Pesti Napló, esti kiadás, 1869. június (20. évfolyam, 121-145. szám)
1869-06-03 / 123. szám
A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök: Bimutatja a kérvényi bizottság által tárgyalt kérvények jegyzékét, mely kinyomatni s a ház tagjai közt szétosztatni határozatik. Napirend folytán felolvastatik a Vil. bírálóbizottság jelentése, mely szerint Pethes József képv. igazoltatott. A VIII. bir.-bizottság ezzel befejezte működését,s jegyzőkönyveit a ház elé terjeszti. A II. biráló-bizottság Németh Albert választása ellen vizsgálatot határozott. Tudomásul vétetik: Nikolics Sándor kérvényt nyújt be telepítvényesek befogadása iránt a párdányi kincstári uradalomba. Jankovich Gyula interpellálja a pénzügyminisztert : van-e tudomása, hogy a pénzügyi közegek minden egyes forint után 10%-ot vesznek az adóhátralékosokon, eljárási díj fejében? s ha van tudomása , mit szándékozik tenni e visszaélés ellen ? Rónay Lajos úrbéri ügyben kérvényt nyújt be, mely a kérvényi bizottsághoz utasittatik. Dietrich Ignácz leteszi a ház asztalára azon okmányt, melyet Latinovics Vincze hamisnak állított s indítványozza, hogy az abban foglalt vesztegetések felderítésére vizsgálatot rendeljen el a ház. Latinovics Vincze személyes kérdésben szót kérve, kétségbe vonja, hogy Dietrich képviselő becsületes uton juthatott volna oly magántulajdon birtokába, mely a tulajdonost magát compromittálja. (Nagy zaj. Napirendre!) Állítja ezt annyival inkább, mert maga az aláíró felkérte őt, hogy az okmányt hamisnak nyilvánítsa. De megengedve azt is, hogy az okmány tartalma való is lehet, mindenesetre kéri a házat, hogy szigorú vizsgálatot rendeljenek (Nagy zaj. Napirendre!) Németh Albert napirendre térést indítványoz. (Helyeslés.) Várady Gábor személyes kérdésben szót kérve, megjegyzéseket tesz a pénzügyminiszter tegnapi beszédének szólóra vonatkozó pontjaira. A ház azonban mind hangosabban sürgetve a napirendre térést, szóló megszakítja előadását. Felvétetvén a napirend, mint indítványozó zárbeszédet tart Simonyi Ernő . A válaszfelirati vita hosszú volt, de nem meddő és nem drága, mint némelyek állították. Reméli, hogy a ház méltányolni fogja helyzetének nehézségét, midőn annyi fényes szónoklat után szólal fel az általa benyújtott felirat védelmére. E feliratnak három fő része van: a közogi alap, a reform s a külpolitikára vonatkozó. Kételső részével eleget igyekezett foglalkozni a jobboldal, a harmadikról azonban hallgatott, mit szóló oda magyaráz, hogy e tekintetben a jobboldal vele egyetért. (Derültség.) Mielőtt a felhozott okok cáfolatába bocsátkoznék, engedelmet kér, hogy a miniszterelnök s a pénzügyminiszter tegnapi beszédeire tehessen pár megjegyzést. A miniszterelnök beszédének azon tételeit, melyekben a törvénymagyarázat és őfelsége személyére vonatkozólag nyilatkozott , törvény- és alkotmányellenesnek mondja. A felelős minisztérium eszméjére vonatkozólag megjegyzi, hogy az nem 48-ban tarhtatott fel; benne volt már az Ulászló törvényeiben, melyek rendelik,hogy a király csak tanácsosainak ellenjegyzése mellett adhat ki rendeleteket (Derültség), s ebben Magyarország nem követte, de három századdal megelőzte Európa műveit államait. A delegatióra térve, állítja, hogy a nép igen is jól tudja, mi az a delegatió. Menjenek csak a nép közé (Falura?), majd elmondja az, hogy a delegatió oly intézmény, melyben Magyarország legfőbb érdekei felett nemcsak magyarok, hanem idegenek is határoznak. (Madarász helyeslő mosolylyal int.) Szóló ezután sorba veszi: Horváth Mihály történelmét, a pénzügyi-, cultus- és igazságügyi minisztereket, Kautz képviselőt stb., s végül ajánlja az általa benyújtott válaszfeliratot. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök, Simonyi Ernő hivatkozott az 1791 -es törvényekre, melyek szerint a törvénymagyarázat joga a fejedelmet s az országgyűlést illeti. Mellőzve, hogy akkor, mikor e törvény alkottatott, parliamentáris értelemben, de gyakorlatilag sem volt felelős kormány — s tán ez volt oka a törvény hozatalának — bátran meri állítani, hogy a törvénynyel ellentétest nem mondott. Nem mondá ugyanis, hogy a törvény magyarázati joga a kormányt illeti, hanem csak azt, hogy midőn az országgyűlés nincs együtt, a törvény végrehajtása a kormány kötelessége lévén, magyarázata is hozzá tartozik. Alkalmazván az elvet a fönforgó esetre, mindnyájan elismerjük, hogy a 48-ai választási törvények ideiglenesek, s különféle magyarázatokra adnak alkalmat. A megyék, városok stb. tetszésük szerint magyarázták. A kérdés tehát csak az, hogy akkor, midőn a factorok, melyek a magyarázásra hivatva vannak, nincsenek jelen, kinek van joga a törvényt magyarázni ? Helyesebb-e, hogy minden megye és város külön-külön magyarázhassa, vagy pedig helyesebb-e, hogy olyankor a kormánynak legyen joga a törvényt magyarázni ? (Balról: „Inkább a megye- és városnak!“ Nagy derültség és taps a jobboldalon.) Kétségtelenül helyesebb azon nézet, hogy annak legyen joga a magyarázatra, ki azért felelős (Hosszas tetszés és taps a jobboldalon); ez a parliamentáris fogalmak a-b e-jéből következik. K jelenti, hogy tegnapi szavait il y értelemben mondá s azon meggyőződésben van, hogy ez állítása nem ütközik a törvénybe. (Zajos éljenzés jobbról.) G hy czy kijelenti, hogy szólani akar a miniszterelnök beszédére, a ház azonban nem engedi meg. Erre öt percznyi szünet után megkezdetik a név szerinti szavazás. Eredménye : 422 igazolt képviselő közül szavazott 397; a bizottsági javaslat mellett: 255; ellene: 142. Elnök nem szavazott, távol volt 24. A bizottsági felirat tehát 113 szótöbbséggel elfogadtatott. Szerdai esti lapunkból tévedésből kimaradt Zichy Jenő gróf nyilatkozata, melyben beszédének Győrffy Gyula által történt roszhiszemű eltorzítása ellen tiltakozott. Győrffy felele azt állította, hogy alkotmányunk közösségét a lajtbántáli tartományokkal elismerte volna; ő tagadja ezt. Hivatkozik igazságszeretetére is, hogy egyszerűen constatálta Kaiserfeld szavait, ki az összes lajthántuli tartományok nevében szólhatott és igen helyesen mondotta, „hogy reájuk nézve a kiegyezkedés a közös alkotmány föntartása garantiáját involválja. Vissza kell tehát utasítania, mintha alkotmányunkat közösnek nyilvánította, volna. Győrffy továbbá megjegyezte, hogy szóló beszédéből a fekete-sárga szín látszik ki. Fekete színben szólottak — úgymond a baloldalhoz fordulva — önök és epével keverték azt, melynk szine sárga. Győrffy Gyula pedig első fellépési alkalmával a nemzeti lobogóból vette a szint, melyhez én neki még a legroszabb akarattal sem gratulálhatok. (Élénk felkiáltások jobbfelől: „Zöldet beszélt!“) teroza. A kelet-ázsiai expeditiótól. (Ered. tudósítás.) II. Singapore, april 20. Utolsó utazásaimat Európában Spanyol- és Olaszországban tettem. Nagyobb ellentét, mint földünknek e két kertje és a Capcolonia közt, aligha létezik. Minden Európa déli részeiben utazónak feltűnt, hogy mennyit tett ott a természet az emberért, ez pedig milyen roszul használta adományait. Másrészről látni kell itt Afrika déli csúcsán, milyen fösvény volt a természet és mit hozott végre az ember, s méghozzá idegen ember. Az éghajlat kellemes és egészséges, a vidék minden kopaszsága mellett bizonyos nagyszerűséggel bír, de Afrika átka, a szárazság és a vízhiány, e legdéliebb részén is nyugszik. Napokat utaztam itten, anélkül, hogy folyamot, vagy csak patakot is, vagy tavat, s ennek következtében fát is láttam volna. A dombokon és mezőkön „exica“-féle ív és alacsony, többnyire a naptól leégett bokor nő. Itten száz és száz birka legel, a juhtenyésztés képezvén a farmerek főjövedelmi forrását, és gyapjú lévén a gyarmat fő kiviteli csikke. Első nap, melyet Zootendalsflayben töltöttünk, vasárnap lévén, ennek folytán nem vadászhattunk. (Zootendalsflag, mely anyit tesz, mint „édes tó vögye,“ nevét mint „lucus a non lucendo“ viseli, mert először nem völgy, másodszor pedig a tó vize nem édes, hanem annyira sós „braekwater,“ hogy tisztán nem is lehet inni, és rész ízlését még a theában, kávéban és a főzelékekben is észrevehetni.) Mint Angolországban, úgy itt is nagyon szigorúan ünnepelik az angolok a vasárnapot, de az angoloknál majdnem még szigorúabban a Hollandiák, kik a lakosság eredeti és nagyobb részét képeik. A hollandi elem még mindenütt nagyon észrevehető, a hottentotok és malnyak csak holland nyelven beszélnek; egyáltalában a város kivételével terjedtebb itt a holland nyelv az angolnál. A gazdag régi családok azonban, melyek a Cap aristocratiáját képezik — mint a van Breda, van der Byl, van Rennen s a többi — angolok lettek. E caládok azon első gyarmatosok utódjai, melyek 250 év előtt többnyire vallásuk miatt kivándoroltak. Holandi származásukból azonban csak vallásukat, és neveik előtt a „van“-t tartották meg. Vadászati kilátásaink az iszonyú szárazság következtében nem voltak a legjobbak. Másrészről igaz, hogy épen a legroszabb, azaz a legmelegebb időben érkeztünk ide. A legkellemesebb hó itt április, mely a mi octoberünknek felel meg; a tál is nagyon kellemes, mely május végétől egész augustusig tart. A hévmérő akkor 10 fokra Beaumur esik ; hó és jég csak név szerint ismeretesek. Nyáron forró hőség és szárazság uralkodik. A gyarmat növekedése és haladása nem maradt visszahatás nélkül az állatok életére sem. Ahol még ötven esztendő előtt oroszlán és tigris leste prédáját, elefánt és rhinoceros vívták örök gyűlölettel a földet rendítő csatáikat, ma farmok épültek, és szántóföld mutatja az emberi kéz ■ jelét.A vadállatok észak felé menekültek Namaguz, Transpar, Zulu országokba, hová a Kaffir is visszavonult, és hol az égető nap meg a szárazság a fehér ember létezését lehetetlenné teszik. A Cap-coloniában szorosabb értelemben ma elefánt, rhinoceros, oroszlán nincs, tigris (felis leopardus) van még elég, és a farmerek birkáiban sok kárt tesz. De van itt számtalan őz és szarvas féle bak, úgymint: „antilop“ „stainboik“, „roeboik“, „pankerboik“ stb. Ez utóbbi a legnagyobb és leg-üjülföld. (Észak-német birodalm gyűlés, olasz pénzügyek és sajtóviszonyok; angol alsóház; Jakoby nyilatkozata.) Az észak-német birodalmi gyűlés, mely oly méltatlankodva fogadta az előterjesztett adótörvényeket, annyi kemény ellenzékeskedés után mégis elfogadta a váltóbélyeg-adót. A kormány ebből reményt mért, hogy a többi adótörvényre is kedvezőbb sors várakozik, sőt még az elvetett adóörvényekről is felteszi, hogy harmadik olvasásra el fognak fogadtatni. A szabadelvű berlini „Vulktzeitung“ védelmére kel a hessziai szövetséges biztosnak, ki a szövetséges tanácsban mer ezzel oppositiót csinálni Bismarck bőséges adótörvénei ellen. Az olasz pénzügyminiszter a fönforgó deficit fedezésére három módot hozott javaslatba : 1. Engedtessék át az egyházi javak eladása a jószágvásárló társaságnak, mely kész ezen az áron 300 milliót előlegeini a kormánynak. 2.Ruháztassék az államkincstári kezelés a nemzeti és nápolyi bankra, melyek 103 milliónyi biztosítékot előlegeznének. 3. Vetessék egy 320 milliónyi kényszerkölcsön fel. A pénzügyi bizottság ezen javaslatok egyikét sem fogadta el, és a kormánynak még egyszer kísérletet kell tennie, hogy a képviselőházban többséget szerezzen terveinek. A kormányhoz közel álló lapok felszólítják a képviselőket, hogy a pénzügyi javaslatok megvitatására kiküldendő bizottság megválasztására teljes számban jelenjenek meg. A Fiorencében megjelenő Bi’Asino“legközelebb lefoglaltatott két czikke miatt, melynek egyike Mazziniról szólt, másika pedig a livornói gyilkosság védelmére kel. Milanóban pedg a „Gazetti * 10