Pesti Napló, 1869. augusztus (20. évfolyam, 175–199. szám)
1869-08-01 / 175. szám
175. szám. Szerkesztési iroda: Feranczirk tere 7. »Um. L emelet. £ lap »»ellámi részét illető minden kuti^iuiay a szerke aztfíaéghtt - intézendő. *írt tí3fetlen levelek csak ismert ^cetkUíl fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. vám földszint. Vasárnap, aug. 1.1869. Kiadóhivatal: ▲ lap anyagi réseit illető közleményekelőözetéül pénz, kiadás karüli pannaaok, hirdetmények: a kimié-hivatalhoz inteeaad.dk. NAPLÓ Előfizetési feltételek: 20. évi folyam. Hirdetmények díja: 7 haeibo., petittor egyszeri datéanél 7 gj kr. Bélyegdíj hálón 30 ujkr. hígiít-tér : 6 hasábos petit-sor 36 gj kr. Fidelre, postám 'W keltben, billiót hordvai ígése évre ... frt Félévre......................... frt.Negyed évre . . . 6 Xét hóra.................. 3 Egy hóra . . . , i * 60 kr. » W kr. 36 kr. bir Előfizetési felMv&g ' E 8 T INA | 1869-kr jusius—deczemberi folyamára.1, 0 Előfizetési feltételek Pesten heados hordva, vidékre postán küld*«. A julius—deczeraberi fél évre * . 11 frt. __ A julius septemberi negyedévre , 5 frt 50 kr %y hónapra , . 1 frt 85 kr A % „A theaaea m‘% Ifod&itai é* nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos ás kiadd l’e**, Julius 30 1800. Az államtanács• i Minő hatásköre van az alkotmányos országokban az államtanácsnak? Szükséges intézmények közé tartozik-e vagy pótolható különféle eljárással? Mielőtt e kérdésre felelettel szolgálnánk, tekintsünk körül, váljon sok tiszteletre méltó ország szervezett-e ily intézményt, s ha igen, törekedett-e meghonosítani azt vagy rajta hamar túladni?. Az angol nemzet nagy, s néha gyűlöletes szereppel látta el az államtanács intézményét, kivált azon a korszakban, midőn a polgári háborúk dühöngtek. Az államtanács (privy council) még a Plantagenet ház uralkodása alatt emlékezetes volt az által, hogy nem csak az ango, főurak, hanem a királyi család ügyeiben is olykor végzetes erélylyel járt el, meghatározva. Hozzá tartoznak a királyi család tagjai, a miniszterek, a canterburyi érsek, a yorki érsek és a londoni püspök. Továbbá a cancellár és a cancellaria felebbezési bíróságának tagjai, a három főtörvényszék bírái, az admiralitási törvényszék elnöke, a kereskedelmi osztály alelnöke és a szegénységi ügy főnöke. Minden államtanácsos, midőn hivatalába lép, esküt tesz le a következő kötelességek teljesítésére : a királynak jó tanácsot ad, minden véleményével törekszik az őrség javát és az uralkodóét előmozdítni, levetkőzve az önzést, kerülve a részrehajlást, őrzi a király titkait, segíti az uralkodó szándékainak foganatosítását. Az államtanács politikai hivatása mindazon közügyi kérdés felől véleményezni, melyeket az uralkodó hozzá áttesz, oda értve a politikai kérdéseken kívül az administratív, a tengerészeti ügy és gyarmatok ügyét is. Az államtanács kötelessége a kormány ellen elkövetett merényletek és a felségsértés eseteiben föllépni s a bűnös elleni pert rendezni. Az államtanács a vétkesek elfogatását megparancsolja, s az ily elfogottak megfosztatnak a Habeas corpus által biztosított jogoktól. Francziaországban az államtanácsosok száma rendszerint negyven és ötven közt áll. A császár nevezi ki és mozdíthatja el. Az államtanács elnöke az uralkodó s midőn jelen nem lehet az általa kijelölt alelnök. Az államtanács hivatása az uralkodó vezénylő befolyásával törvényjavaslatokat, közigazgatási rendelményeket szerkeszteni, s a közigazgatás körében előforduló akadályokat elhárítani és a nehézségeket megoldani. Az államtanya a v idegvitatását. Azon államtanácsosok, kik a törvényhozó testületben és a sejtatusban vezérlik a vitatkozást, ezen feladat teljesítésére az uralkodó által jelöltetnek ki. Svájcz politikai intézményei közt is helyet foglal az államtanács, mely a cantonak 44 képviselőiből alakul. Minden canton két követet jelöl ki. A nemzeti gyűlés és a szövetségi tanács tagjai nem lehetnek egyszersmind tagjai az államtanácsnak. Az államtanács saját kebléből választja minden rendes és rendkívüli ülésszakra a fő és az alelnököt. Az elnök és az alelnök nem választatik meg azon canton kebléből, amelyből kiszemeltetett adei ülésszak elnöke. len-Németalföld alkotmánya szerint az államtanácsban a király elnökösködik, s ő nevezi ki az államtanácsosokat. A koronaörökös, mihelyt 18-dik évét betölti ,az államtanács tagja és consultatív szavazattal bír. A király az államtanács elébe terjeszti mindazon törvényjavaslatokat s közigazgatási szabályokat, melyeket a general statusok törvényhozása elébe akar vinni, s értesíti az államtanácsot akarata felől. Minden törvény homlokán meg kell említeni, hogy az államtanács által tárgyaltatott. Nem fárasztom olvasóimat több részlettel , mert az említettekből is eléggé látható, miként az államtanács részszerint tanácsadó és részszerint ellenőrző s fogalmazó testület. Azon absolut államokban, melyekről megemlékezni nem tartozott mostani feladatomhoz, az államtanács képes a hatalmat kezébe ragadni is, és a minisztériumát pórázon hordani. S nem egyszer történt, hogy a kormányválságok azon duálisaiéból támadtak, melynek forrása a hatalom miatti versengés volt oly polititika miatt, melyet az államtanács pártolt, a minisztérium pedig megbuktatási cselszövénynek tartott. De alkotmányos államban, s kivált felelős minisztérium mellett rész szenvedélyei nem igen fejlődhetnek aggasztó fokig. A minisztériumtól független ugyan, s gyakran az első eszmét, mely hordereje által positiókra s ekként megoldásokra is vezet, az álamtanács tűzi ki. Kezdeményezési ereje nem csekély, kivált midőn hatalmas testület által irányoztatik a minisztérium védelmezésére, vagy gyengítésére. S végtére is bármely objectiv tárgyilagossággal jár el az uralkodó, mind a mellett mert egyén, vannak rokonszene?LÍS ® ennél %ha egy államtanácsnak jozott camamrfcn««* fia a létező rendszer meghiusithatók. Mindebből azonban csak az a tanulság foly ki, hogy a miniszter helyzetüknél fogva nem lehetnek rajongó pártolói az államtanácsnak. S mi is, mint a felelős kormányzatnak hívei, csak kárhoztatással fogadhatnánk minden kísérletet , mely összeütközéseket idézhetne elő az államtanács intézményének merész életbeléptetése által. Mi el nem fogadhatók, hogy az államminisztérium koordinált intézmény legyen a felős kormánynyal. Elenben tevékenységi körének egy részével szeretnők gazdagítani Országgyűlésünket. Eszmecsere végett tehát következő czikkünkben kijelöljük azon pontokat, melyeket az államtanács intézményéből czélszerűen át lehetne ültetni törvényhozásunkba. J KEMÉNY ZSIGMOND: Hangok a publicumból ® ®8« Jütv. gyamastolB tanári karánai felettIa Vallás- 4a oktatásügyi minisztar gymnasitual és lyceaxal tantervérs. Ipen így vagyunk a mostani században a latin nyelvvel is! Kétségkívül 1860 ig gymnasiumainkban a latin nyelv csak annyiban szükséges volt, amennyiben ennek tudása nélkül a jogi tanosztályokban még akkor előadatni szokott „Egyházi-, Római-és Eszjogokat“ nem érthette volna a tanuló, szükséges volt a latin nyelv tudása 1836 k°gy az illető szakemberek az addig hozott országgyűlési t. czikkeket, a régi törvényeket, tripartizmot stb. megérthessék. De e körülmények immár megszűntek. Jogi tanintézeteinkben tiszta magyar előadásokat hallgathatnak ifjaink; a fennálló országgyűlésen — ha Isten is úgy akarja — megkapjuk alkotmányos, új, korszerű törvénykönyvünket; s igy régi törvényeink megszünendenek, tehát ott vagyunk a latin nyelvvel is, ahol a göröggel! A latin nyelvre nézve az volna szerény véleményünk: állíttassák fel minden gymnasiumban egy rendkívüli tanszék a latin nyelv részére, éspedig azok számára, kik vagy a papi, vagy latin nyelv tanári pályára készülnek, vagy kik privát szorgalomból e nyelvet megtanulni akarják, és e néhányért, akiknek szükségük vagyon a latin nyelvre — ne kényszeresük azokat is a latin nyelv tanulására, kik annak hasznát a közéletben soha nem veszik. N'm tudunk me^bar^V. ai\ön viselkar azon \*'A ' taa\k$&utmiluiy irányában halad.^ Ez valóban csodálatos és megfoghatatlan előttünk! Ugyan szeretnék tudni, mit hisz a t. tanári kar a gymnasiumokról? Vájjon az alsóbb tanintézetek nem arra valók-e, hogy az ifjúság ezekben nyerje el a képesítést, a felsőbb tanintézetekben előadandókat sikerrel hallgathatni ? Avagy nem fog-e annak idején jól esni a felsőbb tanintézet tanárának, ha új tanítványai az alsóbb osztályokból magukkal némi használható előismereteket hoznak ? Nem lesz-e így könnyítve a tanárokon, és tanítványokon is ? Főhibánk uraim az, hogy mi magyark nem tudjuk azt , „hogy az időm az ! Hát csak azért töltsenek ifjaink 8 évet a gymnasiumokban, hogy Homer, Plutarch, vagy Horácból tudjanak fordítni ? Bizony nyolcz évi tanítás után igen szegény resultatum! E pontra nézve teljesen eltérők a mi nézeteink. * , Mi az ellenkezőt óhajtanók, különítsük el szigorúan a tantárgyakat egymástól, és tegyük mindegyikét a maga helyére. Divide, et vinces! Az algebra, s a mértan tétessenek át a reál iskolák és műegyetembe ; sem jogásznak, sem orvosnak, sem papnak nincs szüksége az afbre. — Martin Conrád óriási vallástana tétessék át a theologiába, mert a jogászt, vagy orvost ép oly kevéssé érdeklik a theologiai fejtegetések, mint a theologust az anatómia, vagy a szavatossági per. Minden tantárgy, melynek hasznát a fiatal ember a gyakorlati életben nem veszi, felesleges, időrabló, műveltség gátló, s mint ilyen a gymnasiumokból kiküszöbölendő ! Gymanasiumainknak két főhibája: először az azokban taníttatni szokott haszontalan tantárgyak, s másodszor leginkább ama csodálatos iskolai könyvek, melyek terjedelmük, és belszerkezetüknél fogva nincsenek a tanulók felfogásához, és értelmiségéhez mérve. Tanáraink, ha egy könyv összeállításához fognak, nem azt veszik szemügyre, várjon a tanuló képes lesz-e azt megtanulni és megérteni, hanem mindig azon vannak, hogy minél terjedelmesebb munkát adjanak ki, melylyel tán akadémiai tagságba vergődhetnek. Haszontalan tantárgy az, melynek hasznát a közéletben nem veszszük Ilyen a görög nyelv egyáltalában ; a latin nyelv részben, mert ezt használhatja csak a lath. lelkész ; felesleges v 11 —. nincs sem idő, sem czél annak további tanulására, mert míg a vallástant variálva minden osztályban fejtegetik, addig sokkal szükségesebbel lehet a fiatal embert elfoglalni; haszontalan tantárgy a gymnasiumokban az „algebra s mértan elemei“, e két tantárgy oly nevetséges egy gymnasiumban, mint a polytechnicumban a görög és latin nyelv, mert a jogásznak és orvosnak annyi szüksége van az algebrára, mint a mérnöknek, vagy a gépésznek Euripides irataira. Itt van uraim a hiba, itt a betegség, melyben gymnasiumaink süllődnek; s mig e tantárgyak a gymnasiumokból kiküszöbölve nem lesznek, mig czélszerü, rövid, világos, és a fiatal tanuló felfogásához mért tankönyveink nem lesznek, - • ,-j v . , A „Pesti Napid“ tárczija. Augusztus l*sejdn. - - —....... .................................—— Első Napoleon korszaka« (Histoire de Ka, ol* on I. Far P L a n f r e y. Pari*, Ch rpentier t»9.) Az emberek nézet s érzület módja képződik azon vigonyok benyomásai alatt, melyek közt élnek, válunk a tapasztaások szerint, melyeket tesznek s ha a miveltebb olvasó osztályhoz tallóznak, audásul azon olvasmányok hatása alatt, melyekkel foglakoznak. Nem közömbös tehát sem egyini sem társadalmi tekintetben, jó vagy rosz könyveket olvasnak az emberek. Ez oknál fogva akarom e lapok olvasóinak ügyeibe irányozni Lantrey munkájára első Napóleonról. E munkából, negyedik kiadásban eddig 3 kötet jelent meg — a megy 1808 ig a jénai csatáig. * Mondani fogják, elavult tárgy, hogy lehet első Napoleon történetét írni, miután arról egész irodalom létezik. — De minden korszak saját togia szerint tradálja a történelmet s Thiers s az előbbi panegyricus történetírók munkái nem felelnek meg többé a közszükségletnek. Lanfrey ellenben egészséges kriticájával s romlatlan erkölcsi érzékével, művével uj érdeket nyújt az olvasónak s méltán mondhatni, hogy az, a legtanulságosabb könyvek egyike, melyek az újabb időkben a történelmi irodalom mezején jelentek meg. Ezen uj érdek pedig nemcsak a tények jeles leírásában, a szellemdus felfogásban, velős irányban hanem főleg abban áll, hogy az egész munkában folytonosan visszatükrözik azon erkölcsi állapot, melyet a forradalom maga után hagyott, s mely az emberi természet legaljasabb oldalait tünteti fel, s a caesarismust lehetővé tette, midőn a becstelenség és jellemtelenség kérkedik, érdemnek s ügyességnek tartatik a mint azt napjainkban is tapasztaljuk. — Nagy érdekkel bir a munka psychologicus tekintetben is, forogván oly ember körül, ki lángesze, rendkívüli hadi talentuma, ritka tehetségei mellett, melyekkel az embereket s a viszonyokat saját czéljaira tudta kizsákmányolni — tisztán szenvedélyei által vezéreltette magát, semmi eszköztől nem rettegett mihez szerző szerint a legroszabb ember s a zabolátlan charlatan (charlatan effréné) nyúlhat s az őrültséggel határos önhittségne magát átengedte, melynek nem csak ő, hanem Francziaország is áldozatja lett. Sajátságos, hogy azon ember, ki a franczia forradalom örököse s a franczia nemzet ura lett, nem volt franczia. Bonaparte nemcsak név szerint, hanem származása s jelleme által olasz volt, pedig nem a XVIII. század stylusában, de olasz a XVI. és XVII. század Borgia-féle modorában, a mint ezen typus magát Corsicában fentartotta, az ottani embereknek Lanfrey szerint, szívük erőszakos a fejük hideg lévén. Lanfrey Napoleon ifjúságáról röviden de jellemzőig szól. A jövő császár a forradalom kezdeténél ismeretlen szegény hadnagy volt; tehát azok egyike, kik helyzetöknél fogva a forradalomhoz ragaszkodtak; de ha a forradalom nyelvét és színezetét elfogadta, lelkesedésében s gyülöltségében nem osztozkodott, s a forradalomban nem elvet, de erőt látott. Később a terroristákhoz csatlakozott, nem, mintha azok eljárását helyeselte volna — természeténél fogva a rend s az erős államszerkezet embere lévén — de, mert általok emelkedni akart, s e számításban nem csalódott. De midőn czélját elérte, senki se gyűlölte őket annyira mint ő. Nem ritka dolog, hogy kisebb nagyravágyók is a túlsó elemekhez csatlakoznak, hogy ezután népszerűséget s hatalmat szerezzenek, de nem mindenkor oly sikerrel és szerencsével mint Bonaparte. Miután magát Toulonnál kitüntette, főleg Barras protectiója által nyerte meg az olasz sereg vezérletét E hadjáratban Bonaparténak alkalma volt, egyrészt rendkívüli hadi tehetségeit, másrészt a jogi erkölcsiség teljes megvetését, melynek érzéke benne egészen hiányzott, érvényesíteni, s fényes győzelmei után Parisba visszatérve, ura lett a situatiónak. A törvényes hatalom megbuktatása reá nézve csak idő kérdése volt. — Az egyptomi és syriai hadjárat, mely az olasz hadjárat s a XVIII-ik brumaire közt esik, csak megérlelte szándékát. Ha a hadjáratnál az indokokat, melyek a directorumot s Bonapartét vezették, az áldozatokkal, melyekbe került s azok eredménytelenségével összevetjük, joggal mondhatjuk hogy a vezető férfiak ocsmány egoismusasa franczia könnyelműség magának emléket állitott, de ezen emlék is lépcső volt, a melyen Bonaparte a diktatúra felé emelkedett A mythicus helyi nevek s a nagy szavak a bulletinekben hatottak a franczia nép phantasiájára, s Bonparte, ki Egyptomból egyszerűen megszökött, a sereget végpusztulásnak átengedve, mint uj ni tubussal körülvett hős jelent meg Francziaországban. Oly gyermekesek tudnak lenni a népek, a annyira vesztenek el minden magatartást és erkölcsi mértéket a hosszú forradalmak nyomása, s a charlatánok ámításai által. Míg a hős sereg Egyptomban veszett, Francziaország belállapotai napról napra türhetlenebbekké váltak Az erkölcsi erő, mely e bajok orvoslására törvényes uton szükséges lett volna, hiányzott, s a merészebb emberek, a demagógok szokása szerint felhlva érezték magukat az államcsíny előkészítésére. A kérdés csak az volt, ki fogja véghez vinni. Ezen államcsíny a 18 brumaire históriája - melynek szükségességét azon történetírók igazolni törekednek, kik minden siker előtt térdre borulnak — az emberi nem történelmében a legaljasabb és legmegszégyenitőbb események egyike. — A mentő lények szerzői mindig akkor kezdvén szerepelni, mikor a veszélyeknek vége van — ezen államcsíny a tettetés, ámítás, a gyávaság vegyülete volt, s eredménye sem lehetett más, mint a katonai dictatura egy nagyravágyó részére, ki a francziák szabadságát 63carnotírozta, s nagyravágyásának hosszú évek során át, hegy pár millió ember életét áldozta fel. S mig ezen dolgok történtek, Páris sok kíváncsiságot tanúsított, de semleges maradott — a nép az események irányában idegennek látszott, a sereg tapsolt, s a közvélemény hallgatott. A brumairei államcsíny után mégse lehetett rögtön félredobni mindent mi a forradalomra, s a szabadságra emlékeztetett, meg kellett próbálni egy új alkotmány készítését, hiszen hol zsarnokok mutatkoznak, ott találunk mindenkor politicus sophistákat is. — Sieyes, a híres röprat szerzője „Mi a harmadik rend?” az éles eszű analyticus, a királygyilkos ki a conventben halgatva mindent helyeselt,ki mindenekfelett a pénzt szerette, s pénzszerzés czéljából semmi aljasságtól se tartózkodott, feltalált oly bonyodalmas rendszert, mely a formák által a szabadságot s alkotmányosságit lehetetlenné teszi. A francia nép abdicált tehát, az első consul úrrá lett s mindenki érezhette,hogy a consulatus a császársághoz fog vezetni. Az első consul otthon a rendet helyreállította, bün győzelmekhez vezette a franczia seregeket s kedvezményekkel halmozta el katonáit; ahhoz járult hogy a franczia nép annyira félt a rémuralom visszatérítésétől, hogy a szabadságról egészen elfelejtkezett — oda viszik mindenütt s mindenkor a túlzó pártok a népeket! — Bonaparte, ki helyzeténél s természeténél fogva nem elégedhetett meg egy pár évig tartó hatalommal, a dolgok logicája szerint consul élte fogytáig, s rövid idő múlva császár lett. E személyes érdekek előmozdításában, döntő tényező volt a második olasz hadjárat. A marengoi hős magával ragadta a nép phantasiáját, s neki most minden meg volt engedve, neki tehát szabad volt a szabadság utolsó árnyékát megsemmisíteni, St-Domingóban a legrosszabb ügyben egy hős sereget feláldozni, s az alkudozásoknál Angliával magát nevetségessé tenni. Bonaparte magatartása Anglia irányában általában igen érdekes s feltünteti mennyire semmi sejtelme se volt az állam szabad institutióiról, mert valahányszor egy czikk jelent meg ellene az angol lapokban, azonnal követelte az angol kormánytól az illető iró megbüntetését. Nagyon megfogható, hogy ily hatalom ellenében a conspiratiók megkísértettek — s azok története igen nevezetes. — E dolgok sorához tartozik az enghieni herczeg elfogatása idegesli területen, Pichegru halála s Moreau pere, melyben az imperator lelki nyomorultsága egész nagyságában mutatkozik. De neki szolgált a szerencse, meghajlott előtte Európa, csak egy nemzet volt, mely a szabadság iskolájában növekedett, mely nem hajlott előtte, s e nemzet a franczia császár diadalai közepette a franczia tengeri erőt Trafalgarnál megsemmisítette. De a dölyfös császár e borzasztó veszteségetignorálta — hogy Villeneuve admirlis a trafalgari csata után, mert becsületét legázolták, öntgyilkos kézzel életének véget vetett —■ azt nem genirozta, ő annak daczára győzött Austerlitznél és Jenánál. De dicsősége magasságán , oly hadjáratok után, melyekbe rendkívüli hadi talentuma ragyogott — Napoleon megmutatta a világnak, mennyire veszté el fejét, s mennyire nem tudott semmit az államok politikai s gazdasági követelményeiről — bizonyíta azt főleg az úgy nevezett berlini decretum, mely által az frangol s gyarmati czikkek behozatala a continensen eltiltatott s ily áruk készlete elégetetett. De a franczia nép s a császár környezete, mely nagy részt exforradalmárokból s király - gyilkosokból állott, annyira sülyedt volt, hogy habár sokan tisztán látták, hogy ily zsarnok s esztelen rendszabályok valamint keresztül nem vihetők úgy előbb utóbb a császár bukását fogják maguk után vonni— senki se merte - e veszélyekre figyelmeztetni — Nincs szerencsétlenebb állapot, mint az midőn a critica tilos és senki se meri a tilalmat áthágni. Ha igaz, hogy politicát Csak a történelemből lehet tanulni melyben az állambölcsészet nagy igazságai visszatükröznek •Nogy kevés irodalmi mű létezik, melyeket oly mértékben lehet ajánlani mint Lanfrey munkáját első Napóleonról s ki az első három kötetet olvasta, bizonyosan türelmetlenül várja a munka folytatását. . "Trefort Ágoston! - Mai számunkhoz egy egész ír melléklet van featolva*.