Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)

1869-01-14 / 5525. szám

20. évi folyam. 10-5525 Csütörtök, január 14.1869-Szerkesztési iroda Úri utc­a 6. szám. II. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI REGGELI KIAD Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre.....................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér s 5 hasábos petit­sor 25 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. Előfizetési díja: Egész évre..........................................................................24 forint. Fél évre................................................................................12 „ Negyed évre..................................................................... 6 „ Egy hóra............................................................................2 „ A „Pesti Napló“ kia­d­ó­ hi­vatala. Pest, jan 13. 1869 Nyilatkozat. Midőn a 65-ki országgyűlés választási mozgalmai megkezdődtek , találkoztak Pest városának tisztelt polgárai közül többen, kik azon csekély befolyást, me­lyet politikai pályámon elérnem sikerült, tekintetbe vévén, azon gondolatra jöttek, hogy lépjek fel lipótvárosi követjelöltül. A journalistikai pályával járó gondok, s azon hit, hogy két oly teher, minő a képviselői szerep, s a lapszerkesztési kö­telesség teljesítése, erőmet túl fogja ha­ladni, sokáig visszatartóztatott a fellépés­től, s annyival is inkább, mert igen tekin­télyes s velem baráti viszonyban álló fér­fiak versenyeztek a lipótvárosi képvisel­­tetésért. Azonban győzött azon tekintet, hogy a 65-ei országgyűlés, ha véletlen események közbe nem jönnek, főleg közjogi téren fog működni és a kibékülés nagy feladatát oldja meg, míg utódja az anyagi kérdé­sek tapintatos intézésével nyer fontosságot történelmünkben. Ezen feltevés következtében azon nézet fejlett ki, hogy a 65 -i országgyűlésen én vállalkoztam, ha a többség pártfogásában részesülhetek,­­ a képviselőség meg­nyerésére. Ezen megtiszteltetés forró hására kötele­zett engem tisztelt választóim irányában, s annál is inkább, mert alkalmat adott azon óhajtásomnak is kifejezésére, hogy következő országgyűlésen — Lipótváros választói szavazatukat egyesítsék a keres­kedelem vagy ipar köréből oly jelöltre, ki anyagi haladásunk terén kiváló hivatása­­ működik, s országgyűlésünknek szakfér­­fiai közt kitűnni fogna. Ezen nyilatkozatot azért tartottam szük­ségesnek, hogy megköszönve azon bizal­mat, melyet önök irántam tanúsítani szí­veskedtek, egyszersmind azt is kijelent­­­em, miként ez alkalommal, mint követje­lölt általában egy választó­kerületben sem szándékozom fellépni, s minden gondomat csak arra fogom irányozni, hogy hírlap­írói kötelességemet teljesítsem , mely elég­gé terhes ugyan, de eléggé jutalmazó is az eredményekben. KEMÉNY ZSIGMOND: Miért hiszszük, hogy többségben maradunk III. L­u­g­o 8. újévkor. A garantia politikai intézmények tar­tósságában — t. i. tartósságukban addig, a­meddig szükséges és kívánatos egy­­átalján, hogy politikai intézmények tartósak legyenek — mindig csak az lehet, hogy a tényleges viszonyoknak és átalános helyezetnek megfelelnek. Ez esetben csak emezek változása után fog­nak változni, míg ellenben m­e­gállapo­­d­á­s­r­a sem juthatnak, legyenek bár a divatos theoremáknak még annyira meg­felelők, mint p. o. két ízben a respub­likái formják Francziaországban, melyeknek megerősödésük előtt bukniok kelle, egyszerűen, mivel]] volt r e s p u b- 1 i c a, de nem voltak republiká­nusok. És ha mi hiszszük, hogy több­ségben maradunk, mivel a jelen állapotot — de jól distinguáljunk : nem a jelen állapotot deficitjével, do­­hánymonopóliumával, a sza­­badelvűségi kérdések megol­datlanságával, hanem igen is a je­len alkotmányt fenn akarjuk tar­tani . Erősít bennünket e hitünkben nem csak az, hogy ez alkotmány a nemzeti közakarat kifolyása, hanem még inkább az, hogy a nemzeti közakarat és műve megfelel a viszonyoknak,­­mert különben csakhamar módosulnia kellene. Ez teszi mai intézményeinket állan­dókká. Mert ha vizsgáljuk létesülésük okát és menetét, látnunk kel,hogy azon, ami tör­vényes és a nemzet által osztatlanul elfo­gadott alap volt —• 1848-on — lényeges változtatás nem történt,*) a­mi történt, azt nem jogosulatlan befolyások, nemzet­­ellenes törekvések, hanem véghez vitték a megváltozott viszonyok, létrehozta azon hatás, melynek eredményét hala­dásnak, fejlődésnek nevez­zük; mert hisz a tényleges haladást és fej­lődést soha sem idézik elő újabb ab­­stractiók é­s doctrinák, újabb argumentu­mok, hanem csakis azon újabb körül­mények, melyek ezeknek keresz­tül­hatolását lehetségesekké teszik. A­mit mi tettünk, az nem volt egyéb, minthogy 1848-nak — az alapelvek e proclamatiójának — consequentiáit von­tuk és keresztülvittük, alkalmaztuk és érvényesítettük, a újabban kifej­lett viszonyokban is, alkalmaztuk új tereken, a­hol alkalmazásuk még nem volt kimondva, szóval előre vittük, amaz elvek szellemében haladtunk, és így a 48-as párt mi vagyunk, mert egy­részt mi tágítottuk ki 48-at egykori ha­tárain túl, másrészt mi tudtuk megegyez­tetni a viszonyokkal, melyek ellenében a gyakorlatban a theoremák mindig a rö­­videbbet húzzák. Hogy a 67-es alkotmányváltozás való­ban 48. szellemének újabb hódítása és egyúttal a változott viszonyoknak elég­­tételedás volt, mutatta a lefolyt ország­gyűlés működésének lényege, melyet egy németországi v­­áglap röviden, és hozzátehetjük, hogy szabatosan a következőikben foglal össze : „Magyaror­szág az örökös tartományokkal elválaszt­­hatlanul, de egyedül a dynastia kö­zössége f­ltal volt összekapcsolva; e kö­zépkori és feudál jellegű, mert egyedül a dynastia örökösödési jogán alapuló közjogi viszonyt az országgyűlés a kornak magaslatára emelte, az­által, hogy a két államnak állan­dósított érdekszövetségé­vé változtatta, a­nélkül, hogy az ország­nak törvényes állásában gyökerező füg­getlenségét és önállóságát csorbította volna. Ezt elérte az országgyűlés azáltal, hogy az alkotmányosságot, mely mindeddig érdemileg csak a belügyekre volt szorítva, kitágította a közös ügyekre is. Így tehát az országgyű­lé­s tevékenysége kitűnően con­­stitutionális volt, az volt kü­lönb­en szem­ben a baloldal ellentétes politikájával, me­g a közös ügyeket csak közösen a fejedelemmel és nem az örökös tar­­tomány­ok népeivel, (melyek pedig 48. óta szintén az alkotmány sorompóiba lép­tek,) akarta elintézni, és ezáltal csakugyan rá is jutott azon kellemetlen conse­­q­u­e­n­tiá­r­a, hogy amaz ügyek megol­dását, melyek felett a két törvényhozás egyezményre lépni nem tudna, a korona absolutiszicus elhatárolására bízta.“**) Tehát kitágr­ása 48-nak, az alkotmá­nyosság szellemének, s számolás ama nagyfontosságu új körülménynyel, hogy az örökös tartományok népei is önmaguk vették ügyeiket kezükbe, közös fejedel­münk magas szellemű tetszéséből. Hogy valósággal nem történt semmi egyéb, látni fogja mindenki, a­ki kezébe veszi a 48-diki törvénykönyvet és össze­veti mai állapotunkkal. Avagy szivacscsal mentünk e végig az 1848-dik törvény­táblán? Csonkítot­­tuk-e elveit, határozatait ? Úgy tudjuk, két törvény felfügge­szte­­tett, kettő módosítatott. Összesen négy, de a­mikor ez tör­tént, akkor jobboldal és baloldal együtt szavazott, ezenkívül pedig 48-nak minden betűje érvényben van. A­mi módosulás történt, nem csor­bítás, hanem növelés volt; életbe lé­pett a delegátió intézménye; életbe­léptetése nem volt egyéb, mint egyszerű consequentia vonás: állandó érintke­zésbe lépve, egy állandó jellegű köze­get kelle erre állítanunk. A delegátió ma­gával hozta a közös minisztériu­mot; a gyakorlatiasság a-b-c-jének, egy­szerűen az államgépezet meg nem aka­­dásának, követelményét, vajmi szűk hatáskörrel, függésével szoros fe­lelősségénél fogva, és az­által, hogy tisz­tán — initiatíva nélkül a törvényhozás terén — csak a szűken körülhatárolt executiva eléggé megkötött orgánuma, vajmi hát­térbe szoruló, és egyedül a külügyek ve­zetése által, melyeket azonban kétfélekép senki sem akar vezetetni jelentékeny — országos minisztériumunk mellett. De a delegáció sem csorbítja 48-at, és legkevésbbé áll, a­mit rá fogtak e­gye­sül­v­e S­chme­rli­n­g és a baloldal, hogy átalján a Parlamentarismus­ csor­bítja, az alkotmányossággal ellenk­ezik. A ráfogás egyszerű fogalomzavarból ered ; teljesen igazat adunk a delegáció elleneinek, ha azt mondják, a­mit így fe­jezett ki Locke: „A képviselők gyűlése nem ruházhatja a törvényhozás hatalmát másra, mert miután ez a néptől delegált hatalom,azok, a­kik bírják nem ruházhatják át másra.“*) De tagadjuk, hogy a delegátióknál ilyes valami történt volna, miután a dele­gátió egyszerű közeg folyó ügyek elinté­zésére, — közeg, melynek természet, az illető ügyek természetétől függ — de nem törvényhozó testület és a törvényhozás határain kívül áll.**) Ezek által tehát a­mit 48. adott fenn­tartottuk egy részt, más­részt elértük ezen felül, hogy államisá­gunk és függetlenségünk biztosítva van bent, elismerve és elismer­tetve künn, elértük, hogy a régi „Ausz­tria“ megszűnt és helyébe lépett a pari­­táson és egyenjogúságon alapuló egy magyar-osztrák szövetség; elér­tük, hogy magunk rendelkezhetünk a ma­gunk ügyeiben, elértük jogos befolyásun­kat a külügyi dolgokra, elértük a magyar haza integritását. Elértük mindezt oly mérték­ben a mint, nem hogy összesen, de a mint egyenkint sem bir­­tuk háromszáz év óta. Avagy tán ezeknek corolláriu­­ma miatt kell vala mind­ezt visszautasí­tanunk ? Avagy képzelhető-e más út, me­lyen­ mindezt olcsóbban értük volna el? Igaz, itt van nyakunkon az államadós­ság és ennek következtében a folyó köz­terhek súlya. A­mi az utóbbiakat illeti, a baloldalon sem képzelték a gondolkodó fők soha, hogy csökkentetésük ez idő szerint lehet­séges volna. ***) Az államadósság arányos részétől pedig akkor sem menekülünk meg, akkor sem, ha végkép külön válunk Ausz­triát­ó­l! Lombardia magával vitte arányos ré­szét Ausztria közadósságaiból Itáliá­hoz, és Mexicót, hogy kétséges termé­­s­zetű terhek biztosítását megtagadta, meg­támadta Franczia-, Angol- és Spanyolor­szág, és megfizette Mexico tartozá­sát egy hosszú háborúval, idegen ura­lommal,­ egy dúló forradalom­mal. És daczára, hogy így állnak a dolgok, hogy egyrészt a nemzeti közakarat­nak, más­rés­z a tényleges viszonyoknak megfelelnek jelen intézményeink, m­ég­sem kell azon rejtélyes jelenség magyarázására, hogy ellenzé­künk ez intézmények lerontá­sára törekszik, az ellenzéki visz­­keteg, a külön érdek etc. vádjai­hoz nyúlni. Nem hiányoznak ugyan ezek sem ki­sebb nagyobb mértékben , de beismerjük szívesen, hogy az egyéni külön érdek csak szórványosan jelentkezik . J elesik e tényező már csak azért is, mivel a bal­oldali ellenzék minden­esetre súlyában is sokkal respectabilisabb jelenség, mint a minőnek léte egyéni okokban kereshetők lehetnének. Az ellenzéki viszketeg befolyása tagad­­hatlanul már nagyobb; találkozunk e v­ég­z­e­t­e­s jelenséggel mindenütt, a­hol hosszas bitorlás és jogtalan uralom meg­szoktatta a szellemeket, a közkormányt, a közállomány ellenségének tekinteni, és minden bárminemű ellenzéket ez ellen — a zsarnokságból folyó demorali­­satió mélyebb fokánál még a rablást is — a hazafiasság színében látni Hogy aztán a distinguálás a dolgok jogos és jogtalan állása közt — vagy az ellen­zéki viszketeg kap-e túlsúlyra a bi­­tor rendszer bukta után, az dönt a nemzet sorsa felett, és szánalommal látunk foly­tonos vergődésben derék jellemű nem­zeteket, melyeknél az utóbbi történt. Ret­tentő példa a spanyol race, úgy a dél­amerikai kicsiny respublikákban, mint Spanyolországban, hol épen ez oknál fogva a forradalom közzavarra vezetett, ez pedig újabb elnyomásra fog vezetni előre láthatólag. De mi nem csak a nemzet többségét, hanem az ellenzéket is a politikai éret­lenség­e legalacsonyabb fokán fölülemel­­kedettnek hiszszük, és ha­bár látjuk,hogy szórványosan mind­ez is előfordul,­­ mégsem keressük ezekben az ell­enzék alakulásának magyarázatát. A dolgot magyarázzák egyszerű psy­chológiai tételek, és a culturhistória, az em­beri szellem fejlődésének és haladásának mindannyiszor is­métlődött jelenség­ei. Vegyük szemügyre az emberi szellem haladásának és művei fejlődésének tüne­teit, így rájövünk majd, hogy honnan van egy ilyen tetemes párt ellenkezésbe jutása a nemzeti közakarattal. Ha új tanok, új meggyőződések, a fennálló intézmények változtatását c­érzó nézetek vergődnek fel az emberek egy nagyközösségében, nem vergődnek fel a különleges argumentumok folytán, az­az nem a logicának függvényei, a­hol csakhamar minden jóhiszemű és tiszta eszű embernek egy véleményre kellene térni , hanem fel­vergődnek átalános praedispo­­sitió folytán mely néha —■ mint náluk — a változott viszonyok, néha a válto­zott culturállapot következménye. E hangulat némelyeknél teljesen egyéni állásuk visszonyaitól függ és e­n­­n­ek utána módosul, mint p. a gyermek­kor eszmetársulásai, a környezet, az egyé­ni vagy családi traditiók, a külön­ érdek szerint — és olyan természetű, hogy argu­mentumokhoz nincs semmi köze. Mások­nál egészen a lelkűléstől függ mely né­mely argumentumokra inkább van dispo­­nálva, mint másokra. Ez intellectuá­­lis jellem aztán megint részint termé­szetes és született sajátságokra, részint a szellemre ható befolyások totalitására ve­zethető vissza. Hogy az argumentumok nem hozhatnak létre egyetértést, kivilág­lik abból, hogy az emberi szellem nem puszta tárház a tudás felvételére, hanem hogy a reá ható eszméket absorbeálja és feldolgozza saját egyéniségéhez képest. Azoknak, kik felfogták ama nagy igaz­ságot, hogy minden gyökeres politikai fordulatot a társadalom szellemi szokásai­nak változása részben ugyan követi, de részben meg is előzi, azok előtt világos lesz mindez, de világos lesz egyúttal az is hogy ha ama pr­a­ed­ispo­sitió eléggé megtestesedett, hogy a változást léte­sítse, nem kell, hogy legyen, de sőt nem is lehet annyira elterjedt, hogy az előbbi állapot szellemi indokait, az előbbi prae dispositiót végkép elnyomta legyen; csírástól kezdve a fejlődés sok fokozatáig megy át, míg az újítás létesítésének stádiumába lép. De nem kell, hogy e stád­­­dium a szellemek korlátlan uralásának stádiuma legyen már: a terjedés to­vább megy és oly lassan, mint a csirázás­tól az alkotásig és az ellentétes, a régibb áramlat csak lassanként, csak fokozatosan fog elenyészni. Ilyen ellenáramlat a baloldal jelen po­litikája, mely erejéből már is sokat vesz­tett, mely már is sok concessiót tett — lásd Ghyczy legújabb beszé­dét — és mely végre el fog enyészni, nem az által ugyan, hogy az ellenzék el­pusztul, hanem az által, hogy po­ltikája és törekvései egészen más irányt fognak venni úgy, hogy erejét akár új­abb nyít­­­á­s­o­k létesítésére, akár tán épen a mostani intézmények erősíté­sére, tágítására fogja­­ fordítani, a­minek elejei szórványosan már is észlel­hetők. De ha az előbbi fejtegetések nem min­den alap nélküliek, lehetetlen, hogy az ellenzék ereje gyarapodjék, migyen csak ragaszkodik mostani politikájához, arról pedig, hogy az előttünk álló választások­nál többségbe jusson, épenséggel szó sem lehet. ASBÓTH JÁNOS: A magyar írók segélyegylete. A magyar írók segélyegylete igazgatóbizott­ságának múlt év decz. 30 án gr. K­á­r­o­l­y­i István elnöklete alatt tartott ülésében a kö­vet­kező nevezetes­ tárgyak fordultak elő, melyek mind az egylet tagjait, mind a közönséget érde­kelhetik : 1. Olvastatott W­e­i­s­z Bernát levele, mely­­szerint az egylet e buzgó alapító- és igazgató - tagja születése napján 100 frtot küld az egylet­nek, s egyszersmind kötelezi magát, hogy szü­letése napját egész haláláig minden évben igy fogja megünnepelni. Köszönettel vétetett s el­határoztatott, hogy Weisz Bernát urnak e 100 frtnyi adománya, valamint a jövő évbeliek is, mint alapitványok, a tőkéhez­ csatoltassanak. 2. Olvastatott az 1868-as évfolyam alatt be­gyült alapitványok jegyzéke, mely a következő : 1. A pesti takarékpénztár újabban 400 frtot, 2. Hamvay Antónia, Pest, 200 frtot, 3. Jakabfy Ágnes, Pest, 200 frtot, 4. Ozoray Árpád, Pest, 200 frtot, 5. Gr. Berényi Ferencz, Nyitramegye, Bodok, 200 frtot, 6. Ludassy Mór, Buda, 200 frtot, 7. Gr. Lázár Kálmán, Pest, 200 frtot, 8. Asbóth­ János, Pest, 200 frtot, 9. Szél Ákos, ügyvéd, Makó, 200 frtot, 10. Auslaender Simon, Szeged, 200 frtot, 11. Bamberger Samu, Sze­ged, 200 frtot, 12. Dr. Rosenberg Izidor, ügy­véd, Szeged, 200 frtot, 13. Dr. Batizfalvy Samu, Pest, 200 forintot, 14. Fáik Miksa, Pest, 200 forintot, 15. Horváth Mihály püspök, 200 fo­rintot, 16. Báró Pongrácz Emil, Pest, 200 fo­rintot, 17. Szász Károly, Pest, 200 frtot, 18.Mandl Mór, Pest, 200 forintot, 19. Ipolyi Arnold ka­nonok, Eger 200 ft, 20. Tisza Kálmán Geszt 200 frt, 21. Ács Károly, Pest, 200 frt, 22. Ghiczey Samu, Pest 200 frt, 23. Haynald Lajos, kalocsai érsek, 200 frt, 24. Madas Károly, Pest, 200 frt, 25. Simor János, herczeg­prímás 200 frt, 26. Lévay Henrik, Pest, 200 frt, 27. Horváth Boldi­zsár, miniszter, Pest 200 frt, 28. Csengery An­tal, Pest, 200 frt, 29. Lukács Antal, Pest, 200 frt 30. Morócz István, Pest, 200 frt, 31. Göndöcs Benedek czimz. apát, Kígyós, 200 frt, 32. Szath­­máry Lajos, Pest, 200 frt, 33. Néhai Molnárffi Ferencz hagyatéka 250 frt, 34. Néhai Gyelmisné szül. Latinovics Czeczilia hagyatéka 1000 frt, 35.Néhai Daray Imre, pesti ügyvéd hagyatéka, 500 frt. Ez alapítványokhoz csatoltattak még az 1868-ik év folyamában a következő rendkí­vüli bevételek : 36. B. Bánffy Albert úrbéri pa­pírban tett adománya 105 frt frt, 37. Zálogleve­lek vásárlása által előállott tőkeszaporulat 636 frt 80 kr, 38. Deutsch kiadó koronázási albuma jövedelméből 500 frt, 39. Hangverseny jövedel­méből 1000 frt. Összesen 10,591 frt 80 kr. 3. Olvastatik az év díjas tagok jegyzéke, kik az 1868—73 terjedő hat évre évenként 12 frt fizetésére kötelezték magukat: 1. Nagyváradi Ajtay Samu, Szathmár, 2. Bertha György, Rába- Hidvég, 3. Csacskó Imre, Pest, 4. Lukácsy Ist­ván gazdatiszt, Puszta-Vogyerád, 5. A szekszidi takarékpénztár, 6. A zalavári apátság, két tag­sági díjjal. 7. Szeghfy Mór, Pest, 8. Szegfy Mór­­né, született Kanya Emília, Pest. Megjegyzendő, hogy a fennebb nevezettek a lejárt hat évben is tagjai voltak az egyletnek. 4. Megállapittatott a költségvetés az 1869-ik évre. Biztos bevétel ez évre 10,284 frt 713[4 kr. Ebből mindenek előtt levonandó másfélévi adó­hátralék, az 1869-ki adó, kezelési költségek és tiszti fizetések, mi összesen tesz 2950 frt, marad segélyezésekre 7334 frt 7l314 kr. Az 1868-ik évben rendes segélyezésekre fordított az egylet 5460 frt, az 1869-ik évben ezen kivül fordíthat még 1874 frt 71314 krt. Ez alapon megszavazta­tott négy özvegynek és hat árvának 1590 frt, s igy az 1869-ik évben fog fordítni az egylet­ben­ *) Lásd : Corvin, „Vissza van-e állítva 48.“ **) „A. A. Zig“ decz. 24. *) On Governement, eh. XI. **) Lásd Kemény Zsi­g­m­o­n­d fejtege­­déseit a delegatióról. Pesti Napló, 1867. ***) Lásd Ghyczy beszédét választóihoz.

Next