Pesti Napló, 1869. július (20. évfolyam, 148–173. szám)
1869-07-10 / 156. szám
156. szám. Szerkesztési Iroda: Ferecziek tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez : jj. intézendő. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. ezim fa Idee tat A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pént, kiadás körüli panaszok, hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intécenásik. Bénvenetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ■MÉÉÍ Szombat, julius 10.1869. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán t rHz helyben, házhoz hordva ! Egész irta . . . 22 frt. Félévre. . . . .’ 11 frt. Negyed évre . . . 5n0 kr. Két hóra. . . „ 70 kr. Egy héra . .. % ri A „ 86 kr. 20. évi folyami — N ■ íVéiníi— ■■ ni ■ Hirdetmények dija; 7 hasábos petitsor egyszeri hír* detállás 7 nj kr. Bélyegei] kmOnAQttfkr. Nyílt tér ; 6 haeihoe pe tít»or üt uj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ki julius—deczemberi folyamára. Előfizetési feltételek szenten h á ■ h oz hordva, vidékre poétán küldve: A julius—deczemberi fél évre .. . . .11 frt. — A julius septemberi negyedévre .... 6 frt 60 kr. Egy hónapra.......................... . . . . 1 frt 85 kr Az „Athenaeum“, Irodalmiés nyomdai részvény társulat, mint tulajdonos és kiadó, téma Pe®t, inline 0 1800. Kérdés az uj perrendtartás köréből. IV. (Folytatás.) A felsoroltakhoz hasonló eset forog fenn a 282-dik §-nál is, mely szerint „elkésett feljebbviteli beadványok hivatalból visszautasitandók,“ és mindamellett itt is külön szerkezettel kijelentetik , hogy ilyen visszautasító végzés ellen feljebbvitelnek helye nincsen. Hasonló szerkezetek még inkább az ellenkezőre nyújtanak érvelést, hogy t. i. épen mert kivételek állapítják meg, hol ilyek elő nem fordulnak, a feljebbvitelnek eo ipso helye van. Mikből önként következik, hogy a többször idézett kifejezés: „hivatalból visszautasítandó képen nem szolgálhat biztos kiindulási alapul arra, mintha ilynemű végzések feljebbvitelét megtagadó végzések már nem lennének feljebbezhetők. A mondhatni egyik legkritikusabb kérdés ekként a felidézettek által megfejtve, még mindig nincsen. A baj azonban itt is orvoslandó, mégpedig azon értelemben, melyet a meghozott törvény jelöl ki irányában. Hol feljebbvitelek a törvény egyes rendeletei által tiltják, ott már előzetesen szó sem lehet a feljebbvitelt megtagadó végzéseknek feleljebbviteléről , épen úgy, mint beadványoknál, melyek már ex lege el nem fogadhatóknak mondatnak ki, pl. ha valaki sommás eljárásban beavatkozó keresetet ad, melyet a 72 dik §. egyenesen tilt; ha rendes eljárásban 3-dik halasztás kéretik a bírótól, ellenére a 140. §-nak stb. stb. A gyakorlatot tehát csak úgy vélem megengedhetőnek, hogy feljebbvitelt megtagadó végzések elleni feljebbvitel elvben meg nem tagadtatik; nem lehet azonban ennek helye (mint 3-dik pont alatt) elkésett beadványok feljebbvitelének elutasításánál, továbbá mindazon esetekben, hol magát a feljebbvitelt már a törvény határozottan kizárta, és beadványoknál, mik már törvényből el nem fogadhatók; de mindenütt, hol a feljebbvitelt megtagadó végzés elleni feljebbvitel megengedhető, ez felfüggesztő hatálylyal nem bír. A dolog természetéből folyónak tartom azon eljárást, miről a törvény szintúgy hallgat, hogy ott, hol semmiségi panaszbeadványt utasít el az első bíró, s az arra keletkezett megtagadó végzés a feljebb- vihetlenek sorába nem tartozik; ily eset-rben a benyújtott felebbezés, mint közvetlen kifolyása a semmiségi panasznak, szintúgy a semmitőszék által lesz elbírálandó. Ezek azok, mik egy kissé közelebb kutatva, mint oly hiányok merülnek fel, mik legalább is bizonyos kételyeknek nyitandnak tért. Ezek iránt természetesen mi sem lenne könnyebb, mint egy párral elejét venni minden scrupulusnak. De ez a kész törvényrendtartást illetőleg majdan a törvény feladata leend ; a bíró teendője csak az marad, hogy a fennálló elveket, következetesen alkalmazva minden egyes esetnél, ne engedjen a rabulismusnak tért arra, hogy mert, egyik-másik képen minden specialitást ki nem fejez, a törvényhozó legmagasabb 6 szempontja játszattassék ki. A semmitőszék első megállapodása ily esetekben, hol a félremagyarázhatlan szakasz hiánya miatt törvénycombinatió alapján is kelletik intézkednie, a legkényesebb természetű ; azért, ha valahol, a feljebbvitelek körében aligha a legnagyobb óvatosságra nem leene szüksége. Pest, júl. 9. (Bp.) A bírói hatalom gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot a képviselőház mai ülésében részleteiben is elfogadta. Képviselőink tehát pár nap múlva kerületeikbe szétoszolván, küldőik előtt nem jelennek meg üres kézzel; nem vetheti senki szemökre, hogy az oly fényes szavakkal ígért, oly jogos reménynyel várt reformakérdésekből egyet sem oldottak meg. Igaz ugyan, hogy a három hónapos tanácskozási időtartammal ezen törvényjavaslat megszavazása nincs arányban, — s hogy kissé több jóakarattal s őszintébb hajlammal az átalakítási törekvések iránt ellenzékünk részéről — e téren is gazdagabb eredményt mutathatnánk fel, — no de azt mondják, minden kezdetnek vannak nehézségei, melyek a következményekre nézve is legyőzendők; talán elmondhatjuk, miszerint mi is reform munkálkodásunk kezdetén áthatoltunk, s eredményéből a többinek is sikerét jósolhatjuk. Az ellenzék, mely a kiváltságos megyék hangzatos védelmében ürügyet vélt találni arra , hogy a közvéleményt e nemzeti életszükség megítélésében félrevezetve, annak tárgyalásában a törvényhozást feltartóztathatja, bár ez akadékoskodó szándéka a többség határozottsága által meghiúsítatott, s a kérdés általános vitájából általános vereséggel vonult ki, mindazáltal programjához híven helyt állott a részletes tárgyalásoknál is, s keresett alkalmat — nem többé arra, hogy a törvényjavaslat a maga egészében napoltassék el, hanem igenis arra, hogy az egyes szakaszok ajánlott módosításaival a javaslat életképessége tétessék kétessé, s hogy eképp mit elvesztettek a hídon, visszaszerezzék a réven. A módosítgatás ilynemű kísérleteiben hallatták magukat Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán, Várady Gábor, stb. — a szélsők közt Simonyi Ernő, Diettrich Ig., Irányi Dániel stb. Mint tudósítási rovatunk közleményeiből látható, voltak ezen módosítások közt lényegesek és eltérők, de többnyire egyeztek abban, hogy homlokkal ugyanazon czél felé állítottak fel. Az ellenzék a bírák választásában tartja a legkielégítőbb igazságszolgáltatás biztosítékát, természetes, hogy módosításai is többé kevésbé a választás felé gravitáltak, hogy így a törvény kivihetlenségét annak ellentéteiben idézze elő. A vitának terve azonban, miként egészben, úgy pontjaiban is meghiúsult. A többség tisztában volt elvével, s meggyőződve arról, hogy úgy személy és vagyon biztonságunk, valamint állami hitelünk is a forgalmi világban csak úgy lesz elérve, és fentartva, ha kiképzett, jellemes és független bíráink lesznek; e hármas kellék mellett pedig inkább szól a kinevezés, mint a választás : kiindulásához az egész tárgyalás alatt hű maradt, s az általánosságban felállított alapelvet részleteiben is megcsorbítás nélkül vitte keresztül Egy momentuma volt csak a részletes tárgyalásnak, mely részünkről pár tájékozó szót vár. A javaslat 3-ik szakasza után Deák Ferencz módosítványt nyújtott be, mely mint külön álló, vagyis 4-ik §. az állambiróságot mondta volna ki a bírói kinevezéseknél véleményezés jogával. Deák Ferencz ezen módosítványát már az általános tárgyaláskor tartott beszédében érintette; egy nappal később előterjesztette azt a párt értekezletén, hol felette eszmecsere folyt, melynek eredménye lett, hogy maga Deák Ferencz az általa előterjesztendő módosítványt a párt tagjaira nézve nyílt kérdésnek kívánta vetetni, vagyis olyannak, melynek tárgyalásánál, és meg- vagy nem szavazásánál a pártviszony, vagy a fegyelem iránti tekintetet mellőzve, tisztán az egyéni meggyőződés nyilatkozzék. Az előterjesztett módosítvány, melyben mi a kinevezési rendszer tökéletesítését láttuk, és melyet, az ellenzék de stylo megtámadott, névszerinti szavazás után elejtetett. Ezen körülményben a mai „Századunk“ sokkal nagyobb fontosságot lát, mint amennyi a mondottak után abban valóban rejlik. Jelét látja nevezetesen a párt felbomlásának, csíráját egy új párt megalakulásának . A „Századunk“ régen szenved ezen új pártalakulási visióban, mai ömlengései tehát nem lephettek meg; sajnáljuk csupán, hogy ábrándjait el kell oszlatnunk, s kifejeznünk azon meggyőződést , miszerint bármennyire ne tartsa is a „Századunk“ e lapokat a „Deák-párt“ pártközlönyének, s másrészről pártalakítási képzelgésére nézve bármily kedvező prognoszikont fedezzen fel is némely nemmel szavazó, vagy távollevő Deákpárti szavazatában, mi ezek daczára is erősen hiszszük, hogy a „Századunk“-féle új pártalakulás a képviselőház mostani elemei közt ép oly távol van ma, mint volt az Illés kezdetén, s hogy a Deákpárt a csütörtöki szavazással épen szervezete életrevalóságának adó bizonyítványát, midőn elvi nagy kérdésekben, a párt prograramját határozottsággal fentartja,azonban a részletek formai megállapításánál, úgy az egyszer felállított alapelvet nem átteráló módosítványoknál tagjait meggyőződésük nyilvánításában nem korlátolja. Ez világos adat arra is, hogy a szavazógép pártunk szervezetére nem illeszthető, s hogy ily szervezetnek nem bomlástól kell tartania, de igenis számíthat minden tagjának őszinte együttműködésére, hogy azon párt, mely országos ügyeinket annyira tudd rendezni, hogy ma már belkérdéseink megoldásához kezdhetünk — minden idegen befolyás nélkül, a maga ép egészében maradjon fenn továbbra is, mint jólétünk, alkotmányos fejlődésünk elismert képességű és bizalmú tényezője. Az itt kifejezett nézet alkalmazást nyert legott a mai ülésben, midőn ugyanazon eszme , melynek Deák Ferencz módosítványa adott kifejezést, a központi bizottmány javaslata folytán egyértelműig elfogadtatott; e szerint az igazságügyminiszter utasíttatik: törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé az állambiróságok szervezetéről. Országgyűlési tudósítás. A képviselőhöz Jolint9kén tartott ülése. Elnök: Somasich Pál; jegyzők : Bujanovics Sándor és Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak : Horvát Boldizsár, Mikó Imre gróf, Morove István, Festetich György gr., Lónyay Menyhért, Eötvös József b. miniszterek. Ülés kezdete d. e. 9 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Wächter Frigyes n.küküillőmegyei Bolkálcs és Zsidve községek kérvényét nyújtja be, melyben magokat medgyesi székhez csatoltatni kérik. Mednyánszky Sándor, Almássy Sándor, Simonyi Ernő, Majoros István és Madarász József kérvényeket nyújtanak be a bírósági törvényjavaslat ellen. Nádassy Gyula a következő interpellátiót intézi a közmunka miniszterhez : Miért rendelte el a XLIX-ik törvényczikk 1. §. d. pontjától eltérőleg a körmöczi útnak építését, mely Beszterczebánya és iparos vidékének megmérhetlen kárára szolgál, Körmöczbánya vidékét pedig jelentékeny előnyben nem részesíti. Közöltetni fogja közmunka miniszter úrral. Táncsics Mihály a következő interpellációt intézi a közoktatási miniszterhez . Tekintve, hogy a magyar állam a magyarosztrák monarchiának a paritás elve és törvény szerint hasonfélét teszi, bár gyakorlatilag a mérleg Ausztria felé hajlik; tekintve azt, hogy a magy. törvénytár lapjain 1868. előtt nem létezett, mely azt rendelte, volna, hogy a magyarországi tanodákban a német nyelv mint kötelezett tantárgy adassák elő. Kérdem a közoktatási miniszter urat: 1 öt kötelezett tantárgy-e a paritás helvénél fogva a monarchia másik (osztrák) felében ugyanazon iskolákban a magyar nyelv ? (Nevetés.) 2-szer Ha nem kötelezett, szándékozik-e az iskolákra nézve legközelebb hozott törvényt akkér módosíttatni, hogy a német nyelv csak oly kölcsönös föltétel mellett fog nálunk kötelezett tantárgyul meghagyatni, ha Ausztriában meg a magyar nyelvet tanítják ? (Nevetés.) Közöltetni fog a közoktatási miniszter úrral. Bobory Károly következő indítványt tesz a ház asztalára: Miután a bírói hatalom gyakorlatáról szóló törvényjavaslat 7. §-a, és ebben nevezetesen az a) betű szerint, hogy a birói személy országgyűlési képviselő nem teh e t,, a t. ház által egyhangúlag elfogadtatott, mondja ki a t. ház, mint a képviselői állás illem követelményét, hogy akik kormány kineveztetés útján bírói széket nyertek tagjai közül, addig is, míg az incompatibilitási törvény minden oldalról e tekintetben intézkedik, lemondani önként képviselői állásukról kötelességüknek tartják. Ki fog nyomatni. Azonfölül fölvilágosítást kér a ház nyomtatványainak elkészülése iránt, és kéri az elnökséget, hogy több rendbeli kérvények napirendre tétessenek. Napirendre áttérvén a ház : Olvastatott a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 11. §. Erre Móricz Pál a következő módosítványt nyújtja be: Az 5-dik sortól ezen szavak: „vagy felügyelő, vizsgáló, számoltató bizottmányának,“ továbbá a 6-dik sortól kezdve ezen szavak * „sem bárminő, habár csak ideiglenesen és fizetés nélküli közegek kimaradnának, a az idézett szakasz így lenne fogalmazva: A bíró nem lehet valamely, állam által segélyezett vagy biztosított vállalat engedményének tulajdonosa, sem más részvényes, kereskedelmi vagy ipartársulatok elnöke, igazgatója, vagy ily társulatok igazgatótanácsának tagja. Sorváth Boldizsár igazságügyminiszter ellenzi a módosítványt, mert a biró mint számoltató stb. vehet részt oly ügyben — melyben azután mint biró működik. Dietrich Ignácz még a törvényes gyámságot sem kívánja megengedtetni. B. Fittenbaum Ferencz a §. végén e szókat kívánja hozzátétetni : „vagy végakarat nyilvánítás által jelöltetik ki olyannak.“ Ezen módosítvány Forgách Antal gr. és Hilibi Gál János és Szalay pártolása folytán elfogadtatott és igy szerkesztve: „ha őt törvénynél vagy végrendeletnél fogva illeti.“ A 13. §-hoz Ghyczy Kálmán a következő módosítványt nyújtja be : A birák esküjének kezdő szavai a 6 ik lapon a , 3-ik sorban olvasható ezen szavakig: „ezek szerint“ hagyassanak ki, és helyettük a következők tétessenek : „Én.. .... esküszöm az igaz és mindenható Istenre, hogy a törvényeket megtartom.“ A király és az uralkodóház tagjai iránti hűség minden polgárnak kötelessége, s igy a bírót erre külön megegyeüdtetni nincs helyén. Értelme van a király iránti hűségre való eskünek, oly országokban, ahol praetendensek forogtak fenn. A törvényeknek megtartása, szintén nemcsak a bírónak kötelessége, azért ennek felemlítése szintén felesleges. A törvényesen kibocsátott rendeletek megtartására köteles a bíró, de oly általánosságban, mint az esküforma mondja, nem helyes a kifejezés. A hivatali titok megőrzése, ha ily titok létezik, a bírói tiszt hit teljesítéséhez tartozik, amire a bíró esküt tesz, a hivatali titok megőrzését felesleges tehát külön felemlítene Ezen okokból ajánlja módosítványának elfogadását. Rudnay István a bírót arra nézve is kívánja feljogosítani és kötelezni, hogy, az alkalmazandó törvényeit előbb megvizsgálja arra nézve, hogy alkotmányos módon alkottatott-e és azért az esküforma hatodik sorában előforduló a „törvények“ helyébe, tétetni ajánlja „alkotmányos módon alkotott.“ (Fölkiáltások : Nincs is más!) . Horváth Döme közp. előadó mindkét indítványt elvettetni kéri. Dietrich Ignácz Ghyczy K. módosítványát pártolja azon különbséggel, hogy a hivatali titkot megemlíttetni kívánja az esküformában és a végén előforduló „jutalmat“ több kifejezéssel részletezi. Ezenfölül indítványozza, hogy akik saját hitelveik szerint esküt nem tehetnek le „esküszöm“ helyett ezt mondják : „ünnepélyesen becsületemre fogadom;“ az eskütorna végén pedig „Isten engem úgy segéljen“-t nem mondják.“ Horvát Boldizsár igazságügyminiszter Rudnay indítványát nem pártolhatja, mert azon kérdés, hogy a bíró a törvény érvényessége felett is ítéljen,még nagyon is vitatott jogtudományi kérdés . Ghyczy K. indítványát sem fogadhatja el, mlert amiket fölhozott, inkább azt bizonyítják, hogy általában minden eskü felesleges ; Dittrich indítványa pedig azért felesleges, mert az esküt nem tevő vallásfelekezetnek meghiteltetéséről szól már egy általános törvény. A kormány ugyan nem terjesztett elő javaslatában eskü formát, de ha a ház ilyent meg akar állapítani, akkor a központi bizottság szerkezetét kéri elfogadtatni. Tisza Kálmán Rudnay indítványát azért is ellenzi, mert elfogadtatása esetében a legnagyobb zavart okozna oly perügyletekre nézve, melyek a múlt 20 esztendőben támadtak. Ghyczy Kálmán módosítványát pártolja, Dietrichét csak annyiban nem, mert ennek a vallásegyenlőségről alkotandó törvényben lesz helye. H. Gál János ezen az „rendeletek“ elébe ezeket: „törvényen alapuló,“ ezek helyett pedig „uralkodó házához,“ „törvényes örököseihez“ kivánja tétetni, -;[■ ; ' im ' Nyáry Pál az egész eskütomát kihagyatni kéri,, mi az igazságügy miniszter által pártodatyán, Diótr.ich. és Gál János módositványainak visszavonása után elfogadtatott és így az eredeti szerkezet megmarad. A 14. § hoz mely igy szól: „A törvényesen kinevezett biró a törvényben meghatározott eseteken kívül hivatalából el nem mozdítható.“ u.v.VII- H. T isz a K. következő toldalékot nyújt be a 2. végéhez , melynek értelme oda terjed, hogy a legfelsőbb törvényszék bírái ellen támasztott vádban az országgyűlés mindkét háza ítél és ha a biró elmozdítását elhatározzák, öniránt feliratot intéznek a királyhoz. Az ily bíráskodási eljárást külön törvény fogja szabályozni. 7 . Miután a legfelsőbb törvényszéki bírák is minden körülmények közt elmozdíthatlanok nem lehetnek, gondoskodni kell oly bíróságokról, mely azok fölött ítélhessen. Az ajánlott eljárás Anglia példáján indul, csakhogy , ott az eljárás nincsen szabályozva. A törvénybe foglalandó eljárási mód iránt szóló azon nézetét fejezi ki, hogy annak minden esetre olyannak kell lenni, hogy a felsőbb bírák a pártalakulások folytán ok nélkül ne zaklattassanak. Ilyen, hogy a felhozott vád mindig határozottan kijelölt esetről szóljon, hogy mielőtt valamely felső bíró felett az eljárás megkezdetnék, a felelős kormány tartozzék magának az ügy mibenlétéről tudomást szerezni, hogy a fejedelemhez az elmozdítás végett intézendő feliratnak a képviselőházban kell indítványoztatni és magában a feliratban bőven elő kell adni az elmozdítás iránti kérelem indokait. Íyy Horvát Boldizsár igazságügyminiszter az indítvány alapeszméjét elfogadja és a kormány foglalkozott is a kérdéssel, de az iránt hogy állambíróság, vagy a parlament ítéljen ily esetekben, akkor lesz helyén szólói, midőn a birák felelősségéről szóló törvényjavaslat napirenden lesz. Kéri azért indítványozót, vonná vissza azon időpontig javaslatát. Tisza Kálmán visszavonván javaslatát, az eredeti szerkezet elfogadtatik. , A 16. §. így szól: „A birót a törvényben meghatározott eseteket kívül csak saját akaratával lehet székhelyéről más bírósághoz, vagy más hivatalba áttenni, vagy előléptetni. E szabály határozata alól kivételnek van helye akkor is, mielőn az előléptetés, vagy áthelyezés más bírósághoz, a bírói szervezet változása folytán történik ; továbbá, midőn a biró családjának valamely tagja ugyanazon törvényszéknél alkalmazásban van. Ugyanazon törvényszéknél birói hivatalra nem alkalmazhatók, kik fel- vagy lemenő ágbeli rokonok ; vagy egymással 4-ed sziglen oldalrokonságban. Vagy másod iziglen sógorságban, továbbá fogadott szülei vagy gyermeki viszonyban állanak.“ n‘- 1 " A központi bizottság azt ajánlja, hogy a második bekezdés ezen szava „határozata“ kihagyassék; továbbá e bekezdés végsora evvel bővíttessék : „vágyjon.“ Benedek Gyula a 16. §. 3-dik tételéhez a következő szavakat kívánja csatoltatni : „avagy ugyanazon törvényszék jogterületében székelő gyakorló ügyvédek valamelyikével fel- vagy lemenő ágbeli rokonok, vagy egymással 4-ed ízben oldalrokonságban vagy 2-ed Ízben sógorságban állnak.“ 11 . Bogdán Vincze azt hiszi, nem csalódik,ha azon nézetét fejezi ki, hogy az eb-ban említett ízek távolsága a római jog szerint számítandó. Norvát Boldizsár igazságügy miniszter Míg polgári törvénykönyvünk nem lesz, természetesen Werbőczy szerint fogjuk számítani, mert más zsinórmérték nincs előttünk. A ház elfogadja a 15. §t a központi bizottság szerkezetében. A 16. §. így szól: „A bíró csak azon esetben helyezhető, nyújtó- ’ lomba, ha öregség, vagy testi, vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos kötelessége teljesítésére képtelenné vált. A nyugdíjrendszert a bírákra nézve külön törvény határozza meg.“ Irányi Di a következő toldalékot indítványozza : „A biró, midőn 70-ik évét betöltöttem, nyugalomba lép, kivéve, ha az igazságügyminiszter által hivatalának folytatására felszólittatik, s tovább szolgálni kíván. " Ezen kívül csak azon esetben helyezhető nyugalomba, ha testi vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos kötelessége teljesítésére nem képes. A nyugdíjrendszert a bírákra nézve külön törvény határozza meg.’Horvát Boldizsár igazságügy miniszter ezen indítványt minden ellenvetés nélkül elfogadja. •. H »■** gibt*! A ház 16. §-t a központi bizottság szerke**tében irányi inditványával fogadja el. A 17. § ekként szól vnja ■ «• . 1 ' -1'' „Minden biró évenkint 6 heti szünidőt vehet igénybe, mire nézve részletesebben az ügyrendtartás intézkedik.“ • v. ·• e *'• a a •már a d y G. á.bőre §-hoz a következő toldalékot ajánlja: „mely ügyrendtartás a törvényhozás elébe terjesztendő.“ ■ ......... Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva.