Pesti Napló, 1869. augusztus (20. évfolyam, 175–199. szám)
1869-08-04 / 177. szám
177. szám. Szerkesztési iroda: Farencstak tere 7. »im. I. emelet. B 1« ...»ellem!riájét illető’ minden lídvény a eierkeedUsigliu intixendfi. »iilMBtetlen levelek e»k iámért kemkUlt fogadtatnék el. CsíM Ferencaiek tere 7. uim fBldueinV Kiadóhivatal. A lap anyagi régiét illető kőesemények (előfizetési petit, kiedói törölt panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalból intézendők.PESTI RAPLO Előfizetési feltételek: 20 évi folyam. Hirdetmények díja: hír-7 haaáhoa petiksor egyszeriletétnél 7 njkr. Bélyegdíj kfilmu 30 njkr. Nyilt téri 6 haeiboa petit-nor 45 uj kr. Vidékre, postán: r*«y holbeit, házhoz hordva . Egész évre Félévre. . Negyed évre Két hóra. . Egy hóra . Ti fit. 11 frt. 6 » 1 , 50 kr. 70 kr. 86 kr. I*W»Í,aug.3 ISIM). (L.) A karlista felkelés nem sikerült. Don Carlos és a Bourbon család barátai erőlködése, ha szerzett is a kormánynak egy hétre munkát és ha még további néhány hétre éber körültekintésre is fogja indítani, csak azt bizonyítja, hgy a Bourbonok és azon rendszer, mely hagyományszerűen ezen családhoz van fűzve, Spanyolországban is lejárta magát. A karlista mozgalom a restauratiot jelenti a középkori állam, az egyházi supremaria, a királyi atyáskodó önkénynek restauratioját. Don Carlos azt hiszi, hogy Spanyolország népe lelkesülni tud ezen fogalmakért, azért minden hímezés nélkül kijelentette volt, hogy ő istentől hivatást érez magában a Bourbon család trónját a mondott.lapon restaurálni. Nem ismerünk okmányt, mely élesebben feltüntetné, mily ellentét uralkodik a középkori patrimoniális állam és az újkori népállam között, mint azon levél, melyet Don Carlos néhány hét előtt intézett öcscséhez Don Alphonsóhoz. E levél, mely a trónkövetelő programmját foglalja magában, megérdemli, hogy visszatérjünk reá mosta n.időn a kitört mozgalom diadalra akarja juttatni elveit. A trón és az oltár azon magaslat, melyen a középkor jege és hava legkésőbb olvadott fel az újkor szabadságának hatása alatt. Sok küzdelem, az angol és franczia forradalmak rázkódásai után azonban a koronás fők is beletalálták magukat az alkotmányos állam eszmekörébe és megszűntek a trónt és az uralkodást patrimoniumnak tekinteni. Csak a Bourbonok nem feledtek és nem tanultak, nem feledték a középkor romanticizmusát és nem tanulták meg, hogy az újkori alkotmányok is magasztos hivatást rendelnek a koronás főknek, melyet ha nem tudnak vagy nem akarnak betölteni, kímélet nélkül elvesznek. Don Quixote a középkori lovagi eszmék utolsó képviselője, utódot talált Don Carlosban a középkori uralkodói eszmék dicsőítőjében. „Ő nem trónkövetelő, — mondja levelében, mert meg van győződve és meg kell győződve lennie, hogy Spanyolország koronája egy szentelt jognál fogva már is fején van.“ A madridi herczeg ignorálja a nemzet önrendelkezési jogát, a nemzeti akarat nyilvánulását, ". azt, hogy az „a halálos korbonos“ törvénybe igtattatott, ő szentelt jogára hivatkozik, melyet erősebb jognak vél a nemzet jogáénál. Ezen álláspontot nem hagyhatja el, mert „különben önmagát alázná meg — és leszállna azon derült és magas régiókból, melyekben a királyi fenség honol.“ Az Isten rendelte a királyokat, hogy uralkodjanak a gyámoltalan népek felett, a király az isteni hatalom képviselője, ki előtt az alattvalók meghunyászkodnak, mint a juhok a pásztor előtt. Ezen eszméket hirdeti Don Carlos, mikor még oly messze van a hatalom birtokától, mint a tehetetlen vágyakodás a messze czéltól: mik lehetnének ezen gondolatok következményei, ha már a trón magaslatán állna ? Erre elég világos feleletet ad terjedelmes levele. „Nagy feladat vár reám, mondja a trónkövetelő, melyet a cortesek segedelmével fogok megoldani.“ Tehát alkotmányosan akar uralkodni? „A cortesgyülés a nemzet minden fentartó elemét magában fogja foglalni„a spanyol nép azt akarja, hogy királya igazi király legyen és ne árnyék-király;“ „a spanyol nép oly cortesgyülést akar, mely független emberek békés tanácskozása legyen és nem 300 kissouverain lármás gyülekezete; „a népet csalnék, ha azt mondanék neki, hogy a nemzet souverain.“ Ezen feltételek alatt, reméli Don Carlos, hogy sikerül a valódi keresztény monarchia megalapítása. A király kegyelmétől függjön minden; ha a cortesgyűlés nem szolgálja vakon a királyt, akkor lármás gyülekezet, mely nem fér össze a keresztény monarchiával, akkor nem foglalja magában a nemzet minden fentartó elemét, melyek a középkor eszméit fentartani, istápolni tartoznak ; ha a király nem korlátlan úr, ki magas és derült régióiból osztja fenséges parancsait, akkor árnyékkirály és ismét veszélyeztetve van a keresztény monarchia. A spanyol trónkövetelő manifestuma csak örvendetes hatást gyakorolhat a haladás minden barátjára, mert azt mutatja, mily szép diadalt arattak az új eszmék a középkoron. A manifestum szavai egykor a világ általános meggyőződése volt, mely szivóssággal ragaszkodott gondolataihoz ; a manifestumban egy oly világnézet nyer kifejezést, mely sok századon keresztül uralkodott a tudományban, az államban, az egyházban: e világnézet ma csak történeti érdekkel bir. „Ugyan mi más után vágyódhatnék, így kérdi a trónkövetelő, egy keresztény fejedelem, mint népe jóléte után ?“ Leverőbb satyrát nem lehet a spanyol királyok történetére irni, mint minő e kérdésben rejlik. Az egykor hatalmas spanyol világállam hanyatlása felel ezen kérdésre, felel a forradalmak beláthatlan sora, melyek e században Spanyolországot dúlták, felel a spanyol nemzet azon határozata, melylyel utóbbi diadalmas forradalma után, a keresztény bourbonokat elűzte. „A jövő századok fogják megmutatni, igy hivalkodik a trónkövetelő, hogy jó király voltam“. A spanyol nemzet a múlt századokra hivatkozik, melyek megmutatják, mily fejedelmek voltak azok, kiknek nyomdokába akar Don Carlos lépni. Ez a karlista mozgalom theoriája; áldástalan, meddő theoria, még akkor, ha mint a trónkövetelő a pápai hadseregben szolgáló testvéréhez intézett Evelében kéri, a szent atya megadja apostoli áldását. A karlisták felkelésének jelentéktelensége oly momentum, mely az újkori állam eszméjének rendithetlen diadalát jelenti. 11 frt. — 5 frt 50 kr. kr Előfizetési felhívás : MAPI 1869-ki julius—deczemberi folyamára.o Előfizetési feltételek : Pitién háthol hordva, vidékre poétán küldve Á A julius—deczemberi fél évre julius septemberi negyedévre Egy hónapra ................................................... frt 85 Az „Athenaeum* irodalmi ”1« nyomdai részvétytársulat, mint tulajdonos és kiadó sítást hoz javaslatba, mely összeg egyrészt a kért szükséglet leszállításából, másrészt azon különbözetből ered, mely a hadügyminiszter által tervezett s a számításba felvett fizetés emelés, és az albizottság által kisebb összegben elfogadott fizetés emelés közt létezik. Az I-ső czim számtételei tehát következőkép állanak : 1869 re megszavaztatott e czimen 2.654,985 ft, 1870. előirányzott összeg 3.027,414 frt a birodalmi tanács delegatiójának budget bizottsága által elfogadtatott 2.850,000 frt, a magyar delegatio hadügyi albizottsága ajánl : 2.624,426 frt. Megjegyzendő, hogy e czim egyes tételeinél a lehető megtakarítások százalékokban állapíttattak meg, továbbá hogy úgy ezen, mint a többi czimek számtételeinek végleges megállapítása előtt, még a hadügyminiszterrel ez iránt értekezések fognak tartatni. A Ilik czim, a legfelsőbb udvarnál szolgálatban álló tábornokok, törzs- és főtisztek, továbbá testőrségek fizetése, azon változással, mely a fizetésemelésből eredő külümbözetből áll, elfogadtatni ajánltatik; e czim 3-ik tétele, a magyar koronaőrség fizetése azonban a közös költségvetésből egészen kihagyatni, s egy akár a honvédségből, akár a közös hadseregből felállítandó koronaőrség költségei a magyar költségvetésbe felvétetni határoztattak. A hadügyi albizottság működését valószínűleg e hét folytán befejezendő, bár a legfontosabb elvi kérdések tárgyalása még hátra van, ilyenek a határőrvidék kérdése, s a kiküldött bizottságok, úgymint a számvizsgáló, a ruházati szerződést vizsgáló, és az alapítványok megvizsgálására kiküldött bizottságok jelentései, melyek a holnapi ülésben fognak bemutattatni, és sok érdekes részletet és adatot tartalmaznak. Az imént érintett kérdésekről a jelentések beadása előtt azonban szólni alig lehet. Tény, hogy úgy a birodalmi tanács, mint a magyar országgyűlési delegációja versenyez megtakarítási módozatok kikutatásában. A hadügyminiszter által 1868. és 1869-ik évekre kért, s összesen 6.400.000 frtot tevő póthitel iránt a hadügyi albizottság még nem határozott, azonban alig hiszem,"hogy a végszámadások előterjesztése előtt, e póthitel megszavazásra hajlandó legyen. Az osztrák Lloyd jövedelmi adója iránt a két delegatio bizottságai közt felmerült controversia, melyet e lapok olvasói már ismernek, a birodalmi tanács bizottsága megmarad eddigi álláspontján, közös szavazásra fog vezetni, mert a magyar bizottság e tekintetben támaszkodva a törvényre, s két delegátió határozataira, engedni semmi szin alatt nem fog. B. S. A Hevesmegyei királyi biztosságról. Tisza vidéke, aug. 1. Ki ne ismerné a hire a Hevesi casusokat, melyeknek folytán ezen szerencsétlen megye egy folyvást malecontentus tuibulens csoportnak áldozatja! Ki ne ismerné azon óriási pronunciamentót, mely a legutóbbi országgyűlés berekesztése után Németh Albertnek a megye politikai nagy vezérének tollából eredeti s melynek következése lett a királyi commissariatus in optima forma és vizsgálat. Ki ne ismerné végre Németh Albertnek azóta megválasztott képviselőnek monstre interpellatióját accusatio, delatio, interpellatio, apostropha az egyes minisztereken által az egész minisztériumhoz, és a királyi biztos kiküldésétől annak működése, a vizsgálat folyamáról, és a jó isten tudja, miről s miről nem! Mindezeket ismeri a közönség. Most legújabban azon hírrel lepettünk meg, hogy h’ a királyi biztos visszahivatik, a vizsgálat eredménye „elaludtatik“ és a megye reponáltatik. Semmi kifogásunk ellene, hogy mindez megtörténjék „annak idején.“ De igenis csodálkoznánk azon, ha a minisztérium mindezt amúgy könyedén cselekedné a nélkül, és az előtt, hogy az interpellátióra választ adna ! Lehetetlen. Ez oly eljárás volna, melynek párját hiába keresed! És mégis vannak, a kik e non senset beszélik, kik biztatják magukat azzal, hogy —ár az idejét is megmondják t. i. e hó folytán, hogy a királyibiztos vissza hivatik, Szapáry gróf lemond és O. F. lesz kinevezve főispáni helyettesül. Eszünkbe jut ez ostoba hírre azon német triviális közmondás, hogy „Sonst habens keine andere Schmerzen?“ Kétségtelen, hogy fájdalommal nélkülöztük Wenkheim báró belügyér urnak minap tartott hoszszabb beszédjében, a midőn hasonló interpellátiókra felelt, a Hevesi esetekre vonatkozó választ. Fájdalommal láttuk, hogy az országgyűlés el is osztott nyári szüneteit tartandó anélkül, hogy Németh Albert vádjaira választ hallhatunk. Hibának, mulasztásnak tartjuk ezen ügynek ily mellőzését. Mulasztásnak különösebben azért, mert az interpellációkra adott választ nem valamely képviselő úr kíváncsisága kielégítésének tartjuk, hanem a közügy érdekében történő hivatalos, jogérvényes, hiteles nyilatkozványnak , mely megilleti a kormányzat menetele iránt érdekelt hazafiakat , megilleti magát az igazságot s annak felderítését! Mulasztásnak tartjuk azért is, mert különösebben N. A. interpellátiójában oly állítások foglaltatnak,melyek tévedésen,részinformatión alapulnak, vagy politikai tőkekészítés gyárában készültek, de cáfolatlanul káros következések nélkül sohá nem maradhatnak. A közvélemény félrevezettetését senkinek, de legkevésbbé tanácsos tűrni a kormánynak. Pedig N. A. a közvéleményt félrevezetni iparkodott téves állítmányaival. A közvélemény a téves, de bátoran elmondott állítmányokkal szemben az Iudax calumniatornak is kész hitelt adni, ha állítmányai hallgatással mellőztetnek. A közvéleménynek rectificatiója csak úgy lehetséges, ha állított tényekkel, bebizonyított ellenkező tények szembesüttetnek. Ismerjük a hevesi esetet sokan, ismerjük egészben, ismerjük részleteiben, s bizton állíthatjuk, mint már fentebb is mondottuk, hogy N. A. állításainak, vádjainak legnagyobb része tévedésen alapul. De vájjon hát miért e tudvalevő valótlanságokkal szemben nem nyilatkozik a kormány? És ha nem nyilatkozott, csoda-e, ha a közönség hajlandóvá lesz lassan kint elhinni azt, amit senki sem cáfol !s elhinni azt is, amit most rebesgetnek, hogy az egész dolog el lesz altatva ! Káros mulasztás, melyet jóvá kell tenni, inkább ma mint holnap! A legközelebbi ülésben nyilatkoznia kell Wenckheim bárónak, ha nem akarja, hogy a félrevezetett közvélemény ellene nyilatkozzék. De míg a belügyér nem nyilatkozott, nem szabad, nem lehet megszüntetni a királyi biztosság működését, mert ha ezt a kormány előbb teszi, mint felelne az interpellátióra, oly hibának elkövetését vállalná magára, melyet soha el nem követett, sanctionálná N. A. vádjait, desavonálná a királyi biztost, desavonálná azon pártot, mely helyeselte eljárását, mely támogatta követett politikáját , s vele együtt elkárhoztatá a hevesi kihágásokat. Föl nem tehetjük alkotmányos érzelmű minisztereinkről, hogy ily eljárásba belenyugodhatnának. Föl nem tehetjük a belügyérről, hogy a nyilvánossság előtt be ne számolna Hevesben viselt dolgairól, mielőtt megszüntetné azon rendszabályokat, melyeket, pártjának helyeslésével léptetett életbe, s melyeknek helyességéről, törvényességéről s mindenek felett szükségéről nem csak a miniszter, hanem pártjának minden tagja is meg volt győződve. Föl nem tehetjük végre, hogy, mert Wenkheim báró beteg, mert Pasaison ruerte bekövetkezett, ezalatt a minisztérium ferde informatiókra hallgatva, vagy épen perfid informatióknak hitelt adva, azon pártnak meghallgatása nélkül reponálja a megyét, s kitegye a szenvedélyesek igaz talan üldözésének azokat, kik szóval tettel istápolták a kormány jó szándékú cselekvéseit, ez nem volna egyébb, mint saját párthíveinek nem igazolható elhagyása. És mert mindezt fel nem tehetjük, sem a belügyérről, sem tanácsadóiról, sem a királyi biztosról, sem a minisztériumról, hajlandók vagyunk hinni, hogy a fentebb jelezett hírek sületlen kacsák. Pest, aug. 3. (A népszámlálási törvény tárgyában.) A „B. P. K.“ mai számában még egyszer ismétli a belügy, s földmivelés, ipar- és keresk. miniszterek névaláírásával ellátott ama felhívást a törvényhatóságokhoz, a népszámlálási törvény végrehajtásának tárgyában, melyet már f. évi julius 20-án egy ízben, az 1869 : 3. sz.-kel kapcsolatban közzétett. A fölhívás beszélve a népszámlálás minél pontosabban történendő kivitelének szükségességéről, mely a tudományos, politikai és közgazdászat élet minden rétegeit át meg áthatja, áttér annak kivitelénél követendő irányadó főelvek közzétételére. A népszámlálás helyes keresztülvitelének okából, kell hogy az épen olyankor történjék, midőn a hazai lakosság legnagyobb része otthon tartózkodik. Ez a polgári év befejezte : decz. 31-ike. A törvény tehát az 1869. év deczember 31-ét tűzi ki határnapul, t. i. az évforduló pillanatában létező állapot fog az 1870. január 3-án megindítandó népszámláláskor számba vétetni. Ezen határidő szigorú megtartása annál fontosabb, mert nélküle a helyes népszám megtudása lehetetlen. December 31-kének éjféli órája pedig olykér tartandó szem előtt, hogy az ezer óra előtt születtek a népszámlálási munkálatba már felveendők, holott az ugyanazon és éjfél órája után születtek, mint a népszámlálás idejében még nem létezők, számon kivül hagyandók Szintúgy számon kivül maradnak az éjfél élőt meghaltak, de az éjfél után elhaltak, mint a népszámlálás peretében még létezők, abban fölveendők. A népszámlálás pontos keresztülvitelére iölettebb szükségesnek mutatkozik még, hogy z ország értelmesebb polgárai abban minél szmosabban részt vegyenek. A hivatalos lap e tekinetben is rendszabályok közzététeét ígéri. Ug szintén megköveteli a kormány hogy a megy városi vagy községi tisztviselők, hivatalos támgatásuk által a népszámlálás ügyét lehetőleg elmozdítani igyekezzenek. A fölhíváshoz mellékutasítás főbb vonalaiban mindenkivel megismeteti a népszámlálás eszközlésénél követendőjárást. Részletes utasításokat pedig a betölteni Bécs, augusztus 1-én. A magyar delegáció pénzügyi, külügyi és tengerészeti albizottságai bevégezték munkálataikat, s elkészíték jelentéseiket; e jelentéseket nem kívánom érinteni, a közügyek iránt érdeklődő közönség egész terjedelmükben fogja azokat olvasni, melyeknek lényegük az, hogy a közös kormány előterjesztései csekély változtatással elfogadtattak. Egyébiránt a külügyi és pénzügyi előirányzat egyes számtételeiben is a tavalyi előirányzattól csak kevésben tér el, és a szükséglet a tavaly megállapított összegnél csekélyebb, — ugyanez áll a tengerészet rendes szükségletére nézve is, — itt azonban a rendkívüli szükséglet összege, új hajóépítések által a tavalyi összeget harmadfél millióval meghaladja; az albizottság a hajóhad kiegészítése szükségének indokából e tételt elfogadta. A hadügyi albizottság meghallgatva a hadügyminiszternek válaszát a hozzá intézett kérdésekre nézve, megkezdte a költségvetés számtételeinek érdemleges tárgyalását, s az I-ső és Nikszimen már keresztül is ment, az I-ső központi vezetés, hatóságok és különös közigazgatási ágazatok czimben 400,000 frtra menő leszál- Mai vámunkhoz egy fél ív meléklet van csatolva. Szerda, aug. 4.1869. Belföld. Pest, aug. 3. A király, mint egy bécsi lap értesül, azon kívánságát fejezte volna ki, hogy szent István napját Budán óhajtja tölteni. — Hir szerint a delegátusok abban reménykednek, hogy az országos ünnepre hazajöjjenek, amire azonban aligha van alapos kilátásuk, annyival inkább, mert mint a „P. C.“ írja, két kérdés igen élesen kezd fejlődni, s nem lehetetlen, hogy az idén szavazásra kerül a dolog. E két kérdés egyike az osztrák „Lloyd“ ügye, melynek 82.000 forintot tevő jövedelmi adója eddigelé a közös budgetben szerepelt és igy levonatott az azon hajózási vállalatnak fizetendő subventióból. Az osztrák delegatio, írja „P. C.“, támaszkodva a refebsratnak a múlt hónapokban hozott egy határozatára, e 82,000 frtot mint tisztán osztrák jövedelmet akarja tekinteni, s az osztrák budgetbe kívánja áttétetni. E szerint a subventio az említett összeggel fel volna emelendő. Az összeg, mely szóban forog, csekély ugyan, mert Magyarországra mindössze 27,300 frtnyi hányad jutna. E fölött bajosan czivódnék a delegatio, tekintve az összeget, mert hiszen, ha csak egy hétig elhúzódik e felett a vita, a napdíjak is belekerülnek annyiba. De Brestl osztrák pénzügyminiszter a „Lloyd“ jövedelmi adójával már ezen évben sem akar beszámolni, jóllehet a delegatiók erre nézve már jogérvényesen határoztak Ezért a magyar delegatio semmi esetre sem fog engedni. Nem engedheti meg, hogy az osztrák pénzügyminiszter, támaszkodva a reichsrabh egy határozatára, a delegatiók jogérvényes határozatait ignorálja s ezért a legvégsőig fog menni. A második kényes tárgy a katonatiszti fizetések felemelése. Mindkét delegátív hadügyi albizottsága egyetért abban, hogy a fizetésfelemelés csak az őrnagyig adandó meg. A hadügyminiszter azonban hír szerint kabinetkérdést akar csinálni abból, hogy a fizetések az ezredesig felemeltessenek. A hir illetékes forrásból származik, s így hitelt érdemel, mert különben csakugyan alig volna megmagyarázható, miért köti a hadügyminiszter állását ezen fizetésemeléshez. (Megmagyarázni, ez sem magyarázza meg. A szerk.) Ha e hir igaz, akkor a miniszter leköszön, mert a delegáció még az esetben nem hajlandó engedni, ha a hadügyminiszter kijelenti, hogy ezen magában lényegtelen kérdést kabinetkérdéssé teszi, mert ily módon minden tétel keresztül volna vihető; vannak tételek, melyekről kijelentheti a miniszter, hogy megtagadásukat bizalmatlansági szavazatnak veszi, vagy pedig, hogy ily budgettételek mellett a kormányzás lehetetlen. De ez esetben egyikről sem lehet szó. — Raisz Szilárd a lublói kerület országgyűlési képviselője felsőbb törvényszéki bíróvá neveztetvén ki, képviselői megbízatásáról lemondott, ezt választóinak egy hozzájuk intézett levélben adja tudtára. A rövid levél egyrészt számadás a képviselő úr magatartásáról a lefolyt ülésszakban, másrészt meleg búcsú, és köszönet a bizalomért, melylyel a lublói választókerület választói megtisztelték volt.