Pesti Napló, 1869. szeptember (20. évfolyam, 200–224. szám)
1869-09-11 / 208. szám
minden áron fentartani akarta, — hanem élére állottak azon reformpártnak, mely uj alkotmányt igyekezett teremteni az országnak. S ha e férfiak nem a fennállónak conserválásába, hanem intézményeink szabadelvű reformálásába helyezték az alkotmányos szellemet, a hazaszeretetet, — ha a nemzet követte őket, és ha sikerült a szabadság ily felfogásának vezérlete alatt oly vívmányokat megvalósítania 48- ban, melyekről egy évtizeddel előbb senki még álmodni sem mert, — akkor, úgy hiszem, teljesen helyén van, ha a szabadság ezen szempontjából is vetünk egy pillantást hajdani megyerendszerünkre , — ha, miután láttuk, mit tett, illetőleg mit nem tehetett a megye a fennálló intézmények védelmében, — azt is kutatjuk, mit tett általában a szabadság érdekében ? És e térre lépve egy sötét, rideg kép homályosítja el előttünk a láthatárt. Hazánk története a pragmatica sanctiótól fogva sivár, kietlen sivatag. Idegen, zsarnok kormányt látunk benne, mely hol a reaktió eszközeivel, hol szabadelvű eszmék fegyverével, hol csellel, hol nyilt erőszakkal oda törekszik, hogy egy országnak halomra döntse alkotmányát, hogy egy nemzetet kitöröljön a nemzetek sorából, hogy egy több millióra menő népfajt individualitásából kivetkőztetve, megannyi „korlátolt eszü alattvaló “-vá silányitson. S e lelkiismeretlen és zsarnok kormánynyal szemben látunk egy tehetetlen diaetát, látunk egy népet, melynek tizenkilenc- huszadrésze egyenesen kizáratott a „nemzet“-ből, és látunk ötvenkét vármegyét, melyek főfeladatokul tekintik elvben az „alkotmányt“ védeni, de valóságban az alkotmánynak csak azon tételeit, melyekben az aristokratia privilégiumai vannak lerakva. Mert várjon mikor védte a megye a valódi szabadságot, mikor védett mást, mint a nemesi kaszt privilégiumait ? Megfelel erre a történelem, mely elmondja, mily békés nyugalomban élték napjaikat a vármegyék Mária Teréziának absolutistikus, de egyszersmind aristokratikus uralkodása alatt, amint förmedtek fel aztán a szabadelvű democratikus II. József császár ellen. Mért jellemző látnunk, hogy a nemes megyék, mig szende repraezentatiókkal ültek meg minden törvényellenes rendeletet, mely az aristokratia privilégiumait közvetlen nem érintő, mily lelkesült dühvel támadtak fel az oly rendszabályok ellen, melyek a nép javára az uralkodó kaszt mindenhatósága ellen valának intézve. Kiáltó példákkal felel meg erre történelmünknek 1795—1848-ig tartó korszaka, midőn az „alkotmány védbástyái“-nak virágzó helyzete mellett a rendőri absolutismus uralkodott Magyarországban, — midőn azt látjuk, hogy a kormánynak könnyen sikerül sok megyében a szabadelvű utasításokat reaktionárius szellemben megváltoztatni, mint 1834-ben az úrbéri javaslat tárgyalásakor, — midőn a kormány ademocratiá“-val fenyegetve a nemes vármegyét, az aristokratikus tömeget hajlékony eszközül használja. Mit tett a megye a szabadság érdekében, — mutatja az 1848 előtti kor, midőn a „nem adózás“ jelszava alatt a közteherviselés elleni reactionárius ellenmozgalom, mely Zalában Deákot megbuktató, a megyék nagy részében uralkodóvá lön, s az orditás korszakában éretlen szószátyárkodás mellett a fütykösök és ólmosbotoknak adta a döntő szavazatot a megyék zöld asztalánál. — Igaz, hogy volt nehány megye, mely szabadelvűnek mutatta magát ekkor is, sőt anticipálva a törvényhozás tettét, a 40 es években már a nem nemesek egy részének, a honorátioroknak politikai jogokat is adott, — de épen azon körülmény, hogy ezt csak néhány megye tette, — hogy ez csak kivétel volt, nem azt bizonyitja-e, hogy a megye természeténél fogva, — a szó dicstelen értelmében conservativ, aristokratikus institutio, mely nem a szabadságot védte, hanem ennek ellentétét, a privilégiumot? Az aristokratikus szellem, az uralkodó kaszt öntudata volt azon kapocs, mely a megyét öszszetartá. És ezen kapocs, bizonyos irányban képes is volt erőt kifejteni. De nem felfelé a hatalom, hanem lefelé a nép ellenében. Bástya, — igenis, bástya volt a nemes vármegye, de nem az alkotmány védfala a kormány, hanem az aristokratikus privilégiumok védfala a néph szoad része ellenében. Bástya volt a vármegye, s hogy megvédje a mindenható nemesség szabadalmait, elfojta a községek autonomikus fejlődését, elfojta az egyéni szabadság érvényre jutását. Ez azon tér, melyen a megye legnagyobb eredményeket képes felmutatni. És Trencsénmegye, midőn egy II. József császárhoz intézett feliratában kimondá, hogy a haza polgárainak egyenjogosításában csak az országot sújtó „gyalázatot“ láthat. — Trencsén vármegye legkiáltóbb szinekkel jellemzé a vármegyei intézményt. Toldy István: Belföld, Pest, sept. 10. A polgári törvénykezési rendtartás 484. czikkelye felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy a nagyobbszerű kereskedelmi forgalommal bíró városoknak megengedhesse, hogy a vásári bíráskodás sommás eljárása szerint ítéljenek minden vásári ügyben, még akkor is ha ezen ügyek nem országos és heti vásárokban merültek fel, hanem a mindennapi vásári forgalomból eredtek. Pest város közgyűlésének indokolt kérelme folytán, mint értesülünk, ezen felhatalmazás alapján az igazságügy miniszter Pest városa törvényszékének megadta ezen vásári bíráskodást. Ezen intézkedés kétségen kívül igen jótékony hatással lesz a fővárosi jogszolgáltatásra. Az alföldi vasút, mint egy távirati rovatunkban foglalt szabadkai táviratból olvasható, holnap, 11-én egészen zajtalanul, minden ünnepélyesség nélkül adatik át a forgalomnak. Ez az alföldi vasútnak Szeged-szabadka-zombori része. Fest, sept. 10. (Horn és a zsidócongressus.) Hornnak úgy látszik, végre is sikerül Jókai német lapja számára pártot találni , s ez a magyarországi orthodox zsidók pártja, melynek álláspontjából puskázik a tudós szerkesztő úr a zsidó congressus elaboratuma ellen egyelőre a „Hon“ hasábjain. Azonban a védelem sem hiányzik, amennyiben a congressus egy tagja következő nyilatkozat felvételére kérte fel a „P. Lloyd“-ot. „Horn Ede úr megkísérti a „Hon“ hasábjain a kongressus szentesített határozatait kritika alá venni. Senkinek sem lehet többé habozni az iránt, hogy Horn B. úr ez alkalommal fényesen bebizonyította, hogy a magyar zsidók viszonyait legtávolabbról sem ismeri, midőn ezek fölött úgy nyilatkozik, mintha nem is Magyarországban,hanem valahol Amerikában forognának fen. Azt is hallgatással mellőzhetni, hogy Jorn B.ur ugyanazon czikkében a közoktatási minisztert teljesen képtelen embernek rajzolja, kinek még csak fogalma sincs’valamely kultúráról“, mivel nekünk nem feladatunk a kultusminiszter urat, ily nevetséges támadások ellen védelmünkbe venni. Azon gyanúsítást azonban határozottan vissza kell utasítanunk, mintha a szentesített határozatok, nem a magyar zsidók fáradságteljes munkájának eredménye volna, hanem a kultusminiszternek egy a zsidó congressus elé elfogadás végett terjesztett elaboratuma. Ha nyilatkozat lehetlen, hogy a viszonyok nem ismerésében találja alapját, hanem pusztán is egyedül rész akaratból bocsáttatott világgá, s minden becsületes embernek, ki a congressus munkájában részt ven, kötelessége ily ráfogások ellen határozottan tiltakozni. (cs. a.) Fiume, sept. 8. [Ere-3, tud.] (A természetvizsgálók vándorgyülése.) A magyar orvosok és természetvizsgálók 14-dik nagygyülésüket a magyar tengerpart egyetlen kikötő városában, fiuméban, tartják. Hogy czélukat, amely a természettudományok népszerűsítése, a természet vizsgálása iránti közérdeklődés emelése — mennyiben érik el — nem érzem magamat hivatva körvonalazni, nem is terjeszkedem ki tudományos működésük bírálatára, mert hisz mindössze is, ha még oly üdvösek is a természetvizsgálók e tudományos vándorgyűlései, csak rég hallottat bírálgatnék, és semmi újat nem mondanék a tudomány érdekében, mert Darvin elméletét például, melyet itt hallottunk, régen olvashattuk már a magyar „Természettudományi Közlönyében is Margó Tivadartól. Sokkal fontosabb azon rokonszenv, melylyel Fiume városának műveit polgárai tömött phalanxként állanak szolgálatába a magyar ügynek, nem ismernek más anyaországot, mint Magyarországot, és tisztelve említik a magyar minisztériumot, mint oly kormányt, mely komoly, a helyzet színvonalára emelkedett vezéreszméi mellett mindent elkövet, hogy Fiumét jogainak teljes biztosítása mellett emelhesse a termékdús magyar contingens gazdag kikötőjévé, melynek egyetlen feladata az, hogy az átalakuló nagy munkájában okosan és előrelátólag számítva eszközeit, alapját vesse le egy fényes, egy dicsően virágzó Magyarországnak, melynek kapuja a cosmopolismus felé Fiume legyen. Üdvözlöm Fiume városának polgárait, kik fölfogva helyzetük komolyságát, visszautasítják a pánszláv fractió veszélyes törekvéseit és zászlajukra ugyanazt írják, amit a magyar nemzet lobogtat, kebleiket ugyanazon érzet dobogtatja, a mely a magyar nemzetet készti nehéz, de áldásdús politikai irányzatában a szabadság jelszava mellett a folytonos haladásra. Üdvözlöm Verneda polgárnagyot, ki magyar érzelmeinek tolmácsolására a magyar nyelvet választotta, és olasz létére, mind a megnyitó nagygyűlésen, mind a diszebéden édes anyanyelvünkön szónokolt. Üdvözlöm b. Vécsey elnök urat, ki oly ügyesen vezette a nagygyűlés ügyrendét, de még jobban üdvözlöm tapintatos eljárásáért, melylyel a diszebéden fölmerülő zavarokat oszlatá el higgadt mérsékletével. Ugyanis Matkovics, kiről senki sem tudja, hogy minő pártállást foglal el, oly szavakat hangoztatott, mely a fiumei Csottapártot arra kényszerítette, hogy Matkovicsot elhallgattassa. A magyarok is pártállást foglaltak, egyik „halljuk“-ot, a másik „eláll“-t kiabállt, míg végre Vécsey a közönséget azon alkotmányos jog tiszteletben tartására szóllította fel, hogy mindenkinek meggyőződését hallgassuk ki, másrészt Matkovicsot arra kérte, hogy ez nem politikai clubb, mellőzze a politikai kérdéseket, és maradjon tisztán a társadalmi élet légkörében. Matkovics folytatta, de folytonos lármában, és nem kis zavart okozott e minden áron politizálni szeret és a tudomány barátai között. El nem hallgathatom, hogy e helyen meg ne rójjam honfitársainkat azon politikai viszketegségükért, hogy ott is, ahol annak nincs helye, akkor is, amidőn zászlójukra a tudomány terjesztését, a természet ismertetését írják, e helyett, mintha népkör lenne, fölfegyverkeznek útféli phrasisokkal és népszerűséget hajhászva ásvány és földtani vívmányok, a mechanicai viág uralmáért emelt toasztjuk helyett minden áron politikusok akarnak lenni, és csupán szónoki ambitióból azután csak úgy dobálják szét a pártszenvedély tiszkeit. Ami a szakosztályok működését illeti, elég szép rendben foly. Ma, azaz: szerdán, kirándulások vannak. Holnap egy nagy hajó indul Velenczébe, amelyen háromszáznál többen utazunk a hajdani nagyság és fény e bámulatos emlékhelyére. Reményiem, itt csak nem politizálunk. Zenta, szept. 4. (Válasz a „Kis effendinek.“) Nehány napja annak, hogy gr. Ráday kir. biztos Macsvanszki elfogatására, ennek tartózkodása színhelyén időzött, és szigorú fellépése, s gyors intézkedéseinek eredménye az, hogy Macsvanszki agyonlőve, Rudics Tósó társa pedig elfogva van. Örömünk sokkal tisztább s nagyobb, semhogy a megyei üldözés egy évi eredménytelenségének okait fürkészni akarnák; s noha mi sem természetesebb annál, minthogy a megye a fenti siker érdemét egyedül önmagának tulajdonítja, ez mindenekelőtt a kir. biztos urat illeti, amiért is a közérzület tetteinek a legszebb elismeréssel adózik, minthogy mindenki bizonyosnak tartja azt, hogy ha a kir. biztos körünkbe meg nemérkezik, Macsvanszki az oly félelmes s rettegett szabadságának most is, mint ennek előtte, örvend. Azon elvből kiindulva, hogy mindenkinek kötelessége a közjóért küzdeni, netán a hiányok feltüntetése által egyes visszaélések elharapódzását gátolni, s a szunnyadó tetterőket tevékenységre serkenteni, én sem vonakodtam annak idejében ebbeli kötelességemnek tiszta öntudattal megfelelni. A sajnálatomat fejezem ki azonban, hogy todálkoztak olyanok, kik nemcsak a megyét „ne nyúlj hozzám“ virágnak tartják, sőt kik azt, ki ellene fellép, s bűnbánó (?) hódolatával az omnipotens megye egyedül üdvözítő s vasallusi, könnyektől átitatott oltárán adózni késlekedik, fenhéjázó sértegetéssel illetik, adatokra lovagiatlan ferdítésekkel, tényekre hangzatos szavakkal felelnek, az ily nyegle rakonczátlanságokban gyermeki pajzán örömet lelve, a közérdeknek azáltal vajmi nagy hasznot hajtani vélnek, — sőt azt hiszik, hogy a pávatollakkal ékeskedő varjút károgásán ki sem ismeri fel, valamint hogy iskolai elmefuttatásukban a nagy közönség is némi gyönyört talál. Ugyanis a „Hon“ 201. számában smegyénk alispánjának s a megye védelmére egy „bús magyar“ száll ki a síkra; — „s megeresztve ügető pegazusának kantárját, orgiás haragjának egy oly keserves jeremiadot szentel,“ — hogy ezen falnak rohanó centaurban önkéntelenül Pál ur egyik satellesét vélem feltalálni, kinek mindazon esetlen kifejezéseit, melyekből dicséretére legyen mondva egész lomtárral rendelkezik, s melynek egy példányát emitt bemutatni nekem is már szerencsém volt, miután ezennel méltó forrásokhoz visszautasítanám, legyen megengedve a dolog lényegére nézve egy pár komoly megjegyzést koczkáztatnom : „Kis Effendiumban a megye eléggé ügyetlen védőre tett szert, midőn annak fejtegetésére s bizonyítására vállalkozik, hogy a megye Maxim elfogatására mit sem tehetett, saját szavaival élve „nem lehetett a megyének mást tennie, mint folytonosan feliratilag kérelmeznie,“ mert fegyverzete nem volt, s azt szerezni sem pénze, sem joga nem lehetett; már megbocsát védnök uram, ha a megyének joga volt a terem díszítés czéljából a befolyt adakozások netán szükségek pótlására a hiányzó összegeket, s egyéb kisebb kiadásokat utalványozni, úgy reméltem, hogy az élet s vagyonbiztonság fentartására s a fegyverek nélkülözhetlen beszerzésére egy pár 100 frtnyi kiadásig utalványozási joga még inkább terjedhetett, csak akarni kellett volna; — annál is inkább, minthogy az ilynemű intézkedések még nagyobb, néha épen szükségtelen kiadásokra nézve is történtek, — a nélkül, hogy mint a jelen kivételes s sürgős esetben, az egy pár 100 frtnyi kiadásra a magas ministérium intézkedései nélkül a megyének épen semmi más joga s teendője nem lett volna, mint Macsvanszki garázdálkodásait összetett kezekkel nézni. Bámulom, hogy a kis effendi, mint egykori aljegyző, a megyei autonómia hatásköréről, s a megyei nagygyűlési jegyzőkönyvekből a fentebbihez hasonló számos esetről, hivataloskodásának huzamos féideje alatt, oly kevés tájékozást szerzett, de még inkább csodálnom kell azt, hogy daczára annak, miszerint effendi úr a megyeházba mindennap beballag, s az annak kapujára kifüggesztve volt említett hirdetményt százszor lett volna alkalma planet nyelven elolvasni, ezt nem tette, vagy épen roszakaratból saját érdekében elferdíti, s eléggé jámbor ezt még fenhangon is hirdetni, miután annak kertjéből teljes meggyőződést szerezhetett volna arra nézve, hogy az általam hivatkozott hirdetmény csakugyan augustus hó 3-án tett közzé, mégpedig ez is oly hiányosan, miszerint annak megerősítésére az I. alispán egy ujabbi hirdetmény közzétételének szükségét önmaga belátta, s ezt auguszt. 14-én meg is hirdette. Annak leegyőzésére, hogy effendi úr önszemében a dorongot nem látja, s replikája minden alapot nélkülöz, az említett hirdetményt eredetben ide csatolom, mely állításaim igazsága mellett indokolja azt, hogy bár feltételezve, miszerint az általa felhordott közig, számok alatti határozatok a zöld asztalnál csakugyan hozattak volna, a kitűzött díjnak tényleges meghirdetése s népünk kellő értesítése ország világ szeme láttára aug. 3-án illetőleg 14-én eszközöltetett *) Lám effendi uram, jövőre ha inni vagy beszélni akar, kövesse azon közmondást , hogy : beszélni ezüst, de hallgatni arany. Ha a kis effendi azonban önmagának ily szerepekben, üres phrasisokban, s hangzatos oratori dictiokban tetszik, higgye el, ebbeli nemes passiójában háborgatni nem fogom; csak azon jóakaratú tanácsot adom neki, hogy a ferdítéstől s a nagy közönség elámításától óvakodjék , mert ez önmagát a legérzékenyebben szokta megbeszélni. A *)_A kérdéses „Hirdetmény“ szövege így szól : „Érzésemre esett, hogy a megyebeli lakosság között azon alaptalan hír terjedt szét, mintha Macsvanszki Makszim hirhedt rablógyilkos fejére az országos kormány által kitűzött egy ezer forintnyi díj csak ígérve volna, de ennek valóságos kifizetése nem volna biztosan várható, és mintha ugyanazon rablógyilkos és társai feladója, az azok általi életveszélyes fenyegetéseknek és tönkre silányításnak válnék kétségtelen martalékává. Nehogy a megyei polgárok közül bárki továbbra is e bal hiedelemben maradjon, határozottan kijelentem im itt, hogy a kitűzött s föntebb kiirt fejdijnak hiánytalan és süker esetében azonnali kifizetése, ezen alispáni hivatal által is egész készséggel biztosittatik, a rabló és társai föladójának neve pedig a hivatali eskü szentségéhez képest a legnagyobb titokban fog tartatni. Azokra nézve ellenben, kik az említett rablógyilkost és társait akár élelmiszer akár menhelynyújtás vagy bármi néven nevezhető segédkezés által menekülésükben támogatják, tubó kinyilvánítom, hogy a f. hó 4-én 5310. sz. alatti hirdetményemben közzétett halálbüntetést ki nem kerülendik.’Kelt Zomborban, 1869. évi augustus 12-én. Pál Antal, s. k. első alispán.A többi handabandákra pedig csak annyi a viszonzásom, hogy mindenki először saját háza előtt söpörjön; s békés emberek nyugalmát fogadott bakterek módjára ne háborgassa; — ellenkező esetben könnyen bebizonyulna rajta is azon mondat, hogy „a korsó addig jár a kútra, míg eltörik.“ Az „erkölcsi kudarc“-féle kifejezésre pedig megjegyzem, hogy leginkább az szokott lármázni, kinek háza lángol. Ezzel a jelen ügyet részemről befejezettnek nyilvánítom, s kijelentem, hogy minden netán folytatott további személyeskedésért fogok tudni annak utján magamnak megtorlást s elégtételt szerezni. Addig is isten velünk. Védelem szempontjából kérem a t. szerkesztőséget, ezen sorok szives felvételére. A zentai tudósitó. Különfélék. Pest, sept. 10. Személyi hírek. — A király holnap, szombaton Bécsben nyilvános kihallgatásokra fogad. — Károly Salvator főherczeg újszülött leányának keresztelése hétfőn ment véghez Altmünsterben. Keresztanya volt Karolina Augusta császárné, kit Mária Antonia nagyherczegné képviselt, míg a keresztapát, ő Felségét, Crenneville hadsegéd képviselte. A keresztelési ünnepélyen jelen voltak a hannoverai király és a királyné gyermekeikkel, a toscanai nagyherczeg családjával, Károly Ferdinánd főherczeg s számos tagja a főrangú köröknek. A keresztelési szertartást az altmünsteri dékán végezte, s az újszülött Mária Immaculata nevet nyert. — Gorcsakovicy orosz kanczellár e napokban Bécsbe váratik. — Tisza Lajos biharmegyei főispánnak ő Felsége a cs. és kir. kamarási méltóságot adományozta. — Hajnald Lajos kalocsai érsek tegnap este Pestre érkezett. — Somssek Pál tegnap délután Erdélybe utazott szüretre b. Kemény Istvánhoz. —• Károly, romániai herczeg ma délelőtt 9 órakor a pesti indóházba megérkezett, s miután itt reggelizett, azonnal tovább utazott Bécs felé. — Kónyi Manó, az országgyűlési gyorsiroda főnöke, tegnapelőtt jegyezte el magának Rechtnitz Julia kisaszszonyt. — Tegetthoff, altengernagy, s a tengerészeti osztály vezetője, négy havi szabadságidőre elutazott. Fővárosi hírek. — Ő Felsége születésnapja alkalmából Hoff János porosz kir. bizottmányi tanácsos 200 ftot küldött be a rokkant-alapítvány tőkéje javára, miért a hadügyminiszter köszönetét fejezi ki. A magyar nemzeti múzeum Széchenyi országos könyvtárában i. é. január hó 9-ikétől augusztus hó végéig összesen 25,465 mű lastromoztatott, és a fennálló 112 tudományszakba osztályoztatott, miből f. é. augusztus hóra 3525 ma esik. A bécsi kormány átiratot intézett a magyar minisztériumhoz a tolonezügyben, panaszkodván, hogy a tolonczozást az illető magyar hatóságok nem kezelik kellő szigorral, úgy hogy számos szökési eset történik, s a tolonczok visszavándorolnak, kéri ennélfogva, hogy e baj orvosoltassék. A belügyminiszter ennélfogva körrendeletet bocsátott ki a hatóságokhoz, hogy szigorúan tartsák meg a tolonczozás iránti rendszabályokat, s különösen ügyeljenek arra, hogy fegyveresek kisérjék a tolonczokat, s ezek rendeltetésük helyén kellő bizonyítvány mellett átadassanak. A magyar birodalom összes postajáratainak 20 évre terjedő térképe nyomda alá rendeztetett, s ez év végével meg fog jelenni. E járati térképet a m. kir. postajárati hivatal adja ki. Nagy hiányt fog pótolni a postászatnál. — Postáról szólván, feljegyezzük, hogy egyik pesti fiókpostahivatalnál persely állíttatott fel, melybe a postaegylet javára a hivatalnokok és a levelező közönség adományai gyüttetnek. — Az utazó honvédek, úgy tisztek mint közlegénység, valamennyi közlekedési társulat készséges ajánlkozása folytán a rendes hadseregnek nyújtott kedvezményi árakkal utazhatnak az illető okmányok előmutatása mellett. Pesten tegnapelőtt következő volt az utazók forgalma : az államvaspálya felső vonalán érkezett 425, elutazott 435 ; az alsó vonalon érkezett 520, elutazott 440. Az északi vaspályán érkezett 288, elutazott 256. A helybeli szállodákban 25 külföldi mulatott. A csehek Húsz-ünnepélye Prágában egy második bankettet folytattatott, melyen a felköszöntések határozottan politikai jelleget öltöttek. Rieger valamennyi szlávok együvé tartozásáról, kölcsönös támogatásáról szólt, Widman lengyel a cseh-lengyel testvériségről stb. Sok üdvözlő távsürgöny is érkezett, ezek közt Magyarországból Zólyomról és Alsó-Kubinról, az ottani panaszlávoktól. — A magyar államménesek kezelése tudvalevőleg most a magyar kormányt illetvén, ez a számfeletti mének és csikók eladásában uj rendszert követ, mely az államnak sokkal előnyösebb, de mint látszik, nem tetszik egynémely bécsi jóakarónknak, kik közül egyik keservesen panaszolja egy német lapban, hogy e hó 6. és 7. napján Kisbéren az árverésnél a közös hadügyminiszter küldöttje is megjelent katonatiszti lovak vásárlása végett, de nem birt versenyezni a megjelent számos bojárral s más vásárlókkal, kik egy-egy második csikóért 1000 ftot adtak. A hadügyminiszter most kénytelen máshol olcsóbb lovakat keresni. A keletázsiai expeditioról érkezett hivatalos jelentések szerint Petz tengernagy júl 5-én indult egy kis gőzösön Pekingbe, hogy a chinai kormánynyal megkösse a keresőszerződést; ez után meglátogatja Japánt s valószínűleg még oktober vége előtt útnak indul a „Donau“ gőzös Délamerika felé, hogy ott teljesítse küldetését. Vidéki hírek. A marosvásárhelyi jobboldal nem tud megállapodni jelöltjében, hír szerint most ismét Vályi Károly ottani polgárt szándékoznak követjelöltül felléptetni. Egyébiránt az ellenzék hasonló állapotban van s Berzenczey László mellett Borosnyai Pál is pályázik. A horvát bán beiktásának ünnepélye a legszebb idő kedvezése mellett igen nagy fénynyík megr véghez. A bevonulás, melyet a táviró már jelzett, nagyszerű volt. B. Rauch bán délután 4 órakor érkezett Zágráb város határaihoz, hol Bogovics Imre főispán fogadta meleg üdvözlő beszéddel, mely után a menet a városba megindult Elől ment egy szakasz honvédallanul, ezeket követte gr. Voikffy vezérlete alatt a diszbanderium, mire a főurak és országos méltóságok fényes és hosszú kocsisora következett, köztök gr. Festetich, Lónyay, Bedekovics minisztereké is. Közvetlenül a bán kocsija előtt jött Solis püspök királyi biztos pompás négyfogatu kocsiban, mig a bán nyitott négy gyönyörű szürke által vont kocsiban ült, fényes magyar díszöltönyben, mely aranytól és drágakövektől csillogott. A város kapujánál Mihalics polgármester-helyettes üdvözölte, s ezután a sok ezernyi tömeg folytonos „éljen“-et és „zsivnó -ikott érkezett lakásához, mely előtt este 8 órakor 300 fáklyás serenade tisztelgett, mialatt a város kivilágittatott. 9 órakor a bán számos vendége kiséretében körül kocsizott a városban, és a hullámzó sokaság által mindenütt zajos ovatiókkal fogadtatott. Tegnap ment véghez aztán a tulajdonképi ünnepélyes beiktatási szertartás a tartománygyülés által, s a székesegyházban tartott isteni tisztelettel, mely után a bán több száz teritékü diszlakomát adott vendégei számára, mig künn a népünnep folyt, s a tömeg közé ezüst pénzt szóratott. — A „Hon“ szegedi kötélgyáros munkatársa, Bulay Nándor Sze■ geden „Tiszavidéki Újság“ czímű nemzetgazdasági lapot indít meg, miután, úgymond, a „Szegedi Híradó“ jobboldali pártlap lévén, ebben nem lehet a város gazdasági, ipari kereskedelmi érdekeit védeni. Hanem kikötötte magának, hogy ő csak három hóig lesz szerkesztő, azután alakuljon lapvezérlő-bizottság, s ha a lap még netalán tovább is élni találna, gondoskodjék szerkesztőről. A Fiuméből érkezett sürgöny szerint a tegnapi és mai nap szakülésekben telt el, melyeken számos felolvasás történt s ezek között több igen érdekes volt és nagy tetszéssel fogadtatott. Az első nap tartott szakülések közül az államorvosi szak albizottságot küldött ki, mely a dr. Halász Géza által egy alközegészségi ügyet tárgyazó munkára kitűzött 100 arányos pályakérdést formulázza; egy másik osztályban pedig határozatba ment, hogy az osztály indítványt fog a közülés elé terjeszteni az iránt 1-er, hogy az évkönyvek ne a múlt évbeliek osztassanak mindig ki a tagok között, hanem p. o. az idei évkönyv az itt résztvett tagoknak postán utólag megküldessék; 2 az, hogy a helyleírás a beiratáskor azonnal átadassák a tagoknak, hogy így még a gyűlés összejöttéig idejük legyen azon vidék tér és helyi viszonyait tanulmányozni. A régészeti szakosztályban Rómer Flóris elnök felszólita a tagokat Fiume nevezetességeinek az ő vezetése alatti megtekintésére, mi elfogadtatott, s ezután dr. Arányi Lajos bemutatta a sz. István magyar király dicsőítésére állítandó emléképitmény mintázatát és annak minden részleteit tanulságos régészeti magyarázatokkal kisérve, az általa megpendített eszmének felkarolását ajánlja, mi a hallgatóság meleg részvétével találkozott, s elvben teljesen elfogadtatott, a kivitel miképi eldöntése pedig a közp. bizottmányra hagyatott. Ezalatt mintegy 150 természetvizsgáló egy Lloyd gőzösön kirándulást tett Velenezébe, honnan egy napi mulatás után visszatérnek, s szombaton tartatik az ünnepélyes zárülés. Méltó még azt is megemlítenünk, hogy a kikötőváros hazafias szellemű polgárai Vörösmarty Mihály szózatát Cipriani Iván által olasz nyelvre fordittatván, e fordításból „Apello di Michele Vörösmarty“ czím alatt 1200 példányt küldöttek fiumei polgár, Randich Antalhoz, azon megkereséssel , hogy ezen átküldött füzeteket a Fiuméban megjelent magyar orvosok és természetvizsgálók között, mint Pola kikötő város polgárainak emlékét kiosztaná. — Postarablás. Tegnapelőtt éjjel a bihardiószegi postát a nagyváradi lap biztos értesülése szerint kirabolták ; a kocsist útközben megkötözték és a postakocsiból öt pénzes zacskót kiszedtek. — Pozsony körül a tűzvészek forma szerint napi rendrejöttek, mindennap jelentenek többé kevésbbé nagyobb tűzesetet. Tegnap írtak a városban magában előfordult nagy tűzről, ma ismét olvassuk, hogy a szomszéd Blumenauban pusztítottak a lángok, s csak a legnagyobb erőfeszítés akadályozhatta meg, hogy a veszedelem nagy mérveket nem öltött, miután a szomszédos házak mind szalmafedelűek. A tűz gyújtogatásból eredt, minek nyomait világosan megtalálták. Balázsfalván, mint erdélyi lapok jelentik, a sorozás elé állított 407 ifjúból a sorhadhoz 47, a honvédséghez 65 ifjú soroztatott be. Az egész nagy csendességben folyt le, ámbár tervezve volt egynéhány egyén által a bizottmánynak és leginkább a honvédőrnagynak egy macskazene adása, de ezt a maga idejében megtudta gátolni az ottani hatóság. A román atyafiak még mindig nagy ellenszenvvel viseltetnek a „honvéd név iránt, ámbár eléggé megmagyaráztatok nekik, hogy az egyebet nem teszen, mint azt, hogy „operetor declare.“ A hazárdjátékok nagyszerűen virágoznak Győrött. Sajtó utján már több felszólalás történt ellenök, a szülök is panaszkodnak, hogy nem merik gyermekeiket Győrbe vinni az akadémiára, hanem azért a hazárdjátékok csak virágoznak, s a hatóság nyugodtan aluszsza boldog álmait. ^ P ®Z8maszagot lehelő rejtélyes lyukmagyara 2011 kiásatott, de nem felelt meg a hozzákötött nagy várakozásoknak, sőt hir szerint már ismét betöltik, miután semmit sem találtak benne. A Baranya megye közelebbi kisgyűlésén, melyen Perczel Miklós főispán elnökölt, előfordult a többi közt a szt.-lörinczi választókerület néhány választójának a minisztériumhoz intézett abbeli kérelme, hogy a szentlörinczi utóbbi választás után előfordult verekedés megvizsgálására és e perbeni ítélethozásra Baranya megye törvényszékének mellőzésével más bíróságot küldene ki. E kérelem a múlt gyűlések egyikéből a büntetőtörvényszékkel közöltetett jelentéstétel végett, e jelentés most a kisgyűlés elébe terjesztetett. A büntető törvényszék nyilatkozatában mindenekelőtt tiltakozik a kérvény azon ininuatiója ellen, mintha ő bártelát ,ebben is részrehajlással vámoltathatnék, nehogy mégis a kérelmezők azt higyjék) miként ha netalán az ítélet rájuk nézve .a“zzanak Mint ők várták, ez részrehajlásból történt volna, ez esetben a biró küldés