Pesti Napló, 1869. szeptember (20. évfolyam, 200–224. szám)
1869-09-21 / 216. szám
216 szám Szerkesztési iroda : r«.'uuc»sok toré 7. atim. I. emelet. 6 **eilemi részét illeti, mieden te».M«»ény a sierkeertőséghet (ptécendli. •fc»seatodl«n levelek csak ismert k*eektet fogadtatnak el. - y^... ),n ngiiiiIliin■fiamB Itiadd-kiTatal: Ferencirnek toré 7. szám földjeiot. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás korfili panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendik. Kedd, sept. 21.1869. 20. évi folyam. Hirdetmények dija: ’ hasábos petitaer egyszeri hirdetésnél 1 uj kr Bélyegdíj krBton 30 szkr. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: r*ry helyijén, házhoz hordva; Égész évre . . . ** frt. Félévre....................11 fr. Negyed évre Két hóra. , Egy hóra : 6 3 1 , 60 kr. 70 kr. 86 kr. Nyílt-tér : 6 hasábé* poziteor *5 új kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ki junius—deczemberi folyamára. Elátlantési feltételek :: Pesten h A s h o * hordva, vidékre pest* n küldve A július—deczemberi fél évre . . . . 11 frt. — A julius septemberi negyedévre . . . . 5 frt 50 kr. Egy hónapra.....................................................1 frt 85 kr A % „Athenana ra“, Irodain.,i - 8 nyomdai rénirégytársulat, n»s«-t tujdolíts és kiadó Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. iníti—ar 11iimstíí sessuarma» Pest, sept 20. 1869 Damus veniam, petimusque vicissim. Ha némely nem-ellenzéki collegünk úgy ismerné az ellenzéket, mint mi, egy kellemetlen leczkét, került volna el, melyről különben utólag constatálnunk kell, hogy megérdemlették. Említett, kollegáink t. i. kik azért hajlandók néhol elkalandozni deákpárti irányukról, nehogy elfogadni kényszerüljenek a kormánypárti czimezést, a felmerült „miniszterválsági“ hírek alkalmával ismét égettek egy kis tömjént a „függetlenségnek“, bámulatos merészséggel orra alá füstölvén néhány miniszternek. Az ember csak várta, menynyire lesz consternálva az ellenzék, s mily töredelmes peccaint, fog mondani, azért, hogy ezeket a merész támadókat kormánypártiaknak tudta gúnyolni. És mi történt? Az ellenzéki sajtó sietett felfogni a malmára hajtott vizet, de a „jó nap“ ra nem jött „fogadj Isten“, hanem jött egy sereg gorombaság. Az első az volt, hogy derék collegáinkat a patkányokhoz hasonlították, melyektől „nem lehet várni, hogy ragaszkodással viseltessenek a sülyedő hajó iránt“ ; a második pedig így szól : „Hallgatunk (sic!) azon morális dégeútról, mely az emberben támad, ha látja, hogy a kiváló politikai személyiségek fejére ugyanazok a kezek dobálnak ma sarat, melyek tegnap még babérral igyekeztek azokat körülvonni. A leczke érzékeny, a tanulság világos. Evvel az ellenzékkel sem vitatkozni, sem transigálni, de még kaczérkodni sem lehet. Az ő szemében a párthűség egyenlő a mammeluksággal, a független egyéni vélemény egy a köpenyforgatással, így ismerjük mi az ellenzéket, s azért bátran az illetők megfontolására bízhatjuk azt a kérdést, várjon ily párttal szemben mást parancsol-e az ügy, tanácsol-e az óvatosság, mint azon szigorú sorakozást, melyet mi observálunk, s melyről oly szánakozó phanistismussal beszélnek a „független“ czégek ? De beszédünk tárgya ezúttal nem a deák-párti lapok készsége, melylyel a baloldali gyárakba szállították az anyagot, hanem a mohóság, melylyel ez utóbbiak az anyagot feldolgozzák. Személyi kérdéseket vitatnak önök a baloldalon : jó, tehát beszéljünk személyekről. Elfogadjuk az önök álláspontját. Az egész minisztérium, amint a törvényhozók többségéből parlament iice összealkotva van, összesen és egyenként : képtelen, erőtlen, értéktelen s eszünk ágában sincs védelmünk alá venni. Az országnak évtizedeken át megérlelt közvéleménye, mely e férfiakat felkarolta, s ifjúságukban az ébredő nemzet reményeit, férfikorukban a megpróbált nép bizalmát látta bennök, szégyent és kudarcot vallott. De engedjék meg, hogy e jelenből, melyet oly sötét színben festenek le előttünk, az önök által ígért szebb jövő országába törhessen pillantásunk; engedjék, hogy azon tehetség és erély nélküli férfiak mellett,akik ez országot a dicsőség és hatalom legfőbb polczáról a megaláztatás és kimerülés örvényébe döntötték, lássuk és szemléljük azon herosokat, kik majdan akkor, midőn e nemzet türelme mostani vezérei iránt végkép kifogyott, kezökbe veendik a zászlót, hogy helyreállítsák a status quo ante teljes dicsőségét. A szabadság kölcsönös: önök lerántják a mi embereinket, mi fölmagasztaljuk az önökéit : hanc veniam damus petimusque vicissim. A capite foetet, piscis: Andrássy Gyula gróf silány egy miniszterelnök. Horn úr megengedi ugyan, hogy vannak képességei és erényei, melyek mint hazafit és államférfiul, kitüntetik : de mit ér mindez, ha semmi sem éretik el általa ? Három nyomorult „félsiker“ : a honvédség részbeni helyreállítása, a határőrvidék részbeni visszacsatolása, (minő lovagiasság Horn úrtól, ezt is sikernek mondani, holott köztudomásúlag „csak hajszálnyira van az árulástól!“) és a magyar ezredek részbeni visszajövetele : ez az, mit Andrássy gróf híres figyerkedésének mindössze köszönhetünk. Valóban ideje, hogy e férfiú, ki eddig is csak szerencsés külsejével bírta eltakarni belső értéktelenségét, heyet adjon azon kapacitásnak,kit az ellenpárt e polctra kijelölt. Mindenesetre e párt legkitűnőbb embere lesz az, a diplomatának született Ghiczy Kálmán. Vele új szellem fog bevonulni a budai Sándorpalotába. A habozás, a transactio, a félénk tapogatózás helyébe azon határozottság, merészség és tettgazdagság fog lépni, melyről Ghyczy, e gyors elhatározású ember, olyannyira ismeretes. Ő, ki a polgárok lelkes rokonszenvét, valamint a felsőbb körök tántoríthatlan bizalmát magában egyesíti, közmondásos nyíltságával és democraticus erélyével meg fogja cáfolni azon jezsuita tant, melynek sok áldiplomata társával együtt Andrássy is köszönhető eddigi fennmaradását, azon tant, mintha az államférfi első kellékét a körülményekkel való ügyes megalkuvás képezné. Ghyczy alatt fog kezdődni a tettek politikája, általa fog megérni az „egész“ eredmények bő és teljes aratása . Ő ki fogja vívni mindazt, mit Andrássy kivívni elmulasztott: ő fogja helyreállítani a bizalmat és benső vonzalmat fejedelem és nép közt, mely nélkül a kiegyezés műve irott malaszt marad ; ő fogja megnyitni az ország kapuit a számüzötteknek; ő le fogja küzdeni ügyességgel és félelemgerjesztéssel fejlődésünk titkos elleneit is, melyekkel Andrássy sehogy sem tudott megbirkózni; ő fog elismerést, szerezni a magyar birodalomnak a külföld udvarain; ő fogja megoldani a czimkérdést ; ő fogja megszerezni a magyar miniszterelnöknek azon befolyást a monarchia külpolitikájába, melytől Andrássy gróf oly nagyon messze van, végre ő fogja megkezdeni és kivinni a legnehezebbet : a kiegyezést Horvátországgal. „B. Wenckheimban sem a kellő erély, sem a szellemi képesség nincs meg ; a naponként ismétlődő Macsvánszky esetek már maguk is elég bizonyítékot szolgáltatnak erre. Hiszen a vagyon és személybátorság a legelső s a legkevesebb, amit a polgár az államtól joggal megkövetelhet és az a legelső sincs meg Magyarországon.“ Mily igaz Nyáry Pál, jöjjön el a te belügyérséged országa. Wenckheimban nincs erély, amint a Macsvánszky-esetek bizonyítják. Ő benne vétkes elnézés és szeretet van azon megyei gazdálkodás iránt, melynek talaján burjánoznak a rabló esetek. Ideje, hogy helyébe oly ember lépjen, ki nyakára hágjon a megyei omnipotentiának, s rendet csináljon — a coordináltság tanával. Kell valahára oly belügyminiszter, ki ne a vármegyeház ablakából nézze a világot, s e miniszter lehet-e más, mint a Nyári? S Gór övé helyére, ki természetesen semmivel sem jobb minisztertársainál, magunk nem merjük kitűzni a jövő candidatusát ? Számosan vannak az ellenzék sorában, kiket mind nemzetgazdászati alapos tanulmányaik, mind a bel- és külföldi piacokon garmadára gyűjtött tapasztalásaik a kereskedelmi tárcára mintegy praedestináltak. E nagy hangzású nevek közül melyiket hangoztassuk , hogy a többi hasonló értékű jelöltet meg ne sértsük? Azt hiszszük, itt mégis előnyt érdemel azon férfiú, ki a theoreticus tudománynyal a gyakorlati tapasztalást egyesíti: Gorové természetes vetélytársa, a szerény józsefvárosi „iparos,“ Jókai Mór. Kísérletei a társulatok alkotásában annál meglepőbbek, minél töretlenebb volt az út, melyen haladott. Azon férfiú, kinek nálunk először sikerült adiákra fektetni a napisajtót és a pártbeli meggyőződést, bizonyára meg fogja mutatni a világnak, hogy Gorové nem a legjobb kereskedelmi miniszter, ki a magyarokból kikerül. Este, L o n y a y — quousque tandem abutere patientia nostra ? „A budget, majdnem nyolczszorosát teszi annak, amit Magyarországnak a március előtti időkben kellett fizetnie; a legnyomasztóbb és legnépszerűtlenebb adók és egyedáruságok (dohány, só, lottó stb.) melyeket a Haynau- Bach kormány honosított meg, folytonos katonai executio stb , ez főbb vonásaiban azon gazdaság képe, melyet Lónyaynak köszönhetünk.“ És ilyen állapotban sinylünk mi akkor, mikor Horn Ede úr már többé nem Párisban mulat, hanem vissza van adva kesergő hazájának. Mit? és e tudós tovább is heverjen, mint könyvei, ország láttára a kirakatban ? Nem, közel van az ő kora, az országos pénzügy virágzásának kora. Horn fog beleülni a miniszteri székbe és a budget meg fog ifjedni s vissza fogja nyerni martius előtti karcsúságát, ő fel fog találni oly adókat, melyek népszerűek és nem nyomasztók, hanem könnyebbség okozók lesznek a fizetőkre nézve, a katonai execitió legfeljebb arra fog kelleni, hogy a polgárok agyon ne nyomják egymást az adóhivatalokban. Hisz ha egyébért nem, azért fognak adózni, mert a miniszter népszerű leend. Mert ő nem fog ujjat húzni a temesváriakkal, s inkább oda fogja engedni a hazai fát „martius elötti“ áron a honi privátspeculatiónak, semhogy az ország pénztárát holmi Biaehoktól nyert milliókkal szennyezze be. Ő kölcsöneivel nem fogja magára zúdítani párisi tollakat, hanem tudni fogja, minő argumentumokkal kell szolgálni a párisi nagy nemzetgazdászoknak, hogy a magyar érdekek ellen ne írjanak. Igen Horn úr népszerű lesz és vigyázzon Lónyai, mert ő már útban van, a baloldali pápaiak már ki akarják tűzni jelöltnek és Magyarország örülhet, mert ahol Horn föllép, ott Horn meg van választva. „Eötvösről a legjobb barátai sem fogják tagadhatni,hogy az oktatásügy modern alapföltétele iránt, mely annak secularisatiójában és teljes szabadságában áll, a cultusminiszterben vagy érzék nincs, vagy bátorság, jobb meggyőződése szerint cselekedni, megkísérleni sem meri az oktatást a papság közvetlen vagy közvetett befolyása alól elvonni.“ E szomorú valóságból önkénytelenül oly irány felé repülnek sóhajaink, ahonnan egyedül int felénk a megmenekülés reménye. Vájjon megérti-e a felekezet nélküli iskolák Geszten mulató véde a nemzet óhaját? Vájjon kiben lehet, ha benne nem, „az érzék az oktatásügy modern alapfeltételéhez, mely annak teljes secularisatiójában áll? Vájjon ki meri megkísérteni, ha ő nem, hogy az oktatást a papság közvetlen vagy közvetett befolyása alól elvonja?“ Vájjon ki lehet vége a tanszabadságnak, ha ő nem, ki inkább eltűri a közvélemény élénk gáncsait, semhogy beavatkozása által meggátolja a pápai lyceumot abban, hogy egy fiatal tanuló a Tiszaellenes czikkeiért boszút álljon ? Valóban, ha tekintjük a minisztériumot, amint van és mellette a minisztériumot,h amint lehetne, nem tudjuk, mit bámuljunk inkább : azon párt merészségér-e, mely a kapacitások oly teljes hiánya mellett e matadorok nélkül kormányalkotásra vállalkozott, vagy ezen nemzet vakságát, mely volumát már másodizben az Andrássy-kormány vészes mérlegébe dobta, mikor csak egy szavába került volna, a Ghiczy-Tisza kormány arany aeráját ez ország felett megalapítani? Pénzkrízis és bankkalamitások. 1. Az utóbbi napok eseményei, az egész országban rögtön bekövetkezett és joggal legkomolyabb aggodalmat gerjesztő pénzhiány az időszerinti javaslatok egész seregét hozta napirendre, melyek azonban tágabb, szűkebb körökben, mind a bécsi nemzeti bank eljárásának kritizálása és a bankkérdés rendezésének sürgős volta felé gravitálnak. Nincsen pénz.] Vájjon mi lehetne tehát egyszerűbb , mint felelőssé tenni ezért azon intézetet, mely „pénzgyárthatási hatalommal“ bír! Türelmetlenül kopogunk a bank — mellesleg legyen említve, üresajtam. Vájjon nem kopognánk e talán más helyen, nem más irányban keresnők-e a gyógyszert, ha inkább azt kutatjuk, vájjon miért nincsen pénzünk, és vájjon hová tűnt ama sok millió, mely néhány nappal ezelőtt még markunkban volt ? A tényállás behatóbb vizsgálata kideríthetné talán, hogy a pénzhiány és a bécsi bank eljárása nem állanak oly hajlatlan merev kapcsolatban, mint minőnek ezt, a leginkább külszín után ítélő közvélemény odaállítja. Talán kiderülhetne, hogy épen a bankprivilégium szárnyai alatt, több, sokkal több pénz bocsátható és bocsáttatott is birtokunkba, mint történhetnék az ördöngös szabad bankok működése mellett. Ezen kérdés megfejtésére azonban czikkünk folyamában visszatérendünk. A vizsgálat ezen része inkább doktrinár leend, és a pillanat situatióján nem fog segíteni. A kereskedő és iparos világ pedig kevesebbet törődik a tények pragmatikus, de száraz magyarázatával és minden óhaját a kézzel fogható, és elviselhetlen bajok lehető gyors orvoslásában központosítja. Ezen nézetnek köszöni leginkább létét azon enquete gyülekezet, mely ehó 19-én ülésezett, és melynek viselt dolgairól olvasóink közgazdasági rovatunkból értesülnek. Az enquete-gyűlés két irányban akar működni. Mindenekelőtt ki akarja mutatni azon palliatív szereket, melyeknek életbelépése a mai körülmények közt égető kérdés. Második sorban kívánja tárgyaltatni mindazt, mi a pénzforgalom végleges rendezésére nézve kívánatosnak mutatkozik. A pénzhiányt mindnyájan érezzük. Létesét, bizonyítani felesleges. Ép oly felesleges lenne továbbá, annak káros következményeit körülményesen leírni. Mai napság, midőn a forgalomnak túlnyomó része hitelen alapszik, a hitelnek elvonása aggasztó mérvben ingatja meg gazdasági viszonyaink alapjait. A pénzhiány huzamos fennállása tehát krízist vonna maga után. Ezen válságnak kikerülése igazolja, ha rendkívüli eszközökhöz folyamodunk. Kizökkenvén a mindennapi kerékvágás kényelméből, nem szabad csodálnunk, ha a „régi jó idők“ visszateremtése nagyobb erőmegfeszítést igényel. Tekintsük az eddig felajánlt eszközöket. Azon Bécsben felmerült erőszak is és semmikép sem igazolható, de a mellett még czélhoz sem vezető javaslatot, mely a további alapításokat megszüntetni kívánná, nem is említvén, figyelmet érdemel mindenek előtt az angol-osztrák banknak azon indítványa, mely szerint a nemzeti bankkal nemes érezet, vásároltatna, de azt három hónap múlva azonnal magasabb áron eladatná. Ez által az érczkészlet, nagyobbodván, a bank alapszabályai értelmében a gyarapodási összeg erejéig új bankot adhat ki. Lehetségessé válhatnék ez által, hogy a bank még jelentékeny összegű bankjegyet fogna kibocsáthatni, míg különben alapszabályai szerint már csak vagy 7 milliót adhatna ki. Miután a beadott éretmennyiség 3 hó múlva drágább árfolyam mellett visszaváltandó, e műtét következtében azon anomália következik be, hogy a papírpénz agróval bír az érczpénzzel szemben ! De az eszköz megfelel czéljának : megengedett után teremt forgalomképes papírpénzt. Árnyoldala csak az, hogy arany szegény hazánkban ez után nagyobb összegek aligha fognak előteremtethetni, mint ezt, a bank utolsó kimutatása is igazolja. A második javaslat egy Pesten is felállítandó „Clearing house“ mellett emel szót. MOV Olvasóink ismerik ez intézmény mibenlétét, mely az egyes tartozások és követelések tételenkénti törlesztése helyett az öszszes kiadásokat az összes bevételekből levonásba hozza, és csak a különbséget fizeti ki készpénzen. Londonban vagy Bécsben ezen Clearing house (Saldosaal) közbejötte által sok millióra menő fizetések néhány százezer forint lefizetése által egyenlíttetnek ki. A londoni Clearing house p. o. 230 millió frtnyi üzletek lebonyolításánál csak 13 milliónyi bankjegyet vesz igénybe a különbözetek kiegyenlítésére , tehát csak huszadrészét azon pénzösszegnek, mely különben alkalmaztatnék. Az ekkér igénybe nem vett 19 huszadrész háborútlanul folytathatja, ezalatt útját, s kézről kézre forogván, élénkíti s könnyíti a javak forgalmát Azonban mégis kérdéses, sőt alig hihető, hogy a Pesten és egyebütt felállítandó Clearing house a pénzjegyszükséglet megszorítása folytán a pénzhiányon kellőleg segíthessen, mégpedig már azért sem, mivel működése csupán nagyobb városokra szorítkozhatnék, hol követelés és tartozás egy hatalmasabb kézben — a banknál — találkozhatik. Ha tehát a calamitást csakugyan a pénznek minél nagyobb mértékbeni előteremtése által véljük legyőzhetni, mely nézetet csak föltételesen fogadnak el, akkor belátjuk, hogy az eddig felemlített módok által a bajon segítve nem leend. Erélyesebb eszközökhöz kellene nyúlnunk, és mint ilyent a következő kettőt lehetne ajánlani. 1. Rendelje el a kormány a november elsején esedékes és sok millióra rugó államadóssági kamatoknak azonnali kifizetését, természetesen az elengedett időre eső kamatnak megtérítése mellett. Egy bécsi lap úgy értesült, hogy a közös pénzügyminiszter a novemberi szelvény kifizetésére szükséges összegeket pénztáraiban máris készen tartja. E hír, habár talán egész kiterjedésében nem, de azért részben mégis igaz lenne , miután dr. Breszl, mint ismert jó gazda, alighanem készen tartja már ma azon összegek nagyobb részét, melyek öt hét múlva kifizetendők lesznek. 2. Második indítványunk az előbbinél merészebb és bizonyosan csak akkor érdemesíttetnék figyelemre, ha a többi it már mind megkísértetett. Ez esetben talán folyamodhatnánk azon expedienshez, hogy az államnál letéteményezendő állampapírok árfolyamának fele vagy harmadrészéig az állam a letéteményezőnek papírpénzt (állampénzt) szolgáltatna ki. Ezen műtét tulajdonképen nem egyéb, mint különböző értékeknek közös nevezés alá való beosztása. Mert denique egy a garantia az állami papírpénz, azaz, az egy öt, és ötven forintos bankók és a metalliques, vagy akármelyik más állampapírra nézve. Mindkettőnek az állam hitele kölcsönöz értéket és a forgalomra nézve a különbség köztük arra szorítkozik csak— az itt, kérdés alá nem eső kamattól eltekintve, — hogy míg az egyforintos országszerte egyaránt ismeretes, addig a metal liques-ot a tizedik sem merné elfogadni, mivel nem tudja megbírálni valódiságát és értékét. Ha az állam a metalliquet zár alá tevén, helyette bankót bocsájt ki, tulajdonkép nem mivel egyebet, minthogy általánosan ismert nyelvre forditja az állampapír kevésbbé ismeretes és változatos elnevezését. — Közös nevezőre hozza a máskülönben különféle mértékkel mérendő értékeket. — Azáltal pedig, hogy a papírok értékének csak csekély részére bocsáttatnék ki papírpénz, elegendő biztosíték nyuttatnék aziránt, hogy az ezentúli, az állam hitelén alapuló papírpénzforgalom nem fogja fölülmúlni, de sőt elérni sem azon összeget, mely eddig szintén az államhitel alapján, csakhogy kétféle alakban, volt forgalomban. Hogy az efféle eszközök által a pillanatnyi zavart eloszlatnák, az valószínű. Várjon azonban a jövőt, mégpedig csak a közel s jövőt biztosíthatni-e ez által, és vájjon tehát tanácsos és szükséges-e ez után keresni a gyógyszert — arról közelebbi czikk linkben. Belföld, Pest, September 20. — Mint teljesen megbízható forrásból értesülünk, az országyülés jövő hóban fog megnyittatni s első ülését october 16-kán tartja. A képviselők, october első napjaiban erről az el-