Pesti Napló, 1870. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-26 / 20. szám

20. szám. Szerkesztési iroda F Ferencziek­ tere 7. szám. I. emelet-E lap szellemi részét illeti minden közlemény A szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal : Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Szerda, január 28. 1870 21. évi folyam. Hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre ..... 11 frt. Negyed évre ... 5 „ 50 kr. Két hóra................. 3 „ 70 kr. Egy hóra . . . 1 .. 15 kr. 9 hasábos petitsor egyszeri hir­det­ésnél 9 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petit­sor 25 uj kr. Fest. január 25. Az állambirtokok és a magyar gazdasági minisztérium. (D. L.) A „magyar gazdasági minisz­térium“ felállításának eszméje, melyet lapunk egyik közelebbi czikke újabban is megpendített, oly nagy fontosságú tár­gyat érint, hogy ép most, az országgyű­lésen napirenden levő tárgyalások alatt újabban is viss­za kell reá térnünk. Magyarországnak állambirtokai az ország egész területének egy tizenketted részét teszik. A korona-uradalmak, bele nem számitva a még per alatt levő 30 négy­szög mértföldnyi tiszai uradalmat, 147,147 cat. holdra mennek összesen; a kincstári uradalmak 1.245,884 cat. holdat tesznek, a bányászati erdő uradalmak területe 1,302,880 cat. hold, a ménesekre szánt uradalmak terjedelme 46,007, az erdélyi államuradalmak körülbelül 485,530, az elzálogosított államjavak 197,197, a hor­vátországi két uradalom 75,921, a határ­őrvidéki erdőségek 1,194,300 cat. holdra mennek. Vagyis az összes magyar államvagyon kiterjedése 4,694,866 cat. hold, azaz: 470 négyszög mérföld körülbelül. Ez óriás állambirtokok már nagyságuk­nál fogva is hivatottak, hogy egyfelől tekintélyes szerepet játszanak az ország mezőgazdasági ügyében, másfelől pedig hogy közvetlenül az állam terheinek ép ily tekintélyes részét fedezzék, és ez óriás birtokok mindeddig azon sorsra vannak kárhoztatva, hogy habár állítólag szak­szerű kezelés alá helyezve, de a pénzügy­minisztérium hatáskörébe tartoznak. Ha más nem, már maga ezen tény is elég ok lehet arra, hogy e viszás állapot megváltoztatása felett kissé gondolkoz­zunk. Ama birtokok jelenleg még nagyrészint ki nem használt, jó erőben levő földek, melyek, meg kell vallani, a kincstár ré­szére a lehető legkedvezőbb feltételek mellett adatta bérbe a pénzügyminiszter úr által. A tisztán mezőgazdasági birto­kok összes területe 437,673 cat. hold, ide nem értve a házi kezelés alatt levő 12,445 holdnyi gödöllői uradalmat, s a ménesek fentartására szánt területeket. Ez ura­dalmak összes jövedelme, mely 1867 előtt 1,464,970 ft volt, a magyar minisztérium átvétele első évében 3,071,603 ftra, 1868- ban pedig 3,117,758 frtra emelkedett. Tagadhat­óan tehát, hogy a pénzügymi­niszter úr által tett intézkedések 100 per­­czenttel emelték az uradalmak jövedel­mét,­­ de ugyan kérdem, vájjon az, hogy e birtokok jövedelmisége ez intéz­kedések által ily óriás mértékben emelke­­kedett, elég biztosíték-e az országra nézve az iránt, hogy e birtokok egyszersmind valóban az ország érdekében is kezeltet­nek ? Mi történt e birtokok ily nagy jövedel­mezőségének emelésére, mily eszközökkel éretett el e valóban bámulatos eredmény ? Pénzügyminiszter úr okszerűbb keze­lési rendszert hozott be. Személyes felelősséggel álladalmi jószág igazgatóságok állíttattak, államuradalmi ügyészségek, és birtokkönyvek szereztet­tek, és új bérleti szerződések köttettek. Ez mind szép, s ily rövid időre tagad­­hatlanul nagy érdem,­­ de az országra nézve még azért nem elég biztosíték. Mindenki tudja, hogy nincs könnyebb, mint ily nagy birtokokat úgy kezelni, mi­szerint több vagy kevesebb évekig óriás jövedelmet hozzanak be, de az állam bir­tokoknak nem ez a legfőbb feladata. Az állam terhei annak élete fejlődésé­vel folyvást nőnek, s az állam birto­kok rendeltetése nem csak az hogy azok jövedelme ma óriás legyen, hanem hogy e jövede­­lem évről évre is folyvást nö­vekedjék. És e­­zért még ilynemű intézkedésekkel nem lehet elérni.Én meg vallom, e birto­koknak ily pénzügyminiszterileg kezelésé­ben én oly kevés biztosítékot látok e czélt tekintve az országra nézve,mintha farkas nagylelkűségére bízzuk a bárányt. Az ország és eme birtokok örökre, vagy legalább századokig megmaradnak, ellenben a jelen pénzügyminisztérium nem, — és ez —­ép azon pénzügyminisz­térium, mely­töl az ország azt kivánja, hogy lehetővé tegye a lehetetlent, hogy veze­tése alatt a gyászos múltnak ránk ma­radt óriás terhei vállainkról tündéri szár-­­­nyakon elrepüljenek, s századok óta ásító­­ szükségeink betöltésére kincsforrások nyíl­janak. Lehet-e nagyobb kisértet egy pénz­ügyminiszterre nézve,mint ily helyzetben kezében tartani az államjavakat, melyek mint a czitrom, egy jó erős szorításra ha­mar kiadják minden levőket, é­s tegyen aztán később az állam a mit tud a kifa­csart héjakkal. Más­felől nem is látjuk józanul meg kívánhatónak, hogy a különben is meg­terhelt pénzügyminiszter ez óriás birto­kok kezelését mezőgazdasági tekintetben is úgy vezesse, mint azt egy ép e czélra szánt minisztériumtól megvárhatni. Az állam birtokoknak szerintünk Ma­gyarországon nem csak az az egyetlen czélja, hogy jövedelmet hozzanak az ál­lamnak, hanem az is, hogy oly nemű gaz­dasági intézkedéseknek szolgáljanak ala­pokul, melyeknek az államban okvetlenül létesülnie kell,de a­mely­et privát birtoko­soktól megkivánni nem lehet. Az állam élete nem pár évre terjed, mint a privát egyének, hanem­­­neki szá­zadokra kell számítani, következőleg az állambirtokoknál nem lehet alkalmazni ép azon elveket, mint a­­privát birtokok­nál, ezeknél nem lehet kitűzni czélul egyedül azoknak mára minél nagyobb jövedelmezőségét, mert az államnak más maradandóbb érdekei is vannak, melye­ket e birtokok által csak úgy lehet elő­mozdítani, ha azok akár bérbe adva, akár legalább egy részben házi kezelés alá megtartva, egy szakértő, és ép ezen maga­sabb érdekek fontosságát mindennap ére­ző gazdasági minisztériumnak vannak ke­zelése alá bocsátva. Nincs tehát szándékunk mind­ezzel a pénzügyminiszter úr iránt bizalmatlansá­got nyilvánítani,­­ de azt hisszük maga is elismeri, hogy mindez a dolog termé­szetéből folyik így. Ellenben ha e birtokok egy másik mi­nisztériumnak vannak átaladva, melynek nincs érdekében ezekből minél több jöve­delmet besajtolni, mivel ő ezzel úgyis egy másiknak számol által, hanem sőt inkább épen az feladata, hogy e birtokok mi­nél jobban kezeltessenek s csak ezúton legyenek évről évre jö­vedelmezőbbekké — ily eljárásban már igenis , több okunk van megnyu­godni. De ezenkívül van még épen Magyaror­szágon egy másik tekintet is. Ki nem tudja azt, hogy az az emlő, melyből a 6 7-ki felelevenítő erőt is szívtuk, hazánkban a mezőgazdaság? Okos, méltányos, igazságos eljárás-e az, hogy ép azon ügyet, melynek legtöbbet köszönhetünk, az állam­birtokhoz hasonló mostoha bánásmódban részesítjük ? Magyarországnak, az Európa szerte legfőbb mezőgazdasági országnak ni­n­c­sen gazdasági minisztériuma! Próbáljuk Európa bármely ítélőszéke elé felebbezni ez ügyet a kis Wiesbaden­­től fel a nagy Oroszországig, akad-e csak egyetlen közvélemény is, mely kárhozta­­tását ne mondaná ki e mulasztásra. Hol, melyik közigazgatási közegünk fog ez ügyről azon szakértelemmel és szeretet­teljes aggodalommal gondoskodni, melyet ennek fontossága s mégis elhagyatottsága annyira megérdemel , ha nem egy kü­lön független, felelős magyar gazdasági minisztérium, mely ez ügynek él, csakis ennek érdekében har­­czoland. A mostani földművelési minisztérium az ipar és kereskedelmi minisztériumnak egy része csak, s ezzel azt hisszük,minden ki van mondva, mi ez ügy jellemzésére szük­séges. Itt is a legtávolabbról sincs szándékunk a földmivelési minisztériumot kárhoztatni, mert ki e minisztériumban megfordul , látja a kevés vállakra halmozódó teendők óriás sokaságát, az nem is fogná tehetni azt. De az tagadhatatlan, hogy T­ad rész sohasem­­ egész ! Bármely szűkén vagyunk tehát, bár­mely nehéz legyen egy új minisztériumot felállítani, ez a mezőgazdaságra nézve, m­­int a német államok példái mutatják a korvi­szonyok által közvetett intézkedés, Magyarországra nézve pedig elodázhatlan s­z­ü­k­s­é­g. Ha mint a fent említett czikk írója na- I­gyon helyesen megjegyzi, ez által már úgyis óriássá nőtt pénzügyminisztérium teendői s személyzete keveskedvén, ez után is n­m egy tekintélyes összeg lenne meggazdálkodva ez új minisztérium szá­mára, s ha ez a mostani u. n. földmivelési minisztérium fentartási költségeivel együtt sem lenne elegendő e czélra, a­mi pedig öt osztályt véve fel az újra szervezendő minisztériumban u. m. a) az erdészeti s s ezzel együtt a befásitási, b) a ménesi, s állategészségügyi, c) az általános földmi­­velésügyi, d) vízszabályozás és csatorná­zási, és e) gazdasági tanügyi osztályokat, a mostani scala szerint alig kerülne 20 — 25.000 írtban, — mégis bármi áron is eszközölni kell e minisztérium ,elkülönít­é­­sét, illetőleg egy külön független magyar gazdasági minisztérium felállítását, ha azt akarjuk, hogy Európa mezőgazdaságával legalább is lépést tartva tudjunk haladni, s ha nem akarjuk, hogy a fojtókötél, mely már­is újra kezd fejünk körül hurkolódni, végleges szorításra juthasson. Erős hitünk az, hogy ha az országgyű­lés minden tagja figyelemmel kísérhette volna csak azon gazdasági mozgalmakat is, melyek körül­ünk keletről és nyugat­­ról egyaránt megindultak a legközelebb múlt év alatt s figyelemmel kisérhette volna azon változásokat, melyek a kül­föld mezőgazdasági s gaknaüzleti viszo­nyaiban a mi hátrányunkra létre­jöttek, nem találkoznék közöttük egyetlen egy is, ki minden pártérdeken felül nem emel­kedve, késlekednék szavazatával e valódi közügyünk siettetésében közreműködni! Pest, január 25. mára szükséges hiány­fedezetet, hanem a meg-­­­levő fedezet után maradó egész hiányt mutatja­­ ki, és annak fedezésére ő Felsége segélyét véli kikérendőnek. Az ő számítása szerint az egész szükséglet 493731 frt tesz; jövedelem 206680­­ frt, tehát hiány 287,051 frt,a hiány fedeze- r­­­e, az országos színházi alap évi összes jöve-­­­delme 23134 frt, a gróf Károlyi-féle alap egész jövedelme 16000 frt,ő Felsége által jövőre nyúj­­­­tandó segély 250000 frt, összesen 289,134 frt,­­ tehát maradna többlet 2083 frt. A fenn kitett szükségletre nézve megjegyezzük, hogy az ab­ban előforduló drámai fizetések 100,500 frt, az az operai fizetések pedig 100,000 frtra rúgnak. Miután Csengery az opera és dráma hiányai­nak külön kimutatása ellen alaposan nyilatko­zott volna,­­ hosszabb vita közben R­i­b­á­r­y miniszteri tanácsos a belügyminiszter nevében, a­ki nagy sajnálatra elmaradt betegsége miatt a mai ülésből, kérte az enquétet, hogy nem min­denkorra megállapított budgetet, hanem tájéko­zás végett csak nagyobb positiókban terjeszsze elő a kellő szükségletet. Végre nagy többséggel elhatározták, „hogy választassék el egymástól a két szak.“ E határoztnál fogva Szerdahelyi különjavaslata vétetett a részletes tárgyalás alap­jául. Az 1. tételt: igazgató 6000 frt némi vita után a felett, hogy dignitárius-e vagy a munkál­kodó legyen az igazgató, szótöbbséggel elfogad­ták. — A drámára és operára nézve 80—80000 frtnyi fizetést fogadtak el. (A képviselőház VH-ik osztálya) január 26-án d. e. 9. órakor szokott helyiségé­ben Ülést tart. Madocsányi Pál, elnök. (A képviselőház VIII. osztá­l­ya)i.hó. 26-án reggel 9 órakor ülést tart. Szögyény László, osztály­jegyző. (A képviselőház V-dik osztálya) ma délután 5 órakor tartott ülésében az Angliá­val kötött kereskedelmi szerződést és a tőzsde­­bíróságok visszaállítására vonatkozó törvényja­vaslatot tárgyalta. Az elsőt a szövegezés szerint elfogadta, valamint elfogadta a főrendiháznak az utóbbira nézve tett módosításait. (A népszámlálásnak­ fővárosunkban tett befejezése alkalmából Go­rove, közgaz­­dászati miniszter úra következő levelet intézte sz. k. Pest város közönségéhez: „Midőn a magy. kir. kormány az 1869 évi III. tcz. által elrendelt népszámlálás végrehaj­tásához fogott, tökéletesen ismerte mindazon nehézségeket, melyek e nagyszerű munkálat eredmény telj­es kivitelének útját állották; meg volt azonban egyszersmind győződve arról is, hogy ezen, az ország anyagi és szellemi érdekei szempontjából egyaránt fontos művében honunk összes értelmiségének lelkes támogatására biz­ton számíthat. Nem kételkedett különösen egy perc­ig sem abban, hogy fővárosaink közönsége, mint Magyarország műveltségének és intelli­­genciájának gyálpontja, felfogva szép felada­tát, jó példával fog elöljárni az ország többi helyhatóságainak, és elkövetend mindent, a nagy horderejű mű sikerének biztosítására. „Most, midőn a népszámlálási művelet honunk fővárosában immár végrehajtatott, örömmel győződött meg a kormány, hogy feltevésében nem csalódott. A város közönsége lelkes rész­véttel, buzgó tevékenységgel és tetemes pénz­áldozatokkal is támogatta a kormány eljárását, és lehetővé tette a czélzott eredmény gyors és minél tökéletesebb elérését. „A város közönségének újra tanúsított ezen hazafias buzgalmáért, mint a népszámlálás esz­közlésével megbízott minisztérium vezetője, kel­lemes kötelességemnek ismerem a közügy ne­vében kijelenteni őszinte és meleg köszönetemet, és midőn felkérném a város közönségét, hogy a népszámláló bizottság nemes példa­adással közreműködött minden egyes tagjának a kormány meleg elismerését nyilatkoztassa ki, a hozzám beérkezett jelentések alapján kü­lönösen is ki kell emelnem Steiger Gyula köz­ponti elnök Tavaszy Endre központi alelnök, és Pilisy Béla, Morócz István, Radocsay Ferencz, Szontagh Kálmán, Dr. Rózsai József, Kopp József, Szabó Pál, Forgó István, Nasztl Mór, dr. Fischhof József és Kund Vilmos albizottsági elnök, valamint Fest Aladár központi, és Jan­­kovics Béla kültelki jegyző urakat, kiknek lel­kiismeretes fáradozásuk­ és áldozatkész mun­kásságukért külön iratban is kinyilatkoztatom köszönetemet. „Végül örömmel adhatok azon meggyződé­­semnek kifejezést, hogy a város­­közönségének most tanúsított hazafias tevékenysége és értel­mes lakosságának tömeges részvéte újabb és legjobb bizonyíték arra, mennyire igyekszik sz. k. Pest városa méltóan betölteni azon helyet, melyet a külföld legmiveltebb fővárosai mellett méltán elfoglal.“ (Színházi enquete.)A ma gr. K­á­r­o­l­y­i György elnöklete alatt tartott ülésben, melyben az albizottsági költségvetés volt tárgyalandó, Szerdahelyi Kálmán költségvetési különjavasla­­tot terjesztett elő, melyben,eltérőleg az albizott­ságtól, nem választja külön az operára és a­dra­ Bécsi dolgok. Pest, jan. 25. A bécsi lapokban ma már a helyzetnek egé­szen más képe tükröződik vissza, mint tegnap. A kedélyek kezdenek csillapulni, s a birodalmi tanács többsége ma már átlátja, hogy Beust be­széde minden inkább, mint nyílt hadüzenet- Egyáltalán Bécsben az általános izgatottság oly nagy fokra hágott, hogy benne tökéletesen el­veszett az ítélet tisztasága és objectivitása. An­nál jobban örülünk, hogy döntő körökben bizo­­nyos higgadtság kezd lábra kapni. Őszintén kívánjuk, hogy az minél mélyebb gyökereket verjen a kedélyekben, hogy így a helyzetnek úgyis roppant nehézségei szükség nélkül ne fokoztassanak. Hogy Beust beszédét ma már józanabbul íté­lik meg, azt leginkább mutatja a „Neue Presse“ magatartása. E lap szította legjobban a birodal­mi kanc­ellár iránti gyanú tüzét, s ugyanaz ma nem átallja kimondani, hogy az alkotmányhű pártnak egyáltalán nincs oka, Beust beszédével meg nem elégedni. Szerinte az első pillanat be­nyomása — nyíltan megvallva — igazságtalan volt, más oldalról meg azt sem szabad elfelejteni, hogy a válságnak fokozása épen a kormány ér­dekeinek szempontjából egyáltalán nem taná­csos. Az uj „Presse“ megelégedéssel constatálja, hogy ma már a közvéleménynek e beszéd fölötti ítélete minden tekintetben nyugodtabb s hogy gyökeret tud verni ama meggyőződés, miszerint a legroszabb politika volna : a létező ellentétek kibékítése helyett még szükségtelenül újakat teremteni. Hogy mi hozta létre e mindenesetre befolyá­sos lap meglepő hangváltozását, az kitűnik az idézett czikk folytatásából. Az új „Presse“ attól tart, hogy az osztrák kormányt erőszakosko­dással fogják vádolni, s hogy a helyzetet bizo­nyos jól ismert cselszövők a kormány kárára fogják kiaknázni. A czikknek legmeglepőbb része azonban az, melyben kifejti, hogy a kor­mány az ellenzékkel szemben egyáltalán nem akar a meddő negatív terén maradni. Ez oly vallomás, melynek horderejét a helyzetbe be­avatottak érdeme szerint fogják méltányolni. A régi „Presse“ kifejti, hogy ama hír, misze­rint Beust beszéde folytán a jelen kormány visszalépni akar, már csak azért sem lehet igaz, mert az ily lépés az absurditással lenne határos. Mi bírhatná rá a kormányt az ily erőszakos, minden tekintetben indokolatlan elhatározásra? A birodalmi tanács többségének bizodalmát bírja, a­mi az egész felirati vitából fényesen ki­világlott. A lemondás nem jelenthetne egyebet, mint hogy a kormány képtelennek tartja magát, a felirati javaslatban kifejtett kibékülési inten­­ziókat ténylegesen alkalmazni. A törvényhozás minden factora megegyezett egy bizonyos irány múlhatlan szükségességében, és­ íme, a kormány döntő perezben elhagyja a zászlót, melyet saját pártja kifejtett. Ha a kormány ma visszalép, nincs többé semmi jogezime az ellenzék vezeté­sére. Saját pártja érdeke a tisztán kifejtett meg­győződése ellen cselekednék. A „Tagespresso“ a kormányképzés nehézsé­geit latolgatja. A czikk menetében azon hírt közli, hogy ő­felsége kinyilatkoztatta Plener lovag előtt, miszerint legfelsőbb körökben nincs semmi ellenvetés az ellen, ha a kabinet élére polgá­ri származású egyé­niség áll. Hogy az ilyen dolgoknak Bécsben még nagy fontosságot tulajdonítanak, ez az ottani állapotok kezdetlegességét legjobban il­­lustrálja. Az idézett lap szerint azonban még mindig nem tudni, ki lesz a kabinet elnöke. A pesti szedők strike-jéhez. Pest, jan. 25. A pesti nyomdatulajdonosok testülete ma d. e. 10 órakor ülésre gyűlt össze, hogy a szedők által tervezett, s a lapokban máris nyilvános­ságra került demonstrátiók tárgyában megálla­podást létesítsenek. Ez ülésen felolvastatott a szedők által alakított díjszabály-bizottság átira­ta,melyben kijelentik,hogy a szedők által felállí­tott díjszabályzat érinthetlen. Rövid vita után abban állapodtak meg, hogy a díjszabályt elfo­gad­­atlannak jelentik ki, a szedők bizottságához pedig feleletül a következő átiratot intézik: „Záhonyi A. urnák, mint az árszabály-bizott­mány elnökének. Pesten, 1870. jan. 25. A nyomdászsegédek f­­. jan. 23-án tartott közgyűlése által a budapesti nyomdatulajdonosok testületéhez intézett átiratból sajnálatail látja a nyomdatulajdonosok testülete, hogy a részéről kiküldött bizottmány által kidolgozott, a nyom­datulajdonosokkal bővebben tárgyalandó , s egyelőre a segédek bizo­ttlányával vélemény­nyilvánítás végett közlött árszabály mielőtt a nyomdatulajdonosok részéről csak nyilatko­zat történhetett is, nemcsak hogy el nem fo­gadtatott, hanem a segédek részéről saját ársza­bályzatuk, mint megmásíthatlan követelés állít­tatott fel. Alálírt nyomdatulajdonos testület sajnálattal jelenti, hogy ily körülmények között lehetetlen neki a tárgyalások továbbfolytatására alkalmat lenni. — A budapesti nyomdatulajdonosok tes­tülete.“ országgyülés. A képviselőház jan. 25 ki ülése. (Esti kiadásunk folytatása.) Napirenden van a pénzügyminisztérium rend­kívüli szükségletének, s a közlekedési minisz­térium költségvetésének tárgyalása. Ezen tételnél : „A kisbéri uradalom megvéte­lére 1.750.000 ft“ Győrffy Gyula a következő határozati javaslatot nyújtja be : „Minthogy a pénzügyminisztériumnak 1870. évi költségvetésében a rendkívüli szükségletek között 22 czim alatt Kisbér megvételére javas­atba hozott 1.750.000 főt vételár megszavazásá­nak kérdését, ezen uradalom megvásárlásának törvényhozás útján leendő elhatározása előtt tárgyalás alá venni nem lehet, a pénzügymi­niszter oda utasíttatik , hogy a kisbéri ura­dalomnak az állam részére megvétele tárgyában indokolt törvényjavaslatot terjesszen a képviselő­­ház elé.“ Lónyay Menyhért pénzügy­­miniszter megjegyzi, hogy e vételnek megkötése iránt minden intézkedések nem mostaniak, hanem úgyszólván két évvel ezelőtt történt tárgyalásokon alapulnak. Egyébiránt e kérdést nem pénzügyi szempontból, hanem jogi szempontból, és különösen tekintetbe véve a f­öldmivelési minisztérium szakába vágó körül­ményeket, kéri felfogni. Kéri a házat, hogy ne tekintse ezen tétel alatt foglaltakat egyszerű vételnek. Különben a kérdés jogi oldalát te­kintve , az igazságügyminiszter, a közgazdasági érdeket tekintve pedig új kereskedelmi miniszter f­og felelni. Tisza Kálmán : Győrffy javaslata a kér­désnek sem jogi, sem közgazdasági oldalát nem tette kérdésessé. Szónok ezen tekintetekből önmaga is helyesli a megvételt, de itt csak az eljárás modalitásáról van szó. A ház csak decz. 4-én hozott határozatához lesz következetes, ha megkívánja, hogy úgy történjék minden, a­mint annak meg kell történnie. Horvát B. igazságügyminiszter: Itt nem annyira vételről van szó, mint a kincstár részé­re ezen uradalom megtarthatásáról, s az azért fizetendő váltságsommáról. — Az 1867. évi legfelsőbb kegyelmi tény folytán t. i. mindazon elkobzott javak,melyek az illető tulajdonosoktól, a hadi törvényszékek ítéletei következtében, an­nak idejében elvétettek, azoknak vagy törvé­nyes örököseiknek visszaadatni rendeltettek. Ezen jószágok közé tartozott Kisbér, Kisbérre nézve, — mert néhai Batthyány Kázmér birto­kaihoz tartozott — még más körülmények is forogtak fenn.Az örökösök Siklós és Somodorra nézve is bejelentették igényeiket, mely utóbbi jószágok pedig az alkotmány visszaállítása előtt oly egyéneknek adományoztattak, a­kiktől rec­­lamáltathattak volna.Itt a kormánynak egyezke­désre kellett lépnie az illető örökösökkel, ne­hogy a fejedelem oly factuma alteráltassék, mely az alkotmány visszaállítása előtt történt. A transactio csakugyan létre is jött a mennyi­ben az örökösök Siklós és Somodorra nézve a fejedelmi adományozást érvényesnek elismer­ték, és azokról való igényeikről lemondottak; ez volt a transactiónak egyik része; másik ré­szét szükségessé tette az, hogy Kisbér a kincs­tár birtokában megtartassék. Ezen utóbbit azért kell­ megtenni, nehogy az ezen birtokra tett és több, mint egy millióra ru­gó beruházások elveszszenek. Egyezkedni kel­lett tehát az örökösökkel Kisbérre nézve is. A dolog tehát tulajdonkép transactió, mely a kis­béri uradalom megtartásáért történt. A váltság nem is nagy, mert a birtok 14 ezer holdat tesz. A „vételár“ kifejezés a budgetben tehát inpro­­prie értendő. T­i­s­z­a László szavazási kérdésül azt kí­vánja feltételni : megmarad-e a ház decz 4-i határ­ozata mellett, vagy nem? G o r o v e I. kereskedelmi és közgazd. mi­niszter : E tétel nem egyéb mint Batthyány K. örökösei Kis-Bér iránt táplált igényeinek kielé­gítése és szónok meg van győződve, hogy ha ezen czim alatt kéri a pénzügyminiszter ezen tételt, a ház vita nélkül megszavazza. Szónok ezután áttér a dolog közgazdasági olda­lára s állítja, hogy a ház azáltal, hogy a kisbéri ménes fentartására szükségelt összegeket már az ezelőtti budgetekben megszavazta, azon akara­tát nyilvánítá, hogy Kis-Bér a lótenyésztés czél­­jaira alkalmaztassák. A vételár a birtok nagy­ságához képest nem nagy. Kis Bér a vasút mellett van, közel fekszik a Dunához és a ló­tenyésztésre igen alkalmas. Nem lehet kifogást tenni, mert igazságos követelések kielégítéséről van szó, annál is inkább mivel Kisbér maga is megér 1.700.000 frtot. A kormány minden idő­ben kötelességének tartotta követni a ház hatá­rozatait és jövőben is kötelességének fogja tar­tani. Szavazza meg a ház e tételt más czim alatt , mert ez tulajdonképen nem is vétel. S­i­m­o­n­y­i Lajos b. : Mivel e jószágok jogta-

Next