Pesti Napló, esti kiadás, 1869. június (20. évfolyam, 121-145. szám)

1869-06-03 / 123. szám

A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hi­telesíttetik. Elnök: Bimutatja a kérvényi bizottság által tárgyalt kérvények jegyzékét, mely ki­nyomatni s a ház tagjai közt szétosztatni hatá­rozatik. Napirend folytán felolvastatik a Vil­. bíráló­bizottság jelentése, mely szerint Pethes Jó­zsef képv. igazoltatott. A VIII. bir.-bizottság ezzel befejezte működését,s jegyzőkönyveit a ház elé terjeszti. A II. biráló-bizottság Németh Albert választása ellen vizsgálatot határozott. Tudomá­sul vétetik: N­i­k­o­l­i­c­s Sándor kérvényt nyújt be te­­lepítvényesek befogadása iránt a párdányi kincs­tári uradalomba. Jankovich Gyula interpellálja a pénz­ügyminisztert : van-e tudomása, hogy a­ pénzügyi közegek minden egyes forint után 10%-ot ves­z­nek az adóhátralékosokon, eljárási díj fejében? s ha van tudomása , mit szándékozik tenni e vis­szaélés ellen ? Rónay Lajos úrbéri ügyben kérvényt nyújt be, mely a kérvényi bizottsághoz utasit­­tatik. Dietrich Ignácz leteszi a ház asztalára azon okmányt, melyet Latinovics Vincze hamisnak ál­lított s indítványozza, hogy az abban foglalt vesztegetések felderítésére vizsgálatot rendeljen el a ház. Latinovics Vincze személyes kérdés­ben szót kérve, kétségbe vonja, hogy Dietrich képviselő becsületes uton juthatott volna oly magántulajdon birtokába, mely a tulajdonost magát compromittálja. (Nagy zaj. Napirendre!) Állítja ezt annyival inkább, mert maga az alá­író felkérte őt, hogy az okmányt hamisnak nyil­vánítsa. De megengedve azt is, hogy az okmány tartalma való is lehet, mindenesetre kéri a há­zat, hogy szigorú vizsgálatot rendeljenek (Nagy zaj. Napirendre!) Németh Albert napirendre­ térést indítvá­nyoz. (Helyeslés.) V­á­r­a­d­y Gábor személyes kérdésben szót kérve, megjegyzéseket tesz a pénzügyminiszter tegnapi beszédének szólóra vonatkozó pontjaira. A ház azonban mind hangosabban sürgetve a napirendre­ térést, szóló megszakítja előadását. Felvétetvén a napirend, mint indítványozó zárbeszédet tart S­i­m­o­n­y­i Ernő . A válaszfelirati vita hosszú volt, de nem meddő és nem drága, mint némelyek állították. Reméli, hogy a ház méltányolni fogja helyze­tének nehézségét, midőn annyi fényes szónoklat után szólal fel az általa benyújtott felirat védel­mére. E feliratnak három fő része van: a köz­ogi alap, a reform s a külpolitikára vonatkozó. Két­­első részével eleget igyekezett foglalkozni a jobboldal, a harmadikról azonban hallgatott, mit szóló oda magyaráz, hogy e tekintetben a jobboldal vele egyetért. (Derültség.) Mielőtt a felhozott okok c­áfolatába bocsát­koznék, engedelmet kér, hogy a miniszterelnök s a pénzügyminiszter tegnapi beszédeire tehes­sen pár megjegyzést. A miniszterelnök beszédé­nek azon tételeit, melyekben a törvénymagyará­zat és ő­felsége személyére vonatkozólag nyi­latkozott , törvény- és alkotmány­ellenesnek mondja. A felelős minisztérium eszméjére vonatkozólag megjegyzi, hogy az nem 48-ban ta­rhtatott fel; benne volt már az Ulászló törvényeiben, melyek rendelik,hogy a király csak tanácsosainak ellen­­jegyzése mellett adhat ki rendeleteket (Derült­ség), s ebben Magyarország nem követte, de há­rom századdal megelőzte Európa műveit álla­mait. A delegatióra térve, állítja, hogy a nép igen is jól tudja, mi az a delegatió. Menjenek csak a nép közé (Falura?), majd elmondja az, hogy a delegatió oly intézmény, melyben Magyarország legfőbb érdekei felett nemcsak magyarok, ha­nem idegenek is határoznak. (Madarász helyeslő mosolylyal int.) Szóló ezután sorba veszi: Horváth Mihály történelmét, a pénzügyi-, cultus- és igazságügyi minisztereket, Kautz képviselőt stb., s végül ajánlja az általa benyújtott válaszfeliratot. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök, Si­­monyi Ernő hivatkozott az 1791 -es törvények­re, melyek szerint a törvénymagyarázat joga a fejedelmet s az országgyűlést illeti. Mellőzve, hogy akkor, mikor e törvény alkottatott, parlia­­mentáris értelemben, de gyakorlatilag sem volt felelős kormány — s tán ez volt oka a törvény hozatalának — bátran meri állítani, hogy a tör­vénynyel ellentétest nem mondott. Nem mondá ugyanis, hogy a törvény magyarázati joga a kormányt illeti, hanem csak azt, hogy midőn az országgyűlés nincs együtt, a törvény végrehaj­tása a kormány kötelessége lévén, magyarázata is hozzá tartozik. Alkalmazván az elvet a fön­­forgó esetre, mindnyájan elismerjük, hogy a 48-ai választási törvények ideiglenesek, s különféle ma­gyarázatokra adnak alkalmat. A megyék, váro­sok stb. tetszésük szerint magyarázták. A kér­dés tehát csak az, hogy akkor, midőn a facto­­rok, melyek a magyarázásra hivatva vannak, nincsenek jelen, kinek van joga a törvényt ma­gyarázni ? Helyesebb-e, hogy minden megye és város külön-külön magyarázhassa, vagy pedig helyesebb-e, hogy olyankor a kormánynak le­gyen joga a törvényt magyarázni ? (Balról: „In­kább a megye- és városnak!“ Nagy derültség és taps a jobboldalon.) Kétségtelenül helyesebb azon nézet, hogy an­nak legyen joga a magyarázatra, ki azért fele­lős (Hosszas tetszés és taps a jobboldalon); ez a parliamentáris fogalmak a-b­ e-jéből következik. K jelenti, hogy tegnapi szavait il y értelemben mondá s azon meggyőződésben van, hogy ez állítása nem ütközik a törvénybe. (Zajos éljen­zés jobbról.) G h­y c­z­y kijelenti, hogy szólani akar a miniszterelnök beszédére, a ház azonban nem engedi meg. Erre öt percznyi szünet után meg­kezdetik a név szerinti szavazás. Eredménye : 422 igazolt képviselő közül szavazott 397; a bizottsági javaslat mellett: 255; ellene: 142. El­nök nem szavazott, távol volt 24. A bizottsági felirat tehát 113 szótöbbséggel elfogadtatott.­­ Szerdai esti lapunkból tévedésből kimaradt Zichy Jenő gróf nyilatkozata, melyben beszédének Győrffy Gyula által történt roszhiszemű eltorzítása ellen tiltakozott. Győrffy felele azt állította, hogy alkotmányunk közössé­gét a lajtbántáli tartományokkal elismerte vol­na; ő tagadja ezt. Hivatkozik igazságszeretetére is, hogy egyszerűen constatálta Kaiserfeld sza­vait, ki az összes lajthántuli tartományok nevé­ben szólhatott és igen helyesen mondotta, „hogy reájuk nézve a kiegyezkedés a közös alkotmány föntartása garantiáját involválja. Vissza kell te­hát utasítania, mintha alkotmányunkat közös­nek nyilvánította, volna. Győrffy továbbá meg­jegyezte, hogy szóló beszédéből a fekete-sárga szín látszik ki. Fekete színben szólottak — úgy­mond a baloldalhoz fordulva — önök és epével keverték azt, melyn­k szine sárga. Győrffy Gyula pedig első fellépési alkalmával a nemzeti lobogóból vette a szint, melyhez én neki még a legroszabb akarattal sem gratulálhatok. (Élénk felkiáltások jobbfelől: „Zöldet beszélt!“) teroza. A kelet-ázsiai expeditiótól. (Ered. tudósítás.) II. Singapore, april 20. Utolsó utazásaimat Európában Spanyol- és Olaszországban tettem. Nagyobb ellentét, mint földünknek e két kertje és a Cap­colonia közt, aligha létezik. Minden Európa déli ré­szeiben utazónak feltűnt, hogy mennyit tett ott a természet az emberért, ez pedig milyen roszul használta adományait. Másrészről látni kell itt Afrika déli csúcsán, milyen fösvény volt a természet és mit hozott végre az ember, s még­hozzá idegen ember. Az éghajlat kellemes és egészséges, a vidék minden kopaszsága mellett bizonyos nagyszerű­séggel bír, de Afrika átka, a szárazság és a víz­hiány, e legdéliebb részén is nyugszik. Napo­kat utaztam itten, a­nélkül, hogy folyamot, vagy csak patakot is, vagy tavat, s ennek következté­ben fát is láttam volna. A dombokon és mező­kön „exica“-féle ív és alacsony, többnyire a naptól leégett bokor nő. Itten száz és száz birka legel, a juhtenyésztés képezvén a farmerek fő­­jövedelmi forrását, és gyapjú lévén a gyarmat fő­ kiviteli csikke. Első nap, melyet Zootendals­­flayben töltöttünk, vasárnap lévén, ennek foly­tán nem vadászhattunk. (Zootendalsflag, mely an­yit tesz, mint „édes tó vö­gye,“ nevét mint „lucus a non lucendo“ viseli, mert először nem völgy, másodszor pedig a tó vize nem édes, ha­nem annyira sós „braekwater,“ hogy tisztán nem is lehet inni, és rész ízlését még a theában, kávé­ban és a főzelékekben is észrevehetni.) Mint Angolországban, úgy itt is nagyon szigorúan ün­nepelik az angolok a vasárnapot, de az ango­loknál majdnem még szigorúabban a Hollan­diák, kik a lakosság eredeti és nagyobb részét képeik. A hollandi elem még mindenütt na­gyon észrevehető, a hottentotok és malnyak csak holland nyelven beszélnek; egyáltalában a város kivételével terjedtebb itt a holland nyelv az angolnál. A gazdag régi családok azonban, melyek a Cap aristocratiáját képezik — mint a van Breda, van der Byl, van Rennen s a többi — angolok lettek. E c­aládok azon első gyarmatosok utódjai, melyek 250 év előtt többnyire vallásuk miatt kivándoroltak. Hola­ndi származásukból azonban csak vallá­sukat, és neveik előtt a „van“-t tartották meg. Vadászati kilátásaink az iszonyú szárazság következtében nem voltak a legjobbak. Más­részről igaz, hogy épen a legroszabb, azaz a legmelegebb időben érkeztünk ide. A legkelle­mesebb hó itt április, mely a mi octoberünknek felel meg; a tál is nagyon kellemes, mely május végétől egész augustusig tart. A hévmérő akkor 10 fokra Beaumur esik ; hó és jég csak név szerint ismeretesek. Nyáron forró hőség és szárazság uralkodik. A gyarmat növekedése és haladása nem ma­radt visszahatás nélkül az állatok életére sem. A­hol még ötven esztendő előtt oroszlán és tigris leste prédáját, elefánt és rhinoceros vívták örök gyűlölettel a földet rendítő csatáikat, ma farmok épültek, és szántóföld mutatja az emberi kéz ■ jelét.­A vadállatok észak felé menekültek Na­­maguz, Transpar, Zulu országokba, hová a Kaffir is visszavonult, és hol az égető nap meg a szárazság a fehér ember létezését lehetetlenné teszik. A Cap-coloniában szorosabb értelemben ma elefánt, rhinoceros, oroszlán nincs, tigris (felis leopardus) van még elég, és a farmerek birkáiban sok kárt tesz. De van itt számtalan őz és szarvas féle bak, úgymint: „antilop“ „stainboik“, „roeboik“, „pan­kerboik“ stb. Ez utóbbi a legnagyobb és leg-­üj­ülföld. (É­s­zak-n­émet birodalm gyűlés, olasz pénzügyek és sajtó­viszonyok; angol alsóház; Jakoby nyilatkozata.) Az észak-német birodalmi gyűlés, mely oly méltatlankodva fogadta az elő­terjesztett adótörvényeket, annyi kemény ellen­zékeskedés után mégis elfogadta a váltóbé­lyeg-adót. A kormány ebből reményt m­ért, hogy a többi adótörvényre is kedvezőbb sors várakozik, sőt még az elvetett adó­örvényekről is felteszi, hogy harmadik olvasásra el fognak fogadtatni. A szabadelvű berlini „Vulkt­zeitung“ védelmére kel a hessziai szövetséges biztosnak, ki a szövetséges tanácsban mer ezzel oppositiót csinálni Bismarck bőséges adótör­vé­nei ellen. Az olasz pénzügyminiszter a fönforgó deficit fedezésére három módot hozott javaslatba : 1. En­gedtessék át az egyházi javak eladása a jószág­vásárló társaságnak, mely kész ezen az áron 300 milliót előlegeini a kormánynak. 2.Ruháztassék az államkincstári kezelés a nemzeti és nápolyi bankra, melyek 103 milliónyi biztosítékot előle­geznének. 3. Vetessék egy 320 milliónyi kény­­szerkölcsön fel. A pénzügyi bizottság ezen javas­latok egyikét sem fogadta el, és a kormánynak még egyszer kísérletet kell tennie, hogy a kép­viselőházban többséget szerezzen terveinek. A kormányhoz közel álló lapok felszólítják a kép­viselőket, hogy a pénzügyi javaslatok megvita­tására kiküldendő bizottság megválasztására tel­jes számban jelenjenek meg. A Fiorencében megjelenő Bi’Asino“legközelebb lefoglaltatott két czikke miatt, melynek egyike Mazziniról szólt, másika pedig a livornói gyilkos­ság védelmére kel. Milanóban ped­g a „Gazetti­ * 10

Next