Pesti Napló, 1869. szeptember (20. évfolyam, 200–224. szám)

1869-09-26 / 221. szám

zajlanék a bankszabadság eszméje felé. Kívánjuk, hogy a jövő ez állítás valódi­­ságát igazolja. Ha a kormány őszintén akar, és ha csakugyan nem gátolja őt lépteiben a bé­csi banknak a reichsrathban nyert kivált­sága, akkor a bankszabadság életbelép­tetése semmi nehézségre nem akadhatna. Mindössze csak azt kellene kimondani, hogy a bankok jegyeiket nem érez, hanem miután a valuta helyreállítva nincsen, bank- vagy államjegyekben kötelesek visszaváltani. Időközben kimondta a pesti kereske­delmi kamara is ítéletét piaczunk helyzete fölött. A f. hó 23-diki ülésben Wahr­­m­a­n­n úr igen helyesen jegyezte meg, hogy a tőzsdei krízist meggátolni sem nem lehet, sem nem kell. Ezt hisszük mi is. De eltérünk helyzetünknek a múltban kere­sendő okainak és a jövőben rejlett követ­kezményeinek megítélésében. Wahrmann úr szerint a papírok ára azok valódi értékénél magasabb volt, mely aránytalanság most kiegyenlítődik. De e magyarázat nem meríti ki a tényállást. Mily alapon ítéli meg W. úr a részvé­nyek ezen ,,valódi értékét? Bizonyosan csak azok jövedelme és nem a befizetett összegek szerint. Egy budai takarékpénz­tári részvény például, melyre egy kraj­­czár sincs befizetve, mégis megér 700 ftot, miután évenként 80 ftot jövedelmez, az omnibus részvény pedig, melyre 200, vagy a mátrai bux, melyre 61 forint van befizetve, mégsem ér többet, az első 70, a másik 13 forintnál, miután jövedel­meivel csak ez összegnek felel meg. Ám nézzük át tőzsdénk száz tételnél többet magában foglaló jegyzékét. Vájjon akadunk-e ebben a hosszú sorban csak húsz, csak tíz oly vállalatra, melye­knek válság előtti értéke birtokosaiknak 8°Io-nyi kamatozást nem nyújtott volna ? Vájjon nem követeltünk-e 9, 10, sőt 15°00-nyi jö­vedelmet is vállalatainktól oly időben, mi­kor a bankok kamatlába 3 , 4°L volt, mikor az állampapírok, a vasutak csak 6 °rp-et jövedelmeztek? Midőn 100 frtnyi évi jövedelmet akartam magamnak sze­rezni, a bank ezért 3300 forintnak lefize­tését követelte tőlem; ha vasúti, például alföldi papírokból akartam előteremteni e járadékot, már csak félannyi azaz 1550 forint kellett. Ugyanezen időben tőzs­dénk legjobbnak és legszilár­dabbnak elismert papírjaiból csak 1400 frt árát kellett összevásárolnom, hogy 100 frtnyi jövedelmet szerezzek magam­nak. W. úr, mint a helybeli tőzsde egyik legkiválóbb tagja, el fogja ismerni, hogy ily módon a legeslegelső papírokba he­lyeztem volna el vagyonomat. Ha pedig csak némiképen gyengébb papírokkal megelégedtem, elegendő volt 1000 frtért papírokat vásárolni. Még ekkor is mindig „gondos család­atyának“ nyilvánítana minden törvényszék, és nyugodt lel­kiismerettel kezelhettem volna ily módon még árvavagyont is. A­ki azonban egy kis koc­kázástól nem félt, az még sokkal nagyobb jövedelemre tehetett szert; ve­hetett például magyar biztosítási papíro­kat ; általán kitűnő szolidnak elismert egy értékpapír, mely 40°/o­kot is jövedel­mezett már, melynek jövedelme azonban, a biztosítási üzlet természete folytán in­gadozóbb. Az efféle papírok árfolyama a tőzsdei szédelgés azon perczeiben is, mely­ben az a paroxismus legnagyobb fokára hágott olyan volt , hogy jövedelmük 15°/0-re rúgott, a tőkés tehát csak 600 ftot adott volna ki, 100 ftnyi jövedelem el­nyerése czéljából. h)Ezek a tények. Vájjon ki akarná ezek­kel szemben állítani, hogy papírjaink ára túl magas volt? És ha az árak most mindamellett még­is esnek, ennek okát csakis a fent bőveb­ben támogatott állítás igaz voltában talál­hatjuk, mely szerint t. i. több tőkét kí­vántunk befektetni, állandósítani mint­sem a mennyit megtakarítottunk. Az egyik oldalon látjuk a talán 60 millióra tehető megtakarítást, a másikon az újból teremtett 100 millió értéket. Az egyenlet mathematikai szabályai szerint az egyen­súly csak úgy lesz elérhető, ha vagy az egyik oldal 40 millióval növekszik, vagy ha a másik ugyanannyival apad. Íme úgy látszik, hogy az események az utóbbi módot követik, a tegnapelőtti árfolya­mok szerint a 100 millió már vagy 11, a mai árak szerint már 15 millióval de­valváltatok ; a feladat kissebb fele már meg van oldva ; hátra van még az útnak keserves nagyobb fele. Kívánjuk, hogy az aequatio egyensúlyának helyreállítása to­vábbi processusában a második mód, vagy­is a vagyon gyarapodása érvénye­süljön. Ennyiben térünk el tehát Wahrmann úr véleményétől, arra nézve, hogy a vál­ság honnét ered. Vájjon hova vezet? ez szintén sok­kal komolyabb kérdés, semhogy még né­hány szót nem koc­káztatnánk. Wahrmann úr véleménye szerint, je­lenleg csak tőzsdei válság forog fenn. Az ipar- és kereskedelemben nem mutatkoz­nék válság, nem is kellene attól igen tar­tani , hogy beköszön, de óvatosságból ajánlható ez is , miről alább bővebben. Annyi igaz, hogy a pesti piac­on eddig csak egy nem épen nagy jelentőségű ke­reskedői bukás történt. A helyzet tehát e perezben nem látszik aggasztónak. De attól tartunk, hogy lehetne az a kö­vetkezőben. W. úr eszmemenete szerint a tőzsde beteg de keresk,és ipar friss és egész­séges ; hadd medicináljon tehát a tőzsde, mi pedig figyeljünk arra, hogy az egész­ségesek valami kikerülhető véletlen által meg ne betegedjenek. Ezt elismernék oly feltétel mellett, ha a tőzsdét minden bajaival és betegségei­vel együtt egy nagy, légmentes veszteg­­házba szoríthatnék, aztán messze eltávolí­­tanak magunktól és csak akkor bocsáta­­nók megint vissza, ha az illetékes orvo­sok hitükre bizonyítják a betegség vég­­képeni elmúlását. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. És pedig nem csak azért nem, mivel a berzsanerek jószántuk­ból nem záratnák magukat e nagy kalit­kába. A tőzsde nemcsak vására az érték­papírnak, hanem egyúttal vására a pénz­nek, és míg első minőségben rángatód­­zásai csak a papírbirtokos által éreztetné­nek, addig a második qualitás fontossá teszi a tőzsde működését minden szatócs, minden kis­iparosra nézve, mert mind­nyájunknak kell pénz, kell hitel. Ha a tőzsde betegsége csak a papírvá­­sárra lenne befolyással — még hagyj­án. De e tőzsdei válság a pénzviszo­nyokra is szokott nyomni; látjuk, hogy a papír kalamitás folytán a pénz ára kétszeresen növekedett és ez világosan mutatja, hogy a tőzsdével a krízist az egész iparos és kereskedői osz­tály szükségkép szintén érzi. Londonra az 1826-dik év november havában szakadt börze krízis. Január havában már a munkanélkül maradt mun­kások lázadásai következtek. Három hó­nap elegendő volt tehát arra, hogy a vál­ságot átszármaztassa a tőzsde köréből a kereskedőkre, innét az iparosokra és még ezen osztályon túl is a napszámosokig. Megingott tehát az egész gazdasági rend­szer tetejétől — a tőzsdétől — legszilár­dabb alapjáig, a munkabérig, a napszám­ig. Hála Istennek, nálunk nem kell ily borzasztó eshetőségektől tartani. Főváro­sunk gazdasági deficitjét nem számláljuk milliárdok, hanem csak szerény milliók után. De mutatja e példa, hogy tőzsdei válság izolálva alig képzelhető. Koch­meister úr, mint az albizott­mány előadója, szintén tagadja a krízis Ha ezen óriás összegből mindenekelőtt levon­juk a jegygyel jelölt tételeket, melyek túlnyo­­mólag külföldön fizettettek le, marad 104 millió forint a pesti bank és iparvállalatokra.Ezekre be­fizettethetett legalább 75 millió forint. Mivel azonban más külföldi tőkével létesült vállala­tokban fővárosunk szintén jelentékeny összeggel vett részt, miután továbbá tekintetbe veendők azon befizetések is, melyek régebben fenálló vállalatoknak ezen 20 hóban kiadott újabb ki­­bocsátványaira történtek , és mivel végre tekin­tő­be veszszük piac­unk kiváló részesülését a magyar vasúti kölcsönben és a vidéki vállala­tok alapítása körül: alig hibázunk, ha piaczunk részvénybirtokát kerékszámban 100 millióra becsüljük. Ezen 100 millió jelentékenyebb része vissza fog szivárogni ugyan megint azon nagy mederbe, melyben az apró tőkerészletek lassan­ként összegyűlnek. Erre azonban idő kell s a krízis nem várhat. A fentebbi tabellában a tőkék a váltótör­vényszéki beiktatások alapján foglaltatnak.­­ Azonban látni, hogy ezen összegek igen tévútra vezetők, miután a névleges tőkét tüntetik elő valósággal befizetett összegek helyett. Czélszerű lenne az e tekintetben fennálló kanc­elláriai rendeletet, mely oly időből származik, midőn a fictív tőkéket még nem ismerték, „a kor igé­nyeihez képest“ megváltoztatni, lételét, és a pénzhiányt politikai esemé­nyekre és a bank restrictiójára véli visz­­szavezethetni. Midőn az események még fejlődőben van­nak, néha igen bajos az ok és okozat közti viszonyt beismerni. Az ember figyelme ap­róbb külsőségek által szokott elvonatni, melyeknek jelentéktelensége csak később tűnik ki, midőn a kész tényt egészében és nagyobb távolságból ítélhetjük meg. — Vannak történészek, kik hiszik, hogy a Malplaqueti hős bukása, és Anglia politikájának változása (1712), egy pár keztyünek lenne tulajdonítan­dó, vagy hogy az 1688-diki franczia­­német véres háború oka a trianoni palo­tának egy rosszul épített ablakában lenne keresendő. A régen készülő események végsói­g bizonyos alakban lépnek a világ elé, de azért még­sem szabad e kiléptük alakj­át vagy egyéb mellékkörülményeket az indító ok gyanánt tekinteni. Vagy — hogy XIV. Lajostól a pesti kereskedelmi és iparkamara eszejárására visszajussunk — Napóleon betegségét, vagy a bank res­­trictióját nem szabad egy komoly és már huzamos­ ideig tartó válság indító oka gyanánt odaállítani. Ép oly joggal lehetne okozni az utolsó cseppet a víz kiömlésé­ért, és a mellett ignorálni a már előbb csordultig megtölt poharat. A bank Bécsben már hetek előtt restrin­­gálta a lombard üzletet, de az árak mind­amellett emelkedtek. A Napóleonról ér­kező hírekkel pedig hason fontoságúak érkeztek már előbb is, s a tőzsde alig mozzant. Azóta a nemzeti bank ismét visz­­szahelyezte a pesti fiókot régi dotatiójába, Napóleonról pedig folyvást mondják, hogy egészséges. Akár való ez, akár nem, te­gyük, hogy igen , várjon véget érne-e ez által a mostani helyzet? A kereskedelmi kamara abban állapo­dott meg, hogy 1) a nemzeti bank fiók­inak dotatiója felemeltessék, és hogy 2) bocsásson a kormány 3 milliót mint tar­taléktőkét a helybeli intézetek rendelke­zésére, mely összeg a válság kiterjedésé­nek netaláni esetében ez intézetek által kiosztatnék. Ezen indítvány természetes kifolyása azon praemisiáknak,melyek szerint krízis nem existálna, és a pénzhiány csak vélet­len külsőségek találkozásának eredménye volna. Ha ez igaz, akkor a javaslatba ho­zott módok,kivált az első, — a másodiknak értelme kissé homályos — javíthatják a mostani helyzetet. Kívánjuk, hogy úgy is legyen, és hogy a jövő megc­áfolja aggodalmainkat. De félünk, nagyon félünk, hogy nekünk lesz igazunk. KÖRÖSI JÓZSEF: Helyreigazítás. A „Pénzkrizis és bankkalamitások“ czimű czikk azon (III.) részében, mely lapunk pénteki számában jelent meg, a negyedik hasábban, (15. sor álés­ról) 36 millió helyett 26 millió,és ezt­­ lefelé a 9-ik sorban 55,000,000 helyett 45,000,000 olvasandó. Pest-Bécsi vonta­tó társ. 6000n 200 1200000 Junius frt Ganz gyára 5000 r) 500 2500000 Magy. Lloyd 50000V 200 10000000 Kártyagyár 1000V 200 200000 Újlaki téglagy. 2000 r) 200 400000 Erzséb.-malom 6000 z) 200 1200000 Lm.lesz. bank 15000 z) 200* 3000000 Julius frt Zugligeti t. 1500D 200 300000 Victoria(mész.)2000 A „Századunk“V 200 400000 társulata 250 70200 50000 Aug. frt Magy. jelzők 10000 Éjszakkeleti vasút 7­ 200 2000000 részvényekben Éjszakkeleti vasút * 18885600 elsőbbségekben * 28328400 Nemzetk. t. 100000 200 * 20000000 „Aquincum“ 250 Chemiai és kémé­g.100 250000 nyitó gyár 2000 100 200000 Lábad­. gyár 1500 200 300000 Főv. takarp. 10000 100 1000000 Kőbányai tak. 1250 100 125000 Sept. frt Schlick gyára 2500 200 500000 Varietés szinh. 3000 Állatb. int. 5000 7( 7­ 100 100 300000 500000 S-Tart. vasgy. 2400 7­500 1200000 Papírgyár 50007 200 1000000 összes névérték 326779600 Belföld, Pest, september 25. Selmecz, sept. 24. [Ered. tud.] (A pénz­ügyminiszter Fels­ő-M­agyaror­szág­o­n). Vidékünk, melynek egész fontos­sága bányáiban rejlik, nagy örömmel nézett már hetek óta a pénzügyminiszter látogatása elé, ki megígérte, hogy el fog jönni e vidéken levő bá­nyáink megszemlélésére. Lónyay Menyhért tegnapelőtt, 22-én délután érkezett meg városunkba, miután útközben lel­kesült ovatióknak szolgált tárgyául. Aranyos- Maróthon ugyanis Bars megye tisztikara fogadta őt a másodalispán vezérlete alatt, s a Migazzi­­kastélyban, melyben villásreggelire megálló­, a megye nevében szívélyes szavakkal üdvözlé. — Innen a miniszter a tisztikar kíséretében a sel­­meczi bányauradalom határáig, Újbányáig ment, hol b. Mednyánszky Dénes főkamaragróf által fogadtatott, ki is gr. Migazzi és b. Majthényi Bá­lint társaságában őt Selmeczre kisérte. Útközben megtekinté a miniszter a József­­tárnát, melyben erélyesen foly a munka, s mely, ha teljesen elkészül, nagy hatással lesz az egész bányai uradalom becsének emelkedésére. Sel­mecz határán a polgármester vezetése alatt a város küldöttsége fogadta a minisztert, s midőn a menet a vereskúthoz megérkezett, melynek magaslatáról diszes panorámaként tárul a szem elé az egész vidék, megszólaltak a miniszter üdvözletére készített taraczkok. E taraczkok lövései közt vonult be pénzügy­­miniszterünk a bélabányai kapun, mely három­­szinü zászlókkal és zöld fenyőgalyakkal volt feldíszítve. Az utczákat, melyeken a menet el­haladt, sűrü tömegekben lepte el a lakosság, lelkesült éljenzéssel üdvözölvén vendégét. Selmeczen b. Mednyánszkyhoz szállt a minisz­ter, hol 6 órakor fényes díszebédre gyűltek ösz­­sze a vidék nevezetességei, mely ebéd után, már az est homályában vagy 2000 bányamunkás ál­tal rendezett fáklyásmenet jelent meg a ház előtt. A bányászok zenekara Kölcsey hymnusát kezdi játszani, de a zene hangjait csakhamar elfojta a dörgő éljenzés, mely az ablaknál meg­jelent minisztert fogadta. Tegnap délelőtt a pénzügyminiszter úr általá­nos audientiát tartott, mely alkalommal a bá­­nyagrófság hivatalnokai s a selmeczi akadémia tanárai neki bemutattattak; délután pedig Szél­aknára rándult ki, az ottani bányaműveket meg­tekinteni. Nem tudom, meddig lesz még szerencsénk a miniszter urat magunk közt tisztelhetni, de azon biztos reménynyel nézünk .J­­­övőbe, miszerint t. pénzügyérünk e látogatását vidékünkre nézve B.-Gyarmat, sept. 23. [Ered. tud.] (A n­ó­g­­rádmegyei iskola­ tanács e 1­­0 . ülése.) Megyénk székhelyén tegnap tar­tatott meg Fráter Pál nógrádi tankerületi felügyelő elnöklete alatt az iskola­tanács első ülése, melyet a szép számmal egybegyült tagok és közönség által éljenzéssel fogadott tisztelt felügyelő úr, egy tartalmas beszéddel nyitott meg Az elnöki megnyitó beszédre Bodnár István ügyvéd, a nevelészet és oktatásügy terén, magán előharczosként már­is lelkes buzga­lommal és eredményesen forgott polgártársunk, válaszolt egy köztetszéssel fogadott beszéddel. Ezután a tanács, feladatának legközelebbi teen­dőihez fogván, elhatározd. saját kebeléből 3 jegyző választását, s ezeknek megválaszttattak: Bodnár István, egyhangúlag, M­a­j­e­r Károly és Zelenka Károly sza­vazat-többséggel, közvetlenül erre felolvastatik az 1869-ki máj. 21-ikén kelt közoktatási mi­niszteri rendelet egész terjedelmében , melynek esküt szabó részére nézve határozatba ment, hogy miután ezt a törvény nem rendeli, s mi­után a tanács tagjai a közoktatási törvény vég­rehajtására közreműködni különben is hazafias kötelességérzettel ígérkez­nek, az eskü letételét mint ezúttal szükségtelent, mellőzendőnek vélik . Ugyanazon miniszteri utasítás 9-ik §-a ér­telmében kívánatosnak ismeri a­­tanács, misze­rint a tankerület összes iskolái, az e végre vál­lalkozó tanácstagok közül kiküldendő minisz­teri biztosok által mielőbb meglátogattassanak, hogy igy a tanács a tanodák állapotáról magá­nak biztos tudomást szerezhessen, a nép a tör­vénynyel megismerkedtessék, s addig is mig az iskolák rendeztetnének, a szülők és tanítók kö­telességeik teljesítésére serkentessenek, a tanítás pedig kellőleg ellenőrizve legyen.Végül szőnyeg­re került L­an­g Francziska aszszony azon folyamodványa,mely szerint fenálló magánleány­­növeldését“közös felsőbb elem leánynövelő magán intézetté“ átalakíttatni s annak nyilvánosságát eli­­smertetni kéri, s mely folyamodvány a közok­tatási m. k. minisztériumhoz ajánlólag felterjesz­tetni határoztatik, annyival inkább, mert ezen derék intézet B.-Gyarmatra és vidékére nézve eddig is lényeges hiányt pótolt; s mert a tulaj­donos nő a nevelés előmozdítása körül magá­nak oly kiváló érdemeket szerzett, melyek iránta minden körben általános bizalmat és ragasz­kodást eredményeztek. . . ■ csak jó eredmény követendő, mert a selmeczi grófság bányái, melyeknek jövedelme az utolsó két év alatt már úgyis nagyban megszaporod­tak, most, miután a miniszter úrnak személyesen van alkalma azokat tanulmányozni, gondosko­dásának bizonyára kiváló tárgyát képezendik. (P. J.) Pomáz, (Pestmegye), szept. 24. [Ered. tud.] (Választási mozgalmak; pest­megyei Deákpárti ér­tekezlet; Pest megye törvényellenes eljárása.) A t. olvasóközönség bizonyára emlékezni fog, hogy az országgyűlés gr. Ráday László volt baloldali képviselő választását érvénytelennek nyilvánítá, mivel az összeirás a pestmegyei körrendelet alapján az 1848-iki V. tezikk rendeletével ellen­kezőleg hajtatott végre, mely választás megsem­misítése után a Sz.-Endrei kerület képviselő nélkül maradt. A Deák-párt jelöltje az első választásnál Harkányi Frigyes miniszeri tanácsos úr volt, ki daczára a roppant lelkesedésnek, mely­­lyel körútjában mindenfelé fogadtatott, a hibás összeírás, a baloldali izgatás s a megyei tisztvi­selőknek a szavazás színhelyén gyakorolt nagy pressiója folytán csekély különbséggel kisebbség­ben maradt ugyan, de a mellett, hogy az erköl­csi győzelem akkor is az övé volt, jelleme, ha­­zafisága, nemkülönben pártjának higgadt, becsü­letes eljárása annyira megnyerte az ellentábor­ból is többek tetszését, hogy kétségtelenné vált, miszerint e kerület jövő választáskor nem fog habozni őt bizalmával megtisztelni. E tudat és azon hazafias kötelesség érzete, mely szerint min­denki tartozik hazája javát lehetőleg előmozdí­tani, indította gr. Teleki Sándort arra, hogy pomázi kastélyába egy Deák párti értekezletet hívjon egybe. A meghivottak mintegy nyolcz­­vanan voltak, köztük Harkányi osztálytanácsos úr, kinek ismét volt alkalma tapasztalni, hogy mennyire ragaszkodnak a Deák-párt elveihez , tisztelik őt a választók. Elnöklő gróf ur kifejté a gyülekezet előtt ez összejövetel czélját, mely nem más, mint a Deák­párt szervezése, mely ha szükségesnek látja, je­löltet léptessen fel. A nemes gróf beszéde lelke­süléssel fogadtatván, többen éles bonczkés alá vették a megye önkényes eljárását. Fölhozatott hogy midőn az országgyűlés a törvény rendele­tével ellenkezőleg történt összeírás miatt semmi­síti meg az első választást és új összeírást rendel a jövő választás alapjául, a pest megyei központi bizottmány az országgyűlés világos, félreérthet­­len rendeletével szemben a régi összeírás javít­gatását határozza el. Minthogy pedig az össeíró bizottság a központi bizottmány e határozata ér­telmében járt el, miért is a beleválasztott néhány Deák-párti tag ünnepélyesen leköszönt, kétség­telen, hogy a leendő választás újólag törvényte­len alapon fog megtörténni. Ily körülmények között értekezletünk meg­akarván kimérni választó­polgárainkat hasztalan fáradság és zaklatástól a következőket mondá ki határozatilag :­ 1. a pestmegyei közp. bizottmány ugyanazon törvénytelen utón járt el most is, int az első választásnali összeirás; 2. a Deák-párt ennek folytán a választás ellen tiltakozik s abban részt nem vesz; 3. az ily törvénytelen módon dan történendő választás ellen a törvényhozástól orvoslást kér. S ezzel a gyülekezet, Harkányit éltetve, el­oszlott. Mi pedig köszönetét szavazva a nemes gróf­nak az ügy érdekében kifejtett páratlan buz­­galmáért, bizton reméljük, hogy végre mégis ezen kerületben nagy töbséget képező Deák­párt győzni, és azon elvek vívmányainak ör­vendeni fog, melyek hazánk jólétét előmoz­dítva egyúttal békés fejlődésünknek garantiáját nyújtják. Deés, (B. Szolnok megye) szept. 22. [Ered. tud.] (Felirat az igazságügy minisz­terhez és üdvözlöirata bán instal­­látiója alkalmából.) Utolsó tudósításom kiegészítéséül küldöm önnek Belső-Szolnokme­gye feliratát az igazs ../m­iniszterh­öz é­­­vözlö iratát a báni beig­atási ünnepély alkalmá­ra. Az elsőbb így szól: „Nagyméltóságú igaz­ságügyi miniszter úr! Teljesen át vagyunk hatva azon történelmi igazság érzetétől, hogy gyökeres átalakulásban levő nemzetek, midőn a múltnak megszokott, méltán kegyelt intézményeitől a kor parancsoló igényei miatt való megválás ne­héz és kétkedő harczát viják: habozva és kebe­lükből a legjobbak is egyedül a parancsoló szükségesség ellenállhatlan erejétől vontatva teszik meg az elhatározó lépést. Ez a nemzetek életében előforduló jelenetnek volt az ország tanúja, midőn Nagyméltóságod a g­yakran birói hatalom gyakorlása iránti és ezzel kapcsolatos törvényjavaslataival a törvényh­o­zás elől fellépett. Az ezek felett kifejlett keserű elvharcz élenk kinyomata volt a hagyományos emlékek gyöke­rükben megengedjük tiszteletre méltó, de átala­kulásunk, alkotmányunk s társadalmi­, mint ke­­­reskedelmi viszonyainkal többé össze nem egyez­hető kegyeletének. Nagyméltóságod részéről pedig az előtörő, lankadatlan, épen oly hazafias bölcseség mint ragyogó ékesszólással keresztül vitt harcz élénk kinyomata volt a franczia bölcs ez értelemben írt szavainak : „építeni szép, de lerontani fenséges.“ A miért is fogadja nagyméltóságú miniszter úr e megye közönségének ünnepélyes bizalmi nyilatkozatát azon tudattal, hogy a végzet bizo­nyára igazságos leend megérnünk engedni, hogy az oly tiszta, átható, egyedül az ország jobblétét szem elől tartó kezdeményezés, midőn az a múl­taktól elvált, egyedül a múltak intézményétől vált el, de az alapot, melyre a múlt azokat egy­kor építette , a gyors s részrehajlatlan igazság­szolgáltatást megmentette. A második okmány a horvát nemzetet szólítja meg s igy hangzik: „Szeretett testvérek ! Idő, s körülményektől akadályozva szives felhivástoknak, hogy szemé­lyesen vegyünk részt az öröm ünnepben , a mely közvetlenül a ti, közvetve Szent István koronája összes nemzetének alkotmányos diada­la, eleget nem tehetünk, s két évtizeden át elvá­lasztott jobbjainkat a t1. századokon keresztül dicsőségben fénylett bráni méltóságtok­­. Rauch Levin ő amagnak általánosan tisztelt személyé­vel való betöltésénél ismét össze nem forraszt­hattuk, a legforróbb érzetektől áthatva küld­jük mindazonáltal ez üdvözlő sorainkat hozzátok és kívánjuk. Hogy az annyi nemes szívtől epedve óhajtott, s elvégre teljesített vágy: Magyar- Horvát - Szlavón- Dalmát országok közötti évszázados kapcsokat újból, és erősebbül összeforrottaknak látni, csak is ösztönül szolgálhat nekünk, s nek­e­tek arra, hogy a koronás király és az ország törvényeihez híven közös érdekeink s állami létünk biztosítása tekintetéből is, a múltak em­lékeinek czélszerűsége, és dicsőségétől körülö­­ve­zve, karöltve, és együttesen működni tekint­sük legfőbb feladatunknak. A melyek nyilvánítása mellett midőn meg­kérnénk titeket mi is, kik az erdélyi részeken lakva, negyed fél Század óta először vagyunk szerencsések örömes, vagy bár közvetlenül a sz. korona birodalmának együttes öröme, vagy bújától kölcsönözni, hogy a szeretve tisztelt bán B. Rauch Levin ö­nmagnak szívélyes, és önzés­­telen szerencse kivánatainkat átadni szívesked­jetek; testvéri szeretettel vagyunk Déesen stb.“ Különfélék. Pest, sept. 25. Személyi hírek. — ŐFelsége tegnap este Gödöllőről, minden hivatalos bucsutisztel­­­gés mellőzésével, Bécsbe utazott. — A k­i­r­á­l­y­­né újabb rendelkezések szerint jövő hó 5-ke körül fog Gödöllőre érkezni a királyi gyerme­kekkel együtt.D­e­á­k Ferencz tegnap a legjobb egészségben Puszta-Sz.Lászlóról Pestre vissza­érkezett. — Wittgenstein Frigyes herczeg Oroszországból, továbbá gr. Lütti­­c b­e­r L. Berlinből Pestre érkeztek. — D­r­y­saul angol ezredes és M­o­n­s­o­n James An­gliából fővárosunkban mulatnak, valamint I­s­­m­a­i­l bey és E­m­i­r bég török császári tisztek Konstantinápolyból. — S­c­a­r­p­a Pál lovag Fiumeből és Bostett Manó igazságügyi ta­nácsos Württembergből Pestre érkeztek. — Katalin orosz nagyherczegnő Innsbruckban mulat. — We­tt­e­r Antal tábornok néhány he­ti mulatás végett kedden Pozsonyba érkezett s ott tisztelői által melegen üdvözöltetett. Fővárosi hírek. — A magyar p­os­­tai számtiszte­ljik­ szerint egy minisz­teri rendelet által köteleztetnek az állam­számvi­­teltanból vizsgát letenni. A Hadkötelesek számára fontos azon tudósítás, hogy a­kik gépgyártásban vagy más technikai szakban jártasak, a tengerészeti gyárműhelyekben róhatják le hadkötelezettsé­güket, és pedig egy évi oktatás után a további két év alatt jó fizetés mellett dolgozhatnak, a gyár tiszti rangfokozata szerint előlépnek s az elért ranggal lépnek a tartalékba.­­ Több városligeti birtokos, mint megbízható forrásból értesülünk, nem tűr­hetvén tovább azon kellemetlenséget és anyagi kárt is, melyet nekik a városligeti úgynevezett csömöri és Hermina-utak járatlansága okozott, s látván azt, hogy a város közönynyel nézi ba­jaikat, a nélkül, hogy azoknak megszüntetésére lépést is tenne — elhatározták, hogy tehetségek szerint aláírnak bizonyos összegeket ezen utak kikövetkeztetésére és azt a városi képviselő tes­tületnek felajánlják, — kérve, hogy a még szükséglendő összeget a városi pénztárból pótolná, — s ezzel a nevezett utakat Mac Adám rendszere szerint kiköveztetné. Az aláírt ösz­­szeg közel 6003 ftra rúg. Miután ez egy­szersmind a városligetet látogató összes fővárosi közönséget is érdekli, méltán ajánlható a bölcs városatyák figyelmébe. d­.Az, Ubr­y-ügy­ről némi részle­­teket írnak a rendfőnök kihallgatására vonat-S Af laki rendfőnök, Autonóm államtitkár közvetítésével, a törvényszék előtt hallgattatott ki ; a törvényszék elnökbe természe­tesen pap, s ehhez Antonelli rendkívüli udvarias és dagályos levelet irt, végül mér xi­ is«­i. kü­ldvén­y,ki. A rendfS azt Krakkóban mutatk­a­tta,, rém ~ hoz" Folytatása a mellékleten.

Next