Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)

1869-04-20 / 89. szám

89. szám. Szerkesztési iroda Ofl 1*0*» •. ..4», Xi. »mein ■ U* SMl]»ud ri**it Ul»«t kS*U«.far «■nrtwt«iru litknU. Binatod«« l.T«]»k caak lia.rl haMktál for»4t«to»k »L ............................ Kiadó hivatal: Ftrencxi.k u» 1. Mim ftdds»i»t n*. k t.t .ovftfi íveséi ül»t£ kill» Bjfcuy.k»!iÉi£8tA*i , ái, kiadit kerüli pwu.uk, kmUM»iaj«k) a kiadó híT*Hik»* UtÓMcdik.PESTI NAPLO REGOEKI KIADÁS. JT Előfizetési föltételek: Vidékre, postái« i i»?7 helikon, bir.ho* borska ...........................IS frt. évnegyedr». ... 6 irt. Ejy hór» .... I frt Az esti kiadió külöpküldéseért feldílozatéa havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 Uwibor petítsor ogjsr.ui fafe dstiena! 7 nj kr. Béijígiíj kÚI5» 0Ö ttjkr. Nyílt-Urt hasáb»« p*tí«*r 15 nj kr. Előfizetési felhívás A PESTI NAPLÓ 869-dik évi folyamára. Elöfizetési A.r Égé« évre.....................................................................24 forint. Félévre............................ 42 „ Negyed évre......................................................................... 6 . Egy hór*.................................................................2 „ A „Pesti Napló” kiadó hivatala. Pest, április 19. 1869 Mindent elvesztettünk: ily jajveszéklént hangoztattak azok, kik a választások alatt oly gyorsan terjedő izgatagságot dálczeg koczkáztatással szitották. A hamis állításoknak is van saját nemese, mely ritkán hagyja súlyos lakolás nélkül azt, ki lelkiismeretlenül kezeli a szavakat, melyek a tettet szülik. Midőn a választási pártharcz teljesíthetlen ígéretek, és a tulajdon jogát megrendítő irányokba is betévedt, már akkor kétségtelenül sokan érezték keblekben, hogy csakugyan van elég veszteni való, s ha a viszonyok hamar nem változnak meg, az intelligentia és a nép közt veszélyes szakadás támadhat, s a tört résen agráriai követelések tolonghatnak be. Jókai barátom azt mondhatja erre, hogy communisticus mozgalom a választások alatt sehol sem mutatkozott. Ezt én is állítom. Mert a communismus magánbirtokot nem ismer, szerinte minden a közé. Ellenben a magyar nép mások felett kiválólag ragaszkodik a körhöz, s csak a nagy megpróbáltatások kényszeríthetik arra, hogy tőle elváljon, s közös gazdaságra még a szorosabb rokoni viszonyok kötelékei közt is aránylag igen ritkán vállalkozik. S a mivel a népboldogítók ámították , az a volt földesurak fekvő birtokainak szétdarabolására irányult. Jókai barátom egyik czikkében ezt a törekvést csak a bevezett tagosítások felbontására nézve állítja a népnél elterjedtnek. De ha csak ennyiből állana is a tulajdon elleni törekvés, mely a választások előtt és alatt határozott kinyomatot nyert , akkor sem kétkedem, hogy ama párt, melynek soraiból a „nincs mit veszteni“ jelszó hangzók, áthatólag érezte, hogy bizony temérdek veszteni valója van, s nem csak birtokilag, hanem azon praegnans tény miatt is, hogy a nép már kezdi elkülönteni sorsát mind a birtokosoktól, mind az intelligentiától, s e két elem iránt gyanút hord kebelében. Egyik okból ezért is van országgyűlésünknek terhesebb feladata, mint elődének volt. Bár nagy küzdés között, a Deák-párt a választásokban akkora többséget nyert, mint az európai parlamentek történetében ritkán fordul elő. S miután a múlt országgyűlésnek domináló tárgya volt a kibékülés a közös ügyek rendezése által; önként következik, hogy az ország birodalmi voluma legkiválóbban a már végrehajtott, s a kedélyek vonatása által is szentesített kibékülést illeti. Szomorú állapot volna, ha törvényhozásunk meddő vitákkal elejtetnék ama nagy feladatoktól, melyek a reformok terén várnak rá. A kormányzás, az igazságszolgáltatás, a közkezelés s anyagi érdekeink elutasíthatlan követelései sürgetik a szabadelvű reformok életbeléptetését, s hogy ez sikerülhessen, a megyei rendszernek gyökeres átalakítása múlhatlan feltétellé jön. Sokan azon hiedelemben vannak, hogy a megváltozott helyzet egészen más pártalakulásokat fog, s mégpedig rövid időn előidézni. Ez alig képzelhető. Vagy tán lehetséges volna-e, hogy a közös ügyeket a Deákpárt új revisio alá bocsássa, s idegen kezek által szedesse szét azon művet, mely, ha komoly hit építménye nem volt, akkor könnyelműen űzött kísérletek közé soroltatnék ? S lehetséges-e viszont, hogy a Ghiczy- Tisza-párt azon külön állását, melyet az alkotmányos kérdéseknél mindig szorosan szokott jelzeni, egyszerre feladja, s pártját a többségbe sorozza be? S ha ez nem valószínű, miként lehet feltenni, egy egyes különálló egyéniségenként avagy egészen megy hassák át- és visszatéréseikkel a pártok állását, s fusiókra készítsenek hathatós esélyeket. Általában a fusiók sem mutatkoztak a parliamentáris életben erős betegségi kórjelek nélkül. „Akkor mindig valami rothadt van Dániában,“ — mondaná Hamlet. Egy nagy perczben a fenyegető veszélyek elhárítására kezet foghat mindenki a veszélyezett hon, vagy a polgári szabadság megmentésére , de ez nem fusio, nem lealkuvása és átcserélése a doctrináknak. A fusiói hajlam már magában a meggyőződés hiányát gyaníttatja, és rendszerint hidat vet arra, hogy parliamentáris viszonyokból más megoldásokra vezettessék a nemzet, és vagy a kényuralom, vagy az anarchia veszélyeitől rettegjen. A képviselőház tagjai kétségkívül már rég tájékozták magukat párthelyzeteikre nézve, s tudják azt is, hogy a képviseleti rendszer a legüdvösebb forma a fölvilágosodott népek számára, de egyszersmind törékenyebb, mint a szívós absolutismus. KEMÉNY ZSIGMOND: A Deák-kör I. évi ápril hs 22-dikén délelőtti 10 órakor tartandó első országos ülést megelőzőleg, azaz ápril 21-kén déli 12 órakor saját helyiségén (úri utcza S. sz. a.) értekezletet tart. A „Hazánkénak. Alig pár hónappal ezelőtt a „Hazánk“ (k épen annak t. szerkesztője) zokon vette azon állításomat, hogy a választási izgalmak folytán a közoktatás ügyét is pártérdekeknek s szenvedélyeknek rendelnék alá, és épen az ellenzék részéről gyanúsítással fogadnák a legüdvösebb intézkedéseket is. Amitől a „H.“ szerint alaptalanul tartottam, többek között B.Füreden megtörtént A „Pesti Napló“ valamely töredékes hírt közlött az esetről. És ime a „H.“ minek még feltevését is aprehendálta két hó előtt, annak elkövetését ápril 15-iki számában helyesli, s nem tudom, minő adatokból, oly magyarázatot ad neki, mely a valósággal tökéletesen ellenkezik. A tény ez. Mártius elején (tehát a választás előtt.) B. Füreden nagy lelkesedés közepette megalakult a B.felvidékem a népnevelési egylet, mely alapszabályaiban kimondá,hogy az iskolákban rendelkezési jogot nem igényel, hogy a tanításba, az egyházak bárminő intézkedéseibe bele sem szól stb. Az egylet alapszabályainak felterjesztése alkalmával folyamodott a közoktatási miniszterhez a vidékbeli iskoláknak tanszekre segélyért. A miniszter úr az alapszabályok jóváhagyása után azonnal adott is az egyletnek nevezett czélra 250 ftot. A jóváhagyott szabályok viszaérkeztével ápril első napjaiban (tehát pár héttel a választás után) tartotta az egylet végleges alakuló gyűlését, melyen a nyert segély felett is intézkedni kellett volna. E gyűlésen egy község ref. lelkésze (ki az egyletnek eddig egyik korelnöke volt, s első alkalommal a legnagyobb örömmel fogadta az egylet létrejöttét) kijelenté, hogy hívei baloldali érzületüknél fogva s az autonómia iránti féltékenység miatt kilépnek az egyletből. A b.füredi baloldaliak pedig azt nyilváníták, hogy részvétüket, egyházielsőbbségüktől várt egy választól függesztik fel. (A prot. szabadsággal egyezőnek tartja ezt a „H.“ t. szerkesztője? Igen vagy nem?) Magánbeszélgetésben azután azon felvilágosítást adták, hogy Tisza K.-tól levélben megkérdezték hogy : »a baloldal szellmével megegyezik-e a népnevelési egyletben és szőlőmivelési iskolában való részvét ? — (A „P. N.“ tudósítója erről hallhatott valamit). Tudjuk hogy a népnevelési egylet nem kormány intézmény, hanem tisztán magán jellemű, társadalmi egyesülés, melynek dolgaiban épúgy nem intézkedik a kormány, mint viszont az egylet nem avatkozhatik az egyházak ügyeibe. Honnét meríti tehát a „H.“ a.,tény azon magyarázatát, hogy „az autonómiáért buzgólkodó TiszaKálmánnak nincs hajlandósága az autonómiát a teljesen kath. befolyás alatt görnyedő kultusministerium kezébe fideincommissumkét letenni ?“ Mi köze ide autonómiának, kultuszminiszterumnak és kath. befolyásnak ? Vagy tán a szőlőmivelési iskolértá? Az pedig igy történt. A közoktatási s földmivelési minisztériumok a népisk. törv. 80. §-nál fogva tisztán államköltségen (a község csupán telket s lakásokat ad) oly felsőbb népiskolát állítanak B.Füreden, mely egyúttal szőlőmivelési és vinczellér képző tanintézet is leend És e czélra, a választás után, azonnal 2000 forintot utalványozott a közoktatási minister. E községi iskolának meg épen nem is képzelhető semmi viszonya az egyházzal , az annak autonómiájával. Tán a katholikus befolyásnak tulajdonítja a „H.“, hogy a kultuszminiszter községi iskolát áll itt, melyet a prot. liberalismusnak akadályozni kell? Azt vártam, hogy a „Hon“ ez esetet hallva, sietni fog rendre utasítani azon párthiveit, kik ügyetlen buzgóságukban kétségbe vonták, hogy a baloldal szellemével összeférjen a népnevelési egylet s szőlőmivelési iskola, mert náluknál ferdébb színben még senki sem látta a baloldal szabadelvűségét. A „H.“ hiszi, hogy jóakarattal működöm a népoktatás terén, s „tennék is — mondja — ha szabadna.“ Köszönöm, hogy kétségbe nem vonta akaratom jóságát, s elismerem, hogy igazán véli, miként csekély erőmmel is többet tehetnék mint jelenleg, — ha akadályozvanem volnék. Azonban sajnálom, hogy azt is el nem mondá, hogy ki és mi akadályoz? Megmondom tehát magam. A jelenlegi közoktatásügyi miniszter nem csupán hivatalos állásomban nyitott tért fi, közoktatás ügyébeni tevékenységemnek, de magán igyekezetemben is, s még eddig minden elemű czéljaim kivitelében a legszívesebben támogat (legutóbbi példa reá a füredi felső népiskola). — Hanem igenis az én szűk körű törekvéseim sikerét is felette megnehezítik, sőt többször feltartóztatják azon akadályok, melyek hazánkban a legfőbb, sőt majdnem egyedüli gátolói a közoktatás reformjának s haladásának, t. i. i- ét a mait századok jellegét viselő felekezetesség, mely majd az autonómia, majd a dogmák, majd a hierarchia iránti féltékenység ezége alatt (valamenyi ex endem farma) áll ellene a legüdvösebb czélok valósításának. 2- or a közönségnek a közoktatás iránt még mindig csekély tettleges érdeklődése, és 3-or a két első akadályt felette növelő azon körülmény , hogy a közoktató ügyét is politikai pártérdekeknek rendelik alá, sőt (tényekkel szolgálhatok) sikeres körtelfogásul használják az ellen agitálást. Mind e három ellentényezőt felismerhetjük a fenforgó b. füredi esetnél is, s ha tetszik, több ily példával szolgálhatok. Ha az ellenzék s annak lapjai a kormány téves eljárásait , helytelen intézkedéseit s hibáit ostorozzák, sőt pártjuk érdekében kizsákmányolják , ezzel csak hivatásukat teljesítik, bármely kíméletlenül járjanak el, a közügy nyerhet ellenőrködésük által.De midőn, mint a mi ellenzéki lapjaink teszik , a kormánynak bármily üdvös, és nem is politikai, hanem p.o. culturai intézkedéseit, és a más párthoz tartozó egyének legjobb czélú törekvéseit vagy tudomásul sem veszik, vagy ügyszerető méltánylás helyett, minden utánjárás nélkül derűre borúra szidják, s a kedélyeket ellene izgatják, ezzel a kizárólag őket olvasó közönségben a pártérzületet talán erősitik, de a nemzet művelődésének és kifejlődésének bizonyosan nagy kárt tesznek, és csak az előítéleteket s kiirtandó nemzeti gyengeségeket táplálják. Állításom igazolására sok esetet hozhatnék fel (főleg a „H.“ eljárásából), de ime bizonyítja ezt a köztük legmérsékeltebb „H.“ legutóbbi tette, mely a helyett hogy — mint a művelődés érdekében tiszte leendett — párthiveit felvilágosította volna, hogy a közoktatás oly magasan álló nemzeti érdek, melyhez a politikai párt szenvedélynek nem szabad felvergődni, hogy ez oly szent tér, melyen a legerősebb politikai ellenfelünkkel kezet fogva együttműködni első honfiúi kötelesség, s ide az egyház autonómiáját bekeverni nem szabad; ehelyett mondom hamis magyarázattal kimenti s helyesli a felekezetesség és pártszenvedély azon felléptét, mely a „H.“ által is elismert culturai jó törekvésemnek egyedül áll útjában.-Füred vidékén is. MOLNÁR ALADÁR: Mai számuunkhoz fél év melléklet van csatolva. Kedd április 20 .§69. 20 évi folyami Képviselőválasztások. Arra, április 14. Örömmel jegyezhetem meg, hogy megyénkben nem csak a Deák-pártnak mérsékelt elvei, hazafias és biztos iránya a nép rétegében mély gyökeret vert, de az annak szellemében működő kormány is mindenkor és minden tekintetben a legnagyobb rokonszenv és támaszra talál. Népünk felismeri koránknak haladását, lelkesedéssel kiséri az önkormányzatot és méltányolni tudja azon nehézségeket, melyek a várva várt siker eredményét késleltetik. A közhangulatnak ezen iránya pedig nem mesterkélten előidézett jelenség, nem pillanatnyi ámitás, vagy színlelés, hanem a múltak keserű tapasztalatain megérlelt azon meggyőződés,mely biztosan reményleni csak akkor tanít és feljogosít, ha a koczkáztatás nem a nép jólétének árán történik. — Ezen esehez hasonló elvekhez ragaszkodik népünk zöme és midőn e meggyőződése általános, kész azért síkra szállni és égési hévvel lelkesülni is. Avagy a „bobrói“ választó kerületben április 12-én Gorove miniszternek egyhangú megválasztatása nem tartozik-e azon tényekhez, melyeket nemcsak az iránynál fogva, de különösen azon okból is örömmel constatálunk, mivel abban a kormány iránti bizalmunk nyilt kifejezést nyert ? Valóban bámultunk, midőn marczius hó 17-re Bokrón kitűzött képviselői választásnak meghiúsítása és a és a pesti események folytán — Gorove miniszternek a kerületben a megyei értelmiség által történt felléptetése után nem csak az eddigi két képviselőjelölt Stephanidesz Henrik és Mesko Amand legnagyobb készséggel a jelöltségről lemondott, de a kereskedők összesége és a nép a miniszternek jelöltségét örömmel üdvözölte és folyó év ápril hs 12 én ezen általános óhajtását tettleg is valósította. Nem érzek magamban erőt a lelkesedést tollammal visszaadni, mert Gorove miniszternek a „bobrói“ választókerületben történt egyhangú megválasztatása nem csak a lelkesedést, hálát és bizalmat, de a nép önérzetét is visszatükrözi. „Éljen Gorove“ a jelszó vidékünkön és biztosan reméljük, hogy Gorove miniszter e megválasztatást azon őszinteséggel fogadja, a milyennel ezt neki népünk felajánlotta B. I. Háromszék apr. 13. Háromszék mindkét kerületében a választások egyszerre mártius 22, 23, és 24-ik napján folytak le. Az eredményt, hogy egyik jobb, a másik baloldali követet választott, a t. o. k. már tudja. De ha kissé későn latán helyén lesz a hangulatról és szellemről is néhány szót mondani, hisz ezek adják meg az eredménynek valódi becsét, értékét, mint a só és fűszer az ételnek izét. Egyikről, mint kezdettől végig szem és fül tanú, másikról biztos hallomás után írom hogy a választások szép rendben folytak le s bár ha politikai meggyőződésemnél fogva a baloldali követnek nem örvendek is, de a választókról itt is, ott is csak tisztelettel és büszkeséggel emlékezem. A Kézdi-Orbai kerületben nem volt jobboldali jelölt s természetes, hogy ott az élénkség, lelkesültség hiányzott s némi bágyadtság, lehangultság volt észrevehető.Mit bizonyít azon körülmény is,hogy a hatodfélezer választóból alig egy hatodrész szavazott. Több egész helységek meg se jelentek azért, mert baloldalira választói szavazni nem akartak s általában minden helység vállasztói csekély érdekeltséget mutattak. Miért nem volt itt jobboldali jelölt ? annak okát a múltból lehet megmagyarázni, midőn a hatalom erkölcsileg és politikailag nem helyeselhető utakon és eszközökkel nyomta el, vagy terelte félre a közvéleményt s úgy mondva erőszakkal tolta fin a nyegleséget az érdem és értelem helyére. A lényeg, a törekvés ma is az, mi volt; a változás legfeljebb is csak a külsőre terjed. Nem lehet nem hibáztatni a jobboldali értelmiséget, hogy jelöltet nem állított fel. Mi lett volna az eredmény ? a mostani, vagy ellenkező ? bizonyosan senki se tudhatja, de a történtek után valószínű, hogy tapintatos és lelkes vezérlet alatt a jobboldal győzhetett, vagy legalább a Hatósági élet. Komárom, ápril 15. Megyénkben a közelebbi napok zaja, izgamai a hajdani kortesvilág emlékezetes tisztujtásainak egy rövid ideig tartott utóképét mutatták. Alispán választás küszöbén álltunk, miután eddigi első alispánunk, Ordódy Pál, az udvard kerület által országgyűlési képviselővé választatott. Helyét egyakaratulag Pázmándy Lajos, jelenlegi második alispánnal akartuk betölteni, s a harcz, ha csakugyan bekövetkezik, tulajdonképen a másodalispáni szék körül folyt volna. Két érdemes jelöltje volt e széknek. Az egyik Szombathelyi Győző, az udvardi járás főszolgabirája, a másik Bathó Bálint, megyei főjegyző. Az első mellett mérlegbe vett pártja azt a körülményt is, hogy Szombathelyi megválasztatásával legalább az egyik alispán katholikus vallású lenne, míg Bathó pártja, melynek jelöltje már 1861-ben főjegyzője volt megyénknek, egészen eltekintett a felekezeti méltányosságnak korszerűtlen, s immár elavult kérdésétől. Különösen némileg csökkentette a bekövetkezendő választás érdekét az a körülmény, hogy a pártok nem elvek szerint alakultak, hanem csak személyek körül csoportosultak. Az egész tusa személyes érdekű leendett s akármelyik párt diádja vagy bukása csupán jelöltjének személyéé és nem egyszersmind elveké. Nem volt az izgalom olynemű, hogy — mint a hevités az érezőkben — a különböző elemeket szétválasztotta és ezzel feltüntette volna az arányt, melyben egyik a másikhoz áll. A pártok készülődései azonban igen nagy mérvet vettek, a korteskedés mind a két részről székében folyt, és alsóbbrendű tisztviselőinknek sok szép reményét táplálta egyik vagy másik párt győzelme által helyelt nyilván az előmenetelre. A választás a mai napra — 15 re — volt kitűzve. Már tegnap nagy számmal jelentek meg a jól szervezett és ellátott megyei cortesek a városban. Délután a főispán az elnöklete alatt előleges értekezlet tartatott, melyet az egyes pártoknak már több rendbeli conferentiája előzött meg. A győzelmet egyik párt sem mondhatá bizonyosnak és daczára annak, hogy egyre jósolgatták egymásnak a bukást, egyiknek sem volt oka elhízni magát. Akárhányszor olvasták ezt- 820 a szavazó megyei bizottmányi tagokat,mindanynyiszor úgy találták, hogy a két párt ereje igen egyforma. Még a pártokon kívül álló s elfogulatlan szemlélő se láthatott semmi bizonyosat előre. E nyomasztó helyzet súlya alatt, mely sűrű fátyolba burkolá a holnap eseményeit,amelyben mindegyik jelöltnek volt oka tartani a kompromissiótól, mindegyik pártnak a bukástól s a megyének attól, hogy akármikép dűljön el az ügy, valószínűleg veszteni fog egy buzgó tisztviselőt, s expediensről kellett gondoskodnunk, mely kiszabadítson bennünket ebből a helyzetből. Eszünkbe jutott,hogy van közöttünk egy jeles férfi, ki már 1861-ben ült megyénk alispáni széken, melynek elhagyására akkor a hatalom kényszeritette. Az utóbbi országgyűlésen képviselő is volt a most a legjobb időben van köztünk, hogy első alispánná választatván, egyfelől kifejezést adjunk iránta érzett tiszteletünknek, másfelől végét szakítsuk a pártoskodásnak. Az értekezlet elhatározta egyhangúlag, hogy Madarassy Mórt, e buzgó, tapasztalt, higgadt gondolkodású és tiszta jellemű férfit fogja első alispánná választani. bal győzelmet kétessé tehette volna, mert kétsségtelenül igaz az,hogy a hiresztelt nagy baloldal Szellem legalább ma nem áll s az értelmes s vagyonos rész általában a baloldalnak se éltét, se személyét nem pártolja, mit visszavonulása által tanúsított. A szepsi-miklósvári kerületben a baloldalia A.F-t felléptette s itt volt is élénkség,lelkesültség mind három napon át, de a rend egy perezre is megzavarva nem volt. Szép volt látni, midőn a lelkes választók daczára eltérő véleményeknek és czéloknak, egymással társalogtak, zászlóikat egymás mellett lengette a szél, melyek költőileg mondva, ölelkeztek. Egy pillantás a jobb és és baloldali választókra nagy különbséget mutatott nemcsak szám, de értelem és vagyon tekintetéből is. A jobboldal választói elvek és személyek közül lelkesen sorakkoztak , valamint jelöljüket, úgy Deákot is akárhányszor lelkesen megéljenezték s helyeselték hazánk bölcsének elveit és politikáját,melyek Isten után a jobboldal közreműködése által a legnagyobb áldást,a békét, meghozták. Berde M. 1376 az ellenjelölt 344 szavazatot kapott. A történtek után elbizakodás, önáltatás nélkül mondhatni, hogy a kézdi-orbai kerületben csak egy hű, lelkes és ildomos vezér hiányzik arra,hogy a Deák elv és politika itt is érvényre emelkedjék. Deákpárti. Vidéki tudósítás. Szabadka, ápril 13. Városunknak túlnyomó többségben jobbpárti elöljárósága határozottan bebizonyította, hogy az alkotmányos többség irányában türelmes, azt mint győztest tiszteli, szóval, hogy politikailag érett. Ma utazott föl az országgyűlésre két baloldali követünk s a hatóság megtette mindazt, mit ilyes alkalommal máskor sem mulasztott el soha. A városház tornyán lengett a zászló, durrogtak a mozsarak, sőt még a hatóság is részt vett küldöttségileg a nagy kíséretben. Bebizonyította tehát a városi elöljáróság, mint általában az egész jobbpárt, hogy csakugyan az intelligentiát képviseli s egy hatalmas ellenadattal szolgál a pártunkat türelmetlenséggel vádoló s Örökké lamentáló baloldali lapoknak, melyeket a tényre is ezennel figyelmeztetünk. Egy jobboldali.