Pesti Napló, esti kiadás, 1869. február (20. évfolyam, 25-47. szám)
1869-02-23 / 43. szám
ezt ő maga sem akarja, mert nem vágyódik Herostra- Ites dicsőségére.“ Ezután fölszólítja Ivánka Rákóczyt, világosítsa fölaz elámított, félrevezetett népet,amihez Rákóczy azonnal hozzá is lát válaszában, mondván baloldali praecisióval: „Az 1848-ks alkotmánynak törvényes utón és törvényes eszközökkel visszaszerzése, a kor igényeihez képest fejlesztése és biztosítása. Ez programmom! Ettől soha sem tértem el egy hajszálnyit sem — sem szóval, sem írásban, sem tettel — és eltérni nem is akarok soha.“ Kijelenti, hogy nem „föllépett,“ hanem fölléptettetett;“ a pamphlet terjesztésével senkit meg nem bízott; adót, tudja, hogy mindenütt kell fizetni ; az tény, hogy hazánkban az adó rendkívüli nagy, az országgyűlés dolga azt leszállítani s ha nem is szállíthatná le a jövő sessió alatt, de meggyőződése, „mikép némely odipsus adónemeknek haladéktalanul eltörlését a haza érdeke követeli, természetesen úgy, miszerint a törvényhozás gondolkozzék, hogy addig, amíg teljesen megszüntethetők lesznek, az állam jövedelme más, a nemzet jellemével, erkölcsi érzetével összhangzó forrásból nyerjen kárpótlást,“ és a többi, és a többi a papi javakról, származásáról a Rákóczyaktól, Kossuth Lajos hazatértéről s mindenről, de mindenről úgy, hogy nagyon csalódik, aki azt hiszi, hogy szegény Ivánka czélt ért levelével. E nyilatkozat nem fogja Rákóczy korteseinek szájából,kivenni azokat a nagy szavakat, melyekkel a szegény ember gyönge értelmét agyba-főbe verik, hogy m innen-onnan azt sem fogja a jámbor választó nép tudni, hogy fie, lány-e ? Csak azt szeretnék a fusionált ellenzéknek azon szemforgató részéről tudni, mely folyószámok alatt elmélkedik az eszközökről, farag adomákat ferdített tényekből, hogy mit szól ehhez ? A felelősség őket éri Isten és ember előtt, azokat, kik e szomorú következményű fusiót tervezték és végrehajtották; kik nem átallották kijelenteni,hogy elveikért nem vállalnak felelősséget kölcsönösen, csak az eljárás solidaritását alapítják meg. Hol vagytok: Tisza Kálmán, Jókai, Irányi!? Állítsátok meg e garázdaságot, ha megindítani tudtátok, mert ti feleltek a bűnökről, melyekkel e természetellenes állapot jár. Senki sem fogja a gyarló népet feleletre vonni, hanem mindenki azokat, kik nem iszonyodtak pythicus programmjukat ezerféle törekvésnek odavetni köpenyül. Mutassátok meg, mi lesz ennek a vége! Hol álland meg ez áradat ? Ti kezdtétek rá a kart, hogy a jobboldal föladata a haza jogait, elárulta a hazát, stb. Duna-Patajon már magasabb , fokozottabb hangból megy a nóta : ott már a balközép foglalta el benne a jobboldal helyét; hol fog ez megállani ? Mindennek van logikája, s viszonyokba belehelyezkedni, tényeket elfogadni, elveket hirdetni consequentiáik elfogadása nélkül nem lehet. Aki meggondolatlanul megteszi az első lépést a józan ész tiltakozása mellett, annak nincs hatalmában többé a másodikat tenni vagy nem tenni, azt viszi a bűne! Hol fogtok megállani , feleljetek, ha tudtok ! Hanem ne jöjjetek nekünk többé azzal, hogy jót akartatok, szándéktok tiszta, mert munkátoknak legjobbjaitok esnek áldozatául és bűneitek ellenségeitek szövetségébe, a nemzetiségek hatalmába ejt és kerget benneteket. tArcza Magyar tud. akadémia. Az akadémia tegnapi, nyelvtudományi ülésén ismét jelen volt mind a két elnök, és nevezetes volt ez ülés más tekintetben is. Eltartott 5-től 9-ig, ami „hallatlan Endre idejéig!“ és a többékevésbbé érdekes tárgyak egész halmazát hozta élénkbe. Joannovics György, cultusminiszteri államtitkár, aki már régebben ismert volt, mint nyelvünk egyik szorgalmas búvára, székfoglalóját tartotta „némely újabb szóalkotásról és az „ász,“ „ész“ alkotókról;“ helyünk itten érdemleges kivonatot adni nincs, de legközelebb hozunk egy ilyent, már csak azon érdekeltségnél fogva is, melyet ez értekezés úgy az akadémiában költött, valamint azt általában a nyelv iránt érdeklődőknél és a nyelvvel foglalkozóknál költeni fogja. Kivált a gyarló műszó-gyártásnak erősen neki megy. Azután Toldi hozott egy „nevezetes fölfedezést“, bemutatott egy levelet dr. Mezey Lajostól, aki a velenczei Marciána-könyvtárban a classica literatura mindenféle, részint elveszett, részint soha nem is létezett kincsét fedezte fel. Szóval, megint egy akadémiai furcsaság ! Toldi előrebocsátotta ugyan, hogy sokáig habozott jobbra-balra , míg elhatározta a szerinte is „meglepő“ dologgal előlépni; jobb lett volna, ha jobbra határozza magát, és vagy nem is lép elő, vagy csak kellő vizsgálat után. A fölfedező úr tehát fölfedezett 6 egészen új munkát Archimedestől, egyet 100 képpel; Hesiodus minden munkáit, kilencz darabot (eddig csak kettő volt), mind hexameterben; Flavius „Christon“ czímű hőskölteményét, melyről fölfedező megjegyzi, hogy „ugyanazt tárgyalja, de sokkal szebben, mint amit Klopstock.* Solon „törvénykönyvét.“ fölfedező megjegyzése szerint (és e megjegyzések kiválók naivitásuk által) „olyan részletes, mint az osztrák büntető-törvénykönyv.“ Fölfedező még sok mást is fedezett föl. De fölfedezéseit nem csak az teszi valószínűtlenné, hogy Velencze a Rainecance korában a classica-philologia székhelye volt, és alig maradt ott valami felhatatlanul, hanem egészen comicus világításba helyezik észrevételei, melyekkel fölfedezéseinek elsorolását kiséri. Emitt p. o. egy művet, melyet Alexandriában fordítottak le 500 évvel Krisztus előtt, mire Hunfalvy, akadémia és hallgatóság nevelése közt megjegyzi, hogy hiszen Alexandria csak 300 évvel Krisztus elé épült. E övös a levél egyszerű végighallgatása után mindjárt a dolog nyitjánál volt; miután nem palympsestes-ről van szó, “ahol nálunk is megtörténhetik, hogy egészen váratlan fölfedezést csinál valaki, valószínűleg középkori zárdás iskolák exertitiumai azok, miket M ezey fölfedezett s Todi az akadémia elé hozott. Eötvös e nézetét erős érvelésével minden kételyen felül emelte. Az akadémia a „fölfedezéseken“ napirendre tér. Ezután Fogarassy folytatta már,egyszer általunk is említett mongol tanulmányait. Hunfalvy jelent a nyelvtudományi bizottság részéről. Mátyás Flórián az akadémiai segélyről (600 frt), melyet „Történeti szótára“ kiadására eddig húzott, lemond. Vámbéryi„Ujgur nyelvtanulmányai“ kiadását az akadémia 700 írttal fogja segélyezni; a költség másik felét a szerző viseli. Budens „Finn magyar szótár“-át az akadémia ki fogja adni és óhajtja, hogy szerző a magyarfinn részt is elkészítse. Végül előkerül még a folyton kigyódzó Akinügy is. Szabó József a természettudó bizottság részéről védő szárnyai alá veszi Akint. Előkerül Schulzer „gombászata“ is. A termt. osztályra bizatik azt megvenni saját költségvetése terhén, ha akarja. A. J. A pestvárosi ambuláns ellenzék. Az ambuláns ellenzék végre a Lipótvárosban is felütötte sátorfáját. Azaz, a Lipótvárosban csak elvben jelent meg, mert tényleg alkalmasabbnak tartotta a belvárosban tartani meg a lipótvárosi ellenzéki gyűlést. Jelen voltak teljes számmal : Jókai, Csernátony és Szilágyi Virgil. Feladatuk volt, hogy a Lipótváros számára fogjanak jelöltet. „Hogyan!—kiált fel egyik szorgalmas olvasója a „Hon“-nak— hiszen a „Hon“ már vasárnapi számában jelentette teljesen „hiteles forrásból,“ hogy a Lipótvárosi jelöltséget Horn elfogadta.“ Igen ám! — Ez a „Hon“ volt! — A „Hon,“ mely nem csak vasárnap, de hétköznap sem állhat jót arról, a mi hasábjain napvilágot lát. Jókai volt a főszónok. Hornról ugyan tudja, hogy a kormánytól egyben-másban eltér, de azt még nem tudja, ha váljon azért az oppositióhoz tartozik-e; nevezetesen épenséggel nem tudja azt, hogy egy nézeten van-e az ellenzékkel az oppositionális első és fődogma, a XII. t.-czikk iránt ? Hanem hiszen az egyelőre mellékes, azért lehet őt candidálni. Csernátony azt feszegette, hogy nem kell sokat hímezni-hámozni, hanem meg kell fogni „den ersten besten“, mire egy ottlevő szerényen arra figyelmezteti a társaságot, hogy a Lipótvárosban Wahrmannt főkép azért választják meg, mert zsidó. deKalvilion Kapuit a urgje mára is őt csak az vezette, hogy Horn zsidó, azért egyelőre csak candidálni kell őt, majd azonban őr Horn-nak, és elcsinálja a dolgot. Ebben azután meg is nyugodtak, kivéve Szilágyit, aki nem egészen bízik a Horn-candidatió sikerében s annálfogva ismételt expeditiókat rendez a Lipótvárosba egy alkalmas zsidó ellenjelölt fölfedezésére, eddig azonban nem sok sikerrel. A zsidó congressus XXX. ülése, febr. 23. Mindenekelőtt felolvastattak az iskolai szabályzatok, végleges megszavazás végett. Ezek közül a népiskolai majdnem egyhangúlag, a rabbiképezdet kilenczven egynéhány szavazattal 20 egynéhány nem szavazó ellenében elfogadtatott. Ezután beadattak a szavazatok azon 7 tagú bizottságra, kik a rabbiképezde fölötti javaslatot kidolgozzák. A haladó párt a következő neveket tűzte ki: dr. Steinhardt, dr. Zipser, dr. Kohn Sámuel, Hirsch Mark, Hochmuth, Br 11 C. L. főrabbikat, és Deutsch, képezdei igazgatót. Külföld. (Belgiumja görög kormányjegyzéke;cortes-gyűlés;olasz parliament.) A belgiumi vasúti ügyben a senatus is határozott, 36 szavazattal 7 ellenében elfogadván az előterjesztett javaslatot. A senatus komoly magatartását igen előnyösen jellemzi a jogügyi bizottságnak a javaslatra vonatkozó jelentése.Átveszszük a következő sorokat,melyek a franczia lapok hűhója közepette nem téveszthetik el kedvező hatásukat: „A törvényjavaslat — így szól a jelentés — melynek előterjesztésére a kormány az ország iparos és kereskedelmi érdekei iránti kötelessége bírta, a képviselőházban azon rokonszenvvel fogadtatott, melyet méltán megérdemel. Önöknél hasonló fogadtatásra számíthat. Belgiumnak, mely az európai közjog előtt és tétele sajátlagos alapján minden politikai combinatiótól távol marad, melyek más országot gyakran elfoglalnak, Belgiumnak kétszeres kötelessége azt szemmel kísérni, amit a jelen törvényjavaslat megvédeni akar. Ezen jogát tagadni épen oly igazságtalan volna, mint ha közvéleményünket és a kormány érzületeit félreismerve, az előterjesztett törvény tekintetében oly indokokat és czélokat tennének fel felőle, melyeket nem táplál.“ A franczia sajtó , mely nem áll imperialisticus befolyás alatt, méltánylandó erélylyel utasítja vissza a Belgium elleni támadást. „Most már ismerjük, így ir a „Presse Libre,“ az összeesküvés minden részletét, és ámításnak nem lehet helye. Azzal kezdték Belgium megtámadását, hogy ráfogták, hogy Francziaországot insultálja, midőn oly bizalmatlanságot tanúsít, melyet meg nem érdemel. Megkísérlették a szerepeket fölváltani, velünk elhitetni, hogy 4 millió belga 40 millió