatárolására bízta.“**) Tehát kitágrása 48-nak, az alkotmányosság szellemének, s számolás ama nagyfontosságu új körülménynyel, hogy az örökös tartományok népei is önmaguk vették ügyeiket kezükbe, közös fejedelmünk magas szellemű tetszéséből. Hogy valósággal nem történt semmi egyéb, látni fogja mindenki, aki kezébe veszi a 48-diki törvénykönyvet és összeveti mai állapotunkkal. Avagy szivacscsal mentünk e végig az 1848-dik törvénytáblán? Csonkítottuk-e elveit, határozatait ? Úgy tudjuk, két törvény felfüggesztetett, kettő módosítatott. Összesen négy, de amikor ez történt, akkor jobboldal és baloldal együtt szavazott, ezenkívül pedig 48-nak minden betűje érvényben van. Ami módosulás történt, nem csorbítás, hanem növelés volt; életbe lépett a delegátió intézménye; életbeléptetése nem volt egyéb, mint egyszerű consequentia vonás: állandó érintkezésbe lépve, egy állandó jellegű közeget kelle erre állítanunk. A delegátió magával hozta a közös minisztériumot; a gyakorlatiasság a-b-c-jének, egyszerűen az államgépezet meg nem akadásának, követelményét, vajmi szűk hatáskörrel, függésével szoros felelősségénél fogva, és azáltal, hogy tisztán — initiatíva nélkül a törvényhozás terén — csak a szűken körülhatárolt executiva eléggé megkötött orgánuma, vajmi háttérbe szoruló, és egyedül a külügyek vezetése által, melyeket azonban kétfélekép senki sem akar vezetetni jelentékeny — országos minisztériumunk mellett. De a delegáció sem csorbítja 48-at, és legkevésbbé áll, amit rá fogtak egyesülve Schmerling és a baloldal, hogy átalján a Parlamentarismus csorbítja, az alkotmányossággal ellenkezik. A ráfogás egyszerű fogalomzavarból ered ; teljesen igazat adunk a delegáció elleneinek, ha azt mondják, amit így fejezett ki Locke: „A képviselők gyűlése nem ruházhatja a törvényhozás hatalmát másra, mert miután ez a néptől delegált hatalom,azok, akik bírják nem ruházhatják át másra.“*) De tagadjuk, hogy a delegátióknál ilyes valami történt volna, miután a delegátió egyszerű közeg folyó ügyek elintézésére, — közeg, melynek természet, az illető ügyek természetétől függ — de nem törvényhozó testület és a törvényhozás határain kívül áll.**) Ezek által tehát amit 48. adott fenntartottuk egy részt, másrészt elértük ezen felül, hogy államiságunk és függetlenségünk biztosítva van bent, elismerve és elismertetve künn, elértük, hogy a régi „Ausztria“ megszűnt és helyébe lépett a paritáson és egyenjogúságon alapuló egy magyar-osztrák szövetség; elértük, hogy magunk rendelkezhetünk a magunk ügyeiben, elértük jogos befolyásunkat a külügyi dolgokra, elértük a magyar haza integritását. Elértük mindezt oly mértékben a mint, nem hogy összesen, de a mint egyenkint sem birtuk háromszáz év óta. Avagy tán ezeknek corolláriuma miatt kell vala mindezt visszautasítanunk ? Avagy képzelhető-e más út, melyen mindezt olcsóbban értük volna el? Igaz, itt van nyakunkon az államadósság és ennek következtében a folyó közterhek súlya. Ami az utóbbiakat illeti, a baloldalon sem képzelték a gondolkodó fők soha, hogy csökkentetésük ez idő szerint lehetséges volna. ***) Az államadósság arányos részétől pedig akkor sem menekülünk meg, akkor sem, ha végkép külön válunk Ausztriától! Lombardia magával vitte arányos részét Ausztria közadósságaiból Itáliához, és Mexicót, hogy kétséges természetű terhek biztosítását megtagadta, megtámadta Franczia-, Angol- és Spanyolország, és megfizette Mexico tartozását egy hosszú háborúval, idegen uralommal, egy dúló forradalommal. És daczára, hogy így állnak a dolgok, hogy egyrészt a nemzeti közakaratnak, másrész a tényleges viszonyoknak megfelelnek jelen intézményeink, mégsem kell azon rejtélyes jelenség magyarázására, hogy ellenzékünk ez intézmények lerontására törekszik, az ellenzéki viszketeg, a külön érdek etc. vádjaihoz nyúlni. Nem hiányoznak ugyan ezek sem kisebb nagyobb mértékben , de beismerjük szívesen, hogy az egyéni külön érdek csak szórványosan jelentkezik . J elesik e tényező már csak azért is, mivel a baloldali ellenzék mindenesetre súlyában is sokkal respectabilisabb jelenség, mint a minőnek léte egyéni okokban kereshetők lehetnének. Az ellenzéki viszketeg befolyása tagadhatlanul már nagyobb; találkozunk e végzetes jelenséggel mindenütt, ahol hosszas bitorlás és jogtalan uralom megszoktatta a szellemeket, a közkormányt, a közállomány ellenségének tekinteni, és minden bárminemű ellenzéket ez ellen — a zsarnokságból folyó demoralisatió mélyebb fokánál még a rablást is — a hazafiasság színében látni Hogy aztán a distinguálás a dolgok jogos és jogtalan állása közt — vagy az ellenzéki viszketeg kap-e túlsúlyra a bitor rendszer bukta után, az dönt a nemzet sorsa felett, és szánalommal látunk folytonos vergődésben derék jellemű nemzeteket, melyeknél az utóbbi történt. Rettentő példa a spanyol race, úgy a délamerikai kicsiny respublikákban, mint Spanyolországban, hol épen ez oknál fogva a forradalom közzavarra vezetett, ez pedig újabb elnyomásra fog vezetni előre láthatólag. De mi nem csak a nemzet többségét, hanem az ellenzéket is a politikai éretlensége legalacsonyabb fokán fölülemelkedettnek hiszszük, és habár látjuk,hogy szórványosan mindez is előfordul, mégsem keressük ezekben az ellenzék alakulásának magyarázatát. A dolgot magyarázzák egyszerű psychológiai tételek, és a culturhistória, az emberi szellem fejlődésének és haladásának mindannyiszor ismétlődött jelenségei. Vegyük szemügyre az emberi szellem haladásának és művei fejlődésének tüneteit, így rájövünk majd, hogy honnan van egy ilyen tetemes párt ellenkezésbe jutása a nemzeti közakarattal. Ha új tanok, új meggyőződések, a fennálló intézmények változtatását cérzó nézetek vergődnek fel az emberek egy nagyközösségében, nem vergődnek fel a különleges argumentumok folytán, azaz nem a logicának függvényei, ahol csakhamar minden jóhiszemű és tiszta eszű embernek egy véleményre kellene térni , hanem felvergődnek átalános praedispositió folytán mely néha —■ mint náluk — a változott viszonyok, néha a változott culturállapot következménye. E hangulat némelyeknél teljesen egyéni állásuk visszonyaitól függ és ennek utána módosul, mint p. a gyermekkor eszmetársulásai, a környezet, az egyéni vagy családi traditiók, a külön érdek szerint — és olyan természetű, hogy argumentumokhoz nincs semmi köze. Másoknál egészen a lelkűléstől függ mely némely argumentumokra inkább van disponálva, mint másokra. Ez intellectuális jellem aztán megint részint természetes és született sajátságokra, részint a szellemre ható befolyások totalitására vezethető vissza. Hogy az argumentumok nem hozhatnak létre egyetértést, kiviláglik abból, hogy az emberi szellem nem puszta tárház a tudás felvételére, hanem hogy a reá ható eszméket absorbeálja és feldolgozza saját egyéniségéhez képest. Azoknak, kik felfogták ama nagy igazságot, hogy minden gyökeres politikai fordulatot a társadalom szellemi szokásainak változása részben ugyan követi, de részben meg is előzi, azok előtt világos lesz mindez, de világos lesz egyúttal az is hogy ha ama praedispositió eléggé megtestesedett, hogy a változást létesítse, nem kell, hogy legyen, de sőt nem is lehet annyira elterjedt, hogy az előbbi állapot szellemi indokait, az előbbi prae dispositiót végkép elnyomta legyen; csírástól kezdve a fejlődés sok fokozatáig megy át, míg az újítás létesítésének stádiumába lép. De nem kell, hogy e stáddium a szellemek korlátlan uralásának stádiuma legyen már: a terjedés tovább megy és oly lassan, mint a csirázástól az alkotásig és az ellentétes, a régibb áramlat csak lassanként, csak fokozatosan fog elenyészni. Ilyen ellenáramlat a baloldal jelen politikája, mely erejéből már is sokat vesztett, mely már is sok concessiót tett — lásd Ghyczy legújabb beszédét — és mely végre el fog enyészni, nem az által ugyan, hogy az ellenzék elpusztul, hanem az által, hogy poltikája és törekvései egészen más irányt fognak venni úgy, hogy erejét akár újabb nyítások létesítésére, akár tán épen a mostani intézmények erősítésére, tágítására fogja fordítani, aminek elejei szórványosan már is észlelhetők. De ha az előbbi fejtegetések nem minden alap nélküliek, lehetetlen, hogy az ellenzék ereje gyarapodjék, migyen csak ragaszkodik mostani politikájához, arról pedig, hogy az előttünk álló választásoknál többségbe jusson, épenséggel szó sem lehet. ASBÓTH JÁNOS: A magyar írók segélyegylete. A magyar írók segélyegylete igazgatóbizottságának múlt év decz. 30 án gr. Károlyi István elnöklete alatt tartott ülésében a következő nevezetes tárgyak fordultak elő, melyek mind az egylet tagjait, mind a közönséget érdekelhetik : 1. Olvastatott Weisz Bernát levele, melyszerint az egylet e buzgó alapító- és igazgató - tagja születése napján 100 frtot küld az egyletnek, s egyszersmind kötelezi magát, hogy születése napját egész haláláig minden évben igy fogja megünnepelni. Köszönettel vétetett s elhatároztatott, hogy Weisz Bernát urnak e 100 frtnyi adománya, valamint a jövő évbeliek is, mint alapitványok, a tőkéhez csatoltassanak. 2. Olvastatott az 1868-as évfolyam alatt begyült alapitványok jegyzéke, mely a következő : 1. A pesti takarékpénztár újabban 400 frtot, 2. Hamvay Antónia, Pest, 200 frtot, 3. Jakabfy Ágnes, Pest, 200 frtot, 4. Ozoray Árpád, Pest, 200 frtot, 5. Gr. Berényi Ferencz, Nyitramegye, Bodok, 200 frtot, 6. Ludassy Mór, Buda, 200 frtot, 7. Gr. Lázár Kálmán, Pest, 200 frtot, 8. Asbóth János, Pest, 200 frtot, 9. Szél Ákos, ügyvéd, Makó, 200 frtot, 10. Auslaender Simon, Szeged, 200 frtot, 11. Bamberger Samu, Szeged, 200 frtot, 12. Dr. Rosenberg Izidor, ügyvéd, Szeged, 200 frtot, 13. Dr. Batizfalvy Samu, Pest, 200 forintot, 14. Fáik Miksa, Pest, 200 forintot, 15. Horváth Mihály püspök, 200 forintot, 16. Báró Pongrácz Emil, Pest, 200 forintot, 17. Szász Károly, Pest, 200 frtot, 18.Mandl Mór, Pest, 200 forintot, 19. Ipolyi Arnold kanonok, Eger 200 ft, 20. Tisza Kálmán Geszt 200 frt, 21. Ács Károly, Pest, 200 frt, 22. Ghiczey Samu, Pest 200 frt, 23. Haynald Lajos, kalocsai érsek, 200 frt, 24. Madas Károly, Pest, 200 frt, 25. Simor János, herczegprímás 200 frt, 26. Lévay Henrik, Pest, 200 frt, 27. Horváth Boldizsár, miniszter, Pest 200 frt, 28. Csengery Antal, Pest, 200 frt, 29. Lukács Antal, Pest, 200 frt 30. Morócz István, Pest, 200 frt, 31. Göndöcs Benedek czimz. apát, Kígyós, 200 frt, 32. Szathmáry Lajos, Pest, 200 frt, 33. Néhai Molnárffi Ferencz hagyatéka 250 frt, 34. Néhai Gyelmisné szül. Latinovics Czeczilia hagyatéka 1000 frt, 35.Néhai Daray Imre, pesti ügyvéd hagyatéka, 500 frt. Ez alapítványokhoz csatoltattak még az 1868-ik év folyamában a következő rendkívüli bevételek : 36. B. Bánffy Albert úrbéri papírban tett adománya 105 frt frt, 37. Záloglevelek vásárlása által előállott tőkeszaporulat 636 frt 80 kr, 38. Deutsch kiadó koronázási albuma jövedelméből 500 frt, 39. Hangverseny jövedelméből 1000 frt. Összesen 10,591 frt 80 kr. 3. Olvastatik az év díjas tagok jegyzéke, kik az 1868—73 terjedő hat évre évenként 12 frt fizetésére kötelezték magukat: 1. Nagyváradi Ajtay Samu, Szathmár, 2. Bertha György, Rába- Hidvég, 3. Csacskó Imre, Pest, 4. Lukácsy István gazdatiszt, Puszta-Vogyerád, 5. A szekszidi takarékpénztár, 6. A zalavári apátság, két tagsági díjjal. 7. Szeghfy Mór, Pest, 8. Szegfy Mórné, született Kanya Emília, Pest. Megjegyzendő, hogy a fennebb nevezettek a lejárt hat évben is tagjai voltak az egyletnek. 4. Megállapittatott a költségvetés az 1869-ik évre. Biztos bevétel ez évre 10,284 frt 713[4 kr. Ebből mindenek előtt levonandó másfélévi adóhátralék, az 1869-ki adó, kezelési költségek és tiszti fizetések, mi összesen tesz 2950 frt, marad segélyezésekre 7334 frt 7l314 kr. Az 1868-ik évben rendes segélyezésekre fordított az egylet 5460 frt, az 1869-ik évben ezen kivül fordíthat még 1874 frt 71314 krt. Ez alapon megszavaztatott négy özvegynek és hat árvának 1590 frt, s igy az 1869-ik évben fog fordítni az egyletben *) Lásd : Corvin, „Vissza van-e állítva 48.“ **) „A. A. Zig“ decz. 24. *) On Governement, eh. XI. **) Lásd Kemény Zsigmond fejtegedéseit a delegatióról. Pesti Napló, 1867. ***) Lásd Ghyczy beszédét választóihoz.