Pesti Napló, 1869. szeptember (20. évfolyam, 200–224. szám)

1869-09-11 / 208. szám

minden áron fentartani akarta, — hanem élé­re állottak azon reformpártnak, mely uj alkotmányt igyekezett teremteni az országnak. S ha e férfiak nem a fennállónak conserválá­­sába, hanem intézményeink szabadelvű reformá­lásába helyezték az alkotmányos szellemet, a hazaszeretetet, — ha a nemzet követte őket, és ha sikerült a szabadság ily felfogásának vezér­lete alatt oly vívmányokat megvalósítania 48- ban, melyekről egy évtizeddel előbb senki még álmodni sem mert, — akkor, úgy hiszem, telje­sen helyén van, ha a szabadság ezen szempont­jából is vetünk egy pillantást hajdani megye­­rendszerünkre , — ha, miután láttuk, mit tett, illetőleg mit nem tehetett a megye a fennálló intézmények védelmében, — azt is kutatjuk, mit tett általában a szabadság érdekében ? És e térre lépve egy sötét, rideg kép homá­­lyosítja el előttünk a láthatárt. Hazánk története a pragmatica sanctiótól fogva sivár, kietlen sivatag. Idegen, zsarnok kormányt látunk benne, mely hol a reaktió esz­közeivel, hol szabadelvű eszmék fegyverével, hol csellel, hol nyilt erőszakkal oda törekszik, hogy egy országnak halomra döntse alkotmá­nyát, hogy egy nemzetet kitöröljön a nemzetek sorából, hogy egy több millióra menő népfajt individualitásából kivetkőztetve, megannyi „kor­látolt eszü alattvaló “-vá silányitson. S e lelkiismeretlen és zsarnok kormánynyal szemben látunk egy tehetetlen diaetát, látunk egy népet, melynek tizenkilenc- huszadrésze egyenesen kizáratott a „nemzet“-ből, és látunk ötvenkét vármegyét, melyek főfeladatokul te­kintik elvben az „alkotmányt“ védeni, de való­ságban az alkotmánynak csak azon tételeit, me­lyekben az aristokratia privilégiumai vannak lerakva. Mert várjon mikor védte a megye a valódi szabadságot, mikor védett mást, mint a nemesi kaszt privilégiumait ? Megfelel erre a történelem, mely elmondja, mily békés nyugalomban élték napjaikat a vár­megyék Mária Teréziának absolutistikus, de egyszersmind aristokratikus uralkodása alatt, a­mint förmedtek fel aztán a szabadelvű de­­mocratikus II. József császár ellen. Mért jel­lemző látnunk, hogy a nemes megyék, mig szen­de repraezentatiókkal ültek meg minden tör­vényellenes rendeletet, mely az aristokratia privilégiumait közvetlen nem érintő, mily lelke­sült dühvel támadtak fel az oly rendszabályok ellen, melyek a nép javára az uralkodó kaszt mindenhatósága ellen valának intézve. Kiáltó példákkal felel meg erre történel­münknek 1795—1848-ig tartó korszaka, midőn az „alkotmány védbástyái“-nak virágzó hely­zete mellett a rendőri absolutismus uralkodott Magyarországban, — midőn azt látjuk, hogy a kormánynak könnyen sikerül sok megyében a szabadelvű utasításokat reaktionárius szellem­ben megváltoztatni, mint 1834-ben az úrbéri javaslat tárgyalásakor, — midőn a kormány a­­d­emocratiá“-val fenyegetve a nemes várme­gyét, az aristokratikus tömeget hajlékony esz­közül használja. Mit tett a megye a szabadság érdekében, — mutatja az 1848 előtti kor, midőn a „nem adózás“ jelszava alatt a közteherviselés elleni reactionárius ellenmozgalom, mely Zalában Deákot megbuktató, a megyék nagy részében uralkodóvá lön, s az orditás korszakában éret­len szó­­száty­árkodás mellett a fütykösök és ólmosbotoknak adta a döntő szavazatot a me­gyék zöld asztalánál. — Igaz, hogy volt nehány megye, mely szabadelvűnek mutatta magát ek­kor is, sőt anticipálva a törvényhozás tettét, a 40 es években már a nem nemesek egy részé­nek, a honorátioroknak politikai jogokat is adott, — de épen azon körülmény, hogy ezt csak néhány megye tette, — hogy ez csak ki­vétel volt, nem azt bizonyitja-e, hogy a megye természeténél fogva, — a szó dicstelen értelmé­ben conservativ, aristokratikus institutio, mely nem a szabadságot védte, hanem ennek ellenté­tét, a privilégiumot? Az aristokratikus szellem, az uralkodó kaszt öntudata volt azon kapocs, mely a megyét ösz­szetartá. És ezen kapocs, bizonyos irányban képes is volt erőt kifejteni. De nem felfelé a hatalom, hanem lefelé a nép ellenében. Bástya, — igenis, bástya volt a nemes vár­­megye, de nem az alkotmány védfala a kormány, hanem az aristokratikus privilégiumok védfala a nép­h szo­ad része ellenében. Bástya volt a vármegye, s hogy megvédje a mindenható nemesség szabadalmait,­­ elfojta a községek autonomikus fejlődését, elfojta az egyéni szabadság érvényre jutását. Ez azon tér, melyen a megye legnagyobb ered­ményeket képes felmutatni. És Trencsénmegye, midőn egy II. József császárhoz intézett felira­tában kimondá, hogy a haza polgárainak egyen­­jogosításában csak az országot sújtó „gyaláza­tot“ láthat. — Trencsén vármegye legkiáltóbb szinekkel jellemzé a vármegyei intézményt. Toldy István: Belföld, Pest, sept. 10. A polgári törvénykezési rend­tar­t­á­s 484. czikkelye felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy a nagyobbszerű kereskedelmi forgalommal bíró városoknak meg­engedhesse, hogy a vásári bíráskodás som­más eljárása szerint ítéljenek minden vásári ügyben, még akkor is ha ezen ügyek nem or­szágos és heti vásárokban merültek fel, hanem a mindennapi vásári forgalomból eredtek. Pest város közgyűlésének indokolt kérelme folytán, mint értesülünk, ezen felhatalmazás alapján az igazságügy miniszter Pest városa törvényszéké­nek megadta ezen vásári bíráskodást. Ezen in­tézkedés kétségen kívül igen jótékony hatással lesz a fővárosi jogszolgáltatásra.­­ Az alföldi vasút, mint egy távirati rovatunkban foglalt szabadkai táviratból olvasható, holnap, 11-én egészen zajtalanul, minden ünnepélyesség nélkül adatik át a forgalomnak. Ez az alföldi vasútnak Szeged-szabadk­a-zom­b­or­i része. Fest, sept. 10. (Horn és a zsidó­­congressus.) Hornnak úgy látszik, végre is sikerül Jókai német lapja számára pártot ta­lálni , s ez a magyarországi orthodox zsidók pártja, melynek álláspontjából pus­kázik a tudós szerkesztő úr a zsidó congressus elaboratuma ellen egyelőre a „Hon“ hasábjain. Azonban a védelem sem hiányzik, a­mennyiben a congressus egy tagja következő nyilatkozat felvételére kérte fel a „P. Lloyd“-ot. „Horn Ede úr megkísérti a „Hon“ hasábjain a kongressus szentesített határozatait kritika alá venni. Senkinek sem lehet többé habozni az iránt, hogy Horn B. úr ez alkalommal fényesen bebizonyította, hogy a magyar zsidók viszonyait legtávolabbról sem ismeri, midőn ezek fölött úgy nyilatkozik, mintha nem is Magyarország­ban,hanem valahol Amerikában forognának fen. Azt is hallgatással mellőzhetni, hogy J­orn B.­ur ugyanazon czikkében a közoktatási minisztert teljesen képtelen embernek rajzolja, kinek még csak fogalma sincs’valamely kultú­ráról“, mivel nekünk nem feladatunk a kultus­­miniszter urat, ily nevetséges támadások ellen védelmünkbe venni. Azon gyanúsítást azonban határozottan vissza kell utasítanunk, mintha a szentesített határozatok, nem a magyar zsidók fáradságteljes munkájának eredménye volna, hanem a kultusminiszternek egy a zsidó congressus elé elfogadás végett terjesztett elabo­ratuma. Ha nyilatkozat lehetlen, hogy a viszo­nyok nem ismerésében találja alapját, hanem pusztán is egyedül rész akaratból bocsáttatott világgá, s minden becsületes embernek, ki a congressus munkájában részt ven, kötelessége ily ráfogások ellen határozottan tiltakozni. (cs. a.) Fiume, sept. 8. [Ere-3, tud.] (A ter­mészetvizsgálók v­á­n­d­o­rgyülése.) A magyar orvosok és természetvizsgálók 14-dik nagygyülésüket a magyar tengerpart egyetlen kikötő városában, fiuméban, tartják. Hogy czélukat, a­mely a természettudományok népszerűsítése, a természet vizsgálása iránti köz­­érdeklődés emelése — mennyiben érik el — nem érzem magamat hivatva körvonalazni, nem is terjeszkedem ki tudományos működésük bí­rálatára, mert hisz mindössze is, ha még oly üd­vösek is a természetvizsgálók e tudományos vándorgyűlései, csak rég hallottat bírálgatnék, és semmi újat nem mondanék a tudomány érde­kében, mert Darvin elméletét például, melyet itt hallottunk, régen olvashattuk már a magyar „Természettudományi Közlönyében is Margó Tivadartól. Sokkal fontosabb azon rokonszenv, melylyel Fiume városának műveit polgárai tömött pha­­lanxként állanak szolgálatába a magyar ügy­nek, nem ismernek más anyaországot, mint Ma­gyarországot, és tisztelve említik a magyar mi­nisztériumot, mint oly kormányt, mely komoly, a helyzet színvonalára emelkedett vezéreszméi mellett mindent elkövet, hogy Fiumét jogainak teljes biztosítása mellett emelhesse a termékdús magyar contingens gazdag kikötőjévé, melynek egyetlen feladata az, hogy az átalakuló nagy munkájában okosan és előrelátólag számítva eszközeit, alapját vesse le egy fényes, egy di­csően virágzó Magyarországnak, melynek ka­puja a cosmopolismus felé Fiume legyen. Üdvözlöm Fiume városának polgárait, kik fölfogva helyzetük komolyságát, visszautasítják a pánszláv fractió veszélyes törekvéseit és zász­­­lajukra ugyanazt írják, a­mit a magyar nemzet lobogtat, kebleiket ugyanazon érzet dobogtatja, a mely a magyar nemzetet készti nehéz, de ál­­dásdús politikai irányzatában a szabadság jel­szava mellett a folytonos haladásra. Üdvözlöm Verneda polgárnagyot, ki magyar érzelmeinek tolmácsolására a magyar nyelvet választotta, és olasz létére, mind a megnyitó nagygyűlésen, mind a diszebéden édes anya­nyelvünkön szónokolt. Üdvözlöm b. Vécsey elnök urat, ki oly ügye­sen vezette a nagygyűlés ügyrendét, de még jobban üdvözlöm tapintatos eljárásáért, melylyel a diszebéden fölmerülő zavarokat oszlatá el hig­gadt mérsékletével. Ugyanis Matkovics, kiről senki sem tudja, hogy minő pártállást foglal el, oly szavakat hangoztatott, mely a fiumei Csotta­­pártot arra kényszerítette, hogy Matkovicsot el­hallgattassa. A magyarok is pártállást foglal­tak, egyik „halljuk“-ot, a másik „eláll“-t kia­­bállt, míg végre Vécsey a közönséget azon al­kotmányos jog tiszteletben tartására szóllította fel, hogy mindenkinek meggyőződését hallgas­suk ki, másrészt Matkovicsot arra kérte, hogy ez nem politikai clubb, mellőzze a politikai kér­déseket, és maradjon tisztán a társadalmi élet légkörében. Matkovics folytatta, de folytonos lármában, és nem kis zavart okozott e minden áron politizálni szeret és a tudomány barátai között. El nem hallgathatom, hogy e helyen meg ne rójjam honfitársainkat azon politikai viszketeg­­ségükért, hogy ott is, a­hol annak nincs helye, akkor is, a­midőn zászlójukra a tudomány ter­jesztését, a természet ismertetését írják, e he­lyett, mintha népkör lenne, fölfegyverkeznek útféli phrasisokkal és népszerűséget hajhászva ásvány és földtani vívmányok, a mechanicai vi­­ág uralmáért emelt toasztjuk helyett minden áron politikusok akarnak lenni, és csupán szó­noki ambitióból azután csak úgy dobálják szét a pártszenvedély tiszkeit. A­mi a szakosztályok működését illeti, elég szép rendben foly. Ma, azaz: szerdán, kirán­dulások vannak. Holnap egy nagy hajó indul Velenczébe, a­melyen háromszáznál többen uta­zunk a hajdani nagyság és fény e bámulatos emlékhelyére. Reményiem, itt csak nem politi­zálunk. Zenta, szept. 4. (Válasz a „Kis effendi­­nek.“) Nehány napja annak, hogy gr. Ráday kir. biztos Macsvan­szki elfogatására, ennek tartózkodá­sa színhelyén időzött, és szigorú fellépése, s gyors intéz­kedéseinek eredménye az, hogy M­a­c­sv­a­n­sz­ki agyonlőve, Rudics Tósó társa pe­dig elfogva van. Örömünk sokkal tisztább s nagyobb, semhogy a megyei üldözés egy évi eredménytelenségének okait fürkészni akarnák; s noha mi sem természetesebb annál, minthogy a megye a fenti siker érdemét egyedül önmagának tulajdonítja, ez mindenek­előtt a kir. biztos urat illeti, a­miért is a közérzület tetteinek a legszebb elismeréssel adózik, minthogy mindenki bizonyosnak tartja azt, hogy ha a kir. biztos körünkbe meg nem­­érkezik, Macsvanszki az oly félelmes s rettegett szabadságának most is, mint ennek előtte, örvend. Azon elvből kiindulva, hogy mindenkinek köte­lessége a közjóért küzdeni, netán a hiányok feltünte­tése által egyes visszaélések elharapódzását gátol­ni, s a szunnyadó tetterőket tevékenységre serken­teni, én sem vonakodtam annak idejében ebbeli kö­telességemnek tiszta öntudattal megfelelni. A saj­nálatomat fejezem ki azonban, hogy todálkoztak olyanok, kik nemcsak a megyét „ne nyúlj hozzám“ virágnak tartják, sőt kik azt, ki ellene fellép, s bűnbánó (?) hódolatával az omnipotens megye egye­dül üdvözítő s vasallusi, könnyektől át­itatott oltá­rán adózni késlekedik, fenhéjázó sértegetéssel ille­tik, adatokra lovagiatlan ferdítések­kel, tényekre hangzatos szavakkal felelnek, az ily nyegle rakonczátlanságokban gyermeki pajzán örömet lelve, a közérdeknek azál­tal vajmi nagy hasznot hajtani vélnek, — sőt azt hiszik, hogy a pávatollakkal ékeskedő varjút ká­­rogásán ki sem ismeri fel, valamint hogy iskolai elmefuttatásukban a nagy közönség is némi gyö­nyört talál. Ugyanis a „Hon“ 201. számában smegyénk alis­pánjának s a megye védelmére egy „bús magyar“ száll ki a síkra; — „s megeresztve ügető pegazu­sának kantárját, orgiás haragjának egy oly keserves jeremiadot szentel,“ — hogy ezen falnak rohanó centaurban önkéntelenül Pál ur egyik satellesét vélem feltalálni, kinek mindazon esetlen kifejezé­seit, melyekből dicséretére legyen mondva­ egész lomtárral rendelkezik, s melynek egy példányát emitt bemutatni nekem is már szerencsém volt, mi­után ezennel méltó forrásokhoz visszautasítanám, legyen megengedve a dolog lényegére nézve egy pár komoly megjegyzést koczkáztatnom : „Kis Effendiu­m­ban a megye eléggé ügyetlen védőre tett szert, midőn annak fejtegetésére s bizo­nyítására v­állalkozik, hogy a megye Maxim elfo­gatására mit sem tehetett, saját szavaival élve „nem lehetett a megyének mást tennie, mint folyto­nosan feliratilag kérelmeznie,“­­ mert fegyverze­te nem volt, s azt szerezni sem pénze, sem joga nem lehetett; már megbocsát védnök uram, ha a me­gyének joga volt a terem díszítés czéljából a be­folyt adakozások netán szükségek­ pótlására a hiányzó összegeket, s egyéb kisebb kiadásokat utalványozni, úgy reméltem, hogy az élet s vagyonbiztonság f­e­n­t­ar­tá­s­á­r­a s a fegyverek nélkülözhetlen beszerzé­sére egy pár 100 frtnyi kiadásig utalványozási jo­ga még inkább terjedhetett, csak akarni kellett volna; — annál is inkább, minthogy az ilynemű intézkedések még nagyobb, néha épen szükségtelen kiadásokra nézve is történtek, — a nélkül, hogy mint a jelen kivételes s sürgős esetben, az egy pár 100 frtnyi kiadásra a magas ministérium intézke­dései nélkül a megyének épen semmi más joga s teendője nem lett volna, mint Macsvanszki garáz­dálkodásait összetett kezek­kel nézni. Bámulom, hogy a kis effendi, mint egykori aljegyző, a megyei autonómia hatásköré­ről, s a megyei nagygyűlési jegyzőkönyvekből a fentebbihez hasonló számos esetről, hivataloskodá­sának huzamos fé­­ideje alatt, oly kevés tájékozást szerzett, de még inkább csodálnom kell azt, hogy daczára annak, miszerint effendi úr a megyeházba mindennap beballag, s az annak kapujára kifüg­gesztve volt említett hirdetményt százszor lett vol­na alkalma plane­t nyelven elolvasni, ezt nem tet­te, vagy épen rosz­akaratból saját érdekében elfer­díti, s eléggé jámbor ezt még fenhangon­ is hir­detni,­­ miután annak kertjéből teljes meggyőző­dést szerezhetett volna arra nézve, hogy az általam hivatkozott hirdetmény csakugyan augustus hó 3-án tett közzé, még­pedig ez is oly hiányosan, miszerint annak megerősítésére az I. alispán egy ujabbi hir­detmény közzétételének szükségét önmaga belátta, s ezt auguszt. 14-én meg is hirdette. Annak leegyő­­zésére, hogy effendi úr önszemében a dorongot nem látja, s replikája minden alapot nélkülöz, az emlí­tett hirdetményt eredetben ide csatolom, mely állí­tásaim igazsága mellett indokolja azt,­­ hogy bár feltételezve, miszerint az általa felhordott közig, számok alatti határozatok a zöld asztalnál csakugyan hozattak volna, a kitűzött díjnak tény­leges meghirdetése s népünk kellő értesí­tése ország világ szeme láttára aug. 3-án illetőleg 14-én eszközöltetett *) Lám effendi uram, jövőre ha inni vagy beszélni akar, kövesse azon közmondást , hogy : beszélni ezüst, de hallgatni arany. Ha a kis effendi azonban önmagának ily szere­pekben, üres phrasisokban, s hangzatos oratori dictiokban tetszik, higgye el, ebbeli nemes passió­jában háborgatni nem fogom; csak azon jóakaratú tanácsot adom neki, hogy a ferdítéstől s a nagy közönség elámításától óvakodjék , mert ez ön­magát a legérzékenyebben szokta megbeszélni. A *)_A kérdéses „Hirdetmény“ szövege így szól : „Érzésemre esett, hogy a megyebeli lakosság között azon alaptalan hír terjedt szét, mintha Macsvanszki Makszim hirhedt rablógyilkos fejére az országos kormány által kitűzött egy ezer forintnyi díj csak ígérve volna, de ennek valóságos kifizetése nem volna biztosan várható, és mintha ugyanazon rablógyilkos és társai feladója, az azok általi életveszélyes fenyegetéseknek és tönkre silányításnak válnék kétségtelen martalé­kává. Ne­hogy a megyei polgárok közül bárki tovább­ra is e bal hiedelemben maradjon, határozottan kijelentem im itt, hogy a kitűzött s föntebb kiirt fej­­dijnak hiánytalan és süker esetében azonnali kifi­zetése, ezen alispáni hivatal által is egész készség­gel biztosittatik, a rabló és társai föladójának neve pedig a hivatali eskü szentségéhez képest a legna­gyobb titokban fog tartatni. Azokra nézve ellenben, kik az említett rablógyil­kost és társait akár élelmiszer akár menhely­nyúj­tás vagy bármi néven nevezhető segédkezés által menekülésükben támogatják, tu­­­b­ó­­ kinyil­vánítom, hogy a f. hó 4-én 5310. sz. alatti hirdetményemben közzétett halálbüntetést ki nem kerülendik.’Kelt Zomborban, 1869. évi augustus 12-én. Pál Antal, s. k. első alispán.A többi handabandákra pedig csak annyi a viszonzá­som, hogy mindenki először saját háza előtt söpörjön; s békés emberek nyu­galmát fogadott bakterek módjára ne háborgassa; — ellenkező esetben könnyen bebizonyulna rajta is azon mondat, hogy „a korsó addig jár a kútra, míg eltörik.“ Az „erkölcsi kudarc­“-féle kifejezésre pedig megjegyzem, hogy leginkább az szokott lármázni, kinek háza lángol. Ezzel a jelen ügyet részemről befejezettnek nyil­vánítom, s kijelentem, hogy minden netán folytatott további személyeskedésért fogok tudni annak utján magamnak megtorlást s elégtételt szerezni. Addig is isten velünk. Védelem szempontjából kérem a t. szerkesztősé­get, ezen sorok szives felvételére. A zentai tudósitó. Különfélék. Pest, sept. 10. Személyi hírek. — A király holnap, szom­baton Bécsben nyilvános kihallgatásokra fo­gad. — Károly Salvator főherczeg újszülött leányának keresztelé­se hétfőn ment véghez Altmünsterben. Keresztanya volt Karo­lina Augusta császárné, kit Mária Antonia nagy­­herczegné képviselt, míg a keresztapát, ő Felsé­gét, Crenneville hadsegéd képviselte. A keresz­telési ünnepélyen jelen voltak a hannoverai ki­rály és a királyné gyermekeikkel, a tosca­nai nagyherczeg családjával, Károly Ferdinánd főherczeg s számos tagja a főrangú köröknek. A keresztelési szertartást az altmünsteri dékán végezte, s az újszülött Mária Immacu­lata nevet nyert. — Gorcsakovicy orosz kanczellár e napokban Bécsbe váratik. — Tisza Lajos biharmegyei főispánnak ő Felsége a cs. és kir. kamarási méltóságot ado­mányozta. — Hajnald Lajos kalocsai érsek tegnap este Pestre érkezett. — S­o­m­s­­s­­­ek Pál tegnap délután Erdélybe utazott szüretre b. Kemény Istvánhoz. —• Károly, romániai herczeg ma délelőtt 9 órakor a pesti indóházba megér­kezett, s miután itt reggelizett, azonnal tovább utazott Bécs felé. — K­ó­n­y­i Manó, az or­­szággyűlési gyorsiroda főnöke, tegnapelőtt je­gyezte el magának Rechtnitz Julia kisasz­­szonyt. — Tegetthoff, altengernagy, s a ten­gerészeti osztály vezetője, négy havi szabadság­időre elutazott. Fővárosi hírek. — Ő Felsége szü­letésnapja alkalmából Hoff János porosz kir. bizottmányi tanácsos 200 ftot küldött be a rokkant-alapítvány tőkéje javára, miért a had­ügyminiszter köszönetét fejezi ki.­­ A magyar nemzeti múzeum Széchenyi országos könyvtárában i. é. január hó 9-ikétől augusztus hó végéig összesen 25,465 mű lastromoztatott, és a fennálló 112 tudomány­­szakba osztályoztatott, miből f. é. augusztus hóra 3525 ma esik.­­ A bécsi kormány átiratot inté­zett a magyar minisztériumhoz a tolonezügyben, panaszkodván, hogy a tolonczozást az illető ma­gyar hatóságok nem kezelik kellő szigorral, úgy hogy számos szökési eset történik, s a to­­lonczok visszavándorolnak, kéri ennélfogva, hogy e baj orvosoltassék. A belügyminiszter en­nélfogva körrendeletet bocsátott ki a hatósá­gokhoz, hogy szigorúan tartsák meg a tolonczo­­zás iránti rendszabályokat, s különösen ügyelje­nek arra, hogy fegyveresek kisérjék a tolonczo­­kat, s ezek rendeltetésük helyén kellő bizonyít­vány mellett átadassanak.­­ A magyar birodalom összes postajáratainak 20 évre terjedő térképe nyomda alá rendeztetett, s ez év végével meg fog jelenni. E járati térképet a m. kir. postajárati hivatal adja ki. Nagy hiányt fog pótolni a postászatnál. — Postáról szólván, feljegyezzük, hogy egyik pesti fiókpostahivatalnál persely állíttatott fel, melybe a postaegylet javára a hivatalnokok és a levelező közönség adományai gyüttetnek. — Az utazó honvédek, úgy tisz­tek mint közlegénység, valamennyi közlekedési társulat készséges ajánlkozása folytán a rendes hadseregnek nyújtott kedvezményi árakkal utazhatnak az illető okmányok előmutatása mellett.­­ Pesten tegnapelőtt következő volt az utazók forgalma : az államvaspálya felső vona­lán érkezett 425, elutaz­ott 435 ; az alsó vonalon érkezett 520, elutazott 440. Az északi vaspályán érkezett 288, elutazott 256. A helybeli szállo­dákban 25 külföldi mulatott.­­ A csehek Húsz-ünnepélye Prágában egy második bankettet folytattatott, melyen a felköszöntések határozottan politikai jelleget öltöttek. Rieger valamennyi szlávok együvé tartozásáról, kölcsönös támogatásáról szólt, Widman lengyel a cseh-lengyel testvéri­ségről stb. Sok üdvözlő távsürgöny is érkezett, ezek közt Magyarországból Zólyom­ról és Alsó-Kubinról, az ottani pan­a­szlávoktól. — A magyar államménesek ke­zelése tudvalevőleg most a magyar kormányt illetvén, ez a számfeletti mének és csikók ela­dásában uj rendszert követ, mely az államnak sokkal előnyösebb, de mint látszik, nem tetszik egynémely bécsi jóakarónknak, kik közül egyik keservesen panaszolja egy német lapban, hogy e hó 6. és 7. napján Kisbéren az árverésnél a közös hadügyminiszter küldöttje is megjelent katonatiszti lovak vásárlása végett, de nem birt versenyezni a megjelent számos bojárral s más vásárlókkal, kik egy-egy második csikóért 1000 ftot adtak. A hadügyminiszter most kénytelen máshol olcsóbb lovakat keresni. A keletázsiai expeditioról ér­kezett hivatalos jelentések szerint Petz tenger­­nagy júl­ 5-én indult egy kis gőzösön Pekingbe, hogy a chinai kormánynyal megkösse a kereső­­szerződést; ez után meglátogatja Japánt s va­lószínűleg még oktober vége előtt útnak indul a „Donau“ gőzös Délamerika felé, hogy ott telje­sítse küldetését. Vidéki hírek. A marosvásárhelyi jobb­oldal nem tud megállapodni jelöltjében, hír szerint most ismét Vályi Károly ottani pol­­gárt szándékoznak követjelöltül felléptetni. Egyébiránt az ellenzék hasonló állapotban van s Berzenczey László mellett Borosnyai Pál is pályázik.­­ A horvát bán beiktásának ünnepélye a legszebb idő kedvezése mellett igen nagy fény­nyík­ megr véghez. A bevonulás, melyet a táviró már jelzett, nagyszerű volt. B. Rauch bán dél­után 4 órakor érkezett Zágráb város határaihoz, hol Bogovics Imre főispán fogadta meleg üdvöz­lő beszéddel, mely után a menet a városba meg­indult Elől ment egy szakasz honvédallanul, ezeket követte gr. Voikffy vezérlete alatt a diszbanderium, mire a főurak és országos mél­tóságok fényes és hosszú kocsisora következett, köztök gr. Festetich, Lónyay, Bedekovics mi­nisztereké is. Közvetlenül a bán kocsija előtt jött Solis püspök királyi biztos pompás négyfogatu kocsiban, mig a bán nyitott négy gyönyörű szürke által vont kocsiban ült, fényes magyar díszöltönyben, mely aranytól és drágakövektől csillogott. A város kapujánál Mihalics polgár­mester-helyettes üdvözölte, s ezután a sok ezer­nyi tömeg folytonos „éljen“-et és „zsivnó -ikott érkezett lakásához, mely előtt este 8 órakor 300 fáklyás serenade tisztelgett, mialatt a város ki­­világittatott. 9 órakor a bán számos vendége ki­séretében körül kocsizott a városban, és a hul­lámzó sokaság által mindenütt zajos ovatiókkal fogadtatott.­­ Tegnap ment véghez aztán a tu­lajdonképi ünnepélyes beiktatási szertartás a tartománygyülés által, s a székesegyházban tar­tott isteni tisztelettel, mely után a bán több száz teritékü diszlakomát adott vendégei számára, mig künn a népünnep folyt, s a tömeg közé ezüst pénzt szóratott. — A „H­on“ szegedi kötélgyá­ros munkatársa, Bulay Nándor Sze■ geden „Tiszavidéki Újság“ czímű nemzetgaz­dasági lapot indít meg, miután, úgymond, a „Szegedi Híradó“ jobboldali pártlap lévén, eb­­ben nem lehet a város gazdasági, ipar­i kereskedelmi érdekeit védeni. Hanem ki­kötötte magának, hogy ő csak három hóig lesz szerkesztő, azután alakuljon lapvezérlő-bizott­­ság, s ha a lap még netalán tovább is élni ta­lálna, gondoskodjék szerkesztőről. A Fiuméből érkezett sürgöny szerint a tegnapi és mai nap szakülésekben telt el, melyeken számos felolvasás történt s ezek között több igen érdekes volt és nagy tetszéssel fogadtatott. Az első nap tartott szakülések közül az államorvosi szak albizottságot küldött ki, mely a dr. Halász Géza által egy alközegészségi ügyet tárgyazó munkára kitűzött 100 arányos pályakérdést formulázza; egy másik osztályban pedig határozatba ment, hogy az osztály indít­ványt fog a közülés elé terjeszteni az iránt 1-er, hogy az évkönyvek ne a múlt évbeliek osztas­sanak mindig ki a tagok között, hanem p. o. az idei évkönyv az itt résztvett tagoknak postán utólag megküldessék; 2 az, hogy a helyleírás a beiratáskor azonnal átadassák a tagoknak, hogy így még a gyűlés összejöttéig idejük legyen azon vidék tér és helyi viszonyait tanulmányoz­­ni. A régészeti szakosztályban Rómer Flóris elnök felszólita a tagokat Fiume nevezetességei­nek az ő vezetése alatti megtekintésére, mi elfo­gadtatott, s ezután dr. Arányi Lajos bemutatta a sz. István magyar király dicsőítésére állítandó emléképitmény mintázatát és annak minden részleteit tanulságos régészeti magyarázatokkal kisérve, az általa megpendített eszmének felka­rolását ajánlja, mi a hallgatóság meleg részvé­tével találkozott, s elvben teljesen elfogadtatott, a kivitel miképi eldöntése pedig a közp. bizott­mányra hagyatott.­­ Ezalatt mintegy 150 ter­mészetvizsgáló egy Lloyd gőzösön kirándulást tett Velenezébe, honnan egy napi mulatás után visszatérnek, s szombaton tartatik az ünnepélyes zárülés. Méltó még azt is megemlítenünk, hogy a kikötőváros hazafias szellemű polgárai Vörös­marty Mihály szózatát Cipriani Iván által olasz nyelvre fordittatván, e fordításból „Apello di Michele Vörösmarty“ czím alatt 1200 példányt küldöttek fiumei polgár, Randich Antalhoz, azon megkereséssel , hogy ezen átküldött füze­teket a Fiuméban megjelent magyar orvosok és természetvizsgálók között, mint Pola kikötő vá­ros polgárainak emlékét kiosztaná. — Post­arablás. Tegnapelőtt éjjel a bihar­­diószegi postát a nagyváradi lap biztos értesü­lése szerint kirabolták ; a kocsist útközben meg­­kötözték és a postakocsiból öt pénzes zacskót kiszedtek. — Pozsony körül a tűzvészek for­­ma szerint napi rendrejöttek, mindennap jelente­nek többé kevésbbé nagyobb tűzesetet. Tegnap írtak a városban magában előfordult nagy tűz­­ről, ma ismét olvassuk, hogy a szomszéd Blu­­menauban pusztítottak a lángok, s csak a leg­nagyobb erőfeszítés akadályozhatta meg, hogy a veszedelem nagy mérveket nem öltött, miután a szomszédos házak mind szalmafedelűek. A tűz gyújtogatásból eredt, minek nyomait világosan megtalálták. Balázsfalván, mint erdélyi lapok je­lentik, a sorozás elé állított 407 ifjúból a sorhad­hoz 47, a honvédséghez 65 ifjú soroztatott be. Az egész nagy csendességben folyt le, ámbár tervezve volt egynéhány egyén által a bizott­mánynak és leginkább a honvédőrnagynak egy macskazene adása, de ezt a maga idejében meg­tudta gátolni az ottani hatóság. A román atya­fiak még mindig nagy ellenszenvvel viseltetnek a „honvéd név iránt, ámbár eléggé megmagya­ráztatok nekik, hogy az egyebet nem teszen, mint azt, hogy „operetor declare.“ A hazárdjátékok nagyszerűen vi­rágoznak Győrött. Sajtó utján már több felszó­lalás történt ellenök, a szülök is panaszkodnak, hogy nem merik gyermekeiket Győrbe vinni az akadémiára, hanem azért a hazárdjátékok csak virágoznak, s a hatóság n­yugodtan aluszsza bol­dog álmait. ^ P ®Z8maszagot lehelő rejtélyes lyuk­ma­gyara 2011 kiásatott, de nem felelt meg a hoz­zákötött nagy várakozásoknak, sőt hir szerint már ismét betöltik, miután semmit sem találtak benne. A Baranya megye közelebbi kis­­gyűlésén, melyen Perczel Miklós főispán elnö­­­költ, előfordult a többi közt a szt.-lörinczi vá­lasztó­kerület néhány választójának a minisz­tériumhoz intézett abbeli kérelme, hogy a szent­­lörinczi utóbbi választás után előfordult vereke­dés megvizsgálására és e perbeni ítélethozásra Baranya megye törvényszékének mellőzésével más bíróságot küldene ki.­­ E kérelem a múlt gyűlések egyikéből a büntetőtörvényszékkel kö­zöltetett jelentéstétel végett, e jelentés most a kisgyűlés elébe terjesztetett. A büntető törvény­­szék nyilatkozatában mindenekelőtt tiltakozik a kérvény azon in­inuatiója ellen, mintha ő bár­telát ,ebben is részrehajlással vámoltathatnék, nehogy­ mégis a kérelmezők azt higyjék) miként ha netalán az ítélet rájuk nézve .a“zzanak Mint ők várták, ez részre­hajlásból történt volna, ez esetben a biró küldés

Next