Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)
1869-01-26 / 5535. szám
20-0535 Kedd január 26. 1859 20. évi folyam. Szerkesztési iroda Úri utcza 6. szám. II. emelet« E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő« Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Fermiceiek tere 7. szám földszint. Kiadó Hivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, lyubot hordva ! Félévre.........................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. kr. esti kiadás hillenküléseért felilliszités h.ivonkinti .in kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 1 uj kr. Bélyegdíj kütött 30 újkr. Nyílt téri 6 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1869-dik évi fo./simára. Előfizetési érx Egész évre...............................................................................24 forint. Fél évre.....................................................................................12 „ Negyed évre.............................................................................. fia Egy hóra.................................................................................22 . A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 25. 1869 Önámitások. II. A jobboldali férfiak beszédjein és iratain félreismeretlenül meglátszik, hogy meggyőződésből beszélnek és írnak, meggyőződést keresnek, és teremteni törekesznek. Nem térnek ki semmi érv elől, s nem hiszik, hogy eleget tettek lelkiismeretöknek, ha csupán látszatra mondottak valamit, nem törődvén a dolog benső igazságával, csak ha az közönségök ínyére való, s vele magukat és másokat elaltathatták. Az ellenzék e tekintetben legkevésbbé scrupulosus, s neki minden válasz jó, csak tegye meg az óhajtott pillanatnyi hatást. Minek is ott észszel dolgozni, ahol csak a közönség félrevezetése, és a félrevezetettnek segélyével a parlamenti többség megszerzése vezethet czélhoz ? Idézek példákat. A „Napló“ e napokban kikelt az adóteherrel űzött izgatások ellen. A „Hon“ erre azt felelte: Ha roszul tesznek azok, akik az adóval izgatnak, mennyivel nagyobb voszat követtek el azok, kik az izgatószert a nemzetnek beadták. Felek pedig ezt a ,,Honlzépen akkor, midőn az ellenzék vezérférfiai rendrenyilatkoztak, hogy az adónak valami tetemesebb leszállításával nem kecsegtethetik a közönséget azon esetre sem, ha az ellenzék ezért találna érni. A „Hazánk“ bírálva a miniszterelnök sátoraljaujhelyi beszédjét, ennek azon részét,melyben szónok megsemmitő gúnynyal számlálja elő, a 48 mi mindenben nincs visszaállítva, — azzal végtaláló élében megtompithatni, hogy például ha Erdélyben nincs Janka, de nem sincs; ha Faunéban nincsenek horvát csapatk, de ott van Cseh Ede; ha Horvátországgal megvan a béke, ez a béke drága áron szereztetett, s a határőrvidék sorsa mégis bizonytalan, ha az országgyűlés küldöttsége nem zarándokol a relidszáthoz, hogy onnan elutasíttassék, a 48-ks törvényekben sincs az megrendelve, hogy oda kelljen zarándokolnia; s ha végre felállítandó honvédség nem fog azon helyezetbe jönni,hogy a hadsereg ellen harczoljon, az is igaz, hogy ez a honvédség még mindig csak elv, azaz felállítandó,stb. Hát az is válaszkomoly s leyális vezérlaphoz illő válasz ? Az volna tehát a visszaállított 48, melyben ismét egy Btm állana egy vagy sok Jankóval szemben? Ismeretlenek volnának a „Hazánk“ előtt a horvát és fiumei kérdés kényes természetes megoldásának nehézségei? Nem lát semmi abnormitást, semmi megalázó siipkodást abban, ha az ország oly helyzetbe jó, hogy törvény nélkül, sőt ennek ellenére meneszt küldöttséget a reichstáblhoz, s az ez által elutasíttatik? A jobboldal rövid pár év alatt teremtett annyit, mennyit az ellenzék , egymaga eszére hagyatva, egy század alatt nem lesz képes lerontani, Mátyás, az igazságosként beszél-e tehát, ha az okból, helyesebben ürügy alatt zenebonakodik, mert egy más dolog még mindig hátra van, s hogy hára van, talán épenz őnbizalmat ölő s a helyzetet keteszínben feltüntető magatartása okozza? ...........S hirzi-e, igazán hiszi-e maga is, hogy Európa józanabb hatalmasságai a sorkatonasági rendszerből oly hamar térnek át az olcsó honvédelmire, s hogy e józanabb hatalmasságok épen azok lesznek, melyek minket önvédelmi tekintetből első sorban érdekelnek ? Andrássy Gyula azt mondja, hogy a delegátiók legtermészetesebb intézmény két oly államra nézve, melynek közös ügyei vannak, de közös törvényhozásuk nem lehet. A „Hazánk“ erre azt mondja : „A delegatiók értelme az, hogy Ausztria és Magyarország alá van rendelve, látszólag talán nem is egymásnak, de tulajdonképen mégis egymásnak, mert egymás függetlenségét csorbítják!“ Elbájoló egy okoskodás, csak az kár, hogy írója egyúttal nem decretálta : létesíttessék a közös ügyek nem-létezése! Mert amíg közös ügyek lesznek, képzeljünk bármely elintézési módot, azok elintézésében mindig egyetértésre leszünk utasítva, s annyiban mindig meg lesz kötve kezünk, mennyiben egyik fél a másika nélkül nem intézkedhetik, ha mindjárt delegációk helyett maga a két országgyűlés lépne is érintkezésbe egymással. Tekintve ez utóbbi intézési mód természetes czélszerűségét, igen csodálom, hogy az ellenzék eddig elé még nem indítványozta létesíttessék a Lajta jobb- és balpartján egy-egy országos ház, láttassák az el egy a folyam felett vezett összekötő híddal, melyen át a két törvényhozás küldöttségei oda s vissza jár és kelhessenek, igy majd csak nem csorbítják egymásnak függetlenségét, hiszen cak kapacitálgatják egymást, s a szabad járás-kelést csak nem veheti senki is függésnek ! Ha százszót is‘‘mondaná* a „Hazánk“, mégsem lesz igaz. Mintha a delegátióknak törvén mint azokat és azok hatáskörét a az úny szervezte, illetőleg meghatározta, Magolna az értelme, hogy Ausztria és egyyarország alá volnának rendelve másnak, mert csak koordinálva vannak, s már a tény is, hogy közös ügyeiket csak is közösen, és a teljes paritás kikötése mellett intézhetik el, világosan mutatja annak, akinek értelmi látásra van értelmes szeme, hogy amely államok így érintkeznek, azok magukban önállók és függetlenek. A dolog oly világos, hogy szinte restellem a kísérletet, azt még példával is megmagyarázni akarni. Két szomszéd földesur birtokán egy csermely foly keresztül, mely olykor kiárad, majd az egyik, majd a másik birtokából szabit. A baj sok összezörrenésre, sőt violentiára ad alkalmat. Végre abban egyeznek meg, legjobb lesz a csermelyt szabályozni. Megállapítják tehát a tervet és költségvetést, meg a kulcsot is,amely szerint fognak a költségekhez a végzett munka arányához képest évenként járulni. Aztán megállapodnak abban, hogy évről-évre teljhatalmú megbízottakat küldenek ki, kik a végzett munkát megtekintsék, a reá fordított költségeket számbavigyék, a jövő évre javaslatba hozottakat megvizsgálják és az elfogadott kulcs szerint megállapítsák, fentartva maguknak, hogy ha a terv szerint meghatározott munkálatokon felül még mások is mutatkoznának szükségeseknek, vagy a végzett töltések mgrongáltatván, helyrehozásuk új, előre nem látott költségeket igényelne, az esetben a két vállalkozó félnek külön hozzájárulása lesz mindannyiszor kieszközlendő. —■ S kérdem : vesztett-e és mit, és mi által ez intézkedéssel a két földes ur az ő önállósága és függetlenségéből ? Talán mert teljhatalmú megbízottakat küldött ki a számvétel és tétel megállapítására vagy azért, mert ezt czélszerűnek vélte vagy mivel el akarta kerülni az alkalmat hogy szomszédjával, kivel jó barátságban kívánt megmaradni, ő maga közvetlenü összetűzhessen ? Nem az volna-e épen ellenkezőleg a legeclatánsabb megtámadása az ő szabadsága, önállósága és függetlenségének, ha valaki őt ezen szabadság önállóság és függetlenség czímén eltiltni akarná a jogtól, magát mások által helyettesíthetni ? Vagy talán megszűnt a nép szabad, önálló és független lenni, mert maga helyett képviselőt küld az országgyűlésre ? A nép az országgyűlésre minden harmadik évben választ képviselőt, az országgyűlés évenként választja meg delegátusait. S mi különbség a ráruházott teljhatalmat illetőleg a delegátus és képviselő közt!... Úgy véve a helyzetet, amint van,“ folytatja a „Hazánk,“ — „látjuk, hogy vérünk és pénzünk fölött rendelkeznek mások, anélkül, hogy bírnak és gyakorolhatnak azon biztosítékokat, melyeket életérdekeire nézve, pénze és vérére vonatkozólag nem adott fel egy nép sem, ha még oly kicsiny azon terület, melyet nevéről neveztek el.“ — A mennyi szó, annyi vastag mystificatiósNem akarja tudni a „Hazánk, “hogy a megszabott contingens mellett is, az országgyűléstől függ az ujonczozás engedélyezése ? hogy a jog, a háború költségeket, mint mindig rendkívülieket megszavazni, az országgyűlést és nem a delegációt illeti, hogy tehát kezünkben vannak, és a legelső esetben gyakorolni is fogjuk a biztosítékokat mind, melyeket a nemzet pénze és vérére nézve gyakorolnak a vlág többi alkotmányos nemzetei!... Önmagát akarja-e tehát az ellenzék ámítani, vagy oly butának tartja a nagy közönséget, hogy át nem lát szitán, s büntetlenül szórhatja a port rakoskodó szemei közé? . . . Bármint legyen, az önámításra irányzott ezen eljárása, kell, hogy minden jólelkű hazafit gondolkozóvá tegyen ... a prókátort, kinek munkája nincs, és a paradicsom kígyót, mely csábit és rászed, igen találólag alkalmazta a miniszterelnök úr. Aki ürügyet keres, azt mindig talál is, — de én kétlem hogy az ilyen csakis saját szellem erkölcsi erejében keresné, és vetné rememényeinek horgonyát. Pest, január 25. Gróf Andrássy beszéde nem engedi nyugodni Irányit. Nem tudja megemészteni, hogy az a 67-diki egyezményt minden tekintetben s oly annyira tökéletes műnek mondá, hogy azt nemcsak félretenni, de még csak módosítani akarni, oktalanság lenne, oly annyira tökéletesnek, hogy azt más független államok is utánozni fogják. Szerinte ezen felfogás, ezen kijelentés egy új phasiát látszik jelezni a kormány politikájában. „Eddig — így folytatja — azt állította untalan a jobboldal, s ennekvezére Deák Ferencz, hogy a 67-diki egyezmény nem tökéletes ugyan, de hogy az adott körülmények közt annál jobbat, kieszközölni nem lehetett, s vigasztalásul hozzátették, hogy az fejleményképes, vagyis javítható. S íme a jobb oldal kebeléből eredt minisztérium elnöke, most egyszerre az ellenkezőt hangoztatja.“ Megütődve ezen tüneményen, megkérdi a jobboldalt és vezérét, ha ő is ily véleményre jutott,-e? Nem hivatlanul e kérdésre felelni ezértünk e sorokban. Csupán azt akarjuk megmondani Irányinak, hogy gr. Andrássy sehol sem mondta tökéletes műnek a 67-diki egyezményt; ő mint Deák tudja, hogy olyannak emberi műt nem is nevezhető ; azt akarjuk továbbá neki megmondani, hogy Deák sem mondá soha a nevezett egyezményt olyannak, melynél az adott körülmények közt jobbat kieszközölni nem lehetett, de igenis mondá, hogy annál czélszerűbbet, mely helyzetünkben gyakorlatilag is kivihető lett volna, készíteni nem tudtunk. A kettő közötti különbség igen nagy. Irányi sem fogja ezt tagadni, ha csak egyértelműnek nem akarja venni a gyakorlati kivitelt a kieszközléssel. A rábeszélés hatalma sok mindent kieszközölhet, a ki a benne rejlő ellemmondásnál fogva gyakorlatilag mégis kivihetlen marad, így értve Deák nyilatkozatát, tökéletesen talál az gr. Andrássyéval, ki a delegatio intézményét ,soha sem mondá az alkotmány legerősebb biztosítékának általában, de igen is magyarénak különösen; soha sem mondá, hogy a delegatió olyatén intézmény, hogy azt más független államok is utánozni fogják, de igenis mondá, hogy az a legtermészetesb érintkezése mód, ugyan egy fejedelem két állama között, melyeknek közös érdekeik vannak, de közös törvényhozásuk nem lehet, s ki, ha mondá, hogy az hivatva van a jövendőben más országoknak is például szolgálni, csak oly országokra gondolhatott, a minőkre vonatkozva mondotta azt az érintkezés legtermészetesb módjának. A mondottak szerint hiába keres Irányi ellenmondást, a pártnak és vezérének korábbi, s a kormányelnöknek mostani nyilatkozata közt. Mindenik és mindig elismerő, hogy a 67-diki egyezmény nem tökéletes, mert hisz emberi mű; de mindenik és mindig állítá, hogy annál czélszerűbbet, mely helyzetünkben gyakorlatilag is kivihető lett volna, készíteni nem tudtunk. De azért ne vélje Irányi, hogy mi fejleményképtelennek és javíthatlannak tartjuk ezen művet. Javulhat az, de csak a helyzettel. Hiszen maga mondá a kormány elnöke, hogy oly államok, melyek pénz- és véderőre nézve egyenlő erősek, vagy erősebbek a szomszéd államoknál, önállólag szervezik hadi erejüket; olyanok, melyeknek pénz- vagy véderejük gyengébb, mint a környező államoké, másokkal egyesülnek a czélból, hogy közös véderejük elégséges legyen. Vagy teljes önállóságra törjünk-e e téren, míg nincs is meg annak föltétele, veszélyezve így megmaradásunkat ? Ma annyi függetlenséggel bír a 67-diki egyezmény alapján e nemzet, valamennyit megbir, a nélkül, hogy függetlensége — mint ugyancsak a kormányelnök mondá — nem az önállás, de a gyámoltalanság az elhagyottság jellemét viselje. Többet Csak úgy bir meg s enélfogva több után törekedni csak akkor akarhat, ha a világhelyzet megváltozik, s ha közben e nemzet, szellemileg és anyagilag esannyira kifejti erejét, amennyire csak kifejthető az,a jelen alapon. Javulásának e szerint ép azok legfőbb gátolói, kik az alapnak nem kihasználására, de semmisíésre törnek, lelkesedéssel fogadta a főjegyző válaszát e filistiáni beszédre, és ezt mint ilyet szívből jött indulattal éljenezte meg ; aludt azonbannem a lelkesedést, de r. 1. ur lelkiismeretű, hogy oly dolgokat írhatott össze, miknek valódiságát maga sem hiszi, s azzal csak ingerlésre, és az illető olvasó közönség félrevezetésére számíttatott. Bernáth a lefolyt országgyűlés után az ungialok által küldöttségileg kerestetvén meg, a tisztelgők fiatal szónoka jónak látta nagy hangzatú bal beszédjét, egészen az országgyűlés rovására tartani meg, mire az érdemes megtisztelni vélt, diplomatice defavoyálta az illető szónokát, és a legnagyobb elismeréssel szólt az országgyűlés létező vívmányairól. S így akarta észre hozni a „szemen szedett díszes küldöttséget“(Bernáth saját szavai.) Elferdített azon állítás is, hogy a főispán úgy nyilatkozott volna a bizottmányba, hogy az ő pártján van a többség stb. ez egyszerűen nem igaz, valamint a többiekre nézve nem tett úgy, miként azt a r. 1. állítja. Egy bizottmányi tag, Nyitra-Zsámbokrét, jan. Ezen választókerületben az ellenzék hír szerint idősb Tarnóczy Kázmért szándékozik felléptetni a Deák-párt jelöltje, Rudnay István ellen, kinek megválasztatását van okunk biztosan remélni. Sajnálkozva velük mi ezen hírt, mely szerint az ellenzék épen megyénk egy köztiszteletben álló veteránját szemelte ki áldozatul oly számítással talán, miként a személy iránti tisztelet megtántorít elveinkben. De csalódni fog abban, mert mi elveinkhez hiven, fájlalva bár, de minden kitelhető erélylyel készek vagyunk annak megválasztatása ellen működni, kinek személye, a megyénkben leélt érdemdús múltja iránt kegyelettel viseltetünk, jelenben táplált elvei azonban nem kellenek. Többen. Választási mozgalmak. Ungvár, jan. 22. A képviselő választási központi választmány — az első alispán elnöklete alatt — f. hó 21-én tartotta első ülését, melyben egyhangúlag elhatároztatott, hogy a szavazókat összeíró küldöttség, a választókerületi lakók kényelme, és minden demoralisatióra tért engedő alkalom kikerülése szempontjából, ambuláns legyen, így a felvidéki és szobránczi kerület választói háromhárom, a kaposi és ungvári pedig két-két ponton fognak összeiratni, minden három rendes, és három póttagból álló kerületi összeíró küldöttséghez , a jogegyenlőség gyakorlatba vétele alapján két-két izraelita közp. választmányi tag vétetvén fel. Örömmel jelezhetem továbbá, hogy: Pankovits munkácsmegyei püspök f. hó 1- én Ungvárra székhelyére érkezvén, az irányába már a „Pesti Napló”ban is kifejezett azon neheztelésünket , miszerint a képviselő választási előmozzanatoknál hiányzik (legkivált a felvidéki teljesen orosz kerületet illetőleg) teljesen eloszlatta, mivel a nevezett főpap f. hó 19-én fényes estélyt adván, ezen , az összehívott megyei notabilitások előtt, ünnepélyes nyilatkozatot tett (miben ugyan soha sem kétkedtünk) a Haza, Király üdve és Deák-párt jó ügye mellett, mint minket támogatni] lelke mélyéből ajánlkozott. A megyei Deák-párt eddigi működését a képviselőválasztás körül — ő is helyeselvén, az ez által kijelölt — Pribék Antal ungvári, és Petrovay Ákos szobránczi kerületi képviselőjelölteket szívből felköszöntvén, mint ilyeneket meg is éljenezte. A felvidéki orosz kerületre vonatkozólag, hol is eddig elé csak egyedül Deák-párti három jelöltnek neve hangzik — a főpásztor ezeket illetőleg elvárja a választókerület nyilatkozatát. A kaposi kerületet illetőleg, (mely kerületet némelyek nálunk az ellenzék fészkének szeretnek nevezni) f. hó 27-én Dobó-Ruszkán Szabó Kristóf esperesnél lesz választókerületi értekezlet, mely helyet és időt Hadik, Butler grófok, Redvitz Sándor báró, Orosz András, Héthy Antal, Csuha és Petrovay és még több mások , mint e kerület fő fő tényezői tűztek ki, azon szempontból, hogy itten a Deák-párt zászlaja kitüzetvén, az erre irt névvel a pártot győzelemre vezessék. Ezen jelentésem után, bátorkodom a „Pesti Napló“ tisztelt szerkesztőségét, a részakaratunk által oly sokszor meghurczolt megyénk és az igazság érdekében mint megyei bizottmánytag, az alatt irt „cáfolat“ közlése végett tiszteletteljesen megkérni. A jan. 19-iki „Hon“ esti lapjának ungvári r. l.-zője, az igazságtól teljesen eltérő dolgokat közöl a f. hió 11-én tartott bizottmányi ülésünkről, mint melyben a képviselő-választási központi választmány megalakittatott. Jan. 7-től van e levél keltezve s ebben először az mondatik, hogy: „ma tartatott nálunk az évnegyedes s egyszersmind a központi választmány megválasztására összehívott megyei bizottmányi ülés mi hűtlen állítás, mivel ez ülés, 11-én tartatott csak, és igy aközlemény kelte után 4 nappal. Továbbá : „a főispán megnyitó beszédében kiemelte a múlt országgyűlés vívmányait, mely meglehetős hallgatagon fogadtatott, egy árva éljen sem hangoztatván utána" kénytelen vagyok ezt is megczáfolni, mert a megyei bizottmány számokkal kimutatható többsége Deák-párti lévén, ezen idézett vívmányok felemlítését már elvből elismeréssel fogadhatta s fogadta is, nem különben Nyitra, jan. 23. Folyó hó 20-án Wodianer báró volt képviselő komjáthi kastélyában az érsekujvári kerület deák-párti intelligentiája gyűlt össze, de képviselve volt ott az egész megye több jeles egyénisége által. Jelen volt a főispán Csáky gróf, Vagyon czimz. püspök, Ocskay Rudolf volt főispán, Kubinyi első alispán, és többen a megyei Deák-pártból.—Wodiáner b. ez alkalommal következő szavakkal köszönte meg a kerület bizalmát: „Miután szerencsém van választóim oly szép számát, mondhatom díszét a kerületnek, nálam üdvözölhetni, szabadjon ez alkalmat fölhasználnom legbensőbb köszönetem nyilvánítására azon nagybecsű bizodalmukért, melylyel mostanáig csekély személyem iránt viseltettek, különösen pedig hálával visszaemlékeznem azon kegyes elnézésre, melyet három évi országgyűlési működésem alatt irántam tanúsítottak. Habár osztályrészem a múlt országgyűlés nagyszerű vívmányaiban parányi s majdnem szerénytelenségnek tetszik, ha magamról csak szót is vesztek, mindazonáltal egy érdememet el nem hallgathatom, s ez az, hogy hiven ragaszkodtam azon elvekhez, melyeket önök jóváhagyásával ezelőtt három évvel képviselői zászlómra írtam, s így folytonosan csak megbízóim szellemében működtem. Daczára annak, hogy utasítással nem valók ellátva, azon pillanatban, midőn éreztem volna, hogy választóim többségének politikai elvei az enyéimmel ellentétben állanak, inkább visszaléptem volna azon magasztos képviselői polotról, melyen működni oly nagy dicsőségnek tartom. Hála az Istennek, ez nem történt, s azért én az országgyűlés eredményét bátran választóim intentióinak megfelelőnek, szinte saját művüknek tekinthetem. „A legközelebb múlt országgyűlés korszakot alkotott történetünkben. A kiegyezés létrejött az, 1848-ks alkotmányunk visszaállíttatott, fölséges fejedelmünk királylyá koronáztatott, horvátszlavon testvéreinkkel kibékültünk, Erdélynek egyesülése az anyahonnal valóság! . . Részletezzem-e még tovább mindazon fontos ügyeket, melyeknek czélszerű szabályozására üdvös törvények hozattak? Elegendőnek tartom azon megjegyzést, hogy magunk urai vagyunk hazánkban, hogy megnyittattak előttünk mindazon utak, melyeken szellemi és anyagi fejlődésünk akadálytalanul előre haladhat... „Uraim uj idő küszöbén álltunk, mely szép reményeket ébreszt; minden hazafinak kötelesége tehát szeretett hazánk ügyei és érdekei előmozdításában közremunkálni, hogy a múlt országgyűlésen nyert nagyszerű vívmányainkban mint szilárd gránit alapon, szellemi és anyagi érdekeink tovább fejeztessenek; hogy a magyar világnak rideg telet felváltott szép kikeletére gyümölcsöt érlelő nyara is legyen! Hogy azonban ezen eredményre bizton számot tarthassunk, mindenekelőtt szilárd bizalom úton alakult jogi viszonyainkba szükséges részünkről. Kerüljük azért a pessimismust mint elvet teljes erőnkből. A pessimismus egy olyan cseppje, mely elegendő arra, hogy bizalmunk túl ne csapongjon, mely eszközli, hogy éber figyelemmel őrködünk jogaink felett, — olyan cseppje a pessimusnak jó és üdvös, de a pessimismus mint elv fölötte kártékony. Ez nem engedi elismernünk a jót és czélszerűt, a hol mutatkozik, férget lát rágódni mindenben, kimeríti legszebb erőinket merő gyanusítgatásokban, elöli a reményt, és az előre törekvő szellemet. Szükséges továbbá ernyedetlenül tevékeny munkaerő részünkről. Munkára van szükségünk uraim , mely minden szakmában tervez, idomít és képez. Munkára, mely helyes oktatás alapján szellemünket kifejti, és mindennemű hasznos ismeretekkel gazdagítja, munkára, mely földművelésünket tökélyesbiti, iparunkat emeli, kereskedelmünket virágzásnak indítja, munkára végre, mely a művészetek és tudományok minden