Pesti Napló, 1869. október (20. évfolyam, 225–251. szám)

1869-10-19 / 240. szám

240szám Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadóhivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Kedd, october 19.1868. 20. évi folyam. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre . . Negyed évre Két hóra. . Egy hóra : 11 frt. 6 , 50 kr. 3 ,70 kr. 1 . 85 kr. Hirdetmények díja: hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petitsor 26 uj kr. Pest, oct. 18. 1869 A pénzügyminiszter ma egy két termetes kötetből álló munkálatot nyújtott be a képviselőháznak , a magyar államvagyonról. Teljesen indokolt azon kiváló érdekeltség, melylyel közönségünk az állam vagyona iránt viseltetik. E vagyon nemcsak phisikai kiterjedésénél fogva, melyre nézve tizenketted részét foglalja magában az összes magyar államterületnek, hanem a benne rejlő értéknél s nemzetgazdászati jelentőségénél fogva is fontos helyet foglal Magyarország anyagi érdekeinek terén. Mert tévedne az, ki az állam által keirt vagyonnak becsét pusztán azon pénzbeli haszon után ítélné meg, melyet e vagyon évenként hajt. Hasznos e vagyon gazdászati szempontból, mert helyes kezelés mellett valódi iskoláját képezheti az okszerű gazdálkodásnak, hasznos nemzetgazdasági tekintetből, mert alapul szolgálhat számos, különben kivihetlen nemzetgazdászati intézkedésnek, s végre hasznos, mert oly kincset képez, melynek túlnyomó részére bárminő bajok és viszontagságok közt az ország mindig bizton számíthat. Mindenki örömmel üdvözlendi tehát azon alapelvet, mely e téren Lónyay úr politikáját vezérli, s mely abban áll: a magyar államvagyont sértetlenül fentartani nemcsak, de úgy jogilag biztosítani,mint gazdászati s financiális szempontból lehető virágzásra emelni. E törekvés szól minden lapjából az előttünk fekvő jelentésnek. Magát a gödöllői uradalom megvételét is avval indokolja Lónyay úr, hogy az állam birtokában levő földtehermentesítési papírok, mint az államvagyonnak bár mobilizált, de kiegészítő részei nem fordíthatók megfelelőbb czélra, mint ismét való consolidátióra, vagyis ingatlan vagyonba fektetésre. E tehermentesítési összegekből vetetett meg a gödöllői uradalom, s ezekből akarja Lónyay úr a mácsa ecsekendi és valkósz.-lászlói birtokrészeket, melyek a gödöllői uradalomnak úgy gazdászati, mint territoriális kikerekítésére szolgálandnak, megszerezni. Amily biztosan reméljük tehát, miszerint a törvényhozás e vételt engedélyezni fogja, és oly bizonyosnak tartjuk, hogy elfogadandja a jelentéshez mellékelt azon másik törvényjavaslatot is, mely különféle földbirtokrészek eladására hatalmazza fel a pénzügyminisztert Nem ellenkezik e javaslat a fentebb említett törekvéssel, mert benne csak olya.n. kivágás földek, parlagszőlők, maradványföldek s más nem tagositható birtokrészek eladása szándékoltatik, melyek fekvésüknél fogva az államnak semmi hasznot nem hajtanak, ellenben az illető helybeli szomszéd birtokosoknak eladatvan, ezek által jövedelmezőkké tétethetnének. Mindkét javaslat csak azon, a részletekbe ható gondoskodást bizonyítja, melylyel Lónyay úr az állam vagyona iránt viseltetik. S hogy e gondoskodás nemcsak ideális vonzalom s theoretikus előszeretet tárczája teendőinek ezen ága iránt, hanem egészséges, gyümölcsöző politikának eredménye, azt mindenek felett hirdeti azon fényes siker, melyet a pénzügyminiszter e téren máris felmutathat. Nem akarunk elébe vágni azon részletes ismertetésnek, melyben lapunk sietni fog az olvasó közönséget e tárgy felől bővebben felvilágosítani, de igazságtalanok volnánk a pénzügyminiszter iránt, ha már ez alkalommal ki nem emelnék előterjesztésének néhány legékesszólóbb pontját. Értjük itt nem a nagy szavak, hanem a számok ékesszólását, melyeknek megdönthetően argumentumaira Lónyay úr mindig büszkén, a teljesített kötelesség öntudatával fog hivatkozhatni. Nem vagyunk a számok bálványozói mindenben, de körülményeink közt tagadhatlanul a számoktól kell a döntő feleletet kérnünk, ha pénzügyminiszterünk ügyvitelét megítélni akarjuk. Csak néhányat említünk. A mezőgazdasági államuradalmak 1862 —6-ig átlag évi 1.464,970 ftot jövedelmeztek. 1867-ben hoztak 3.071,603 ftot, 1868-ban pedig 3.112,758 ftot. E téren tehát az állam jövedelme több mint száz percenttel növekedett Lónyay úr kezelése alatt. Az államerdők jövedelme volt 1862— 6- ig évi 300,903 ft, 1867-ben lett 555,649 ft, 1868-ban pedig 1.210,392 ft. Az erdők jövedelme tehát négyszáz perczenttel emelkedett. A bányák 1862 - 6-ig 207,253 ft veszteséggel kezeltettek, míg 1867-ben már 198,265 ft nyereséget hoztak. A jövedelem emelkedés itt is mintegy négyszáz perczentre megy. A részakaratnak is el kell ismernie az eredmény nagyságát, midőn két rövid év alatt, melyben annyi temérdek halaszthatlan feladatok megoldása nehezedett e pénzügyminiszter vállaira, az államvagyon jövedelmét — annak egyes ágaira átlag kivetve, — 300 perczenttel felemelni bírta. S e buzgalom annál nagyobb méltánylásra fog találni, ha meggondoljuk, minő küzdelmeibe kerültek a pénzügyminiszternek néha egyes oly intézkedések, melyeknek összege ily fényes eredményre vezetett. Emlékezzünk csak vissza azon, amily szenvedélyes, oly lelkiismeretlen agitátióra, melyet a közönség a „temesvári fakérdés“ neve alatt ismer. Az ellenzék hazagsággal, részrehajlással s isten tudja még mivel nem vádolta a pénzügyminisztert. E vádakra is megadja e jelentés a feleletet, midőn igénytelen, de sokat mondó számokban előadja, hogy a temesvári s lugosi erdők jövedelme Lónyay úr keze alatt 30,592 ftról egyszerre 195,802 frtra, tehát több mint hat annyira emelkedett. Lónyay úr nem szorul a mi biztatásunkra, hogy pénzügyi politikájában az eddig követett utón haladjon tovább is. Ő bizonyára tenni fogja ezentúl is azt, amit tett eddig ; nem fogja magát a nagyszavú ellenzékieskedés által visszariasztatni, nem fog múlékony népszerűség hajhászat kedvéért tenni vagy elmulasztani semmit, amit tenni vagy nem tenni helytelennek tart. Kitartó lesz, mint volt eddig, s ezen egy dologban a nemzet biztos garantiáját bírja annak, hogy Magyarország anyagi helyzete, ha csak váratlan csapások semmivé nem tesznek minden számítást, rövid idő alatt a virágzás oly fokára fog emelkedni, a minőre körülményeink közt vasszorgalom és buzgó ügyszeretet csak emelkedhetik. De rejtsen magában bármit a jövő, Lónyay úrnak, a maga személyére nézve nincs szüksége többé a jövő igazolására. Mert ha mindeddig nem tett volna mást, mint azt, ami e ma kiadott jelentésben van elmondva , már ez által is megérdemelte volna a nemzet háláját. Pest, oct. 18. (Bp.) A képviselőház mai ülésében tette le a pénzügyminiszter a ház asztalára úgy az 1868-ki államkiadásokról összeállított számadást, valamint az 1870. évre szóló előirányzatot az ország bevételeiről, és kiadásairól. Mindkét okmányt a pénzügyminiszter egy kimerítő, részletes , s a fontos tárgynak mélyére ható exposéval világitá meg. Szépen jellemző ezen előadást könnyed modor, melylyel szónok a száraz számtételeket mintegy megelevenítve hallgatóinak figyelmét mindvégig nemcsak lekötve tudta tartani, de azt a bevégzésig fokozatosan emelni is; — és azon a nyomatékkal kiemelt eredmény, hogy júliusi beszédjében felhozott, s akkor sokféleképen nehezitett vagy kétségbe vont bevételi többletek most számadásilag is igazolják. A ház jobboldala hangos helyelésben adott kifejezést elismerésének a közlöttekért, melyek Lónyay Menyhért pénzügyéri hivatottságának fényes bizonyítékait foglalják össze, s melyek a benyujott nagy terjü művek megbirálása, s tárgyalásánál mintegy kalauzul szolgálhatnak. Úgy a számadási ívek, valamint az előirányzat is többrendbeli, a közvetett adókra vonatkozó, s az államjavakat illető törvényjavaslatokkal együtt kinyomatni rendeltetvén, megbírálás s véleményezés végett a pénzügyi bizottsághoz utasítatott. És e ténynyel a képviselőház megkezdő missiójának egyik legfontosabb feladatát, mely mint az exposé is kiemeli, alkotmányosságunk legfőbb biztosítékát képezik. Semmi kétség benne, hogy a ház e nagy horderejű munkát az iránta érzett országos bizalomnak megfelelőleg fogja elvégezni, és e szempontból tekintve a kérdést, tán nem indokolatlan az óhajtás, hogy a képviselők folyvást, s teljes számmal legyenek jelen, így érvényesíthetvén kiki kerületének szavazatát az országos költségek megállapításánál. A mai ülés tagszáma e tekintetben némi aggodalomra nyújtott okot, midőn tapasztalni kellett, hogy három havi szünetelés után többen hat hetes szabadságidőt kértek, és hogy a 438 képviselőből az államköltségvetés átvételekor nincs jelen több 176-nál. A gyengédségnek meg vannak a maga határai, s ezek épen nem sértetnének meg, ha ily körülmények közt az elnök alkalmazásba vétetni kívánná azt, mit erre nézve a házszabályok rendelnek. A képviselőház osztályai megkezdvén tanácskozásaikat , azoknak távollevő tagjai, különösen elnökei felszólittatnak, hogy mielőbb Pesten megjelenjenek. A képviselőház elnöke Somssich. A felsőház rendezéséről. Mutatvány Kákai Aranyos krónikájának e napokban megjelenendő III. és IV-dik füzetéből. n. A magyar társadalom az 1848-ki törvények által demokratiai irányba töröltetett, igen helyesen , mert ez a nemzetek természetes s ellenállhatlan fejlődése. Ezen általános irány nem zárja ki a földbirtokos aristokratia socialis befolyását, s annak alkotmányos rendezését; példa reá Anglia, mely már régebben és sokkal demokratikusabb, kereskedőbb, iparosabb, munkásabb ország Magyarországnál. De a magyar társadalom még korántsem fejlődött demokrativá. A középbirtokos osztály — akárhogy ámítjuk magunkat, s a világot — testben lélekben aristokrata; nemesi családfájára nem kevésbé gőgös az Eszterházyaknál; és lelke titkos vágya, valamely kilenct ágú koronával jőni legalább is sógorságba, rokonságba. És a középbirtokos osztály nagy átmeneti válságban van. Nagy része a forradalom óta, és általa tönkre ment. Nagy része nem bir szakítani a feudális fényűzés reminiscentiáival, s rohanva rohan pusztulása felé, földbirtoka más nem nemes, vagy nem magyar, vagy zsidó kézbe megy át. Egy okkal több arra, hogy még létező nemzeti földbirtokos osztályunknak az alkotmányos életben súlyát fentartsuk. A középbirtokososztály ezen erisise csak a megyerendezés kérdésére, nem a felsőházra hat vissza; amennyiben ez magyarázza meg, hogy a tiszteletből s ingyenszolgálatra alapított municipium elemei eltűnvén, azon intézmény elfajult, s tarthatlan. A paraszt az ország nagy részében több földet bir, mint amennyit jól mivelni képes. És ott is, hol birtoka családja eltartására nem elegendő, a munkás kezek mai országos szüksége, a munkabér magassága, lehetővé teszi neki földecskét venni, mihez népünknek, általán szólva, erős hajlama van. A munkásosztály nálunk inkább csak nomád napszámos, kitéve oly csáboknak, melyek állandó szegénységben tartják. Hiszen a fővárosban is látjuk, hogy azon ezernyi munkások, kik 226 forintot szereznek napjában, nemcsak mit sem takarítanak meg a munkaszünet idejére, sőt e hallatlan kereset idejében is mezítláb, rongyokkal félig-meddig fedett testtel fetrengenek azon bűnfészkekben, hol keresetöktől rendszeresen megfosztja a kerttek és korcsmárosok organizált rablása , a hatóság gyalázatára, közigazgatási állapotunk szennyes illustratiójaképen. Tekintsük a polgári osztályt, mely a demokratia leghathatósabb eleme fejlettebb országokban, mert vagyonossága s értelmisége versenyezhet a földbirtokos aristokratáéval. Nálunk ezen elem végtelenül jelentéktelen. Az apró és mesterterségében ó-conservativ,de politikai hajlamaiban subversiv kézműves mellett és fölött kezd ugyan fejlődni az egyesülési szellem, s a gyáripar, de csak kezd, és az is nagyrészt szédelgés tárgya. A városi vagyonosabb polgár, és megazdagodott kereskedő, többnyire külföldi származású, de mindenesetre nyárspolgár, politikai hivatás nélkül. Eb e polgári osztályok közé ékelve mint választó víz — áll a zsidó tömeg, mely habár politikailag egyenjogúsított, de családilag teljesen elkülönített, vallásilag épenséggel cast, és mindenesetre e mai napig tettleg a nemzettestben idegen osztály, mely a nemzeti polgárság, az egyöntetű, közszellemmel bírandó középosztály kifejlődését eddig lehetlenné tette, mert az alsó és fölsőbb osztályok egymásba átmenetét megszakítja. A zsidók kezében, mondják, sok pénz van. De nem kell feledi, hogy nagy számuk roppant szegény. És oly szegénynek lenni csak a zsidó tud. Mindenesetre aránylag kevesek azok,kik— tagadhatlan munkásság, élelmesség, s kedvező szerencse által fölvergődnek , — és kik aztán nagy mérvben földbirtokot vásárolnak, és az aristokratiával versenyző politikai s társadalmi befolyást gyakorolnak. Még eddig Magyarország gazdagságának túlnyomó része kétségbe vonhatlanul a földbirtokban van , és a nagy földbirtokosok társadalmi s politikai súlya — a jogegyenlőség daczára túlnyomó. Ezért van még meg a régi nevek varázsa, az aristokratia befolyása, s tettleges elsőbbsége a magán és közéletben. E tényt a törvényhozásnak nem is lehet ignorálni. Ellenvethetni ugyan , hogy hiszen ha az aristokratia tagjai oly nagy sociális befolyással bírnak, s köztük oly sok kitűnő politikai kapacitás található : azok magukat könnyen megválasztathatják képviselőknek, s az alsóházban is megtalálják nagy tehetségeiknek a tért, s ott is hathatnak üdvösen a törvényhozás művére. Hiszen jelenleg is sok mágnás ül a képviselőházban , s senki sem lát ebben anomáliát. De nem kell a kivételt összetéveszteni a szabálylyal, sem a véletlent — melynek egyesek megválasztatása nevezendő, — állandó institutióval. Ha a fölsőház, mint parlamenti intézmény szükséges, pedig megmutattuk, hogy az, akkor a fölsőház természetes elemeinek szétszóródása az alsóházban nem gyakorolhatja azon hatást, mely azoknak a fölsőházban öszpontosítása által czéloztatik. De nem is felel meg a tényállásnak, vagyis nem igaz, hogy nagy sociális befolyás, név, vagyon, s értelmi felsőbbség elegendők arra, hogy valaki képviselővé megválasztassék. Több kitűnő egyént tudnánk nevezni, aki csak azért nem lép föl képviselőjelöltnek, ámbár örömmel foglalna helyet az alsóházban, mert előre tudja,hogy azon kerületekben, hol fölléphetne meg nem fogják választani, mert választási rendszerünk, s mai viszonyaink között, mint számos eset bebizonyította, a legkitűnőbb országos nevű férfiaknak is hátrálni kell egy-egy helybeli celebritás, egyegy candidat de clocher, egy vidéki izgató, és pedig különben nauci flocci sőt néha megbélyegzett egyén előtt is. Egyébiránt az aristokratia tagjainak tömeges megválasztatását az alsóházba többnemű fontos okoknál fogva óhajtandónak sem tartanám, sőt azt az denaturálná. Országgyűlési tudósítás: A képviselőház oct. 18-án tartott ülése. Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Szél Kálmán, Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr., Lónyay Menyhért, Horvát Boldizsár, Eötvös József b, Gorove István, Bedekovits Kálmán. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök bejelenti a következő kérvényeket: Deák Ferencz a középtanodai tanárok kérvényét adta be sanyarú helyzetük felsegéllése iránt; ugyancsak Deák a minisztérium összes személyzetének i kérvényét fizetéseik felemelése végett. Kassa városa Békés megye kérvényét pártolja az eszék-sziszek-károlyvárosi vasút tárgyában. A gazdasági bizottság jelentése kinyomatik és napirendre fog tűzetni. Pásztélyi János, Onossy Mátyás, Csotta János és Jozippovics István néhány heti szabadságot nyernek. Szakássy Dániel és Prileszki Tádé az ipartörvény ügyében nyújtanak be kérvényt. Vidacs egy Torontál megyei czizmadia kérvényét, melyben az 1849-ben a hadseregnek szolgáltatott bakancsokat megtéríttetni kéri. A kérvények a kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Irányi Danies. Tapasztalva, mily káros hatást gyakorol a hazai pénzügynek az osztrák nemzeti banktól függése pénzpiacunkra, kereskedelmünkre és iparunkra, azon kérdést intézem a pénzügyminiszter úrhoz: Szándékozik-e, s milyen intézkedéseket ajánlani a törvényhozásnak a magyarországi pénzpiac, ipar és kereskedelemnek az osztrák nemzeti banktól függetlenítése végett? Az interpellatio kiadatik a pénzügyminiszternek A napirendre áttérve felszólal. Lónyay Menyhért pénzügyminiszer 4rór. ház türelmét a múlt ülésszak végperceiben hozzám intézett interpellatiók folytán igénybe vettem hazánk pénzügyeire vonatkozó nyilatkozat végett; engedje meg, hogy a jelen ülésszak kezdetén ismét a pénzügyekre vonatkozó előterjesztések meghallgatására hívhassam fel becses figyelmét, mit annyival inkább vagyok bátor kikérni, miután jelen előterjesztésemben kikerülni kívánom a szónoklati modort; száraz számok lesznek indokaim, melyeknek, — úgy hiszem, — meg van saját nyomatékuk, miután valóságos, eltagadhatlan tényeknek eredményei. Jelen előterjesztésem három részre oszlik, vagyis inkább három külön tárgyról kívánok előterjesztést tenni. Az elsőben előterjesztem a múlt 1868. évről a zárszámadást, a második előterjesztésem vonatkozik az 1870 iki államköltségvetésnek már befejezett részére, különösen a fedezetre ; a harmadik végre általában az államvagyonra. (Halljuk!) Az alkotmányos jogok legfontosabbika, sőt lehet mondani, minden alkotmányos jog gyakorlatának alapja, legnagyobb biztosítéka : az évi államköltségvetés megállapítása, és az ekkér megállapított költségvetés szerint az elmúlt évekről adott részletes számadásnak a törvényhozás elé terjesztése és bírálata. A valódi alkotmányosság szempontjából tehát nevezetes pillanat az, midőn a mióta a magyar alkotmány fennáll, elsőben terjesztetik államháztartásról szóló számadás a törvényhozás elé azon czélból, hogy a törvényhozás azt az 1848 : IV. és 1867 : X. t. sz. értelme szerint vizsgálat és birálat alá vegye. (Tetszés) Ez egy ujabb elvitázhatlan bizonysága annak, hogy 1867-ik év szerzett érvényt és adott életet azon alkotmányos jognak, melyet ősi alkotmányunk nem ismert, s legelőször az 1848. törvények mondtak ki. Hajdan a koronás király szabadon rendelkezett az ország jövedelmeinek legnagyobb része felett, az államjavak, bányák, vám, és sóegyedáruság jövedelmei á 1t - r a kezeltettek, szedettek és adattak ki minden számadás tétel nélkül; az országgyűlés szavazta ugyan meg az úgynevezett hadi adót, de hovafordításáról számot nem kérhetett, ősi alkotmányunk tehát nélkülözte azon szabatos biztosítékot, mely nélkül az a polgári szabadság támasza nem lehet. De nemcsak a törvényhozásra, hanem a ministériumra nézve is nevezetes pillanat az, midőn számot ad működéséről, mert kell, hogy nemcsak azon pillanat fontosságát érezzük, midőn alkotmányos jogainkat gyakorolhatjuk, hanem azt is, midőn törvényes kötelességünket lerójjuk. (Helyeslés.) Az 1868-ki zárszámadás hiteles példányát van szerencsém ezennel a t. háznak bemutatni, a sommázat és mérleg néhány melléklete már ki van nyomtatva, s ki fog a t. ház tagjai közt osztatni; még közel 100 év van nyomtatás alatt. A múlt évi országgyűlés alatt általam beterjesztett és az országgyűlési irományok 328. sz. a. foglalt kimutatás az 1867-ikiállambevételekről és kiadásokról valódi zárszámadásnak nem nevezhető, az 1867-ik évben rendesen megsza- Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ki oct.—deczemberi folyamára Előfizetési feltételek : Pesten házhoz hordva, vidékre postán küldve Fél évre . 11 frt. — Negyedévre................................................5 frt 50 kr. Egy hónapra.........................................1 frt 85 kr Ax „Athenaeum“, Irodalmi , nyomdai réssvény társulat, mint tulajdonos de kiadó. Mai számunkhoz egy egész iv melléklet van csatolva. Ma esti hét órakor a Deákpárt részéről értekezlet tartatott. Szóba hozatván, hogy az egyes képviselők által már beadott törvényjavaslatok tárgyalásánál minemű eljárás alkalmaztassék, s átalában a reformtörvények sorozatára nézve mi megállapodás érvényesíttessék , amennyiben a párttagok teljes számmal az országgyűlésre még mindig nem jelentek meg, czélszerűbbnek találtatott, hogy ez utóbbi kérdés majdan egy közelebbi, népesebb értekezleten, nagyobb megnyugvással oldassák meg, az elsőre nézve azonban egyhangúlag megállapodás lett elérve.