Pesti Napló, 1870. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-14 / 10. szám

99 Előfizetési felhívás A „Pesti Napló* m/évi decz. 15-től kezdve uj correct kiállítással, reggeli 8 esti kiadásban jelen meg. Előfizetési feltételek a reggeli s esti lapra. Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . ss m. u it. & irt so kr. Az esti kiadás külön postai szétküldéséért havonkint 30 kr fizetendő. Előfizethetni Pesten alólirt kiadó-hivatalban (Ferencziek-tere 7. szám földszint). Vidéken minden kir. posta-hivatalnál. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társulat mint a „Pesti Napló“ kiadó-tulajdonosa. ,PESTI NAPLÓ“ 1890-ellki évfolyamára. Batthyány Lajos emlékére. — Hetedik kimutatás. — Lapunk szerkesztőségénél befolyt: Luczenbacher Páltól ötven frt, Tokaji Nagy Lajostól öt frt, Tokaji Nagy Lajosuktól öt frt, összesen 60 frt; a hatodik kimutatásban foglalt 649 frttal összesen 709 frt. Pest» Január 13. Még csak első havában vagyunk az évnek, szabad lesz tehát visszatekintenünk az országgyűlés eddigi tevékenységére. Nem szándékozunk annak egyes tényeit latolgatni, mert abból igen kevés tárgy jutna vezérczikk írására, hanem inkább a szellemről szeretnénk egy pár szót szólni, melyet az országgyűlés általában tanúsít. Valószínűleg a miniszterek ép oly kevéssé vannak vele megelégedve, mint a parlament gondolkozó tagjai. Az tagadhatlan, hogy országgyűlésünknek sokkal több ékesszólási tehetsége van, mint a jelenkor bármely parlament gyülekezetének, de úgy látszik, hogy ez épen szerencsétlenségére szolgál, mert a szellemi speculatió ellensége a megváltó tettnek. Más országokban a beszéd államférfi a munkálkodás eredménye, és újabb tettek rugója, nálunk maga a tett. Az ékesszólás szellemi termékei, úgy látszik, gyengítik a tetteket, legalább azt látjuk, hogy minél hangosabban emlegetik a reformok sürgető voltát, és minél élénkebben ismerik el mindannyian a törvényhozási feladatok súlyát, annál kevésbbé halad elő azok megoldása. Várjon a minisztériumra, vagy az országgyűlésre nehezedik-e a hiba súlya, bajos megmondani? Azt szokták mondani, hogy minden országnak olyan kormánya van, milyet érdemel; annyi bizonyos, hogy a parlament és kormány becse egymást kölcsönösen feltételezik. E kettő kölcsönös hatása sokkal közvetlenebb, mintsem a solidaritás lazulását megengednék. Egyik a másikat egészíti ki úgy a kezdeményben, mint a végrehajtásban, és azért a sikerben vagy kudarcban is osztozniok kell. Annyi bizonyos, hogy annyi jó akarattal és annyi hazafisággal sehol sem mutatnak fel kevesebb eredményt, mint nálunk. Mi okozza ezt? Az angol viszonyok ismerői azt állítják, hogy Gladstone bámulatos reform termékenységét az ottani középszerű parliament segíti elő, minthogy a mi Gladstoneink terméketlenségét a nagy tehetségeknek szintén nem valami túlságos bősége eszközli, talán helyesen teszünk, ha ennek okát a vett irányban keressük. A törekvések czéljára nézve tisztában vannak, de nem az eszközökre nézve. Az országnak aó törvények által meg akarják hozni a nyugati kultúra áldásait, és azt erőssé elégedetté és vagyonossá akarják tenni, erre nézve mindenki megegyezik. Ezert némelyek az egész absolut szabadsága, mások a kormány absolut hatalma által akarják elérni, az egyedül helyes eszköz , az anyagi érdekek előmozdítása a legkevesebb pártolóra talál. Legyünk őszinték. Széchényi szelleme elszállt a hazából és Kossuthé maradt meg. Nemcsak azért volt nagy Széchényi, mert belátta, mely irányban van Magyarország jólléte, hanem azért is, mert tények által valósítá meg azt, mit szelleme tervezett. Nem terveket hagyott hátra, hanem emlékeket. Az olvasó ítéletére bízzuk a párhuzamot. Sajátságos vonás vonul át az államok történetén. Absolut kormányok, melyeket minden szellemi mozgalom zavar, a népek anyagi sorsának javításán fáradoznak, míg a szabadelvű kormányok megfordítva az eszményiekkel kínálják kenyér helyett. És mégis főképen az anyagi érdekek kielégítése az, mi a társadalmat megszilárdítja. Vajjon nem ebben fekszik-e oka annak, miért oly szerencsés rendesen az absolut reactio a szabadsági törekvések ellenében ? Nézzük Magyarországot. Magyarország a hitre, nemzetiségre és értelmiségre nézve egészen különböző csoportosatok sajátságos vegyülékéből áll, és a nézetek és érdekek ép oly tarka vegyüléket képeznek, mint a szenvedélyek. Ezen társadalmi kábelben csupán az anyagi érdekek nyelve az, mely általában megérthető. Mindenki érti ezen érdekeket, mert mindenkinek asztalánál ülnek s ágyába kisérik, udvarában, házában, mindenütt mellette vannak, s közel állnak hozzá, mint nő és gyermek. Ezekkel kell kezdeni minden kormánynak, mely tartós művet akar teremteni. Nehány évvel ezelőtt, midőn lassan-lassan gazdagabbak valánk csalódásokban, képzelmünkben megalkottuk azon utat, melyet a kiegyezkedés létrejötte után a hazai kormánynak követnie kellene. A községi reform látszott első lépésnek a rendezett igazgatáshoz, nem azért, mintha e nélkül a nemzeti akarat hű kifejezést ne találna, egyik fictiónak a másikkal való pótlása útján még várakozhattunk volna egy ideig, hanem azért, mert a souverain megyék bármely kormányt átalában, rendes igazságszolgáltatást pedig különösen lehetetlenné tesznek, és a magas állású miniszteri hivatalnokoknak egy nagy része a reform idejéig inkább a budgetben, mint a munkálkodásban vétetheti észre magát. A minisztérium jobbnak látta ezen fontos kérdés elhalasztását, állítólag azért, mert az utóbbi törvényhozás ideje igen rövid volt, mások szerint mert nem bízott a többségben. Ami az időtartamot illeti, tudjuk hogy Gladstonenak nagy terjedelmű és következésük törvényének végrehajtására csak néhány hét kellett, a többség hangulatára pedig ma ép oly kevéssé lehet feltétlenül számítni, mint akkor.Ilyen életkérdésekben a bátorság a legjobb politika. Amely minisztérium nem képes állásának befolyása, a körülmények kényszerítő szükségessége és a meggyőződés hatalma által magával ragadni a többséget , az átalában soha sem fogja nagy horderejű megoldások összeütközéseit legyőzni tudni, s legjobban teszi ha lemond. Bizonyos kérdéseket csak a különböző pártok együttes kísérlete vezethet végleges megoldásra. Az ország igazgatásával kereiben képes lett volna a kormány az úthálózat építését megkezdeni. Helyes és tapintatos vezetés alatt a pénzben teljesítendő közmunka - kötelezettséggel évenként sok jó utat lehetne kiépíteni, míg most eme munkák úgyszólván czéltalanul elpazaroltalak s a veszteség árán, mit most az ország évenként a közlekedési eszközök hiányossága miatt szenved, az ország tetemes részét lehetne új utakkal ellátni. Lónyay úrtól alkotmányunk mézes heteiben gyökeres adóreformot s tekintettel az ország speciális gazdászati szükségleteire, a fogyasztási adó elveinek teljes megváltoztatását reménylzüik. A pénzügyminiszter antecedentiáiból következtethető volt, hogy az osztrák fiscális rendszerrel szakítva, a gazdaságtechnikai iparra oly tekintettel lesz, aminő a terméketlen Poroszországot a nagyhatalom létfeltéteivel ajándékozta meg. Az ipartörvény kereskedelmi bünfenytető és polgári törvénykönyv alkotása sem tetszett rendkívül súlyos feladatnak oly időben, midőn sok század tudományos munkája csoportosul előttünk. E szakokban az egész civilizált világ érettünk dolgozott, s csak az elv megválogatása, s tán némely, viszonyainkra nem alkalmazható alaptétel megváltoztatásáról lehet a szó. Mindez ama szaktanulmányok mellett, melyeket minisztereink és tannácsosaikról föltennünk kell, nem látszott oly igen súlyos feladatnak. Vagy talán itt is oratorius hajlamok zavarták a munkát ? Hogy az eddigi eredmények az anyagi érdekek gyakorlati előmozdításába helyezett reményeknek mily kevéssé felelnek meg, azt mindenki tudja, aki az ország szükségleteit a törvényhozási tárgyalások gyakorlati következményeivel öszszehasonlítja. Az orsz. képviselet bizonyára szintén megdöbben e képtől, ha meggondolja, hogy mily közel van az időpont, melyben ismét választóival szemben áll. Meglehet, hogy végül erős elhatározással rajta lesznek, hogy az új évben új irányt követve, szigorún ragaszkodnak a teendők bizonyos sorozatához, mely vas következetességgel az anyagi téren a legfontosabb érdekeket kielégítheti. Meglehet hogy a minisztérium is a munkaképesség nagy példájával előmegy és gyors sorozatban oly alaposan átdolgozott javaslatokat terjeszt elő, melyek elvi vitákat vagy részletes átváltoztatásokat ugyan igen, de gyökeres átdolgozást nem tesznek szükségessé. Ez kétségkívül az országgyűlés munkaerejére is jótékonyan fog hatni s az országot megszabadítja az aggodalomtól, hogy a békés reformok nyugodt megvitatásának talán többé soha se visszatérő alkalma oly budget- rátákra fecséreltetik el — melyek ezenkívül még rendkívüli sivárság által is kitűnnek. HAZAY ERNŐ. 10. szám. Péntek január 14. 1870. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: 21. évi folyam. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . . . ..’2 frt. Félévre.......................0 frt Negyed évre ... 550 kr. Két hóra................. . ,10 kr. Egy hóra .... 1 , 85 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt tér : 5 hasábos petitsor 25 új kr. A „Pesti Napló“ tárczija. Tárcza a kapzér nőkről. (Sacher-Maeooh ép most megjelent „Canserie“-jeiből) Valamint a Caesarok őrjöngése a történelem könyvét úgy a kaczérnők őrjöngése a „társaság“ salonjait festi vérrel. Minden nő kaczérkodik, de azért nem minden nő kaczér, mert hisz a „macskák kedves családjáéban is a békén állnak meg egymás mellett a szelíd czicza, a leopárdné asszony, a párducznő, a nőstény oroszlán és a tigrismacska. A kaczér hölgy egész női Cenar. A nő, a ki szeret, még nem kaczér; a nő, ki élveket keres, az sem kaczér még. A becsvágyó nő, az a kaczér. Minden nő tetszeni óhajt, de a kaczér hódítani s uralkodni akar. Minden áron hódítani s uralkodni akarni: ez a Caesarok és kaczérnők evangéliuma. A férfi becsvágyának elég tér nyílik az állami, katonai s egyházi életben, az irodalom, művészet, tudomány mezején és a technikai működés különféle ágaiban. A nők becsvágya a társasélet szűk kalitjai közé van szorítva. A férfi lángelméje, ismeretei, munkássága, befolyása és tekintélye által juthat hatalomra. De a nő csak is személyisége által. Személyiségében fekszik hatalma, szerencséje, szerencsétlensége, de nem kevésbé a veszély is, mely mind magát , mind a hozzátartozókat környezi. Az ő lángelméje: ezt a személyiséget érvényre juttatni, az ő tudománya: a kaczérság. Ki tehát az igazi kaczér ? Az a nő, ki önmagának őrült túlbecsülésében, baesárként személyiségét, saját énjét istenképpé akarná emelni, s kinek becsvágyát s hóditási vágyát semmi sem elégíti ki: az a nő, ki hatalmával visszaél — kaczér. Kövessük tehát az ily nő életpályáját. Mint szép, fiatal, tájoló lányka királynő mindent bálban és estélyen. Hiúsága tökéletesen ki van elégítve. Az egész férfinem iránt kimondhatlan megvetést tanúsít, mely fekete frakkban s fehér nyakkötővel, inasszerűleg, görbe háttal áll s hajlong körülte, és melynek nincs más kötelessége mint hogy egy fordulatot kérjen a bájos tánczosnőtől s nincs más rendeltetése mint, hogy a kipirult, hevült vállakra selyemleplet borítson,és hogy időnként frissítővel csemegékkel kedveskedjék neki. De egyszerre gyönge sejtetem képen feldereng elméjében: hogy vannak férfiak fehér nyakkendő nélkül is, kik nem a bálkirálynők rabszolgáinak születtek, s hogy ő eddig — úgy mint a gyermek édes czukorkákkal — csak könnyű bókokkal tartatott jól, és hogy ah! van a hódolatnak egy szebb, nagyobb s komolyabb neme is, és ime kis szivük forró vágygyal dobogni kezd ama kis gyűrű után, mely a nőkre nézve csak annak a láncznak az első szeme,melyen fogva a férfiakat mint tánczos medvét, orrukon vezetik. A kis kaczér tehát szívét kérdezi, és ismét csak a hiúság válaszol. A férj a nő becsének mintegy mérlegeként tűnik fel szemei előtt, s csak becsvágyának hizeleg, ha egy gazdag,ünnepelt,vagy tekintélyes férfit képes örökre lebilincselni, így lesz aztán fiatal, szép , előkelő asszony belőle. De lassan kint csak gömbölyödni kezdenek idomai, szelleme pikáns éllel fegyverkezik, elbűvölő s veszélyes lesz, és el van határozva, hogy kíméletlenül élni fog hatalmával. Nemsokára a szalonok királynője, imádóktól körülvéve, s hozzászokva, hogy minden férfit lábainál lásson. Szembe vele a katona bátorságát veszti a diplomata leejti az álarctet és a költő megtestesülve látja ideálját. Úgy fogadja a tömjént s hódolatott, mint a pápa a péterfilléreket. Ő megfog mindenkit,a nélkül,hogy maga megfogatnék, és senkitől sem engedi magát meghóditni, hogy maga annál bizonyosabban hóditson meg mindenkit. Mint fiatal és szép, erényes is hiúságból, és szeretetreméltó is mindazon perczig, melyben megtudja, hogy szerettetik, s a melyben egyszersmind a medvének az orrán keresztül húzta a gyűrűt, de azután nem ismer többé szívében irgalmat. De azután is tud még oly bájosan nevetni, és oly elbűvölőn gúnyolni. Hiúságból végre kegyetlen is lesz, és vért követel. Ha imádói párbajban megölik egymást, ha miatta egy szerencsétlen rajongó pisztolylövéssel vet véget életének, ha neve a lapok hasábjain rejtélyesen, nevének kezdőbetűivel vagy csillaggal jelezve jelenik meg, ha tudja, hogy anyák és hitvesek remegnek tőle, akkor aztán kipirulnak orczái, szemei csillogni kezdnek, akkor érzi ő csak, mily boldog igazán ! Ekkor mutatkoznak rajta a kaczérság őrjöngésének első jelei. De a női Caesar is öregedik. Mély borzalommal veszi észre a kaczér nő az első kis ránczet arczán. Imádói lassan kint megfutamlanak. Egy érett asszony csak úgy ér valamit, s csak úgy szereti őt a világ, ha jószivű. Így lesz aztán belőle frivol nő hiúságból, és csillaga, mely már letűnőben volt, felragyog ismét újra és fényre nézve még hosszú időn át túlsugároz minden más csillagot. A férfiak harczra kelnek egymással, hogy lánczait viselhessék, a fiatalság siet, hogy fölvegye az édes jármot, és ha az egész világ eddig csak hódolt neki, úgy e percztől fogva, mint istennőt imádja; vér patakzik értte természetesen száz rabszolga fekszik előtte, mint valami szultána lábainál. Lassan, csak igen lassan hanyatlik az ily aszszony szerencse csillaga. Naponta szeretreméltóbb s jó szivübb lesz. Nincsenek scrupulusai, nem szokott habozni, s nem ismer nehézségeket. Mindinkább feltűnő kezd lenni modorában öltözékeiben ; minden áron hódítania kell és hosszú ideig mindent imádót, eltántorít, elidegenít leányaitól. De végre ki van merítve művészete. Mert ime egyszerre csak kétségbe esve azt veszi észre, hogy mindenki mély tiszteletért kezd tanúsítani iránta, s épp jókor jön férjének erélyes fellépése ki nem akarjaazt tűrni, hogy neje őt s magát nevetségessé tegye, és ily módon lesz belőle aztán másodszor is erényes nő. E pillanatban tör ki aztán benne teljes mértékben a kaczérság őrjöngése. Féltékenynek hiszi férjét s épp azért hiúsága nagyban gyönyörködik a szegény ördög képzelt szenvedésein. Persze, hogy úgy van: férje az egyedül férje, ki elűzte imádóit; mert hogy őt még mindig imádják, ezt igen jól tudja«; de mikor a szegény tűrő, szenvedő asszonynak bele kell nyugodnia, zsarnoka akaratába. Fantáziáját a leghitetlenebb, legfurcsább gondolatok kezdik kínozni. Naponként lázas felhevüléssel futja végig hírlapokat. Mert hisz ama „bizonyos“ hirdetmények mindegyikében egyedül csak őt érthetik. Mert hisz minden társaséleti tárcza mely egy szép aszonyról mesél, egyedül csak rá czélozhat. Az ő nézete szerint a journalisták mind szövetségben vannak imádóival, hogy általuk naponként mindenféle érdekes és szellemdús történetkékkel gazdagítsák meddő hírlapjaikat. Ha egy fél keztyüt veszit el, úgy azt Csa k valami imádót csenhette el. Sohasem is alszik nyugodtan és soha a rettenetes éji mécs s a bársony tötvelyű nagy perzsa tőr nélkül nem megy nyugalomra. Késő éjjel fölébred egyszerre álmaiból... rezzenő zajt hall ágya alatt... gyorsan felugrik, és a kivont tőrrel kezében egy elrejtett imádott keres. De hiába!. . Dobogó szívvel, tele gonddal fekhelyére veti magát ismét. . . Alig csukja be szemeit, midőn újra zajt hall feje fölött . .. Borzalom vesz erőt idegein . .. Valószínűleg valami elkeseredett imádója bérlett ki főötté egy hónapos szobát, s most kardjával a plafont fúrja át, hogy fölülről juthasson hozzá. És ő ismeri is a vakmerő üldöző. Magas állású személy, valami uralkodó házból való, herczeg, ő lopatta el keztyűjét is, s most segítségért akar kiáltani,a cselédséget összecsődíteni. ■ már azon is gondolkozik, hogy be fogja panaszolni az udvarnál; de fájdalom! csak nagyon is hamar ismét az előbbi néma éji csend veszi őt körül, mert az egész szerelmi kisértet s ijedség nem volt más a kaczérság őrjöngésénél. Orvos urak egy kis gyógyszert a betegség ellen ! A határőrvidékről, ugyanazon tollból, mely a múltkor az ottani helyzetet oly leplezetlenül feltárta, a következő újabb tudósítást vettük, melyet a határőrvidéken felmerülő nézetek és hangulat megismertetésére közlünk. Január 11. Most midőn minden lap hozza a dalmátiai lázadás befejezésének hírét s a könnyen hivók legnagyobb része a bajt már teljesen elhárítottnak látja, kissé feltűnő lesz, hogy az én pessimimusom most is csak rémeket lát; de én nem a hivatalos s félhivatalos lapok távirataiból méritem adataimat, hanem a kialvó félben levőnek állítot tűz szomszédságában lévén, annak melegéből következtetek a tűz minőségére! Azért bármit mondjanak is a hivatalos táviratok, de a veszély még koránt sincs elhárítva sőt ha nem lett is nagyobb, de veszélyességéből sem sokat veszített. Itt a határőrvidéken épen nem látszanak megütődni a kürtőrt győzedelmek utáni hódolaton, sőt ezt úgy látszik mint előre tudott s igen természetes tényt fogadják. Azért még nem lehet bezárni a Janus templomát. Itt a meghódolást mindenki csak perfid politika tanácsára lejátszott színjátéknak, szintésnek tekinti, hogy a rövidlátókat újra achlumiködbe temesse, s azután ujult erővel kezdje meg működését akkor, midőn actiója többé nem elszigetelt s a harczosok csekély számánál fogva csak helyielentőségü, hanem a szomszéd népekre való kiterjedését úgy az idő, mint a készületek megengedik. A békétlenkedők reménye legkevésbbé sem csökkent, hisz a meghódoltakból is csak az asszonyok, gyerekek s néhány korosabb férfi van otthon, a fegyverképes mind oda van, míg több hatalmas törzs áll fegyverben, kik a működést újra megkezdik, akikhez azután a meghódolás után fegyvereiket visszakapottak is csatlakozni fognak. Mit ámítjuk magunkat, mondjuk el a dolgot úgy a mint van A tevékenység itt az őrvidéken legkevésbbé sem csökkent, sőt ha lehet, még fokozódott. A dalmatiaik részére a gyűjtések még folyvást folynak, az agitatio újult erővel tört ki s a mi fő, a tavasszal való háborút még bizonyosabbnak állitják mint eddig. Ezek tények , egyúttal oly jelek, melyek óvatosságra intenek a a kormánynak a következő eseményekre való elkészülést kötelességévé teszik! Pest, január 13. (B. Zs.) Azon helyzet, mely az osztrák minisztérium két fraciója emlékiratainak közzététele által teremtetett, a parliamentarismus történetében bizonyára unicum a maga nemében. Nem ritka dolog, hogy kabinetek önmagukban meghasonlanak, és saját egyenetlenségök által tehetlenségre kárhoztatnak. Az is megtörtént már, hogy ily két táborra szakadt minisztérium a korona elé járul, s a fenforgó politikai differenciákat őszintén elétárva, sürgeti, sőt követeli az eldöntő szót. Hanem, hogy egy kabinet legintimebb peres ügyeit a közönség elé viszi, annak szeme láttára a legkeserűbb módon egymással polemizál — s így a közönséget úgyszólván ítélethozatalra szólítja fel — az szép diadala lehet a közvélemény mindinkább növekedő befolyásának, hanem a parlamentáris kormány auctoritásának érdekéből igen-igen sajnálatraméltó jelenség. A legsajnálatosabb pedig az, hogy a bécsi kormány mindkét fraciója azon percztől kezdve, melyben a választási reformtervével foglalkozni kezdett, folytonos miniszter válságban van, anélkül, hogy az egyik nagy másik fél egy bátor elhatározás, egy erélyes szó által az , elejétől fogva tökéletesen tarthatlan helyzetet jobbra vagy balra megoldásra hozta volna. A kisebbségi javaslatból tudjuk, hogy a crisis akkor vette kezdetét, midőn e reorm körül egy nézet sem tudott a minisztériumban többségre vergődni. Azóta a bécsi kabinet állapota nem más, mint a feloszlásnak egymásután következő phasisai. A minisztériumnak önmaga elleni küzdelme, folytonos előjelei a biztos agóniának. Első syomtoma volt a többség tagjainak fogadtatása a megérkező fejedelem által. Azután következett a trónbeszéd, mely nem mondhatott semmit, BSSUSSBSSSSSI !1M..WM!!!!1!9JM!HNJJ „.ILI.......