Pesti Napló, 1869. december (20. évfolyam, 276–300. szám)

1869-12-03 / 278. szám

Részemről hajlandó vagyok azon megy­ei ha­tározat keletkeztetését, mely a kir. biztos kikül­désére szolgáltatott alkalmat, némi tekintetben azon körülményre visszavezetni, mely szerint a népképviselet útján alakított országgyűlés és a felelős parl­amenti kormány felállításakor tör­vényhozás útján megyék jogköre az új intézmé­nyekkel szemben nem jön tüzetesen körvonalaz­­va ; a­midőn tehát egyrészről komoly és sürgős feladatomnak tekintem, hatályosan közremű­ködni, hogy a törvényhatóságok jogköre törvény­­hozásilag mielőbb részletesen megállapíttassék, másrészről azon reménynek kölcsönzök kifeje­zést, hogy a megye közönsége addig is határo­zatai és eljárása alkalmával méltó figyelembe veendi azon határokat, melyek közt mind az ön­­kormányzati jog gyakorlása, mind a szentesített törvények kellő végrehajtása a közügy érdeké­ben biztosítható. Egyúttal értesítem a megye közönségét, hogy O cs. és Apóst. kir. Felségének ra. hó 16-án kelt legf. elhatározásával gróf Szapáry Gyula főispá­­ni helytartói állásától, saját kérelmére legkegyel­mesebben felmentetvén, a megye kormányzata az uj főispáni helytartó kinevezéséig Bartakovics Albert egri érsek és örökös főispán ur ő nagy­méltósága kezeibe tétetett le. Budán 1869. deczember 1. Folytatása a mellékleten. Országgyűlés. A képviselőház decz. 2-án tartott ülése. I. A mai ülésben véget ért az államszámadások­ról már öt napig tartott vita, mely egészben s összesen véve igen kietlen képet tár elénk. Az elvi álláspontot, a­mely tulajdonképen a kérdés lényegét képezi, a felszólalt szónokok csakha­mar elhagyák, s az ebbeli fejtegetéseket a gya­núsítások , önkényleg fölvett számokkal való kápráztatás válta fel, mit a jobboldal természe­tesen a kellő mértékre leszállítani kötelességé­nek tartván, beletelt ö­t napi ülés anélkül, hogy a­miről majd minden szónok szólt, az ál­lamháztartás rendezésében akár csak a legki­sebb pozitív eredményt is felmutatni lehetne. A jelen időben, midőn oly sok magasrendű­, sürgető feladat vár megoldása, kétségkívül igen tetemes ama leverő tény súlya, melyet e sorok­ban constatálunk, de viseljék érette a felelőssé­get azok, kik indokolatlan támadásaikkal a parl­amentet ily meddő kü­zdtérre kényszeríték. A mai ülésben történtek meg a zárbeszédek, s L­ó­n­y­a­y pénzügyminiszter egy óráig tartott előadásban czálfolta mindazon ellenvetéseket és vádakat, melyeket ellenzéki szónokok, s neve­zetesen Ghyczy Kálmán a zárszámadások s általán az egész pénzügyi kezelés ellen össze­halmoztak. Lónyay úr nagy hévvel szólt, s a ház szintúgy a legfeszültebb figyelemmel hallgató, a mint jobboldalról beszéde egyes fordulatai za­jos helyeslésekkel találkoztak, s midőn befej­ező, zajos s hosszas tapsokban részesült. Olvasóink e beszédben az ellenzék részéről a sajtó terén s a házban ismételt alkalmakkor fel­állított összes pénzügyi raisonnement kritikáját találják, miért is siettünk egész terjedelmében közrebocsátani. n. Elnök: Somssich Pál. J­egyzők: Mihályi Péter, Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Gorove István, Lónyay Menyhért, Horvát Boldizsár, Dr. Mikó Imre miniszterek. A jegyzőkönyv felolvasásánál Ghyczy Ignácz úgy véli, hogy Hertelendy interpellátiójánál csak a zalavári apátság említtetett, mely hiány kiegészítése után a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Erkövy Adolf a csanádmegyei Dombiratos és Dániel Pál a torontálmegyei Ürményháza községek kincstári telepitvényes lakosainak kérvényeit nyújtják be. Gorove István keresk. miniszter az 1868 állandó pénzügyi bizottság kívánságára, de saját kötelességérzete által is indíttatva, leteszi a ház asztalára a vezetése alatti gazdasági intézetek szervezése, s az azon létező gazdaságok rende­zéséről szóló véleményes jelentését. A napirend fölvételé­vel, minthogy a pénzügyi bizottsági előadó még nem jelent meg, elnök Justh József indítványozónak adja a szó­lásjogot, ki beszédje elején erélyesen tiltakozik azon gyanúsítás ellen, mintha ő az ellenőrzésjog kijátszására törekednék. Ind. czélszerűsége el­len is tettek kifogást. Czélszerű sok lehet, ez az egyéni fölfogás jolga, különösen Ghyczy nem az ő ind. czélszerüsége ellen, hanem a számadá­sok helytelenségéről beszélt, úgy vélik, hogy a 48-iki törvényekben foglalt megvizsgálási köte­lesség teljesítésére mi hatással sincs a számadá­sok jó, vagy rész volta. — Tisza szavaiban min­den rész intenziót föltételez a jobboldalról, hogy ez ki akarja játszani a törvényt , illusóriussá akarja tenni a felelő­séget, engedelmet kér a nevezett képviselőtől, de ha az magát független egyénnek tartja, úgy hasonlót követel saját pártja tagjai részére is. — Vukovics szólásmo­dorára nézve megjegyzi , hogy ha a képviselő sokat megtanult is Angliában, azt az egy szo­kást, miszerint a képviselők egymás iránt a legnagyobb tisztelet kifejezéseivel élnek, mi az egész párt, méltóságát biztosítja, nem tanulta meg. Szontagh és Berzenczey kedélyeskedéseire pedig felelni nem tartja a parliament méltóságá­val egyezőnek. A „nép“-re hivatkozást most már puszta, értelem nélküli phrasisnak tekinti, meg­volt ennek értelme akkor, midőn még misera plebs contribuens létezett, de most szűrös és kapatos, képviselő és közpolgár egyaránt tagja lévén a népnek, e kifejezésnek nincs többé ellen­téte, s igy e czélbeli használata minden értel­me nélkülöz. Ajánlja indítványát elfogadás végett. Ghyczy Kálmán: Beszédje bevezetésé­ben csoportosítja az ellene felhozott érveket. Visszautasítja mindjárt előzetesen azon felfo­gást, miszerint azon ténykedését, hogy a szám­eltéréseket kimutatni igyekezett, a pénzügyér tiszta kezelése gyanúsításának lehetne nevezni; a főkönyvelő osztály tehetett hibákat, melyek azonban Lónyay pénzügykezelésére még maguk­ban árnyat nem vethetnek. Hitel- és közbizalom­­csonkulás, békezavarás hozatott föl indítványa várható eredménye gyanánt; erre azt jegyzi meg, hogy ezek ugyan igen kényes növények, de csak ott, hol nincs helyes alapjuk. Az államok hitele ott áll a legerősebb alapokon, hol az ellenőrzés a legnagyobb, míg a közbizalmat, véleménye sze­rint, és azon eljárás gyöngítendi, melyet a kor­mánypárt akar elfogadni. — Áttér most a 67-ki számadás hiányai folytatólagos kimutatására. Nem lehet ezt befejezettnek tekinteni, míg a kö­­züsügyi kiadások fölött nem köttetik meg az egyezmény, mert akár azon nekünk kedvező vé­lemény fogadtassék el, mely szerint csak a bel­­igazgatásra akkor előirányozva volt 64 milliót meghaladó jövedelem fordíttathatott a közös költség fedezésére, mely esetben a beligazgatás­­nál megkímélt összegek a mi javunkra esnek; akár a bécsi számszék azon véleménye, misze­rint minden, a beligazgatásnál nem igényelt ösz­­szegek a közös kiadások födezésére lettek volna fordítandók, mindkét esetben a számadások más alakot öltenek, s ezért ő az oly kimutatást, mely­ben ily fontos körülményekről mi említés sincs, számadásnak el nem ismerheti. Buday azon állí­tását teszi most beszédje tárgyává, miszerint ép az volna hiány, ha a 67-ki kimutatásnak a 68-ki zárszámadásban visszakerülő tételei egyeznének, mert e különbözés oka abban rejlik,hogy a 68.zár­­számadásban előforduló tételekhez hozzá vannak adva azon utalványozott mennyiségek is, melyek a 67. előirányzatra 68-ban tétettek. Erre azt feleli, hogy ő azt tartja itt hibának, miszerint a 67­ ré­szére tett utalványozások nem a 67-iki kimuta­tásba, hanem a 68-ikiba vétettek föl; de még ezenkívül kérdi, hogy ugyan hol részleteztettek azon kiadás és bevételek, melyek 67. számlájára 1868. első havaiban eszközöltettek ? Nem tart­ja oly könnyű föladatnak a vizsgálati eljárást, mint a túlsó oldal némely szónokai, mert példá­ul a 67-iki számadás megvizsgálásánál azon alap fölött sincsenek tisztában, melyhez hasonlítva az eszközlőbe vétessék, váljon a nem alkotmá­nyos úton megállapított előirányzat, avagy a magy. pénzügyőrnek adott s teljesen korlát­ment meghatalmazás szolgáljon-e a szám­adás megvizsgálása alapjául ? A 68-iki száma­dás megvizsgálását pedig főleg az nehezíti, hogy az egyes fejezetek belsejében több tételnél ne­vezetes túlkiadások észlelhetők, melyek mivel sincsenek indokolva. Sem a vasúti kölcsönt, sem a salgó­tarjáni vasútrész megvételének módozatait a számadásokban tisztába hozva nem látja, és­­gy a vasútbiztosítása alap tekintetében sem tud tisztába jönni. Nem a meglévő száma­dások átnézésére, hanem az abban előforduló hibák fölfedezésére nem tart mindenkit képes­nek. Roszalja, miszerint azon mellékletek, melye­ket Lónyay beszédjében megemlít, annak idő­­ben ki nem­­ nyomattak s szét nem osztattak. A­mi a törvény tiszteletéről mondatott, erre feleli, hogy szigorúan véve még a 48-iki törvény betűje is mellette szól, de szelleme minden bizonynyal. Végül fölemlíti, hogy a 67-iki számadás fölött a tavalyi bizottság monda ki elítélését, míg a je­lenlegi bizottság a 68-ikit nyilvánítá tárgyal­­hatlannak, ily kettős szakvéleménynyel ellentét­ben e számadásokat mégis tárgyalás alá venni igen nehéznek tartja. Ajánlja határozati javas­latát elfogadás végett. Kautz Gyula előadó: T. ház! A discus­­sió elején nem tartottam időszerűnek és szüksé­gesnek, hogy előadói szólásjogommal élve, e tárgyban különösen felszólaljak ; most azonban­­, vita befejeztével, engedje meg a tisztelt kép­­viselőház, hogy ugyanazon szólásjogom alap­ján én is egy pár igen rövid megjegyzéssel a kérdés tisztázásához tehetségem szerint hozzá­járulhassak. (Halljuk!) Megjegyzem egyébiránt, hogy a meglehetősen kimerített pro és contra tovább­szövésébe bocsátkozni nem fogok, s csak az általam képviselt pénzügyi bizottság állás­pontja­ és felfogásának tüzetesebb felvilágosítá­sára emelem szavamat, s e tekintetben először is tisztemnek és kötelességemnek tartom egész nyomatékkal hangsúlyozni és constatírozni azt, hogy a pénzügyi bizottság, valamint ezt mi­napi beszédében Komárom városa nagyérde­mű képviselője, Ghyczy Kálmán úr szin­tén constatálta , a zárszámadások felett foly­tatott tanácskozásaiban és tárgyalásaiban, nem különben az előttünk fekvő votum fel­tevésében a pénzügyminiszter úr financiális ügy­vitele) tekintetében bizalmatlanság vagy gyana­­kodás által nem vezéreltetett. (Helyeslés a bal­oldalon) és hogy e szerint mindazok, kik e te­kintetben azt hiszik, hogy bennünket e votum feltevésében a miniszter úr általunk igen tisztelt személye iránt csakugyan bizalmatlanság vagy gyanakodás vezérelt volna, a pénzügyi bizottság eljárását és kiindulását félreértették vagy félre­magyarázták. (Helyeslés — a balon). De ezzel kapcsolatban bátor vagyok a mélyen t. ház figyelmét arra is felhívni, hogy a pénzügyi bi­zottság magatartásának indokolásához azokon kí­vül, melyeket az általam feltett jelentésben kifejtet­tem, még a következőket hozzácsatoljam. A pénz­ügyi bizottság a mélyen tisztelt képviselőháztól nyert azon nemes megbizatásának, hogy az 1868- ki zárszámadás felett véleményes jelentést terjesz­­szen a ház elé, a szakérdek szigorú követelést­is tartván irányadóul, oly széles értelmet, mely sserint az állandó pénzügyi bizottság az 1868-ki zárszámadásnak materiális megvizsgálásába is bocsátkozzék , nem vélt tulajdonítandónak, és azért csak e megvizsgálás módja és előfeltétele iránt különös utalással az általa is okvetlen szükségesnek tartott függetlenül és önállóan szervezendő legfőbb államszámvevőszék mielőb­bi életbeléptetésére mondta el nézeteit, fejtette ki tiszteletteljes véleményét. Midőn e két tény­nek egyszerű constatkrozására igénytelen szava­mat emelném, engedje meg a t. hát még meg­­jegyezném azt, hogy az állandó pénzügyi bi­zottság eljárása és magatartása által sem azon neheztelésekre, melyekkel a jobboldal némely szónokainál találkozott, sem azon dicséretre, melylyel a baloldal részéről elhalmoztatott, ma­gát érdemessé nem tette (Tetszés) ; mert mind­az, a mit tett és a mint tette, nem volt más, mint egyszerű — nem infallibilis — de legjobb hisze­­mü kötelességteljesités. (Általános tetszés) Lónyay Menyhért, pénzügyminiszter. Ha valaki végighallgatta, vagy végig­olvasta mind­azon beszédeket, melyek 5 hosszú nap alatt az államzárszámadások vizsgálata felett az ellenzék által mondattak : lehetetlen fel nem ismernie azt, hogy az ellenzék kevesebbet akar, mint a jobboldal. Sok mondatott arról : mennyire szük­séges, mennyire nélkülözhetlen a beadott állam­számadások szigorú, részletes és szakértő vizs­gálata;­­ mutasson fel bárki egy nyilatkozatot a jobboldalnál, mely ugyanezt ne akarja; sőt magam a kormány részéről egyenesen ezt kívá­nom, ezt óhajtom, ezt akarom, sőt követelem. A részletes vizsgálat teljesítésére legalkalmasabb­nak mondják a felállítandó államszámvevőszé­­ket; ezt állítja a pénzügyi bizottság, ezt állítja az ellenzék, ezt állítja Justh képv. úr indítványa, ebbe belenyugszik a minisztérium is. Miben áll tehát a két nézet közt az eltérő kü­lönbség? . . Abban, hogy a jobboldal ezzel nem éri be,­­ de — mert világos és határozott törvények ren­delik, — hogy a beadott államszámadások felett még az év folytán kell határozni; és miután, ha a törvény nem is rendelné azt, az országgyűlés­nek egyik sarkalatos joga és kötelessége magá­nak meggyőződést szerezni arról, mikép telje­sítetett a törvénynek az államháztartásra vonat­kozó rendelete — fentartva a netalán felderíten­dő számtani hibák feletti későbbi határozást, megkívánja vizsgáltatni a számadásokban kimu­tatott eredményeket és ezen vizsgálat alapján h­atározni a felett: vájjon megmaradt-e a minisz­térium az államháztartásra nézve az elébe sza­bott korlátok közt ? Többet akar tehát a jobbold­al, mi az ellen­zék. Sajátszerű álláspont, melyre lépni annyival kevésbé lett volna szabad, mert a törvény ellen­kezőt rendel, mert az államháztartás feletti al­kotmányos ellenőrzést több hónapra elhalasztja, sőt ha a beszédekben mondottakat figyelembe veszszük , egy még csak ezután alakítandó ál­lamszámvevőszék javára kész lenne lemondani a számadás felülvizsgála­i jogáról, mit ép az 1848: III. t­ez. 37. §-a és az 1867 : X. t. sz. egyenesen és kizárólag az országgyűlésnek tart fenn. S hogy az ellenzék ezen véleményét indo­kolja három fő érvet hoz fel. Az egyik volt , hogy ily vizsgálatra a képviselőház nem is ké­pes , azért használtattak mindazon kifejezések a 7 bátor férfiúról; szegénység, bizonyítványt kel­lett a háznak adni, hogy minden vizsgálati teendő az arra egyedül alkalmatos, még meg sem s­ületett államszámvevőszékre ruháztassék. A másik indok, melyet a vizsgálat elhalasztá­sára használtak : oly sziliben akarták feltüntet­ni illetőleg ráfogni a minisztérium által beter­jesztett számadásokra, hogy azok megvizsgál­­hatlanok, alaptalanok , s az 1867-ikieknek léte­zését Tisza képviselő úr egyenesen megtagadd, Ghyczy képviselő úr pedig megvonta tőlük még azt is, hogy azok számadások volnának. A harmadik indok pedig az volt, hogy : a beter­jesztett számadások nyomán az eredményekre vonatkozó vizsgálat, melyet Justh tisztelt bará­tom indítványa a törvényekre hivatkozva, a tör­vények értelmében javaslatba hoz, már az idő rövidsége végett is, teljesíthetetlen. Miután leginkább ezen három indok hozatott fel, szabad legyen egyenként megtenni észrevé­teleimet. A­mi az első indokot illeti, miszerint a szám­adások vizsgálatát a képviselőház teljesíteni nem képes, azt a felállítandó állam­számvevő­­székre kell bízni, tehát egyik sarkalatos, alkot­mányos jogról le kell mondani, egy a miniszté­riumtól független , és még ezután rendszeresí­tendő hatóság javára: „erre azt válaszolom, hogy ezen jogáról a ház soha, semmi körülmé­nyek közt, és senki javára le nem mondhat. Most, miután az 1868-ik évben egy oly hatóság ellenőrizte a számvitelt, és állította össze a zár­számadást, mely a pénzügyminisztériumba volt beosztva, s ennélfogva attól bizonyos függésben lehetett, indokoltnak tartom magam is, hogy az 1868-as államszámadásoknak számtani átvizsgá­lását, még­pedig oly értelemben, mint azt Justh J. barátom javallá, természetesnek és szükséges­nek látom, t. i. „a számadás számtani vizsgála­tát, azok egyes tételeinek utánszámitását, a az eredeti okmányokba való betekintést;“ de ha mindazon teendőket, melyeket most a főkönyve­lősi osztály végez, jövőre a legfőbb számvevőszék, vagy bármint nevezzük a felállítandó állam­számvevőszék végrendi, tehát az egyes minisz­­tériumok utalványozása alapján, a minisztériu­mok számvevőségei által beküldött száz meg ezer részletes számadás egy egészbe összeállí­­tandja, és azon kimutatást elkészítendi, melyet zárszámadásnak neveznek ; tehát ha majd ezen teendőket, egy a minisztériumtól ugyan függet­len, de felelős hatóság gyakorolandja, az or­szággyűlésnek, illetőleg a képviselőháznak még­is mindig meg lesz azon feladata , egy különös bizottmánya által a zárszámadásokat szigorú vizsgálat tárgyává tenni. Az alkotmányos jog­­gyakorlat kellő fel nem ismerésének tartom te­hát, ha valaki azt hiszi, hogy az államszámvevő­­szék felállítása által az állami zárszámadások vizsgálatának terhe és kötelezettsége alól a képv.­há­z szabadulhat. Igaz, nem csupa szakemberek­ből áll a ház, de oly nehéz-e a számvizsgálattal összekötött puszta mechanikus munka teljesíté­sére értelmes emberek vezetése alatt szakembe­reket, ügyes, tapasztalt, jártas és független szak­embereket használni? — meg vagyok arról győ­ződve, hogy Pesten egy nap alatt összehívha­tott volna a vizsgáló bizottmány a nagyobb pénzintézetektől annyi könyvvezetőt, hogy azok a bizottmány előtt és annak vezetése alatt a mechanikus vizsgálat megtételét kellő szigorral és függetlenül rövid időn elvégezhették volna akképen, hogy teljes megnyugvással adhatott volna a bizottság véleményt, még számtani te­­kintetben is. Nézetem szerint ez lett volna leg­­egyszerűbb módja a múlt két évi államszámadás t­zámtani vizsgálatána­k, azonban miután a pénz­ügyi bizottság a vizsgálatot a számvevőszékre kívánta bízni, én ahhoz is szívesen­ járultam. Ezen kíván­­t czélja, meglehet, az volt, hogy a szám­vevőszék mielőbbi felállítása ez­által is előmoz­­díttassék, mire ugyan semmi szükség nincsen, miután ha valaki, bizonyára én óhajtom minde­nekelőtt ennek felállítását , mert ez­által oly felelősségtől szabadulok meg,mely eddig gyakran a többi minisztériumokért is én reám háramlott. Nézetem szerint a felhozott indokok közül arra nézve, hogy a ház­bizottmányi t­ag nem képes az államszámadást vizsgálni, egy sem áll. Ezen jogáról és kötelességéről jövőre az ál­lamszámvevőszék felállítása után sem mondhat le, mert oly széles értelemben vett vizsgálattal, mint azt az ellenzék kívánja, mely több, mint számtani vizsgálat, létező és élő törvény elle­nérő, még az 1867. és 1868-iki államszámadá­sokra nézve sem lehetne a felállítandó állam­számvevőszéket határozat által megbízni a­nél­kül, hogy e határozat törvényt ne sértene. Cso­dálom, hogy épen Ghyczy képviselő úr, ki any­­nyira szeret a törvénynek még betűjéhez is ra­gaszkodni, most ily kevésbé vesz egy élő sarka­latos törvényt. O t. i. határozati javaslatában azt mondja : „A zárszám­olások az államszámvevő­széknek megvizsgálás végett átadassanak s je­lentésével ellátva azután országgyűlési tárgya­lás alá vétessenek,“ holott az 1848. III. t. ez. 37. §-a „a kezelt jövedelmekről a­­számadást or­szággyűlési megvizsgálás, s illetőleg jóváha­gyásra tartja fel.“ Ellenben Justh József t. barátom indítványa c­supán a számtani vizsgálatot kívánja­ a szám­vevőszékre bízni, mi a törvénynyel nem el­lenkezik. Ha Ghyczy képviselő úr annyira tiszteli a törvényt, nem határozatot, de törvényjavaslatot kellett volna neki előterjeszteni, körülbelül a következő czim alatt és szerkezettel: »Tör­vényjavaslat az 1848. III. tvez. 37. §-ának mó­dosításáról.“ „§. Az 1848. II. tvez. 37. §-a oda módosítta­­tik, hogy az 1867. és 1868. évi zárszámadások a felállítandó államszámvevőszéknek adassa­nak át megvizsgálás végett, s jelentésével el­látva, azután országgyűlési tárgyalás alá vétes­senek.“ stb. Ho­ffmann Pá­l: A törvénynek nem lehet visszaható ereje. Lónyay Menyhért, pénzügymi­niszter: Igen helyes megjegyzés, hogy semmi körülmények között újabb törvény" visszaható erővel nem bír, és ámbár törvényes formájú lenne ezen, Ghyczy által indítványba hozható törvény­, az mindamellett a képviselőházat a tör­vény által egyenesen megrendelt vizsgálat meg­tétele alól, nézetem szerint, fel nem menthetné. (Helyeslés a jobboldalon). Úgy hiszem tehát, hogy miután először kimutattam azt, hogy a képviselőháznak törvényes kötelességét teljesí­tenie lehet, sőt még ezen törvényes kötelesség teljesítése alól újabb törvény által nem is lenne felmenthető, miután kimutattam azt, hogy a rész­letes számtani vizsgálatot ezen oldal, és Justh József képviselő úr javaslata is a felállítandó állam­számvevőszékre kívánja bízni, és kimu­tattam azt is, hogy még azon aggályok és ész­revételek, a­melyeket Ghyczy képviselő úr mai beszédében felhozott, hogy" t. i. nem elégséges az 1868. 28-ik t.-czikkben foglalt tételek meg­vizsgálása, hanem vannak még más dolgok, mint: a vasúti kölcsön, a salgó-tarjáni vasút megvé­tele, a vasúti kamatbiztosítási alap­­ sem ala­posak, a mennyiben mindezen tételek a zárszám­adásban és annak részleteiben föltalálhatók, különösen használva azon módot, a­melyet megemlíteni bátor voltam, hogy t. i. vegyen magához a bizottság szakértő számvevőket; úgy hiszem azt mondani a képviselőházról, hogy ily vizsgálat megtételére nem bír elég képes­séggel, már azért sem lehet, mert akkor is, ha az államszámvevőszék felállíttatik, a számadá­sok megvizsgálása elkerülhetlen kötelessége lesz a háznak. (Helyeslés a jobboldalról). A második indok, melyet felhoztak, volt: a be­­terjesztett kétévi számadásnak hiányos volta. Nem fogom Ghyczy képviselő úr ez iránti kifejezé­seit elemezni; annyi bizonyos, hogy az ellenzék ezen számadásoktól még azt is meg akarja ta­gadni, hogy azok számadások volnának. Sokat hallottam mondani, hogy a kimutatás nem szám­adás ; meg kell tehát magyaráznom, miért ne­veztem az 1867-ki számadást kimutatásnak. Ki­mutatása volt az a bécsi legfőbb számvevőszék által ellenőrzött 1867. évi összes bevételeknek és kiadásoknak, a részletekre nézve a háznak 1868. évi october 2-án benyújtott 13 melléklet­tel együtt. A­ki azt mondja, hogy ez nem szám­adás, attól azt kérdem, mondja meg nekem, mi a számadás? Mással alig fog felelhetni, mint­­ a bevételek és kiadások kimutatása, s miután az általam benyújtott számadás sem volt más, azt számadásnak ismerte el. Megmondom, mi hozta a t. urakat tévedésbe. „Kezelési kimutatásnak“ (Gebahrungs-Ausweis) hívják a számtani nyelvben azon kimutatást, melyet az államszámadást ellenőrző és kezelő hatóságok, az egyes külön utalványozási joggal felruházott hatóságok számvevőségeinek száz és ezer számadásából negyedéven kint a valóságos bevételekről és kiadásokról összeállítani szok­tak , tehát kimutatják a kezelés eredményeit, te­kintet nélkül arra, hogy a folyó vagy múlt évi költségvetés terhére vagy javára történtek-e a kiadások vagy bevételek. A zárszámadás sem más, mint kimutatás, de már nem a kezelésnek kimutatása, hanem ki­mutatása azon évi államháztartásnak, melynél már elkülönítve fordultak elő az előbbi év hite­lére történt fizetések, de ép úgy kimutatás a zárszámadás is. Ezen különbség figyelembe nem vételéből származott azon tévedés és félremagyarázás, mely által annak fontosságát leszállítani kí­vánták. Egyébiránt elkészült, s én a múlt szombaton be is terjesztem a t. háznak a bécsi legfőbb számvevőszék által egybeállított 1867 i. évi zárszámadást, melyet csak jelen évben, Septem­ber vége felé kaptam meg. Az ellenzék nem jogosan, nem helyesen ne­vezte az 1867. évi kimutatásokat alapnélküliek­­nek, sőt miután azok a bécsi legfőbb számvevő­szék munkája szerint készültek, mely a magyar minisztériumtól független, önálló és szakértő hatóság volt , alaptalan e tekintetben minden, a minisztérium befolyására nézve felhozott gya­núsítás. Nem áll tehát, mintha nem volna ala­pos, ellenőrzött, és igy megvizsgálható száma­dás az 1867. évről. Ez alkalommal engedje meg a t. képviselő­­ház, hogy Győzy képviselő úr mai beszédében előforduló egy állításra megtegyem észrevéte­leimet. (H a 11­­ u­k). A t. képviselő úr indokolásának egész mérvét annak kimutatására irányozta, hogy az általam október 2-án beadott kimutatást, és annak min­den mellékleteit értékükben lehetőleg leszál­lítsa, mely alkalommal kiemelte azon súlyos és terhes feladatot, a­melynek ő, mint a kisebbség képviselője, a pénzügyi bizottságban ki van téve. Erre nézve, miután már két esztendeje, hogy részt veszek a pénzügyi bizottság tárgya­lásaiban, azt merem állítani, — és ez a pénz­ügyi bizottságnak csak dicséretére szolgálhat, és az érdemes képviselő úr fentebbi állítását csak gyengítheti,­­ hogy minden törvényja­vaslat vagy költségvetés tárgyalása alkalmá­val, az egész pénzügyi bizottságnak alig volt tagja, kinek véleménye a bizottságban any­­nyira nyomatékkal bírt volna, mint épen az ér­demes képviselőé, és általában a pénzügyi bi­zottságnak azon szemrehányást nem lehet tenni, hogy ott, a­hol az ország jövedelmeinek megál­lapításáról és kezeléséről volt szó, azt pártkér­dés gyanánt tárgyalta volna. Sőt utalok az első ízben beadott törvényja­vaslatokra , a­melyeknél nyomról-nyomra ké­pes vagyok kimutatni, hogy a pénzügyi bizott­ságnak egy tagja sem volt, a­ki azon törvé­nyek iránti javaslatok tételénél annyi tényleges befolyást gyakorolt volna magára a szerkezetre és a lényegnek megváltoztatására, mint épen a képviselő úr.(Felkiáltásbalfelől: Éljen Ghyczy!) Nem sajnálandó tehát azon állás, melyet Ghi­czy képviselő úr a pénzügyi bizottságban el­foglalt, annyival kevésbé, miután bizottság­ban­ működése által csak az ország javát, és a pénzügyek czélszerű eredményét kívánta elő­mozdítani , és így sajnálkozás nyilvánítására oka épen nem volt. (Helyeslés a jobboldalon). Tehát a t. képv. ur, ámbár a pénzügyi bizott­ságnak buzgó tagja volt, ámbár, mint mondá, annak jegyzőkönyveit átvizsgálta, azon merész állítást, hogy a pénzügyi bizottság nem lett volna megbízva a 1867-ki kezd­ési rámutatást a mellékletekkel megvizsgálni, s az iránt a ház­nak véleményt adni, bebizonyítani képes nem lehet. Az érdemes képv. ar, ha jól emlékszem azt mondá, hogy igen, miszerint a pénzügyi bi­­zottságnál voltak ozen iratok, melyeket egy eb iránt nem látott, hanem miután a pénzügyi bi­zottság azokat nem tárgyalta, ezzel kárhoztató verdict­et mondott azok felett. Különös logica, oly valami felett verdict­et mondani a­mit nem is látott. Ezen következtetést vonni bizonyára rém lehet. (Helyeslés jobbral.) Sőt nem is helye­sen idézte az érdemes képviselő úr, a pénzügyi bizottságnak a ház által adott megbízását. Mi­előtt azonban az iránt a körülményeket előso­rolnám, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a t. képv. az állításom gyengítésére már előre, egy a parliamentáris szokásokkal nem egészen megegyező állítást hozott elő. Azt mondta ugyanis, minek beszél a pénzügyminiszter, pénz­ügyi dolgokról a legjobb volna a pénzügyi dol­gokról írásbeli előterjesztéseket tenni, mert a­mi a házban mondatik, az úgy­szólván nem kötele­ző, és súlylyal nem bír. Azt hiszem, ha az angol parliament legfényesebb mozzanataira hivatko­zunk, hivatkozhatom én is arra, hogy ott a pénz­ügyi előterjesztések, melyek rendesen mindig szóval adatnak elő, képezik úgyszólván az ösz­szes pénzügyi tárgyalások alapját. Egyébiránt hivatkozom arra is, hogy valahányszor egy írás­beli előterjesztésre volt szükség, mindig a rész­letenként­ indokolást adtam be. Egyebek közt tanúsága ennek az, hogy az 1870-diki költség­vetésre nézve a pénzügyminisztériumot illető minden, az előbbitől eltérő költségvetési tételt a pénzügyi bizottságban nyomtatott előterjesztés által külön indokoltam. Tehát azon értelmezést, mely szerint a házban mondottak kellő súlylyal nem bírnak, elfogadni annál kevésbé volnék hajlandó, mert a parliamentáris rendszernek fő­­erejét és alapját épen az képezi, hogy teljes nyilvánosságban az egész ország előtt léteznek a nyilatkozatok, a­mi fontosabb, mintha azok csak egyes irományokban bujtatnának, el, me­lyeket talán sokan nem is látnak. (Elénk tet­szésnyilvánítások jobbról.) Egyébiránt, mert sú­lyos vádat indított ellenem, és mert verbicsról szól, engedje meg a t. ház, hogy felolvassam, mit mondottam akkor, és mint áll az or­szággy­ű­­lési naplóban. (Halljuk !) „Hasonló kimu­atáso­kat, — t.­­­ azonkívül a mi kinyomatott, — van szerencsém bemutatni az 1866. évről, összesen 13 db. kimutatást, azon kéréssel, hogy azokat a t. ház a pénzügyi bizottsághoz azon csélból méltóz­­tassék áttenni, hogy magának meggyőződést szerezhessen arról, miszerint az általam bem­u­tatott összeállítások, melyek az alkotmányos fogalmak szerint már egyes minisztériumok­ként vannak szerkesztve, —­­ tehát az állami­­ főszámvevőszék kimutatásaitól eltérőleg annyi­ban, mennyiben minisztériumokként osztattak föl, míg ott cancelláriák szerint fordulnak elő, s megegyeznek a legfőbb számszéknek most bemutatott kimutatásaival.“ Ugyancsak akkor nap kértem. És épen ezen kimutatások ered­ményeit teszem le a t.ház asztalára azon kérés­sel, hogy az általam most­ elősorolt számadáso­kat és előterjesztett kimutatásokat, melyek mi­nisztériumokként vannak egybeállítva, a pénz­ügyi bizottság összevesse, és azok valódiságáról magának meggyőződést szerezzen. ” Az elnök pedig ekként mondá ki a végzést: „A beadványok a tizenötös pénzügyi bizottsághoz tétetnek át, azon utasítással, melye­t a pénzügy­­miniszter úr kért.“ Tehát azt állítani, hogy ezen iratok nem tárgyaltatása azok tartalmára nézve kárhoztató verdictet foglal magában, épen nem lehet. A tárgyalás valóban azon okból maradt el, mert mindig tekintetbe kell venni azon kö­rülményeket, melyek közt a pénzügyi bizottság akkor tanácskozott. Tanácskozása tárgyát képezték ugyanis az összes adótörvényekre vonatkozó törvényjavas­latok, és az első államköltségvetés , teh­át az idő nem engedte meg ezen iratok tárgyalását. Egyébiránt a képviselő úr azon állítása ellen hogy a pénzügyi bizottság verdictet mondott volna ki, és hogy ezen iratokat haszontalanok­nak tartotta volna, maga a jegyzőkönyv szól melyet már említettem, és melyben a jelen vol­tak közt a képviselő úr nevét is olvasom. A jegyzőkönyvben t. i. elő van sorolva, mit min­dent adtam be, és azután a mondatik: „Mindkét irat­csomag áttétetik a bizottsági j­gyzőhöz, hogy azokat az országgyűlési irodába tegye le — tehát nem én tettem le — hol azok a bizott­sági tagok rendelkezésére lesznek tanulmányo­zás végett.“ Tehát tanulmányozás végett tétet­tek le azon iratok , azt pedig mi tanul­mányozás végett tétetik le, kárhoztató ver­eietnek keresztelni bizonyára nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Ne tekintsék önök uraim az 1868-iki zárszámadást oly kicsinylőleg ne vádolják alap nélkül a magyar minisztériumot azzal, hogy nem igyekezett a legnagyobb pon­tossággal és lelkiismeretességgel vezetni a szá­madásokat, s mert annyi indokolatlan dolgot csupa merő legyőzhetetlen állításokat hoztak fel ellene, — engedjék meg, hogy szóljak arról mikép járt el a tekintetben a m­­isztérium (Halljuk !) Még az 1867-ik év folytán meg kellett tenn minden intézkedést az iránt, hogy az 1868 év január 1-je­­től fogva az addig Bécsben köz­pontosított számvitelből a magyar koronát illető minden bevétel és kiadás kiválasztatván, egy külön felállítandó állam főkönyvelési osztály­nál öszpontosíttassék. A vita folytán vádként hallottam említeni, hogy miért nem terjeszti elő a minisztérium az államszámvitel ellenőrzésére nézve felállítandó államszámvevőség még az 186- ik év folytán?­­ Mindenki a­ki igazságos akar lenni és nem felejti, mily fontos, és nagy horderejű közjog kérdésekkel foglalkozott akkor az országgyl­és, be fogja rárn, hogy ily t törvényjavadénak kiterjesztése nem lett volna időszerű, mert az országgyűlés azt anélkül sem tárgyalhatta vol­na,adátülüÜ akk­i előbb szüks­­ges volt saját tapasztalásomból meggyőződni, mint elszámol .

Next