Pesti Napló, esti kiadás, 1869. április (20. évfolyam, 73-97. szám)
1869-04-20 / 89. szám
89. szám Kedd, április 20 kán 1809. Plato-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. feldszínt. Előfizetési díj: Anitán küldve, vagy Budapesten htokéi Mordra reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ......................................2 írt. 8 hónapra ............................ .. 9 hónapra ....... 12 „ Aszsati ktodis kelínkftidigéért felftlfi.gti. hsTonkint........................... , 30 kr« ESTI KIADÁS: 20. évi folyam. ezsrkesziiti iroda: Uri-utra. tz. H. téka elköeetési- és hirdetmény-díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E tan szellemi réseit illető minden kösremény a gyerkesztőséghez intésendő Bérmentetlen levelek csak ismert Pest, április 20.1869. A magyar hivatalos lap mai számában a következő királyi kéziratot olvassák : „Kedves gróf Andrássy ! Értesítem önt, hogy gróf Taaffe, eddigi miniszterelnöki helyettest, honvédelmi s közbiztonsági miniszteri állásábani meghagyatása mellett, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok s országok minisztertanácsának elnökévé kineveztem. Bécsben, 1869- évi április 17-én. Ferencz József, s. k.“ Az igazságügyminiszterium Máramaros megyéhez a következő rendeletet bocsátotta ki: „A huszt-kerületi képviselőválasztásnak alkalmából fölmerült kihágások folytán keletkezett vádaktak megvizsgálására s elintézésére, e megye főispánjának f. hó 4-én távirati uton tett 80. sz. alatti jelentése szerint, minden tekintetben érdektelen bíróságnak kirendelése czélszerűnek mutatkozván, e czélból Bereg megye törvényszéke küldetett ki. E biróküldésről a megye közönsége oly utasítással értesittetik, hogy törvényszékének ebbeli teendőinek megszüntetését kötelességül tévén, annak egyúttal hagyja meg, miszerint a letartóztatottak közül azokat, kik a fenálló törvények és törvényes gyakorlat szerint személes szabadságuknak még vád alatti állapotban élvezésére jogosítva vannak, kezesség mellett bocsáttassa szabadon, ezután pedig az összes iratokat késedelem nélkül Beregmegye törvényszékének küldje meg. Kelt Pesten, 1869. évi ápril 5-én. Az igazságügyminiszter rendeletéből: Szabó Miklós, m. k.“ A franco-magy. banknál eszközölt aláírás a magy. keleti vaspálya elsőbbségi kötvényeire, a helybeli közönségnél élénk részvétre talált és hazai pénzintézeteink, valamint Pest jelentékeny bankárai voltak a legtetemesebb összegek aláírói. Amint hiteles kútfőből tudjuk, a helybeli aláírások összege ma d. e. 2 millió forintra rúgott. A m. kir. belügyminisztériumban a rendőrség szervezete tárgyában tanácskozás folyik, melyre mindazon körök képviselői meghivattak, kik e téren mint szaktainak, véleményt mondhatnak. Képviselve volt azt igazságügyminisztérium, a városi és megyei hatóság, valamint a curia. A belügyminiszter által megnyitott tanácskozás szombaton indult meg, és azóta mindennap folynak az ülések. A belügyminiszter a rendőrség szervezete tárgyában, mely egyelőre csak a fővárosi rendőrség felállítására szorítkozik, kész törvényjavaslatot terjesztett az enquéte elé és az utóbbinak fő feladata az volna, hogy véleményt mondjon, miképen illesztessék be a rendőrség a jelen municipális szervezetbe. Erre vonatkozólag mindjárt az első ülésekben három eltérő nézet nyert kifejezést. Az egyik szerint a rendőrség codifikált teendői a jelen municipiumokra volnának bizandók, és az államrendőrség teljesen kizárattassék. A másik nézet azt tartja, hogy a rendőrség gyakorlására az államnak kell teljesen új közegeket teremteni, melyek a jelenlegi municipiumoktól nem függnének. Végre a harmadik nézet — és ezen nézet csak a legközelebbi feladatot, ugyanis a fővárosi rendőrség berendezését tartja szem előtt—azt sürgeti, hogy Pest-Buda és a rendezett tanácscsal bíró Ó-Buda, külön rendőri hatóságot szervezzenek, mely a rendőri teendőket a minisztérium ellenőrzése mellett gyakorolná Budapesten. Hazai lapok.. A „Máramaros“ azon miniszteri rendeletet, melyet lapunk első hasábjában találnak olvasóink, egynémely megjegyzésekkel kíséri. E megjegyzések közül a következőkre kívánunk reflectálni: A „Máramaros“ azt mondja : „Ezen előttünk fekvő rendelet sokszoros sérelmet tartalmaz. „Comprommitáltatott egy, eljárásában feddhetlen s kifogás alá semmi tekintetben sem eshető törvényszék, mert elvonatott tőle egy vizsgálat, amelynek eddig miként történt folyamáról az igazságügyminiszter magának legkisebb ismeretet sem szerezhetett.“ Ez ugyan érzékeny felfogás; a törvényszék dolgában nincsen a kedélyességnek helye; legkevésbé lehet helye egy választott megyei törvényszéknél, mely tagadhatlanul külsejét képezi a pártéletnek; s így a legszelídebb forma, melyet e helyzet megjelölésére használhatni, az, hogy helyettesezőszerűnek mutatkozik egy minden tekintetben érdekeletlen bíróság kiküldése.“ A „Máramaros“ így fölytatja: „És mindez történt a megyei törvényszék s a megyei hatóság meghallgatása nélkül, a mi által úgy a törvényszéknek törvény által biztosított joga, mint a municipium autonómiája világosan megsértetett.“ Igaz, hogy a törvényszék joga a maga területén törvényt látni, kivételt képeznek ez alól épen csak a------kivételes esetek. Lehet, hogy tekintetes nemes Máramaros vármegyében még nem hirdették ki a képviselőválasztás tárgyában kiadott ismeretes miniszteri rendeletet márcz. 2-áról, de az ország egyéb részeiben mindenütt kihirdették ; azon rendeletben pedig benne foglaltatik a bíróküldés, abból bővebbet megtudhat a „Máramaros.“ Azonban sejtette azt a „Máramaros“,hogy tévutakon jár, mikor olyat mond , hogy biróküldés által valamely törvényszék törvény által biztosított joga , vagy pláne a municipium autonómiája sértetik meg, s más okokat keresett s igy szól: ,,Ugy de ezeken kívül még más sérelem is származik az említett igazságügyminiszteri rendeletből, mert a delegálás joga jelenleg nem tartozik az igazságügyminiszter hatásköréhez. Az országbírói értekezlet szerint polgári ügyekben a hétszemélyes tábla gyakorolja a bíróküldés jogát, s ugyanezt illeti ezen jog, a törvény erejével bíró gyakorlat szerint, a bűnvádi ügyekben is. „A miniszter tehát ezen biróküldés által kétségtelenül túllépett törvényszabta hatáskörén.“ Íme, a „Máramaros“ okoskodása tisztán : „Mivel az országbírói értekezlet szerint polgári ügyekben a septemvirális tábla gyakorolja a biróküldés jogát, ennélfogva ugyanazt illeti az bűnvádi ügyekben is,“ és hozzáteszi még, hogy kissé eltakarja azt a tiszta logikát, miszerint ez „a törvény erejével bíró gyakorlat szerint“ áll így. Ha ez így volna is, még akkor is a miniszter csak „nem respectálta“ volna a törvényesílást, de semmi esetre sem „lépett volna túl törvényszabta hatáskörén,“ mint a „Máramaros“ mondja. Hanem ez nem is úgy van , mert az igazságszolgáltatás minden ága a korona felségjogai közé tartozik: a kegyelmezés, a büntetés átváltoztatása, a büntetés maga, a bírák kinevezése, a bíróságok delegálása stb. És mindezt az alkotmányos fejedelem, felelős minisztere által gyakorolja Ha példát akar reá a „Máramaros,“ Íme, ott van a Karageorgievich herczeg bűnügye, melyre a pestvárosi törvényszék delegáltatott az igazságügyminiszterium, és nem a hétszemélyes tábla által. Az országbírói értekezlet ezt kétségkívül ki is mondja vala, ha 1860—61-ben Magyarországnak arra való alkotmánya és felelős minisztériuma lett volna, így kiált fel ezek után a „Máramaros“ : „íme, ennyire jutott a kormány a legközelebbi választások alatt gyakorolt erőszakoskodásai által, midőn még az igazságügyminiszter szentélyébe is behatolt a pártoskodás szelleme.“ Erre csak azt feleljük, hogy : íme, ennyire jutott egynémely oppositionális hazafi honmentő buzgalma, hogy nyíltan gyanúsítja pártoskodással azt, aki hivatva van, sőt ki ép most jelenleg van megbizva azzal, hogy tisztítsa, reorganizálja, tegye használhatóvá s az igazság valódi közegévé a hétszemélyes táblát, melyhez a „Máramaros“-nak pártbuzgalmában ő ellenében folyamodni akar, hogy kedve szerinti bíróságot kapjon. Ha a felelős igazságügyérben nem bizunk annyit, mint mostani roskatag itélőszékeinkben, melyek ellen csak egy a kiáltás a hazában, s ez segélyre hi, akkor tegyük le a tollat s vándoroljunk ki, még mielőtt ez igazságügyér utánatervezte tábláinkat. Hanem hiszen ez távolról sincsen igy ! Ez az egész egy kis túlbuzgó oppositió és egy kis vármegyei tudatlanság a „Máramaros“ részéről, s még csak az a megjegyzésünk van hozzá, hogy mindezt a „Hazánk“ is magáévá tette. ” A „Hon“-ban a következő sorokat olvassuk : „Illetékes helyről a következő értesítést nyerjük : A „Hon“ szerdán, ápr. 14-én megjelent számában „szerény kérdés“-t intéz a minisztériumhoz az iránt, várjon hiszi-e a kormány, hogy a salgótarján-szucsányi vasútvonal kiépítésére hirdetett pályázatra a vállalkozni szándékozók ajánlataikat, tekintve, hogy a határidő a hónap végével jár le, kellő tájékozottsággal megtehetik ? „A minisztérium nemcsak hiszi, hanem tudja, hogy igenis, megtehetik ezen idő alatt ajánlataikat. Mert, hogy e vasút kormányköltségen fog építtetni, azt mindenki az ide vonatkozó XLIX. t. sz. kihirdetése óta tudja, s tudják főleg mindazok, kik ezen vasút építésére vállalkozni szándékoztak. Különben pedig ezen pályázat kiindulásául a minisztérium oly részletes terveket készíttetett, melyekből a vállalkozni szándékozók nem három hét, hanem néhány nap alatt tájékozhatják magukat.“ Külföld.. (Budgetvita a franczia törvényhozótestületben; az első császárság katonáinak jutalmazása; belga ügy; spanyol hírek; Olaszország.) A franczia törvényhozó-test folytatja a budget tárgyalását; az utolsó viták a közoktatási minisztérium tételeire vonatkoztak. Az oppositió, mely mindenütt törölgéseket ajánlott, itt csak hányta a pénzt a közoktatási miniszter fejéhez, aki fájdalmas érzettel volt kénytelen az ajánlott öszszegeket visszautasítani. Említésre méltó mozzanatai alig voltak a vitának, csak egyes érdekesebb megjegyzések érdemelnek figyelmet így Piennek, képviselő, a felsőbb oktatásra nézve több szabadságot követelt, mire a közoktatási