Pesti Napló, esti kiadás, 1869. június (20. évfolyam, 121-145. szám)
1869-06-01 / 121. szám
121. szám Kedd, június 1 jén 1300 • 20. évifolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. sz. ISldszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten bárhol hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..................................2 írt. 3 hónapra ..................................6 „ 6 hónapra .................................12 „ Az esti kiadás különküdéséért felülfizetés havonkint...............................SOr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Ferrencziek tere 7. sz. Az előfizetési- és hirdetmény díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez iner MHidő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Pest, junius 1- 1869. A magy. kir. curia semmitőszéki osztálya ma délelőtt tartotta elnő nyilvános ülését. Az ünnepélyen megjelent az igazságügyi miniszter, Horvét Boldizsár,s az országgyűlés küldöttsége. A ferencziek templomában tartott„Veni Lance!“ után a curiai épület dísztermébe gyűlt a nagyszámú közönség. Majláth Gy. országbíró mint a semmitőszék elnöke, a bakát mindenekelőtt eskütételre hvta fel. Az esküről megjegyezzük,hogy az a haladás szellemének megfelelőleg, minden felekezeti jellegtől menti; a bekezdés így hangzik : „Esküszöm az igaz és mindenhatóstenre!“ a befejezés pedig : „Isten engem úgy segéljen!“ Az eskü szavai szerint fogadják többi között a bírák, hogy airályhoz, Magyarországhoz és alkotmányához bármi viszonyok között hívek maradnak. Az eskütétel után Majláth György üdvözölte bírótársait és feladatukat ecsetelte, különösen a bírói szeplőtlen jellem tulajdonságait emelvén ki „Minél zajosabb a politikai párthullámzás — fejté ki a szónok — annál rendithetlenebbnek kell lenni a törvények iránti tiszteletnek és a törvény és igazság kiszolgáltatásának. “Ezen üdvözletre Lukács Ignácz felelt, áldván azon napot, mely meghozta azon intézményt, mely mint más műveit nemzeteknél, jó sikerrel fog működni Magyarországon is. Birótársai nevében pedig ígéri, hogy mint a nemzet hónapszámosai fogják kötelességeiket teljesíteni. Majláth György, mint elnök, a törvény nevében megalakultnak nyilvánítván a semmitőszéket, „éljen a király és boldoguljon a haza !“ szavakkal bezárta az első ülést. ” A magyar kir. curia mint legfőbb itélőtörvényszék ma d. e. tartotta első illését. A minisztérium részéről Horvát B. vett részt az ülésben. Ünnepélyes mise után a tagok összegyűlvén a Ferencziek terén lev. épületnek, az eddigi kir. ítélőtábla által használt nagytermében, Melczer István kir. szenélynök megnyitja ülést. Hengelmüller, legfőbb törv.ülnök úr olvasva az igazságügy miniszteri kinevezési okmányokat, az eskümintát s a szakosztály tagjainak bérsorozatát.Mihályovics, Ledniczky Mihály betegség miatt maradt távol. Ezután Melczer István olvassa elő a törv. eskümintát, melyet most a kir. curia tagjai felállva utánmondanak. (Éljenzés.) Erre a tanácsjegyzők s az irodaigazgatók esketnek fel, mire Melczer István igen csinos megnyitó-beszédben tárgyalja a magyar kir. curia ujjáalakításának szükségességét. Beszélt törvénykezésünk eddigi hiányosságáról, mely hazánk ma már előrehaladottabb kultur-állapotának meg nem felel. Szól a feladat fontosságáról s nehéz voltáról, mely a kir. curia tagjaira várakozik, de beszédét buzdító szavakkal végzi, mondván : „jámbor ember szándékát Isten segítsége kíséri.“ Lipovniczky, tanácselnök válaszol az elnöki megnyitó beszédre. Elismerőleg szól az elnök érdemeiről, mi a jelenlevők nagy tetszésével találkozik. Szintén hangsúlyozza a munka nagyságát, mely reájuk várakozik; de reményét fejezi ki, hogy érdemdús elnökük vezetése alatt, vállvetett törekvéssel megfelelnek ama magasztos hivatásnak, melytől nagy részben a haza jóléte is függ. (Éljenzés.)-.Végül még elnök köszönetét fejezi ki elsőrangban a jelenlevő igazságügyminiszternek, azután a törvényhozási s az ügyvédi kart képviselő tagoknak, mire az ülést bezárja. A „Valami az országgyűlési tudósításokról“ caim alatt összehasonlítja valaki a „Hon“ és a „Pesti Napló“ és „Pester Lloyd“ országgyűlési tudósításait, s így kilt fel: „Most aztán láthatni, mi az a hiatalos abregé!“ Mindennekfelett kijelentjük, hogy a mi tudósításunk nem hivatalos abregé, hanem a mi privát tudósításunk, és bizonyára jobb, mint az országgyűlési gyorsírók által kiadott abklatscha a „Napló“nak, melynek '13-a szintén csak kivonat, de még milyen ! Ami a közbekiáltásokat illeti, melyek leginkább látszanak Jókai lapjának fájni, azokról biztosítjuk, hogy mindeneknek van gazdája. Ami pedig a hivatalos gyorsírók kizárólag hiteles följegyzéseit és ez általuk ezekből közölt félhivatalos abregék felhitelességét illeti, ebben jobban kétkedünk, mint abban, hogy Jókai beszédének általunk közlött kivonata nem lett volna az országgyűlés illető perczeinek hivebb képe, mint aká mi, ami róla akárhol megjelent Ila az országgyűési gyorsírók vagy naplóbírálók jónak ráják felét nem írni oda annak, mi közbekiáltatott, azért e közbekiáltásokat igen számos ember hallota s tudja, hogy melyik közlés nem felel meg a valóságnak. Az országgyűlési napló lehet hiteles kiadása az országgyűlés regestáinak, de nem hiteles képe azon viharnak, melyet Jókai provokált hallatlan beszédével. Mondjuk, e kép annál jobban fájhat Jókainak és magyar lapjának, mentül hivebb, de ezzel nincs elütve a dolog Országgyűlési tudósítás. A képvislőház június 1-jén tartott idéve. Elnök Somsich Pál; jegyzők: Fodróczy Sándor, Széll Kálmán és Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr., miniszterelnök , Mikó Imre gróf, Lónyay Menyhért, Bedekovics Kálmán, Wenckheim Béla b., és Gorove István, miniszterek. Ülés kezdete de 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy Fülepp Lipót képv. kormányhivatalba neveztetvén ki, képviselő állásáról lemondott. Temesmegye kp. bizottmánya uj választás eszközlésére fog felszólittatni. Napirend folytán felolvastatik a Vll.biráló-bizottság jelentése, mely szerint Szathmáry Király László igazoltatott. A felolvasott jelentés tudomásul vétetvén, Réthelyi József átadja a IX. bíráló bizottság jegyzőkönyvét. Elnök a házszabályokhoz képest bemutatja a múlt hónapban történt interpellációk, határozati- és törvényjavaslatok jegyzékét, a következő rendben: a horvát országgyűlés átirata a határőrvidéki erdőségek szándékolt eladása ellen ; Iványi D. törvényjavaslata a testi büntetések eltörléséről; Tisza Kálmán indítványa a kormányhivatalba lépett képviselők lemondásáról; Nyáry Pál indítványa a ház szolgáinak fizetése tárgyában; Császár Bálint interpellatiója a fogarasvidéki daco-román agitatiókra vonatkozólag; Miletics interpellatiója az osztrák - magyar külügyi kormány Bosnia iránti intenzióit illetőleg; Németh Albert interpellatiója a heves megyei királyi biztos, Henszlmann Imre interpellatiója a botbüntetés eltörlése, Hoffmann Pál interpellatiója a budapesti lakáshiány, Szirmay Ödön interpellatiója a fagykárok felvétele, Krajevics Ernő interpellatiója az eszék-sziszeki vasút, végül P. Szathmáry Károlyé a somogyi botoztatások tárgyában. A felolvasott jegyzék kinyomatni, s a ház tagjai közt szétoszlatni határoztatik. Anaffy Károly, előadó, az állandó igazolóbizottság részéről jelenti, hogy a Huszár Imre választása ügyében Aczél Péter, Orczy Elek b. és Ivackovics György képviselők bízattak meg a vizsgálat teljesítésével. Ghyczy Kálmán személyes kérdésben szót kérve, helyreiganítja az igazságügyminiszter tegnapi beszédének szólóra vonatkozó egyik tételét, melyben azt állítja az igazságügyminiszter, hogy komáromi választói előtt a deficitet csak 10 millióra tette. Kimutatja, hogy a deficitet akkor is 12 millióra simította s reméli, hogy az igazságügyminiszter gondoskodni fog beszéde illető pontjának utólagos helyreigazításáról. Latinovics Vincze kéri a házat: utasítsa Dietrich képviselőt, hogy a tegnapi ülésben általa felolvasott okmányt, melynek hitelességére nézve szóló kételyeket táplál, a ház asztalára letegye. A válaszfelirati vita folytatására térvén át a ház, felszólal Deák Ferencz. Mindnyájan egyetértünk arra nézve, hogy a reformok szükségesek és halaszthatlanok. A különbség a jobboldal és az ellenzék közt csak abban áll, hogy míg a ház többsége az államjogi alapot olyannak tartja, melyre biztosan lehet a reformot építeni, addig a kisebbség ellenkező hitben előbb az alap megváltoztatását kivárja. Nem akarja festeni szen állapotot, melyben 1849-től kezdve, a kiegyezésig voltunk. Maga az országgyűlés kimondá, hogy hazánk napról-napra mélyebben sülyed alá, s a végső bukástól lehet tartani. 1865-ben az országban mindenki meg volt győződve hogy a kiegyezés szükséges és halaszthatlan; különbség csak a kiegyezés mikéntjére nézve forgott fön, a létrejött egyezmény nem volt rögtönzött. Ő Felsége 65-ki trónbeszédében a pragmatica sanctót jelölte ki kiindulási alap gyanánt s felszólította az országgyűlést, hogy a kiegyezés tervezetét elkészítse. Az országgyűlés akkor 67 tagból álló bizottságot küldött ki, mely saját kebeléből egy szűkebb 15-ös bizottságot választott. E bizottság elkészítette munkálat. A Vitatkozások hosszasan, de minden szövedély nélkül, higgadtan folytak. Az országgyűlésnek 1866. junius végén adatott át a munkálat s kinyomatása elrendeltetvén, félévnél tovább forgott közkézen s csak ekkor ült össze a 67-es bizottság, az országgyűlés elé pedig csak 1867. márczus havában keült. A 67-es bizottság megvitatta a dolgot, az országgyűlés határozott, s határozata az volt, hogy a tervezetet változatlanul elfogadta. Nem vonja kétségbe, hogy minden képviselőnek joga van e törvény megvátoztatását indítványozni. Keblemet és elmémet — úgymond — soha sem zártam el a jobb meggyőződés elől. De ki is lehetne oly szemtelenül vakmerő, hogy magát csalhatatlannak higyje? A kiegyezés létrehozatala alkalmával senkit sem igyekezett erővel annak elfogadására rávenni, sohasem szólott a szenvedélyekhez, hanem mindig higgadtan és nyugodtan a józan megfontoláshoz. Emlékszik, hogy akkori beszédében határozottan kijelenti, hogy az országgyűlés, ha a kiegyezést elfogadhatatlannak tartja, még mindig visszamehet oda, hol egy hónap előtt voltunk, de a többség elfogadta a tervezetet. Teljes meggyőződése szerint csatlakozott a fönálló közjogi alaphoz, de ha az ellenzék annál jobbat, a hazára hasznosabbat találna, kötelességének fogná tartani maga is azok sorába állani. Két lehetőség van, mely meggyőződésén változtathatna. (Halljuk! halljuk!) Az első az, ha oly okokat hallott volna felhozatni, melyek meggyőzték volna a kiegyezés rész voltáról; a második az lenne, ha a gyakorlatban máris czélszerűtlennek és károsnak bizonyult volna be a kiegyezés. Szónok figyelmesen olvasta az ellenzék feliratait s az itt elmondott beszédeket, de egy