Pesti Napló, 1869. november (20. évfolyam, 252–275. szám)
1869-11-26 / 272. szám
» Utazz, Verosi !. Törvénykezés. A m. _kir. semmitőszéknek közelebbi nyilvános üléseiben leendő előadás végett újabban kitüzettek : Policzer Vilmosnak Dukáth Dániel elleni ügyében, alperes semm. panasza. — Búzás Károlynak Lord József s többek eleni ügyében, alperes semm. panasza. — Sanics Mihály sémin, panasza, Hajmásy János elleni ügyében. — Kohn Adolfnak Kohn Simon elleni ügyében, alperes semin. panasza. — Salga Szabó Erzsébet, Szabó Kulcsár Erzsébet elleni ügyében, alperes sémin, panasza. — Léces Gyulának, György Mihály elleni ügyében alperes sémin, panasza. — Bodó Istvánnak Mayerffy Károly elleni ügyében, alperes sémin, panasza. — Szabó Bechtel sémin, panaszai, Mike Zsigmond elleni Ügyében. — Dana Flórénak, Luta Flora elleni ügyében alperes sétám, panasza. — Csőr Takács Zsuzsámra sémin, panasza, Hunyady Kovács Julianna elleni perében. — Özv. Csiky Istvánnénak elhunyt férje hagyatéka iránti semm. panasza. — A közalapítványi ügyészségnek, Borsos József és Rainer Hermann elleni ügyében, II. rendű alperes semm. panasza. — Péterffy Pálné Schmidt Karolina semm. panasza, Kónya Dániel elleni újított perében. Hofbauer József semm. panasza, Altmann Ferenczné , igénykeresetében. — Kosztin Antonia semm. panasza^1^ özv. Kosztin Kosztáné és Borkutyán Gavrilla mint kiskorú Lupucz fia term. és törv. gyámja elleni örökösödési perében. — Daraghy Béla semm. panasza, Nyágui István s társainak Nyáguj Demeterné elleni végrendelet érvénytelenítési perében. — Sifffeyr és Neumann csődpelügyelőjének semm. panasza, Sonnenfeld Dániel biztosítási ügyében. — Ifj. Ferenczy Mihály semm. panasza Szeles József s társai végrehajtási ügyében. — Müller János semm. panasza, Aradmegye főügyésze mint a letéti pénztár képviselőjének 1 ISZ ft 15 V* kr iránti perében. — A mátrai bányaegylet igazgatóságának semm. panasza, a hg. Liechtenstein adamsthali gépgyár igazgatósága elleni perében. / Országgyűlési tudósítás. A képviselőház nov. 25-én tartott ülése. Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Mihályi Péter, Bujanovics L., Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak : Eötvös, Mikó, Rajner, Qorove, Bedekovics ügyérek. A jegyzőkönyv hitelesítése után Miletics Szv. a J-ik osztályba osztatik be. a pest-kerületi sajtóbíróság elnökségének jelentését, melyben Román Sándor jelenleg országgyűlési képviselő úr ellen hozott marasztaló ítéletnek végrehajthatása iránti ernyokban 400,000 frt. akkori értékével, vagy 72,832 mázsa a külföldrei kivitel, — most több mint egy századnegyed múlva mégis csak 70,000 mázsa az 560,000 frt jövedelemmel, vagyis annyi, hogy a 57,000 családnak, mely ez után keresi napjainkban élelmét 150—200 forint jut évenkénti nyers jövedelműl, a minek a költségen felül alig marad meg fele a megélhetésre, t. i. 75— 100 frt. egy esztendőre! Egy mezőgazdasági országban 30—40 éven át küzdeni ilyen eredményért, valóban csak sisiphusi munka volt. Az ügy, melyhez annyi ezrek átka van tapadva, itt is igazolja magát, hogy nem lehet áldott. És miért? honnan ez átok? Az ínség és nyomor jajkiáltása ama dögleletes kunyhókból, hol annyi élet és egészség dobatik áldozatul ily hitvány fillérekért, igazságszolgáltatást követel. Ki volt amaz átok felidézője? DAPSY LÁSZLÓ: A cattaroi fölkelés. A bécsi hivatalos lap a 19-ik és utáni eseményekről még folyvást hallgat. Hallgat, daczára azon általános rászólásnak, melynek az összes bécsi és pesti napi sajtó kifejezést adott. A magán tudósítások is igen szórványosan érkeznek,s mi bizonyosról sem értesítenek a fölkelés színhelyén történt és történő dolgokra vonatkozólag. A pár nap óta végbement, s a felkelés történetére nézve kétségkívül fontos eseményeket, époly átláthatlan ködfátyol fedi, mint a fellegek, melyek a Bocche di Cattaro hegyormaira telepedve ez időszerint özönvizet árasztanak a völgyekre, a legkeményebb megpróbáltatás alá vonva hadcsapatainkat. Aki csak ami bár hoszszantartó, de csendes őszi esőzéseinket ismeri, koránt sincs fogalma azon esőviharokról, melyek a különben szelíd, s kedves égaljú Boccát rettenetessé teszik. Az őserdőkkel fedett hegyhátakra megmérhetlen felhőtömegek telepednek le, lebocsátva ködfátyolukat a mély völgykatlanokba. Az eső szakadni kezd. A kis hegyi patakok rohanó folyamokká lesznek, melyek iszonyú kőtömegeket ragadnak magukkal a völgybe. A völgyeket ár lepi el, mely mindent vele sodor, mi útjába akad. S ez napokon át tart igy. S e vonásokkal még nincs kiegészítve a nyomorúságnak képe. A bóra rakonczátlanságainak leírásával lapokat lehetne megtölteni, melyek félelmessé teszik a dalmát tengerpartokat. Az esőviharok a legújabb tudósítások szerint, ez idő szerint egész mértékben dühöngnek Krivoscieben, a legsiralmasabb állapotba helyezve hadcsapatainkat, melyek állítólag "általános visszavonulást kezdtek Risano felé. Az okt. 24—25 i események ismétlése! A hadsereg ekkor époly diadalmasan haladt előre, mint most; az esőzések (?) azonban épúgy megállították diadalútjában, mint most. — Hogy mi legyen a tények való állása, mindez ideig meg nem mondhatjuk, hogy azonban az igyek igen komoly szint öltöttek, meg vagyunk győződve. Erre mutat ama rohamos sietség, melylyel a bécsi hadügyminiszer uj csapatokat, s harczi készleteket szállít a felkelés színhelyére. Legújabban, egy krakói távsürgöny szerint, az ottani hegyi ágyukat egy Bécsből érkező távsürgönyi parancs következtében szintén útnak indították Krivoscie felé. Bécsből nagymennyiségű dynamit-szállítmányt küldtek a felkelés színhelyére. — Hogy minő rész következményei vannak a közönség közt a bécsi hivatalos hallgatásnak a felkelés eseményei felől, már példákkal is illustrálható. ,Sinigagliából egy kereskedő czég táviratilag Triestben az iránt kérdezőeködött, haj igaz e, hogy egy osztrák hadoszlop, a Velka Zagvozdak mellett megsemmisíti ezet, s hogy a másik két oszlop nem csak felhagyott a dragalji völgykatlanba való felnyomulás reményével, hanem még lehető szerencsétlenségek megelőzése okából állást is változtatott; hogy továbbá montenegrói önkéntes csapatok küzdöttek a 19 diki ütközetben, mely körülmény miatt Auersperg gróf fenyegető iratot intézett a cetinjei kormányhoz. Újabb hírek szerint Dragalj a felkelők birtokába került. — Montenegro híresztelt lojalitását a legeclatánsabb tények cáfolják meg. A Grahovoban tartott népgyűlés alkalmával a fekelőkhez állítólag olyatén biztatás intéztetett, hogy még csak 4 hétig tartsák magukat, mikor aztán segítséégekre fognak sietni. Hogy a 19-diki ütközetben montenegróiak részt vettek, a montenegrói lakosok talált hulláiból kétségtelenül bebizonyult. A felkelők és a határvonal felett felügyelő török csapatok közt állítólag a legközelebbi napokban összeütközésre került a dolog. Az esti postával érkező hírek szerint a hadcsapatok csakugyan visszavonultak a tengerpart felé.gedély tárgyában. évi július 12 én benyújtott kérvényre vonatkozó periratok ez ügy tárgyalásánál esetleges használat végett előterjesztetnek. Zichy Nándor Adony mezőváros az iránti kérelmét terjeszti be, hogy a feudal viszonyok maradványai minél előbb megszüntessenek, továbbá a Pest alatti molnárok kérvényét is, melyben az abban fölhozott óhajaiknak az ipartörvény hozatala alkalmával tekintetbe vételét kérelmezik. Mocsáry Lajos Miskolc városának a zárdák eltörlését kivánó kérvényét nyújtja be. Szalay Sándor Vas megye határozata érvényesítése érdekében kérdőre vonja a honv. ügyért, várjon tudja-e, hogy a hadparancsnokok az elszállásolás ügyében semmiféle törvényhez nem tartják magukat, akar-e ezen segíteni ? Zichy Nándor, a dalmát ügyben intéz az összügyérséghez kérdést; ezt kívánja a jövőbeni politérdek, de nem kevésbé a jelen helyzetünk és a miniszteri tekintélynek föntartása is. Nem látja indokoltnak hogy elnökügyérünk és a jelen kényes körülmények közt utazott el. Kérdését azon körülmény által is indokoltnak tartja, mert ezáltal az országgy. véleménye által támogatott elnökügyér minden ez ügyben teendő és tett lépése poltsúlyban tetemesen nyerend. Az e bevezetés után beadott kérdésben arra kéri az összügyérséget, hogy nyugtassa meg a házat az iránt, hogy a birodalom, a kormány és a véderő tekintélye, valamint politikai és kormányzati érdekeink megóvása, czéljából sikeres intézkedések foganatosíttatnak-e ? Vukovics Sebő szintén a dalmát ügyben kíván kérdést intézni az elnök ügyér helyetteséhez. Ez alkalommal mellőzi azon nagy poltkérdés feszegetését, vajon van-e s mennyiben Magyarország és Ausztria érdeke veszélyeztetve, mellőzi Dalmátia hozzánk tartozóságának kényes s századok hosszú folyama alatt kissé elhomályosult kérdését is s megmarad azon tényleges alapon, miszerint Dalmátia most tényleg az ausztriai császársághoz tartozik. Ez lévén az ügyek állása, valamint egy barátja ez országgyűlés folyama alatt a cseh mozgalomnak magyart erő általi elnyomatása, úgy ő most a dalmás mozgalomnak magyar erő segélyével elnyomatása ellen nyilatkozik. Ha világosan látjuk, hogy minden hadi rendszabály oda czéloz, miszerint a magy. nemzetiség mint elnyomó valamennyi többi nemzetiségek előtt meggyűlöltessék, ott a nemzet képviseletének közönyösen maradni nem szabad. — A prag. sanet. bennünket arra nem kötelez, hogy a velünk szövetkezett állam minden belmozgalmát mi nyomjuk el. S viszont mindegyik elsősorban arra igyekezzék, hogy önmaga lehessen a helyzet urává. — De még ha oly mozgalom keletkezik is, melynél a közös védelem érvényesitése elkerülhetlen, még azon esetben is ő fölségének az országgyűlést erről tudósitni kellett volna, mely aztán ennek alapján határozna. — Ezek előrebocsátása után kérdi: miért küldettek ép magyar hadseregbeli ezredek a dalmát mozgalom elfojtására, s a vajon ez az elnök ügyét tudta és beleegyeztével történt e ? léteznek-e aziráni intézkedések, miszerint mind a mozgalom elfojtásával elfoglalt mind a többi m. hadseregbeli ezredek a mozgalom megszűntével a m. korona területére végleg áthelyeztessenek? — föntartatott-e, Magyar birodalom azon joga, hogy a kebelében keletkező mozgalmat elsősorban önmaga nyomhassa el, s van-e arról gondoskodva, hogy ép a jelenleg történő események nem fognak praecedenst alkotni mi irányunkban ? — Miletics Svetozár két kérdést intéz az ügyérekhez, és két határozati javaslatot tesz le a ház asztalára. — A kérdések elsejében tudni kivánja a vallás és oktatásügyértől, várjon jóvá hagyta-e ő a szerb patriercha a congressust juli 1-jén föloszlató tettét; ki adott-e oly határozatot, melynél fogva a csak elhalasztottnak tekintendő cong-t a patriarcha oct. 15 ikére összehívni tartozott volna, s van-e arról tudomása, hogy valakinek befolyása folytán oly legfölsőb határozat menesztetett a patriarchához, melyben neki eloszlatási joga biztosittatik, s végre tett-e a congressus összehivatása érdekében lépéseket. A másodikban az elnök ügyért helyettest kérdi, hogy van-e arról tudomása, miszerint e förs. a k. hadügyért fölhatalmazta volna arra, hogy távolléte alatt Dalmatia egyes részeiben a kivételes állapotot kihirdesse, s ha van, úgy mivel indokolja e tettét, mely Magyarországra nézve is veszélyes precedenssé válhat. Határozati javaslatai egyikében ő Fölségét azon körülményre kivánja a képviselet kezdeményezése után a m. kormány által figyelmeztettetni, hogy a csak teljes és tartós alkotmányos állapotok föntartása föltéte mellett szövetségünkbe fogadott örökös tartományokban, a létező helyzet e feltétnek nem felel meg, s hogy e hiányon igyekezzék segíteni; másikában pedig a magyar hadsereg ezredeinek lehetőleg kiegészítő kerületeikbe, a magy. korona területére azonban mindenesetre való áthelyezését kívánja határozatiig kimondatni. Rajner Pál belügyminiszter, Román Sándor országos képviselő úr az utolsó ülésben a tófalvi ügyben egy interpellációt intézett hozzám, mely által, minthogy állítása szerint 300 tófalvi polgár nemcsak vagyon, hanem fedél nélkül maradt és október 2-ika óta szabad ég alatt tanyát, sőt többen közülök már elhaltak. — felvilágosítást várt tőlem az iránt, mikép történhetett az, hogy annyi idő óta a pénzügyminisztérium nem intézkedett ezen szerencsétlenek ellátásáról, és pedig mindenekelőtt arról, hogy fedél alá juthassanak. Ezen interpelláló folytán leszek bátor a háznak a tényállását, amennyiben azt előterjeszteni lehetséges, a következőkben előterjeszteni. (Hadjuk !) Mihelyt a belügyminisztérium a tófalvi eseményekről és pedig a „Magyar polgár“ czímű politikai lap távirata alapján értesült, távirati után azonnal meghagyta az ottani főtisztségnek, hogy a kitelepített tófalviakon jogtalanság ne öveztessék el, és hogy azok semmi esetben fedél nélkül ne hagyassanak. Ezen távirati meghagyás folytán a főkirály bíró ugyanazon nap röviden táviratilag és másnap bővebben, írásban küldötte be jelentését. Ezen jelentés szerint Apor Károly báró mind a tulajdonra nézve, mind pedig a hátralévő szolgálmányokra nézve hozott jogérvényes ítélet alapján — miután a kiegyezkedés, melyet megkísértett, meghiúsult. September 11-én beadta és pedig egyelőre nem az összes lakosság, hanem csak a vezetőknek látszó hat zsellér ellen a kitelepítés iránti keresetét az úrbéri törvényszékhez , egyúttal a hátralevő szolgálmányok megtérítését is szorgalmazván. Miután azonban ez alkalommal a zálogolás megkísérlésének az összes lakosság erőszakosan ellenszegült, Apor Károly b. a kiegyezkedésre nézve táplált reményét vesztvén, kérését az egész lakosság ellen kiterjesztette. Az úrbéri törvényszék a végrehajtásra okt. 1-ét és 2-át tűzte ki. A főkirálybíró felfogván az ügy fontosságát, véleményemszerint a közigazgatás körének legvégsőbb határáig ment, mert az ingó vagyon elárverelését 24 órára megakasztotta, és a tófalusiakat egyenként figyelmeztette, hogy a pernek ezen végleges végrehajtási stádiumában részekre más remény, mint az egyezkedés, többé fenn nem marad ; kilátásba helyezte, hogy egyezkedési szándék esetében az általuk kirt felek nekik igen jutányos haszonbéri szerződés mellett továbbra is haszonbérbe fog adatni, s hogy a hátralevő szolgálmányok árának legnagyobb része nekik el fog engedtetni Azonban a tófalusiak minden egyezkedést visszautasítottak és ennélfogva a törvényes eljárás további megalartása semmi tekintetben többé indokolható nem volt. De ennek végrehajtása sem történt oly mértékben és nem terjeszkedett annyira, mintsem némely hírlapi czikkekben, s az interpelláló úr részéről is jeleztetik. Különösen áll ez a számra nézve, mert azoknak, kik jelenleg a falu előtt tinyáznak, száma alig mehet többre 120-nál. (felkiáltások a szélső balon: Elég ez is! Felk láltások jobbról. De hát mit tegyen velök az iraber ? Helyeslés.) Mert a kitelepitési kereset összesen 26 gazda ellen volt indítva A 26 közül 3 kiegyezkedett, 3 új szerződés alapján az általa eddig birt telkeket ismét haszonbérbe kapta, 3 pedig más szomszéd községbe költözött; e szerint csak 17 gazda vonult ki a falu elé, s ezek is csak a nappalt töltik ott deszkákból épített bódékban, éjszakára nagyobbrészt házaikba visszatérnek. Semmi esetre onnan eltávozni nem akarnak mindaddig, míg a részekről ő Felségéhez kiküldött két egyén, t. egy szabadságon levő és egy kiszolgált katona kiküldetésükről vissza nem térnek. Ezen, minden kiegyezkedést megtagadó magatartása a tófalusiaknak figyelmemet nagy mértékben fölhivta, s én kötelességemnek tartottam semmit sem mulasztani el az iránt, hogy az esemény fejlődését folytonosan szemmel tartsam. Ezen törekvésem folytán érdekes adatok jutottak tudomásomra. Legyen szabad azok közül egyet elmondanom. A csendőrség jelentése szerint nov. 1-jén bizonyos egyén által a tófalusiak közt 200 darab napóleon d’or osztatott szét, minek folytán minden egyes lakosra 70 osztrák forint jutott. Ez alkalommal ezen bizonyos egyén figyelmeztette őket, hogy jegyezzék meg jól maguknak, hogy ezen segély nekik egy idegen kormány által nyújtatik, mely idegen kormány továbbra is fog róluk gondoskodni. (Halljuk !) Minthogy pedig a magyar kormánynak biztos tudomása van, hogy ezen állítás merő valótlanság, és hogy a fennálló viszonyoknál fogva ezt egy idegen kormány nem is tehette, a kormány kötelességének tartotta ez iránt a vizsgálatot elrendelni. (Helyeslés: Ezek után a képviselőház nem fogja alaptalannak tartani azon feltevést, hogy a tófalusi lakosok ellenszegülésükben némi izgatás által erősíttettek meg, másrészt pedig tekintve csak azon egy pénzosztogatást is, melyet szerencsém volt bejelenteni, az ő helyzetük, más csendes honpolgár anyagi körülményeit tekintve, kétségbeejtőnek a perezben nem mondható (derültség) s a kormány annál kevésbbé látja most szükségesnek anyagi segélyezésben őket részesíteni, mert bizonyosan jelenthetem azt is, hogy mihelyt ki fognak józanodni, ők igen jutányos haszonbéri szerződés által bármikor visszanyerhetik telkeiket. Ezek folytán bátorkodtam egész átalánosságban tárgyilagosan a tényállását előadni, és nem követtem őt azon térre, melyen túlzás, osztály és nemzetelleni vádak által, oly könnyen megzavarható azon egyetértő béke, — melyre mindnyájunknak annyira szükségünk van. (Élénk helyeslés.) Remélem, hogy a képv.ház ezen általános előterjesztésemimel meg fog elégedni, és ma több részleteket nem fog kívánni, mert a részletek és azok horderejének teljes előterjesztése csak akkor következhetik be alaposan, mikor a vizsgálatok be lesznek fejezve. (Élénk helyeslés a jobboldalról.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház! Román képviselő úr ugyanazon alkalommal ugyanazon tárgyban hozzám is interpellátiót intézett; a tényállást eléggé felderítette igen t. collegám belügyminiszter úr. Én azokhoz csak egy megjegyzést csatolhatok, tudniillik azt, hogy midőn ezen eseményről értesítést vettem, azonnal barátságos úton fordultam a marosvásárhelyi királyi tábla elnökéhez azon óhajtásomat fejezvén ki, vájjon nem lehetne e ezen a legfelsőbb bíróság által megerősített ítélet végrehajtását legalább a jövő tavaszig elhalasztani. Erre báró Apor Károly egész készséggel kijelentette, hogy az ítélet végrehajtását a jövő tavaszig elhalasztja és a kitelepítetteknek megengedte, hogy lakásaikat a jövő év tavaszáig ismét elfoglalhassák, tehát azon eseménytől, hogy az illetők fedél nélkül maradjanak a télen át, amint t. képviselő úr állította, nincs mit tartani. Ami már most a hozzám intézett interpellátiót illeti, azon kérdésben, hogy nem volnak-e hajlandó olykép intézkedni, hogy azon rendeletek, amelyeket a haereditas siculica tárgyában 1868. évi részint mart., részint augustusban kibocsátottam, a már befejezett perekre is kiterjesztessenek, és hogy a perek ezen rendelet értelmében reassumálandók legyenek, egyszerűen azon feleletet kell adnom, — mert más feleletet nem is adhatok, hogy semmiféle törvény, semmi rendeletnek visszaható ereje nem lévén, úgy a képviselő úr ezen kívánságát nem teljesíthetem, mert ha teljesíteném, akkor minden birtokállapot, nem csak Erdélyben, hanem Magyarországon is felforgattatnék és olyan haos állna be, aminőt a legvégsőbb forradalom sem lenne képes előidézni. (Élénk helyeslés.) Nagy zaj közt fölteszi elnök a felvilágosítás tudomásul vétele iránti kérdést, mely közben ép az elnöki szék mellett B a b e s V. fenyegetésekkel vegyes sértő megjegyzéseket kiált az elnöki szék felé.— Elnök a ház többsége szavazatához képest kimondja a tudomásul vételt, határozatkép, de egyszersmind Babes urat is felkéri, hogy kimélje meg őt melyekre nézve rászólását nyilvánítja. Babes Vincze tettét azzal indokolja, hogy ő nyugton nem nézhette a ház eljárását, mely a kérdéstevő felelete előtt is kimondja határozatát, mire szerinte joga nincs. E szellemű nyilatkozatot Kárlay magáévá teszi. Madarász József nem helyesli elnök azon eljárását, hogy Babes oly nyilatkozata felett, melyet csak maga előtt tett, kimondta rászallását. Roszalámi elnöknek önakaratából soha, csak egyedül a ház elhatározása folytán, s ekkor is csak úgy szabad kimondani, ha két izbeni rendreutasításnak az illető nem engedne. Hiszi, hogy magát az elnöki tekintélyt emelné, ha az a házszabályok rendelkezése előtt meghajolva, rosszulását visszavonná. Zsedényi Ede véleménye szerint Babes képvép mert csak maga előtt szólt, s nem vita közben, csendháborítóvá lön, mely esetben a házszabályok feljogosítják az elnököt, hogy az illetőt rendre utasíthassa. Elnök kijelenti, hogy csak nyelvbotlás hibájába esett, midőn rendreutasítás helyett roszszalást mondott ki, mely hibáját e nyilatkozatával teszi jóvá. Irányi D. Zsedényit úgy érti, mintha ez a kérdező azon jogát, miszerint kimondott határozat után is nyilatkozhassék, vonná kétségbe, mely állítást nem tart helyesnek. Hivatkozik az ügyérek lovagiasságára, kiktől megvárja, hogy a kérdést tevő jelenlétét feleletük adása alkalmával bevárják. Bajner Pál belügyminiszter lovagiasságára történvén hivatkozás, kijelenti, hogy ő ennek eleget tett, megkérdezvén, itt van-e Román S. képviselő a teremben, s miután őt megmutatták volna, csak akkor határozta el magát ez ülésbeni feleletadásra, hogy az illető képviselő időközben elhagyta a termet, arról nem tehet, de szabályul azt el nem fogadhatja, hogy csak a kérdező jelenlétében szabadjon feleletet adni, mert sok kérdés egyátalán nem tűr halasztást. Ez ügyéri nyilatkozat után a ház túlnyomó többsége a napirend fölvételét határozza el, amely fölötti tárgyalást megnyitja gr. Mikó Imre köziek, ügyér. Mikó Imre gr. közlekedési miniszter. T. ház! A magyar-keleti vasútra vonatkozó, általam a t. ház elébe megerősítés végett beadott engedély okmányának 5-ik §-ában az emelkedésre nézve ez tartalmaztatik: „A maximál emelkedési viszony Nagy-Váradtól Kolozsvár felé legyen úgy, mint egy áll a százhuszonöthöz (1 125) Kolozsvártól Nagy- Várad felé legyen úgy, mint egy áll a százhoz (1 × 100) Kolozsvártól Brassó felé, úgyszintén visszafelé legyen úgy, mint egy áll a százhoz (1 × 100). Gerendtől Marosvásárhely felé a pálya a völgyirány közép emelkedésével megegyezőleg vezetendő, az emelkedési viszony azonban semmi esetre nem lehet nagyobb, mint egy a százhoz (1=100); Tövistől Gyulafehérvár felé, ugyszintán visszafelé legyen úgy mint egy a kétszázötvenhez (1=250); végül Kapustól Nagy-Szebesig legyen úgy mint egy áll a százhoz (1=100))és Nagy Szebentől Kapusig legyen úgy, mint egy áll a kétszázhoz (1=200) Történt azonban hogy midőn ezen engedély a t. ház tagjai számára kinyomatott, a nyomtatásban kimaradt belőle azon tétel „Kapustól Nagy- Szebenig legyen úgy, mint egy a százhoz, továbbá Nagy-Váradtól Nagy-Szebenig legyen úgy, mint egy áll a kétszázhoz (1.200.)“ úgy értelmeztethetik tehát ez okmány, mintha az egész emelkedésnek úgy kellene állnia, mint 1 : 200, márpedig ez nagy bajt okozna, mert először az egyezmény értelmében történt a vállalkozókkal, másfelől ha az arány vétetnék fel a pálya megnyújtatnék, mégpedig az államkincstár kárára, minthogy a kamatbiztosítás czímén többet kellene fizetni. Kérem mindezeknél fogva a t. házat, méltóztassék engem jegyzőkönyvileg felhatalmazni arra, hogy az általam beterjesztett eredeti okmány szerint adassék ki az engedély a vállalkozóknak, nem pedig a hibás okmány szerint, mert akadhatna valaki, ki azt mondhatná, hogy a t. ház a nyomtatott példány szövegét hagyta helyben ami azonban nem áll, minthogy az emelkedésre nézve az egész discussió folytán megjegyzés sem létetett. Kérelmem tehát oda terjed. Méltóztassék engemkönyvileg felhajtalmazni arra, hogy azengedélyokmányt az általam beterjesztett engedélyokmány szerint adjam ki. Ha a t. ház a dolog valóságáról bővebb meggyőződést kíván magának szerezni, akkor méltóztassék a tárgyat a vasúti bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök a vasúti bizottsághoz utasítja az előterjesztést Kautz Gyula a pénzügyi bizottság előadója benyújtja a bizottságnak jelentését, az államjószágok területén levő telepítvényes községek tárgyában, amelynek kinyomatása s szétosztása elrendeltetik. A ház gazdasági bizottságának jelentése valamint a bírói felelősségről és a horvát ügyér illetményéről szóló javaslatok harmadszori fölolvasásban elfogadtatnak. Lónyay M. p. ü. benyújtja a közt. ügyérség 1870-iki költségvetését. A naplóbiráló bizottvág egy tagja és a bankszakbizottság 8 tagjára a Kővázátok beadatnak, amelynek eredménye az Hro ülésben hirdettetik ki. A napirend 2-ik tárgyára a pénzügyi bizottságnak a zárszámadás tárgyábilm jelentéseinek tárgyalására menvén át a ház. Kautz Gyula fölovassa a többség jelentését, melyben ajánltatik a háznak, hogy a zárszámadás megvizsgálását egy szervezendő számszék eszközölje. Bujanovics jegyző pedig a Zsedényi, Győzy K. és SzontaghPál által aláirt kisebbségi különvéleményt olvassa föl, melyben indítványozzák, hogy a ház utasítsa a pénzügyért az 1867-iki zárszámadások beadására, melyek szintán az államszámszék elé terjesztendők megvizsgálás végett. Juszth József: Miután a 48-diki törvények a zárszámadások megvizsgálását minden évre nézve a ház kötelességévé teszik, hogy ez megtörténhessék, hat javaslatot nyújt be, melyben a munka végzésére egy 7 tagból álló országgyűlési bizottságot ajánl kiküldetni. Győzy Kálmán e javaslattal együtt tárgyalandó más javaslatot nyújt be, melyben utasíttatni kívánja a pénzüügyi bizottságot, hogy a hozzá utasított államszámvevőszékről szóló 1.javaslatok fölött véleményét jelentését haladéktalanul benyújtsa, hogy így mielőbb törvény s a neki megfelelő intézmény alkottathatván a zárszámadások ahhoz utasíttathassanak. Lónyay M. p. ü. kéri a házat, hogy e két javaslat fölötti tárgyalás szombatra tüzessék ki. A pénteki ülés napirendjére elnök a távirdai egyezmény tárgyalását tűzte ki s ehhez Simonyi Ernő fölszólalására a kérvényi bizottság jelentésével tárgyalást is. Belföld, Pest, nov. 25. Pest, nov. 25. (Lónyay M. és Várady G.javaslata az államszámvevőszékről.) A hivatalos lap mai száma „illetékes helyről“ a következő felvilágosítás közlésére szólíttatott fel . Az államszámvevőszék felállítására nézve az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat időszaki sajtó útján előkészítő vitatkozás alá kerülvén, eközben némely lapok oda nyilatkoztak, mintha Várady Gábor képviselő úr f kell törvényjavaslatával a kormányt megelőzte volna , sőt némely lapok azon véleményt is közölték, mintha a kormány által benyújtott törvényjavasatnak nagy része Várady Gábor képviselő úr javaslatának csak lemásolása volna. Ezen állítások mindkettője tévedésből veszi eredetét, mert a kormány a kérdéses törvényjavaslatot már az 1868 ik évben benyújtotta, s ezen javaslat a képviselőházhatározatánál fogva a m. é. 420. szám alatt kinyomatott. Ellenben Várady Gábor képviselő úr törvényjavaslata csak a t. évi julius hóban 73 szám alatt adatott be. Megelőzésről vagy lemásolásról e szerint nem lehet komolyan szó, mert, ha némely szakaszok vagy egyes eszmék a kétjavasatban megegyeznek, azt a tárgy rokon felfogásának kell tulajdonítani, nem pedig lemásolásnak tartani. A kormány által beterjesztett tv.javaslat 19-ik szakaszánál fogva a kérdéses államszámvevőszék működésének kezdete a folyó 1869-ik évi januárius 1-jére volt tervezve. Azonban az országgyűlés halmozott teendői közt ezen javaslat törvény erejére nem emelkedhetvén, a kormán ezen javaslatát az idei ülésszakban is megnyitotta s így ugyanazon tárgyban már két javaslatot nyújtott be. Ami az eltérő nézeteket illeti, ehez nem csak minden képviselőnek, hanem a napi sajtó közegeinek is az alkotmányosság lényegénél fogva teljes joga van, hogy a többoldalú megvitató folytán a törvényhozó testnek annál nagyobb alkalma legyen a legjobb törvényjavaslat alkotására. KA 1 A . Különfélék. Pest, nov. 25. Személyi hírek. — ő Felsége megérkezése Keletről, valamivel korábban fog történni, mint számíttatott’, miután a találkozás Victor Emanuel olasz királylyal elmarad, s Korfuban is ő Felsége nem egy egész napot, hanem csak nehány órát fog tölteni. A királyné elutazása Triestbe, hétfőre van kitűzve. — Simor János prímás Bécsbe utazott s pénteken és szombaton ott fog mulatni, meglátogatván a különféle egyházi intézeteket. — Luczenbacher Pál pesti nagykereskedő a Dalmatiában hrezolő csapatok számára a honvédelmi minisztériumnál 200 frtot tett le. — Rudolfárnaherczeg és Gizella főherczegnő ma délelőtt Budáról Bécsbe utaztak. Fővárosi hírek. — Buda városa tegnapelőtti közgyűlésében üdvözlő felirat szavaztatott meg Rajner Pál belügyminiszterhez állomásának elfoglalása alkalmából. A felirat bizalmat fejez ki a miniszter iránt, kinél hazafias múltja, s mérséklettel párosult erélyel kezeskedik a nehéz kérdések megoldásáról; végül kéri a felirat, terjesztené ki a miniszter kitől ,lönösen figyelmét Buda városára, mely szerercsésnek érezné magát, ha a kormányhatóságok nagy részét falai közt láthatná. Az országos közp.véd h moltó-intézet igazgatósága köztudomásra hozza, hogy a téli idény alatt a beoltás hetenként egyszer, és pedig minden vasárnap déli 11—12 óra közt eszközöltetik az egyetem új világ utczai épületében. J 6 ^ k 0 n 8 n 1 ° k jogi állására vonatkozw a^rar0r87^k an 8 Ausztriában késebb kérdés támadván, a közös külügyminisztérium azon nyilatkozatot adta ki, hogy a franczia kon