Pesti Napló, esti kiadás, 1869. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1869-01-26 / 20. szám
20. szám. Kedd, farmot' 26-kán 1860. 20. évi főium. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .....................................2 frt. 5 hónapra .............................. 6 ., 6 hónapra .................................120 Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Uri utcza 6. sz. N. em. Az előfizetési- és hirdetmény díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. 12 lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, január 26. 1869. Meghívás. A Wahrmann-párt választmánya ma délutáni 5 órakor a „Tigris“ szálloda nagytermében egy fontos tény fölött tanácskozást tartana, melyre az összes választmányi tagok megjelenni keretnek. Az elnökség. — A szegedi Deák-párt tegnapi diszebédjén Osztrovszkynak nagy hatást szült beszédje után Vadász M., a város volt országgyűlési képviselője, jelöltül Horváth Mihályt ajánlotta, mit zajos tetszéssel fogadtak. Még Molnár Pál, Dani és Löw Lipót emeltek szót. Löw szellemdús beszédét, melyben a jelen helyzetet teremtő férfiaknak érdemeit ecsetelte, nagy lelkesedéssel fogadták. Löw főrabbit Kreminger, fölszent, püspök köszöntötte fel. A hivatalos lap a császári királyi közös hadügyminisztérium részéről a következő értesítést hozza : „A cs. kir. szárazföldi hadsereg ruházati, felszerelési s ágynemű-szükségleteinek fedezésére nézve magánvállalkozók és társulatok által beadott ajánlatokat, a közös hadügyminisztérium — elfogadhatósági tekintetben — egy vegyes bizottság megbírálása alá szándékszik bocsátani. Ezen bizottság a közös hadügyminisztériumban f. é. február 20-kára lévén megalakítandó, erről a magánipar oly megjegyzéssel értesíttetik, hogy a hadsereg említett kellékeinek beszerzésére célzó ajánlatait, a közös hadügyminisztérium f. é. február fé-kéig még elfogadja. A vállalkozás tekintetében követező szabályok szolgáljanak zsinórmértékül: a) A vállalatok vagy társulatok erőképességüket s megbízhatóságukat illetőleg biztosítékokat tartoznak kimutatni; b) a ruházat, felszerelés s ágynemük egyes nemeinek vagy csoportjainak beszerzésére, valamint a hadsereg egyes részei szükségleteinek fedezésére szóló, illetőleg részbeli ajánlatok nem fogadtatnak el. Ennélfogva csak az említett tárgyakbeli öszszes szükségletnek egyetemes beszerzésére célzó ajánlatok fognak tekintetbe vétetni; c) az ajánlatok a szükségleteknek egyenes beszolgáltatására, vagy csak bizományosi megszerzésére is irányulhatnak. Első esetben az évenkint beszolgáltatandó tárgyak árszámítási módozata, s utóbbi esetben még a bizományi díjmennyiség is határozottan kijelölendő ; d) a szolgáltatási szerződés 5 évnél hoszszabb időre nem köthető; e) a vállalkozók Brünnben , Grátzban és Budapesten minél nagyobb erőképességű műtelepeket tartoznak állítani, oly időben, hogy azokban az üzletet legtovább e folyó 1869. év utolsó negyedében megkezdhessék. A közös hadügyminisztérium hajlandó e végre az ottani ruházati bizottmányok helyiségeinek nélkülözhető részeit használatra átengedni; f) a birodalom mindkét állam területi ipar és munkaerejének fölhasználása kellő tekintetbe veendő; g) a közös hadügyminisztérium föntartja magának a jogot, hogy saját belátása szerint valamely ajánlatot elfogadhasson, vagy valamenynyit visszautasíthassa; akár pedig, hogy egy vagy több vállalkozóval ajánlataik módosítása végett egyezkedésbe bocsátkozhassék." Az egy évi önkéntes hadszolgálatba lépni óhajtó, de erre törvényszerinti kellékekkel nem biró egyének megvizsgálására rendelt („Budapesti Közlöny“ 1869. január hó 20., 15. szám) vegyes bizottság Pesten, a 20-ik gyalogsági hadosztálynál alakult meg, és a vizsgálatokat a már közzétett napokon a 20-ik hadosztály iskolahelyiségében (új épület, 2-ik középszárny courtine, II-ik emelet) délelőtt 9 órakor tartja. Temesvárott e bizottság a 17 ik gyalogsági hadosztálynál alakult meg, és a vizsgálatokat szintén a hadosztály iskolahelyiségében, a Ferencz József-kaszárnyában tartja. A vizsgálattételre vonatkozó folyamodványok az említett számú hadosztályokhoz intézendők. A pozsonyi és kassai vizsgálóbizottságok által tartandó vizsgálatok helye és ideje legközelebb szintén közzé fog tétetni. Budán, 1869-ik évi január hó 22-én. A vallás és közoktatási m. kir. minisztériumtól. („B. P. K.“) Hazai lapok. Hiszen lehetne még capacitálni ezt az ellenzéket, különösen oly állapotban, mint a mostani, midőn ügyeinek nem épen szerencsés állása a józanságot lépteti a szokott henczegés helyébe; de szörnyű baj az, hogy épen midőn legjobb után vannak bennünket megérteni, bedugják füleiket, eltakarják szemüket, és mint Schmule, mikor 100 forintot kérnek tőle kölcsön, azt mondják : „Alszom !“ Várady Gábor, e szép hangú szónok és patheticus író, szokott mérséklettel taglalja Andrássy sátoraljaujhelyi beszédét, s majdnem megértené, ha azon nem venné magát észre, hogy amit megérthetne belőle, az az ellenzék programmjának kivihetlensége ; ilyent pedig — mint orthodox balközépi — megérteni nem lévén szabad, hatalmas circulus vitiosusban forog, melynek kiindulási és végpontja az ismeretes: „Tehát nincs biztosítva az önálló Magyarország !“ Andrássy azt mondta — és Várady szerint igen helyesen — hogy „a parlamentáris kormányzat csak ott létezhetik, hol az alkotmányosság a tökély legnagyobb fokát érte el.“ Erre Várady úr megjegyzi: „Ki vonná kétségbe, hogy hazánkban a kormányzat ezen módja nem érte el a tökély legnagyobb fokát, tehát a miniszterelnök úr állítása szerint a mostani parlamentáris rendszer még nem teszi lehetlenné a nemzet és fejedelem közötti összeütközést. E szerint nagyon is ingadozó azon alap, amelyet a t. szónok alapnak lenni állít.“ Íme, Várady úr épen legjobb útban volna, megérteni Andrássy nagyfontosságú szavait : ha ki nem térne a főtétel elől, mely épen az idézett szavak záradékát képezi. E tétel pedig az , „hogy az ellenzéknek oly programmja legyen, melyet, ha kormányra jön, keresztül is tud vinni.“ Ez nem olyan mondat, melyet el lehet választani a felebbi tételektől , mert azoknak értelme épen az, hogy az alkotmányosság tökélyéhez Magyarországon semmi sem hiányzik egyéb, mint egy alkotmányos ellenzék. Ha tehát ingatag ez az „alapnak lenni állított alap,“ akkor ingatag azért, mert nem kormányképes ez a „kormányképesnek lenni állított ellenzék.“ Azt mondja Várady úr, hogy a mi pártunk politikáját is lehetetlennek tartották valamikor, mégis hitelt talált a fejedelemnél Andrássy gróf azon biztosítása, melynek folytán helyreállíttatott az alkotmány. Ergo : hitelt találhatna majd az ellenzéké is. Igen, de Andrássy biztosításának főpontja az volt: „Uram ! bizzál a nemzetben, mert ragaszkodni fog az egyszer megkötött és szentesített egyezményhez.“ Már most hiszi-e Várady úr, hogy ha két évvel ezen ígéret után egy oly irány jutna többségre, mely a megkötött egyezség rögtöni megváltoztatását czélozza, ez valami hathatós argumentum volna a mellett, hogy a fejedelem — újra higgyen ? — A „Hon“ úgy tesz, mintha a Deák-párttal szemközt kellene mentegetnie a „belvárosi ellenzék“ azon sületlen tréfáját, hogy Deák Ferencz ellen baloldali ellenjelöltet állít, a kinek, mellesleg mondva, elveit sem ismerjük). Igazán, e fáradság alól fölmenthette volna magát a „Hon.“ Csak saját párthíveinek beszámítható részétől nyerjen bocsánatot a „belvárosi ellenzék,“ nekünk semmi okunk sincs a megbocsátásra. Hanem határozottan kell tiltakoznunk azon meggondolatlan és a kétségbeesett ügyállás által csak megmagyarázható, de soha sem menthető ráfogások ellen, melyekkel a „Hon“ egy, magában véve ártatlan tréfához még botrányt is csatol. Panaszkodván ugyanis arról, hogy ma vége a kedélyességnek, és „a rideg elvkülönség a párttaktika irányzója,“ így folytatja : „S ebben a Deák-pártot illeti a kezdeményezés dicsősége. Ott határoztatott el, hogy mindenütt s minden ellenzéki jelölt ellenében kell fölléptetni kormánypárti ellenjelöltet, s ahol lehetetlen volt a balközép ellen kormánypárti vállalkozót kapni, ott, csakhogy amazt megbuktassák, készek voltak oly szélsőségeket léptetni föl, akikre a szélsőbal figyelme sem terjed ki. (A közvetlen intéző kézre ugyan rá nem mutathatunk, de hogy ily föllépéseket a kormány sugalmazott, lapjai nagy buzgalommal autorizáltak, az nyomtatásban olvasható.:) Nincs szavunk e méltatlanság jellemzésére ! Annyi bizonyos, hogy az ilyen tactikát már nem „a rideg elvkülönség" diktálja, hanem a két évi henczegés után fenyegető kudarcz fájdalma, mely ekként nyilvánul : „Megértük, hogy még Bónis Samu ellen is, kit mindenki tisztel, szeret, és kinek értékét mindenki föl tudja fogni, ellenjelöltet küldött a Deák-párt, nem gondolva meg, hogy minő keserűséget idéz elő ez által az összes ellenzékben, és sajnálkozást saját jobb érzelmű tagjaiban.“ A különbség a Deák ellenjelöltje és a Bónisé között csak az, hogy amaz bizonyosan megbukik, emez majdnem oly bizonyosan győzni fog; azaz : az ellenzék rosz tréfákat csinál, a Deákpárt komolyan érvényesíti elvét, melyet az egyéni vonzalom fölé helyezni kötelesség. De mit mondjunk az olyan eszközökről, melyekkel a tréfálkozó ellenzék közlönye e komoly politikának ellene tör, midőn mondja : „És azonkívül fölszabadított ellenünk minden eszközt : az epébe mártott tollat, a borral telt palackot, az ólommal súlyos botot, még a pisztolyt is ; és nem válogatott személyekben; felkapta az eszközt, a mi kezébe akadt s forditotta az egyén ellen, ki útjába akadt.“ Kevés szóval: a Deák-párt itt mint itató, vere-