Pesti Napló, 1869. október (20. évfolyam, 225–251. szám)

1869-10-22 / 243. szám

242. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. szám. I. emelet. A lep szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó­hivatal: A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körtili panaszok, hirdetmények) a kiadó-h­ivatalhoz intézendők.PESTI MPLC Péntek, october 22. 1869. 20. évi folyam. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre..................12 frt. Évnegyedre.... 6 frt. Egy hóra 2 frt. Az esti kiadás kü­lönküldéseért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 0 hasábos petitsor egyszeri hír­­detésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Előfizetési felhivás PESTI NAPLÓ 1869­ ki­ad­.—deczemberi folyamára. Elégzetési fel­vételek : Pesten hándot hordva, vidékre postán küldve Fd évre................................................11 frt. — Negyedévre.................................................5 frt 50 kr. higy hónapra...............................................1 frt 85 kr A % „A­thenaeu­m“, Irodalmi *,9 nyomdai rész­vény társulat, mint tulajdonos fa kiadó. Pest,­­.­­. 21. 1860 A „Hon“ és a „N. Fr. Lloyd“ f. évi oct. 20-ki számában Hornur, kinek finan­­cziális tévedése a „P. Napló“ ugyancsak szerdai kiadásában előterjesztetett, ismét neki­rohan a pénzügyminiszternek, s no­ha saját állítása szerint még kezében nincsenek azon okiratok, me­lyek f. hó 18-án az ország kép­viselőháza elé terjesztettek , Horn úr túlbuzgóságában mégis jónak tartja azok felett ab S invisis pálczát törni; ezzel be nem érvén, a pénzügyminiszter személye, tehetsége, sőt jelleme ellen is oly kifejezéseket használ, mintha H. ur sa­ját magát kívánta volna ecsetelni.Szerencse hogy Magyarország L. ur személyét, jel­lemét és tehetségét már akkor ismerte, midőn H. urnak csak nevét sem tudta a magyar világ. Ennyi gyengédtelen kihívások után nem veszi H. ur rész néven, ha példáját követve, mi se nagyon válogatjuk a szót. Horn ur a p.n.miniszter hitelének csök­kentését szándékolva, nem tud egyebet irni mint a Ghyczy ur hirhedt deficitjét, melyet az 1868-ik évre előterjesztett zár­számadás meghazudtolt. Beéri Horn ur a brutto budget ajánlásával és magyarázá­sával, mit már Ghyczy ur ismételve untig de talán feleslegesen is megmagyarázott, a nélkül, hogy ezen, már az iskolában is ismert magyarázatra szükség lett volna;­­ midőn felemlíti H. ur a jövedelmek megkülönböztetését a bevételektől s a költségeket a kiadásoktól, a könyvvivő inast és a syllal­izáló paraszt embert em­legeti. Azt hiszi H. ur, hogy ez pénzügyi tu­domány ? — vagy azt hogy effélékkel a magyar embert maga iránt rokonszenvre bírja ? Higgye el, hogy csalatkozik. De sokkal vastagabban csalatkozik H. ur, midőn a budgetről szólván ezeket írja: „a behajtási, üzleti és egyéb ily fajta költségeket is mind be kell írni.“ Kérjük H. urat, mutassa fel azon akár költségvetést akár számadást, melyben az ily „fajta“ költségek ne volnának be­írva. Hisz ilyent a harangozóból lett fa­lusi jegyző sem férczelhet össze, mert ha az ily „fajta“ kiadások a költségvetés­ből vagy számadásból hiányzanak, akkor az sem számadás sem költségvetés nevét nem bitorolhatja. Ily „fajta“ budgetek s számadások csak H.­ur theóriájában vagy fantásiájában létezhetnek, de való­ságban soha és sehol nem léteztek H. ur fennebbi szavai azt árulják el, hogy sze­rinte oly költségvetés is létezik, melyben „a behajtási, üzleti s egyéb ily fajta költ­ségek“ hiányzanak azaz költségvetés költ­ség nélkül is megállhat s ezt nettó költ­ségvetésnek tartja; mi arra mutat, hogy fogalommal sem bir arról, hogy mi a netto és mi a bruttó költségvetés. A m. p. ügy­miniszter által 1868 és 69-re beadott költségvetésben és az 1868-iki zárszámadásban a H. ur által sürgetett költségek benne vannak s hogy H. ur azt nem tudja, azzal saját magának állította ki a szegénységi bizonyítványt. Alább ezt irja Horn ur: „Az olyan forma budgetszámitásból, mint a milyent Lónyay ur tegnap beterjesztett, nincs mód reá, hogy végire járhassunk, mek­kora volt 1868-ban a magyar nép vállai­­ra rótt teher.“ Ez édes Horn úr tökéletes eszmeza­var, melylyel ön maga fedezi fel a világ előtt financziális tehetségét. Ön azt akarja, hogy a p. n. miniszter által oct. 18-án az 1870-ik évre előter­jesztett költségvetésnek fedezeti azaz a bevételeket előirányzó részéből az tűnjék ki, hogy mekkora volt 1868-ban a ma­gyar nép vállaira rótt teher! Hiszen ezt nem az 1870 ik év jövedel­méből, hanem vagy az 1868-iki zárszá­madásból vagy az 1870-iki évi költség­­vetésnek szükségleti részéből lehet meg­tudni melyet a p. n. miniszter még elő nem terjesztett. Ön tehát ott keresi az 1868-ik évi terheket a hol azok nem felel­­tethetnek meg, ha mindent halomra nem akarunk zagy váltatni. Úgy hiszszük, hogy H. ur pénzügyi készültségét saját adataival mutattuk be. Hátt­a volna még jó akaratát is felvilágo­­sítani. Hornur azt mondja, hogy: „a ma­gyar p. n. miniszter a közkincset nyilván a legprimitívebb fogalmak szerint értel­mezi.“ Mi pedig H. ur saját szavaival azt bizonyítók be, hogy neki t. i. Horn ur­nak még csak primitiv fogalma sincs a közkincsről s ezután alig lenne érdemes többet szólani gyanúsításairól, ha kézzel fogható részakaratát nem kívánnak ki­tüntetni. Horn úr rászólja, hogy miért van 6 millióval több bevétel mint kiadás; mi­nek a józan ész nem adhat más értel­met mint azt,hogy miért takaríttatott meg 6 millió. Hallott-e valaha ember ily nevetséges vagy részakaratú szemrehányást? Vagy azt hiszi H. ur, hogy jobb lett volna, ha a számadások hat millió defic­itet ered­ményeztek volna? H. ur talán ilyent ki­ván, midőn az ellenkezőjét Csupán párt­érdekből roszalja. Ha így van, nem óhaj­tunk nézetében s jó akaratában osztoz­kodni. Azt állítja továbbá H. ur, hogy „az ál­lamnak mindössze csak annyit legyen szabad adókötelezettjeinek erszénye és megtakarított filléreiből elvenni, a­mennyi elkerülhetetlen szükségleteinek fedezésé­re elégséges.“ Azt, hogy mennyit szabad adó czím alatt bevenni, az országgyűlés határozta el s ez illetékesebb hatalom mint H. úr. Hogy az országgyűlés engedelmén túl nem ment a minisztérium azt bizonyítják a hátralékok. De azt, hogy a miniszter takarékossága által évenkint egy pár mil­liót megkíméljen, még senki sem tiltotta meg, s ha a közvetett adók a fogyasztás terjedelmével nagyobb bevételeket hoztak a reményzeteknél, azt sem ítélheti el az elfogulatlan ember, mert ép az ily eset kevesbíti a jövő terheket. Még két állítás foglaltatik H. úr kere­sett gáncsoskodásában. Egyik azon csoda fölfedezésből áll, hogy a 6 millió többlet az adózó nép vagyonát csökkenti. Mi úgy tudjuk, miszerint csak a felhasznált adó csökkenti az adózók vagyonát, a megkí­­mélt 6 millió ellenben ugyan­annyival megkíméli az adózók erszényét. Kincsek gyűjtéséről ma egy államot sem lehet vádolni, s így H. urnák ebbeli elmefut­tatása nem alapos. A másik állítása igy hangzik : „Lónyay úr feledi, hogy azt a 110 millió úgynevezett rendes jövedel­met, mely ama többlet elérésére módot nyújtott, csak a legnyomasztóbb s leg­igazságtalanabb adónemek segítsé­­gével tudták előteremteni, azon adónemek segítségével, melyeket ő maga, volt rá idő, hogy kárhoztatott.“ Azon adónemüket, melyeket H. ur l­e­g­­igazságtalanabbaknak bélyegez az országgyűlés szavazta meg s tehát igaz és törvényesek s ha H. ur a tör­vény rendeletét igazságtalanságról vádol­ná, más országban p. o. Schweitzban alig­ha egy két évi hüs helyre nem kerülne érte, mert a törvényt s annak rende­letét H. urnak sem szabad gyalázni. Azon adót pedig, melyet „volt rá idő“, hogy az önkény erőszakolt ránk, nem csak „ő maga“ t. i. Lónyay, hanem mindnyájan kárhoztattuk. — De olyan ma nem létezik, hála azon párt em­bereinek, kik közé ön nem számítja ma­gát. H. úr sokáig mulatott Párisban, s úgy látszik, hogy keveset tud azon válto­zásokról,mik távollétében Magyarországon történtek,különben nem mondhatna oly va­lótlanságot, hogy az államvagyon gyara­podása sehol sem létezik. Már az, hogy államvagyonról szólha­tunk, gyarapodás, mert három év előtt csak olyan államvagyonunk volt, miről más rendelkezett; azt szépen adogatták el, míg ma még szereztünk is. Azelőtt minden évben szaporodott az adósság, jelenleg még egy fillérrel sem, hanem in­kább egy kis felesleg is mutatkozik H. úr bosszúságára ki tehet róla, hogy ez nem a baloldal műve. Ez az ami önöknek fáj, de azért az a párt, mely a jelen állapotokat előidézte, nem fog megszűnni az ország gyarapodását tehetsége szerint, előmozdítani, keveset törődve azzal, hogy önök a napnál vilá­gosabb tényeket eltagadják. Záradékul ide írjuk Jókai urnak leg­utolsó politikai hitvallását, melynek zár­szavai igy hangzanak : „mert mint ellen­zéknek az volna érdekünk(?J,hogy legyen a kormány mentői gyűlöletesebb, tettei men­tői fonákabbak, az elégedetlenség iránta mentői nagyobb és átalánosabb, hogy bukjék meg saját hibái által minél­­előbb stb.“ Jókai úr ugyanezen őszinte gyónásá­nak indokát is előbocsátotta, s azt is érin­tette, hogy az ily bukásnál talán nem el­lensúlyozná a párt nyereménye a hazafi veszteségét; de azért sem Jókai úr, sem germanizáló alteregója m­­ár nem szűn­nek meg a magyar kormányt, minden ok nélkül gyűlöletessé t­eti. Ha van oly hibája a kormánynak, mely annak bukását indokolja, mert nem állít­ják törvényes bírája elé, hogy tudja a világ e vádnak alaposságát, vagy alap­talanságát. Ha nincs alapos vád, mire való az álnok gyanúsítás? minek a gyű­lölet előidézése, ha már az ellenzék is be­ismeri, hogy a mostani kormány bukása a hazafiság rovására történnék. Az ellenzék nem akarja tekintetbe ven­ni az írás szavait, mely azt mondja: „om­­ne regnum in se ipso divisum desolabi­­tur,é­s gúnyolja a közmondást, mely azt tartja : „concordia res parvae crescunt discordia maximae dilabuntur.“ Az államvagyonról. Lónyay Menyhért előterjesztése ő Felségéhez. II. A mezőgazdasági uradalmakról a pénz­ügyminiszter jelentésében áttér az erd­ő­­gazdasági uradalmakra, melyek a ma­gyar államvagyonnak túlnyomó részét képezik. Ezen erdőuradalmak közül áll : 1) a pénzügyminiszter kezelése alatt összesen 2,002,490 hold,évi 1,19­6,910 öl terméssel, és pedig a) az állami jószágigazgatóságok alatt Magyaror­szágon 635,390 hold 267,840 öl terméssel, Horvát-Tótország­ban 64,220 „ 24,800 „ „ b) a bányaigazgatóságok alatt Magyaror­szágon 817,350 hold 620,730 öl terméssel Erdélyben 485,530 „ 283,540 „ „ 2) a keres­ke­delmi minisztérium alatt áll Kisbéren 2,800 hold 2,100 öl terméssel Mezőhe­gyesen 1,400 „ 1,800 „ „ 3) a k­ö­z­ö­s­ h­adügy miniszteri­um alatt áll a magyar határőrvi­déken 640,700 hold 567,200 öl terméssel a horvát­rét végvi­déken 1,194,300 „ 985,300 „ „ Az összes terület és évi termés tehát 3,841,690 hold 2,752,310 öl terméssel. Midőn Lónyay úr az emlitett 2,002,490 hold erdőt átvette, annak jövedelme 1862 — 66-ig holdanként átlag csak 147*­krt tett. Kiküldé tehát Divald Adolf urat, mint szakértőt az állami erdők ügyének megvizsgálása végett. E csekély jövedelem fő okát a miniszter az erdők kezelésének azon módjában lát­ta, mely szerint az előbbi kormány túlsá­gosan centrálisába ezen ügyek vitelét. Továbbá az erdőségek nem voltak czél­­szerűen beosztva, kellő személyzettel el­látva, s rendszeres gazdálkodásnak még terve s­s létezett, a termés nem értékesít­tetett, a munkaerő megszerzéséről s sza­porításáról nem gondoskodtak, beruházá­sok nem léteztek, a birtokviszonyok ren­dezetlen állapotban voltak, s általában mindaz elmulasztatott, a­mi alkalmas lett volna e roppant erdők jövedelmének nö­velésére , a­mely általános szabály alól csak néhány magyarországi bányaigazga­tóság tett szerény kivételt. A hiányokat így felemlítvén, azokon a pénzügyminiszter úr a következő javítá­sok s reformok által kíván segíteni : 1) az erdőkezelés szakértőkre bizassék, személyes felelősség terhe alatt; 2) az erdők csupán gazdászati szem­pontból osztassanak fel, s láttassanak el a kellő szakértő személyzettel ; 3) Minden erdőhivatal számára gazda­sági terv készíttessék ; 4) a fatömeg értékesíthetése szerző­désileg biztosittassék; 5) a fafogyasztó iparüzletek előmozdit­­tassanak, valamint olyanok is, melyek a nyers fát becsesebb iparczikkekké feldol­gozzák ; 6) a birtokviszonyok rende­ztessenek ; 7) az erdők károsí­tások ellen erélyesen megvédessenek. Az elősoroltak azonban oly nagy fel­adatot képeznek, melyet két év alatt még lehetetlen volt megoldani. A reformok te­hát még csak a kezdet stádiumában áll­nak. Azon intézkedésekből, melyek azon­ban máris megtétettek, Lónyay úr felso­rolja a következőket : Az azelőtt pénzügyi hatóságok által kezelt erdők már nagy részt külön e czél­­ra felállított, s szakértő személyzettel el­látott igazgatóságok alá adattak. Az erdők, czélszerű gazdálkodás czél­­jából, egyes erdőgazdaságokra eddig már 599,970 holdnyi területen osztattak fel, mely egyes gazdaságoknak már személy­zetük is szervezve van. Szakértő erdészek képzése végett a sel­­meczi akadémia megmagyarosítatot, s tanszemélyzete is szerveztetek­; 1867-ben Magyaország ezen egyetlen erdészeti aka­démiájának összes tanuló személyzete egy gyakornokból állott. Az összes fatermés értékesíthetése vé­gett előnyös szerződések részint már köt­tettek, részint tárgyalás alatt vannak a bégamenti, máramarosi, szomolnoki és liptói erdőkre nézve; úgy eladás, mint fafogyasztógyárak keletkezése iránt.­­ Ugyan­ e czélból több helyt, nevezetesen Liptóban, Ungvárott, Szomolnokon nagy­szerű fürészgyárak felállítása van folya­matban. A munkaerőhiány megszüntetése vé­gett Galicziából s a horvát tengerpartról nagy számmal hozattak be munkások, kiknek letelepítése iránt folynak a tár­gyalások. A faszállítás lehetővé, illetőleg olcsób­bá tétele végett csatornák, más vízmű­vek s olcsó vasutak vannak készülőben. Az erdélyi erdők eddigi visszás kezelé­sének reformálása iránt folyamatban van­nak a munkálatok. Nagy hiányát képezik az eddigi erdő­kezelésnek az erdei szolgálmányok s az erdőkárositások. Amazok megváltása a törvényhozás intézkedésétől függ. Az utóbbiakat illetőleg említi Lónyay úr, hogy 1860-tól 1868-ig 801,754 főnyi erdőkárositási eset vádoltatott be. Ezek közül mai napig csak 323,840 ftnyi ese­tek tárgyaltattak, melyekből ismét vég­rehajt­ás utján csak 127,692 ft hajtatott be; marad tehát a kincstár követelése 674,062 forint. Tehát nem a megtörtént, hanem a fel­jelentett károsítások értékéből 1860-tól 1868-ig csak 42%-ra hozatott ítélet, mely­ből a kincstárnak ismét csak 17% térítte­tett meg. Az utolsó két évben azonban az ítélet az értéknek csak 31, a végrehajtás csak 10% ra rúg,­­ ami jogszolgáltatá­sunk sülyedt helyzetét bizonyítja, mely­ben a pénzügyminiszter minden rendele­tei és sürgetései megtörtek a megyék ed­digi szervezetén. Elsorolván ezekben azon intézkedése­ket, melyeket tenni szükségesnek tart, s már meg is tett, áttér Lónyay úr a keze­lése alatti erdők jövedelmének kimuta­tására. Ezen érdekes kimutatásból kitűnik, miszerint az említett erdők jövedelmeztek: 1862 —6-ban . . . 300,903 ftot 1867- ben .... 555,649 , 1868- ban .... 1.210,392 „ tehát 1868-ban négy annyit, mint két évvel előbb. E jövedelem emelkedés okai a fentem­­litett javításokban rejlenek, mit bizonyít az, hogy a jövedelem azon helyeken emel­kedett, hol ama reformok már keresztül­vitettek, így például emelkedett a jöve­delem az egyes erdőhivatalokban : a gödöllőiben 9153 ftról 12170 ftra a hradekiban 15 3649 „ 163239 „ a sóváriban 2948 „ 8686 „ a szomolnokiban 17324 „ 93175 „ a temesvári és lugosiban, melyre olvasó­ink a hirhedett „temesvári fakérdés“ név alatt emlékezni fognak 30592 forintról 195,082 ftra.­­ Míg ellenben kimutat az ungvári 42344 ft veszteség he­lyett 23210 ft a diósgyőri 4617 ft veszteség he­lyett 57438 ft a pécskai s lippai 8912 ft veszteség he­lyett ................................... 142862 ft tisztajövedelmet. Azonban e roppant és méltán meglepő jövedelem-emelkedés még nagyobb lesz, ha a miniszter által megindított reform­­munkálatok teljesen keresztülvizetnek, mert még 1868-ban az összes fatermésnek alig volt felénél több eladható. Mire tehát az egész termés értékesítése sikerül, 3 milliónyi biztos jövedelem remélhető. E fejezet végén röviden összefoglalja ismét Lónyay úr azon reformokat, me­lyek létesítését e czél elérése szempontjá­ból szükségesnek tartja, s kijelenti azon reményét, miszerint a törvényhozás nem fog késni az ez irányban szükséges intéz­kedéseket szentesíteni. Egy külön, rövidebb fejezetet szentel ezután a pénzügyminiszter a gödöllői koronauradalom helyzete lerajzolásának. A gödöllői uradalom kiterjedése 22,157 hold, melyből a mezőgazdasági részre 10,839, az erdőségekre pedig 11,318 hold esik. Ez uradalomnak azonban még hátra van, hogy úgy mondjuk, kiegészítése Mácska-Ecsend és Valkó-Sz.­Lászlóval, mely két birtokrész a gödöllői uradalom kikerekitéséhez s teljes használtatásához igen szükséges. Mácska-Ecsend kiterje­dése 5315 hold, melyből mezőgazdaságra 1573, erdőségre 3742 hold esik, Valkó- Szt.­Lászlóé 4495, melyből 932 hold me­zőgazdasági, 3562 hold erdővel van be­nőve. E két birtokrész megvétele iránt a pénzügyminiszter már az adásvevési szer­ződést megkötötte 250.000 ft vételárral, s előterjesztéséhez törvényjavaslatot mel­lékel, mely e vételt szentesítse és beczik­­kelyezze, miáltal az uradalom területe 31,969 holdra növekednék. A­mi a gazdálkodási rendszert illeti, Lónyay úr Gödöllőn kivételkép a házi kezelést léptette életbe s szándékozik fen­­tartani, mert csak azáltal felelhet meg az uradalom, mely a királyi család nyári tartózkodási helyéül jelöltetett ki, felada­­­tának. Hogy azonban a házikezelés mellett is hozzon a jószág oly jövedelmet, mint tőle megvárható, a pénzügyminiszter a részletekig ható gondoskodással rendel­kezett a gazdasági rendszer megállapítása és hasznos beruházások iránt.­­ Ezek azok, miket Lónyay úr jelentés­é­­ből, a mezőgazdasági és erdőgazdasági uradalmakat illetőleg, kiemelni szükséges­nek tartottunk. Az adatok e száraz össze­állításából is látni fogja az olvasó, mily szorgos figyelemmel gondoskodott a pénz­ügyminiszter az ország ezen jövedelmi ágának emeléséről, s mely megérdemlett és gazdag siker jutalmazta már eddig is, rövid két év alatt,­ fáradozásait. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház oct. 21-én tartott ülése. Elnök: Somfaiért Pál. Jegyző : Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: L­ó­n­y­aiy

Next