Pesti Napló, esti kiadás, 1869. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1869-01-14 / 10. szám
10. szám. Csütörtök, január 14-kén SSDI). 20. éti fiúj/fíin. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...................................2 frt. 5 hónapra .............................. 6 „ 6 hónapra .................................12 „ Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda : Uri-utcza 6. sz. N. em. Az előfizetési- és hirdetmény-éit a lap kiadó-hivatalába küldendő". E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, január 14.1869. Úgy értesülünk, hogy ő Felséges a honvédelmi miniszter és ő kir. fensége, a honvédség főparancsnoka előterjesztésére már kinevezte a honvédségi főparancsnokság törzsszemélyzetét. Valakinek eszébe jutott Wenckheim bárót se, és helyette Majthényi Lászlót belügyminiszternek fölléptetni. Ez a valaki elmondhatta a hírt egyik laptársunknak, mely tározójában épen most egy sensations regényt közöl. A t. collega a sensations kacsát elfogta s azt írja, hogy e hir „általánosan elterjedt“. Mi nem tudunk róla semmit, de még mások sem. ” A honvédelmi miniszter a „Budapesti Közlöny” mai számában egy körrendeletet tesz közzé, melyben az 1868. évi XL. t. ez. 58. §. alapján, az eddig érvényben levő határozatok helyett, az idézett törvényczikk rendeletei emeltetnek zsinórmértékül, kifejtetnek és körüliratnak. Mindenekelőtt tárgyaltatnak azon szabványok, melyek a rendes hadsereg-rés haditengerészetnél szolgálatban álló egyéneket illetik. Szabályoztatik a rendes hadiszolgálatból a honvédelembe való átlépés. Elősoroltatnak a tényleges szolgálatban levő sorkatonák azon korosztályai, melyekből az 1869-diki tartalék fog alakulni. A nyudijasok, nyugzsoldos rokkantakra nézve , a házassági szabályrendeleteket illetőleg, közöltetnek a módosítások; a még szolgálatban levőrokkantakra föntartatik az 1861. September 14-ki nősülési rendszabály. A testi büntetésekre is kiterjeszti figyelmét a körrendelet. Az egy évi önkéntesek szolgálatideje meghatároztatik. Ez minden év October 1-ével kezdődik, és a következő év September 30-án végződik. Az 1868—1869-diki időszakra azonban kivételkép 1869-ik évi mart. hó 1-től 1869. évi decz. 31-ig állapittatik meg. Az egy évi önkéntesek fölvételét illetőleg körülhratnak a szabályok, melyek zsinórmértékül követendők : a képzettség igazolását főgymnasiumi vagy főreáltanodai bizonyítványokkal, illetőleg algymnasiumi vagy alreáltanodai bizonyítványokkal, a haditengerészethez; ha pedig valaki ilynemű bizonyítványok hiányában képességét nem igazolhatná, ez egy, a szabályokban megállapított bizottság — melynek elnöke az illető hadosztály parancsnokságának táborkari főnöke — előtt igazolandó. A főgymnasiumi vagy főreáltanodai tanulók, kik önhibájuk miatt késtek el tanulmányaikkal, ha az illető tanintézettől jó bizonyítvány állittatik ki előmeneteléről, szabadságoltatik," úgyszintén azon önkénytes is, ki beállása után még be nem végzett tanulmányait folytatni akarja, azonban életének csak 25-ik évéig. Azon módosított ellátás is körüliratik, mely éri az egyévi önkényteseket a szerint, amint egy évi szolgálati idejük alatt saját maguk gondoskodnak eljárásukról, vagy pedig a közös hadügyi pénztár rovására történik élelmezésük és ellátásuk. A haditengerészetnél szolgálatba állók képességének igazolása, illető bizonyítványaikkal szintén körüliratik; ezek hiányában képességüket a fiumei tengerészeti akadémiában e czélra fölállítandó különös vizsgálati bizottság előtt fogják igazolni. Tárgyaltatnak még az öncsonkítást és kiköltözést illető szabványok, míg végre a folyamodványokban megkivántató szabályok és rendeletek iránt tevén megjegyzéseket a miniszteri körrendelet, figyelmezteti a megyéket a hadkötelesek házassági engedélyért való folyamodványaik kellő fölszerelésére. Hazai lapok. A „Hazánkéban egy — kétségkívül — vén journalista (mert a jobbol dali journalistika „fiatal" tagjait gáncsolja) czikksorozatot kezd e czim alatt : „Országgyűlés előtt.“ . Előrebocsátjuk, hogy csupán jobb tárgy híján foglalkozunk e czikkel, mely korán sincs oly érett észszel írva, mint megvárhatnék attól, aki lenézőleg sejteti, hogy nálunknál idősebb. Vigasztalódunk azon tapasztaláson, hogy a journalistikai képesség nem az évek számához van kötve, s jelesen örvendünk azon, hogy a „Hazánk“ czikkírója (szándékosan vagy szándéktalanul : nem keressük) tudatta velünk korát , mert a czikkből nem tudtuk volna különben kiolvasni, s ami most a vénség fogyatkozásaként áll előttünk s önkéntelenül önmérsékletre készt bennünket, azt könnyen tarthattuk volna a fiatalság kiforratlan, sebesebb léptű, és azért gyakran botló eszejárásának. Bizony, kissé furcsán esik egy hosszú élet tapasztalása és tanulmánya gyümölcséül egy ilyetén definitióval találkozni : „Alkotmány csak úgy lehet valódi alkotmány, ha a mellett, hogy a nemzetet önmagának visszaadja s azt teljes önérzetre — nem erőtúlbecsülést értek — serkenti , bírja azon tartósság garanciáit, melyek eléggé megnyugtatók legyenek arra nézve, hogy a hazafinak minden közjogi eljárásában ne kelljen attól tartania, hogy az egész ország alapját megingatja.“ Az alkotmány csak úgy alkotmány, ha a nemzetet önmagának visszaadja! Alkotmány csak úgy alkotmány, ha a nemzetet teljes önérzetre serkenti. ---------ha végre bírja azon „tartósság garantiáit,“ melyek eléggé „megnyugtatók“ legyenek arra nézve, hogy a „hazafinak“ minden „közjogi eljárásban (?)“ ne kelljen attól tartania, hogy az egész ország alapját megingatja. Lehet-e ily kezdetleges szóvirágokat s frázisokat valakinek jó lélekkel érett korára hivatkozva, leírni a nélkül, hogy ne prostituáljon minden érett kort ? Ha bármely végzett jogász elé terjesztjük eme definitióit az alkotmánynak, szemünk közé fog nevetni, s ha kedvezni akar, akkor fogja csak mondani, hogy ez egy kezdő naturalista beszéde, de olyan távol áll egy félpolitikusnak is enuntiátióitól, mint az abc-ben az A a Z-től. De még csak ezután jön a történelmi tanulmány : „íme, a vármegyei rendszer mellett majd ezer évig éltek atyáink, s mongolt, tatárt, törököt, amigt trónváltozást s királyválasztást, jogtiprást átéltek, s alkotmányos formáik megtarthatása fölött még sem estek kétségbe.“ Hát nem jutott-e a tisztelt czikkírónak egy egész hosszú életen át soha sem eszébe, hogy mióta más országokkal közös fejedelmünk van, azóta folytonos alkotmányos küzdelemben vagyunk, s hogy csakis az „alkotmányos formák“ voltak azok, melyek megtartathattak ? A gravaminák, óvások, függetlenségi törvénycikkek, de sem a sérelmek orvoslása, sem az óvások sikere, sem a függetlenség realizálása nem volt a vármegyék hatalmában ? Egyedül a vis inertiae, s ezzel kapcsolatban az ország tespedése s elmaradása az európai civilisatió mögött. Mi haszna biztosította az alkotmányt a vármegyei rendszer, ha a nemzetet úgy elhatnyitotta, hogy a XIX. század levegőjében csak nagynehezen tud megélni ? Mi haszna biztosította, midőn jelenleg, ezer év után ott vagyunk, hogy a legelső conflagratiótól nem jólétünket, nem kincseinket, nem alkotmányunkat, hanem életünket kell féltenünk ? A „Hazánk“ czikkírója szemünkre veti,hogy nem akarunk, vagy nem tudunk distinguálni, s ezt fiatalságunk bűnéül rója fel. Sajnáljuk, hogy az öregek nem tanítanak bennünket jobbra , mert íme, a „Hazánk czikkírója még csak anynyira sem vitte, hogy megkülönböztethesse, mi az eszköz, mi a czél. Az alkotmány nem czél, az alkotmány csak eszköz, s midőn valamely alkotmány lehetővé teszi, hogy a nemzet, mely benne él, „évtizedek óta pangó ,belügyi kérdéseket“ fejtett legyen meg, vagy „legalább vezetett az előhaladás útjára,“ mint a , Hazánk“ czikkírója mondja,hogy a Ghyczy K. által elsorolt üdvös és nagyszerű vívmányokról ne is emlékezzünk),akkor az az alkotmány, akkor jó és valódi alkotmány, mely garantiáit önnön magában viseli, azon üdvös intézményekben, melyeket létesít: a haladásban, a fejlődésben, mely ezzel jár. Ezek az alkotmányok valódi garantiái! Minden egyéb garantia, melyeket a „Hazánk“ czikkírója az alkotmányon kivül eső dolgokban keres, és melyek leghathatósbikát tán épen a nemzeti hadseregben látja, lehet az alkotmány drabantja, lictora, de nem őre, sem nem garantiája. Bécs,jan. 13. [Eredeti tudósítás.] (A „Morgenpost“ híre Beustról; conferentia.) A „Morgenpost“ mai czikke nagy nyugtalanságot szült az itteni politikai és kereskedelmi körökben. E lap ugyanis azon hírt közli, hogy Wimpffen gróf, berlini követünk, hétfőn egy bizalmas sürgönyt küldött, mely lényegében azt tartalmazza, hogy „Bismarck gr. kinyilatkoztatta, miszerint Poroszországra nézve múlhatlan szükséges Beust grófnak hivatalától való fölmentése ; ha Beust gr. eddigi állásában továbbra is megmaradna, úgy Ausztriának Poroszország részéről komoly lépésekre kellene készen lennie, stb.“ Bármily hallatlan volna is ily föltevés, mely még végleges megerősítésre vár az újabb történelem évkönyveiben, e közlemény mégis sok helyen talált hitelre. Ez utóbbi körülmény jele annak, hogy azon hang után, melyen darab idő óta a berlini félhivatalos lapok írnak, a berlini cabinet részéről még a leghallatlanabbra és legszemtelenebbre is készen vagyunk. Kormányköreinkben kétségkívül határozottan kinyilatkoztatják, hogy ily tartalmú sürgöny nem létezik, és mi, kiknek a két kabinet közti viszony föntartása szívünkön fekszik, e cáfolatot csak örömmel üdvözölhetjük. A közvéleménynek, az igaz, ezzel nem tesznek szolgálatot. Hogy annyira jutottunk, miszerint ily közlemény csak pillanatig is hitelre találhat, —kö-