Pesti Napló, 1869. október (20. évfolyam, 225–251. szám)

1869-10-23 / 244. szám

■ / ma, va nem A cattarói fölkelés. A f. hó 19-éről keltezett távirat jelezte a hadi­­operafiók megkezdését a fölkelők ellen. Az első tényleges összeütközésnek eredménye lett,a risa­nói magaslatoknak a lázadóktól való megtisztí­tása. A lázadók jelentéktelen ellenállást fejtet­tek ki: az ütközetet megnyitó két Hegyi üteg első lövéseire visszavonultak a Bocca szorosai közé. A hadműveletben, melyet a f. hó 14 én Cad­aróba érkezett W­a­g­n­e­r altábornagy vezényelt, következő hadosztályok vettek részt: Er­ne­s­z­t főherczeg nevét viselő gyalogezred 3 zászlóalja , Albrecht fhg nevét viselő gy.­ezred 3 zászlóalja, a Deutschmeister féle ezred, Ferencz Károly fbgról nevezett gyalog­ezred 3 zászlóalja, továbbá a 27 ik vadász­zászlóalj és két hegyi üteg. Az első siker kivívása után, főleg pedig a fel­­kelők félénk magatartása miatt, sokan azt hit­ték, hogy a lázadás a legköze­lbbi napokban, már leküzdve lesz. E hittel azonban élénk ellen­tétet képeznek a folyvást tartó csapat öszponto­­sítások Cattaro vidékén. Legközelebb a 48 és 52 gyalogezred, a 27. vadász és a 22 és 24. gya­logezredek siettek a h­adműveletek támogatására. Sőt a 7-ik gyalog­ezred, s a 8—9-dik vadász­­zászlóalj csak a napokban fognak indulni a fel­kelés színhelyére. A Bocca kikötőiben továbbá 6 hadi­hajó horgonyoz teljes felszereléssel. Mindezekből látható, hogy a dolog igen is komoly színt kezd ölteni. A nagy mennyiségben útnak indított élelmi­szerek mintha egy hosszú, tán még a télbe is benyúló hadjáratra volnának számítva. Ez főleg akkor valósulna, ha a hadmű­­veleteket vezénylő altábornagy, mint Ilire jár, a lázadókat ki akarná éheztetni, s így fegy­verle­­tételre kényszeríteni. E variánssal azonban ellenkezik Wagner al­tábornagy tudvalevő hadi terve , mely szerint három oldalról szándékozik megtámadni a fel­­kelőket. E terv szerint ugyanis, az összes haderő két erős dandárra szakadna, s mindkettő kü­lönböző pontokról indulva, a felkelőket oldalban támadná meg, s Drágai erődnél központosulna, melynek az ostrom alóli felszabadítása (mert hi­szik, hogy ágyuk hiányában a felkelők még nem vették be) képezné a hadjárat egyik neve­zetesebb mozzanatát. Ez alatt a haderő centru­­mely egyébiránt kevesebb számánál fog­lenne hivatva komolyabb műveletet hajtani végre — lassan szintén az ostromlott erődjeié nyomulna,ami által a fölkelőknek ujja ez oldalról is elvágatnék. A legújabb hírek megerősítik, hogy a Dar­in­u­s vezérőrnagy és Lovanovics ez­­­redes által vezényelt két dandár csakugyan már Drágái felé nyomul. Ellenben másrészt megc­áfolják azon kósza hírt, mintha az Erneszt féig nevét viselő ezred egyik főtisztje, s egy hegyi üteg a fölkelők kezébe került volna. 244.szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. Szombat, october 23. sekr­. 20. évi folyam. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helybeli, házhoz hordva: Félévre.......................12 frt. Évnegyedre.... 6 frt. Kgy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különküldéséért felülfizelés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 0 hasábos petitsor egyszeri detésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. hír­ Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ki oct.—deczemberi folyamára. Előfizetési feltételek : Pesten h­á ■ h­o­l hordva, vidékre postán küldve Fél évre................................................11 frt. — Negyedévre.................................................5 frt 50 kr Egy hónapra...........................................1 frt 85 kr A­z „A t­h­i n &­e ti­m“, Irodalm­i ea nyomdai rtkavénytársul­at, mint tulajdonos és ki.dr. Pest, Vcl. II. 1869 Megyerendezé­s.*) Ha a m­egyét mint törvényhatóságot rendezni akarjuk és nem akarjuk átalakí­tani valami egészen másra, akkor szüksé­ges, hogy lényeges természetét megtartsa, továbbá, hogy ezen lényeges természeté­ből folyó attributiói a miniszteri kormány­rendszerrel, azaz a személyes felelősség elvével öszhangzásba tétessenek. Lénye­ges természetéhez tartozik, hogy önálló politikai testület, és nem puszta közigazgatási testület (Behörde); ezen tu­lajdonságából következik a­ hogy saját belügyei közül saját sza­bályai szerint a törvények korlátai között saját ön választott tisztviselői által felsőbb felügyelet alatt saját hatalmánál fogva in­tézkedik , azaz nem csupán végrehajtó, hanem kormányzó hatóság. b) hogy a felsőbb rendeleteknek nincs egyéb végrehajtó orgánuma a megyén kívül, hogy tehát minden ily rendeletet közvetlenül kizárólag a megyéhez inté­­zendők , hogy tehát a megye tisztviselői meghagyásokat csak a megyétől vehetnek, és eljárásukért csak a megyének felelősök , a központi kormány irányában pedig a megye felelős. A megye lényeges attributiói közé nem tartozik, hogy a törvényhozásba köz­­v­elen befolyást gyakoroljon, tehát, hogy országgyűlési követeket testületileg, mint megye válaszszon, és azokat kötelező uta­sítással lássa el , az sem hogy megelőző­leg őre legyen a törvénynek és alkot­mánynak ; tehát, hogy a központi kormány rendeleteit, melyek előtte a törvényt sérteni látszanak, félre tehesse, vagy fel­függeszthesse , sőt ha épen akarjuk, elle­het a törvény kiszolgáltatás nélkül is. De a közigazgatás terén nem lehet el a fennebb említett tulajdonok nélkül, ellen­kezőleg lehet akár­mi egyéb, talán igen czélszerű, igen hasznos intézmény, de törvényhatóság az 1848 értelemben nem lehet. A kérdés tehát az : megfér-e mint tör­vényhatóság a miniszteri felelős kormány­rendszer keretében ? azaz: lehet-e a megyét a személyes felelősség alapján rendezni. Nézetem szerint igen­is lehet, és­pedig úgy, hogy a közgyűlés szűnjék meg köz­­igazgatási tényező lenni, és kizárólag el­lenőrködő és a megye belü­gyeit kor­mányzó testület maradjon. Azonban úgy, hogy a megyei tisztvi­selő, a megyének is és a minisztériumnak is személyesen felelős legyen, nem lehet, mert a competentiák confliktusának ese­tében a megyei tisztviselőnek állása e kettős és ez esetben épen egymásba üt­köző felelősség irányában tarthatatlan. Ha tehát a megyét mint törvényhatósá­got megtartani és rendezni akarjuk , ket­tőről le kell mondanunk a) a megyének, miután a törvényho­zási közvetlen befolyástól különben is elesett, és a kormány felelősségének ér­vényesítése az országgyűlésre hibáztatott, azon jogról, hogy az alkotmány és tör­vény megsértése felett előlegesen őrköd­*) Egy igen tisztelt barátunk és munkatársunk tollából veszszük a jelen czikket, melyet kész­séggel közlünk, bár némely tekintetben saját nézeteinktől eltér. A megyerendezés kérdésé­nek nagy fontossága kötelességévé teszi úgy­szólván a lapoknak, hogy az „altera pars“-nak is megnyissák hasábjaikat, annál inkább azoknak, kik csak árnyalatot képeznek egy centrum körül. A s­z e r k. jék, azaz a kormány rendeleteit felfüg­geszthesse vagy félreteh­esse; b) a ko­rmánynak az administratori rend­szerről ; bár mi szin és bár­mi nevezet alatt a főispánok nem lehetnek prefec­­tek, azaz végrehajtó tisztviselők. Hanem a megyében mint testületben kell szervezni a személyes felelősséget. Ez pedig következőleg történhetik : Alakittassék a megyében állandó tagok­ból kis gyűlés. Ehhez adatnak be minden ügyek első kézből; innen utasittatnak illetőségükhöz akár véleményezés, akár végrehajtás vé­gett. A közgyűlésnek felelős minden megyei tisztviselő személyesen a nyert utasítások pontos és gyors végrehajtásáért. A kisgyűlés tagjai felelősök a kor­mánynak a vett rendeletek körül tett in­tézkedéseikért avagy mulasztásaikért szin­tén személyesen, nemkülönben a kisgyűlési határozat­ára vonatkozólag a közigazga­tás körében a közgyűlésnek, oly meg­jegyzéssel, hogy a kormánytól vett ren­deletek által a közgyűlés bármi határo­zata ellenében felelősségük fedezve van. Ellenben a kisgyűlésnek kötelessége oly felsőbb rendeleteket, melyeket tör­vénybe ütközőknek tart, vagy melyek a megye önkormányzati jogkörét sérteni és csorbítani látszanak, miután a végrehaj­tás iránt kellőleg intézkedett, utólagosan a közgyűlés elébe terjeszteni és a közgyű­lés ezen előterjesztés, vagy bár indítvá­­nyozás folytán szintén utólagosan az or­­szággyűlés előtt sérelmi panaszt emelhet. A vétkes tisztviselőket felelősségi vád alá a közgyűlés helyezi, akkor vádló a megyei ügyvéd, első bíró a megyei tör­vényszék. A közgyűlés tagjait felelősségi vádperbe a minisztérium rendelete folytán a közvádló királyi ügyvéd idézi a kirá­lyi Ítélőtábla mint első bíróság elébe. Önként értetik, hogy a közgyűlési jegy­zőkönyvekbe a szavazatok személy és név szerint iratnak be. A főispán gyakorolja közvetlenül a kormány felügyeleti jogát és e minőség­ben jogosult az ügymenet iránt magának minden tekintetben kimerítő és részletes felvilágosítást szerezni, de közvetlenül az ügykezelésbe nem avatkozhatik. Megjegyzem még, hogy részemről a gyakorlat által okulva előbbi nézetemmel ellenkezőleg a megyének azon jogát, melynélfogva kompetentiális kérdések miatt a kormány rendeleteit felfüggesz­tette, egészen eltörülném, és a végrehaj­tást tőle minden esetben feltétlenül köve­telném az országgyűlési panasz fenn­­hagyása mellett. Ellenben közigazgatási kérdésekben felhagynám azon jogot, hogy egyszer a minisztériumhoz felírhas­­son s a beérkező válaszig a végrehajtást függőben tarthassa , mert nem ritkán fordulnak elő a helyi körülményekben oly akadályok, m­lyek miatt a közigaz­gatási téren bizonyos rendeletek végre­hajtása vagy lehetetlen, vagy czéltalan. A megye csak örvendhet, ha oly teher­től, melyet elviselni különben sem képes, és oly feladattól, mely lényegesen az or­­szág gyűlésére tartozik, fel lesz mentve. Ellenben a központi kormány tekintélyét sem fogja csorbítani, ha oly körülmé­nyekről értesülve, melyek előtte részlete­sen tudva nem lehetnek, rendeleteit egy­szerűen módosíthatja , ezen felvilágosító feliratokat pedig, hogy a susceptibilitá­­soknak oka annyival inkább elháríttassék, én ugyanazon testületre bíznám, mely a közigazgatás kezelésével közvetlenül fog­lalkozik, azaz a kisgyűlésre. A meervek viszonyait a központi kor­mány irányában nézetem szerint a fen­­mondottak alapján egy rövid, ideiglenes törvény által határozottan meg lehetne alapítani addig is, míg a közigazgatási tételé­sre vonatkozólag egész­ kiterjedés­en rendeztetnének. Különben a megye rendezésével siet­nünk is kell, habár csak a kormány iránti viszonyokra nézve. Legközelebb a me­gyéktől a törvényszolgáltatás és az isko­lai ügy elvonatott, adókivetéssel és be­hajtással nem foglalkoznak , a közbátor­ság kézentartására a belügyminisztéri­umnál külön sectió alakíttatott, és ez arra látszik mutatni, hogy a közigazgatás ezen ága is a centralisatió szellemében lesz re­formálandó. Mindezek szükségesek lehetnek a ren­dezetlen megyék mellett, és mi­ tiszteljük a törvényt és a felsőbb intézkedéseket De azon megjegyzést sem hallgathat­juk el, hogy ha így tovább is haladunk, mire a megyerendezés előkerül, nem ma­rad megye­rendezni való. Azt is meg kell azonban említenünk, hogy ha sok oly megye találkoznék, mely mint Zemplén legközelebb cselekedett, az országgyűlési követeket cenzura alá veszi­ azon követeket, kiket nem ő, mint megye választott,kiket a törvény az utasí­ások alól felmentett, és ily módon indirect nyomás alakjában az utasítási rendszert újra fel­éleszteni iparkodik, akkor mi fog történni talán ők tudják; előttem csak az világos, miszerint a törvényhozás nem tűrheti, hogy a megyék fölébe em­elke­djenek. Általában ha valamely testületnek úgy a megyének kell, bár­mit alapítana meg a rendezett törvény, jövőre is legszigorúbb mértéket tartani saját jogai gyakorlatá­ban, me­g minden egyéb testületek tör­vényes uton rendre utasíthatók, minisz­terele ellen is megszabta a törvény az el­járás módját, és ezen utak követése mind az alkotmány keretén belül fekszik. A megyék közgyűlései ellen ha korláto ismerni nem akarnak, nincs más mód a dictaturán, azaz a királ­y biztosok eljárá­sán kívül, ez pedig nem alkotmány, ha­nem kivételes felhatalmaz,­is az alkotmá­nyon kivül még akkor is, ha törvénybe lesz iktatva. Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva. Az államvagyonról. Lónyay Menyhért előterjesztése ő Felségemhe­z. Ill. A mező és erdőgazdasági uradalmak­ról áttér a pénzügyminiszter az állam­­bányászatra, mely ága az állam­vagyonnak, a­mely nagy értéket képvisel a ráköltött beruházásások szerint , oly csekély becsűnek látszik, ha a tiszta jöve­delmet veszszük tekintetbe. Általában a tiszta jövedelem kimutatása a bányászat természeténél fogva igen nehéz, előre szin­te lehetetlen, mert a bányatermékek évi mennyisége nem tehető mindig pénzzé; miért is a költségvetésben nem tiszta jövedelem, hanem „pénztári többlet“ szo­kott felvétetni ; mely a jövedelemi­g gyakran igen különböző, mint például a múlt évben, midőn a tiszta jövedelem csak 16,415 frtra rúgott, ellenben a pénz­­tári többlet 1.891,550 frtot tett, minek oka az volt, hogy a múlt években felhal­mozott készletek jó áron eladhatók voltak. A tiszta jövedelem tehát a bányászat­nál biztosnak soha sem mondható,­­ nagy változásoknak van kitéve, de jellemző adatul szolgál mégis azon körülmény, hogy az állambányák, melyek 1862-től 1866 ig évi átlag 207,253 ftnyi veszte­s­é­g­g­e­l kez h­ettek, 1867-ben már 198,265 ft tiszta nyereséget hoztak. Az összes bányászatnál alkalmazva van 402 tisztviselő és 439 felügyelő ve­zetése alatt dolgozó 11,596 állandó mun­kás. A tisztviselők közül bányászi szak­képzettséggel bir 280, kikre átlag évi 881 ft fizetés esik, nem bir vele 84, átlagos évi 557 ft dijjal, kikhez még 38 orvos járul évi átlagos 429 ft fizetéssel. Az ösz­­szes tisztviselőknek csak 15%-ka, vagyis 62, húz 1000 frtnál nagyo­b fizetést. A vasbányászatnál egy-egy munkás éven­ként 540 frtny­i értéket állít elő, a fé­m­­bányászatnál csak 220 ftnyit. Az összes állambányászatnál 1868 végén volt: vas­út 47,204 folyó öl, vám­anyilám 178,823 öl (azaz 433­, ötföld), 94 a­kna 7330 öl mélységgel, 3227 zűznyil, és 4906 ló ere­jű gőzgépek. Az állambányászat a magyarországi összes bányászat által előállított értéknek 27%-isát képviseli. A bányászat pénzbeli jövedelménél sokkal nagyobb hasznot ad az államnak, mert lehetővé teszi számos államerdők termésének értékesítését, a lakosság ezrei­nek biztos keresetet nyújt, s a magánbá­nyászat fejlődését is előmozdítja. Ezen általános megjegyzések után Lónyay úr kétfelé osztályozza a bányá­kat. Olyanokra, melyeket magánosok is haszonnal űzhetnek, mint a vas és ásvány­szénbányák, s olyanokra, melyek na­gyobb beruházást igényelvén, a magán­ipart nem vonzzák, mint a nemes­ém­­bányák. A­mi abból is látszik, hogy míg az évi kőszéntermelésben az állam csak 2%-kal, a vastermelésben 13%-kal szere­pel, addig az aranynak 49%-kát, az ezüst­­r­ek 76%-kát s az ólomnak 89%-kát állít­­ja elő. Az állami vasbányák haszna nagyban növekedett, mert míg ezek a vasgyárak­ba befektetett tőkék után 1862—6-ban 0.43%-ot hoztak, addig 1867-ben már 3.5%-ot, 1868-ban pedig 6.1.°/o-ot jöve­delmeztek. E jövedelmek még nagyban fognak emel­kedni a reniczi és diósgyőri vasgyárak­ban tett legújabb nagy beruházások, va­lamint az erdélyi vasút kiépülése által, mely lehetővé teendi a vajda­hunyadi vaskő és zsilvölgyi kimeríthetlen kőszén­telepek értékesítését. Elsorolja ezek után Lónyay úr a fém­­bányászat emelkedését eddig gátló aka­dályokat, melyek jobbára a kezelés hiá­nyaiban rejlettek , említi, hogy v­­­ajon a beváltási rendszer reformja által már se­gített, miáltal az állami és magánbányá­szat közti súrlódásoknak okai is meg­szűntek. Lapunk terjedelme nem engedi kime­­rítően ismertetnünk e­­­­gy munkálatot; le kell tehát mondanunk róla, hogy az előterjesztés itt, köve­tkező részét, is részle­tesen is­mertessük , melyben a pénzügy­­miniszter névlegesen és egyenként előso­rolva az állam különféle bányaműveit, gyárait, olvasztóit, egyenként mindenik­­nek állapotát, jövedelmét s az eszközölt változtatásokat elmondja.­­ Érdekes pont az, mely a vajdahunyadi vasércz és a zsilvölgyi kőszéntelepek le­endő értékesítéséről szól, mely két kincse Erdélynek mindeddig, ha nem is felfede­zetlenül, de hasznavétlenü­l hevert. — A pénzügyminiszter az erdélyi vaspálya épülésének alkalmát felhasználta e kincsek kizsákmány­olása iránt rendelkezni. S igy a vajdahunyadi vastelep­ek, melyek legalább egy századig évi egy millió mázsa nyers vasnál többet nyújthatnak, valamint a zsilvölgyi ór­ási kőszéntelepek, melyek évszázadokon át sem lesznek kiaknázha­­tók, rövid idő múlva már munkáltatni fognak. Ez utóbbi bánya nemcsak a tü­zelőszer hiányában szenvedő alföldet fog­ja olcsó tüzelő­anyaggal ellátni, s így ama vidék iparát is elősegíteni, hanem mint kivi­élt czikk, a kit földről is tetemes nyereséget hozand, a Fekete és Középten­geren megszüntetheti az angol kőszén ed­­digi monopóliumát. E bányák kezelésére nézve Lónyay úr sem az eladást nem tartja helyesnek, mert a bányák értékének emelkedése ez esetben nem az államnak válnék haszná­ra, sem a házi kezelést, mert e bányásza­tok megindítása több milliónyi beruhá­zást tenne szükségessé, hanem ezek he­lyett oly hosszabb tartamú szerződések kötését javasolja, melyek az állam érde­keinek jobban megfelelnek. Áttérve a pénzverdékre, azt látjuk, hogy a körmöczi pénzverde évenként 147 millió darab pénzt, a gyula­fehérvári pe­dig 63 milliót, s igy összesen 210 m­illió pénzdarabot tud előállítani. De a valóság­ban veretett. 11.292,457 db 1 117,469 22.805,515 db 1862/6. átlag 1867. 1868. Körmö­­czön Gyula­­fej­ér vá­­rott 5 042,821 db 911,499 2.885,558 db A pénzverdék üzeme (Betrieb) három főágra oszlik : a beváltásra, aranyvála­­tásra és pénzverésre , mely utóbbi ismét a) teljes értékű arany és ezüst pénz, b) ezüst váltópénz és c) rézpénz verésre oszlik. Legfontosabb ezek közül az első osztály. Ezüst váltópénz 1862-től 1867-ig Ma­gyarországon nem veretett. Az 1868. VII. tvczikk folytán azonban 1868. júliusban megkezdetett az ezüst 10 és 20 krajczá­­rosok verése, a törvény 3,300,000 frt értékű ily pénzek verését engedélyezte. Ebből tényleg veretett 1868 végéig Körmöczön 969,808 frt 90 kr. Gyulafehérvárott 309,020 „ f „ összesen 1.278,828 frt 90 kr. érték, mely váltópénz verése hozott össze­sen 511,531 ft 56 kr. pénzverési nyere­séget. Az ugyanezen törvény által engedélye­zett 300,000 ftnyi rézpénzből tettleg ki­vezetett 249,281 frt 92 krnyi értékű 4 és 1 krajczáros, melyeknek nyereségét az ezüstével összeadván, kapunk 649,877 ft 95'h kr. összes pénzverési nyereséget. Holnap áttérünk az el­terjesztés hátra­lévő részének ismertetésére, melyben fő­szerepet a sóbányászat játszik. Belföld, Pest, oct. 22. Pest, oct. 22. (A magyar honos­ság.) A bécsi hivatalos lap tegnapi számában a következő sorokat olvassuk : „Bécs városa ta­nácsa nem rég a cs. minisztérium útján azon kérdéssel fordult a magyar kormányhoz, hogy minő törvényes szabályok vannak Magyaror­szágon érvényben a honosításra vonatkozólag. Ő excellentiája, a magyar udvari miniszter, mint értesülünk, a következő választ juttatta a tárgyban ide: Minthogy 1848-ig Magyarországon csak a nemeseket illette a politikai jogok gyakorlása, annál fogva a régi magyar törvényekben a magyar állam­polgár­ jogok megszerzésére vo­natkozólag, a­mennyiben ez egyértelmű volt a politikai jogok gyakorolhatásával csak any­­nyiban foglaltatnak intézkedések, a mennyi­ben nemesekre vonatkozun­k. Ezeknek csak királyi kegylevél és neveiknek országgyu­

Next