Pesti Napló, esti kiadás, 1869. április (20. évfolyam, 73-97. szám)
1869-04-01 / 73. szám
* :1. szám. Csütörtök, április 1-jén 1800. SO. évi folyam. Hiado-hivant: FerenczisMeret. a földszint. Előfizetési dij: poétán küldve, vagy Budapesten háchoz fordva reggeli évsíi kiadás együtt: 1 hónapra...............................2 frt. 3 hónapra ................................... 6 „ 8 hónapra ......................................12 „ fii esti kiadás kiaunkttrdésíirt felfilfizetii havonkint...........................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkeszti iroda: Uri-ultra S. n. il. sanái előhzetési- és hirdetmény-díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő. Bérmentetlen levelek asak ismert kezektől fogadtatnak el Pest, április 1.1869. A hivatal, lap mai számában következő igazságügyminiszteri rendelet olvasható apáig, perrendtartás életbeléptetését s az erre szükséges átmeneti intézkedéseket illetőleg: „Az 1868. LIV. törvényczikk folytán , ugyanezen törvényczikk életbeléptetése s az erre szükséges átmeneti intézkedések tárgyában nyert felhatalmazás erejénél fogva rendelem, a mint következik: „A polgári törvénykezési rendtartást tárgyaló 1868. LIV. törvényczikk 1869-dik évi jun. elsejével lép életbe, s minden, azzal ellenkező törvény vagy szabályrendelet ezen naptól fogva hatályon kivül helyezteti . A miniszteri rendelet további pontjainak értelmében e határidő mindazon perekre kötelező, melyek a törvényczikk hatálybalépte napjától létetnek folyamatba, valamint azon keresetekre is, melyek idéző végzéssel még el nem intéztettek vagy az ideiglenes törvénykezési szabályok I. 46. §-a szerint csak az eljárás módjának kérdésében vannak tárgyalás alatt. A rendelet további pontjai ezután részletes szabványokat tesznek közzé a folyamatban levő pereknél megtartandó szabályokat, a felebbvitelt, szóbeliséget, a kerületi és ítélőtáblákat, valamint az egyházi törvényszékeknél folyamatban levő pereket illetőleg. Meghívás.A„biharmegyei Deákpárt“ minden helybeli és vidéki tagját az ápril hó 6-án a „Zöldfal” vendéglő nagytermében délután 5 órakor tartandó közgyűlésre tisztelettel meghívni van szerencsénk. A közgyűlés tárgyai lesznek: 1) Elnöki előterjesztések. 2) A pártközlöny fenntartása iránti intézkedések. 3) A választmány kiegészítése. Kelt Nagy-Váradon, 1869. márczius 30-án tartott választmányi ülésünkből. Lónyay Tivadar, elnök. Dr. Pollák László, jegyző. Hazai lapok. A „Hazánk“ s a „Hon“ ma Ghyczy Kálmánnak választóihoz intézett beszédét közlik. E beszéd úgyszólván egy részletezett programm, alért közlünk belőle annyit, amennyit tőlünk fölvennünk enged. Ghyczy ezeket mondá: „A múlt országgyűlés fő feladata volt: a legközelebb lefolyt idők súlyos viszontagságai által az élők sorából kitörölt, világszerte holtnak váltig hirdetett nemzetet tetszhalettából feltámasztva, új, eleven életre ébreszteni. „Hogy a nagy szél, nem csupán azon néhány egyénnek, kik együtt ültek az országház szűk termeiben, hanem az összes nemzetnek lelkesült közreműködésével részben elére tett, tagadni nem lehet.“ A mostani országgyűlésre Ghyczy Kálmán szerint nagy sorozata vár a reformkérdéseknek, melyek „a közjogi kérdések felmerülése mellett is, épen úgy tárgyalandók és tárgyalhatók lesznek, mint nem egy reformkérdés tárgyaltatott a közjogi kérdések vitatása mellett a múlt országgyűlésen is.“Tárgyalni lehet, de üdvös lesz e a közjogi kérdések pressiója alatt alkotni törvényeket ? Úgy fognak-e a szükséges törvények az ország házából kikerülni, mintha a heterogén pártalakulástól függetlenül alkottatnának ?) Áttérvén a fölveendő tárgyak részletezésére, mindenekfelett a bíróságok rendezéséről szól Ghyczy K. A bírói tisztet annál fontosabbnak tartja, mert hatalomkörét nem csupán magánjogi ügyekre terjeszti ki, hanem közjogi és közigazgatási ügyekre is. A végre, hogy a bíró teljesen részrehajlatlan, minden személyes érdeken felül álló, s a kormánytól is teljesen független, úgy, mint a nép és pártok szenvedélyeitől, szükségesnek tartja a kellő díjazáson kívül, hogy a biró, állásából,, akarata ellen, önkényesen életfogytiglan el ne mozdittathassék. Szükségesnek tartja e végből másrészt, (hogy a biró ne csak lehessen, de legyen is részrehajlatlan és független le- és fölfelé): „1-szer, hogy a felelősség nagy elve, mely nélkül alkotmányosan semmi jog és hatalom, nem gyakorolható, vétkes visszaélések esetében, reá is alkalmaztathassák. „Kor, hogy kineveztetése önállásának teljesbiztosításával történjék; se végre, a bírói hivatalok betöltésénél a nemzet befolyását, az első folyamodású bíróságoknál a régi törvényes gyakorlat elve szerint, föntartandónak, sőt a magasabb állású bíróságoknál is, amennyiben azok közjogi s közigazgatási kérdésekben is ítélethozásra lennének hivatva, más alkotmányos országok példájára, bizonyos mértékig bővítendőnek tartja, nehogy megtörténhessék, hogy épen azon intézmény, mely a jog és törvény eréül s állandó biztositékául bizalomteljesen állíttatnék fel, azoknak elnyomására szolgálhasson legerősebb fegyverül.“ „Nincs tárgy — igy folytatja Komárom városa képviselője — mely inkább közérdekű lenne, mint a közhatóságok: a megyéknek, városoknak, községeknek rendezése. „Hogy ezeket ép erőben fen kell tartani, azt Magyarországon bizonyítani fölösleges, hogy ezeket rendezni kell, mindnyájan érezzük. „Ez intézményeket a democratia alapján kell rendezni, a rendezéskor biztosítani kell a közhatósági kormányzatban a szakképzettségnek s a munkaképességnek kellő befolyást; biztosítani kell az érdekek nyilvánulhatását;s a mi nélkül a közhatóságokban önállás s talán a bureaucratia újabb fölmerülésének elkerülése sem lehetséges ; biztosítani kell, ha nem is a közügyek rendes kezelésére, legalább vezérletére azoknak befolyását, kik a közügyek intézésének fáradalmait állásuknál fogva képesek, s egyszersmind hajlandók is csupán ügyszeretetből (?) s a közjó iránti érdekeltségből fölvállalni. „A közhatóságok illetőségéhez három fő joggyakorlat tartozik : saját közügyeik kezelése, végrehajtása a törvényeknek s kormányrendeleteknek, és nyilatkozhatás az ország közügyei fölött. „E három joggyakorlat mindegyikére nézve a közhatóságoknak bírniük kell törvény által szabatosan meghatározott jog-, s ennek megfelelő kötelességi körrel, a szükséges szellemi és saját rendelkezésük alá tartozó anyagi erővel.“ E három joggyakorlat illetékes körének törvény általi tüzetes körvonalzása megszünteti Ghyczy K. szerint azon ellentétet, mely a közhatósági autonómia és a parlament kormány, miniszteri felelősség közt „állítólag“ létezik, „de — teszi hozzá — csak akkor szünteti meg, ha a felelősség elve, melyet az ország legfőbb kormánya irányában föntartani akarunk, egyszersmind az alsóbbrendű önálló vagy végrehajtó közegekre is alkalmaztatik.“ (E szerint ais az ellentét mégsem egészen állítólagos.) Azután így folytatja Ghyczy K.: „A közhatóságok sajátközügyeinek körében az államkormányt csak felügyeleti jog illeti, hogy a helyi intézkedés a közérdeknek ártalmára ne válhassék. A törvények, s a kormány által ezeknek körében az általa kezelendő államügyekben kiadott rendeletek pontosan teljesítendők. A közügyek feletti egyszerű véleménynyilvánítás pedig az alkotmányosság alapelvénél fogva, mely szerint a törvényeknek a nemzet akarata kifolyásának kell lenniök, oly jog, mely sem egyes honpolgártól, sem a polgárok gyülekezetétől meg nem tagadtathatik. „Ha azután mindemellett a közhatóság s a kormány között valamely intézkedés törvényszerűsége iránt mégis kérdés támadna, miért ne követelhetnék erre nézve is azon eljárás, melyet az egyes honpolgárok s a kormány között felmerülő hasonló kérdésekre vonatkozva, a föntebb mondottakban épen ez okból bővebben fejtettem ki ?“ • És e bíróságra például idézi Ghyczy Kálmán a bécsi reichsrath és a Landtagok közt álló „Reichsgericht“-et. (Azonban szabad legyen itt azon két viszony nagy különbségére emlékeztetnünk, mely egyrészt a magyar törvényhozás és a törvényhatóságok, másrészt az osztrák birodalmi és a tartományi törvényhozás közt létezik. Ajánlja ezután Komárom város képviselője, más tárgyakra térvén át, egy országos számvevőszék fölállítását, mely az országos számadásokat felülvizsgálná és ellenőrizné. Ígéri továbbá, hogy az 1849-es évben a magyar bankjegyek kényszerű beszolgáltatásával szenvedett súlyos károk pótlását szorgalmazni fogja, s a következő reformtárgyakat sorolja elő: „A polgári és büntető-törvénykönyv, a szóbeliségre s nyilvánosságra alapított polgári, az esküdtszéki eljárásra fektetett bűnvádi perrendtartás, és a hazánkban, fájdalom! oly igen nagyon elhanyagolt árvás ügynek rendezése. „Az állami kiadásokbani szigorú gazdálkodás mellett, az adók terhének könnyítésére való törekvés, s adórendszerünknek azon alapon, hogy kiki a közterhekkel valóságos jövedelmének aránya szerint rovattassék meg, gyökeres javítása. „Az elemi oktatásnak a meghozott törvény szellemében életbeléptetése mellett, a felsőbb tanügynek minden illetéktelen befolyástól felszabadításával eszközlendő czélszerű rendezése. „A vallás szabadságának s a vallásfelekezetek teljes jogegyenlőségének törvényesítése. „A magát már túlélt felsőház reformja. „A képviselő-választási törvény épen ez időszerint szemmel látható hiányainak orvoslása. „A határőrség polgárosításával eszközlendő kiegészítése hazánk még mindig csonka területének, s társországaink hasonló jogos kívánalmainak teljesítése. „Az üzleti kötések jóhiszemű, gyors teljesítését biztosító kereskedelmi törvény, s külkereskedésünknek a létező iparágaknak ideiglenes kímélése mellett is mielőbb kivívandó szabadsága. „Hiányos, helyesebben: nem létező ipartörvényeinknek rendszeres javítása, újból megalkotása , s e végre czélszerű törvények általi előmozdítása a társulati, egyleti szellemnek, egy egészséges bankrendszer megállapítása által eszközlendő szaporítása a forgó tőkének, s a hitelintézetek hálózatának kiterjesztése az egész országra. „A hűbéri viszonyok maradványainak minden