Pesti Napló, 1869. szeptember (20. évfolyam, 200–224. szám)

1869-09-17 / 213. szám

213 szám Szerkesztési iroda: Pardnczink­ tere 7. útim. I. «meist. B­Ui» «ellem­i részét illető minden fcSnPavény a szerkesztőséghez intézendő. •Iczumtetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Fa­rendiek tere 7. Síim föld,«i«st. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetrsínyek) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Péntek, sept. 17.1869. 20. évi folyam. Hirdetmények dija: 7 hasából petittor egyszeri Mr­­detásnél 7 nj kr. Bélyege ktvön Ső ejkr. Nyilt-tér : 5 hasáb«»­ petit-sor 26 nj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, helybeni házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévr...................... 11 frt. Negyed évre ... 6 Két hóra. .... . Egy hóra .... 1 , 60 kr. , 10 kr. , 86 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ki julius—deczemberi folyamára. Előfizetési feltételek : Pesten húshoz hordva, vidékre postán küldve A julius—deczemberi fél évre ... .11 frt. A julius septemberi negyedévre ... • 5 frt 50 kr. Egy hónapra....................... • 1 frt 35 kr Az „Athenaeu­m“, Irodalmi fia nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos és kiadó­­ szer bekövetkezett az önámítás után a kiábrándulás, gyakran súlyos áldozatok árán. A spanyol nemzet biztosítván ön­elhatározási jogát, eddig semmi olyast nem tett, mely államisága határain túl feküdt volna; sok álmot rontott ezzel le, de sok kiábrándulásnak vette is elejét. Miként az egyeseknek nem csak ön­maguk iránt vannak kötelességei, hanem felebarátaik iránt is, úgy a nemzetek nem csak önmaguk előtt felelősek, hanem nem­zettársaik előtt is. Spanyolország önmaga iránti kötelességét teljesíté, midőn revin­­di­álván magának önelhatározási jogát, az alkotmányos nemzetek sorába lépett. Nemzettársai iránt teljesíti kötelességét, midőn az alkotmányos szabadság meg­tartásán és megvédésén fáradozik, és így Spanyolország is szellemi istápja lesz az­­ európai szabadságnak és alkotmá­nyosságnak. Ezen gondolatok vezéreltek bennünket, midőn a septemberi győzelmes forrada­lom évfordulóján a szabad Spanyolor­szágról megemlékeztünk. Pest, sept. 16 1869. (L) Mire e sorok az olvasó elé kerül­nek, a spanyol forradalom évfordulója reánk virradt. A spanyol királyné még egy évvel ez­előtt a spanyolok királynéja volt, és gond­talanul töltötte idejét San­ Sebastianiban Marteri kegyenczével és P. C­­­a­r­e­t, gyóntatójával. Itt érte annak híre , hogy a pártok, az unionisták, progressisták és democraták vezérei szövetkeztek, és hogy Topete tengernagy sept. 17-én Cadixben ir kitűzte a felkelés, a zsarnokság elleni fel­kelés zászlóját. És annyira gyűlöletes volt a királyné kormánya, annyira megutálta egész Spa­nyolország a zsarnokság tetteit, hogy a felkelés zászlójának kitűzésével egész Spa­nyolország találkozott azon gondolatban, melynek Topete kifejezést adott. A felkelés zászlója alig volt kitűzve, és a forradalom győzelme csakhamar bizto­­sítva volt; biztosítva volt, a­mennyiben a bourbonok ellen irányult. „Egy tengerész, így szólott Topete első proclamatiójában, intézi szavát hozzátok, hogy egy fontos eseményről értesítsen titeket, arról t. i., hogy a hajóhad feltá­madt azon boldogtalan kormány ellen, mely ezen ország sorsát intézte. Ne várja­tok tőlem ékes frázisokat, hanem legyetek komoly igazságokra elkészülve. Boldog­talan hazánk hosszú évek során a legiszo­nyatosabb dictaturának volt alávetve, ál­lam-alaptörvényeinket megszegték, pol­gárjogainkat sértegették, a népkép­viselet csak látszólagos; megszakadtak azon kö­telékek, melyek a nemzetet és a trónt összefűzték, és melyek a valódi alkotmá­nyos monarchiát alkotják.* És azután felsorolta a tengernagy, hogy mire törek­szik a nemzet. „Akarjuk — igy folytatá proclamatióját — hogy az alkotmány­ozó cortesgyülés, hivatásához képest, az alkot­mányos monarchia áldásában részesítse az országot, hogy a kormány teljesen ismerje el a polgárjogokat, stb. A felkelés a vihar gyorsaságával ter­jedt, a királyné hívei kis seregének alig maradt idő arra, hogy fegyvert foghas­son, ezt is elvette Serrano az alkoreai híd mellett. September 30-án, tehát alig két héttel a felkelés kezdete után, egész Spa­nyolországban viszhangzott a madridi forradalmi junta által kiadott jelszó: „Abajo los Borbonos* ! A királyné egy proclamatió által akarta elérni azt, a­mit fegyveres erővel nem volt képes elérni. P­a­u városából egy felszó­lítást intéz népéhez, melyben legszentebb érzeteinek felzaklatásával engedelmesség­re hívja fel a törvényes dynastia iránt.­­ A madridi junta tudta, mily hatást fog a gyűlölt királyné szava előidézni, azért nem gátolta a proclamatió terjesztését, sőt a maga hivatalos lapjában is közzé­tette, és csak a következő megjegyzéssel toldotta meg: „Izabella intézi ezen mani­­festumot a spanyolokhoz. A junta nem akar ítélni felette. A nemzet ítélt a ki­rályné tettei felett, a nemzet ítélni fog sza­­vai felett is.* És a nemzet ítélt. A győzelmes forradalom szervezkedni kezdett, tette ezt azon felemelő tudatban, hogy az Egyesült­ Államok kormá­nya elismerte az új kormányt. „Azon kormány, így szólott a hatalmas respu­­blica képviselője oct. 9-én, az elismerés be­jelentésekor, mely isteni jogra támaszko­dott, megszűnt, hogy helyet adjon oly ‘ kormánynak, mely istenibb jogon alap­­­­szik : a nemzeti souverainitáson. Spanyol­­ország a világ nemzetei között az első volt, mely az Egyesült­ Államokat a sza­bad és souverain államok között üdvözöl­te és elismerte. Ma az Egyesült­ Államok sietnek ezt viszonozni, midőn a spanyol nemzetet, nagylelkű politikájáért üd­­vözlik.“ A szervezkedés jól roszul halad; az adó- és a zárda-ügy égető megoldása ideiglenesen sikerül; a jezsuiták az or­szágból kiutasíttatnak, a tartományi szer­vezkedés létesül, végre a cortesgyűlés is megnyittatik február közepén. A nehézsé­gek tornyosulnak, a pártok egyesülése megszűnik, a republicanusok, a clerica­­lisok és a karlisták nem rettennek vissza semmitől sem, hogy a forradalmi kor­mányt működésében megakadályozzák. Ezen vajúdások között létesül az új charta, mely az alkotmányosság min­den biztosítékát magában foglalja. A re­publicanusok szellemi vereséget szenved­nek a monarchikus államforma elfogadá­sával, a karlisták merényletét a fegyver torolja meg. Serrano, a kormányzó és kormánya elmondhatják a forradalom év­fordulója alkalmából, hogy a septemberi forradalom elveit nem tagadták meg. De ne csak ezen történeti reminiscen­­tiák felsorolása által fejezzük ki a szabad spanyol nemzet iránti rokonszenvünket, hanem engedjünk a reflexiónak is egy kis tért. Kétségen kívül igaz, hogy az, a­mit Spanyolország az utolsó évben a világnak bemutatott, csak ismétlése volt korábbi hős­tetteinek, mert e század folytán a spanyol nép gyakran élvezte e győzelmes forradalom örömeit. Igaz az is, hogy ko­rábbi chartái között vannak olyak, me­lyek az ez évben annyi heves küzdelem után megállapítottnál szabadelvűbbek; az 1811-ks spanyol alkotmány— hogy egy példát említsünk —­a liberalizmus legszél­sőbb követeléseinek is eleget tesz. Nem tagadható az sem, hogy a nemzet egy jelentékeny kisebbsége ellenséges állást foglal a dolgok mai rendje ellenében. Itt vannak első­sorban a republicánusok, kik sértve érzik magukat a monarchikus ál­lamforma elfogadása által, itt a karlisták és az ultramontánok, kiket az új alkot­mány szabadelvűsége bánt. Egy nagy előnye van azonban az utóbbi év vívmányainak, és ezen előny oly jelentékeny, hogy a fekete pontokra fátyol­ van. Ezen előnye abban áll, hogy a mara­­dandóság és állandóság feltételeivel di­csekedhetik az új alakulás. A nemzet ön­elhatározása azon kutforrás, mely fejlő­désének, haladásának és nagyságának leg­biztosabb garantiája. Ezen kutforrást meg­őrizvén, megőrzi a nemzet jövőjét. A spanyol nemzet megőrizte ezen kutfor­rást, megőrizte számos compromissumok árán. Ha az inquisitio classicus földjén a vallás és lelkiismereti szabadság minden követelményét nem is emeli törvénynyé legújabb alkotmánya, úgy a nemzet ha­talmában fog állani, a felvilágosodottság, a népnevelés megfogamzása és a fana­­tismus enyhülése után, a teljes vallássza­badságot, minden következményével, pro­­clamálni és megvalósítani. Az államok alakulása és hatalmi állása mindenkor szellemi és anyagi fejlődésük­től függ; ha nem az utóbbihoz van mérve az állam alkata, úgy a válság el nem ke­rülhető és a visszahatás bizonyos. A­hányszor igyekezett, a franczia forrada­lom óta, valamely állam alkotmányában magasabb állást foglalni, mint a minő időnkénti fejlődésének megfelelt, annyi­ A gyámok kérdéséhez. Pest, sept. 16. A­ki törvénykezésünk ügymenetét kö­zelebbről ismeri, az tudni fogja, hogy kü­lönösen az öröklés körüli eljárás azon tér, melyen a reformra a legégetőbb szükség volt. Az 1868-ik évi LIV. törvényczikk ál­tal e bajon segítve lett ugyan, azonban némi kívánni valók most is fennáll­anak. Legyen szabad ezekből néhányat előso­­rolni. A fent idézett törvényezikk hatályba lépte előtt, az ország legtöbb megyéi­ben, így különösen Pest megyében, min­den oly hagyatéki tárgyalásoknál, a­me­lyeknél apai, vagy anyai örökség felosz­tása volt kérdés alatt, és kiskorúak voltak érdekelve, az árvákat, habár egyik szülő, mint természetes és törvényes gyám élet­ben volt is, rendszeresen a községi köz­gyám , vagy úgynevezett árvák atyja képviselte. Eltérésnek e tekintetben, csak akkor volt helye, ha az érdekeltek, vagy azok legközelebbi rokonai által külön gyám kirendelése kérelmeztetett; ha vég­­rendeleti gyám létezett; vagy ha a ha­gyatéki vagyon nagyobb voltánál fogv­a, magán gyámságnak szüksége állott elő. Ezen eljárásnak czélszerűsége főleg oly esetekben tűnt fel, a midőn az életben maradt szülőnek érdeke, gyermekein­k érdekeivel összeütközésben volt; ily ese­tek pedig igen gyakoriak voltak, kivált akkor, a midőn a hátramaradt házastárs újabb házasságra lépett. Az új törvénykezési rendtartás, oly esetekben, a midőn a kiskorú árvák tör­vényszerűen, vagyis természetes gyám­jaik által képviselve nincsenek, minden egyes esetben külön gyám kinevezését rendeli. Ezen, az osztrák polgári perrendtartás hatálya alatt gyakorlatban volt eljárás, már azon időben nehézkesnek bizonyult be, s gyakran magát a tárgyalást is szer­felett hátráltatta, részint azért, mert a községekben nem mindenkor lehetett al­kalmas, és a szükséges kellékekkel bíró gyámot javaslatba hozni;­­­ részint pedig azért, mert a magán gyámok szá­ma, ezen eljárás által annyira felszaporo­dott, hogy azokat, a gyámhatóság a leg­jobb akarat mellett sem ellenőrizhette úgy, a­mint ezt, a kiskorú árvák érdekei igényelték volna. Ezen törvény rendelte gyámi rendszer­nek hátrányát, nálunk, a törvény oltal­mát leginkább igénylő földmivelői osz­tály fogja legjobban érezni,­­ mert a gyámok különösen a­­községekben, több­nyire a nép osztályához tartozván, hiány­zik náluk a kellő képesség, s így nem akarva, és öntudatlanul is, gyámoltjaik­­nak gyakran kárt okoznak. A közgyámi képviselet ellenben czél­­szerűbb volt már azon oknál fogva is, mert a közgyám, az árvák képviseletére hivatalánál fogva, és eskü alatt kötelezve lévén , a tárgyalás már ezen körülmény által könyitve, és egyszerűsítve is volt, — de főleg azért, mert a közgyám, az egész község lakossága által választat­ván, kellő gond, és figyelem fordíttatott arra, hogy a megválasztott, a gyámnál megkívántató kellékeknek, értelmi, er­kölcsi, és vagyoni tekintetben tökéletesen megfeleljen. Az ekkér megválasztott köz­gyámnál meg volt tehát a szükséges biz­tosíték is, — de hivatalával járó minden­napi tapasztalásánál fogva, megvolt a képesség is, arra nézve, hogy az árvák érdekeit, minden tekintetben czélszerűen képviselje; — s végre könnyítve volt el­lenőriztetése is a gyámhatóság részéről. A decretált külön gyámi intézménynek van még ezen kívül más árny­oldala is, a­mely különösen a földmivelői, és sze­gényebb osztályú árvák anyagi érdekei­re káros befolyással lesz, s ez az, hogy a magán gyám kétségkívül díjazásra is fog, és­pedig jogosan számot tartani, holott a közgyámot ebbeli fáradozásaiért, a cumulativ kezelt ,készpénzbeli árva va­gyon után befolyt hatodik kamatból, csakis azon összeg illette, mely az árva­ügyi összes költségek és kiadások levo­nása után fenmaradt. Czélszerűbb, és az árvák érdekeinek megfelelőbb lett volna tehát, a közgyámi intézményt továbbra is fentartani, s kü­lön gyám kinevezését csak a kérelmezett, vagy nagyobb hagyatéki vagyon által igényelt esetekben elrendelni. A­mi a hagyatéki vagyonnak szolgabí­­rák általi leltároztatását illeti, ezen intéz­kedés kétségkívül helyesnek fog bebizo­nyulni, mert ez­által eleje fog vétetni azon visszaéléseknek, melyek a leltározá­soknál , a kiskorú örökösök kárára és hátrányára igen gyakran előfordultak. Kívánatos lett volna azonban, oly ese­tekben, a­midőn a kiskorú árvák törvé­nyesen képviselve nincsenek, a községi elöljáróságot oda utasítani, hogy a halál­eset felvételével egyidejűleg, és­pedig a legközelebbi rokonoknak meghallgatásá­val, gyámot is hozzon javaslatba; mert így a kiskorúakra oly fontos leltározásnál ezek már a gyám által lennének képvi­selve, s így érdekeik megóvására a szük­séges intézkedés meg­volna, holott az 568. és 575-dik szakaszok szerint, a kis­korúaknak gyám általi képviseltetése, csak a leltározás után történik meg. Fel­merül azonban itt azon kérdés, ha váljon a sok oldalról igénybe vett, s minden se­gédszemélyzet nélkül lévő szolgabirák, képesek lesznek-e a leltározást, s annak alapján az osztályokat oly gyorsan esz­közölni, s mint ezt az árvák érdekei kí­vánják? A felelet itt csak tagadó lehet, mert a szolgabirák idejük nagyobb része, a közigazgatási ügyek által lévén igénybe véve, a legmegfeszíttetőbb szorgalom, és a legjobb akarat mellett sem képesek kö­telességüknek e részben eleget ten­ni. Sőt ha a pedaneus bíróságok, és így a járásbíróságok is szervezve lesznek, kér­dés, ha várjon elég phisikai idejük lesz-e a járásbíróknak a leltározások teljesítésére, és az osztályegyességek eszközlésére ak­kor, a­midőn a polgári törvénykezési rend­tartás 93-ik szakasza értelmében a som­más eljárás köre szer felett nagyobbittatott, s e mellett a bírói szemlék, becsük, végre­hajtások és árverések is, mind a járásbí­­rák hatásköréhez fognak tartozni. E bajon legjobban volna segítve az ál­tal, ha a minden műveltebb államok pél­dájára, honunkban is a közjegyzői intéz­mény behozatnék, s illetőleg visszaállít­­tatnék.*) Nem szándékom e helyütt az intézmény czélszerűségéről szólanom, s csak is azt jegyzem meg, hogy az esetben, ha a közjegyzőség visszaállíttatnék, a ha­gyatékok körüli eljárást, mint a haláleset felvételét, a hagyatéki vagyonnak leltáro­zását, a végrendeletek kihirdetését, önkén­tes árverések elintézését, és az osztályos egyességek eszközlését egészen a közjegy­zőkre mint a járásbíróságok mellett mű­ködő biztosokra lehetne bízni. Ez­által el lehetne érni azt, hogy a hagyatéki tárgya­lások gyorsan befejeztetnének, s az örökö­sök nem volnának kénytelenek, mint jelenleg, két sőt három évig is várakozás­sal lenni, míg osztályrészükhöz, valahára hozzá juthatnak. KARLOVSZKY­­GUSZTÁV: Magára a beke­blezés tányéré nincs észrevé­tel, de van az eljárás módjára nézve. Az adóhivatalnak sokszor nem is indokolt ké­relmére — sokaknak birtokára — olyan adó­hátralékok kebeleztetnek be, melyek azokat nem érdeklik. Sok birtokra, adóhátralék czime alatt szerfe­letti nagy összegek kebeleztetnek be, a­midőn nem az évenkénti valódi tartozás, hanem a már több évekről összegyűlt főadóösszeg, minden évben ismételve kebeleztetik be, s ez­által előáll az az eset, hogy a­ki 50 frt adóval tartozik, az olyan ellen 400 frt van bekebelezve. Világosság okáért leírom az eljárást. Az adóhivatal meghagyja a községi jegyző­nek,­­ mikép az adókötelesek adóhátralékát mutassa ki. A jegyző beküldi egy kimutatásba azt — mi­szerint Péter Pál összes adóhátraléka 50 fo­rint. Az adóhivatal ezen kimutatásra kéri a betáb­­lázást. A következő évben — ismét be kívánja az adóhivatal a kimutatást, — ekkor a jegyző újra beterjeszti — miszerint Péter Pál adóhát­raléka volt 50 frt, de szaporodott 10 frttal,tehát az összes 60 frt. Az adóhivatal kérelmezi a 60 frt telekköny­­vilegi biztosítását, tehát már Péter Pál ellen 50 frt és 60 frt adóhátralék van bekebelezve, és ez így megyen évről évre, míg­nem a 400 frtot is meghaladja. Az adóhivatal ezen eljárása, az illetőknek sok kellemetlenséget okoz, mert ha kifizette minden tartozását, az adóhivatalhoz a kitörlés eszközlése végett folyamodni kell, egyszersmind bemutatni egy községi bizonyítványt arról, hogy minden adóját törlesztette. Ugy­e, vagy az adóhivatal, vagy a telekkönyvi hatóság a kifizetésről kiál­lított községi bizonyítványt nem találja kielégí­tőnek — a kérelmezőt elutasítja — és csak sok fáradalmak után érheti el czélját. Ezen eljárás megszüntetve lenne azáltal, ha az adóhivatal azon nyilván könyvet, me­lyet minden évben az általa eszközlött adóhátra­­léki bekebelezésekről vezet,igénybe venné,jelesen a községjegyző adóhátraléki kimutatásának min­den tétel­számát a maga könyvében, az előbbeni évről megtekintené, mindjárt meglátná, hogy az illető adózónak ez, vagy amaz évi adóhátraléka be lévén kebelezve, ismét a bekebelezés végett a jegyző azon kimutatását beküldeni nem szük­séges. Ha a telekkönyvi hatóság, minden olyan ki­mutatást, a­mely nem évről-évre mutatja ki az adótartozást, visszautasítana. Ha a telekkönyvi hatóság látná azt, hogy például 1866-ik évre valakinek 60 ft adóhátrá­­láka már birtokivén be van iktatva és mégis azon évre azon összeg beiktatása kéretik, a be­kebelezési kérelmet visszautasitaná. Baráth Miklós: Az adóhátralékok telekkönyvi bekebe­lezéséről. Ha a közadók befizetése elmulasztatik, — akkor az adóhivatal, hogy az adótartozások öszvegét az állam részére biztosítsa, — a be nem hajtott adóhátralékoknak telekkönyvi bekebele­zését eszközli. *) A­mint értesülve vagyunk, a törvényjavaslat, mely t. czikkíró úr ezen óhajának eleget teend, már készen is van az igazságügymi­­niszterium kebelében. A s­z­e­r­k. Belföld. Pest, September 15. Pest, sept. 16. (A határőrvidéki erdők kérdéséhez.) A Bécsben ülé­sező vegyes bizottság a határőrvidéki erdők el­adása kérdésében, mint a „Wehr-Zeitung“ hallja, egyértelműleg elismerte annak szükségességét, hogy nemcsak 30,000, hanem 120,000 hold ha­tárőrvidéki erdő vágassák ki a­­ legközelebbi 30 év alatt. A bizottság horvát és magyar tagjai azonban ezen vállalat keresztülvitelét a magyar és horvát országgyűlés beleegyezésétől akarják függővé tenni. „Oly követelés—jegyzi meg a „Wehr-Zig“ — mely a határőrvidék kérdésé­nek mostani állása mellett alig lesz teljesíthető.“ Mi ellenben azt hiszszük, hogy ép e kérdés mos­tani állása mellett okvetlen figyelembe veendő követelés; sőt azt hiszszük, hogy az erdővágatás ily mérvben túlhaladja a közönséges administra­­tió körét, s a vegyes commissió szükségesnek találhatja; de elrendelni valószínűleg az ország­gyűlés fogja, ha t. i. szintén szükségesnek ta­lálja, mert a határőrvidék és erdőségei kérdésé­nek „állása“ jelenleg ez. Zágráb, sept. 14. (Országgyűlési tu­dósítás.) Elnök : Yakanovics 11 óra után megnyitván az ülést, a múlt ülés jegyző­könyve hitelesíttetik. 11 órakor a bán Zl­a­ta­­r­o­v­i­c­s, Zavics és Pogledics osztályta­nácsosok kíséretében lelkes „éljenek“ közt a terembe lépve előadja,hogy ez alkalommal már, mint alkotmányos bán jelenik meg a nemzet képviselői előtt, s egyszersmind a kormány osz­tálytanácsosait is bemutatja. A jegyzőkönyv hitelesítése után a költségvetés a ház elé terjesz­tetik. Zsivkovics indítványozza, hogy vá­lasztassák egy 20 tagból álló bizottmány, mely­nek czélja lesz a költségvetést megvizsgálni, s a ház elé terjeszteni. Rövid vita után Zlata­­r­o­v­i­c­s ellenindítványa ellen Zivkovicsé fogad­­tatik el, Stojanovics módosítványával, mely sze­rint a bizottmány tanácskozásaiban más képvi.

Next