Pesti Napló, 1869. május (20. évfolyam, 100–122. szám)
1869-05-23 / 117. szám
) közjogi barátok elborítanak Emtán szenve , ♦rónbeazédhea híven, átalá n o a b á g b J ® . . . .. m / i . J L fi A ^ J mUnfali ^Lr ll i orrem O tlfll 7.Antin rflnrmOfe A helyesen kárholtatja Trefortot és bókot mond Somuichnak. ki kaposvári bukását Tacitus szavaival fogadta: „Malo periculosam libartatem, quam quietum servitium. — „Igen végai be* széde politikai részét — az alkotmányos életnek mint a tengernek hullámzani, sőt viharzania kell néha, különben pocaót* lesz belőle. Most áttér a sajtótörvényeknek leiratilag említett revisiójára a erőa.n sürgeti a hirlapbélyeg eltörlését. Hivatkozik Laboulaye szavaira:akarod tudni, hogy egy nép a civilisatio mily fokán áll, számláld meg hírlapjait , ebből bizton fog es következtetni.“ Beszédét így fejezte be :„Én attól tartok uram, hogy a hírlapbélyeg eltörlésében is megélőznek bennünket a lattintuliak; ők az emberi testről is előbb vették le az emberalacsonyító rabláncsokat; félek, hogy a szellem Iánczait is előbb fogják levenni. Szeretjük mi uraim a reformokat, csak az a baj, hogy nálunk a rform gyürmölceinek nem ell megérni, hogy azokat leszakaszszuk, hanem mégis kell rohaduik, hogy azai, mint a* emancipato kérdése is, maguktól ölünkbe bujan*k; nálunk addig húzzák l Uszijik a reorm-kérdések megoldását, hogy azok utoljára nem is a haldás, ha itt a nenzeb csület kérdései lesznek/ Tiza Kálmánnal szavaz. Horváth Döme T. képviselőház ! Ha valamely idegen a ház asztalán fekvő választó iratok sokaságából fog az ez ország helyzetére következtetni , úgy bizonyosan akaratlanul is azonondolatra jutna, hogy ez ország vagy felette idlog, vagy felette szerencsétlen. Vagy felette boldog, mert ime az egybegyűlt képviselők, a haza atyjai, jóllehet a fejedelem által az ország alkotmányos átalakítására, falat kenyérként szükséges reformtörvények hozatalára lettek bizalomteljesen felhíva, mindamellett három rendbeli válaszfelirataikban, mindenekelőtt legsürgősebbnek csakis azt találták, hogy a reformtörvényeket egy kissé elodázzák, azokknak meghozatalát egy kissé később ejtsék, hogy azok helyett inkább, bárha talán az által meddő vita fogna is előidéztetni, bárha egyelőre a kedvező eredményben ők is reménytelenek, hogy a két év óta annyit becsmérelt, annyit gyanúsított közjogi törvények ismét előtérbe hozassanak, ismét megvitassanak és revideáltassanak. Vagy fölötte szerencsétlen, mert ime az egybegyűlt képviselők, a haza atyjai, az ország közjogi helyzetét oly silánynak, oly korlátoltnak találják, és érzik, hogy e nehéz közjogi viszonyok mellett, s azoknak újbóli revideálása nélkül, magukat reformtörvények hozatalára, egyelőre képesítetteknek nem is érezhetik. Istennek hála — tisztelt képviselőház ! itt is, mint más megyébben, az igazság a középponton találtatik. Hogy hazánk még most ezúttal, különösen még az átalakulás küszöbén, nem teljesen boldog, nem teljesen kielégített, az igen természetes. De hogy országos helyzetében nem szerencsétlen, éz kétségtelen. Hogy nem ez utóbbi, azt tanúsítják maguknak az illetőknek, itt e házban nem egyszer adott nyilatkozataik, miszerint elismerték, hogy az országos alkotmányos helyzet, a csak most két év előttinél is, akár anyagi, akár szellemi tekintetben, mindenesetre előnyösebb. Tanúsítja azon ténykörülmény, hogy az illetők maguk is, habár a nem mindenben teljes jelzések szerinti alkotmányos helyzetet, ők is velünk együtt élvezik és gyakorolják. Elvégre tanúsítja, hogy válassfelirataikban utólag bár, a reformtörvényeknek megalkoásához ravisto utáni hozzájárulásukat, ők is megajánlották. Hogy hazánk épen küszöbön lévő átalakulási helyzete nem fenékig simarany; hogy az ország alkotmányos átalakítására a reformtörvények falatkenyérként szükségesek, hogy azok életbeléptetése jövendőnk életfeltételét képezi, és, rendezetlen állapotunkban a múltak után , természetes és kétségtelen. E válságos helyzetet eléggé indokolja egymagában azon ténykörülmény, hogy hazánk a közigazgatásnak és igazságszolgáltatásnak mindenik ágazatában, részint a 48. előti hűbéri korszak, és intézkedések következtében, részint az egymásután következett absolut korszakbeli és provisotius ideiglenes intézkedések folytán, még mindig egy régi elhagyatott nemesi udvarházhoz hasonlít, mely jobbatlan gyommal és szeméttel van telve. S hogy ily rendezetlen állapotban, le a jóakaratu fejedelemtől az utolsó polgárig, mindenek fölött és mindeneknél elébb, csakis refomtörvényeket kíván, mindenki vágya, reménye, követelése, leginkább abban öspontosul, azt első tekintetre az országban a higgadt szemlélő azonnal felismerheti. S hogy ily bevitelben a szükséges reformkérdéseknek, bármi tekintetből, csak is meddő vitákra vezérelhető közjogi kérdések újabb revisiója végetti elodázása egy italában nem helyeselhető, az igen természetes. Valamint őszintén bevallom, nem helyeselhetem, nem értem, rém tudom telfogni czélját azon lépésnek, hogy általunk, egy képviselő ház által a kir. trónbeszédre négy rendbeli váaszfelirat lett beadva. Várjon nem fogott volna-e épen úgy czélhoz vezetni, nem még kevesebb időveszteséggel és kevesebb kesernyésséggel, ha egy válaaafelirat készítésébe compromittálván, a részletes tárgyalásnál, módosítványok alakjában, minden pártárnyalatnak, minden egyes képviselőnek épen úgy mód és alkalom fogott volna szabályszerűen nyúttatni, hogy saját nézetét és érveit többé-kevésbé érvényre juttassa ? De ha már a t. ház által mind a négy rendbeli válaszfelirat tárgyalásra lett kitűzve: én egyszerűen kijelentem, hogy a négy közül én a bizottság által beadott válaszfeliratot fogadom el Indokaim igen egyszerűek. Elfogadom azt, mert a többi felirat köz, a jóakaratú fejedelemnek szívből származott, millió és millió szívekhez szólott , a reformtörvényekre vonatkozó ujj mutatásával egy egész ország, egy egész nemzetnél jogosult reményeket és várakozásokat keltett üdvösletél ra a legelészerűbb, legcorrectebb és bizalomteljesn aufokiratot. Elfogadom azt, mert c akis ez egyiben tarlom fel a választó ira,ak jogőbb jellegét és megkivántatós igát. Én sierimem u janis, egy v. lwafa iratnak, mely egy több párarnyaauól akkuit „r.aágos testületnek ünnepeljes nyilatkozata, nem le et az a hba áaa, Wy ref. rmiervenjeknél, akár mg-tonió, akar jogk terjesa ővéaa*ete*s gekte bucsiUoznek.C akis az .elet fel. da a, hogy a vénjek bozatalával kész még abban, miként a bizottság aktívében van — a kir. reform fősoroban jelentessék ki, avagy a kitűzendő reformot átalánosságban, de legkisebb részletezés nélkül említessenek fel. Elfogadom elvégre azt, mert az őszinte fejedelmi nyilatkozatra ez egyszerűen fönséges művet tartom a többi közt legkielégitőbb őszinte válasznak. Ami továbbá a többi válaszfeliratokat illeti, elismerem, hogy azok, a negyedikről szólami, és azt értetni nem is kívánván, irmodoruk, szövegezésük s különösen mérsékleti hagjukra nézve engem is megleptek; elismerem, hogy azok szerzőik és mestereiknek becsületére válnak. De az elismerés mellett is, tiszteletes szabad legyen megjegyeznem, hogy én szerintem azok, a szó valódi értelmében nem is válasiszerintem nem egyéb, korműfont pártprofeliratok, hogy azok én mint igen eszélyes, igen grammok. És állásomat igazolja azon fénykora meny, hogy a refomkérdsek érintésénél az klán a kitűrendö reformtól vények, nemátal novábán, de többe , vagy megszorító, vagy jogkifejesitő partiallásal körvonaloztatnak. Így pédául ez e sö biróságok szervezése fölemntésénél, úgyszólván egyikben conditio tinó nonkiat kimondatik , hogy a szervezés általuk csak is a törvéyhatóságok rendezésével együttesen fog eszközöltetni, így a válaszási és sajtótörvények fölemütésénél mások egyikében jóformán kimondatik, hogy e két törvény általuk, semmi esetre se megszorítással, csakis jogszélebbítéssel oldathatik meg. Ezen részletezés szerintem egy pártprogrammba igen, de egy több pártárnyalatból alakuló országos testület nyilatkozatába aligha ülhetik. De ha e megszorító, vagy jogkiterjesztő részletezések a szövegben benne hagyattatnának is: önként az a kérdés merül fel, váljon e fölemlítés czélszerű vagy károssá válhatik-e? Én szerintem feleslegessé, de sőt esetleg károssá is. Tudjuk, uraim , reformkérdések irányában a közérzület, a közvélemény sokszor igen hamar át szokott alakulni. íme, például hozom fel a megyerendezés kérdését. A megyerendezés szükségét a felelős kormány már két évvel ezelőtt felismerte. — De mert itt és ott a közhangulat és közérzület nem volt eléggé kedvező: általa mindeddigien felszínre nem lett hozva. S ha így két képviselő itt a múlt országgyűlésen a megyerendezés szükségét szorgalmazta, bizonyos lehetett benne, hogy a többségnél rokoni szavakra talál. És ime ma már örömmel tapasztaljuk, hogy a megyerendezés szükségét minden pártárnyalat, úgyszólván minden képviselő óhajtja, s ösztönszerűleg belátja, hogy a törvényhatóságok határozott rendezése jövendőnknek egyik életszüksége, így tessünk mi, tisztelt képviselőház ! a többi reformkérdésekkel is. Épen azért nem helyeselhetem, hogy bármely válaszfelirat, egyes reformtörvényeknek akár megszorító, akár jogkiterjesztő partialitásába egyelőre már kiterjeszkedjék. Ha később a közérzület, és közszükségnél fogva változtatni kell rajta, már a compromissióval jár. De különben is az ilyes részletezés, énszerintem csakis a kérdéses reform tárgyaása idejére és alkalmára tartozhatik. Nem helyeselhetem továbbá azon módot, miszerint a hivatkozott válaszfeliratokban a kiegyezési törvényeknek revidiálása és változtatása sürgetőleg igényeltetik. Nem tagadom én, tisztelt képviselőház, hogy az úgynevezett közösügyi törvényekbe én sem vagyok szerelmes Azért-e talán, mert a törvénykönyvben és történelemben ez érdekben előttem praecedens nem lévén, ez eljárási módosat én előttem is még mindig szokatlannak tűnik föl. Azért-e talán, mert mint magyar ember, ha pusztán szívemet és hajlamomat követem ; hazámnak és nemzetemnek örömest több lefolyást és önállást szeretnék érvényesíteni. De mert a bizonyost a bizonytalanért,a létezőt ez idők szerint másként nem is létesíthetőért feláldozni nem tudom, nem szeretem , mert erős meggyőződésem , hogy a létező közjogi törvények helyett még eddig körülményeink közt kivihetőleg is jobbat felmutatni senki sem tudott, mert azok czélszerű megváltoztatásához előzőleg évek sora, érett tapasztalás, és számilag kedvező viszonyok igényeltetnek , én mindezen indokoknál fogva a válaszfeliratbani revistasürgetést időszerűnek és szükségesnek nem találhatom, azt részemről nem oszthatom. De ha netalán a válaszfelirat valamelyikében benne hagyatnék is, ugyan mijét eredményezhetne ? Én azt hiszem, a közügy lefolyására nézve inkább utólag kárt, mint bevezetés hasznot fogna eredményezni. Én tartok tőle, hogy épen úgy járnánk vele, mint apáink jártak 1790-től egész 1848-ig, a hírneves gravaminalis országgyűlési ügymenettel. Hiszen emlékeznek önök vissza, hogy a jogsérelmi ügyek annyi országgyűlésen át mi nagy szerepet játszottak. Minden országgyűlésen hűségesen ismételtettek, apránként elvesztette érdekét az ügymenet a nemzet előtt, a kormány mindinkább közönyössé vált, és lassan-lassan az egész gravaminális ügy az országos levéltár bentárába sétáltatott. Óvakodjunk, tisztelt képviselőház! Igen könynyen megtörténhetik , ha közjogi törvényeink revisiója, általunk darare-borura, országgá ülésről országgyűlésre minduntalan szóba hozatik, a meddő vitákra, reformtörvényekre jótékonyabban felhasználható idők, fognak rendszeresen elpazaroltatni, úgy a nemzet s a közvélemény előtt a nagyfontosságú életkérdéseink iránt folytonos érdeklettséget aligha tudunk kelteni, s azártékony közöny alulról és felülről aligha nem fogna bekövetkezni. Az én hitem és irigyőződésem a közjogi törvények reviziójára nézve egészen más. Én teljes, meg vagyok síként győződve,ha ele űzet, ha az országgyűlés évek során át, és érete tapasza ászán a közjogi törvényeknek gyarlóságait és hiányait, nem csak általánosabban és csak is gáncsolólag, miként eddig törreform tör- tént, de tényleg , egészben és elemeiben ki tudja mutatni; ha egyseremind képes lesz a jobbat, a czélszerübbet, a mi most még csak agyunkban zűrzavarosan, ‘nyughatatlan vágykint létezik — tényleg fdmutatni; képes lesz a jobbról, a czélszerübbről, a velünk egyérdekű fejedelmet és egyérdekű örökös tartományokat begyőzni; mert hiszen érdekeink még igen igen soká egyek fognak maradni! — hogy létező közjogi törvényeinknek mindnyájunknak egyenlően hasznos megváltoztatása akkor fogván időszerűen javasoltatni, e részben méltányos igényeink is alkotmányos uton érvényesíttetni és teljesíttetni fognak. Ez esélyes eljáráshoz azonban nem ellenszenv, de evek sora és érett tapasztalás fog bármely időben és korban igényeltetek Ezek azon néz pontok, amelyek engem arra biztatak, hogy az utóbbi feliratokhoz nem csatlakozhatom. Engedje meg a tisztelt képviselőház, hogy még egy pár óhajtást kockáz ássák. Midőn a felsége által alig egy hóval ezelőtt az országgyűlés ünnepélyesen meglett Dutva, meín a felségnek a kiásásba helyzett reformtörvény évnés ujjuutalám egy egész nevzt, egy etési országot elismerő óromra gerjesztett, óta helyszinén nem így konfiátemfel,de az országban ez.-r ésezer polgártársunk a 03 e.-zete nyilatkozatra fakad : ha e három éves országgyűlés a kijelölt reform-törvényeket korszerűen isten segélyével mind éetbe lépteteti, ngye három éves országgyűlés lesz a gondviseléstől hivatva arra, hogy e sokat szenvedett magyar hazának és a magyar nemzetnek második státorává váljék; úgy az országgyűlés lesz arra is hivatva, hogy az alkotmányosan és korszerűen átalakítandó magyar hazát és magyar nemzetet, emberi számítás szerint lehetőleg, ismét szándékra biztosítsa! Ha e feladat áll, az én hitem és meggyőződésem pedig az , úgy e felülről és alulról, a fejedelemtől és néptől egyaránt reánk bízott feladatot teljesíteni a mi kötelességünk. Teljesítsük azt, tisztelt képviselőtársak ! egész odaadással. Hagyjunk fel ez alkalommal is a meddő vitával. Gazdálkodjunk a mindennél drágább idővel ; takarítsuk azt meg lelkismeretesen, és lehetőleg a falatkenyérként oly szükséges reformtörvénynek érdekében. S bizonyosak lehetünk benne, hogy a terhes, de szép feladatot, így, de csak is így ezen három év alatt teljesíthetjük. Még egyet, uraim, akik egész életüket a haza hűséges szolgálatának szentelték, azon férfiaink-tól a nyilvános, a magánéletben, a journalistikában nem egyszer aggályosan halljuk emlegettetni, hogy a téyleges jelenségek után, hazánkban, ■ különösen fajunknál a valódi hazafiság csökkenőben van. Csökkenőben van azért, mert most ‘ már a nyilvános pályára lépő férfiú szokva van, csakis vérmérséke és hajlamainál fogva először is s pártállást választani, s pártállásának a • hazafiságot áldozatul hoznia csakhamar másodi természetévé válik. Ez aggálynak, ez észrevételnek mennyiben van helye, nem vitatom. De hogy sok igazság rejlik benne azt törvényhatóságainknak két éves , nyilvános életmozzanatai, de sőt az utóbbi országgyűlésnek is egyes jelenségei, nem kis mértékben igazolják. Rajtunk áll, tisztelt képviselőház! és aggályt, az észrevételt e függő kérdésnél íó tényleg megcáfolni. Mi rajtunk áll az értékek legdrágábbjával, az idővel, és épen a reformtörények érdekében hűségesen gazdálkodni. Mi rajtunk áll követni a nemes példát, amelyet im tegnapelőtt a balközépnek tisztelt, általunk is méltán tisztelt vezérszónoka, Tisza Kálmán képviselőtársunk a minő jeles, ép oly tapintat teljesen rövid felszólalásával, mindnyájunk követésére tanúsított. S azon óhajtás mellett, hogy mi, akik még az ügyben felszólalni kívántunk, bármely pártárnyalathoz tartozzuk, az adott szép példát mind tárgyilagosság, mind kellő rövidség tekintetében híven követni fogjuk — miként már jeleztem, egyszerűen és felelősségem érzetében kijelentem, hogy én a bizottság által beadott válaszfelirati javaslatot fogadom el. Vukovics Sebő tagadja az előtte szóló azon nézetét, mintha a sérelmek tárgyalása a múlt orsz. gyűléseken eredménytelen lett volna : sok üdvös törvény e tárgyalók folytán támadt, s az újabb nemzedék ezen diseuziókból merített tanulságot a szabadság kérdéseiről.—óhajtja, hogy a trónbeszéd ne foglalta volna az országgyűlés mind 3 évére terjedő teendőket, miután minden évi ülésszak külön volna úgy is megnyitandó Ő Felsége által, akkor soroltatnának föl az idő szerint szükséges teendők. Szóló kész lesz pártolni a kormánynak javaslatait, ha azok az önkormányzat, a szabadság és haladás terén állandónak. A választási törvényről szóló része a trónbeszédnek pártszenvedélyeket és kicsapongásokat említ. Szóló a választások körüli bűntényeket egyszerűen a rendes bíróságok elé kívánja utasíttatni, és ez nem is tartozik a választási törvényekhez. Szomorú volna, ha könny váltaná fel a választók érdekeltségét, és a pártszenvedély nem is villálja annyira a válaszási szabadságot, mint a vesztegetés és az autoritás befolyása. (Helyeslés balról.) A sajtótörvényekre nézve nem látja szükségét külön provisiónak, vettessék az a köztörvények alá, mint az ország polgárainak egyéb cselekvénye és büntettessék azerint, mint valakin kárt vagy becstelenséget követett el. (Helyeslés balról.) A gyülekezési jogot is a köztörvények alá kivánja helyeztetni. Az úrbéri maradványok megszüntetéséről szóló tételét a trónbeszédnek homályosnak látja, óhajtotta volna, hogy azon megszüntetendő terhek névszerint megneveztes- Benek, nehogy a tulajdonijog iránti fogalmak homályos kifejezések áral megzavartassanak. — Észrevételt tesz a közoktatás ügyére és a főbbravevőszék felállítására. Örömmel fogadta szóló is a horvát testvéreket , de óhajtja, hogy ezek ne táplálnának Fiume irányában oly fölfogást, mely a horvát kérdés végkefejezését annyira nehezíti s Fiume lakosságának érzelmeivel merőben ellenmondásban van. (Helyeslés balról.) Szóló nem találja eléggé őszintének a bizottság válaszfelirati javaslatát, mert ha helyén van is a több ég révén azt mondani, hogy a közjogi vitát lefejezettnek tekinti, nem lenne szabad elhallgató, hgy az ország nagy része nincs a 1ö/jogi alappal megelégedve. (Derültet g a jobbon.) A trónbeFZ'ídnek következő tételét : „Kegyelettel ti »»teljük hazánk múltját és annak emlke 11 de oly in’ézményekhez, melyek hajdan , korzerűek és talán szükségisek lehettek, most' * azonban az ország közjavát, felvirágzását és alkotmányos fejlődését gátolhatnák, még e ke- ' gyelet mellett sem fogunk ragaszkodni, a megyékre értette szóló. (Felkiáltások a jobbon , főrendiházra! a szentszékekre szól !) Egyábirán nem az a kérdés, mi legyen jogköre a megyének, hanem hogy mely elemek vétessenek ma fel és mikép a megye képviseletébe. (E rénk helyeslés balról.) . Szaló nagyon óhajtaná, hogy ha az ellenzék töredékei egymással egyesülnének, a felelősség a vezérférfiaikat illeti, ezeknek azt tekintetbe kell venniök, hogy a szélső ellenzéknek mindig szabad extravagálni. (Nagy derültség.) Tissa K. javaslata nem tárgyalja elég bőven a delegatio kérdsét; inkább el lehetett volna hallgatni a külön nemzeti hadsereg ügyét, mert amíg az iránt biztosítva vagyunk, hogy a magyar ezredek nem fognak denamionalizáltatni, ne is említsük, hogy nincs nemzeti hadseregünk. (Helyeslés jobbról.) Ki a delegatio mellett szól, az az országgyűlés ellen küzd, és ki a delegatio ellen harczol, és az országgyűlés jogait pártolja. (Elenmondás jobbról.) Három kelék tesz valamely testüetet valóságon törvényhozóvá: 1öz hogy gyakoroja a közösség-és törvényhozást; 2) hogy felügyeljen a kormánynak bel- és külpolitikájára, és hogy azt helyetlése vagy rászólása szerint fentarthassa vagy megbuktathassa; 3) hogy az összes adókról kizárólag rendelkezzék. Márpedig a magyar országgyűlés a delegátió által a 2-ik és 3-ik kelléktől nagy részben meg van fosztva. Nem ismét hitt el szóló, hogy az 1867. XII. t. sz. oly annyira sarkalatos egyezmény volna; törvény ez, mint más egyéb, mennek megváltoztatását sürgetni, mihelyt káros volta bebzonyult (De nem bizonyult be jobbról), hazafi kötelesség. (Helyeslés balról.) Nem is vált a delegatió alkotmányunk egyik intézményivé, nem olyan az, mint a sajtó- és személyes szabadság, vagy az önkormányzati jog, melyeknek megsértése esetében mindnyájan fölbuzdulunk; már pedig szóló nem igen tud hazafit, ki a delegatió mellett föl tudna buzdulni és prisis boálta esetére bizonyára hal latba fogja a nemzet azon kibánatát, hogy töröltessék el a delegatió. (Éénk helyeslés balról. De csak erisisben! jobbról.) Érdemes-e ily intézmény föntartásáért kettészakító a nemzetet ? kérdi szóló. A nemzet sok áldozatot hozott a pragmatica sanctio teljes visszahelyezése érdekében, eltörölte a nádorságról szóló azon törvényt, mely a királyi méltóságra nézve obnoxiusnak látsztt, eltöröltetett a nemzetőrségről szóló t. sz. és módosíttatott az, mely az orsz.gyülésnek feloszlatását tiltja az évi budget megszavaztatása előtt s ez által az orsz.-gyülés másodfokú választó testületté szállíttatott le (Helyeslés balról, ellenmondó* jobbról), hogy válaszszon a delegatióba, mely épen a leglényegesb jogokban és Magyarországot legközelebb érdekelhető esetekben hátrányunkra dönthet, mihelyt az austriai delegátusok egy véleménynek és a magyar delegátióból csak egyetlen szavazatot nyernek is. (Fölkiáltások jobbról : És viszont!?) Pártolja Tisza Kálmán feliratát. Szamassa János hosszasabb beszédben cáfolgatja Vukovich állításait és a bizottsági javaslat mellett szavaz. Csernátony Lajos most is egyszer a jobboldalnak is tetszésére kíván lenni azzal, hogy röviden fog szólni. Horváth Döme észrevételére: miért terjesztetett be még 3 külön felirati javaslat ? azzal válaszol, mert nem választant a felirati bizottságba az ellenzékből senki. Egyébiránt van ezen kívül fontos ok a külön javaslat beterjeszésére. E jő, hogy megmutassa az ellenzék, hogy nem komédiából ellenez, és hogy mit a választások előtt vallott, most is vallja, bár azt senkiről nem állítja, hogy nem így tesz szintén. — A második ok az, hogy az országban van két nagy párt, az egyik elégedettek párja s ez a jobboldal, a másik ki nem elégítetteké s ez az ellenzék. Ez pedig a jobboldal feliratát el nem fogadhatja.— A harmadik ok az, hogy az ellenzék kijelentse, miszerint ha a közjogi alapot nem helyeselheti is, de a reform kérdésekben kész a többséggel a haza javára kezet fogni. A 4-ik és főok, hogy határozottan fejeztessék ki a béke fentartása iránti óhaj, mert ez a trónbeszédben csak mellékesen van érintve, Tisza Kálmán javaslata pedig tüzetesebben kifejezi, mint a bizottságé. Ha békére vagy 20 évig lenne alapos kilátás, mindjárt szelídülne sok érzelem és fölvidámulna sok kilátás, de a közjogi alapot azért tartja az ellenzék oly veszedelmesnek, mert hábrú esetében oly anynyira vészthozó. Az országgyűlésnek oly politikát kell pártolni, mely, amennyi közvetett befolyása a külpolitikára a delegációk mellett kezében maradt, a háborút áhító külkormányokkal megértesse, hogy Ausztria által Magyarország nem fogja magát háborúba vonatni. Fölemlíti a porosz depeche közöltetése által támadt éles levélváltást. Óhajtja tehát, hogy kormányunk csak józan külpolitikát támogasson és minthogy e fölfogást valamint a többi felsorolt három igényt csak Tasl Kálmán javaslata fejezi ki, ezt pártolja. (Eánk helyeslés balról.) Peresei Béla: Az országnak nemcsak szám tekintetében, hanem intensive is nagy többsége a közjogi megállpodásban megnyugodott és a belreformok után kóvárgó nemzet ezen megnyugvásának nem felelne meg azon föltétel, hogy addig sikeresen a belreformok közül eljárni nem lehet, míg a közjogi alapot meg nem változtatjuk. Nem áll sem Simonyi Ernő azon megjegyzése, hogy a közjogi alap megváltoztatása iránti óhaj általános az orszgban, sem Vukovica azon állítása, hogy a delegáció okozta a nemzet meghasonlását. A legközelebb lefolyt választásoknál legkevesebb helyen képezte a közjogi kérdések körüli nézetkülönbség azon okát, mely a választókat pártokra szaggatta. (Élénk tetszés.) Az ország lakói nem a közjogi alap megváltoztatásától, hanem különösen a belreformok keresztül vitelétől váják állapotaink javulását. Nem egyszer hallani, hogy a kiegyezkedés létrejöttekor többet kellett volna követelni és azt megadták volna; ha szóló azt hiszi, hogy az országnak sem álló érdekében, oly kiegyezkedést létrehozni, mely a Lajthán túli országok ex stont áját tette volna kérdésessé. A törénelemből tudni, hogy bármely átalakulás azon fogyatkozásokban szenved, hogy miazon azókat, amelyeknek elérésére létrejött, egyszerre létesíteni nem képes. Így van ez a 67 ik átalakulással is, melynek eredményei azonban kézzel foghatók, okansok, hogy el lehet mondani, miszerint ez országban soha practicusabb polnkcát nem űztek. (Helyeslés.) Ezen gyakorlati politika folytatására hívja fel a trónbeszéd az országgyűlést. Ha ez alkalmat nem használná fel a ház, maga volna „oka az ország elmaradásának. Vukovics ellenében megjegyzi, hogy nagyon örvendene, és ebben talákoznék az ország óhajtásával ha a trónbeszédben felemlített kérdések ezen országgyűlés 3 évi ülésszaka alatt megoldatlának. A lefolyt választásokról azt mondja, hogy a tapasztalt visszaélőek csak annyiban maradjanak emlékezetünkben, amennyiben igen hasznos anyagot nyújtanak a választási törvény átalakítására. Miletics ellenében megjegyzi, hogy ha Magyarország a nemzetiségeknek a mas évben adott engedményeken túl menne, ez egyenlő volna az addicatóval, s az ússágnak, és így Mietics nyelvrokonainak is jólétét ásná alá. Tisza Kálmánnak a vallásszabadságra vonatkozó észrevételére azt feleli, hogy oly miniszter mellett, mint Eötvös József b., ki a felekezetességen annyira túlemelkedik, nincs ok a följajdulásra. Semmi sem bionyítja, hogy az országnak fontosabb teendői vannak, mint a lefolyt pár hónap, melyben az oly sok irányban nyilatkozó közvélmény mindennel inkább foglalkozott, mint e kérdéssel. Vukovics neheztel azért, mert a bizottság javaslata érdemesnek sem találta m0fi£ említeni, hogy az ország egy része a közjogi megoldással nincs megelégedve. Nem vita jó, helyesen történt e ez, vagy nem, de elvárta volna Vukovics igazságérzetéül, hogy ugyanezen észrevétellel kísérje az ellenzék javaslatát, mely tartotta érdemesnek fölemlíteni, hogy az ország nagy többsége azzal meg van elégedve. A bizottság javaslatára szavaz. (Elenzés.) Szilágyi Virgil azon alapgondolatból kíván kiindulni nyilatkozatában, hogy valamint a trónbe-széd a kormány intenzióit fejezi ki a függő kérdések iránt, úgy a válaszfelirat nem lehet egyéb, mint ha tükre a közhangulatnak. Az ország választópolgárainak többsége alkotmányunk közjogi alapjának megváltoztatását kívánja, de úgy látszik a jelen viszonyok mellett azt elérhetőnek nem tartja. Ha elérhetőnek tartaná, nagyobb erélyt és nagyobb ellentállást fejtett volna ki a kormányzati befolyásokkal szemközt. A nemzet meg fog győződni, inkább mint eddig meggyőződött, a közjogi rendszer veszélyességéről s arról, hogy ennek megváltoztatását határozottan kívánnia kell. A jelen viszonyok között a reformkérdéseket, az ország erejének minden iránybani kifejtését kívánja első sorba állítani. ée e mellett teljességgel nem hiszi, hogy a nemzet kész volna önállósági igényeiről lemondani, s hogy megnyugodnék azon állapotban, midőn a legfontosabb államügyek feletti intézkedésekbe a nemzet törvényhozásán kívül álló idegen elemek befolyást gyakorolnak. A közjogi alap haladéktalan megváltoztatása és Ausztriáhozi viszonyainknak a personal-unió egyedül egészséges alapjába helyezése volna kívánatos, részint azért, mert a jelen közjogi rendszer nagy mértékben gátolja benső intézményeinknek a kor igényei szerint gyors átalakítását, részint azért, mert a mostani közjogi rendszer lidérctként nehezedik magára a nemzet és trónközti kiegyezkedésre, s csak újabb bizalmatlanság és újabb bonyodalmak forrását képezi. A k közjogi követelés előtérbe állítása most leküzdhetlen nehézsgekbe ütközik ugyan, de azért magát a követelést elejteni nem szabad. Az ország érdekeinek a jövőnelé tartozunk azzal, hogy a válaszfeliratba constatálva legyen, miszerint a nemzet a közjogi rendszer iránt megnyugvással nem viseltetik, s hogy az nagy mértékben gátolja benső átalakulásunkat. Be fog következni a kedvezőbb conjuncturák azon napja, midőn az ország önálló egy helyre fog állíttatni. Ee jogi tekintetben tehát megóvni a jövőt és az alkoás, javítás és tevékenység terén a benső fejődést előmozdítani, mindkettő egyiránt kötelessége az országyűlésnek, mindkettőt egy iránt követeli a hazának érdeke, így fogja föl azóta a helyzetet és mivel Tisza Kálmán javaslata felel meg fölfogásának,a részletes vita alapjául azt kívánja elfogadtatni. Enök fölszólítja a kérvénybizottság tagjait, alakuljanak meg holnap, és intézzék el a hozzájuk utasított kérvényeket. A képviselőház, az elnök és a háznagy díjainak meghatározása és hivatalnokainak rendszeresítése tárgyában vasárnap, d. 12 órakor zárt ülés fog tartatni. Az ülés végződik d. u. 2 óra után. Jövő ülés: hétfőn, d. e. 10 órakor. Tárgya a felirati vita folytatása, nem . Különfélék. _ Pest, máj. 22. — Lónyai pénzügyminister tegnap este Bécsbe uszott — A „48-as párt kolubbot alakított, melynek tagjai nem képviselők is lehetnek. Asztalos és Madarász V. ma szállitattak Váczra. “ Giuseppe Salvonzu. n. nápolyi vivómester, a ki vívónak vívó ugyan, de messze áll attól hogy mester legyen, miről mindenki meggyőződött, aki múlt vasárnap megnézte a „vívó akadémia“ czím alatti Chapon részére rendezett reclame előadást, köszönetet küldött be a „Magyar Újságához, melyben egyrészt megköszöni Chapon úrnak és „tanítványainak“ Kiss Ferencznek és Szluha uraknak szíves közreműködését, másrészt mentegetődzik, hogy rá programmon ígért többi vívó mester nem állt ki vele a porondra. Az egyik, úgymond, a meghívást kereken visszautasította, a másik eljött ugyan, de úgy helyezkedett az ajtó mellé, hogy midőn a sor rá került volna, már nem volt jelen.“ — Mi, kik ezen u. n. akadémiát végigulltuk, csak azt jegyezzük meg a talián reohtere nagy hangú nyilatkozatára, hogy természetesnek találjuk, ha a megjelent vívó mesternek nem volt kedve kiállani vele, kit Kiss Ferencz (ki egyébiránt tudtunkkal évek óta Keresztesi József, és nem Chapon tanítványa.) oly derekasan megvert, hogy három vágást adott volna* kÜ ’ h°gy,ma*a C,akit kapott . A „P a st ar 1,1 o y d“ masszám« egy hosszú leadert közöl azon hírre vonatkozóig mely szerint Temesmegye kisbecskereki vár.porpárai Grove István miniszterünket — a»on S&t v r8D ^ aa a,or®t«tt fiát ~ jelölték ki * Vukovos lemondása által megürült képviselő, állomásra. Nem keressük a „PesZ Folytatás a mellékleten