Pesti Napló, esti kiadás, 1869. február (20. évfolyam, 25-47. szám)
1869-02-25 / 45. szám
45. szám. Csütörtök, február 25-kén 1800. 20. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.....................................2 írt. 8 hónapra ................................ 6 ., 6 hónapra ...................................120k esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint...............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Ur-utrza 6. sz. N. m. Az előfizetési- és hirdetmény díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Pest, február 25.1869. József főherczeg, a magyar honvédség főparancsnoka, mint halljuk, a m. t. akadémia tűzkárának pótlásához 1000 o. é. fttal járult. Ugyane czélra a kanizsai takarékpénztár 50 ftot küldött. A Gorove-párt ma esti 5 órakor ülést tart a polgári lövöldében. · Ottenfeld, a berni új magyarosztrák consul, mint az „Ung. Lt.“ értesül, f. hó 18-án nyújtotta át megbízó levelét a svájczi szövetségi elnöknek. Miután a consul őfelsége barátságos érzelmeit a szövetség iránt kifejezte volna, egyszersmind arról biztosította az elnököt, hogy a magyar-osztrák kormány őszintén oda törekszik, mikép az európai béke saját, nemkülönben a többi európai nemzetek belső kifejlődésének érdekében továbbra is zavartalanul föntartassék. Zulauf lovag, vezérügynök tegnap érkezett Bukarestbe. — Eder báró az ügyek átadása után Bécsen át állomására, Athénbe megy. Ypsilanti Gergely herczeg, magyarosztrák görög consul, kormánya fölszólítására legközelebb Athénbe utazik. A nagy-lakiaknak nem kell ugyan, de Bl. J. urnok „fogadása“ tartja, hogy Nagy- Lak baloldali követet küldjön. Eddig egy grófi család fiatal tagjára vetette szemeit, azonban a dolog úgy fordult, hogy az illető nem vállalkozott a bizonyos bukásra. Ennélfogva Bl úr fogott két községi jegyzőt, fölszerelte a fölszerelendőkkel, és megindította deputatiónak az országos baloldali bizottsághoz, mely, mint tudjuk, Nyári Pál személyében székel Pesten, hogy kérjenek tőle jelöltet. És ők nem jártak hiában ! Nyári Pál delegált nekik jelöltet, s e jelölt ... ki hinné? ... a nógrádi Szontagh Pál. E szerint a baloldal maga is belátta, hogy Szontagh Pálnak Gyarmathon kevés szerencséje van. Rövid időn be fogja látni, hogy Nagy-Lakon sem lesz több. Szontagh Pál a minap a „Hazánkban nem kevés ügyességet árult el a sonett-írásban. Ezentúl lesz ideje, hogy poétái hajlamainak élhessen, s mi megígérjük neki, hogy műveit figyelemmel fogjuk kisérni, s egyelőre is ajánljuk neki az elegiát. .. A hivatalos lap mai számában olvassuk: „Ő Felsége— a minisztérium fölterjesztése folytán — a csíki és háromszéki feloszlatott gyalog- és huszárezredektől elkobzott és a kir. kincstár kezelése alatt álló minden ingó és ingatlan javakat, és jelesen a revindikált havasokat, ruházati és lóbeszerzési pénzalapokat, katonai iskolákat, alapítványaikkal együtt és az ezredbeli területen fekvő katonai telkeket, amennyiben az államnak nem szükségesek, közczélra jótékony föltételek mellett, részint Csik, részint Háromszék közönségének kegyelemből visszaadatni rendelte, és e kegyelmes határozatának végrehajtásával a magy. kir. pénzügy- és belügyminisztert bízta meg.“ Hazai lapok. A „Hon“-ban ma igen sok mulatságos dolgot olvashatni. Mindenekfölött említésreméltó a „Hon“ felelős szerkesztőjének azon kérelme „tisztelt munkatársaihoz,“ hogy „ne fejtsenek ki semmi buzgalmat az ő személyét érdeklő választási mozgalmak közül saját lapjában.“ Ez épen oly eredeti, mint útj ! Egy felelős lapszerkesztő, aki a nyilvánosság előtt kéri munkatársait, hogy ne írjanak ilyen meg olyan dolgokat. Hát — ha szabad szerényen kérdeznünk — ott a „Hon“-nál a tisztelt munkatársak mindegyike azt és olyat, és úgy ír, ahogy neki tetszik ? És a felelős szerkesztő azért van-e, hogy abba a lapba minden belejöjjön, amit a munkatársak írnak, akár tetszik a szerkesztőnek, akár nem ? S annyira van már Jókai felelősségével és szerkesztői tekintélyével, hogy a négyszemközt, vagy legalább is a négy fal közt elintézendő szerkesztőségi belügyeket csak a nyilvánosság pressiója mellett tudja megóvni? — Aligha! — Ha ezt hinnék, nem kellene emlékeznünk azon szigorra, melylyel magát legjobb munkatársától megfosztá annak idején, csupán azért, mert az illető illedelmes és mérsékelt hangon desag volálta mindig azon otrombaságokat, melyek a lap élén vezérczikkeket árultattak. Ennek a dolognak más oka van, mert már magában véve nevetségesnek tartanak Jókairól, ki oly régi journalista, föltenni, hogy levelet intézzen azon emberekhez, a kik keze alatt dolgoznak s az ő signaturájával ellátandó, tehát mindenesetre a kinyomás előtt eléje terjesztendő munkákat készítenek, s a nyilvánosság előtt adjon nekik instructiót, mikor velük egy bureauban ül, naponkint, óránkint közlekedik, tanakodik stb. Ez az egész szemfényvesztés, a mellett, hogy egy kis kortesfogás, voltaképen arra van szánva, hogy Jókai magáról munkatársaira hárítsa azon nyegle tudósítások, ferdítések és insinuatiók ódiumát, melyeket a „Hon“ terjeszteni s közölni meg nem szűnt, mióta Jókai Gorove ellen föllépett, s elsősorban alkalmasint hivatva lenne e kérelem azon botrányt parírozni, melyet a „Hon“ igen tisztelt munkatársai hétfőn elkövettek, midőn a Gorove-párt nagygyűlését írták le, illetőleg ferdítették el. Ezt látszik bizonyítani a Gorove-párt bizottságának fölszólalása is az „Ung. Lloyd“-ban, mely azt kérdezi Jókaitól, ha váljon azon említett czikk, mely „az igazságot oly csattanós módon tagadja el,“ tudtával és beleegyezésével jutott-e a „Hon“-ba ? Vannak ezenkívül a mai „Hon“-ban más furcsaságok is ! Nevezetesen benne foglaltatik azon fölszólítás a lipótvárosi választókhoz, melyet tegnap már plakátumokon olvastunk, s mely „a nemzet és államgazdászat nagymesterét“ (sic!), „a mi dicsően ünnepelt hazánkfiát, Horn Edét“ tukmálja a lipótvárosiak nyakára követjelöltnek, megtevőn őt egyúttal oly „világi tekintélynek,aki egyedül lehet hivatva stb., stb. Megvalljuk, bámuljuk az ambuláns ellenzék azon vakmerőségét, melylyel egy oly választókerület nyakába varr jelöltet, mely kerület az illető candidáló gyűlésben képviselve sem volt, ha azt számba sem veszszük, hogy azt nem is tudja, mily nézeteket vall a ma fölállított jelölt. Egyébiránt ennek az egész komédiának, mely amúgy sem bírt semmi alappal, mint reggeli lapunk távirata jelente, valószínűleg véget vetend Hornnak egy, a „Temps“ szerkesztőjéhez írt levele, melyben kijelenti, hogy franczia polgár létére külföldön és oly kevéssé fogadhat el képviselői megbízást, mint hivatalt vagy nyugdíjat, így egy „világi tekintélylyel“ mindenesetre kevesebb lesz a magyar országgyűlésen. — Hanem van a „Hon“-ban még más is, ami nem kevésbbé furcsa a többinél! „Szemünkre vetvén Kossuth elleni „megrohanásunkat,“ azt a „gyalázatos támadást, melynél undokabbat a magyar journalistika annalijai föl nem mutathatnak,“ Így folytatja : „Aztán mutassanak önök az ellenzék soraiban egy ismertebb nevet, melyről nemcsak hogy tisztelettel emlékezett volna meg, de melyet porig ne tiprott, sárba ne hurezolt volna a jobboldali discretio. Mutassanak!“ Azt a „megrohanást“ nyugodt lélekkel bízzuk az utókorra. Meg van minden betűje, és scripta manent. Majd ha jön oly idő, melyben tehetlen pártok nem szorultak arra, hogy nagy nevek nymbusával pótolják azt, ami hiányzik belőlük, arra,hogy megtarthassák azon állást, melyre több szerencsével, mint tehetséggel s érdemmel fölkaptak; majd ha nem szorulnak hívatlan pártvezérek arra, hogy egy Kossuth köpenyébe bújva, óvják magukat azon bukástól, mely menthetlenül vár az állás és képesség közti aránytalanságra minden ha, akkor fognak az emberek erről ítélketni. Addig pedig mutasson a „Hon“ egy embert az ellenzék soraiban, szolgáljon névvel és czitálja ránk: kit, hol és mikor tiportunk porig,akit, hol, és mikor hurczoltunk meg a sárban ? Álljon elő kíméletlenül a letiportak és meghurczoltak névsorával Mi előállunk a magunkéval,ha másért nem,csak azért is, hogy hasonlóra serkentsük a „Hon“-t. Az ellenzék soraiban nincs egyetlen férfiú, aki érdemre, tudományra nézve Horváth Mihálylyal mérkőzhetnek. Horváth Mihályt a „Hon“ erkölcsi halottnak declarálta azért, mert merészkedett Deákpártinak nyilatkozói, sőt azzal gyanusította,hogy ezt azért teszi, mivel valami püspökségre aspirál. Ez a tisztesség? Percze Mór érdemeiről a „Hon“ zengte a legékesebb hymnusz. Olvassák a „Hon“ mostani munkatársai, mit mondott a „Hon“ Perczelre akkor, mikor elég vakmerő volt Kossuth ellen szállani síkra. Klapka elég híres ember, hazafi becsület és érdem dolgában kevesen mérkőzhetnek vele az ellenzék sorában. És az ellenzék becsületes journalistái egy izben azzal replikáztak Deák-párti czikkére, hogy alkalmasint valami vasúti concessio van asztala fiókjában. Ez a tisztesség?! Szóljunk-e azon ocsmány merényletről, melyet Puszky ellen elkövettek ? Szóljunk-e azon piszkos hangról és modorról, melylyel „Somssich nagyszerűségeiről“ írtak? Szóljunk-e azon éretlen, hányaveti cyniamus-