Pesti Napló, 1869. október (20. évfolyam, 225–251. szám)
1869-10-22 / 243. szám
242. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. I. emelet. A lep szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadóhivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körtili panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI MPLC Péntek, october 22. 1869. 20. évi folyam. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre..................12 frt. Évnegyedre.... 6 frt. Egy hóra 2 frt. Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 0 hasábos petitsor egyszeri hírdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfizetési felhivás PESTI NAPLÓ 1869 kiad.—deczemberi folyamára. Elégzetési felvételek : Pesten hándot hordva, vidékre postán küldve Fd évre................................................11 frt. — Negyedévre.................................................5 frt 50 kr. higy hónapra...............................................1 frt 85 kr A % „Athenaeum“, Irodalmi *,9 nyomdai részvény társulat, mint tulajdonos fa kiadó. Pest,.. 21. 1860 A „Hon“ és a „N. Fr. Lloyd“ f. évi oct. 20-ki számában Hornur, kinek financziális tévedése a „P. Napló“ ugyancsak szerdai kiadásában előterjesztetett, ismét nekirohan a pénzügyminiszternek, s noha saját állítása szerint még kezében nincsenek azon okiratok, melyek f. hó 18-án az ország képviselőháza elé terjesztettek , Horn úr túlbuzgóságában mégis jónak tartja azok felett ab S invisis pálczát törni; ezzel be nem érvén, a pénzügyminiszter személye, tehetsége, sőt jelleme ellen is oly kifejezéseket használ, mintha H. ur saját magát kívánta volna ecsetelni.Szerencse hogy Magyarország L. ur személyét, jellemét és tehetségét már akkor ismerte, midőn H. urnak csak nevét sem tudta a magyar világ. Ennyi gyengédtelen kihívások után nem veszi H. ur rész néven, ha példáját követve, mi se nagyon válogatjuk a szót. Horn ur a p.n.miniszter hitelének csökkentését szándékolva, nem tud egyebet irni mint a Ghyczy ur hirhedt deficitjét, melyet az 1868-ik évre előterjesztett zárszámadás meghazudtolt. Beéri Horn ur a brutto budget ajánlásával és magyarázásával, mit már Ghyczy ur ismételve untig de talán feleslegesen is megmagyarázott, a nélkül, hogy ezen, már az iskolában is ismert magyarázatra szükség lett volna; midőn felemlíti H. ur a jövedelmek megkülönböztetését a bevételektől s a költségeket a kiadásoktól, a könyvvivő inast és a syllalizáló paraszt embert emlegeti. Azt hiszi H. ur, hogy ez pénzügyi tudomány ? — vagy azt hogy effélékkel a magyar embert maga iránt rokonszenvre bírja ? Higgye el, hogy csalatkozik. De sokkal vastagabban csalatkozik H. ur, midőn a budgetről szólván ezeket írja: „a behajtási, üzleti és egyéb ily fajta költségeket is mind be kell írni.“ Kérjük H. urat, mutassa fel azon akár költségvetést akár számadást, melyben az ily „fajta“ költségek ne volnának beírva. Hisz ilyent a harangozóból lett falusi jegyző sem férczelhet össze, mert ha az ily „fajta“ kiadások a költségvetésből vagy számadásból hiányzanak, akkor az sem számadás sem költségvetés nevét nem bitorolhatja. Ily „fajta“ budgetek s számadások csak H.ur theóriájában vagy fantásiájában létezhetnek, de valóságban soha és sehol nem léteztek H. ur fennebbi szavai azt árulják el, hogy szerinte oly költségvetés is létezik, melyben „a behajtási, üzleti s egyéb ily fajta költségek“ hiányzanak azaz költségvetés költség nélkül is megállhat s ezt nettó költségvetésnek tartja; mi arra mutat, hogy fogalommal sem bir arról, hogy mi a netto és mi a bruttó költségvetés. A m. p. ügyminiszter által 1868 és 69-re beadott költségvetésben és az 1868-iki zárszámadásban a H. ur által sürgetett költségek benne vannak s hogy H. ur azt nem tudja, azzal saját magának állította ki a szegénységi bizonyítványt. Alább ezt irja Horn ur: „Az olyan forma budgetszámitásból, mint a milyent Lónyay ur tegnap beterjesztett, nincs mód reá, hogy végire járhassunk, mekkora volt 1868-ban a magyar nép vállaira rótt teher.“ Ez édes Horn úr tökéletes eszmezavar, melylyel ön maga fedezi fel a világ előtt financziális tehetségét. Ön azt akarja, hogy a p. n. miniszter által oct. 18-án az 1870-ik évre előterjesztett költségvetésnek fedezeti azaz a bevételeket előirányzó részéből az tűnjék ki, hogy mekkora volt 1868-ban a magyar nép vállaira rótt teher! Hiszen ezt nem az 1870 ik év jövedelméből, hanem vagy az 1868-iki zárszámadásból vagy az 1870-iki évi költségvetésnek szükségleti részéből lehet megtudni melyet a p. n. miniszter még elő nem terjesztett. Ön tehát ott keresi az 1868-ik évi terheket a hol azok nem feleltethetnek meg, ha mindent halomra nem akarunk zagy váltatni. Úgy hiszszük, hogy H. ur pénzügyi készültségét saját adataival mutattuk be. Hátta volna még jó akaratát is felvilágosítani. Hornur azt mondja, hogy: „a magyar p. n. miniszter a közkincset nyilván a legprimitívebb fogalmak szerint értelmezi.“ Mi pedig H. ur saját szavaival azt bizonyítók be, hogy neki t. i. Horn urnak még csak primitiv fogalma sincs a közkincsről s ezután alig lenne érdemes többet szólani gyanúsításairól, ha kézzel fogható részakaratát nem kívánnak kitüntetni. Horn úr rászólja, hogy miért van 6 millióval több bevétel mint kiadás; minek a józan ész nem adhat más értelmet mint azt,hogy miért takaríttatott meg 6 millió. Hallott-e valaha ember ily nevetséges vagy részakaratú szemrehányást? Vagy azt hiszi H. ur, hogy jobb lett volna, ha a számadások hat millió deficitet eredményeztek volna? H. ur talán ilyent kiván, midőn az ellenkezőjét Csupán pártérdekből roszalja. Ha így van, nem óhajtunk nézetében s jó akaratában osztozkodni. Azt állítja továbbá H. ur, hogy „az államnak mindössze csak annyit legyen szabad adókötelezettjeinek erszénye és megtakarított filléreiből elvenni, amennyi elkerülhetetlen szükségleteinek fedezésére elégséges.“ Azt, hogy mennyit szabad adó czím alatt bevenni, az országgyűlés határozta el s ez illetékesebb hatalom mint H. úr. Hogy az országgyűlés engedelmén túl nem ment a minisztérium azt bizonyítják a hátralékok. De azt, hogy a miniszter takarékossága által évenkint egy pár milliót megkíméljen, még senki sem tiltotta meg, s ha a közvetett adók a fogyasztás terjedelmével nagyobb bevételeket hoztak a reményzeteknél, azt sem ítélheti el az elfogulatlan ember, mert ép az ily eset kevesbíti a jövő terheket. Még két állítás foglaltatik H. úr keresett gáncsoskodásában. Egyik azon csoda fölfedezésből áll, hogy a 6 millió többlet az adózó nép vagyonát csökkenti. Mi úgy tudjuk, miszerint csak a felhasznált adó csökkenti az adózók vagyonát, a megkímélt 6 millió ellenben ugyanannyival megkíméli az adózók erszényét. Kincsek gyűjtéséről ma egy államot sem lehet vádolni, s így H. urnák ebbeli elmefuttatása nem alapos. A másik állítása igy hangzik : „Lónyay úr feledi, hogy azt a 110 millió úgynevezett rendes jövedelmet, mely ama többlet elérésére módot nyújtott, csak a legnyomasztóbb s legigazságtalanabb adónemek segítségével tudták előteremteni, azon adónemek segítségével, melyeket ő maga, volt rá idő, hogy kárhoztatott.“ Azon adónemüket, melyeket H. ur legigazságtalanabbaknak bélyegez az országgyűlés szavazta meg s tehát igaz és törvényesek s ha H. ur a törvény rendeletét igazságtalanságról vádolná, más országban p. o. Schweitzban aligha egy két évi hüs helyre nem kerülne érte, mert a törvényt s annak rendeletét H. urnak sem szabad gyalázni. Azon adót pedig, melyet „volt rá idő“, hogy az önkény erőszakolt ránk, nem csak „ő maga“ t. i. Lónyay, hanem mindnyájan kárhoztattuk. — De olyan ma nem létezik, hála azon párt embereinek, kik közé ön nem számítja magát. H. úr sokáig mulatott Párisban, s úgy látszik, hogy keveset tud azon változásokról,mik távollétében Magyarországon történtek,különben nem mondhatna oly valótlanságot, hogy az államvagyon gyarapodása sehol sem létezik. Már az, hogy államvagyonról szólhatunk, gyarapodás, mert három év előtt csak olyan államvagyonunk volt, miről más rendelkezett; azt szépen adogatták el, míg ma még szereztünk is. Azelőtt minden évben szaporodott az adósság, jelenleg még egy fillérrel sem, hanem inkább egy kis felesleg is mutatkozik H. úr bosszúságára ki tehet róla, hogy ez nem a baloldal műve. Ez az ami önöknek fáj, de azért az a párt, mely a jelen állapotokat előidézte, nem fog megszűnni az ország gyarapodását tehetsége szerint, előmozdítani, keveset törődve azzal, hogy önök a napnál világosabb tényeket eltagadják. Záradékul ide írjuk Jókai urnak legutolsó politikai hitvallását, melynek zárszavai igy hangzanak : „mert mint ellenzéknek az volna érdekünk(?J,hogy legyen a kormány mentői gyűlöletesebb, tettei mentői fonákabbak, az elégedetlenség iránta mentői nagyobb és átalánosabb, hogy bukjék meg saját hibái által minélelőbb stb.“ Jókai úr ugyanezen őszinte gyónásának indokát is előbocsátotta, s azt is érintette, hogy az ily bukásnál talán nem ellensúlyozná a párt nyereménye a hazafi veszteségét; de azért sem Jókai úr, sem germanizáló alteregója már nem szűnnek meg a magyar kormányt, minden ok nélkül gyűlöletessé teti. Ha van oly hibája a kormánynak, mely annak bukását indokolja, mert nem állítják törvényes bírája elé, hogy tudja a világ e vádnak alaposságát, vagy alaptalanságát. Ha nincs alapos vád, mire való az álnok gyanúsítás? minek a gyűlölet előidézése, ha már az ellenzék is beismeri, hogy a mostani kormány bukása a hazafiság rovására történnék. Az ellenzék nem akarja tekintetbe venni az írás szavait, mely azt mondja: „omne regnum in se ipso divisum desolabitur,és gúnyolja a közmondást, mely azt tartja : „concordia res parvae crescunt discordia maximae dilabuntur.“ Az államvagyonról. Lónyay Menyhért előterjesztése ő Felségéhez. II. A mezőgazdasági uradalmakról a pénzügyminiszter jelentésében áttér az erdőgazdasági uradalmakra, melyek a magyar államvagyonnak túlnyomó részét képezik. Ezen erdőuradalmak közül áll : 1) a pénzügyminiszter kezelése alatt összesen 2,002,490 hold,évi 1,196,910 öl terméssel, és pedig a) az állami jószágigazgatóságok alatt Magyarországon 635,390 hold 267,840 öl terméssel, Horvát-Tótországban 64,220 „ 24,800 „ „ b) a bányaigazgatóságok alatt Magyarországon 817,350 hold 620,730 öl terméssel Erdélyben 485,530 „ 283,540 „ „ 2) a kereskedelmi minisztérium alatt áll Kisbéren 2,800 hold 2,100 öl terméssel Mezőhegyesen 1,400 „ 1,800 „ „ 3) a közös hadügy miniszterium alatt áll a magyar határőrvidéken 640,700 hold 567,200 öl terméssel a horvátrét végvidéken 1,194,300 „ 985,300 „ „ Az összes terület és évi termés tehát 3,841,690 hold 2,752,310 öl terméssel. Midőn Lónyay úr az emlitett 2,002,490 hold erdőt átvette, annak jövedelme 1862 — 66-ig holdanként átlag csak 147*krt tett. Kiküldé tehát Divald Adolf urat, mint szakértőt az állami erdők ügyének megvizsgálása végett. E csekély jövedelem fő okát a miniszter az erdők kezelésének azon módjában látta, mely szerint az előbbi kormány túlságosan centrálisába ezen ügyek vitelét. Továbbá az erdőségek nem voltak czélszerűen beosztva, kellő személyzettel ellátva, s rendszeres gazdálkodásnak még terve ss létezett, a termés nem értékesíttetett, a munkaerő megszerzéséről s szaporításáról nem gondoskodtak, beruházások nem léteztek, a birtokviszonyok rendezetlen állapotban voltak, s általában mindaz elmulasztatott, ami alkalmas lett volna e roppant erdők jövedelmének növelésére , amely általános szabály alól csak néhány magyarországi bányaigazgatóság tett szerény kivételt. A hiányokat így felemlítvén, azokon a pénzügyminiszter úr a következő javítások s reformok által kíván segíteni : 1) az erdőkezelés szakértőkre bizassék, személyes felelősség terhe alatt; 2) az erdők csupán gazdászati szempontból osztassanak fel, s láttassanak el a kellő szakértő személyzettel ; 3) Minden erdőhivatal számára gazdasági terv készíttessék ; 4) a fatömeg értékesíthetése szerződésileg biztosittassék; 5) a fafogyasztó iparüzletek előmozdittassanak, valamint olyanok is, melyek a nyers fát becsesebb iparczikkekké feldolgozzák ; 6) a birtokviszonyok rendeztessenek ; 7) az erdők károsítások ellen erélyesen megvédessenek. Az elősoroltak azonban oly nagy feladatot képeznek, melyet két év alatt még lehetetlen volt megoldani. A reformok tehát még csak a kezdet stádiumában állnak. Azon intézkedésekből, melyek azonban máris megtétettek, Lónyay úr felsorolja a következőket : Az azelőtt pénzügyi hatóságok által kezelt erdők már nagy részt külön e czélra felállított, s szakértő személyzettel ellátott igazgatóságok alá adattak. Az erdők, czélszerű gazdálkodás czéljából, egyes erdőgazdaságokra eddig már 599,970 holdnyi területen osztattak fel, mely egyes gazdaságoknak már személyzetük is szervezve van. Szakértő erdészek képzése végett a selmeczi akadémia megmagyarosítatot, s tanszemélyzete is szerveztetek; 1867-ben Magyaország ezen egyetlen erdészeti akadémiájának összes tanuló személyzete egy gyakornokból állott. Az összes fatermés értékesíthetése végett előnyös szerződések részint már köttettek, részint tárgyalás alatt vannak a bégamenti, máramarosi, szomolnoki és liptói erdőkre nézve; úgy eladás, mint fafogyasztógyárak keletkezése iránt. Ugyan e czélból több helyt, nevezetesen Liptóban, Ungvárott, Szomolnokon nagyszerű fürészgyárak felállítása van folyamatban. A munkaerőhiány megszüntetése végett Galicziából s a horvát tengerpartról nagy számmal hozattak be munkások, kiknek letelepítése iránt folynak a tárgyalások. A faszállítás lehetővé, illetőleg olcsóbbá tétele végett csatornák, más vízművek s olcsó vasutak vannak készülőben. Az erdélyi erdők eddigi visszás kezelésének reformálása iránt folyamatban vannak a munkálatok. Nagy hiányát képezik az eddigi erdőkezelésnek az erdei szolgálmányok s az erdőkárositások. Amazok megváltása a törvényhozás intézkedésétől függ. Az utóbbiakat illetőleg említi Lónyay úr, hogy 1860-tól 1868-ig 801,754 főnyi erdőkárositási eset vádoltatott be. Ezek közül mai napig csak 323,840 ftnyi esetek tárgyaltattak, melyekből ismét végrehajtás utján csak 127,692 ft hajtatott be; marad tehát a kincstár követelése 674,062 forint. Tehát nem a megtörtént, hanem a feljelentett károsítások értékéből 1860-tól 1868-ig csak 42%-ra hozatott ítélet, melyből a kincstárnak ismét csak 17% téríttetett meg. Az utolsó két évben azonban az ítélet az értéknek csak 31, a végrehajtás csak 10% ra rúg, ami jogszolgáltatásunk sülyedt helyzetét bizonyítja, melyben a pénzügyminiszter minden rendeletei és sürgetései megtörtek a megyék eddigi szervezetén. Elsorolván ezekben azon intézkedéseket, melyeket tenni szükségesnek tart, s már meg is tett, áttér Lónyay úr a kezelése alatti erdők jövedelmének kimutatására. Ezen érdekes kimutatásból kitűnik, miszerint az említett erdők jövedelmeztek: 1862 —6-ban . . . 300,903 ftot 1867- ben .... 555,649 , 1868- ban .... 1.210,392 „ tehát 1868-ban négy annyit, mint két évvel előbb. E jövedelem emelkedés okai a fentemlitett javításokban rejlenek, mit bizonyít az, hogy a jövedelem azon helyeken emelkedett, hol ama reformok már keresztülvitettek, így például emelkedett a jövedelem az egyes erdőhivatalokban : a gödöllőiben 9153 ftról 12170 ftra a hradekiban 15 3649 „ 163239 „ a sóváriban 2948 „ 8686 „ a szomolnokiban 17324 „ 93175 „ a temesvári és lugosiban, melyre olvasóink a hirhedett „temesvári fakérdés“ név alatt emlékezni fognak 30592 forintról 195,082 ftra. Míg ellenben kimutat az ungvári 42344 ft veszteség helyett 23210 ft a diósgyőri 4617 ft veszteség helyett 57438 ft a pécskai s lippai 8912 ft veszteség helyett ................................... 142862 ft tisztajövedelmet. Azonban e roppant és méltán meglepő jövedelem-emelkedés még nagyobb lesz, ha a miniszter által megindított reformmunkálatok teljesen keresztülvizetnek, mert még 1868-ban az összes fatermésnek alig volt felénél több eladható. Mire tehát az egész termés értékesítése sikerül, 3 milliónyi biztos jövedelem remélhető. E fejezet végén röviden összefoglalja ismét Lónyay úr azon reformokat, melyek létesítését e czél elérése szempontjából szükségesnek tartja, s kijelenti azon reményét, miszerint a törvényhozás nem fog késni az ez irányban szükséges intézkedéseket szentesíteni. Egy külön, rövidebb fejezetet szentel ezután a pénzügyminiszter a gödöllői koronauradalom helyzete lerajzolásának. A gödöllői uradalom kiterjedése 22,157 hold, melyből a mezőgazdasági részre 10,839, az erdőségekre pedig 11,318 hold esik. Ez uradalomnak azonban még hátra van, hogy úgy mondjuk, kiegészítése Mácska-Ecsend és Valkó-Sz.Lászlóval, mely két birtokrész a gödöllői uradalom kikerekitéséhez s teljes használtatásához igen szükséges. Mácska-Ecsend kiterjedése 5315 hold, melyből mezőgazdaságra 1573, erdőségre 3742 hold esik, Valkó- Szt.Lászlóé 4495, melyből 932 hold mezőgazdasági, 3562 hold erdővel van benőve. E két birtokrész megvétele iránt a pénzügyminiszter már az adásvevési szerződést megkötötte 250.000 ft vételárral, s előterjesztéséhez törvényjavaslatot mellékel, mely e vételt szentesítse és beczikkelyezze, miáltal az uradalom területe 31,969 holdra növekednék. Ami a gazdálkodási rendszert illeti, Lónyay úr Gödöllőn kivételkép a házi kezelést léptette életbe s szándékozik fentartani, mert csak azáltal felelhet meg az uradalom, mely a királyi család nyári tartózkodási helyéül jelöltetett ki, feladatának. Hogy azonban a házikezelés mellett is hozzon a jószág oly jövedelmet, mint tőle megvárható, a pénzügyminiszter a részletekig ható gondoskodással rendelkezett a gazdasági rendszer megállapítása és hasznos beruházások iránt. Ezek azok, miket Lónyay úr jelentéséből, a mezőgazdasági és erdőgazdasági uradalmakat illetőleg, kiemelni szükségesnek tartottunk. Az adatok e száraz összeállításából is látni fogja az olvasó, mily szorgos figyelemmel gondoskodott a pénzügyminiszter az ország ezen jövedelmi ágának emeléséről, s mely megérdemlett és gazdag siker jutalmazta már eddig is, rövid két év alatt, fáradozásait. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház oct. 21-én tartott ülése. Elnök: Somfaiért Pál. Jegyző : Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Lónyaiy