Pesti Napló, 1869. március (20. évfolyam, 5564–5687. szám)
1869-03-02 / 5564. szám
49—6564 Kedd marczius 2* 1869. 20. évi folyam. Szerkesztési iroda: Úri mtou «. mim. IL «mélát. ■ lap uallami rísiít illat« mindan Walamfoy a «earkeieti'séghe« intóaandl. Bérmaatouan taraiak euklimait k«aektól fogadtatnak «I. Kiadó hiV&tal: Farenciiak Un 7. »«ám földoeiat A lap anyagi rWt IM k#«l^ »«nyak («18fi*«t»i finn, kiadta ktr&li pannanok, hirdatmények) a kiadó-hiraUlkai iatkandok.PESTI MPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postám T egy helyben, háehoa hordva • Félévre......................13 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bf’yagd. külön 30 uj kr. Nyílt-tért hasábos petitsor 75 uj kr. Előfizetési felhivás a PESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. atcal a Pest, márc. I. 1869 Békés úton-e? Mostanában sünnen találkozunk az ellenzéki lapok azon hangoztatásával, az ellenzéki vezérek és nem-vezérek azon biztatásával, hogy ők nem akarnak forradalmat, hanem békés, alkotmányos uton akarják programmjukat érvényesíteni. Nem kétkedünk sokaknál e szavak őszinteségében ; nem kétkedünk, hogy a szív teljességéből szólnak az ajkak, s vezéreltetnek az irótollak. Miután azonban a hazában meglehetősen el van terjedve azon baljóslatú vélemény, hogy az ellenzéki vezérek és nem-vezérek közt nagy számmal vannak olyanok is, kiknek őszinteségében bízni nem lehet, az erre vonatkozó aggodalmak megszüntetése végett bátorkodunk az illetőktől némi felvilágosítást kérni. Csak nem rég volt, hogy azon férfiú, ki a nemzet bizonyos részére most is bűbájos hatást gyakorol, az „incompatibilis elvet” hirdette, a mire vonatkozólag az esküdtszék mondott kárhoztató ítéletet , s ki legújabb leveleiben is azt írja: „Az én politikai hitvallásom fejtegetésére jelenben nincs vélemény nyilatkozati szabadság a magyar hazában,“s mely szavak után bátran oda tehette volna, de még Angliában sem, mert ily elvek fejtegetéséért kergették ki ezelőtt néhány évvel Angliából Ledra Rollint és társait. Már akik az esküdtszéki ítélet után most is Kossuth nevében izgatnak, annak zászlaját lobogtatják, annak híveinek hirdetik magukat : a két valószínűség között az- e valószínűbb, hogy vezérük elvét, az incompatibilis elvet megvetik, vagy pedig a vezérrel együtt az elvet is elfogadják, de a büntetéstőli félelemből, „mert ily vélemény fejtegetésére nincs nyilatkozati szabadság“ — azt kimondani nem merik,s követve Talleyrand azon mondatát, hogy „a nyelv azért adatott az embernek, hogy valódi szándékait elleplezze,s úton-útfélen hirdetik, hogy ők forradalmat nem akarnak . Hihető, hogy az ellenzék ez interpellációt mint mindig, midőn zsákutczában szoríttatik, nem fogja érdemesnek találni a feleletre. Annyit azonban előlegesen is bátorkodunk nyilvánítani, miszerint előttünk valószínűbbnek látszik az utóbbi eset. Mert az, hogy az ember valakit politikai vezérül elismerjen, zászlója alatt küzdjön, s a mellett elveit megvesse: ez hihetetlen, ez képtelen dolog. S ezért felettébb érdekes volna tudni, mikép lehetne e rejtélyek rejtélyét megfejteni: az incompatibilis elvet békés alkotmányos utón, forradalom nélkül érvényesíteni?.* Kétségkívül csak úgy, miként Miletics és Mocsonyi békés alkotmányos utón akarják az országot szétdarabolni. Hogy az illetők erre vonatkozólag valódi szándékukat elleplezzék, ez igen természetes azért is, mert vannak esetek, midőn az ember semmi áron nem volt volna rávehető, hogy valamely ügyet vagy tervet hozzájárulása által előmozdítani segítsen, ha már kezdetben annak minden ágabogával s következéseivel megismerkedett volna, ha pedig csak lassanként, lépésről-lépésre vezettetik belé, ha a rábeszélés igéző szere csak morzsalékokban nyujtatik nekik, az ügy buzgó apostolaivá válhatnak. Mert az első lépés maga után vonja a másikat, a másik a harmadikat, s így tovább addig, midőn már többé nincs helye a visszalépésnek, így szoktak rendesen előkészíttetni minden állammerényletek, szintúgy felülről, mint alulról. Fentebb említek, miszerint nem kétkedünk sokaknál a szavak őszinteségében , nem kétkedünk, hogy a társadalmi rendet fenyegető vihart, befolyásuk égés erejével fogják feltartóztatni. De egyúttal engedjék meg erre vonatkozólag azon hitünket nyilváníthatni, miután a mérsékelt ellenzék is az adók sokasága, stempli,trafik s több effélék kárhoztató felemlítésével izgatott s szerzett magának népszerüséget: ily előzmények után a netaláni vihar feltartóztatása csak népszerűségek koczkáztatásával történhetik. A nép nagy tömege még rendes időviszonyok közt is, midőn izgatói nincsenek, hajlandó a tulságokra, s mennyivel hajlandóbb lesz erre, midőn az időviszonyok a kedélyeket lázas feszültségben tartják, s a nép izgatók, — pardon! — népboldogitók, akarom mondani, paradicsomi boldogságot ígérnek a népnek! Hol e népboldogitó izgatások nyilt fülekre találnak, ott egy Demosthenes is tapasztalni fogja e mondat igazságát. Gegen den Unsinn kämpfen auch die Götter selbst vergebens ! Ki ily időviszonyok közt mérsékletre int, az a szabadság ellenségéül szidalmaztatik; aki pedig túlságos ígéreteket tesz , az bálványa lesz a népnek, s mennél túlságosabbak az ígéretek, a bálvány is annál nagyobb népszerűséggel fog bírni. A forradalmi időszakok erre bő anyagot szolgáltatnak. Mirabeau volt az 1789-iki franczia forradalomnak hajszálrugója. Ő szája volt a nemzeti gyűlésnek, melyet oly mértékben sikerült részére hangolnia, hogy csaknem diktátori hatalmat gyakorolt felette. S midőn e népdiktátor később a vihart feltartóztatni akarta, azonnal vége lett nagy népszerűségének. Utána Danton ragadta magához a diktátori hatalmat, kinek szavai a leglármásabb gyűlésekben is meny dörgés gyanánt dördültek el, s ki félelmet nem ismerve szórta a népboszú menyköveit a forradalom ellenségeire. Azonban az ő népszerűsége is azon arányban hanyatlott, amely arányban Marat és Robespierre-t a túlságos követelésekben felülhaladták. S midőn Danton látta, hogy a legféktelenebb anarchiát nem képes visszatartóztatni, egészen viszsza akart vonulni a küzdtérről. De ő sokkal nagyobb volt, mintsem feledékenységbe jöhetett volna. A feledékenység csak a középszerűeket és kicsinyeket menti meg; a nagy népszerűség ellenben nem tűr semminemű visszavonulást, hanem vagy felemeli, vagy elnyeli az ő szülötteit. S innen van, hogy a Dantonnál is szélsőbbek, ellene és párthívei ellen feldühödtek, azzal gyanúsítván őket, hogy egy helyben maradnak, hazafiságuk csökken, nem bíznak a nemzet erejében stb. Ez alatt Marat és Robespierre megvesztegethetlen és hajthatlan hazafiság hírével felpánczélozva, napról napra nagyobb népszerűségre tettek szert. S midőn Marat a halálra szánt hazafiak névsorát a conventben felolvasó, nem madárijesztő alakja, vagy őrjöngő hadonázása volt azon erő, mely az ellenmondást elnémitá, azon hit, hogy ő a legszilárdabb hazafi, képező szónoklata élét, s őrült ígéretei és követelései a szétrombolással fenyegetett Párist látszottak megmenteni. Rendes időviszonyok közt kétségkívül mint őrült kinevettetett volna; de ezen őrültség akkor legtisztább, legrendületlenebb hazafiság volt, s ki polgártársait a képzelt veszélyekre nagyítva figyelmezteté: az jós tehetségű állambölcs, s a szabadság felszentelt baronka gyanánt tiszteltetett. A história azt tanusítja, hogy az emberek az ő szenvedélyeikben mindig egyformák, s az újabb korban is elég példát találunk arra, hogy a népszerűség oly szörnyeteg, mely izgalmas időviszonyok közt elnyeli azokat, kik előbb meggondolatlanul szenvedélyesen izgattak, s később megrettenve izgatásuk következményeitől mérsékletre intettek. Alkalmazzuk e példákat, s e lélektani tapasztalatokat jelenlegi viszonyainkra. Midőn a Deákpárt bölcs mérséklete által a kibékülés és kiegyezés létre jött, e párt a szélsőbalok által hazaárulással vádoltatok. A mérsékelt balpárt legújabban szintén felhagyott hevességéből, s Bónis, Ghiczy, Tisza, Jókai legújabb nyilatkozatait, bármely Deákpárti is magáévá tehetné. S a históriát tanulmányozva, s e tanulmányozás folytán az emberi szenvedélyeket ismerve, teljesen meg vagyunk győződve, s majd meglássuk, hogy a közeljövő nem fogja-e igazolni azon meggyőződésünket, hogy ha a mérsékelt balpárt, a szélsőbalok túlságos követeléseit a leendő országgyűlésen nem fogja támogatni, ez utóbbiak épen úgy fogják kiabálni: hazaáruló Bónis, Ghiczy, Tisza, Jókai! miként most kiabálják: hazaáruló Deák Ferencz! Alvidéki. A választások és a népnevelők. Az országos képviselőválasztások küszöbén állunk. Ha az már magában véve is a legkomolyabb pillanat, melyet alkotmányos nemzet élhet, úgy épen hazánkra nézve most hatványozott fontossággal bír, mert nemzetünknek két olyan párt közt kell választania, melyek nem egy és ugyanazon alapon állanak, sőt melyek egyike az annyi küzdelemmel nyert, és csak igen nevezetes és kedvező körülmények közreműködése mellett elérhető 67-iki alkotmányt megdönteni készül. A haza sorsa a jelen pillanatban a választópolgárok kezeiben van. A törvény biztosítja a választási jogot nekünk, népnevelőknek is. Sőt — mint minden avatott ember tudja — a népnevelők elég lényeges és befolyásos tényezőt képeznek a képviselőválasztásoknál, különösen a vidéken és faluhelyeken. — Mert habár eddig sem anyagi, sem társadalmi helyezetünk nem állt kellő arányban az általunk képviselt és reánk bízott fontos ügyhez, meg is állihatjuk, hogy igen sok helyen a nép teljes bizalmával bírunk s méltán, mert „bús vagyunk az ő busából" , tőle származunk, közte töltjük el napjainkat, vele osztozkodván jó és rosz sorsban, magzatai nevelésének és oktatásának szenteljük életünket. Minél nagyobb valakinek befolyása, annál nagyobb felelőssége is; tudom, hogy az illető pályatársaim érezik ezt, különösen a jelen, felette komoly és fontos pillanatban. Számot kell tehát vetnünk önmagunkkal, megkérdezni az életet és a tapasztalást, és a szerint kell cselekednünk. Távol legyen tőlem azon törekvés, mintha saját nézetemet ügytársaimra tukmálni akarnám; ez úgyis csak hiú szándék volna, de én részemről azt tartom, hogy a sajtószabadság üdvteljes hatása abban rejlik, mert az eszmecserét lehetővé teszi, és alkalmat nyújt az eszmék tisztázására, és így elejét veszi sok ballépésnek és ezek szerencsétlen következményeinek , mert mint már Kant, a nagy bölcsész mondá: ,,A téveszmék sokkal több baj kútfejei, mint akár a szenvedélyek.“ Tehát tisztázzuk az eszméket! Kit válaszszunk képviselőnek ? A neveléstudomány mindnyájunktól méltán bálványozott nagymestere Comenius J. A. 1648-ik évben a 30 éves háború befejezése után Németország uralkodóihoz körlevelet intézett, mely e szavakkal kezdődik : „Ti hatalmasok, kik Isten helyett intézkedtek, építtetek, hol a kegyetlen háború rombolt. Mi is ismételtük és ismételjük mesterünk fölhívását, midőn törvényhozásunktól követeltük és követeljük, hogy tegye jóvá, mit a lefolyt mostoha korszak nemzetünk ellen vétkezett, midőn különösen a közoktatásügy rendezését szorgalmaztuk és szorgalmazzuk. És a lefolyt országgyűlés meghallgatta kérelmünket, megszavazta a közoktatási törvényt és így meg van téve az első lépés, és tagadhatlan, hogy első lépésnek kielégítő. És az igazság érdekében megemlítjük itt — amit azonban mindenki már úgy is tud — hogy ez első kedvező lépés a tanügyér úr és Deákpárt nagyobb részének egyedüli érdeme, hogy a baloldal az úgynevezett „szabadelvű ellenzék“ amaz alkalommal megfoghatatlan szűkkeblű és reactionárius felfogást tanúsított; olyan fölfogást, mely — ha győzelemre vergődik — közoktatásunk ügyét, és vele együtt a népnevelőket is, menthetlenül az eddigi avult és nyomorúságos állapotokhoz köti. Mint népnevelők tehát, kik hivatásukat érzik és értik, lehetetlen azon párt mellett szavaznunk, mely szent ügyünk érdekeit, mely egyúttal az összes nemzet egyik legfontosabb érdeke, oly kíméletlenül ellenezte. Lehetetlen azon párt mellett lelkesülnünk, melynek egyik vezére a közokt. törvény 142-dik §-ára vonatkozólag egy bizonyos alkalommal ily szavakra fakadt: „addig, míg 60 forintos tanitót kapunk, nem fog bennünket senki sem kényszeríteni, hogy tanítónak 300 forintot fizessünk!“ De eltekintve attól, hogy egy ilyen baloldal győzelmében, valóságos, a tanügyre mért csapást látok, késztet engem még egy másik fontos körülmény is, mely szerint óhajtanom kell, hogy a Deákpárt többségben maradjon. A baloldal — mint tudjuk — a kiegyezés alapját támadja meg. Mármost föltéve, hogy a bekövetkezendő választásoknál győzne, akkor is törvény szerint jogában áll a koronás királynak az eredményt nem ígérő képviselőházat föloszlatni és új választásokat kihirdettetni. Föltéve, hogy ezeknél a baloldal ismét többségre jut, kebeléből kormányt képez, és az egyedül óhajtott munkához, a kiegyezési alap megdöntéséhez fog, ki merné kétségbe vonni, miszerint mindez igen sok időbe kerül, s pedig annál több időbe, miután a 67-diki egyezmény nem csak királyunk és nemzetünk közt áll, hanem egyszersmind nemzetközi szerződés is. Évek telhetnek bele, míg, ha a legkedvezőbb körülményeket felteszszük, és minden háborító, de több mint valószínű eshetőségtől eltekintünk, míg állami viszonyaink újra rendben lesznek, és addig szünetelnie kell minden társadalmi reformnak, szünetelnie kell a közoktatás ügyének is. De tiszta lélekből szóljatok pályatársak: várhatunk-e? És végre, mit érhetünk el ? Egy minisztériumot, mely a felekezeti iskolákért rajong, a tanítók siralmas helyzetét elég jónak tartja, és így a népnevelők szolgaságát megörökíti. Nemde gyönyörű kilátás! Ezekben elmondtam egyszerű szavakkal igénytelen nézetemet. A baloldal győzelme a legjobb esetben is hosszú időre löki vissza a tanügyi reformok életbeléptetését ; a baloldaltól a nevelésügy eddigi tapasztalásaink szerint csak roszat várhat ; a baloldal végre merész politikát űz, mely mindent kockáztathat, míg a Deákpárt józansággal azon dolgozik, hogy nemzetünk azon anyagi és erkölcsi erőre szert tegyen, melyre szükségünk van, hogy mostani satnya állapotunkból kivergődjünk. Tehát pályatársak, kiki tegye kezét szívére és gondolja meg jól, hogy melyik pártot támogassa szavazatával és netaláni befolyásával. Szenvedéseink ürömpohara megtelt már csordultig; mi is megérdemeljük, hogy valaha jobb napokat éljünk, e szerint azon párt győzelmét kell óhajtanunk teljes szívünkből, mely párt nem rontani és bontani, hanem építeni és gyarapítani akar. Egy népnevelő. — A „Hon“ múlt szombati esti lapjában egy szabadkai baloldali patrióta fedezi fel ismét,hogy a haza elárultatok. Kétségben e fölött nem lehet senki, mert a szabadkai levelező saját szemeivel látott oly blanquetteket, melyeken német nyelven még mindig a boldog emlékezető bécsi kormány dupla k-betűi s egyébb attribútumai diszknek. A levelezőnek azon jószándéku gyanúsítására, miszerint e blanquettek a magyar pénzügyminiszter akaratából készülnek, válaszunk igen egyszerű. A néhai kormány — mint ezt minden hivatal bizonyítja — a hivatalos blanquettek nyomatásában oly előrelátó volt, hogy azokból mindig nagy készleteket tartott reserváltan, „ bizony nem rajta múlt, hogy megbukott, mielőtt még nyomtatványait megemészthette volna. Maradt tehát reánk mindenütt egy-egy nagy halmaz ilyen nyomtatott papiros. Mi a pénzügyminiszter felelősségét a legszigorúbban értelmezzük ugyan, de azt hiszszük, mégsem lehet őt vád alá fogni azért, mert valamely ily alattoz közege Szabadkán, — tán kifogyván uj blanquettejei, hamarjában az ócskákból rántott elő egynéhányat, — nehogy a papiros kedvéért az ügy haladékot szenvedjen. Nem akarjuk védeni ez eljárást, s mint tudjuk, el is rendelte már a pénzügyminisztérium, hogy ezen hátramaradt nyomtatványok többé ne, ■ helyettük a törvényes és tényleges viszonyoknak megfelelőleg szerkesztett nyomtatványok használtassanak, — de nem oszthatjuk azért a „Hon“ rettenetes aggodalmait, mert nem hiszszük, hogy néhány provisoriumbeli blanquette használata Magyarországot állami önállásától megfoszthassa. Egész évre..........................................................................24 forint. fél évre ......................................................... . 18 d Negyed évre.............................................................................6 „ Egy héra .............................................................................2 „ A „Pesti Napló” kiadóhivatala. Választási mozgalmak. — Felhívás a Buda főváros Eötvös-párti választókhoz. Az alólírott bizottmány tisztelettel figyelmezteti a t. ez. választókat, miként a választók behatása folyó hó 9zén véget érend, s felhívja azokat, kik még magukat ez ideig be nem íratták, ezen honfiúi kötelességüknek mielőbbi teljesítésére. A legszentebb, legigazságosabb ügy is hátrányt szenvedhet, ha többségünk biztos tudatában visszavonulunk a tevékenység teréről. A nagy bizottmány azon biztos reményt táplálja, hogy párthíveink közül az elbizakodással járó közönyösség egyikét sem fogja terhelni. Ne feledjük, hogy aki most be nem íratja magát, három évre mondott le választói jogáról. Felkéretnek egyúttal azon t. ez. választók, kik azt vélik, hogy az illető összeírási bizottmány előtt nem eléggé ismeretesek, miszerint behatásukhoz a választói minőségüket igazoló okmányt magukkal vinni szíveskedjenek. — Kelt Budán, 1869. martius 1. Az Eötvös-párti nagy bizottmány. Végre Komárommegyében is kezd életjelt adni a Deák-párt. Tatáról a következő, a megyében közrebocsátott fölhívás másolatát vettük: Fölhívás. A tatai választó kerület mindazon t.cz. választópolgárai, kik sokat szenvedett édes magyar hazánk ügyeinek alkotmányos, s a kor kívánalmainak megfelelő továbbfejlesztését a közelebb múlt országgyűlésen a többség által létrehozott kiegyezési alapokon óhajtják eszközöltetni, f. évi mártius hó 4-én délelőtti 10 órakor a tata-tóvárosi úgynevezett „Szarka“ vendéglő teremében tartandó értekezletre, illetőleg a Deák-kör megalapítása végett ezennel hazafias bizalommal és tisztelettel alálkottak által fölhivatnak. Tata, 1869-ik év febr. 25-én. Gr. Eszterházy Miklós s k., Aszti Lajos s. k., apát a tatai plébános, Major József s. k., Gelbman Márton s. k., szomódi plébános, Szilágyi Pál s. k., ügyvéd, Horváth József s. k., bánhidi plébános, Dr. Bognár Jakab s. k. ügyvéd, Nagy Antal s. k. tatai káplán, Sz.-Fejérvár, febr. 28-án. A tegnapi napon tartott rendkívüli közgyűlésben fölolvastatván az országgyűlést egybehívó kh. leirat, ennek folytán az ugyanaznap délután tartott középponti választmányi ülésben a választás napja e megye mind az öt kerületében egy napra, mégpedig mártius 16-ra jön kitűzve, egyszersmind az illető választási elnökök kiszemelve jegyzőikkel együtt Az egyes kerületekben a választási mozgalmak s forrongások dagálya nőttön-nő, a a balpárt nem kímél semmi eszközt, hogy győzelemre jusson, de még eddig reményeinkben nincsen okunk csüggednünk, s habár tractuális körlevelek is keringenek, a balpárt jelöltei támogatására fölhívók, de azoknak nincsen általános hatásuk, habár itt-ott ingadozást idéznek elő. A bodajki kerület balpárti jelöltje elárasztja zászlóival a kerületet, úgy, hogy ha azon arányban továbbra is nő bőkezűsége, nem sokára minden pártbelije tán kétszeresen is el lesz vele látva. Úgy látszik, a zászlók sokasága által akarja pártját szaporítani. A csákvári kerületben még nem sikerült a két jobboldali jelölt közt fusiót létrehozni , úgy látszik, hogy bármenynyire is lenne az óhajtható, azt létrehozni még sem sikerülene. Sz.-Fejérvár, febr. 28-án. Ma délelőtt fél ,11-kor tisztelgett a Kuti-párt jelöltjénél. A Schvarcz-párt, hogy a népet a díszmenettől elvonja, Schvarczot szónokoltatta az „arany sas“ vendéglőben. Jókai, Csernátony és Szilágyi lejövetelét híresztelték. E manőver azonban teljesen csütörtököt mondott. Óriási néptömeg jelent meg Kutinál. Elől 60 nemzeti lobogós és pántlikás lovas banderista, a menetben legalább 1200 választó, Fejérvár színes java. (Érdemesnek tartom fölemlíteni, hogy az izraeliták vagyonos, intelligens része — talán egyetlen kivétellel — egészen e párton van.) Kutit Zsömböry üdvözölte, mire ez egy óráig tartó, remekül sikerült, fényes szónoklatban válaszolt. A lelkesedés rendkívüli. Pártunk győzelme az eddigi jelek után ítélve, bizonyos* A választás mártius 18-án lesz. A Schvarcz-párt ez alkalommal elismerésre méltó ildomosságot tanusított. Zemplén megye febr. 27. (j) Fájdalom lepi el minden higgadt polgár keblét látva azt, mily visszaéléssel s rósz hisze-