Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)

1869-01-26 / 5535. szám

20-0535 Kedd január 26. 18­59 20. évi folyam.­ Szerkesztési iroda Úri utcza 6. szám. II. emelet« E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő« Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Fermiceiek tere 7. szám földszint. Kiadó Hivatal: A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők.PESTI MPLÓ R­EGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, lyubot hordva ! Félévre.........................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. kr. esti kiadás hillenkü­léseért felilliszi­tés h.ivonkinti .­­in kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 1 uj kr. Bélyegdíj kü­tött 30 újkr. Nyílt tér­i 6 hasábos petit­sor 25 uj kr. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1869-dik évi fo./simára. Előfizetési érx Egész évre...............................................................................24 forint. Fél évre.....................................................................................12 „ Negyed évre.............................................................................. fi­a Egy hóra.................................................................................2­2 . A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 25. 1869 Önámitások. II. A jobboldali férfiak beszédjein és iratain félreismer­etlenü­l meglátszik, hogy meg­győződésből beszélnek és írnak, meggyő­ződést keresnek, és teremteni törekesznek. Nem térnek ki semmi érv elől, s nem hi­szik, hogy eleget tettek lelkiismeretöknek, ha csupán látszatra mondottak valamit, nem törődvén a dolog benső igazságával, csak ha az közönségök ínyére való, s vele magukat és másokat elaltathatták. Az ellenzék e tekintetben legkevésbbé scrupulosus, s neki minden válasz jó, csak tegye meg az óhajtott pillanatnyi hatást. Minek is ott észszel dolgozni, a­hol csak a közönség félrevezetése­, és a félre­­vezetettnek segélyével a parl­amenti több­ség megszerzése vezethet czélhoz ? Idézek példákat. A „Napló“ e napok­ban kikelt az adóteherrel űzött izgatások ellen. A „Hon“ erre azt felelte: Ha roszul tesznek azok, a­kik az adóval izgatnak, mennyivel nagyobb voszat követtek el azok, kik az izgatószert a nemzetnek be­adták. Felek­ pedig ezt a ,,Honlz­épen ak­kor, midőn az ellenzék vezérférfiai rendre­­nyilatkoztak, hogy az adónak valami te­temesebb leszállításával nem kecsegtethe­tik a közönséget azon esetre sem, ha az ellenzék ezért találna érni. A „Hazánk“ bírálva a miniszterelnök sátoralja­ujhelyi beszédjét, ennek azon részét,melyben szónok megsemmitő gúny­­nyal számlálja elő, a 48 mi mindenben nincs visszaállítva, — azzal vé­g­találó élében megtompithatni, hogy például ha Erdélyben nincs Janka, de nem sincs; ha Faunéban nincsenek horvát csapat­k, de ott van Cseh Ede; ha Horvátország­gal meg­van a béke, ez a béke drága áron szereztetett, s a határőrvidék sorsa mégis bizonytalan,­ ha az országgyűlés kül­döttsége nem zarándokol a relidszáthoz, hogy onnan elutasíttassék, a 48-ks törvé­nyekben sincs az megrendelve, hogy oda kelljen zarándokolnia; s ha végre felállí­tandó honvédség nem fog azon helyezetbe jönni,hogy a hadsereg ell­en harczoljon, az is igaz, hogy ez a honvédség még mindig csak elv, azaz felállítandó,stb. Hát az is vá­laszkomoly s leyális vezérlaphoz illő vá­lasz ? Az volna tehát a visszaállított 48, melyben ismét egy Btm állana egy vagy sok Jankóval szemben? Ismeretlenek vol­nának a „Hazánk“ előtt a horvát és fiu­mei kérdés kényes természete­s megoldá­sának nehézségei? Nem lát semmi abnor­­mitást, semmi megalázó siipkodást abban, ha az ors­zág oly helyzetbe jó, hogy tör­vény nélkül, sőt ennek ellenére meneszt küldöttséget a reichstáb­lhoz, s az ez által elutasíttatik? A jobboldal rövid pár év alatt teremtett annyit, mennyit az ellen­zék , egymaga eszére hagyatva, egy század alatt nem lesz képes lerontani, Mátyás, az igazságosként beszél-e tehát, ha az okból, helyesebben ürügy alatt zenebona­kodik, mert egy­ más dolog még mindig hátra van, s hogy h­á­ra van, ta­lán épen­­­z őn­bizalmat ölő s a helyzetet ketes­­zínben feltüntető magatartása okoz­za? ...........S hirzi-e, igazán hiszi-e maga is, hogy Európa józanabb hatalmasságai a sorkatonasági rendszerből oly hamar térnek át az olcsó honvédelmire, s hogy e józanabb hatalmasságok épen azok lesz­nek, melyek minket önvédelmi tekintet­ből első sorban érdekelnek ? Andrássy Gyula azt mondja, hogy a delegátiók legtermészetesebb intézmény két oly álla­mra nézve, melynek közös ügyei vannak, de közös törvény­hozásuk nem l­e­h­e­t. A „H­a­z­á­n­k“ erre azt mondja : „A delegatiók értelme az, hogy Ausztria és Magyarország alá van rendelve, látszólag talán nem is egy­másnak, de tulajdonképen mégis egymás­nak, mert egymás függetlensé­gét csorbítják!“ Elbájoló egy okos­kodás, csak az kár, hogy írója egyúttal nem decretálta : létesíttessék a kö­zös ügyek nem-l­étezése! Mert a­m­íg közös ügyek lesznek, képzeljünk bár­mely elintézési módot, azok elintézésében mindig egyetértésre leszünk utasítva, s annyiban mindig meg lesz kötve kezünk, mennyiben egyik fél a másika nélkül nem intézkedhetik, ha mindjárt delegá­ciók helyett maga a két országgyűlés lépne is érintkezésbe egymással. Tekintve ez utóbbi intézési mód természetes czél­­szerűségét, igen csodálom, hogy az ellen­zék eddig elé még nem indítványozta létesíttessék a Lajta jobb- és balpartján egy-egy országos ház, láttassák az el egy a folyam felett vezett összekötő híddal, melyen át a két törvényhozás küldöttsé­gei oda s vissza jár­ és kelhessenek, igy majd csak nem csorbítják egymásnak függetlenségét, hiszen c­ak kapacitálgat­­ják egymást, s a szabad járás-kelést csak nem veheti senki is függésnek ! Ha száz­szót is‘‘mondaná* a „Hazánk“, még­sem lesz igaz. Mintha a delegátióknak törvén mint azokat és azok hatáskörét a az úny szervezte, illetőleg meghatározta, Mag­olna az értelme, hogy Ausztria és egyyarország alá volnának rendelve másnak, mert csak koordinálva vannak, s már a tény is, hogy közös ügyeiket csak is közösen, és a teljes pari­tás kikötése mellett intézhetik el, világo­san mutatja annak, a­kinek értelmi látás­ra van értelmes szeme, hogy a­mely álla­mok így érintkeznek, azok magukban ön­állók és függetlenek. A dolog oly világos, hogy szinte restellem a kísérletet, azt még példával is megmagyarázni akarni. Két szomszéd földesur birtokán egy csermely foly keresztül, mely olykor kiárad, majd az egyik, majd a másik birtokából szabit. A baj sok összezörrenésre, sőt vio­­lentiára ad alkalmat. Végre abban egyez­nek meg, legjobb lesz a csermelyt sza­bályozni. Megállapítják tehát a tervet és költségvetést, meg a kulcsot is,amely sze­rint fognak a költségekhez a végzett munka arányához képest évenként já­rulni. Aztán megállapodnak abban, hogy évről-évre teljhatalmú megbízottakat kül­denek ki, kik a végzett munkát megte­kintsék, a reá fordított költségeket számba­­vigyék, a jövő évre javaslatba hozotta­kat megvizsgálják és az elfogadott kulcs szerint megállapítsák, fentartva maguk­nak, hogy ha a terv szerint meghatáro­zott munkálatokon felül még mások is mutatkoznának szükségeseknek, vagy a végzett töltések m­grongáltatván, helyre­hozásuk új, előre nem látott költsé­geket igényelne, az esetben a két vál­lalkozó félnek külön hozzájárulása lesz mindannyiszor kieszközlendő. —■ S kér­dem : vesztett-e és mit, és mi által ez intézkedéssel a két földes ur az ő ön­állósága­ és függetlenségéből ? Talán mert teljhatalmú megbízottakat küldött ki a számvétel és tétel megállapítására vagy azért, mert ezt czélszerűnek vélte vagy mivel el akarta kerülni az alkalmat hogy szomszédjával, kivel jó barátságban kívánt megmaradni, ő maga közvetlenü összetűzhessen ? Nem az volna-e épen el­lenkezőleg a legeclatánsabb megtámadása az ő szabadsága­, önállósága­ és függet­lenségének, ha valaki őt ezen szabadság önállóság és függetlenség czímén eltil­tni akarná a jogtól, magát mások által he­lyettesíthetni ? Vagy talán megszűnt a nép szabad, önálló és független lenni, mert maga helyett képviselőt küld az ország­­gyűlésre ? A nép az országgyűlésre min­den harmadik évben választ képviselőt, az országgyűlés évenként választja meg delegátusait. S mi különbség a ráruházott teljhatalmat illetőleg a delegátus és képvi­selő közt!... Úgy véve a helyzetet, a­mint van,“ folytatja a „Hazánk,“ — „látjuk, hogy vérünk és pénzünk fölött rendelkeznek mások, a­nélkül, hogy bírnak és gyako­­rolhatnak azon biztosítékokat, melyeket életérdekeire nézve, pénze­ és vérére vo­natkozólag nem adott fel egy nép sem, ha még oly kicsiny azon terület, melyet nevéről neveztek el.“ — A mennyi szó, annyi vastag mystificatiósNem akarja tudni a „Hazánk, “hogy a megszabott contingens mellett is, az országgyűléstől függ az ujonczozás engedélyezése ? hogy a jog, a háború költségeket, mint mindig rend­kívülieket megszavazni, az országgyűlést és nem a delegációt illeti, hogy tehát ke­zünkben vannak, és a legelső esetben gyakorolni is fogjuk a biztosítékokat mind, melyeket a nemzet pénze­ és vérére nézve gyakorolnak a vlág többi alkotmányos nemzetei!... Önmagát akarja-e tehát az ellenzék ámítani, vagy oly butának tartja a nagy közönséget, hogy át nem lát szitán, s büntetlenül szórhatja a port ra­­koskodó szemei közé? . . . Bármint le­gyen, az önámításra irányzott ezen eljá­rása, kell, hogy minden jólelkű hazafit gondolkozóvá tegyen ... a prókátort, kinek munkája nincs, és a paradicsom kí­gyót, mely csábit és rászed, igen találó­­lag alkalmazta a miniszterelnök úr. A­ki ürügy­et keres, azt mindig talál is, — de én kétlem hogy az ilyen csakis saját szel­lem erkölcsi erejében keresné, és vetné rememényeinek horgonyát. Pest, január 25. Gróf Andrássy beszéde nem engedi nyugodni Irányit. Nem tudja megemész­teni, hogy az a 67-diki egyezményt min­den tekintetben s oly annyira tökéletes mű­nek mondá, hogy azt nemcsak félre­tenni, de még csak módosítani akarni, oktalanság lenne, oly annyira tökéletes­nek, hogy azt más függetle­n államok is utánozni fogják. Szerinte ezen felfogás, ez­en kijelentés egy új phasiát látszik jelezni a kormány politikájában. „Eddig — így folytatja — azt állította untalan a jobb­oldal, s ennek­­vezére Deák Ferencz, hogy a 67-diki egyezmény nem tökéletes ugyan, de hogy az adott körül­mények közt annál jobbat, kieszközölni nem lehetett, s vigasztalásul hozzá­tették, hogy az fejleményképes, vagyis javít­­ható. S íme a jobb oldal kebeléből eredt minisztérium elnöke, most egyszerre az ellenkezőt hangoztatja.“ Megütődve ezen tüneményen, megkérdi a jobb­oldalt és vezérét, ha ő is ily véle­ményre jutott,-e? Nem hivatlanul e kérdésre felelni ezér­tünk e sorokban. Csupán azt akarjuk meg­mondani Irányinak, hogy gr. Andrássy sehol sem mondta tökéletes műnek a 67-diki egyezményt; ő mint Deák tudja, hogy olyannak emberi műt nem is nevez­hető ; azt akarjuk továbbá neki megmon­dani, hogy Deák sem mondá soha a neve­zett egyezményt olyannak, melynél az adott körülmények közt jobbat kiesz­közölni nem lehetett, de igenis mondá, hogy annál czélszerű­bbet, mely helyze­tünkben gyakorlatilag is kivi­hető lett volna, készíteni nem tudtunk. A kettő közötti különbség igen nagy. Irányi sem fogja ezt tagadni, ha csak egyértelműnek nem akarja venni a gyakorlati kivitelt a kieszközléssel. A rábeszélés hatalma sok mindent kieszkö­zölhet, a k­­i a benne r­ejlő ellemmondás­­nál fogva gyakorlatilag mégis kivihetlen marad, így értve Deák nyilatkozatát, tökéle­tesen talál az gr. Andrássyéval, ki a dele­gatio intézményét ,soha sem mondá az al­kotmány legerősebb biztosítékának álta­lában, de igen is magyarénak különösen; soha sem mondá, hogy a delegatió olyatén intézmény, hogy azt más független álla­mok is utánozni fogják, de igenis m­ondá, hogy az a legtermészetesb érintkezése mód, ugyan egy fejedelem két állama között, melyeknek közös érdekeik vannak, de közös törvényhozásuk nem lehet, s ki, ha mondá, hogy az hivatva van a jövendő­ben más országoknak is például szolgálni, csak oly országokra gondolhatott, a mi­nőkre vonatkozva mondotta azt az érint­kezés legtermészetesb módjának. A mondottak szerint hiába keres Irányi ellenmondást, a pártnak és vezérének ko­rábbi, s a kormányelnöknek mostani nyi­latkozata közt. Mindenik és mindig elis­­merő, hogy a 67-diki egyezmény nem tö­kéletes, mert hisz emberi mű; de minde­nik és mindig állítá, hogy annál czélsze­­rűbbet, mely helyzetünkben gyakorlatilag is kivihető lett volna, készíteni nem tud­tunk. De azért ne vélje Irányi, hogy mi fej­lemény­képtelennek és javíthatlannak tart­juk ezen művet. Javulhat az, de csak a helyzettel. Hiszen maga mondá a kormány elnöke, hogy oly államok, melyek pénz- és véderőre nézve egyenlő erősek, vagy erősebbek a szomszéd államoknál, önálló­­lag szervezik hadi erejüket; olyanok, me­lyeknek pénz- vagy véderejük gyengébb, mint a környező államoké, másokkal egyesülnek a czélból, hogy közös védere­jük elégséges legyen. Vagy teljes önálló­ságra törjünk-e e téren, míg nincs is meg annak föltétele, veszélyezve így megma­radásunkat ? Ma annyi függetlenséggel bír a 67-diki egyezmény alapján e nemzet, valamennyit megbir, a nélkül, hogy függetlensége — mint ugyancsak a kormányelnök mondá — nem az önállás, de a gyámoltalanság az elhagyottság jellemét viselje. Többet Csak úgy bir meg s e­nélfogva több után törekedni csak akkor akarhat, ha a világ­­helyzet megváltozik, s ha közben e nem­zet, szellemileg és anyagilag esannyira ki­fejti erejét, a­mennyire csak kifejthető az,a jelen alapon. Javulásának e szerint ép azok legfőbb gátolói, kik az alapnak nem ki­használására, de sem­misí­és­re törnek, lelkesedéssel fogadta a főjegyző válaszát e filis­­tiáni beszédre, és ezt mint ilyet szívből jött in­dulattal éljenezte meg ; aludt azonban­­nem a lelkesedést, de r. 1. ur lelkiismeretű, hogy oly dolgokat írhatott össze, miknek valódiságát ma­ga sem hiszi, s azzal csak ingerlésre, és az illető olvasó közönség félrevezetésére számít­tatott. Bernáth a lefolyt országgyűlés után az ungi­­alok által küldöttségileg kerestetvén meg, a tisztelgők fiatal szónoka jónak látta nagy hang­­zatú bal beszédjét, egészen az országgyű­lés rovására tartani meg, mire az érdemes megtisztelni vélt, diplomatice defavoyálta az il­lető szónokát, é­s a legnagyobb elisme­réssel szó­lt az országgyűlés léte­ző vívmányairól. S így akarta észre hozni a „szemen szedett díszes küldöttséget“(Ber­­náth saját szavai.) Elferdített azon állítás is, hogy­­ a főispán úgy nyilatkozott volna a bizottmányba, hogy a­z ő pártján van a többség stb. ez egyszerűen nem igaz, valamint a többiekre nézve nem tett úgy, miként azt a r. 1. állítja. Egy bizottmányi tag, Nyitra-Zsámbokrét, jan. Ezen választókerületben az ellenzék hír sze­rint idősb Tarnóczy Kázmért szándéko­zik felléptetni a Deák-párt jelöltje, R­u­d­n­a­y István ellen, kinek megválasztatását van okunk biztosan remélni. Sajnálkozva velük mi ezen hírt, mely szerint az ellenzék épen megyénk egy köztiszteletben álló veteránját szemelte ki áldo­zatul oly számítással talán, miként a személy iránti tisztelet megtántorít elveinkben. De csa­lódni fog abban, mert mi elveinkhez hiven, fáj­lalva bár, de minden kitelhető erélylyel készek vagyunk annak megválasztatása ellen működni, kinek személye, a megyénkben leélt érdemdús múltja iránt kegyelettel viseltetünk, jelenben táplált elvei azonban nem kellenek. Többen. Választási mozgalmak. U­n­g­v­á­r, jan. 22. A képviselő választási központi választmány — az első alispán elnöklete alatt — f. hó 21-én tartotta első ülését, melyben egyhangúlag elhatá­roztatott, hogy­­ a szavazókat összeíró küldött­ség, a választókerületi lakók kényelme, és min­den demoralisatióra tért engedő alkalom kikerü­lése szempontjából, ambuláns legyen, így a felvidéki és szobránczi kerület választói három­három, a kaposi és ungvári pedig két-két ponton fognak összeiratni, minden három rendes, és három póttagból álló kerületi összeíró küldött­séghez , a jogegyenlőség gyakorlatba vétele alapján két-két izraelita közp. választmányi tag vétetvén fel. Örömmel jelezhetem továbbá, hogy: Pankovits munkácsmegyei püspök f. hó 1- én Ungvárra székhelyére érkezvén, az irányába már a „Pesti Napló”ban is kifejezett azon ne­heztelésünket , miszerint a képviselő választási előmozzanatoknál hiányzik (legkivált a felvi­déki teljesen orosz kerületet illetőleg) teljesen eloszlatta,­­ mivel a nevezett főpap f. hó 19-én fényes estélyt adván, ezen , az összehívott megyei notabilitások előtt, ünnepélyes nyilatko­zatot tett (miben ugyan soha sem kétkedtünk) a Haza, Király üdve és Deák-párt jó ügye mellett, mint minket­ támogatni] lelke mélyéből ajánlkozott. A megyei Deák-párt eddigi műkö­dését a képviselőválasztás körül — ő is helyesel­vén, az ez által kijelölt — Pribék Antal ungvári, és Petrovay Ákos szobránczi ke­rületi képviselőjelölteket szívből felköszöntvén, mint ilyeneket meg is éljenezte. A felvidéki orosz kerületre vonatkozólag, hol is eddig elé csak egyedül Deák-párti három je­löltnek neve hangzik — a fő­pásztor ezeket illetőleg elvárja a választó­kerület nyilatko­zatát. A kaposi kerületet illetőleg, (mely kerületet némelyek nálunk az ellenzék fészkének szeret­nek nevezni) f. hó 27-én Dobó-Ruszkán Szabó Kristóf esperesnél lesz választó­kerületi értekez­let, mely helyet és időt Hadik, Butler grófok, Redvitz Sándor báró, Orosz András, Héthy An­tal, Csuha és Petrovay és még több mások , mint e kerület fő fő tényezői tűztek ki, azon szempontból, hogy­­ itten a Deák-párt zászlaja kitüzetvén, az erre irt névvel a pártot győzelem­re vezessék. Ezen jelentésem után, bátorkodom a „Pesti Napló“ tisztelt szerkesztőségét, a részakaratunk által oly sokszor meghurczolt megyénk és az igazság érdekében mint megyei bizottmánytag, az alatt irt „c­áfolat“ közlése végett tisztelet­­teljesen megkérni. A jan. 19-iki „Hon“ esti lapjának ungvári r. l.-zője, az igazságtól teljesen eltérő dolgokat kö­zöl a f. hió 11-én tartott bizottmányi ülésünkről, mint melyben a képviselő-választási központi vá­­lasztmány megalakittatott. Jan. 7-től van e levél keltezve s ebben először az mondatik, hogy: „ma tartatott nálunk az évnegyedes s egyszers­mind a­ központi választmány megválasztására összehí­vott megyei bizottmányi ülés mi hűtlen állít­ás, mivel ez ülés, 11-én tartatott csak, és igy a­­közlemény kelte után 4 nappal. Továbbá : „a főispán megnyitó beszédében kiemelte a múlt or­szággyűlés vívmányait, mely meglehetős hallgatagon fogadtatott, egy árva éljen sem han­goztatván utána" kénytelen vagyok ezt is meg­­czáfolni, mert a megyei bizottmány számokkal kimutatható többsége Deák-párti lévén, ezen idé­zett vívmányok felemlítését már elvből elisme­réssel fogadhatta s fogadta is, nem különben Nyitra, jan. 23. Folyó hó 20-án Wodianer báró volt képviselő komjáthi kastélyában az érsekujvári kerület deák-párti intelligentiája gyűlt össze, de képvi­selve volt ott az egész megye több jeles egyéni­sége által. Jelen volt a főispán Csáky gróf, Vagyon czimz. püspök, O­c­s­k­a­y Rudolf volt főispán, K­u­b­i­n­y­i első alispán, és többen a megyei Deák-pártból.—Wodiáner b. ez alka­lommal következő szavakkal köszönte meg a kerület bizalmát: „Miután szerencsém van választóim oly szép számát, mondhatom díszét a kerületnek, nálam üdvözölhetni, szabadjon ez alkalmat fölhasznál­nom legbensőbb köszönetem nyilvánítására azon nagybecsű bizodalmukért, melylyel mostanáig csekély személyem iránt viseltettek, különösen pedig hálával visszaemlékeznem azon kegyes elnézésre, melyet három évi országgyűlési mű­ködésem alatt irántam tanúsítottak. Habár osz­tályrészem a múlt országgyűlés nagyszerű vív­mányaiban parányi s majdnem szerénytelen­­ségnek tetszik, ha magamról csak szót is vesz­tek, mindazonáltal egy érdememet el nem hall­gathatom, s ez az, hogy hiven ragaszkodtam azon elvekhez, melyeket önök jóváhagyásával ezelőtt három évvel képviselői zászlómra írtam, s így folytonosan csak megbízóim szellemében működtem. Daczára annak, hogy utasítással nem valók ellátva, azon pillanatban, midőn érez­tem volna, hogy választóim többségének politi­kai elvei az enyéimmel ellentétben állanak, in­kább visszaléptem volna azon magasztos képvi­­selői polotról, melyen működni oly nagy dicső­ségnek tartom. Hála az Istennek, ez nem tör­tént, s azért én az országgyűlés eredményét bát­ran választóim intentióinak megfelelőnek, szinte saját művüknek tekinthetem. „A legközelebb múlt országgyűlés korszakot alkotott történetünkben. A kiegyezés létrejött az, 1848-ks alkotmányunk visszaállíttatott, fölséges fejedelmünk királylyá koronáztatott, horvát­­szlavon testvéreinkkel kibékültünk, Erdélynek egyesülése az anyahonnal valóság! . . Részle­tezzem-e még tovább mind­azon fontos ügyeket, melyeknek czélszerű szabályozására üdvös tör­vények hozattak? Elegendőnek tartom azon megjegyzést, hogy magunk urai vagyunk ha­­zánkban, hogy megnyittattak előttünk mindazon utak, melyeken szellemi és anyagi fejlődésünk akadálytalanul előre haladhat... „Uraim­ uj idő küszöbén álltunk, mely szép reményeket ébreszt; minden hazafinak kötele­­sége tehát szeretett hazánk ügyei és érdekei elő­mozdításában közremunkálni, hogy a múlt or­szággyűlésen nyert nagyszerű vívmányainkban mint szilárd gránit alapon, szellemi és anyagi érdekeink tovább fejeztessenek; hogy a ma­gyar világnak rideg telet felváltott szép kikele­tére gyümölcsöt érlelő nyara is legyen! Hogy azonban ezen eredményre bizton számot tart­hassunk, mindenekelőtt szilárd bizalom úton alakult jogi viszonyainkba szükséges részünkről. Kerüljük azért a pessimismust mint elvet teljes erőnkből. A pessimismus egy olyan cseppje, mely elegendő arra, hogy bizalmunk túl ne csa­­pongjon, mely eszközli, hogy éber figyelemmel őrködünk jogaink felett, — olyan cseppje a pes­­simusnak jó és üdvös, de a pessimismus mint elv fölötte kártékony. Ez nem engedi elismernünk a jót és czélszerűt, a hol mutatkozik, férget lát rágódni mindenben, kimeríti legszebb erőinket merő gyanusítgatásokban, elöli a reményt, és az előre törekvő szellemet. Szükséges továbbá ernyedetlenül tevékeny munka­erő részünkről. Munkára van szükségünk uraim , mely minden szakmában tervez, idomít és képez. Munkára, mely helyes oktatás alapján szellemünket kifejti, és mindennemű hasznos is­meretekkel gazdagítja, munkára, mely földmű­velésünket tökélyesbiti, iparunkat emeli, keres­­kedelmünket virágzásnak indítja, munkára vég­re, mely a művészetek és tudományok minden

Next