Pesti Napló, 1869. október (20. évfolyam, 225–251. szám)

1869-10-20 / 241. szám

241 szám Serkesztési Iroda: Ferencziek­ tere 7. ,zám. I. emelet. E lap szellemi részét élete minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Szerda, october 20.186SJ. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼agy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre....................11 frt. Negyed évre Két hóra. . Egy hóra . • 5 ,50 kr. Két hóra............... 3 „ 70 kr. . 1 „ 85 kr. 20. évi folyam. Hirdetmények díja: hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petit­sor 25 uj kr. Ellőfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869­ ki oct.—deczemberi folyamara. Előfizetési feltételek : Pesten háshol ,sorolva, vidékre postán küldve Fél évre.............................................11 frt.­­ Negyedévre............................................5 frt 50 kr. Egy hónapra..................................... . 1 frt 85 kr Az „Athenaeu­m“, Irodalm.? nyomdai rész­vény­társulat, mint tulajdonos és kiadó. Pest oer 10. 1860 A képviselőház tegnapi ülésében há­rom nagy horderejű okmány lé­ptett a ház asztalára: az 1868. évi zárszámadás, az 1870-ik évi költségvetésnek a fedezet­re vonatkozó része és az államvagyonnak kimutatása. Alkotmányunk helyreállitása után az 1868-ik év az első, melynek költségvetése alkotmányos után a képviselőházban részletesen tárgyaltatott és megszavazta­tott. Az 1867-ik évi tudvalevőleg az ab­solut hatalomtól származott át. Ha visszagondolunk azon viharra, mely csak néhány héttel ezelőtt a deficit ürügye alatt a kormány ellen támaszta­tott , kétség kívül fokozottabbá válik azon érdekeltség, melyet azon kívül is minden államszámadás természet szerint elő szo­kott idézni. A deficitről mind­addig, míg a kérdéses számadás a képvis­lőház bí­rálatán keresztül nem ment és jóváhagyá­­sát meg nem nyerte, egyelőre többet nem mondhatunk, mint­­ co .u. eredmény a p. n. miniszternek alkalmat adott arra, hogy az 1870-ik évre nézve a költségvetés bevételeit négy millióval nagyobbakra előirányozhatta , anélkül hogy túlfeszített vagy épen teljesíthetlen reménynyel kecsegtette volna magát. A költségvetésről lévén szó, akaratlanul is azon sajátságos vád jut eszünkbe, mely a p. v. miniszter ellen azért emeltetett, hogy a költségvetésben a bevételeket csekélyebbekre tette a valóknál. Nem hi­szem, hogy valaha egy más miniszter el­len ilyen vád emeltetett volna, mert ez inkább dicséretére válik mint hátrányára. Az ausztriai absolut kormánynál szokás­ban volt, a franczia­ és spanyol kormány­nál s általában a pénzzavarban levő kor­mányoknál divatban van túlfeszített be­vételeket előirányozni s azok nyomán a kiadásokat felcsigázni; de ezen eljárásnak azon hátrányos eredménye van , hogy a nagy kiadások megtörténnek, de a meg­felelő túlfeszített s csak papíron álló be­vételek elmaradnak, s azok helyét csak pótló költségvetések és kölcsönök segítik ki. Az ily eljárás nem lehet kívánatos és üdvös. Rendes pénzviszonyok közt levő álla­mokban ez egészen ellenkezőleg szokott történni, így például a schweiczi szövet­ségnél valamint az egyes kantonoknál, Hamburgban s Lübeckben a bevételeket a valószínűeknél kisebbekre, a kiadásokat nagyobbakra szokták előtervezni, és tud­valevőleg ezen eljárás nincs kárukra. Teljes bizalommal reméljük, hogy a kép­viselőház úgy mint eddig történt, ez­úttal is az utóbbi eljárást tartandja szem előtt. Igen jelentékeny előnye az államház­tartásnak abban is állana ha a mellőz­­hetlen kiadásokat úgy lehetne rendezni, hogy több év folytán felébb ne emeltes­­senek. E czélból Németország több álla­mában két három, sőt 4 évre terjedő költ­ségvetés divatozik, így például Bajoror­szágban és Szász Meiningenben két évre .— Würtembergben, a Szász Királyság­ban, Szász-Altenburgban, Weimarban és Braunschweigban három évre Ko­­burg herczegségben négy évre terjedő költségvetés van gyakorlatban. Nálunk az 1848 ik évi III. t. ez. 37­­. egy évi költségvetést állapított meg, s en­nek sok előnye van. Azonban ezen előnyt nem gyöngítené, ha a képviselőház abban állapodnék meg, hogy a rendes kiadások egy három éves ülésszak alatt felebb ne emeltethessen­. Az oktatásügy és honvé­delem, melyek még rendes vágásban nin­csenek, az első három évi ülés­szakban kivételt képeznének; a többi kiadásra nézve pedig szabály lehetne, hogy semmi szín alatt felebb ne emeltessenek, hanem inkább a­hol lehetséges, lejebb szállítassa­nak, még­pedig oly czélból, hogy az innen remélhető megtakarítások nyomán a föld­adó túlságos terhein könnyíteni lehessen. A föld azon kutforrás, melyből közvetle­nül vagy közvetve boldognak boldogta­lannak élni kell. A­mennyire a föld ter­hén enyhíteni lehet, annyiban nem csak a földmivelő osztály sorsa könnyíttetik, ha­nem az összes nép javára is kiterjed az enyhítés jótékonysága. Az északamerikai szövetséges államok­ban 1818-ig egy acre földre 1 cent adó esett, 1818-iktől fogva ezen elenyésző csekélységből álló adó alól is felmentetett a föld s a közelebbi polgár­háborúig sem föld sem egyéb egyenes adó nem létezett, hanem az állam költségei vámból és a con­­gressus földjeinek eladásából fedeztettek. Ez az egyik tényezője a kérdéses ál­lamok hatalmának s rendkívüli n­vrr.ra .com­pnesenek. A schweitzi államszö­vetségben egyenes adó nincsen , ha­nem a szövetség költségei saját jöve­delméből, kiválólag pedig a vám-, posta-, távirda-, lőpor- és gyutacs jövedékéből fedeztetnek. Az egyes kantonok közül csak 4 franczia kantonban van földadó, 21 kantonban telekadó nincs , sőt Aargau, Solothurn, Luzern, Bázelvidék, Úri és Oberwalden kantonokban semminemű egyenes adó nem létezik. Ellenben közve­tett adó minden kantonban van, még pe­dig oly mérvben, hogy míg az összes kan­tonok egyenes adója 6.2 milliót tesz, addig a közvetett adó 16.2 millióra rúg. Angolban is igen mérsékelt terhet szab a földre, mely részint a jövedelmi adóban, részint a régi országos adóban (Land taxe) foglaltatik, de ez, az összes adótehernek körülbelől mintegy tizennyolc­ad részére szám­ítható, míg nálunk a telekadó az egész állam terhének csaknem egy­negye­dét fedezi. Azon államokban e szerint, melyekre mint a szabadelvűség, műveltség és hala­dás mintájára szoktunk hivatkozni, a földadó egészen csekély és a szükséglet legnagyobb részét közvetett adók fedezik. Igen czélszerű volna nálunk is minden eszközt felhasználni azon czélból, hogy a földterhe enyhíttessék.Úgy hisszük, hogy egészen czélszerű dolog a képviselőház különös figyelmét ezen égető szükségre felhívni. Minden iparnak, ép úgy mint a keres­kedelemnek első alapját a nyers termelés képezi. Ha ez megakadá­­lyoztatik, szükségkép csorbulást szenved maga az ipar és kereskedelem is, s lehe­tetlen a nyers termelés lebilin­­csezése mellett egészséges fej­lődést és emelkedést várni. Vannak ugyan theoretikus pénzügyi kapacitások, kik a közvetett adókat elíté­lik, s ezek közt Horn úr nemrég egész gyűlöletes színben tüntette elő azokat. Ez papiroson és izgatási czélokra megjárja, mert az igaz, hogy minden adó terhes, és mindaz mi terhes, egyszersmind gyűlö­letes is. De várjon meggondolta-e H. úr, hogy adó nélkül állam nem állhat fel? S ha igen, jutott-e eszébe, hogy az elítért közvetett adók helyébe egyenes adót kell állítani ? Igen, de az egyenes adóforrások nálunk már annyira meg van - van terhelve, hogy többet nem birnak el Szépen megköszönik Horn úr bölcsesé­gét a föld és házbirtokosok, ha a közvetett adók súlyát is rájuk kívánja hárítani; pedig más mód nem létezik a közvetett adók megszüntetésére, ha csak az állam létezését megszüntetni nem akarjuk. Min­denki tudja azt, hogy szép eszme elméle­tileg az, hogy kiki jövedelme, vagy leg­alább vagyona arányában viselje a köz­terhet. De a dolognak gyakorlati a, b, c-je ott rejlik , hogy mi módon tud­ja meg H. ur , hogy kinek mi rejlik erszényében , vagy szekrényében. S ezen kezdőpontnál már hajótörést szen­ved H. ur elméleti bölcsesége. Ma kine­vetik azt, a­ki tortúra által akarja meg­tudni, hogy kinek mi jövedelme van, mert az emberek nagy része nem vezet szoros számadást jövedelméről, s tehát maga sem tudja még azt sem, hogy mit vett be, s az év utolsó hetében, kivált a kereskedő elvesztheti azt, mit az év foly­tán nyert. G­yalázni vagy gyanúba hozni valamit igen könnyű dolog, de adórefor­mot ez­zel nem eszközlünk. Az egész mű­velt világban sok okosabb ember van mint H. úr, s eddig még sem fedezett fel senki egy gyakorlatilag megállható jó adórendszert, hanem a legokosabb embe­rek és legműveltebb államok is beérik azon adókkal, melyeket H. ur kárhoztat és gyaláz, de jobbat helyükbe állítani nem tud. Állapodjunk meg tehát egyelőre abban, hogy a telekadó túlságos terhét lehetőleg iparkodjunk enyhíteni, majd ha ezt elér­tük, akkor az adófizetési képesség növe­kedik, és a teher nem lesz oly gyűlöletes, mint azt H. úr festi, mert ha az ócsárlás volna segéd­eszköz, úgy mindennemű adót egyformán lehetne ócsárolni, csak az a kár benne, hogy az mit sem segít a dolog lényegén. A harmadik okmány, mely tegnap a ház asztalára került, az állam vagyoná­nak kimutatása. Ez annál érdekesebb, mert eddig senki­t effix­gálni s alaposan megbírálni nem lehet. — Igen óhajtandó volna ezen terjedelmes okiratnak lényeges kivonatát a nagy kö­zönség birtokába juttatni. Az államvagyonról. Lónyay Menyhért előterjesztése ö Felségemhe­z. I. E­szim alatt egy két nagy negyedrét kötetre terjedő munkálatot veszünk, mely­ben a pénzügyminiszter a magyar állam­javakról kimerítő jelentést tesz. A nagy­becsű munka szétosztatott a képviselőház tagjai közt, s valószínűleg könyvárusi uton is kapható lesz, de azért a nagy­közönség irányában, melynek nincs ér­kezése ily terjedelmes művek tanulmányo­zására, kötelességünknek tartjuk azt bő­vebben ismertetni, hogy ki ki értesülhes­sen e fontos kérdés egyes részleteiről. Jelentésének bevezetésében elmondja Lónyay úr, hogy az új minisztériumnak a kezdet nehézségei által megszaporított teendői mindeddig nem engedtek meg elég időt s gondot fordítani az államva­gyon körül szükséges reformok keresztül­vitelére. De az eddigi tapasztalatok, vala­mint a hiányokat felfedték,úgy kimutatták az utat is, „melyen továbbhaladva el le­het érni azon czélt, hogy a magyar állam­vagyon gyümölcsöztetése lépcsőzetesen és okszerűleg fejlesztve és biztosítva, meg­hozza azon jövedelmet, melyet annak va­lódi értéke után várni lehet.“ Mielőtt azonban Lónyay úr a teendő intézkedések elsorolására átmenne, képét adja az államvagyon jelen státusának, s elmondja eddig tett intézkedéseit. Kövessük a jelentést pontról pontra, kivéve belőle a fontosabb és érdekeseb­b adatokat. A magyar államjavak állanak : a) koronás és kincstári uradal­makból, melyek, használatuk módja szerint mezőgazdasági, erdőgazdasági és ménes nevelő uradalmakra oszlanak. b) a kincstári bányászatot képező vagyonból, és c) az államépületekből. A koronás uradalmak kiterjedése tesz 147,147 cat. holdat, ide nem számítva a még per alatt álló 30­0 mföldnnyi tiszai koronás kerületi birtokot. A kincstári uradalmak területe 1,245,884 hold, melyből azonban a 194,381 holdnyi nagy-kikindai uradalom örökbérbe van adva. A bányászati erdőuradalmak területe 1,302,880 hold. A kereskedelmi minisztérium kezelése alatt álló kisbéri, bábolnai és mezőhegyesi ménes uradalmak kiterjedése 46,007 hold. Az erdélyi államuradalmak — a­meny­nyire a hiányos felmérés szerint kiszá­mítható 485,530 holdat tesznek, ide nem számítva a mintegy 197,197 holdnyi el­zálogosított államjavakat. A horvátországi két uradalom területe 75,921 hold. A határőrvidéki erdők tesznek 1,194,300 holdat. Az összes magyar államvagyon kiter­jedése tehát 4,694,866 holdra, vagyis mintegy 470 □ mértföldre tehető, mi az összes magyar államterületnek ‘/1-edrészét képezi. A mezőgazdasági uradalmak azok, m­e­lyeknek területe a földmivelésre alkalmas; ezek az összes államvagyonhoz úgy áll­nak, mint 1 , 9-hez. Az összesen 412,709 holdnyi mezőgaz­dasági uradalmak 1862—66-ig átlag 1,464,970 ftot jövedelmeztek. A pénzügy­­miniszter e cs­ek­é­l­y jövedelem okát a ke­zelésben alkalmazott egyoldalú gazdasági rendszerben, s még ennek is hiányos al­kalmazásában találta. Mily félszeg volt a rendszer, mutatja az, hogy a bérhátralé­kok, tetemes bérletelengedések daczára 1866-ban 9,491,165 ftra rúgtak. Lónyay az okszerűbb kezelési rend­szer behozatala végett szakembereket ne­vezett ki,­­ ezek jelentései nyomán az álladalmi jószágigazgatóságokat állította fel, számszerint tizet. Igazgatókká szakértőket tett, személyes felelősség ter­he alatt. Az államuradalmakat érdeklő jogügyek gázvási vonási ^As^^MmeibtP1 & uradalmi ügyészségek fel­állítása. S elrendeltetett minden urada­lomban egy birtokkönyv készítése. A mezőgazdasági uradalmak közöl 21- ben már létrehozattak a szükséges refor­mok. Tartozik pedig ezek közöl az egyes jószágigazgatóságokhoz : az ó­budaihoz 29,634 hold, az el­ nem számítva, a diósgyőrihez 11,822 „ a hradekihez 22,647 „ az ungvárihoz 103,236 „ a temesvárihoz 60,548 „ a lippaihoz 54,405 „ a zomborihoz 30,074 „ a kulaihoz 19,944 „ a csatádihoz 87,174 „ • Ezekhez tartoznak egyes kisebb elszórt birtokok, a melyek a pénzügyigazgatósá­gok által kezeltetnek, mint a horvátorszá­giak, vagy bányaigazgatóságok által, mint az erdélyiek. A mezőgazdasági uradalmak közt ter­mőértékre nézve első a pécskai, után­­na következnek, s szinte kitűnő minősé­gűek a szőregi, nagy-becskereki, dentai, szent-andrási, apatini és rékasi ura­dalmak. 1867- ben ezen javak összes tiszta jöve­delme volt 3,071,603 ft. 1868- ban e jövedelem 3,112,758 ftra emelkedett, mig 1862 — 6-ig átlag a tiszta jövedelem csak 1,464,970 forin­tot tett. Legtöbbet a pécskai jövedelmezett, holdanként 10 frt 75 krt, legkevesebbet a nagybecskereki holdanként 3 ft 63 krt. E nagy különbség főleg a régi rész­bér­leti szerződéseknek m­ég fennállásából ered. Emelkedett tehát e javak jö­vedelme Lónyay ur kezelése alatt száz perczenttel. Ezen uradalmakban azonban vannak 82,801 holdnyi területű oly földek, me­lyek semmi jövedelmet nem hoznak, ezek­nek tehát a pénzügyminiszter úr e­l­a­d­á­­sát javasolja, mire nézve törvényjavas­latot is mellékel előterjesztéséhez. Azon további javaslatok közül, melye­ket e helyen tesz a miniszter, megemlít­jük a következőket: 1) kivágandók a szór­ványos erdők, melyek mint ilyenek, hasznot nem hoznak, miáltal a mivelhető földek területe 100,000 holddal növeked­nék; 2) keresztülviendők a birtokrende­zési perek, melyek addig oly hanyagul iitettek, hogy az összes államjavakon csak 74 községben fejeztettek be, de ezek közül is csak 27-ben hajtottak végre, m­által az államjavak további 67,091 hold­dal fognak szaporodni. Ez intézkedések által, a javasolt eladások daczára a mező­­gazdasági uradalmak területe 520,963 holdra emelkednék. Áttér ezek után Lónyay úr a követen­dő kezelési rendszerre, melytől végre is leginkább függ a jövedelem nagysága, s a gödöllői uradalom kivételével, minden mezőgazdasági állam javakra hosszabb tartamra s­zóló bérletrendszert hoz javaslatba ,­­ mert csak e rendszer által érhet­ő el, a) hogy a bérbeadott terü­letek jövedelme jó és rész években egy­­iránt biztos legyen, b) hogy a föld ter­mőereje a gazdálkodási mód által lehető­leg kiméh­essék c, s hogy c)a bérjövedelem fokozatosan emelkedhessék. Legjobb vol­na tehát e javakat 200—1000 holdnyi részletekben 20 évre bérbeadni, oly mó­don, hogy az összes bérleteknek évenként csak Vivadrésze ürüljön meg, mi előnyösebb szerződési feltételeket tesz lehetővé, mintha egyszerre adatnak bérbe az összes jószá­gok. E rendszer tehát úgy volna megkez­dendő, hogy most a javak vioadrésze 20 évre, más Vioadrésze 19 évre, harmadik voadrésze 18 évre s így tovább adatnék bérbe. E rendszernek előnyei, hogy éven­ként járván le bérletek, a bérösszeg a jö­vedelem növekedéséhez képest emelhető, hogy csekély lévén az évenként lejárt bérletek, a kincstár jobban válogathat a bérlőkben, kikben a szakképzetségen kí­vül anyagi s erkölcsi biztosítékokat is kell keresnie. Ez­által alapja volna vetve egy értelmes, igyekező és virágzó bérlői osztály keletkezésének. Ily bérletek mellett, minőket a pénz­ügyminiszter máris kötött, létesített mint­­egy 5 holdas kis bérleteket is oly helye­ken, hol a kincstár nagyobb területet bír népesebb, vállalkozóbb szellemű, gyárüz­lettel foglalkozó vidékeken. E rendszer keresztülviteli módozatai. ------------- .......... ’ ’ pécskai uradalom térképét,mely­be e rendszer már életbe van léptetve. Ezen uradalom 151,15­7 holdnyi területé­ből 69,651 hold nagyobb bérletekben 99 családnak van kiadva. Kisbér­let még csak 8503 holdon van. Telepitvényesek ez uradalomnak 57,163 holdját mivelik, s állnak 3488 családból mintegy 25.000 lélekkel. A pécskai uradalom élő bizonysága az ajánlott rendszer életrevalóságának. En­nek köszönhető, hogy e jószág, — mint fentebb láttuk, — a legnagyobb jövedel­met hozza a magyar államjavak közül. Ami a telepitvényi rendszert illeti, azon kérdésre, vájjon ajánlható-e új telepitvé­­nyek eszközlése ? aligha lehet igennel felelni. A pécskai uradalomban 24.005 tele­pitvényi lakos által mivelt földek jöve­delme holdanként 1857-től 1866-ig átlag 8 ft 28 kr volt, mig ugyanekkor a bér­­etföldek 9 ft 31 krt, tehát többet jöve­­vedelmeztek. A ménesi uradalomban a telepitvényi földek ugyanezen időben hol­danként 3 ft 90 krt, mig a bérletföldek ft 11 krt hoztak. Részletes adatok mellőzésével itt csak azt jegyezzük ki, hogy a magyar kincs­tári pusztákon összesen 42 telepítvényi község van 41,941 lakossal, kik összesen holdat bérelnek, s ezért fizetnek évenként 6 ft 55 krt holdanként, míg ugyanott a nagyobb bérletekért holdan­ként 8 ft 18 kr fizettetik. Kifejti ezek után Lónyay úr bővebben a létező telepitvényi rendszer hiányait, s megadja orvoslásuk módját, mely abban állna, hogy a telepitvényesek bérleti szer­ződéseiben az egyetemleges jótállás he­lyét a személyes kötelezettség foglalja el, hogy szorgalmasabb s igyekesebb te­lepitvényesek számára tér nyittassák az emelkedésre. Ellenben a munkás kezek biztosítása végett szükséges a zsellértelkek kihasitá­­sa, és pedig 1 hold belsőség s két hold külsőség. Ez okból a mai telepitvényi rendszert oly módon kellene reformálni, hogy a telepitvényesekre nézve lehetővé tétessék ily 3 holdnyi telkek örök árom­ megváltása, miáltal tulajdonosokká len­nének. Uj telepitvények életbeléptetése tehát csak nagyobb erdőgazdasági ura­dalmakban volna tanácsos, melyeknek kellő jövedelmezése csak ily módon érhe­tő el, de ez új telepítvények is az említett módon, t. i. az örökmegváltás lehetővé

Next