Pesti Napló, 1869. július (20. évfolyam, 148–173. szám)

1869-07-10 / 156. szám

156. szám. Szerkesztési Iroda: Ferecziek­ tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez : jj. intézendő. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. ezim fa Idee tat A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pént, kiadás körü­li panaszok, hirdetmények­ a kiadó-hivatalhoz intécenásik. Bénvenetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ■MÉÉÍ Szombat, julius 10.1869. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán t rHz helyben, házhoz hordva ! Egész irta . . . 22 frt. Félévre. . . . .’ 11 frt. Negyed évre . . . 5n­­0 kr. Két hóra. . . „ 70 kr. Egy héra . .. % r­­i A „ 86 kr. 20. évi folyam­i — N­ ■ íVéin­íi— ■■ ni ■ Hirdetmények dija; 7 hasábos petitsor egyszeri hír* detállás 7 nj kr. Bélyegei] kmOnAQttfkr. Nyílt tér ; 6 haeihoe pe tít­»or üt uj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ki julius—deczemberi folyamára. Előfizetés­i feltételek s­zenten h á ■ h o­z hordva, vidékre poétán küldve: A julius—deczemberi fél évre .. . . .11 frt. — A julius septemberi negyedévre .... 6 frt 60 kr. Egy hónapra.......................... . . . . 1 frt 85 kr Az „Athenaeu­m“, Irodalmi­­és nyomdai rész­vény társulat, mint tulajdonos és kiadó, téma Pe®t, inline 0 1800. Kérdés az uj perrendtartás kö­réből. IV. (Folytatás.) A felsoroltakhoz hasonló eset forog­­ fenn a 282-dik §-nál is, mely szerint „elkésett feljebbviteli beadványok hi­vatalból visszautasitandók,“ és mind­amellett itt is külön szerkezettel kijelen­tetik , hogy ilyen visszautasító végzés ellen felj­ebbvi­telnek helye nin­csen. Hasonló szerkezetek még inkább az ellenkezőre nyújtanak érvelést, hogy t. i. épen mert kivételek állapítják meg, hol ilyek elő nem fordulnak, a feljebbvi­­telnek eo ipso helye van. Mikből önként következik, hogy a többször idézett kifejezés: „hivatal­ból visszautasítandó k­épen nem szolgálhat biztos kiindulási alapul arra, mintha ilynemű végzések feljebbvitelét megtagadó végzések már nem lennének feljebbezhetők. A mondhatni egyik legkritikusabb kér­dés ekként a felidézettek által megfejtve, még mindig nincsen. A baj azonban itt is orvoslandó, még­pedig azon értelem­ben, melyet a meghozott törvény jelöl ki irányában. Hol feljebbvitelek a tör­vény egyes rendeletei által tiltják, ott már előzetesen szó sem lehet a fel­­jebbvitelt megtagadó végzéseknek fel­­e­l­jebbviteléről , épen úgy, mint beadvá­nyoknál, melyek már ex lege el nem fog­ad­hatóknak mondatnak ki, pl. ha­­ valaki sommás eljárásban beavatkozó ke­resetet ad, melyet a 72 dik §. egyenesen tilt; ha rendes eljárásban 3-dik halasztás kéretik a bírótól, ellenére a 140. §-nak stb. stb. A gyakorlatot tehát csak úgy vélem megengedhetőnek, hogy feljebbvitelt megtagadó végzések elleni feljebbvitel elvben meg nem ta­gad­t­a­t­i­k; nem lehet azonban ennek helye (mint 3-dik pont alatt) elkésett beadványok feljebbvitelének elutasításá­­nál, továbbá mindazon esetekben, hol magát a feljebbvitelt már a tör­vény határozottan kizárta, és beadvá­nyoknál, mik már törvényből el nem fogadhatók; de mindenütt, hol a fel­jebbvitelt megtagadó végzés elleni feljebb­vitel megengedhető, ez felfüggesztő ha­­tálylyal nem bír. A dolog természetéből folyónak tartom azon eljárást, miről a törvény szintúgy hallgat, hogy ott, hol semmiségi panasz­beadványt utasít el az első bíró, s az arra keletkezett megtagadó végzés a feljebb-­­ vihetlenek sorába nem tartozik; ily eset-­r­ben a benyújtott felebbezés, mint köz­vetlen kifolyása a semmiségi panasznak,­­ szintúgy a sem­mitőszék által lesz el­bírálandó. Ezek azok, mik egy kissé közelebb kutatva, mint oly hiányok merülnek fel, mik legalább is bizonyos kételyeknek nyitandnak tért. Ezek iránt természete­sen mi sem lenne könnyebb, mint egy pár­r­al elejét venni minden scrupulus­­nak. De ez a kész törvényrendtartást il­letőleg majdan a törvény feladata leend ; a bíró teendője csak az marad, hogy a fennálló elveket, következetesen alkal­mazva minden egyes esetnél, ne engedjen a rabulismusnak tért arra, hogy mert, egyik-másik k­­épen minden specialitást ki nem fejez, a törvényhozó legmagasabb 6 szempontja játszattassék ki. A semmitő­szék első megállapodása ily esetekben, hol a félremagyarázhatlan szakasz hiá­nya miatt törvénycombinatió alapján is kelletik intézkednie, a legkényesebb ter­mészetű ; azért, ha valahol, a feljebbvite­lek körében aligha a legnagyobb óvatos­ságra nem leene szüksége. Pest, júl. 9. (Bp.) A bírói hatalom gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot a képviselőház mai ülésében részleteiben is elfogadta. Képviselőink tehát pár nap múlva ke­rületeikbe szétoszolván, küldőik előtt nem jelennek meg üres kézzel; nem vet­heti senki szemökre, hogy az oly fényes szavakkal ígért,­­ oly jogos reménynyel várt reformakérdésekből egyet sem oldot­tak meg. Igaz ugyan, hogy a három hónapos tanácskozási időtartammal ezen törvény­javaslat megszavazása nincs arányban, — s hogy kissé több jóakarattal s őszin­tébb hajlammal az átalakítási törekvé­sek iránt ellenzékünk részéről — e téren is gazdagabb eredményt mutathatnánk fel, — no de azt mondják, minden kez­detnek vannak nehézségei, melyek a kö­vetkezményekre nézve is legyőzendők; talán elmondhatjuk, miszerint mi is re­form munkálkodásunk kezdetén áthatol­tunk, s eredményéből a többinek is sike­rét jósolhatjuk. Az ellenzék, mely a kiváltságos me­gyék hangzatos védelmében ürügyet vélt találni arra , hogy a közvéleményt e nemzeti életszükség megítélésében félre­vezetve, annak tárgyalásában a törvény­­hozást feltartóztathatja,­­ bár ez akadé­koskodó szándéka a többség határozott­sága által meghiúsítatott, s a kérdés álta­lános vitájából általános vereséggel vo­nult ki, mindazáltal program­jához hí­ven helyt állott a részletes tárgyalások­nál is, s keresett alkalmat — nem többé arra, hogy a törvényjavaslat a maga egészében napoltassék el, hanem igen­is arra, hogy az egyes szakaszok ajánlott módosításaival a javaslat életképessége tétessék kétessé, s hogy ekép­p mit elvesztettek a hídon, visszaszerezzék a réven. A módosítgatás ilynemű kísérleteiben hallatták magukat Tisza Kálmán, Ghy­­czy Kálmán, Várady Gábor, stb. — a szélsők közt Simonyi Ernő, Diettrich Ig., Irányi Dániel stb. Mint tudósítási rova­tunk közleményeiből látható, voltak ezen módosítások közt lényegesek és eltérők, de többnyire egyeztek abban, hogy hom­lokkal ugyanazon czél felé állítottak fel. Az ellenzék a bírák választásában tartja a legkielégítőbb igazságszolgáltatás bizto­sítékát, természetes, hogy módosításai is többé kevésbé a választás felé gravitál­­tak, hogy így a törvény kivihetlenségét annak ellentéteiben idézze elő. A vitának terve azonban, miként egész­ben, úgy pontjaiban is meghiúsult. A többség tisztában volt elvével, s meggyő­ződve arról, hogy úgy személy és vagyon biztonságunk, valamint állami hitelünk is a forgalmi világban csak úgy lesz elér­ve, és fentartva, ha kiképzett, jellemes és független bíráink lesznek; e hármas kellék mellett pedig inkább szól a kine­vezés, mint a választás : kiindulásához az egész tárgyalás alatt hű maradt, s az ál­talánosságban felállított alapelvet részle­teiben is megcsorbítás nélkül vitte ke­resztül Egy momentuma volt csak a részletes tárgyalásnak, mely részünkről pár tájé­kozó szót vár. A javaslat 3-ik szakasza után Deák Ferencz módosítványt nyújtott be, mely mint kü­lön álló, vagyis 4-ik §. az á­l­­lambiróságot mondta volna ki a bírói kinevezéseknél véle­ményezés jogával. Deák Ferencz ezen módosítványát már az általános tárgyaláskor tartott beszédé­ben érintette; egy nappal később előter­jesztette azt a párt értekezletén, hol fe­lette eszmecsere folyt, melynek eredmé­nye lett, hogy maga Deák Ferencz az általa előterjesztendő módosítványt a párt tagjaira nézve nyílt kérdésnek kí­vánta vetetni, vagyis olyannak, mely­nek tárgyalásánál, és meg- vagy nem szavazásánál a pártviszony, vagy a fe­gyelem iránti tekintetet mellőzve, tisztán az egyéni meggyőződés nyilatkozzék. Az előterjesztett módosítvány, melyben mi a kinevezési rendszer tökéletes­ítését láttuk, és melyet, az ellenzék de stylo megtámadott, névszerinti szavazás után elej­tet­ett. Ezen körülményben a mai „Száza­dunk“ sokkal nagyobb fontosságot lát, mint a­mennyi a mondottak után abban valóban rejlik. Jelét látja nevezetesen a párt felbom­lásának, csíráját egy új párt megalakulá­sának . A „Századunk“ régen szenved ezen új pártalakulási visióban, mai ömlengései tehát nem lephettek meg; sajnáljuk csu­pán, hogy á­brándjait el kell oszlatnunk, s kifejeznünk azon meggyőződést , mi­szerint bár­mennyire ne tartsa is a „Századunk“ e lapokat a „Deák-párt“ pártközlönyének, s másrészről pártalakí­­tási képzelgésére nézve bármily kedvező prognoszikont fedezzen fel is némely nem­mel szavazó, vagy távollevő Deákpárti szavazatában, mi ezek daczára is erősen hiszszü­k, hogy a „Századunk“-féle új pártalakulás a képviselőház mostani ele­mei közt ép oly távol van ma, mint volt az Illés kezdetén, s hogy a Deákpárt a csütörtöki szavazással épen szervezete életrevalóságának adó bizonyítványát, midőn elvi nagy kérdésekben, a párt pro­­graramját határozottsággal fentartja,azon­ban a részletek formai megállapításá­nál, úgy az egyszer felállított alapelvet nem átteráló módosítványoknál tagjait meggyőződésük nyilvánításában nem kor­látolja. Ez világos adat arra is, hogy a szava­zógép pártunk szervezetére nem illeszt­hető, s hogy ily szervezetnek nem bom­lástól kell tartania, de igen­is számít­hat minden tagjának őszinte együtt­működésére, hogy azon párt, mely orszá­gos ügyeinket annyira tudd rendezni, hogy ma már belkérdéseink megoldásá­hoz kezdhetünk — minden idegen befo­lyás nélkül, a maga ép egészében marad­jon fenn továbbra is, mint jólétünk, al­kotmányos fejlődésünk elismert képes­ségű és bizalmú tényezője. Az itt kifejezett nézet alkalmazást nyert legott a mai ülésben, midőn ugyanazon eszme , melynek Deák Ferencz mó­­dosítványa adott kifejezést, a központi bizottmány javaslata folytán egyértelmű­ig elfogadtatott; e szerint az igazság­ügyminiszter utasíttatik: törvényja­vaslatot terjeszteni a ház elé az állam­bir­óságok szerveze­­t­é­r­ől. Országgyűlési tudósítás. A képviselőhöz Jolint­9­kén tartott ülése. Elnök: S­o­m­a­s­i­c­h Pál­; jegyzők : B­u­­janovics Sándor és Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak : Horv­át Boldizsár, Mikó Imre gróf, Morove István, F­e­s­t­e­t­i­c­h György gr., L­ó­n­y­a­y Meny­hért, Eötvös József b. miniszterek. Ülés kezdete d. e. 9 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Wächter Frigyes n.­küküillőmegyei Bolkálcs és Zsidve községek kérvényét nyújtja be, melyben magokat medgyesi székhez csatol­­tatni kérik. M­e­d­n­y­á­nszky Sándor, Almássy Sándor, Simo­n­y­i Ernő, M­aj­oros Ist­ván és Madarász József kérvényeket nyújtanak be a bírósági törvényjavaslat ellen. N­­á­d­a­s­s­y G­y­u­l­a a következő inter­­­pellátiót intézi a közmunka miniszterhez : Miért rendelte el a XLIX-ik törvényczikk 1. §. d. pontjától eltérőleg a körmöczi útnak építését, mely Beszterczebánya és iparos vidé­kének megmérhetlen kárára szolgál, Körmöcz­­bánya vidékét pedig jelentékeny előnyben nem részesíti. Közöltetn­i fogja közmunka miniszter úrral. Táncsics Mihály a következő in­­terpellációt intézi a közoktatási miniszterhez . Tekintve, hogy a magyar állam a magyar­­osztrák monarchiának a paritás elve és törvény szerint hasonfélét teszi, bár gyakorlatilag a mér­leg Ausztria felé hajlik; tekintve azt, hogy a magy. törvénytár lapjain 1868. előtt nem létezett­­, mely azt rendelte, volna, hogy a magyarországi tanodákban a né­met nyelv mint kötelezett tantárgy adas­sák elő. Kérdem a közoktatási miniszter urat: 1 öt kötelezett tantárgy-e a paritás h­elvénél fogva a monarchia másik (osztrák) felében ugyanazon iskolákban a magyar nyelv ? (Ne­vetés.) 2-szer Ha nem kötelezett, szándékozik-e az iskolákra né­zve legközelebb hozott törvényt akkér módosíttatni, hogy a német nyelv csak oly kölcsönös föltétel mellett fog nálunk kötele­zett tantárgyul meghagyatni, ha Ausztriában meg a magyar nyelvet tanítják ? (Nevetés.) Közöltetni fog a közoktatási miniszter úrral. Bobory Károly következő indítványt tesz a ház asztalára: Miután a bírói hatalom gyakorlatáról szóló törvényjavaslat 7. §-a, és ebben nevezetesen az a) betű szerint, hogy a b­i­r­ó­i személy országgyűlési képviselő nem t­e­h e t,, a t. ház által egyhangúlag elfogadtatott, mondja ki a t. ház, mint a képviselői állás illem­ követelményét, hogy a­kik kormány kineveztetés útján bírói széket nyertek tagjai közül, addig is, míg az in­­compatibilitási törvény minden oldalról e tekin­tetben intézkedik, lemondani önként képviselői állásukról kötelességüknek tartják. Ki fog nyomatni. Azonfölül fölvilágosítást kér a ház nyomtat­ványainak elkészülése iránt, és kéri az elnöksé­get, hogy több rendbeli kérvények napirendre tétessenek. Napirendre áttérvén a ház : Olvastatott a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 11. §. Erre Móricz Pál a következő módos­ítványt nyújtja be: Az 5-dik sortól ezen szavak: „vagy fel­ügyelő, vizsgáló, számoltató bizottmányának,“ továbbá a 6-dik sortól kezdve ezen szavak * „sem bárminő, habár csak ideiglenesen és fizetés nélküli közegek kimaradnának, a az idézett szakasz így lenne fogalmazva: A bíró nem lehet valamely, állam által segélyezett vagy biztosított vállalat engedményének tulajdonosa, sem más részvényes, kereskedelmi vagy ipar­társulatok elnöke, igazgatója, vagy ily társulatok igazgató­­tanácsának tagja. S­­o­r­v­á­t­h Bold­i­z­s­á­r igazságü­gy­­miniszter ellenzi a módosítvány­t, mert a biró mint számoltató stb. vehet részt oly ügyben­ — melyben azután mint biró működik. Dietrich I­g­n­á­c­z még a törvényes gyámságot sem kívánja megengedtetni. B. F­i­tt­e­n­b­a­u­m Ferencz a §. végén e szókat kívánja hozzátétetni : „vagy végaka­rat nyilvánítás által jelöltetik ki olyannak.“ Ezen módosítvány F­o­r­g­á­c­h Antal gr. és Hilibi Gál János és Szalay pártolása foly­tán elfogadtatott és igy szerkesztve: „ha őt tör­vénynél vagy végrendeletnél fogva illeti.“ A 13. §-hoz Ghyczy Kálmán a követke­ző módosítványt nyújtja be : A birák esküjének kezdő szavai a 6 ik lapon a , 3-ik sorban olvas­ható ezen szavakig: „ezek szerint“ hagyassanak ki, és helyettük a következők tétessenek : „Én.. .... esküszöm az igaz és mindenható Istenre, hogy a törvényeket megtartom.“ A király és az uralkodóház tagjai iránti hűség minden polgár­nak kötelessége, s igy a bírót erre külön megegy­eü­dtetni nincs helyén. Értelme van a király iránti hűségre való eskünek, oly országokban, a­hol praetendensek forogtak fenn. A törvények­nek megtartása, szintén nemcsak a bírónak kö­telessége, azért ennek felemlítése szintén feles­leges. A törvényesen kibocsátott rendeletek megtartására köteles a bíró, de oly általános­ságban, mint az esküforma mondja, nem helyes a kifejezés. A hivatali titok megőrzése, ha ily titok létezik, a bírói tiszt hit teljesítéséhez tar­tozik, a­mire a bíró esküt tesz, a hivatali titok megőrzését felesleges tehát külön felemlítene Ezen okokból ajánlja módosítványának elfo­gadását. R­u­d­n­a­y István a bírót arra nézve is kívánja feljogosítani és kötelezni, hogy­, az alkal­mazandó törvényeit előbb megvizsgálja arra nézve, hogy alkotmányos módon alkottatott-e és azért az esküforma hatodik sorában elő­forduló a „törvények“ helyébe, tétetni ajánlja „alkotmányos módon alkotott.“ (Fölkiáltások : Nincs is más!) . Horváth Döme közp. előadó mind­két in­dítványt elvettetni kéri. Dietrich Ignácz Ghyczy K. módosítványát pártolja azon különbséggel, hogy a hivatali tit­kot megem­líttetni kívánja az esküformában és a végén előforduló „jutalmat“ több kifejezés­sel részletezi. Ezenfölül indítványozza, hogy a­kik saját hitelveik szerint esküt nem tehetnek le „esküszöm“ helyett ezt mondják : „ünnepé­lyesen becsületemre fogadom;“ az eskütorna végén pedig „Isten engem úgy segéljen“-t nem mondják.“ Horvát Boldizsár igazságügyminiszter Rudnay indítványát nem pártolhatja, mert azon kérdés, hogy a bíró a törvény érvényessége fe­lett is ítéljen,még nagyon is vitatott jogtudományi kérdés . Ghyczy K. indítványát sem fogadhatja el, m­lert amiket fölhozott, inkább azt bizonyítják, hogy általában minden eskü felesleges ; Dittrich indítványa pedig azért felesleges, mert az esküt nem tevő vallásfelekezetnek m­eghiteltetéséről szól már egy általános törvény. A­ kormány ugyan nem terjesztett elő javaslatában eskü for­mát, de ha a ház ilyent meg akar állapítani, ak­kor a központi bizottság szerkezetét kéri elfo­gadtatni. Tisza Kálmán Rudnay indítványát azért is ellenzi, mert elfogadtatása esetében a legna­­­­gyobb zavart okozna oly perügyletekre nézve, melyek a múlt 20 esztendőben támadtak. Ghy­czy Kálmán módosítványát pártolja, Dietrichét csak annyiban nem, mert ennek a vallásegyenlő­­ségről alkotandó törvényben lesz helye. H. G­á­l János ezen az­ „rendeletek“ elébe ezeket: „törvényen alapuló,“ ezek helyett pedig „uralkodó házához,“ „törvényes örököseihez“ kivánja tétetni, -;[■ ; ' im ' Nyáry Pál az egész eskütomát kihagyatni kéri,, mi az igazságügy miniszter által pártodat­­yán, Diótr.ich. és G­ál János módositványa­­inak visszavonása után elfogadtatott és így az eredeti szerkezet megmarad. A 14. § hoz mely igy szól: „A­ törvényesen kinevezett biró a törvényben meghatározott eseteken kívül hivatalából el nem mozdít­ható.“ u.v­­­.VII- H. T i­s­z a K. következő toldalékot nyújt be a 2. végéhez , melynek értelme oda terjed, hogy a legfelsőbb törvényszék bírái ellen támasztott vádban az országgyűlés mindkét háza ítél és ha a biró elmozdítását elhatározzák, öniránt fel­­iratot intéznek a királyhoz. Az ily bíráskodási eljárást külön törvény fogja szabályozni. 7 . Miután a legfelsőbb törvényszéki bírák is minden körülmények közt elmozdíthatlanok nem lehetnek, gondoskodni kell oly bíróságok­ról, m­ely azok fölött ítélhessen. Az ajánlott eljárás Anglia példáján indul, csakhogy , ott az eljárás nincsen szabályozva. A törvénybe fog­lalandó eljárási mód iránt szóló azon nézetét fejezi ki, hogy annak minden esetre olyannak kell lenni, hogy a felsőbb bírák a pártalakulá­sok folytán ok nélkül ne zaklattassanak. Ilyen, hogy a felhozott vád mindig határozottan kije­lölt esetről szóljon, hogy mielőtt valamely felső bíró felett az eljárás megkezdetnék, a felelős kormány tartozzék magának az ügy miben­lé­téről tudomást szerezni, hogy a fejedelemhez az elmozdítás végett intézendő feliratnak a képvi­selőházban kell indítványoztatni és magában a feliratban bőven elő kell adni az elmozdítás iránti kérelem indokait. Í­­yy Horvát Boldizsár igazságügymi­niszter az indítvány alapeszméjét elfogadja és a kormány foglalkozott is a kérdéssel, de az iránt hogy állambíróság, vagy a parl­ament ítéljen ily esetekben, akkor lesz helyén szólói, midőn a birák felelősségéről szóló törvényjavas­lat napirenden lesz. Kéri azért indítványozót, vonná vissza azon időpontig javaslatát. Tisza Kálmán vis­szavonván javasla­tát, az eredeti szerkezet elfogadtatik. , A 16. §. így szól:­­ „A birót a törvényben meghatározott eseteket­ kívül csak saját akaratával lehet székhelyéről más bírósághoz, vagy más hivatalba áttenni, vagy előléptetni. E szabály határozata alól kivételnek van he­lye akkor is, mielőn az előléptetés, vagy áthelye­zés más bírósághoz, a bírói szervezet változása folytán történik ; továbbá, midőn a biró család­jának valamely tagja ugyanazon törvényszék­nél alkalmazásban van. Ugyanazon törvényszéknél birói hivatalra nem alkalmazhatók, kik fel- vagy­ lemenő ág­beli rokonok ; vagy egymással 4-ed sziglen ol­dalrokonságban. Vagy másod iziglen sógorság­­ban, továbbá fogadott szülei vagy gyermeki viszonyban állanak.“ n‘- 1 " A központi bizottság azt ajánlja, hogy a má­sodik bekezdés ezen szava „határozata“ kiha­gyassék; továbbá e bekezdés végsora evvel bő­víttessék : „vágyjon.“ Benedek Gyula a 16. §. 3-dik tételé­hez a következő szavakat kívánja csatoltatni : „avagy ugyanazon törvényszék jogterületében székelő gyakorló ügyvédek valamelyikével fel- vagy lemenő ágbeli rokonok, vagy egymással 4-ed ízben oldalrokonságban vagy 2-ed Ízben sógorságban állnak.“ 1­­­1 . Bogdán Vincze azt hiszi, nem csalódik,­­ha azon nézetét fejezi ki, hogy az e­b-ban emlí­tett ízek távolsága a római jog szerint számí­tandó. N­­o­r­v­á­t Boldizsár igazságügy miniszter Míg polgári törvénykönyvünk nem lesz, termé­szetesen Werbőczy szerint fogjuk számítani, mert más zsinórmérték nincs előttünk. A ház elfo­gadja a 15. §t a központi bizottság szerkeze­­tében. A 16. §. így szól: „A bíró csak azon esetben helyezhető, nyújtó- ’ lomba, ha öregség, vagy testi, vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos kötelessége teljesí­tésére képtelenné vált. A nyugdíjrendszert a bírákra nézve külön tör­vény határozza meg.“ Irányi Di a következő toldalékot indít­ványozza : „A biró, midőn 70-ik évét betöltöttem, nyugalomba lép, kivéve, ha az igazságügyminisz­ter által hivatalának folytatására felszólittatik, s tovább szolgálni kíván. "­­ Ezen kívül csak azon esetben helyezhető nyu­galomba, ha testi vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatalos kötelessége teljesítésére nem képes. A nyugdíjrendszert a bírákra nézve külön törvény határozza meg.’­Horvát Boldizsár igazságügy miniszter ezen indítványt minden ellenvetés nélkül elfo­gadja. •. H »■** gibt*! A ház 16. §-t a központi bizottság szerke**­­tében irányi inditványával fogadja el. A 17. § ekként szól­­ vnja ■ «• . 1 ' -1'' „Minden biró évenkint 6­ heti szünidőt vehet igénybe, mire nézve részletesebben az ügyrend­­tartás intézkedik.“ • v. ·• e *'• a a •m­á­r a d y G. á.b­őre §-hoz a következő toldalékot ajánlja: „mely ügyrendtartás a tör­vényhozás elébe terjesztendő.“ ■ ......... Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva.

Next