Pesti Napló, 1869. augusztus (20. évfolyam, 175–199. szám)

1869-08-04 / 177. szám

177. szám. Szerkesztési iroda: Farencstak­ tere 7. »im. I. emelet. B 1« ..­­.»ellem!­riájét illető’ minden lí­dvény a eierkeed­Usigliu intixendfi. »iilMBtetlen levelek e»k iámért kemkUlt fogadtatnék el. CsíM Ferencaiek tere 7. uim fBldueinV Kiadó­hivatal. A lap anyagi régiét illető kőese­­mények (előfizetési petit, kiedói törölt panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalból intézendők.PESTI RAPLO Előfizetési feltételek: 20 évi folyam. Hirdetmények díja: hír-7 haaáhoa petiksor egyszeri­­letétnél 7 nj­kr. Bélyegdíj kfilmu 30 njkr. Nyilt tér­i 6 haeiboa petit-nor 45 uj kr. Vidékre, postán: r*«y hol­beit, házhoz hordva . Egész évre Félévre. . Negyed évre Két hóra. . Egy hóra . Ti fit. 11 frt. 6 » 1 , 50 kr. 70 kr. 86 kr. I*W»Í,aug.3 ISIM). (L.) A karlista felkelés nem sikerült. Don Carlos és a Bourbon család barátai erőlködése, ha szerzett is a kormány­nak egy hétre munkát és ha még további néhány hétre éber körültekintésre is fogja indítani, csak azt bizonyítja, h­gy a Bourbonok és azon rendszer, mely ha­­gyományszerűen ezen családhoz van fűzve, Spanyolországban is lejárta magát. A karlista mozgalom a restauratiot je­lenti a középkori állam, az egyházi sup­­remaria, a királyi atyáskodó önkénynek restauratioját. Don Carlos azt hiszi, hogy Spanyolország népe lelkesülni tud ezen fogalmakért, azért minden hímezés nélkül kijelentette volt, hogy ő istentől hivatást érez magában a Bourbon család trónját a mondott­­.lapon restaurálni. Nem isme­rünk okmányt, mely élesebben feltüntet­né, mily ellentét uralkodik a középkori patrimoniális állam és az újkori népállam között, mint azon levél, melyet Don Car­los néhány hét előtt intézett öcscséhez Don Alphon­sóhoz. E levél, mely a trón­­követelő programmját foglalja magában, megérdemli, hogy visszatérjünk reá mosta n.időn a kitört mozgalom diadalra akarja juttatni elveit. A trón és az oltár azon magaslat, melyen a középkor jege és hava legké­sőbb olvadott fel az újkor szabadságának hatása alatt. Sok küzdelem, az angol és franczia forradalmak rázkódásai után azonban a koronás fők is beletalálták magukat az alkotmányos állam eszmekö­rébe és megszűntek a trónt és az uralko­dást patrimoniumnak tekinteni. Csak a Bourbonok nem feledtek és nem tanul­tak, nem feledték a középkor romanticiz­­musát és nem tanulták meg, hogy az új­kori alkotmányok is magasztos hivatást rendelnek a koronás főknek, melyet ha nem tudnak vagy nem akarnak betölteni, kímélet nélkül elvesznek. Don Quixote a középkori lovagi esz­mék utolsó képviselője, utódot talált Don Carlosban a középkori uralkodói eszmék dicsőítőjében. „Ő nem trónkövetelő, — mondja levelében, mert meg van győződ­ve és meg kell győződve lennie, hogy Spanyolország koronája egy szentelt jog­nál fogva már is fején van.“ A madridi herczeg ignorálja a nemzet önrendelkezé­si jogát, a nemzeti akarat nyilvánulását, ".­ azt, hogy az „a halá­los korbonos“ tör­vénybe igtattatott, ő szentelt jogára hi­vatkozik, melyet erősebb jognak vél a nemzet jogáénál. Ezen álláspontot nem hagyhatja el, mert „különben önmagát alázná meg — és leszállna azon de­rült és magas régiókból, melyekben a ki­rályi fenség honol.“ Az Isten rendelte a királyokat, hogy uralkodjanak a gyámol­talan népek felett, a király az isteni hata­lom képviselője, ki előtt az alattvalók meghunyászkodnak, mint a juhok a pász­tor előtt. Ezen eszméket hirdeti Don Car­los, mikor még oly messze van a hatalom birtokától, mint a tehetetlen vágyakodás a messze czéltól: mik lehetnének ezen gondolatok következményei, ha már a trón magaslatán állna ? Erre elég világos feleletet ad terjedelmes levele. „Nagy feladat vár reám, mondja a trónkövetelő, melyet a cortesek segedel­mével fogok megoldani.“ Tehát alkotmá­nyosan akar uralkodni? „A cortesgyülés a nemzet minden fentartó elemét magá­ban fogja foglalni„a spanyol nép azt akarja, hogy királya igazi király legyen és ne árnyék-király;“ „a spanyol nép oly cortesgyülést akar, mely független embe­rek békés tanácskozása legyen és nem 300 kissouverain lármás gyülekezete; „a népet csalnék, ha azt mondanék neki, hogy a nemzet souverain.“ Ezen feltételek alatt, reméli Don Carlos, hogy sikerül a valódi keresztény monarchia megalapítása. A király kegyelmétől függjön minden; ha a cortesgyűlés nem szolgálja vakon a királyt, akkor lármás gyülekezet, mely nem fér össze a keresztény monarchiával, akkor nem foglalja magában a nemzet minden fentartó elemét, melyek a kö­zépkor eszméit fentartani, istápolni tar­toznak ; ha a király nem korlátlan úr, ki magas és derült régióiból osztja fenséges parancsait, akkor árnyékkirály és ismét veszélyeztetve van a keresztény monar­chia. A spanyol trónkövetelő manifestuma csak örvendetes hatást gyakorolhat a ha­ladás minden barátjára, mert azt mutatja, mily szép diadalt arattak az új eszmék a középkoron. A manifestum szavai egykor a világ általános meggyőződése volt, mely szivóssággal ragaszkodott gondola­taihoz ; a manifestumban egy oly világ­­néz­et nyer kifejezést, mely sok századon keresztül uralkodott a tudományban, az államban, az egyházban: e világnéz­et ma csak történeti érdekkel bir. „Ugyan mi más után vágyódhatnék, így kérdi a trónkövetelő, egy keresztény fejedelem, mint népe jóléte után ?“ Leve­­rőbb satyrát nem lehet a spanyol kirá­lyok történetére irni, mint minő e kér­désben rejlik. Az egykor hatalmas spa­nyol világállam hanyatlása felel ezen kérdésre, felel a forradalmak beláthatlan sora, melyek e században Spanyolországot dúlták, felel a spanyol nemzet azon határo­zata, melylyel utóbbi diadalmas forra­dalma után, a keresztény bourbonokat elűzte. „A jövő századok fogják megmutatni, igy hivalkodik a trónkövetelő, hogy jó király voltam“. A spanyol nemzet a múlt századokra hivatkozik, melyek megmu­tatják, mily fejedelmek voltak azok, kik­nek nyomdokába akar Don Carlos lépni. Ez a karlista mozgalom theoriája; ál­­­dástalan, meddő theoria, még akkor­­, ha mint a trónkövetelő a pápai hadsereg­ben szolgáló testvéréhez intézett Evelé­ben kéri, a szent atya megadja apostoli áldását. A karlisták felkelésének jelen­téktelensége oly momentum, mely az új­kori állam eszméjének rendithetlen diada­lát jelen­ti. 11 frt. — 5 frt 50 kr. kr Előfizetési felhívás : M­API 1869-ki julius—deczemberi folyamára.o Előfizetési feltételek : Pitién h­áth­ol hordva, vidékre poétán küldve Á A julius—deczemberi fél évre julius septemberi negyedévre Egy hónapra ...................................................­ frt 85 Az „Athenaeum* irodalm­i ”1« nyomdai részvét­ytársulat, mint tulajdonos és kiadó­­ sítást hoz javaslatba, mely összeg egyrészt a kért szükséglet leszállításából, más­részt azon külön­­bözetből ered, mely a hadügyminiszter által ter­vezett s a számításba felvett fizetés emelés, és az albizottság által kisebb összegben elfogadott fizetés emelés közt létezik. Az I-ső czim számtételei tehát következőkép állanak : 1869 re megszavaztatott e czimen 2.654,985 ft, 1870. előirányzott összeg 3.027,414 frt a birodalmi tanács delegatiójának budget bizottsága által elfogadtatott 2.850,000 frt, a magyar delegatio hadügyi albizottsága ajánl : 2.624,426 frt. Megjegyzendő, hogy e czim egyes tételeinél a lehető megtakarítások százalékokban állapíttat­tak meg, továbbá hogy úgy ezen, mint a többi czimek számtételeinek végleges megállapítása előtt, még a hadügyminiszterrel ez iránt érteke­zések fognak tartatni. A Il­ik czim, a legfelsőbb udvarnál szolgálat­ban álló tábornokok, törzs- és főtisztek, továbbá testőrségek fizetése, azon változással, mely a fizetés­emelésből eredő külümbözetből áll, elfo­gadtatni ajánltatik; e czim 3-ik tétele, a magyar korona­őrség fizetése azonban a közös költség­vetésből egészen kihagyatni, s egy akár a hon­védségből, akár a közös hadseregből felállítandó koronaőrség költségei a magyar költségvetésbe felvétetni határoztattak. A hadügyi albizottság működését valószínűleg e hét folytán befejezendő, bár a legfontosabb elvi kérdések tárgyalása még hátra van, ilyenek a határőrvidék kérdése, s a kiküldött bizottsá­gok, úgymint a számvizsgáló, a ruházati szer­ződést vizsgáló, és az alapítványok megvizsgá­lására kiküldött bizottságok jelentései, melyek a holnapi ülésben fognak bemutattatni, és sok ér­dekes részletet és adatot tartalmaznak. Az imént érintett kérdésekről a jelentések beadása előtt azonban szólni alig lehet. Tény, hogy úgy a bi­rodalmi tanács, mint a magyar országgyűlési delegációja versenyez megtakarítási módozatok kikutatásában. A hadügyminiszter által 1868. és 1869-ik évekre kért, s összesen 6.400.000 frtot tevő pót­­hitel iránt a hadügyi albizottság még nem hatá­rozott, azonban alig hiszem,"­hogy a végszámadá­sok előterjesztése előtt, e póthitel megszavazásra­­ hajlandó legyen. Az osztrák Lloyd jövedelmi adója iránt a két delegatio bizottságai közt felmerült controversia, melyet e lapok olvasói már ismernek,­­ a biro­dalmi tanács bizottsága megmarad eddigi állás­pontján, közös szavazásra fog vezetni, mert a magyar bizottság e tekintetben támaszkodva a törvényre, s két delegátió határozataira, engedni semmi szin alatt nem fog. B. S. A Hevesmegyei királyi biztos­ságról. Tisza vidéke, aug. 1. Ki ne ismerné a hire a Hevesi casuso­­kat, melyeknek folytán ezen szerencsét­len megye egy folyvást malecontentus tui­­bulens csoportnak áldozatja! Ki ne ismerné azon óriási pronunciamen­­tót, mely a legutóbbi országgyűlés bere­kesztése után Németh Albertnek a megye politikai nagy v­e­z­é­r­é­n­e­k tollából ere­deti s melynek következése lett a királyi commissariatus in optima forma és vizs­gálat. Ki ne ismerné végre Németh Albert­nek azóta megválasztott képviselőnek monstre interpellatióját accusatio, delatio, interpellatio, apostropha az egyes minisz­tereken által az egész minisztériumhoz, és a királyi biztos kiküldésétől annak mű­ködése, a vizsgálat folyamáról, és a jó isten tudja, miről s miről nem! Mindezeket ismeri a közönség. Most legújabban azon hírrel lepettünk meg, hogy h’ a királyi biztos visszahiva­­tik, a vizsgálat eredménye „elaludtatik“ és a megye reponáltatik. Semmi kifogásunk ellene, h­ogy mind­ez megtörténjék „annak idején.“ De igenis csodálkoznánk azon, ha a minisz­térium mind­ezt amúgy könyedén cse­­lekedné a nélkül, és az előtt, hogy az in­­terpellátióra választ adna ! Lehetetlen. Ez oly eljárás volna, melynek párját hiába keresed! És mégis vannak, a kik e non senset beszélik, kik biztatják magukat azzal, hogy —­ár az idejét is megmondják t. i. e hó folytán, hogy a királyi­­biztos vissza hivatik, Szapáry gróf lemond és O. F. lesz kinevezve főispáni helyettesül. Eszünkbe jut ez ostoba hírre azon német triviális közmondás, hogy „Sonst habens keine andere Schmerzen?“ Kétségtelen, hogy fájdalommal nélkülöztük Wenkheim báró belügyér urnak minap tartott hosz­­szabb beszédjében, a midőn hasonló in­­terpellátiókra felelt, a Hevesi esetekre vonatkozó választ. Fájdalommal láttuk, hogy az ország­­gyűlés el is osztott nyári szüneteit tartan­dó a­nélkül, hogy Németh Albert vád­jaira választ hallhatunk. Hibának, mu­lasztásnak tartjuk ezen ügynek ily mel­lőzését. Mulasztásnak különösebben azért, mert az interpellációkra adott választ nem valamely képviselő úr kíváncsisága ki­elégítésének tartjuk, hanem a közügy érdekében történő hivatalos, jogérvé­nyes, hiteles nyilatkozványnak , mely megilleti a kormányzat menetele iránt érdekelt hazafiakat , meg­illeti ma­gát az igazságot s annak felderítését! Mulasztásnak tartjuk azért is, mert külö­nösebben N. A. interpellátiójában oly ál­lítások foglaltatnak,melyek tévedésen,rész­informatión alapulnak, vagy politikai tőkekészítés gyárában készültek, de c­á­­folatlanul káros következések nélkül sohá nem maradhatnak. A közvélemény félrevezettetését senki­nek, de legkevésbbé tanácsos tűrni a kor­mánynak. Pedig N. A. a közvéleményt félrevezetni iparkodott téves állítmá­ny­aival. A közvélemény a téves, de bátoran el­mondott állítmányokkal szemben az Iudax calumniatornak is kész hitelt adni, ha állítmányai hallgatással mellőztetnek. A közvéleménynek rectificatiója csak úgy lehetséges, ha állított tényekkel, be­bizonyított ellenkező tények szem­be­­süttetnek. Ismerjük a hevesi esetet sokan, ismer­jük egészben, ismer­jük részleteiben, s biz­ton állíthatjuk, mint már fentebb is mon­dottuk, hogy N. A. állításainak, vádjai­nak legnagyobb része tévedésen alapul. De vájjon hát miért e tudvalevő valót­lanságokkal szemben nem nyilatkozik a kormány? És ha nem nyilatkozott, csoda-e, ha a közönség hajlandóvá lesz lassan kint el­hinni azt, a­mit senki sem c­áfol !s elhinni azt is, a­mit most rebesgetnek, hogy az egész dolog el lesz altatva ! Káros mulasztás, melyet jóvá kell tenni, inkább ma mint holnap! A leg­közelebbi ülésben nyilatkoznia kell Wenckheim bárónak, ha nem akarja, hogy a félrevezetett közvélemény ellene nyilatkozzék. De míg a belügyér nem nyilatkozott, nem szabad, nem lehet megszüntetni a királyi biztosság működését, mert ha ezt a kormány előbb teszi, mint felelne az interpellátióra, oly hibának elkövetését vállalná magára, melyet soha el nem kö­vetett, sanctionálná N. A. vádjait, desa­­vonálná a királyi biztost, desavonálná azon pártot, mely helyeselte eljárását, mely támogatta követett politikáját , s vele együtt elkárhoztatá a hevesi kihágá­sokat. Föl nem tehetjük alkotmányos érzelmű minisztereinkről, hogy ily eljárásba bele­nyugodhatnának. Föl nem tehetjük a belügyérről, hogy a nyilvánossság előtt be ne számolna He­vesben viselt dolgairól, mielőtt megszün­tetné azon rendszabályokat, melyeket, párt­jának helyeslésével léptetett életbe, s me­lyeknek helyességéről, törvényes­sé­g­é­r­ő­l s mindenek felett szükségé­ről nem csak a miniszter, hanem párt­jának minden tagja is meg volt győ­ződve. Föl nem tehetjük végre, hogy, mert Wenkheim báró beteg, mert Pasaison ruerte bekövetkezett, ezalatt a minisztérium fer­de informatiókra hallgatva, vagy épen perfid informatióknak hitelt adva, azon pártnak meghallgatása nélkül reponálja a megyét, s kitegye a szenvedélyesek igaz talan üldözésének azokat, kik szóval tet­tel istápolták a kormány jó szándékú cse­lekvéseit, ez nem volna egyébb, mint sa­ját párthíveinek nem igazolható elha­gyása. És mert mindezt fel nem tehetjük, sem a belügyérről, sem tanácsadóiról, sem a királyi biztosról, sem a minisztériumról, hajlandók vagyunk hinni, hogy a fentebb jelezett hírek sületlen kacsák. Pest, aug. 3. (A népszámlálási tör­vény tárgyáb­an.) A „B. P. K.“ mai számá­ban még egyszer ismétli a belü­gy, s földmivelés, ipar- és keresk. miniszterek névaláírásával ellá­tott ama felhívást a törvényhatóságokhoz, a népszámlálási törvény végrehajtásának tárgyá­ban, melyet már f. évi julius 20-án egy ízben, az 1869 : 3­­. sz.-kel kapcsolatban közzétett. A föl­hívás beszélve a népszámlálás minél pontosabban történendő kivitelének szükségességéről, mely a tudományos, politikai és közgazdászat­­ élet min­den rétegeit át meg áthatja, áttér annak kivite­lénél követendő irányadó főelvek közzétételére. A népszámlálás helyes keresztülvitelének oká­ból, kell hogy az épen olyankor történjék, mi­dőn a hazai lakosság legnagyobb része otthon tartózkodik. Ez a polgári év befejezte : decz. 31-ike. A törvény tehát az 1869. év deczember 31-ét tűzi ki határnapul, t. i. az évforduló pilla­natában létező állapot fog az 1870. január 3-án megindítandó népszámláláskor számba vétetni. Ezen határidő szigorú megtartása annál fonto­sabb, mert nélküle a helyes népszám megtudá­­sa lehetetlen. Dec­ember 31-kének éjféli órája pedig olykér tartandó szem előtt, hogy az ezer óra előtt születtek a népszámlálási munkálatba már felveendők, holott az ugyanazon és éjfél órája után születtek, mint a népszámlálás idejé­ben még nem létezők, számon kivül hagyandók Szintúgy számon kivül maradnak az éjfél élőt meghaltak, de az éjfél után elhaltak, mint a népszámlálás peretében még létezők, abba­n fölveendők. A népszámlálás pontos keresztülvitelére iö­lettebb szükségesnek mutatkozik még, hogy z ország értelmesebb polgárai abban minél sz­mosabban részt vegyenek. A hivatalos lap e teki­netben is rendszabályok közzététe­ét ígéri. Ug szintén megköveteli a kormány hogy a megy városi vagy községi tisztviselők, hivatalos tám­gatásuk által a népszámlálás ügyét lehetőleg el­mozdítani igyekezzenek. A fölhíváshoz mellék­utasítás főbb vonalaiban mindenkivel megisme­teti a népszámlálás eszközlésénél követendő­­­járást. Részletes utasításokat pedig a betölteni Bécs, augusztus 1-én. A magyar delegáció pénzügyi, külügyi és ten­gerészeti albizottságai bevégezték munkálatai­kat, s elkészíték jelentéseiket; e jelentéseket nem kívánom érinteni, a közügyek iránt érdeklődő közönség egész terjedelmükben fogja azokat olvasni, melyeknek lényegük az, hogy a közös kormány előterjesztései csekély változtatással elfogadtattak. Egyébiránt a külügyi és pénz­ügyi előirányzat egyes számtételeiben is a ta­valyi előirányzattól csak kevésben tér el, és a szükséglet a tavaly megállapított összegnél cse­kélyebb, — ugyan­ez áll a tengerészet rendes szükségletére nézve is, — itt azonban a rendkí­vüli szükséglet összege, új hajóépítések által a tavalyi összeget harmadfél millióval meghaladja; az albizottság a hajóhad kiegészítése szükségé­nek indokából e tételt elfogadta. A hadügyi albizottság meghallgatva a had­ügyminiszternek válaszát a hozzá intézett kér­désekre nézve, megkezdte a költségvetés szám­tételeinek érdemleges tárgyalását, s az I-ső és N­­ik­szimen már keresztül is ment, az I-ső köz­ponti vezetés, hatóságok és különös közigazga­tási ágazatok czimben 400,000 frtra menő leszál- Mai vámunkhoz egy fél ív meléklet­ van csatolva. Szerda, aug. 4.1869. Belföld. Pest, aug. 3.­­ A király, mint egy bécsi lap értesül, azon kívánságát fejezte volna ki, hogy szent István napját Budán óhajtja tölteni. — Hir szerint a delegátusok abban reménykednek, hogy az országos ünnepre haza­jöjjenek, a­mire azonban aligha van alapos kilátásuk, annyival inkább, mert mint a „P. C.“ írja, két kérdés igen élesen kezd fejlődni, s nem lehetetlen, hogy az idén szavazásra kerül a dolog. E két kérdés egyike az osztrák „Lloyd“ ügye, melynek 82.000 forin­tot tevő jövedelmi adója eddigelé a közös bud­­getben szerepelt és igy levonatott az azon hajó­zási vállalatnak fizetendő subventióból. Az osz­trák delegatio, írja „P. C.“, támaszkodva a refebs­­ratnak a múlt hónapokban hozott egy határoza­tára, e 82,000 frtot mint tisztán osztrák jövedel­met akarja tekinteni, s az osztrák budgetbe kí­vánja áttétetni. E szerint a subventio az említett összeggel fel volna emelendő. Az összeg, mely szóban forog, csekély ugyan, mert Magyaror­szágra mindössze 27,300 frtnyi hányad jutna. E fölött bajosan czivódnék a delegatio, tekintve az összeget, mert hiszen, ha csak egy hétig el­húzódik e felett a vita, a napdíjak is belekerül­nek annyiba. De Brestl osztrák pénzügyminisz­ter a „Lloyd“ jövedelmi adójával már ezen év­ben sem akar beszámolni, jóllehet a delegatiók erre nézve már jogérvényesen határoztak Ezért a magyar delegatio semmi esetre sem fog en­gedni. Nem engedheti meg, hogy az osztrák pénzügyminiszter, támaszkodva a reichsrabh egy határozatára, a delegatiók jogérvényes határoza­tait ignorálja s ezért a legvégsőig fog menni.­­ A második kényes tárgy a katonatiszti fizetések felemelése. Mindkét delegátív hadügyi albizott­sága egyetért abban, hogy a fizetésfelemelés csak az őrnagyig adandó meg. A hadügyminisz­ter azonban hír szerint kabinetkérdést akar csi­nálni abból, hogy a fizetések az ezredesig fel­emeltessenek. A hir illetékes forrásból szárma­zik, s így hitelt érdemel, mert különben csak­ugyan alig volna megmagyarázható, miért köti a hadügyminiszter állását ezen fizetésemeléshez. (Megmagyarázni, ez sem magyarázza meg. A szerk.) Ha e hir igaz, akkor a miniszter leköszön, mert a delegáció még az esetben nem hajlandó engedni, ha a hadügyminiszter kije­lenti, hogy ezen magában lényegtelen kérdést kabinetkérdéssé teszi, mert ily módon minden tétel keresztül volna vihető; vannak tételek, melyekről kijelentheti a miniszter, hogy megtaga­dásukat bizalmatlansági szavazatnak veszi, vagy pedig, hogy ily budgettételek mellett a kormány­zás lehetetlen. De ez esetben egyikről sem lehet szó. — Raisz Szilárd a lublói kerület ország­­gyűlési képviselője felsőbb törvényszéki bíróvá neveztetvén ki, képviselői megbízatásáról lemon­dott,­­ ezt választóinak egy hozzájuk intézett levélben adja tudtára. A rövid levél egyrészt számadás a képviselő úr magatartásáról a le­folyt ülésszakban, más­részt meleg búcsú, és kö­szönet a bizalomért, melylyel a lublói választó­kerület választói megtisztelték volt.

Next