Pesti Napló, 1869. szeptember (20. évfolyam, 200–224. szám)
1869-09-17 / 213. szám
213 szám Szerkesztési iroda: Pardnczink tere 7. útim. I. «meist. BUi» «ellemi részét illető minden fcSnPavény a szerkesztőséghez intézendő. •Iczumtetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Farendiek tere 7. Síim föld,«i«st. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetrsínyek) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Péntek, sept. 17.1869. 20. évi folyam. Hirdetmények dija: 7 hasából petittor egyszeri Mrdetásnél 7 nj kr. Bélyege ktvön Ső ejkr. Nyilt-tér : 5 hasáb«» petit-sor 26 nj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, helybeni házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévr...................... 11 frt. Negyed évre ... 6 Két hóra. .... . Egy hóra .... 1 , 60 kr. , 10 kr. , 86 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ki julius—deczemberi folyamára. Előfizetési feltételek : Pesten húshoz hordva, vidékre postán küldve A julius—deczemberi fél évre ... .11 frt. A julius septemberi negyedévre ... • 5 frt 50 kr. Egy hónapra....................... • 1 frt 35 kr Az „Athenaeum“, Irodalmi fia nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos és kiadó szer bekövetkezett az önámítás után a kiábrándulás, gyakran súlyos áldozatok árán. A spanyol nemzet biztosítván önelhatározási jogát, eddig semmi olyast nem tett, mely államisága határain túl feküdt volna; sok álmot rontott ezzel le, de sok kiábrándulásnak vette is elejét. Miként az egyeseknek nem csak önmaguk iránt vannak kötelességei, hanem felebarátaik iránt is, úgy a nemzetek nem csak önmaguk előtt felelősek, hanem nemzettársaik előtt is. Spanyolország önmaga iránti kötelességét teljesíté, midőn revindiálván magának önelhatározási jogát, az alkotmányos nemzetek sorába lépett. Nemzettársai iránt teljesíti kötelességét, midőn az alkotmányos szabadság megtartásán és megvédésén fáradozik, és így Spanyolország is szellemi istápja lesz az európai szabadságnak és alkotmányosságnak. Ezen gondolatok vezéreltek bennünket, midőn a septemberi győzelmes forradalom évfordulóján a szabad Spanyolországról megemlékeztünk. Pest, sept. 16 1869. (L) Mire e sorok az olvasó elé kerülnek, a spanyol forradalom évfordulója reánk virradt. A spanyol királyné még egy évvel ezelőtt a spanyolok királynéja volt, és gondtalanul töltötte idejét San Sebastianiban Marteri kegyenczével és P. Caret, gyóntatójával. Itt érte annak híre , hogy a pártok, az unionisták, progressisták és democraták vezérei szövetkeztek, és hogy Topete tengernagy sept. 17-én Cadixben ir kitűzte a felkelés, a zsarnokság elleni felkelés zászlóját. És annyira gyűlöletes volt a királyné kormánya, annyira megutálta egész Spanyolország a zsarnokság tetteit, hogy a felkelés zászlójának kitűzésével egész Spanyolország találkozott azon gondolatban, melynek Topete kifejezést adott. A felkelés zászlója alig volt kitűzve, és a forradalom győzelme csakhamar biztosítva volt; biztosítva volt, amennyiben a bourbonok ellen irányult. „Egy tengerész, így szólott Topete első proclamatiójában, intézi szavát hozzátok, hogy egy fontos eseményről értesítsen titeket, arról t. i., hogy a hajóhad feltámadt azon boldogtalan kormány ellen, mely ezen ország sorsát intézte. Ne várjatok tőlem ékes frázisokat, hanem legyetek komoly igazságokra elkészülve. Boldogtalan hazánk hosszú évek során a legiszonyatosabb dictaturának volt alávetve, állam-alaptörvényeinket megszegték, polgárjogainkat sértegették, a népképviselet csak látszólagos; megszakadtak azon kötelékek, melyek a nemzetet és a trónt összefűzték, és melyek a valódi alkotmányos monarchiát alkotják.* És azután felsorolta a tengernagy, hogy mire törekszik a nemzet. „Akarjuk — igy folytatá proclamatióját — hogy az alkotmányozó cortesgyülés, hivatásához képest, az alkotmányos monarchia áldásában részesítse az országot, hogy a kormány teljesen ismerje el a polgárjogokat, stb. A felkelés a vihar gyorsaságával terjedt, a királyné hívei kis seregének alig maradt idő arra, hogy fegyvert foghasson, ezt is elvette Serrano az alkoreai híd mellett. September 30-án, tehát alig két héttel a felkelés kezdete után, egész Spanyolországban viszhangzott a madridi forradalmi junta által kiadott jelszó: „Abajo los Borbonos* ! A királyné egy proclamatió által akarta elérni azt, amit fegyveres erővel nem volt képes elérni. Pau városából egy felszólítást intéz népéhez, melyben legszentebb érzeteinek felzaklatásával engedelmességre hívja fel a törvényes dynastia iránt. A madridi junta tudta, mily hatást fog a gyűlölt királyné szava előidézni, azért nem gátolta a proclamatió terjesztését, sőt a maga hivatalos lapjában is közzétette, és csak a következő megjegyzéssel toldotta meg: „Izabella intézi ezen manifestumot a spanyolokhoz. A junta nem akar ítélni felette. A nemzet ítélt a királyné tettei felett, a nemzet ítélni fog szavai felett is.* És a nemzet ítélt. A győzelmes forradalom szervezkedni kezdett, tette ezt azon felemelő tudatban, hogy az Egyesült Államok kormánya elismerte az új kormányt. „Azon kormány, így szólott a hatalmas respublica képviselője oct. 9-én, az elismerés bejelentésekor, mely isteni jogra támaszkodott, megszűnt, hogy helyet adjon oly ‘ kormánynak, mely istenibb jogon alapszik : a nemzeti souverainitáson. Spanyolország a világ nemzetei között az első volt, mely az Egyesült Államokat a szabad és souverain államok között üdvözölte és elismerte. Ma az Egyesült Államok sietnek ezt viszonozni, midőn a spanyol nemzetet, nagylelkű politikájáért üdvözlik.“ A szervezkedés jól roszul halad; az adó- és a zárda-ügy égető megoldása ideiglenesen sikerül; a jezsuiták az országból kiutasíttatnak, a tartományi szervezkedés létesül, végre a cortesgyűlés is megnyittatik február közepén. A nehézségek tornyosulnak, a pártok egyesülése megszűnik, a republicanusok, a clericalisok és a karlisták nem rettennek vissza semmitől sem, hogy a forradalmi kormányt működésében megakadályozzák. Ezen vajúdások között létesül az új charta, mely az alkotmányosság minden biztosítékát magában foglalja. A republicanusok szellemi vereséget szenvednek a monarchikus államforma elfogadásával, a karlisták merényletét a fegyver torolja meg. Serrano, a kormányzó és kormánya elmondhatják a forradalom évfordulója alkalmából, hogy a septemberi forradalom elveit nem tagadták meg. De ne csak ezen történeti reminiscentiák felsorolása által fejezzük ki a szabad spanyol nemzet iránti rokonszenvünket, hanem engedjünk a reflexiónak is egy kis tért. Kétségen kívül igaz, hogy az, amit Spanyolország az utolsó évben a világnak bemutatott, csak ismétlése volt korábbi hőstetteinek, mert e század folytán a spanyol nép gyakran élvezte e győzelmes forradalom örömeit. Igaz az is, hogy korábbi chartái között vannak olyak, melyek az ez évben annyi heves küzdelem után megállapítottnál szabadelvűbbek; az 1811-ks spanyol alkotmány— hogy egy példát említsünk —a liberalizmus legszélsőbb követeléseinek is eleget tesz. Nem tagadható az sem, hogy a nemzet egy jelentékeny kisebbsége ellenséges állást foglal a dolgok mai rendje ellenében. Itt vannak elsősorban a republicánusok, kik sértve érzik magukat a monarchikus államforma elfogadása által, itt a karlisták és az ultramontánok, kiket az új alkotmány szabadelvűsége bánt. Egy nagy előnye van azonban az utóbbi év vívmányainak, és ezen előny oly jelentékeny, hogy a fekete pontokra fátyol van. Ezen előnye abban áll, hogy a maradandóság és állandóság feltételeivel dicsekedhetik az új alakulás. A nemzet önelhatározása azon kutforrás, mely fejlődésének, haladásának és nagyságának legbiztosabb garantiája. Ezen kutforrást megőrizvén, megőrzi a nemzet jövőjét. A spanyol nemzet megőrizte ezen kutforrást, megőrizte számos compromissumok árán. Ha az inquisitio classicus földjén a vallás és lelkiismereti szabadság minden követelményét nem is emeli törvénynyé legújabb alkotmánya, úgy a nemzet hatalmában fog állani, a felvilágosodottság, a népnevelés megfogamzása és a fanatismus enyhülése után, a teljes vallásszabadságot, minden következményével, proclamálni és megvalósítani. Az államok alakulása és hatalmi állása mindenkor szellemi és anyagi fejlődésüktől függ; ha nem az utóbbihoz van mérve az állam alkata, úgy a válság el nem kerülhető és a visszahatás bizonyos. Ahányszor igyekezett, a franczia forradalom óta, valamely állam alkotmányában magasabb állást foglalni, mint a minő időnkénti fejlődésének megfelelt, annyi A gyámok kérdéséhez. Pest, sept. 16. Aki törvénykezésünk ügymenetét közelebbről ismeri, az tudni fogja, hogy különösen az öröklés körüli eljárás azon tér, melyen a reformra a legégetőbb szükség volt. Az 1868-ik évi LIV. törvényczikk által e bajon segítve lett ugyan, azonban némi kívánni valók most is fennállanak. Legyen szabad ezekből néhányat elősorolni. A fent idézett törvényezikk hatályba lépte előtt, az ország legtöbb megyéiben, így különösen Pest megyében, minden oly hagyatéki tárgyalásoknál, amelyeknél apai, vagy anyai örökség felosztása volt kérdés alatt, és kiskorúak voltak érdekelve, az árvákat, habár egyik szülő, mint természetes és törvényes gyám életben volt is, rendszeresen a községi közgyám , vagy úgynevezett árvák atyja képviselte. Eltérésnek e tekintetben, csak akkor volt helye, ha az érdekeltek, vagy azok legközelebbi rokonai által külön gyám kirendelése kérelmeztetett; ha végrendeleti gyám létezett; vagy ha a hagyatéki vagyon nagyobb voltánál fogva, magán gyámságnak szüksége állott elő. Ezen eljárásnak czélszerűsége főleg oly esetekben tűnt fel, a midőn az életben maradt szülőnek érdeke, gyermekeink érdekeivel összeütközésben volt; ily esetek pedig igen gyakoriak voltak, kivált akkor, a midőn a hátramaradt házastárs újabb házasságra lépett. Az új törvénykezési rendtartás, oly esetekben, a midőn a kiskorú árvák törvényszerűen, vagyis természetes gyámjaik által képviselve nincsenek, minden egyes esetben külön gyám kinevezését rendeli. Ezen, az osztrák polgári perrendtartás hatálya alatt gyakorlatban volt eljárás, már azon időben nehézkesnek bizonyult be, s gyakran magát a tárgyalást is szerfelett hátráltatta, részint azért, mert a községekben nem mindenkor lehetett alkalmas, és a szükséges kellékekkel bíró gyámot javaslatba hozni; részint pedig azért, mert a magán gyámok száma, ezen eljárás által annyira felszaporodott, hogy azokat, a gyámhatóság a legjobb akarat mellett sem ellenőrizhette úgy, amint ezt, a kiskorú árvák érdekei igényelték volna. Ezen törvény rendelte gyámi rendszernek hátrányát, nálunk, a törvény oltalmát leginkább igénylő földmivelői osztály fogja legjobban érezni, mert a gyámok különösen aközségekben, többnyire a nép osztályához tartozván, hiányzik náluk a kellő képesség, s így nem akarva, és öntudatlanul is, gyámoltjaiknak gyakran kárt okoznak. A közgyámi képviselet ellenben czélszerűbb volt már azon oknál fogva is, mert a közgyám, az árvák képviseletére hivatalánál fogva, és eskü alatt kötelezve lévén , a tárgyalás már ezen körülmény által könyitve, és egyszerűsítve is volt, — de főleg azért, mert a közgyám, az egész község lakossága által választatván, kellő gond, és figyelem fordíttatott arra, hogy a megválasztott, a gyámnál megkívántató kellékeknek, értelmi, erkölcsi, és vagyoni tekintetben tökéletesen megfeleljen. Az ekkér megválasztott közgyámnál meg volt tehát a szükséges biztosíték is, — de hivatalával járó mindennapi tapasztalásánál fogva, megvolt a képesség is, arra nézve, hogy az árvák érdekeit, minden tekintetben czélszerűen képviselje; — s végre könnyítve volt ellenőriztetése is a gyámhatóság részéről. A decretált külön gyámi intézménynek van még ezen kívül más árnyoldala is, amely különösen a földmivelői, és szegényebb osztályú árvák anyagi érdekeire káros befolyással lesz, s ez az, hogy a magán gyám kétségkívül díjazásra is fog, éspedig jogosan számot tartani, holott a közgyámot ebbeli fáradozásaiért, a cumulativ kezelt ,készpénzbeli árva vagyon után befolyt hatodik kamatból, csakis azon összeg illette, mely az árvaügyi összes költségek és kiadások levonása után fenmaradt. Czélszerűbb, és az árvák érdekeinek megfelelőbb lett volna tehát, a közgyámi intézményt továbbra is fentartani, s külön gyám kinevezését csak a kérelmezett, vagy nagyobb hagyatéki vagyon által igényelt esetekben elrendelni. Ami a hagyatéki vagyonnak szolgabírák általi leltároztatását illeti, ezen intézkedés kétségkívül helyesnek fog bebizonyulni, mert ezáltal eleje fog vétetni azon visszaéléseknek, melyek a leltározásoknál , a kiskorú örökösök kárára és hátrányára igen gyakran előfordultak. Kívánatos lett volna azonban, oly esetekben, amidőn a kiskorú árvák törvényesen képviselve nincsenek, a községi elöljáróságot oda utasítani, hogy a haláleset felvételével egyidejűleg, éspedig a legközelebbi rokonoknak meghallgatásával, gyámot is hozzon javaslatba; mert így a kiskorúakra oly fontos leltározásnál ezek már a gyám által lennének képviselve, s így érdekeik megóvására a szükséges intézkedés megvolna, holott az 568. és 575-dik szakaszok szerint, a kiskorúaknak gyám általi képviseltetése, csak a leltározás után történik meg. Felmerül azonban itt azon kérdés, ha váljon a sok oldalról igénybe vett, s minden segédszemélyzet nélkül lévő szolgabirák, képesek lesznek-e a leltározást, s annak alapján az osztályokat oly gyorsan eszközölni, s mint ezt az árvák érdekei kívánják? A felelet itt csak tagadó lehet, mert a szolgabirák idejük nagyobb része, a közigazgatási ügyek által lévén igénybe véve, a legmegfeszíttetőbb szorgalom, és a legjobb akarat mellett sem képesek kötelességüknek e részben eleget tenni. Sőt ha a pedaneus bíróságok, és így a járásbíróságok is szervezve lesznek, kérdés, ha várjon elég phisikai idejük lesz-e a járásbíróknak a leltározások teljesítésére, és az osztályegyességek eszközlésére akkor, amidőn a polgári törvénykezési rendtartás 93-ik szakasza értelmében a sommás eljárás köre szer felett nagyobbittatott, s e mellett a bírói szemlék, becsük, végrehajtások és árverések is, mind a járásbírák hatásköréhez fognak tartozni. E bajon legjobban volna segítve az által, ha a minden műveltebb államok példájára, honunkban is a közjegyzői intézmény behozatnék, s illetőleg visszaállíttatnék.*) Nem szándékom e helyütt az intézmény czélszerűségéről szólanom, s csak is azt jegyzem meg, hogy az esetben, ha a közjegyzőség visszaállíttatnék, a hagyatékok körüli eljárást, mint a haláleset felvételét, a hagyatéki vagyonnak leltározását, a végrendeletek kihirdetését, önkéntes árverések elintézését, és az osztályos egyességek eszközlését egészen a közjegyzőkre mint a járásbíróságok mellett működő biztosokra lehetne bízni. Ezáltal el lehetne érni azt, hogy a hagyatéki tárgyalások gyorsan befejeztetnének, s az örökösök nem volnának kénytelenek, mint jelenleg, két sőt három évig is várakozással lenni, míg osztályrészükhöz, valahára hozzá juthatnak. KARLOVSZKYGUSZTÁV: Magára a bekeblezés tányéré nincs észrevétel, de van az eljárás módjára nézve. Az adóhivatalnak sokszor nem is indokolt kérelmére — sokaknak birtokára — olyan adóhátralékok kebeleztetnek be, melyek azokat nem érdeklik. Sok birtokra, adóhátralék czime alatt szerfeletti nagy összegek kebeleztetnek be, amidőn nem az évenkénti valódi tartozás, hanem a már több évekről összegyűlt főadóösszeg, minden évben ismételve kebeleztetik be, s ezáltal előáll az az eset, hogy aki 50 frt adóval tartozik, az olyan ellen 400 frt van bekebelezve. Világosság okáért leírom az eljárást. Az adóhivatal meghagyja a községi jegyzőnek, mikép az adókötelesek adóhátralékát mutassa ki. A jegyző beküldi egy kimutatásba azt — miszerint Péter Pál összes adóhátraléka 50 forint. Az adóhivatal ezen kimutatásra kéri a betáblázást. A következő évben — ismét be kívánja az adóhivatal a kimutatást, — ekkor a jegyző újra beterjeszti — miszerint Péter Pál adóhátraléka volt 50 frt, de szaporodott 10 frttal,tehát az összes 60 frt. Az adóhivatal kérelmezi a 60 frt telekkönyvilegi biztosítását, tehát már Péter Pál ellen 50 frt és 60 frt adóhátralék van bekebelezve, és ez így megyen évről évre, mígnem a 400 frtot is meghaladja. Az adóhivatal ezen eljárása, az illetőknek sok kellemetlenséget okoz, mert ha kifizette minden tartozását, az adóhivatalhoz a kitörlés eszközlése végett folyamodni kell, egyszersmind bemutatni egy községi bizonyítványt arról, hogy minden adóját törlesztette. Ugye, vagy az adóhivatal, vagy a telekkönyvi hatóság a kifizetésről kiállított községi bizonyítványt nem találja kielégítőnek — a kérelmezőt elutasítja — és csak sok fáradalmak után érheti el czélját. Ezen eljárás megszüntetve lenne azáltal, ha az adóhivatal azon nyilván könyvet, melyet minden évben az általa eszközlött adóhátraléki bekebelezésekről vezet,igénybe venné,jelesen a községjegyző adóhátraléki kimutatásának minden tételszámát a maga könyvében, az előbbeni évről megtekintené, mindjárt meglátná, hogy az illető adózónak ez, vagy amaz évi adóhátraléka be lévén kebelezve, ismét a bekebelezés végett a jegyző azon kimutatását beküldeni nem szükséges. Ha a telekkönyvi hatóság, minden olyan kimutatást, amely nem évről-évre mutatja ki az adótartozást, visszautasítana. Ha a telekkönyvi hatóság látná azt, hogy például 1866-ik évre valakinek 60 ft adóhátráláka már birtokivén be van iktatva és mégis azon évre azon összeg beiktatása kéretik, a bekebelezési kérelmet visszautasitaná. Baráth Miklós: Az adóhátralékok telekkönyvi bekebelezéséről. Ha a közadók befizetése elmulasztatik, — akkor az adóhivatal, hogy az adótartozások öszvegét az állam részére biztosítsa, — a be nem hajtott adóhátralékoknak telekkönyvi bekebelezését eszközli. *) Amint értesülve vagyunk, a törvényjavaslat, mely t. czikkíró úr ezen óhajának eleget teend, már készen is van az igazságügyminiszterium kebelében. A szerk. Belföld. Pest, September 15. Pest, sept. 16. (A határőrvidéki erdők kérdéséhez.) A Bécsben ülésező vegyes bizottság a határőrvidéki erdők eladása kérdésében, mint a „Wehr-Zeitung“ hallja, egyértelműleg elismerte annak szükségességét, hogy nemcsak 30,000, hanem 120,000 hold határőrvidéki erdő vágassák ki a legközelebbi 30 év alatt. A bizottság horvát és magyar tagjai azonban ezen vállalat keresztülvitelét a magyar és horvát országgyűlés beleegyezésétől akarják függővé tenni. „Oly követelés—jegyzi meg a „Wehr-Zig“ — mely a határőrvidék kérdésének mostani állása mellett alig lesz teljesíthető.“ Mi ellenben azt hiszszük, hogy ép e kérdés mostani állása mellett okvetlen figyelembe veendő követelés; sőt azt hiszszük, hogy az erdővágatás ily mérvben túlhaladja a közönséges administratió körét, s a vegyes commissió szükségesnek találhatja; de elrendelni valószínűleg az országgyűlés fogja, ha t. i. szintén szükségesnek találja, mert a határőrvidék és erdőségei kérdésének „állása“ jelenleg ez. Zágráb, sept. 14. (Országgyűlési tudósítás.) Elnök : Yakanovics 11 óra után megnyitván az ülést, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. 11 órakor a bán Zlatarovics, Zavics és Pogledics osztálytanácsosok kíséretében lelkes „éljenek“ közt a terembe lépve előadja,hogy ez alkalommal már, mint alkotmányos bán jelenik meg a nemzet képviselői előtt, s egyszersmind a kormány osztálytanácsosait is bemutatja. A jegyzőkönyv hitelesítése után a költségvetés a ház elé terjesztetik. Zsivkovics indítványozza, hogy választassák egy 20 tagból álló bizottmány, melynek czélja lesz a költségvetést megvizsgálni, s a ház elé terjeszteni. Rövid vita után Zlatarovics ellenindítványa ellen Zivkovicsé fogadtatik el, Stojanovics módosítványával, mely szerint a bizottmány tanácskozásaiban más képvi.