Pesti Napló, 1869. szeptember (20. évfolyam, 200–224. szám)

1869-09-21 / 216. szám

216 szám Szerkesztési iroda : r«.'uuc»sok toré 7. atim. I. emelet. 6 **eilemi részét illeti, mieden te».M«»ény a sierkeertőséghet (ptécendli. •fc»seatodl«n levelek csak ismert k*eektet fogadtatnak el. - y^... ),n ngiiiiIliin■fiamB Itiadd-k­iTatal: Ferencirnek toré 7. szám földjeiot. A lap anyagi részét illető közle­­mények (előfizetési pénz , kiadás korfili panaszok, h­irdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézend­ik. Kedd, sept. 21.1869. 20. évi folyam. Hirdetmények dija: ’ hasábos petitaer egyszeri hir­detésnél 1 uj kr Bélyegdíj krBton 30 szkr. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: r*ry helyijén, házhoz hordva; Égész évre . . . ** frt. Félévre....................11 fr. Negyed évre Két hóra. , Egy hóra : 6 3 1 , 60 kr. 70 kr. 86 kr. Nyílt-tér : 6 hasábé* pozit­eor *5 új kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ki junius—deczemberi folyamára. Elátlantési feltételek :: Pesten h A s h o * hordva, vidékre pest* n küldve A július—deczemberi fél évre . . . . 11 frt. — A julius septemberi negyedévre . . . . 5 frt 50 kr. Egy hón­apra.....................................................1 frt 85 kr A % „A­thenana ra“, Irodain.,i - 8 nyomdai rénirég­ytársulat, n»s«-t tu­jdolíts és kiadó Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. in­íti—ar 11iimstíí sessuarm­a» Pest, sept 20. 1869 Damus veniam, petimusque vicissim. Ha némely nem-ellenzéki collegünk úgy ismerné az ellenzéket, mint­ mi, egy kellemetlen leczkét, került volna el, melyről különben utólag constatálnunk kell, hogy megérdemlették. Említett, kollegáink t. i. kik azért haj­landók néhol elkalandozni deákpárti irányukról, nehogy elfogadni kényszerül­jenek a kormánypárti czimezést, a felmerült „miniszterválsági“ hírek alkal­mával ismét égettek egy kis tömjént a „függetlenségnek“, bámulatos merészség­gel orra alá füstölvén néhány minisz­ternek. Az ember csak várta, meny­nyire lesz consternálva az ellenzék, s mily töredelmes peccaint, fog mondani, azért, hogy ezeket a merész támadókat kor­mánypártiaknak tudta gúnyolni. És mi történt? Az ellenzéki sajtó sietett felfogni a mal­mára hajtott vizet, de a „jó nap“ ra nem jött „fogadj Isten“, hanem jött egy sereg gorombaság. Az első az volt, hogy derék collegáin­­kat a patkányokhoz hasonlították, me­lyektől „nem lehet várni, hogy ragaszko­dással viseltessenek a sülyedő hajó iránt“ ; a második pedig így szól : „Hallgatunk (sic!) azon morális dégeútról, mely az emberben támad, ha látja, hogy a kiváló politikai személyiségek fejére­ ugyanazok a kezek dobálnak ma sarat, melyek tegnap még­­ babérral igyekeztek azokat kö­rül­von­ni. A leczke érzékeny, a tanulság világos. Evvel az ellenzékkel sem vitatkozni, sem transigálni, de még­­ kaczérkodni sem lehet. Az ő szemében a párthűség egyenlő a mammeluksággal, a független egyéni vélemény egy a köpenyforgatással, így ismerjük mi az ellenzéket, s azért bátran az illetők megfontolására bízhatjuk azt a kérdést, várjon ily párttal szemben mást parancsol-e az ügy, tanácsol-e az óvatosság, mint azon szigorú sorakozást,­ melyet mi observálunk, s melyről oly szánakozó phanistismussal beszélnek a „független“ czégek ? De beszédünk tárgya ezúttal nem a deák-párti lapok készsége, melylyel a baloldali gyárakba szállították az anya­got, hanem a mohóság, melylyel ez utób­biak az anyagot feldolgozzák. Személyi kérdéseket vitatnak önök a baloldalon : jó, tehát beszéljünk szemé­lyekről. Elfogadjuk az önök álláspontját. Az egész minisztérium, a­mint a törvényho­zók többségéből parl­ament i­ice összeal­kotva van, összesen és egyenként : képte­len, erőtlen, értéktelen s eszünk ágában sincs védelmünk alá venni. Az országnak évtizedeken át megérlelt közvéleménye, mely e férfiakat felkarolta, s ifjúságukban az ébredő nemzet reményeit, férfikorukban a megpróbált nép bizalmát látta bennök, szégyent és kudarc­ot vallott. De engedjék meg, hogy e jelenből, me­lyet oly sötét színben festenek le előttünk, az önök által ígért szebb jövő országába törhessen pillantásunk; engedjék, hogy azon tehetség és erély nélküli férfiak mel­lett,a­kik ez országot a dicsőség és hatalom legfőbb polczáról a megaláztatás és kime­rülés örvényébe döntötték, lássu­k és szem­léljük azon herosokat, kik majdan akkor, midőn e nemzet türelme mostani vezérei iránt végkép kifogyott, kezökbe veendik a zászlót, hogy helyreállítsák a s­t­a­t­u­s quo an­te teljes dicsőségét. A szabadság kölcsönös: önök lerántják a mi emberein­ket, mi fölmagasztaljuk az önökéit : hanc veniam damus petimusque vicissim. A capite foetet, piscis: Andrássy Gyula gróf silány egy miniszterelnök. Horn úr megengedi ugyan, hogy vannak képességei és erényei, melyek mint hazafit és államférfiul, kitüntetik : de mit ér mind­ez, ha semmi sem éretik el általa ? Három nyomorult „félsiker“ : a honvédség részbeni helyreállítása, a határőr­vidék részbeni visszacsatolása, (minő lovagiasság Horn úrtól, ezt is sikernek mondani, holott köztudomásúlag „csak haj­szálnyira van az árulástól!“) és a ma­gyar ezredek részbeni visszajöve­­tele : ez az, mit Andrássy gróf híres figyerkedésének mindössze köszönhetünk. Valóban ideje, hogy e férfiú, ki eddig is csak szerencsés külsejével bírta elta­karni belső értéktelenségét, h­eyet adjon azon kapacitásnak,kit az ellenpárt e polctra kijelölt. Mindenesetre e párt legkitűnőbb embere lesz az, a diplomatának született Ghiczy Kálmán. Vele új szellem fog be­vonulni a budai Sándorpalotába. A habozás, a transactio, a félénk tapogatózás helyébe azon határozottság, merészség és tettgaz­dagság fog lépni, melyről Ghyczy, e gyors elhatározású ember, oly­annyira ismere­tes. Ő, ki a polgárok lelkes rokonszenvét, valamint a felsőbb körök tántoríthatlan bizalmát magában egyesíti, közmondásos nyíltságával és democraticus erélyével meg fogja c­áfolni azon jezsuita tant, mely­nek sok áldiplomata társával együtt An­drássy is köszönhető eddigi fennmaradá­sát, azon tant, mintha az államférfi első kellékét a körülményekkel való ügyes megalkuvás képezné. Ghyczy alatt fog kezdődni a tettek politikája, általa fog megérni az „egész“ eredmények bő és teljes aratása . Ő ki fogja vívni mind­azt, mit Andrássy kivívni elmulasztott: ő fogja helyreállítani a bizalmat és benső vonzalmat fejedelem és nép közt, mely nélkül a kiegyezés műve irott malaszt ma­rad ; ő fogja megnyitni az ország kapuit a számüzötteknek; ő le fogja küzdeni ügyességgel és félelemgerjesztéssel fejlő­désünk titkos elleneit is, melyekkel An­drássy sehogy sem tudott megbirkózni; ő fog elismerést, szerezni a magyar biro­dalomnak a külföld udvarain; ő fogja meg­oldani a czimkérdést ; ő fogja megszerezni a magyar miniszterelnöknek azon befo­lyást a monarchia külpolitikájába, mely­től Andrássy gróf oly nagyon messze van, végre ő fogja megkezdeni és kivinni a leg­nehezebbet : a kiegyezést Hor­­vátorszá­ggal. „B. Wenckheimban sem a kellő erély, sem a szellemi képesség nincs meg ; a naponként ismétlődő Macsvánszky ese­tek már maguk is elég bizonyítékot szol­gáltatnak erre. Hiszen a vagyon és sze­mélybátorság a legelső s a legkevesebb, a­mit a polgár az államtól joggal megkö­vetelhet és az a legelső sincs meg Ma­gyarországon.“ Mily igaz­ Nyáry Pál, jöjjön el a te belügyérséged országa. Wenckheimban nincs erély, a­mint a Macsvánszky-esetek bizonyítják. Ő benne vétkes elnézés és szeretet van azon megyei gazdálkodás iránt, melynek talaján burjánoznak a rabló­ esetek. Ideje, hogy helyébe oly em­ber lépjen, ki nyakára hágjon a megyei omnipotentiának, s rendet csináljon — a coordináltság tanával. Kell valahára oly belügyminiszter, ki ne a vármegyeház ablakából nézze a világot, s e miniszter lehet-e más, mint a Nyári? S Gór övé helyére, ki természetesen semmivel sem jobb minisztertársainál, ma­gun­k nem merjük kitűzni a jövő­ candida­­tusát ? Számosan vannak az ellenzék sorá­ban, kiket mind nemzetgazdászati alapos tanulmányaik, mind a bel- és külföldi piac­okon garmadára gyűjtött tapasztalá­saik a kereskedelmi tárc­ára mintegy praedestináltak. E nagy hangzású nevek közül melyiket hangoztassuk , hogy a többi hasonló értékű jelöltet meg ne sért­sük? Azt hiszszük, itt mégis előnyt érdemel azon férfiú, ki a theoreticus tudománynyal a gyakorlati tapasztalást egyesíti: Gorové természetes vetélytársa, a szerény józsef­városi „iparos,“ Jókai Mór. Kísérletei a társul­atok alkotásában annál meglepőbbek, minél töretlenebb volt az út, melyen hala­dott. Azon férfiú, kinek nálunk először sikerült ad­­iákra fektetni a napisajtót és a pártbeli meggyőződést, bizonyára meg fogja mutatni a világnak, hogy Gorové nem a legjobb kereskedelmi miniszter, ki a magyarokból kikerül. Es­te, L o n y a y — quousque tandem abutere patientia nostra ? „A budget, majd­nem nyolcz­szorosát teszi annak, a­mit Magyarországnak a március előtti időkben kellett fizetnie; a legnyomasztóbb és leg­­népszerűtlenebb adók és egyedáruságok (dohány, só, lottó stb.) melyeket a Haynau- Bach kormány honosított meg, folytonos katonai executio stb , ez főbb vonásaiban azon gazdaság képe, melyet Lónyaynak köszönhetünk.“ És ilyen állapotban sinylünk mi akkor, mikor Horn Ede úr már többé nem Pá­­risban mulat, hanem vissza van adva ke­sergő hazájának. Mit? és e tudós tovább is heverjen, mint könyvei, ország láttára a kirakatban ? Ne­m, közel van az ő kora, az országos pénzügy virágzásának kora. Horn fog beleülni a miniszteri székbe és a budget meg fog ifjedni s vissza fogja nyerni martius előtti karcsúságát, ő fel fog találni oly adókat, melyek nép­szerűek és nem nyomasztók, hanem kön­nyebbség okozók lesznek a fizetőkre nézve, a katonai exec­itió legfeljebb arra fog kelleni, hogy a polgárok agyon ne nyomják egymást az adóhivatalokban. Hisz ha egyébért nem, azért fognak adózni, mert a miniszter népszerű leend. Mert ő nem fog ujjat húzni a temesváriak­kal, s inkább oda fogja engedni a hazai fát „martius el­ötti“ áron a honi pri­­vátspeculatiónak, semhogy az ország pénztárát holmi Biaehoktól nyert milliók­kal szennyezze be. Ő kölcsöneivel nem fogja magára zúdítani párisi tollakat, ha­nem tudni fogja, minő argumentumokkal kell szolgálni a párisi nagy nemzetgazdá­­szoknak, hogy a magyar érdekek ellen ne írjanak. Igen Horn úr népszerű lesz és vigyázzon Lónyai, mert ő már útban van, a baloldali pápaiak már ki akarják tűzni jelöltnek és Magyarország örülhet, mert a­hol Horn föllép, ott Horn meg van választva. „Eötvösről a legjobb barátai sem fogják tagadhatni,hogy az oktatásügy mo­dern alapföltétele iránt, mely annak se­­cularisatiójában és teljes szabadságában áll, a cultusminiszterben vagy érzék nincs, vagy bátorság, jobb meggyőződése sze­rint cselekedni, megkísérleni sem meri az oktatást a papság közvetlen vagy közve­tett befolyása alól elvonni.“ E szomorú valóságból önkénytelenül oly irány felé repülnek sóhajaink, a­hon­nan egyedül int felénk a megmenekülés reménye. Vájjon megérti-e a felekezet nélküli iskolák Geszten mulató véde a nemzet óhaját? Vájjon kiben lehet, ha benne nem, „az érzék az oktatásügy mo­dern alapfeltételéhez, mely annak teljes secularisatiójában áll? Vájjon ki meri megkísérteni, ha ő nem, hogy az oktatást a papság közvetlen vagy közvetett befo­lyása alól elvonja?“ Vájjon ki lehet vége a tanszabadságnak, ha ő nem, ki inkább eltűri a közvélemény élénk gáncsait, sem­hogy beavatkozása által meggátolja a pápai lyceumot abban, hogy egy fiatal tanuló a Tiszaellenes czikkeiért boszút álljon ? Valóban, ha tekintjük a minisztériu­mot, a­mint van és mellette a minisztériu­mot,h a­mint lehetne, nem tudjuk, mit bá­muljunk inkább : azon párt merészsé­gér-e, mely a kapacitások oly teljes hiá­nya mellett e matadorok nélkül kormány­alkotásra vállalkozott, vagy ezen nemzet vakságát, mely volumát már másodizben az Andrássy-kormány vészes mérlegébe dobta, mikor csak egy szavába került volna, a Ghiczy-Tisza kormány­ arany aeráját ez ország felett megalapítani? Pénzkrízis és bankkalamitások. 1. Az utóbbi napok eseményei, az egész országban rögtön bekövetkezett és joggal legkomolyabb aggodalmat gerjesztő pénz­­hiány az időszerinti javaslatok egész seregét hozta napirendre, melyek azonban tágabb, szűkebb körökben, mind a bécsi nemzeti bank eljárásának kritizálása és a bankkérdés rendezésének sürgős volta felé gravitálnak. Nincsen pénz.] Vájjon mi lehetne te­hát egyszerűbb , mint felelőssé tenni ezért azon intézetet, mely „pénzgyárt­­hatás­i hatalommal“ bír! Türelmetlenül kopogunk a bank — mellesleg legyen em­lítve, üresajtam­. Vájjon nem kopognánk e talán más helyen, nem más irányban keresnők-e a gyógyszert, ha inkább azt kutatjuk, vájjon miért nincsen pénzünk, és vájjon hová tűnt ama sok millió, mely néhány nappal ezelőtt még markunkban volt ? A tényállás behatóbb vizsgálata ki­deríthetné talán, hogy a pénzhiány és a bé­csi bank eljárása nem állanak oly hajlatlan merev kapcsolatban, mint minőnek ezt, a leginkább külszín után ítélő közvélemény odaállítja. Talán kiderülhetne, hogy épen a bankprivilégium szárnyai alatt, több, sokkal több pénz bocsátható és bocsátta­tott is birtokunkba, mint történhetnék az ördöngös szabad bankok működése mellett. Ezen kérdés megfejtésére azonban czik­­künk folyamában visszatérendü­nk. A vizs­gálat ezen része inkább doktrinár leend, és a pillanat situatióján nem fog segíteni. A kereskedő és iparos világ pedig keve­sebbet törődik a tények pragmatikus, de száraz magyarázatával és minden óhaját a kézzel fogható, és elviselhetlen bajok le­hető gyors orvoslásában központosítja. Ezen nézetnek köszöni leginkább létét azon enquete gyülekezet, mely ehó 19-én ülésezett, és melynek viselt dolgairól ol­vasóink közgazdasági rovatunkból érte­sülnek. Az enquete-gyű­lés két irányban akar működni. Mindenekelőtt ki akarja mutat­ni azon palliatív szereket, melyeknek élet­belépése a mai­ körülmények közt égető kérdés. Második sorban kívánja tárgyal­tatni mindazt, mi a pénzforgalom végleges rendezésére nézve kívánatosnak mutat­kozik. A pénzhiányt mindnyájan érezzük. Lé­tesét, bizonyítani felesleges. Ép oly feles­leges lenne továbbá, annak káros követ­kezményeit körülményesen leírni. Mai napság, midőn a forgalomnak túlnyomó része hitelen alapszik, a hitelnek elvo­nása aggasztó mérvben ingatja meg gaz­dasági viszonyaink alapjait. A pénzhiány huzamos­ fennállása tehát krízist vonna maga után. Ezen válságnak kikerülése igazolja, ha rendkívüli eszközökhöz folya­modunk. Kizökkenvén a mindennapi ke­rékvágás kényelméből, nem szabad cso­dálnunk, ha a „régi jó idők“ visszaterem­­tése nagyobb erőmegfeszítést igényel. Tekintsük az eddig felajánlt eszkö­zöket. Azon Bécsben felmerült erőszak i­s és semmikép sem igazolható, de a mellett még czélhoz sem vezető javaslatot, mely a további alapításokat megszüntetni kíván­ná, nem is említvén, figyelmet érdemel mindenek előtt az angol-osztrák banknak azon indítványa, mely szerint a nemzeti bankkal nemes érezet, vásároltatna, de azt három hónap múlva azonnal magasabb áron eladatná. Ez által az érczkészlet, na­gyobbodván, a bank alapszabályai értel­mében a gyarapodási összeg erejéig új bankot adhat­ ki. Lehetségessé válhatnék ez által, hogy a bank még jelentékeny összegű bankjegyet fogna kibocsáthatni, míg különben alapszabályai szerint már csak vagy 7 milliót adhatna ki. Miután a beadott éretmennyiség 3 h­ó múlva drá­gább árfolyam mellett visszaváltandó, e műtét következtében azon anomália kö­vetkezik be, hogy a papírpénz agróval bír az érczpénzzel szemben ! De az esz­köz megfelel czéljának : megengedett után teremt forgalomképes papírpénzt. Árny­oldala csak az, hogy arany szegény ha­zánkban ez után nagyobb összegek alig­ha fognak előteremtethetni, mint ezt, a bank utolsó kimutatása is igazolja. A második javaslat egy Pesten is felállí­tandó „Clearing house“ mellett emel szót. MOV Olvasóink ismerik ez intézmény mibenlé­tét, mely az egyes tartozások és követelé­sek tételenkénti törlesztése helyett az ösz­­szes kiadásokat az összes bevételekből le­vonásba hozza, és csak a különbséget fizeti ki készpénzen. Londonban vagy Bécsben ezen Clearing house (Saldosaal) közbejötte által sok millióra menő fizeté­sek néhány százezer forint lefizetése által egyenlíttetnek ki. A londoni Clearing house p. o. 230 millió frtnyi üzletek lebo­nyolításánál csak 13 milliónyi bankjegyet vesz igénybe a különbözetek kiegyenlíté­sére , tehát csak huszadrészét azon pénz­összegnek, mely különben alkalmaztat­nék. Az ekkér igénybe nem vett 19 hu­szadrész háborútlanul folytathatja, ezalatt útját, s kézről kézre forogván, élénkíti s könnyíti a javak forgalmát Azonban mégis kérdéses, sőt alig hi­hető, hogy a Pesten és egyebütt felállí­tandó Clearing house a pénzjegyszükség­let megszorítása folytán a pénzhiányon kellőleg segíthessen, még­pedig már azért sem, mivel működése csupán nagyobb városokra szorítkozhatnék, hol követelés és tartozás egy hatalmasabb kézben — a banknál — találkozhatik. Ha tehát a calamitást csakugyan a pénz­nek minél nagyobb mértékbeni előterem­tése által véljük legyőzhetni, mely nézetet csak föltételesen fogadnak el, akkor be­látjuk, hogy az eddig felemlített módok által a bajon segítve nem leend. Erélye­sebb eszközökhöz kellene nyúlnunk, és mint ilyent a következő kettőt lehetne ajánlani. 1. Rendelje el a kormány a november elsején esedékes és sok millióra rugó ál­lamadóssági kamatoknak azonnali kifize­tését, természetesen az elengedett időre eső kamatnak megtérítése mellett. Egy bécsi lap úgy értesült, hogy a közös pénzügyminiszter a novemberi szelvény kifizetésére szükséges összegeket pénztá­raiban már­is készen tartja. E hír, habár talán egész kiterjedésében nem, de azért részben mégis igaz lenne , miután dr. Breszl, mint ismert jó gazda, aligha­nem készen tartja már ma azon össze­gek nagyobb részét, melyek öt hét múlva kifizetendők lesznek. 2. Második indítványunk az előbbinél merészebb és bizonyosan csak akkor ér­­demesíttetnék figyelemre, ha a többi it már mind megkísértetett. Ez esetben talán folyamodhatnánk azon expedienshez, hogy az államnál letéteményezendő ál­lampapírok árfolyamának fele vagy har­madrészéig az állam a letéteményezőnek papírpénzt (állampénzt) szolgáltatna ki. Ezen műtét tulajdonképen nem egyéb, mint különböző értékeknek közös neve­zés alá való beosztása. Mert denique egy a garantia az állami papírpénz, azaz, az egy öt, és ötven forintos bankók és a metal­­liques, vagy akármelyik más állampa­­pírra nézve. Mindkettőnek az állam hi­tele kölcsönöz értéket és a forgalomra nézve a különbség köztük arra szorítko­zik csak— az itt, kérdés alá nem eső kamat­tól eltekintve, — hogy míg az egyforintos országszerte egyaránt ismeretes, addig a metal liques-ot a tizedik sem merné elfo­gadni, mivel nem tudja megbírálni való­diságát és értékét. Ha az állam a metalli­­quet zár alá tevén, helyette bankót bo­­csájt ki, tulajdonkép nem mivel egyebet, minthogy általánosan ismert nyelvre for­­ditja az állampapír kevésbbé ismeretes és változatos elnevezését. — Közös nevezőre hozza a máskülönben különféle mérték­kel mérendő értékeket. — Azáltal pedig, hogy a papírok értékének csak csekély részére bocsáttatnék ki papírpénz, elegen­dő biztosíték nyuttatnék aziránt, hogy az ezentúli, az állam hitelén alapuló papír­­pénzforgalom nem fogja fölülmúlni, de sőt elérni sem azon összeget, mely eddig szintén az államhitel alapján, csakhogy kétféle alakban, volt forgalomban. Hogy az efféle eszközök által a pillanat­nyi zavart eloszlatnák, az valószínű. Várjon azonban a jövőt, még­pedig csak a közel s jövőt biztosíth­atni-e ez által, és vájjon te­hát tanácsos és szükséges-e ez után ke­resni a gyógyszert — arról közelebbi czik­­k linkben. Belföld, Pest, September 20. — Mint teljesen megbízható forrásból értesü­lünk, az országyülés jövő h­óban fog megnyit­­tatni s első ülését october 16-kán tartja. A képviselők, october első napjaiban erről az el-

Next