Pesti Napló, 1869. október (20. évfolyam, 225–251. szám)
1869-10-20 / 241. szám
241 szám Serkesztési Iroda: Ferencziek tere 7. ,zám. I. emelet. E lap szellemi részét élete minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Szerda, october 20.186SJ. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼agy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre....................11 frt. Negyed évre Két hóra. . Egy hóra . • 5 ,50 kr. Két hóra............... 3 „ 70 kr. . 1 „ 85 kr. 20. évi folyam. Hirdetmények díja: hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petitsor 25 uj kr. Ellőfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869 ki oct.—deczemberi folyamara. Előfizetési feltételek : Pesten háshol ,sorolva, vidékre postán küldve Fél évre.............................................11 frt. Negyedévre............................................5 frt 50 kr. Egy hónapra..................................... . 1 frt 85 kr Az „Athenaeum“, Irodalm.? nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos és kiadó. Pest oer 10. 1860 A képviselőház tegnapi ülésében három nagy horderejű okmány léptett a ház asztalára: az 1868. évi zárszámadás, az 1870-ik évi költségvetésnek a fedezetre vonatkozó része és az államvagyonnak kimutatása. Alkotmányunk helyreállitása után az 1868-ik év az első, melynek költségvetése alkotmányos után a képviselőházban részletesen tárgyaltatott és megszavaztatott. Az 1867-ik évi tudvalevőleg az absolut hatalomtól származott át. Ha visszagondolunk azon viharra, mely csak néhány héttel ezelőtt a deficit ürügye alatt a kormány ellen támasztatott , kétség kívül fokozottabbá válik azon érdekeltség, melyet azon kívül is minden államszámadás természet szerint elő szokott idézni. A deficitről mindaddig, míg a kérdéses számadás a képvislőház bírálatán keresztül nem ment és jóváhagyását meg nem nyerte, egyelőre többet nem mondhatunk, mint co .u. eredmény a p. n. miniszternek alkalmat adott arra, hogy az 1870-ik évre nézve a költségvetés bevételeit négy millióval nagyobbakra előirányozhatta , anélkül hogy túlfeszített vagy épen teljesíthetlen reménynyel kecsegtette volna magát. A költségvetésről lévén szó, akaratlanul is azon sajátságos vád jut eszünkbe, mely a p. v. miniszter ellen azért emeltetett, hogy a költségvetésben a bevételeket csekélyebbekre tette a valóknál. Nem hiszem, hogy valaha egy más miniszter ellen ilyen vád emeltetett volna, mert ez inkább dicséretére válik mint hátrányára. Az ausztriai absolut kormánynál szokásban volt, a franczia és spanyol kormánynál s általában a pénzzavarban levő kormányoknál divatban van túlfeszített bevételeket előirányozni s azok nyomán a kiadásokat felcsigázni; de ezen eljárásnak azon hátrányos eredménye van , hogy a nagy kiadások megtörténnek, de a megfelelő túlfeszített s csak papíron álló bevételek elmaradnak, s azok helyét csak pótló költségvetések és kölcsönök segítik ki. Az ily eljárás nem lehet kívánatos és üdvös. Rendes pénzviszonyok közt levő államokban ez egészen ellenkezőleg szokott történni, így például a schweiczi szövetségnél valamint az egyes kantonoknál, Hamburgban s Lübeckben a bevételeket a valószínűeknél kisebbekre, a kiadásokat nagyobbakra szokták előtervezni, és tudvalevőleg ezen eljárás nincs kárukra. Teljes bizalommal reméljük, hogy a képviselőház úgy mint eddig történt, ezúttal is az utóbbi eljárást tartandja szem előtt. Igen jelentékeny előnye az államháztartásnak abban is állana ha a mellőzhetlen kiadásokat úgy lehetne rendezni, hogy több év folytán felébb ne emeltessenek. E czélból Németország több államában két három, sőt 4 évre terjedő költségvetés divatozik, így például Bajorországban és Szász Meiningenben két évre .— Würtembergben, a Szász Királyságban, Szász-Altenburgban, Weimarban és Braunschweigban három évre Koburg herczegségben négy évre terjedő költségvetés van gyakorlatban. Nálunk az 1848 ik évi III. t. ez. 37. egy évi költségvetést állapított meg, s ennek sok előnye van. Azonban ezen előnyt nem gyöngítené, ha a képviselőház abban állapodnék meg, hogy a rendes kiadások egy három éves ülésszak alatt felebb ne emeltethessen. Az oktatásügy és honvédelem, melyek még rendes vágásban nincsenek, az első három évi ülésszakban kivételt képeznének; a többi kiadásra nézve pedig szabály lehetne, hogy semmi szín alatt felebb ne emeltessenek, hanem inkább ahol lehetséges, lejebb szállítassanak, mégpedig oly czélból, hogy az innen remélhető megtakarítások nyomán a földadó túlságos terhein könnyíteni lehessen. A föld azon kutforrás, melyből közvetlenül vagy közvetve boldognak boldogtalannak élni kell. Amennyire a föld terhén enyhíteni lehet, annyiban nem csak a földmivelő osztály sorsa könnyíttetik, hanem az összes nép javára is kiterjed az enyhítés jótékonysága. Az északamerikai szövetséges államokban 1818-ig egy acre földre 1 cent adó esett, 1818-iktől fogva ezen elenyésző csekélységből álló adó alól is felmentetett a föld s a közelebbi polgárháborúig sem föld sem egyéb egyenes adó nem létezett, hanem az állam költségei vámból és a congressus földjeinek eladásából fedeztettek. Ez az egyik tényezője a kérdéses államok hatalmának s rendkívüli nvrr.ra .compnesenek. A schweitzi államszövetségben egyenes adó nincsen , hanem a szövetség költségei saját jövedelméből, kiválólag pedig a vám-, posta-, távirda-, lőpor- és gyutacs jövedékéből fedeztetnek. Az egyes kantonok közül csak 4 franczia kantonban van földadó, 21 kantonban telekadó nincs , sőt Aargau, Solothurn, Luzern, Bázelvidék, Úri és Oberwalden kantonokban semminemű egyenes adó nem létezik. Ellenben közvetett adó minden kantonban van, még pedig oly mérvben, hogy míg az összes kantonok egyenes adója 6.2 milliót tesz, addig a közvetett adó 16.2 millióra rúg. Angolban is igen mérsékelt terhet szab a földre, mely részint a jövedelmi adóban, részint a régi országos adóban (Land taxe) foglaltatik, de ez, az összes adótehernek körülbelől mintegy tizennyolcad részére számítható, míg nálunk a telekadó az egész állam terhének csaknem egynegyedét fedezi. Azon államokban e szerint, melyekre mint a szabadelvűség, műveltség és haladás mintájára szoktunk hivatkozni, a földadó egészen csekély és a szükséglet legnagyobb részét közvetett adók fedezik. Igen czélszerű volna nálunk is minden eszközt felhasználni azon czélból, hogy a földterhe enyhíttessék.Úgy hisszük, hogy egészen czélszerű dolog a képviselőház különös figyelmét ezen égető szükségre felhívni. Minden iparnak, ép úgy mint a kereskedelemnek első alapját a nyers termelés képezi. Ha ez megakadályoztatik, szükségkép csorbulást szenved maga az ipar és kereskedelem is, s lehetetlen a nyers termelés lebilincsezése mellett egészséges fejlődést és emelkedést várni. Vannak ugyan theoretikus pénzügyi kapacitások, kik a közvetett adókat elítélik, s ezek közt Horn úr nemrég egész gyűlöletes színben tüntette elő azokat. Ez papiroson és izgatási czélokra megjárja, mert az igaz, hogy minden adó terhes, és mindaz mi terhes, egyszersmind gyűlöletes is. De várjon meggondolta-e H. úr, hogy adó nélkül állam nem állhat fel? S ha igen, jutott-e eszébe, hogy az elítért közvetett adók helyébe egyenes adót kell állítani ? Igen, de az egyenes adóforrások nálunk már annyira meg van - van terhelve, hogy többet nem birnak el Szépen megköszönik Horn úr bölcseségét a föld és házbirtokosok, ha a közvetett adók súlyát is rájuk kívánja hárítani; pedig más mód nem létezik a közvetett adók megszüntetésére, ha csak az állam létezését megszüntetni nem akarjuk. Mindenki tudja azt, hogy szép eszme elméletileg az, hogy kiki jövedelme, vagy legalább vagyona arányában viselje a közterhet. De a dolognak gyakorlati a, b, c-je ott rejlik , hogy mi módon tudja meg H. ur , hogy kinek mi rejlik erszényében , vagy szekrényében. S ezen kezdőpontnál már hajótörést szenved H. ur elméleti bölcsesége. Ma kinevetik azt, aki tortúra által akarja megtudni, hogy kinek mi jövedelme van, mert az emberek nagy része nem vezet szoros számadást jövedelméről, s tehát maga sem tudja még azt sem, hogy mit vett be, s az év utolsó hetében, kivált a kereskedő elvesztheti azt, mit az év folytán nyert. Gyalázni vagy gyanúba hozni valamit igen könnyű dolog, de adóreformot ezzel nem eszközlünk. Az egész művelt világban sok okosabb ember van mint H. úr, s eddig még sem fedezett fel senki egy gyakorlatilag megállható jó adórendszert, hanem a legokosabb emberek és legműveltebb államok is beérik azon adókkal, melyeket H. ur kárhoztat és gyaláz, de jobbat helyükbe állítani nem tud. Állapodjunk meg tehát egyelőre abban, hogy a telekadó túlságos terhét lehetőleg iparkodjunk enyhíteni, majd ha ezt elértük, akkor az adófizetési képesség növekedik, és a teher nem lesz oly gyűlöletes, mint azt H. úr festi, mert ha az ócsárlás volna segédeszköz, úgy mindennemű adót egyformán lehetne ócsárolni, csak az a kár benne, hogy az mit sem segít a dolog lényegén. A harmadik okmány, mely tegnap a ház asztalára került, az állam vagyonának kimutatása. Ez annál érdekesebb, mert eddig senkit effixgálni s alaposan megbírálni nem lehet. — Igen óhajtandó volna ezen terjedelmes okiratnak lényeges kivonatát a nagy közönség birtokába juttatni. Az államvagyonról. Lónyay Menyhért előterjesztése ö Felségemhez. I. Eszim alatt egy két nagy negyedrét kötetre terjedő munkálatot veszünk, melyben a pénzügyminiszter a magyar államjavakról kimerítő jelentést tesz. A nagybecsű munka szétosztatott a képviselőház tagjai közt, s valószínűleg könyvárusi uton is kapható lesz, de azért a nagyközönség irányában, melynek nincs érkezése ily terjedelmes művek tanulmányozására, kötelességünknek tartjuk azt bővebben ismertetni, hogy ki ki értesülhessen e fontos kérdés egyes részleteiről. Jelentésének bevezetésében elmondja Lónyay úr, hogy az új minisztériumnak a kezdet nehézségei által megszaporított teendői mindeddig nem engedtek meg elég időt s gondot fordítani az államvagyon körül szükséges reformok keresztülvitelére. De az eddigi tapasztalatok, valamint a hiányokat felfedték,úgy kimutatták az utat is, „melyen továbbhaladva el lehet érni azon czélt, hogy a magyar államvagyon gyümölcsöztetése lépcsőzetesen és okszerűleg fejlesztve és biztosítva, meghozza azon jövedelmet, melyet annak valódi értéke után várni lehet.“ Mielőtt azonban Lónyay úr a teendő intézkedések elsorolására átmenne, képét adja az államvagyon jelen státusának, s elmondja eddig tett intézkedéseit. Kövessük a jelentést pontról pontra, kivéve belőle a fontosabb és érdekesebb adatokat. A magyar államjavak állanak : a) koronás és kincstári uradalmakból, melyek, használatuk módja szerint mezőgazdasági, erdőgazdasági és ménes nevelő uradalmakra oszlanak. b) a kincstári bányászatot képező vagyonból, és c) az államépületekből. A koronás uradalmak kiterjedése tesz 147,147 cat. holdat, ide nem számítva a még per alatt álló 300 mföldnnyi tiszai koronás kerületi birtokot. A kincstári uradalmak területe 1,245,884 hold, melyből azonban a 194,381 holdnyi nagy-kikindai uradalom örökbérbe van adva. A bányászati erdőuradalmak területe 1,302,880 hold. A kereskedelmi minisztérium kezelése alatt álló kisbéri, bábolnai és mezőhegyesi ménes uradalmak kiterjedése 46,007 hold. Az erdélyi államuradalmak — amenynyire a hiányos felmérés szerint kiszámítható 485,530 holdat tesznek, ide nem számítva a mintegy 197,197 holdnyi elzálogosított államjavakat. A horvátországi két uradalom területe 75,921 hold. A határőrvidéki erdők tesznek 1,194,300 holdat. Az összes magyar államvagyon kiterjedése tehát 4,694,866 holdra, vagyis mintegy 470 □ mértföldre tehető, mi az összes magyar államterületnek ‘/1-edrészét képezi. A mezőgazdasági uradalmak azok, melyeknek területe a földmivelésre alkalmas; ezek az összes államvagyonhoz úgy állnak, mint 1 , 9-hez. Az összesen 412,709 holdnyi mezőgazdasági uradalmak 1862—66-ig átlag 1,464,970 ftot jövedelmeztek. A pénzügyminiszter e csekély jövedelem okát a kezelésben alkalmazott egyoldalú gazdasági rendszerben, s még ennek is hiányos alkalmazásában találta. Mily félszeg volt a rendszer, mutatja az, hogy a bérhátralékok, tetemes bérletelengedések daczára 1866-ban 9,491,165 ftra rúgtak. Lónyay az okszerűbb kezelési rendszer behozatala végett szakembereket nevezett ki, ezek jelentései nyomán az álladalmi jószágigazgatóságokat állította fel, számszerint tizet. Igazgatókká szakértőket tett, személyes felelősség terhe alatt. Az államuradalmakat érdeklő jogügyek gázvási vonási ^As^^MmeibtP1 & uradalmi ügyészségek felállítása. S elrendeltetett minden uradalomban egy birtokkönyv készítése. A mezőgazdasági uradalmak közöl 21- ben már létrehozattak a szükséges reformok. Tartozik pedig ezek közöl az egyes jószágigazgatóságokhoz : az óbudaihoz 29,634 hold, az el nem számítva, a diósgyőrihez 11,822 „ a hradekihez 22,647 „ az ungvárihoz 103,236 „ a temesvárihoz 60,548 „ a lippaihoz 54,405 „ a zomborihoz 30,074 „ a kulaihoz 19,944 „ a csatádihoz 87,174 „ • Ezekhez tartoznak egyes kisebb elszórt birtokok, a melyek a pénzügyigazgatóságok által kezeltetnek, mint a horvátországiak, vagy bányaigazgatóságok által, mint az erdélyiek. A mezőgazdasági uradalmak közt termőértékre nézve első a pécskai, utánna következnek, s szinte kitűnő minőségűek a szőregi, nagy-becskereki, dentai, szent-andrási, apatini és rékasi uradalmak. 1867- ben ezen javak összes tiszta jövedelme volt 3,071,603 ft. 1868- ban e jövedelem 3,112,758 ftra emelkedett, mig 1862 — 6-ig átlag a tiszta jövedelem csak 1,464,970 forintot tett. Legtöbbet a pécskai jövedelmezett, holdanként 10 frt 75 krt, legkevesebbet a nagybecskereki holdanként 3 ft 63 krt. E nagy különbség főleg a régi részbérleti szerződéseknek még fennállásából ered. Emelkedett tehát e javak jövedelme Lónyay ur kezelése alatt száz perczenttel. Ezen uradalmakban azonban vannak 82,801 holdnyi területű oly földek, melyek semmi jövedelmet nem hoznak, ezeknek tehát a pénzügyminiszter úr eladását javasolja, mire nézve törvényjavaslatot is mellékel előterjesztéséhez. Azon további javaslatok közül, melyeket e helyen tesz a miniszter, megemlítjük a következőket: 1) kivágandók a szórványos erdők, melyek mint ilyenek, hasznot nem hoznak, miáltal a mivelhető földek területe 100,000 holddal növekednék; 2) keresztülviendők a birtokrendezési perek, melyek addig oly hanyagul iitettek, hogy az összes államjavakon csak 74 községben fejeztettek be, de ezek közül is csak 27-ben hajtottak végre, máltal az államjavak további 67,091 holddal fognak szaporodni. Ez intézkedések által, a javasolt eladások daczára a mezőgazdasági uradalmak területe 520,963 holdra emelkednék. Áttér ezek után Lónyay úr a követendő kezelési rendszerre, melytől végre is leginkább függ a jövedelem nagysága, s a gödöllői uradalom kivételével, minden mezőgazdasági állam javakra hosszabb tartamra szóló bérletrendszert hoz javaslatba , mert csak e rendszer által érhető el, a) hogy a bérbeadott területek jövedelme jó és rész években egyiránt biztos legyen, b) hogy a föld termőereje a gazdálkodási mód által lehetőleg kiméhessék c, s hogy c)a bérjövedelem fokozatosan emelkedhessék. Legjobb volna tehát e javakat 200—1000 holdnyi részletekben 20 évre bérbeadni, oly módon, hogy az összes bérleteknek évenként csak Vivadrésze ürüljön meg, mi előnyösebb szerződési feltételeket tesz lehetővé, mintha egyszerre adatnak bérbe az összes jószágok. E rendszer tehát úgy volna megkezdendő, hogy most a javak vioadrésze 20 évre, más Vioadrésze 19 évre, harmadik voadrésze 18 évre s így tovább adatnék bérbe. E rendszernek előnyei, hogy évenként járván le bérletek, a bérösszeg a jövedelem növekedéséhez képest emelhető, hogy csekély lévén az évenként lejárt bérletek, a kincstár jobban válogathat a bérlőkben, kikben a szakképzetségen kívül anyagi s erkölcsi biztosítékokat is kell keresnie. Ezáltal alapja volna vetve egy értelmes, igyekező és virágzó bérlői osztály keletkezésének. Ily bérletek mellett, minőket a pénzügyminiszter máris kötött, létesített mintegy 5 holdas kis bérleteket is oly helyeken, hol a kincstár nagyobb területet bír népesebb, vállalkozóbb szellemű, gyárüzlettel foglalkozó vidékeken. E rendszer keresztülviteli módozatai. ------------- .......... ’ ’ pécskai uradalom térképét,melybe e rendszer már életbe van léptetve. Ezen uradalom 151,157 holdnyi területéből 69,651 hold nagyobb bérletekben 99 családnak van kiadva. Kisbérlet még csak 8503 holdon van. Telepitvényesek ez uradalomnak 57,163 holdját mivelik, s állnak 3488 családból mintegy 25.000 lélekkel. A pécskai uradalom élő bizonysága az ajánlott rendszer életrevalóságának. Ennek köszönhető, hogy e jószág, — mint fentebb láttuk, — a legnagyobb jövedelmet hozza a magyar államjavak közül. Ami a telepitvényi rendszert illeti, azon kérdésre, vájjon ajánlható-e új telepitvények eszközlése ? aligha lehet igennel felelni. A pécskai uradalomban 24.005 telepitvényi lakos által mivelt földek jövedelme holdanként 1857-től 1866-ig átlag 8 ft 28 kr volt, mig ugyanekkor a béretföldek 9 ft 31 krt, tehát többet jövevedelmeztek. A ménesi uradalomban a telepitvényi földek ugyanezen időben holdanként 3 ft 90 krt, mig a bérletföldek ft 11 krt hoztak. Részletes adatok mellőzésével itt csak azt jegyezzük ki, hogy a magyar kincstári pusztákon összesen 42 telepítvényi község van 41,941 lakossal, kik összesen holdat bérelnek, s ezért fizetnek évenként 6 ft 55 krt holdanként, míg ugyanott a nagyobb bérletekért holdanként 8 ft 18 kr fizettetik. Kifejti ezek után Lónyay úr bővebben a létező telepitvényi rendszer hiányait, s megadja orvoslásuk módját, mely abban állna, hogy a telepitvényesek bérleti szerződéseiben az egyetemleges jótállás helyét a személyes kötelezettség foglalja el, hogy szorgalmasabb s igyekesebb telepitvényesek számára tér nyittassák az emelkedésre. Ellenben a munkás kezek biztosítása végett szükséges a zsellértelkek kihasitása, és pedig 1 hold belsőség s két hold külsőség. Ez okból a mai telepitvényi rendszert oly módon kellene reformálni, hogy a telepitvényesekre nézve lehetővé tétessék ily 3 holdnyi telkek örök árom megváltása, miáltal tulajdonosokká lennének. Uj telepitvények életbeléptetése tehát csak nagyobb erdőgazdasági uradalmakban volna tanácsos, melyeknek kellő jövedelmezése csak ily módon érhető el, de ez új telepítvények is az említett módon, t. i. az örökmegváltás lehetővé