Pesti Napló, esti kiadás, 1869. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1869-01-16 / 12. szám
17. szám. Szombat, Január Ifikan 1860. 70. évifolyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................2 fiz. 3 hónapra ............................ 6 „ 6 hónapra ...................................12 „ Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Uri utcza 6. sz. I. em. Az előfizetési- és hirdetmény-díj a lap kiadó-hivatalába küldendő E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, január 16.1869. A kir. leirat, melylyel Hevesmegyében kir. biztos neveztetett ki, igy hangzik : „Mi első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya és Magyarország apostoli királya. Főtisztelendő, tiszteletes, tekintetes és nagyságos, nagyságos, vitézlő és nemes, okos és érdemes, kedvelt híveink! Azon határozat, a melyet Heves- és a K.-Szolnok t. e. vármegyék bizottmánya 1868-dik évi decz. 14-ik s következő napjain, folytatva tartott bizottmányi ülésében jegyzőkönyvi 1108. szám alatt hozott, s a melyben bírálat alá vonván a legközelebb berekesztett országgyűlés eljárását, kárhoztatólag nyilatkozik mind a törvényhozás alkotásairól, mind pedig a czím kérdésében magyar felelős minisztériumunk beleegyezésével tett legfelsőbb intézkedésünkről, nem csak túlcsapong azon korlátokon, amelyeket a törvény és alkotmány a törvényhatóságok hatáskörére nézve kijelölt, hanem a törvény iránti tiszteletlenség magvait szórván szét, egyenes ellentétben áll egyúttal a törvényhatóságok komoly s nemes feladatával, s a királyi személyünk iránti hódolattal. Miután királyi legfelsőbb tisztünkhöz tartozik, az alkotmányos s társadalmi rendet, a törvények s az államhatalom tényezői iránti tiszteletet föntartani, s ott, ahol az megzavartatott, helyreállítani, egyszersmind pedig az ellenszegülőkre a törvény egész szigorát alkalmazni. Ennélfogva, ha magyar felelős minisztériumunknak az érintett határozat visszavonása s megsemmisitése végett, a czimzett megyei bizottmányhoz 1868. évi decz. 30-diki napjáról 3242. szám alatt intézett fölhívása és rendelete siker nélkül maradna, s a megyei bizottmány a törvényszegés útjáról önként vissza nem térne, magyar felelős minisztériumunk előterjesztése folytán tekintetes és nagyságos mura-szombati és széchi-szigeti gróf Szapáry Gyulát, Heves- és Külső-Szolnok t. e. vármegyék főispáni helytartóját, kedvelt hívünket, Heves- és Külső Szolnokvármegyékre nézve királyi biztosul ezennel kinevezzük, teljhatalommal ruházván őt fel , hogy a bizottmányi üléseket fölfüggeszthesse, a tisztikar mindazon tagjait, kiknek föltétlen engedelmességére és megbízható szolgálatára nem számíthatna, hivatalaiktól elmozdíthassa s mások által helyettesíthesse ; mindazokat, kik a fönérintett törvénytelen határozat hozatalára s föntartására befolytak, a törvény sorompói elé állíttathassa, s hogy mindent megtehessen, a mit a törvények tekintélyének s felelős kormányunk törvényes rendeleteinek érvényesítésére szükségesnek találand. Minélfogva komolyan meghagyjuk és parancsoljuk nektek, miszerint fölnevezett királyi biztosunknak minden intézkedéseit s rendeleteit tartozó engedelmességgel fogadjátok, s működése közben neki mindenben segédkezet nyújtani szigorú kötelességteknek ismerjétek másként nem cselekedvén.• Kikhez egyébiránt cs. s kir. kegyelmünk s kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Bécsben, Ausztriában, 1868-ik évi deczember hó 31-én. Ferencz József, m. k. Gróf Andrássy Gyula, m. k.u . A terézvárosi választók tömegesen keresték fel ma d. e. 11 órakor Gorove István miniszter urat, hogy a képviselő-jelöltség elfogadására harmadizben is fölkérjék. A választók érzelmeit és kérelmét röviden és egyszerűen Beliczay, a terézvárosi Deák-párti választmány elnöke tolmácsolta. — A miniszter, választóinak hosszabban válaszolt. Megköszönte az iránta újabban nyilvánított bizalmat, s a jelöltség elfogadására késznek nyilatkozott. (Éljenzés.) ígérte, hogy benne választói mint eddig, úgy ezután is az alkotmányosság egyik hit őrét fogják szemlélhetni. Kiemelte, hogy „valamint az életben nincs fönakadás — a fönakadás a halál, — úgy a politikai életben sincs élet, ha az nem egyszersmind haladás.“ Részéről mindig a haladás hive lesz. (Éljenzés.) Kem nagy érdem valamit megszerezni, de bizonynyal nem kevesebb azt föntartani. (Úgy van.) Ez érdem küzdelemmel és fáradsággal jár ; legyenek meggyőződve, hogy a letett alap föntartására célzó fáradságban és küzdelemben osztozni fogok önökkel. (Éljenzés.) Ezután az izraelita választókhoz fordulva, reményét fejezte ki, hogy „valamint az alkotmányos testület, a törvényhozás minden ellenmondás nélkül, egyhangúlag fogadta fel őket testvérekül a közjogi pályára, úgy ők is kivétel nélkül őrei lesznek azon alkotmánynak, melynek élvezetét nekik a törvényhozás nyújtotta.“ (Éljenzés). Beszédét azzal végző, hogy választóinak bizalmát még egyszer megköszönte, s magát régi szives barátságukba ajánlja. Ezután sorban kezet szoritott választóival, kik riadó éljenzések közt távoztak. ” A „Hon“ által panaszolt postatiszt-fizetésekre vonatkozólag a következő közleményt vettük : „A „Hon“ esti kiadásának tegnapi, (jan. 15- iki) számában valaki panaszt emel Gorove miniszter ellen, állítván, hogy a postahivatalnokok fizetését javítani nem akarja, ámbár az országgyűlés 100.000 frtot szavazott meg e czélra; állítja továbbá, hogy a miniszter úr e pénzből a rablók által okozott károkat akarja fedezni stb. Ezek, valamint a közlemény többi állításai merő koholmány, melynek ellenében s fényes megczáfolásául csak azt hozzuk föl, miszerint a javított fizetések a postajárulnékok s a felsőbb postai tisztviselők, valamint a postakalauzok, levélhordók, hivatali szolgák részére f. hó 1-jétől kezdve utalványoztalak.“ Úgy látszik e szerint, hogy a „Hon“ közleménye csakugyan nem volt több Jókai ügyetlen kortesfogásánál Gorove ellen. „Prosit a fölöstököm!“ — mondja Katona József. A hivatalos lap mai számában olvassuk : „Ötlet van Mens és Ch. Langlois, brüsseli bankárok,Hollán Ernő,közmunka- és közlekedési minisztériumi államtitkár úrhoz, Pesten 1868. évi nov. 24-kén kelt levelet intéztek, melyben, mint az óbuda-ujszonyi gőzmozdonyu vasút építési engedélyét szogalmazók, ezen engedélyre vonatkozó végleges szerződésnek minél rövidebb idő alatt leendő megkötését roppant érdekükben fekvőnek lenni állítván, a szükséges utasítás megadását, valamint újbóli Pestre-jövetelük idejének megjelölését kérik. Ezen levélhez franczia nyelven szerkesztett, és szószerinti fordításban következő, előmutatóra szóló utalvány volt csatolva: „Utalvány az elömutatóra (Mandat anporteur), kifizetendő Ötlet van Monsur pénztáránál Brüsselben, Place Rouppe 2. szám. Azon királyi rendelet keltétől számítandó két hónapra, mely az Óbuda-új szőnyi vasút engedélyét reánk ruházza, egyetemlegesen kötelezzük magunkat, ezen utalvány (Mandat) előmutatójának negyvenezer osztrák értékű frtnyi összeget kifizetni. Pesten, 1868. évi november 25-én. Érvényes (Bon) negyvenezer osztrák értékű forintig. Ch. Langlois. Érvényes (Bon) negyvenezer osztrák értékű forintig. Ötlet van Mons.“ Ezen levelet és a hozzá csatolt utalványt Hollán Ernő államtitkár úr, kézhezvétele után azonnal gróf Mikó Imre közmunka- és közlekedési miniszter úrnak további intézkedésre átadta. A minisztertanácsnak e tárgyban hozot határozata alapján ezen eset, az utalvány szószerinti szövegével együtt ezennel köztudomásra hozatik, azon megjegyzéssel, hogyaz ajánlattevök°megfenyitése iránt — minthogy az illetők külföldiek—a közös külügyminiszter útján a tárgyalások megindíttattak. A belügyminiszter Bács-Bodrog törvényesen egyesült megyét rablókra,rablógyilkosokra, azok bűntársaira, bűnrészeseire, továbbá az orgazdákra és gyujtogatókra nézve egy évre rögtönbiráskodási joggal ruházta fel. Hazai lapok. A patentaliter szabadalmazott független és democratico-szabadelvű magyar lap, melyet „Századunkénak hívnak, egy kis miniszteri pletykára egy olyan húsz soros „első vezérczikket“ kanyarított, mintha már Gortsakoff ante portás volna. Meg nem vonhatjuk olvasóinktól e hallatlan blamaget. íme, így szól a kérdéses czikk, egész terjedelmében : „Teljesen megbízható forrásból oly tény jutott tudomásunkra , mely ékesebben beszél száz vezérczikknél. A kormányban uralkodó szellemet jobban megvilágítja, mint a legkörmönfontabb okoskodás. A democratia kérdéseiben, ha az ember épen akarja, a kormány programmjának is veheti. Azt is tisztán látja belőle, mikép fogja föl kormányunk többsége a hazánkban uralkodó szellemet, és mily állást foglal el e szellemmel szemben. A tény szárazon és egyszerűen a következő : Néhány hónap előtt a kormány Horvát Boldizsárt, az igazságügyminisztert magyar nemessé akarta tenni. Csak Horvát erélyes protestatiója tette lehetetlenné e famosus terv keresztülvitelét. Mi azt hiszszük, hogy ehhez csakugyan nem kell commentár.“ Egy józan democrats, egy őszinte hive a szabadelvüségnek s végre egy lelkiismeretes journalists, a kinek nem humbug és hűhó a kenyere, jószát nevet az efféléken, melyek még akkor is igen mulatságos múló bajok, mikor csakugyan megtörténnek. Ugyan mi haszna volna valakinek abból, ha Horvát Boldizsár megmaradna nem-nemesnek, és aristocratikus törvényjavaslatokkal örvendeztetné meg a hongyülést ? Bizonyára kevesebb, mintha akár bárói, vagy épen grófi méltóságra is emelnék, s a mellett jóravaló, democrata törvényekkel lépne elénk. Az oly eljárás, minőt a „Századunk“ követett ez ügyben, nem egy democratának eljárása, hanem egy Tartuffe-é, ki keresztet hány magára, mikor egy decollet okozott szobalányt rát. Kétségkívül csinált is nagy hatást azoknál, kik a democratiát abban találják, hogy a szó voltaképi értelmében vett aristocratiát szidják: nem, mintha tagjai mindig különvált köreik nézeteinek hódolnának, nem is, mert bárók és grófok, hanem rendszerint mert ők nem azok, kik továbbá a társaság műveltebb szabályait megvetvén, a parlagiságban, a henczegésben stb. keresik a democratiát. A dologról nem is igen volna érdemes beszélni, ha a fönebbi czikkel az ügynek vége volna. Azonban Horvát Boldizsár jónak látta a „Századunk“-hoz a következő kis levelet intézni f ami ép oly kár volt, mint fölösleges!)