Pesti Napló, 1870. február (21. évfolyam, 24-47. szám)
1870-02-25 / 45. szám
45. szám Péntek, február 25. 1870 21. évi folyaam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. I. emelet. Epp szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tételek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal : Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: ▼*g7 helyben, házhoz hordva: K_'C37 évre . . . 22 frt. Félévre. . . . 1X frt Negyedévre ... 5 s 51 k. Két hóra................. 3 „70 krt Egy hóra .... 1 „ 85 kr. Hirdetményes díj-9 hasábos petitsor egyszeri beetetésnél 5 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt tér . 5 hasábos petitsor 25 új kr. Pest, február SS. A Mint már említők a spanyol carlista párt előkészületeket tesz legközeleb új szerencsét próbálni. A franczia kormánynak állítólag a bizonyítékok kezeiben vannak, hogy ama párt agitatióit a franczia legitimisták ha nem előidézték, de minden esetre nagy mérvben segítik. Don Carlos e párttal egész szerződést kötött, melynek értelmében trónrajutásának esetére kötelezi magát, hogy a legitimisták terveit Francziaországban lehetőleg segítendi. A franczia legitimisták minden carlista tisztnek 150, minden katonának 40 franc segélyt nyújtanak. A praetendensnek továbbá bizonyos számú fegyvert és munitiót is szereznek és magukra vállalják, hogy azt a határokon átcsempészik. Az actió első határideje február 16-ra volt kitűzve s főleg Navarrában tettek nagy előkészületeket. Azonban a kitörés czélszerűségi okokból máskorra halasztatott s még most titok, mikor veszi újra kezdetét. A franczia kormány a határkerületek hatóságainak szigorúan meghagyta, hogy a spanyol emigránsokat és franczia párthíveket a legszigorúbban szemmel tartsák. Ezenkívül felhívta a madridi kormányt, hogy hason, rendszabályokat foganatosítson.Don Carlos mint magánsürgönyünk említi már el is hagyta Francziaországot. Azon négyszáz húsz egyén közül, kik a 7-én kezdődött párisi zavarok alkalmával elfogattak, 108 szabadlábra állíttatott, 125 lázító kiáltások, fegyverviselés stb. vádja alatt, 150 pedig „ideiglenesen s részletes vizsgálat fentartása mellett, az állam biztonsága elleni merényletben való részvétel vádja alapján fogságban tartóztattak. — Lyonban a sorozás alkalmával némi demonstrátiók fordultak elő. Csoportok vonultak az utczákon végig a Marseillaiset és a girondiak dalát énekelve és „vive Rochefort“-ot kiabálva. Csak azok, kik ez utóbbit kiálták, írogattak el. Verekedésre nem került a dolog. Az olasz parlament megnyitásának előestéjén az ottani lapok nem igen kellemes képet rajzolnak a minisztérium helyzetéről. Elsősorban a legbefolyásosabb lapok küzdenek ellene és valószínű, hogy a képviselőház tekintélyes tagjai is megtámadják azt. Így tehát nem sok kilátás van arra, hogy az ország pénzügyi és közigazgatási újászervezése a jövő sessióban csak egy lépéssel is előbbre fog haladni. Főleg a pénzügyi kezelés ellen irányozandja az ellenzék támadásait s miután a kamra feloszlatására gondolni sem szabad, mert csak az ellenzék malmára hajtaná a vizet, a minisztérium nehezen fog mást tehetni, mint visszalépni. Izlandból ismét egy agrár és fent bűnténynek híre érkezett. Drimlongban ugyanis három egy angol földesurnál szolgáló pásztor lakására lőtt kés az ajtókra fölhívások voltak szegezve, melyben a pásztoroknak halálbüntetés terhe alatt megparancsoltatik, hogy mártius 1-ig oda hagyják állomásaikat. A fent bűntény még szomorúbb. Dublinban valaki, ki egy korcsma ajtajánál állott, a közeli folyam mellett este 10 óra tájban kétszeri villámszerű fényt látott. Erre egy ember sietett feléje, de útközben összerogyott. A néző a korcsmabeliekkel azonnal segélyére sietett s az illetőt egy kórházba szállitá, de a szerencsétlen még útközben meghalt. A halott egy Muttan nevű ólomöntő volt. Szive és testének alsó része volt átlőve. Négy egyén azon gyanú alatt hogy a merényletet elkövető rögtön elfogatott, töltettek be eddigelé a sárosmegyei fő- és a mármarosmegyei altanfelügyelői állomások. Szivády Áron átcsap az általános vita terére, beszél az akadályokról, melyek a népoktatás haladását gátolják s kijelenti, hogy a vallástanítás legnagyobb akadálya a népnevelés haladásának, s bőven kifejti az okokat, melyek ezen állítását támogatják. Felhívja a miniszter figyelmét a népoktatási törvény 52. §-ára, melyben a tanórák maximuma meghatároztatik, mert ha ezen maximum legnagyobb részét a vallástanítás veszi igénybe, mi marad fenn a nép valódi nevelésére. Hogy népoktatási törvényünknek vannak hiányai, annak bebizonyítására szónok hivatkozik a „P. Napló“ tegnapi czikkére s kéri a minisztert, hogy legyen figyelmes az említett törvény végrehajtása körül. Körmendy Sándor a tanfelügyelők eljárásának hiányairól szól. Ajánlja ez ügyet a miniszter figyelmébe,mert különben az előirányzott összeg kidobott pénz lesz. Szükségesnek tartja, hogy minden 45 iskolának egy felügyelője legyen. Gonda László általában hiányosnak tartja a tanfelügyelői rendszert. Simonyi Lajos b.szintén nem érzi magát nagyon hajlandónak a tanfelek költségeit megszavazni, mert látja, hogy a miniszter kinevezései részben roszak, s hogy egyéb intézkedései e felügyelőségek körül is ezél t tévesztettek.Mindazonáltal mivel reményű, hogy jövőben nem igy lesz, megszavazza ez egyszer a költségeket. Majoros István nem szavazza meg a költségeket. A 7. rovat 128.840 írttal megszavaztatik. A 8. rovat, utazási pótlék 34.700 fttal megszavaztatik. A megyei iskolatanácsok utazási pótlékai fejében előirányzott 80 ezer ft helyett 40.000 ft, irodai szükségletekre 2300 ft s igy a III. czimre összesen 234,000 frt szavaztatik meg. A ház áttér a IV. czim tárgyalására. A képviselőház febr. 25-iki ülése. Somssich Pál elnök d. e. 10 órakor megnyitja az ülést. A kormány részéről jelen vannak : Eötvös J. b., Festetich Gy. gr. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök bejelenti a beérkezett irományokat. Kovách László benyújtja több jász és heves megyei község kérvényét a hatvan-miskolczi vasút tárgyában. A ház napirendre tér. Napirenden van a vallás és közoktatási miniszer költségvetésének részletes tárgyalása. A III. szám 7. rovatánál, a népnevelési tanfelügyelők részére előirányzott 128.840 frtnál, H a bár Manó kérdi a ministert, miért nem A „Pesti Napló“ tárczája. A kék Tér. Regény. Irta Degré Alajos. XXVI. A sora néha igen a veszélyen. (Vége.) E küzdelem, s beszélgetés kimerité erejét, mert alig adá ki fentebbi parancsát, feje aléltan hanyatlott hátra a támlányra. Margit rémülten ugrott fel. Látogatója életjel nélkül feküdt. — Szegény barátom! sohajtá, meglehet már kiszenvedtél anélkül, hogy nemes tervedet bevégezhetted volna. Mindegy rám nézve, tán nem érdemlem, hogy e derék szív mely önzéstelenül bevült értem, mint sajátom szűnjék meg dobogni, én azért jogot érzek tőle, mint jegyesemtől elbúcsúzni. Te megakartál menteni, a sors vesztemet határozá.— —Nyugodjál békében. Ezzel ajkait Halmos homlokára illeszté. Halmost ez érintés felvillanyozá; karjai erőt kaptak, s ő a kedves főt keblére ölelvén, oly forrón szokta magához, mintha elvinni akarná... Lelkész és jegyző megérkeztek, öt percz múlva Margit Halmos neje volt. A beteg rövid ideig négyszemközt marad a jegyzővel, végrendeletét készíté, mely szerint Margit a kastélyt, s évenkint húszezer franc jövedelmet örökölt. Az idegenek távoztak, s Halmos e szókkal : — Lelkem nem! Margit karjaiba omlott. — Nem tudom mit szóljak, viszonzá Margit, te sürgeted, de úgy érzem magam, mint ki az oltárt megrabolja. Pál, ha ez csak szánalom kifolyása volt ?! — Margit ! nyomorult lélek az, mely hazugsággal hagyja el a földet. Hidd nekem, hogy életem legszebb órája ez .... te nőm. . . . karjaimban .... el fogsz jönni siromhoz. . . . Mar, git! én boldogan halok meg .... szerettelek . . imádtalak .... és te nevemet fogod viselni. . Margit ! nö . . m, lel ., ke . . m ! — Pál! barátom, férjem! kiáltással a haldokló fejét keblére ölelé. Pál még egy hálás pillanatot vetett Margitra, s szemeit örökre lezárá, így múlt ki az egyszerű polgárfiú a büszke grófnő karjai közt. A sors néha igen szeszélyes. Margit nem hagyta el a Gardatót,s Halmos sírját valóságos virágedénné alakitá, s naponkint meglátogatván azt, szive mélyéből imádkozék. Fővárosi ügyek. Pest, febr. 24. A városi közgyűlés ma dután folytattatván 3 óra helyett 4 órakor volt megnyitható, mert csak ekkor lett teljes a határozatképességre szükséges 40 szám. A napirendre kitűzött bizottmányi jelentés és törvényjavaslat sz. k. Pest város törvényhatóságának rendezéséről már a múlt gyűlésen lévén elfogadva részletes tanácskozás alapjául, megkezdetett a szakaszonkénti megvitatás. Azlső czikk egész 9-ig változatlanul fogadtatott el. A választóképességről szóló 9-ik czikk akkér módosíttatott, hogy a 10 főnyi állami egyenes adón kívül ehhez megfelelő községi adónak fizetése is feltételül tűzetett ki, miáltal az állami tisztviselők, kik a törvény által fel vannak mentve a községi pótlék adó fizetésétől, nem részesülnének a váljogban. Szintén ezen czikk a) és b) pontja Mátyus Arisztid indítványára következőleg módosíttatott : választói jogot nem gyakorolhat, habár a fennebbi minőstvénynyel bírna is az, ki bűntény miatt elítéltetett, míg a büntetést ki nem állotta. A d) pont pedig egészen elejtett. A 10 czikk első kikezdése akkér módosíttatott hogy a megválasztandó képviselőnek nem 30, hanem 24 évesnek kell lennie. A második kikezdés, hogy kik nem lehetnek képviselők, hosszas vitát szül, melyben Királyi, Tavaszy, Csengery, Mátyus, Weisz Ságody, Andreánszky, Gerlóczy, stb. vettek részt, határozatképes nem lévén a gyűlés, esti/27 órakor eredménytelenül eloszlott. A budai udvari bál. Pest, febr. 25. A tegnap tartott udvari tánczvigalomra meg volt híva az ország születési, értelmi és vagyoni előkelő világa. A miniszterek közül jelen voltak Beust, Andrásy, (ez utóbbi honvéd huszárezredes egyenruhában), Lónyay, Festetich, Mikó, Rajner; a képviselőház elnöke Somssich, Majláth országbíró, Gafaloncz b. katonai országos főparancsnok, Grüne gr. Hohenloherg, Czartomszky László gr. magyar dísz ruhában, Wenkheim Béla b. Türr tábornok, a franczia, a török, az éjszak-németországi, a major consul és a Budapesten lakó csaknem minden főúr. Az orsz. képviselők közül a balpártból aránylag többen jelentek meg. Ott láttuk Tisza Kálmánt, Kerkápolyit, Várady Gábort, Kovách Lászlót, Cséry Lajost, Térey Pált, Hertelendy Kálmánt, Tóth Vilmost, Festet, Hollánt, Wahrmannt, Simonyi Ernőt, Jókay Mórt, Csernatony Lajost stb. Képviselve volt a curia,különféle minisztérium, a megye, az egyetem s az akadémia több tagja által. A két fővárost Házmann budai, Gamperl Alajos pesti főpolgármester, Thaisz kapitány, Bogisich főbíró képviselték. A polgárság közül láttuk Pergert, Vecseyt, dr. Kovách Sebestyén Endrét, Beregszászyt, Ibl építészt, Sztupa Györgyöt, dr. Szabó Alajost, dr. Rózsayt, stb. Az osztrák és magyar díszegyenruhán kívül lehetett látni olaszt, angolt, poroszt, törököt. A honvédek aránylag igen számosan voltak jelen. A polgáriak mind magyar dísz ruhában voltak panyókával , fekete fzakban csak 3 pesti polgár volt. Már esti fél 8 órakor kezdettek a meghívottak gyülekezni s Pesten a hídfő, Budán pedig a kiszállási hely , valamint a lépcsők el voltak lepve kiváncsi nézőkkel. A termek a legfényesebben voltak kivilágítva s az arany csillároktól az óriás tükrökből visszaverődő fény káprázólag hatott. A tánczterem egyik szegletében volt a katonai zenekar számára emelvény készítve, az ablakok mélyedéseit szép élővirág díszítmények töltötték ki, s az egyik terem szegletében emelkedettebb helyen pamlagok és karszékek, honnan a királyné a tánczolókat áttekintheté. Félkilenczkor már annyira megteltek a termek, hogy alig lehetett mozogni, 3/49-kor jelent meg ő Felsége a király és királyné, József és Lajos Victor főherczegek kíséretében. A király, valamint József főherczegek is magyar lovas tábornoki díszruhában mentével s kalpaggal jelentek meg. Lajos Victor főherczeg szintén ezen magyar egyenruhát viselte, de mivel tánczolt, mente, kard és kalpag nélkül. A királyné sugár termetét kivágott vállas fehér habselyem uszály ruha fedé, melyet finom fülle diszített. A ruha szegélyét arany búza kalászok folyondár alakban vették körül, s az egész ruhát arany levelek és virágok lepték el. Ezzel összhangzólag volt a gyémántoktól ragyogó arany öv, a gyönyörű fej- és nyakék. A királynő dús haja habos fürtökben hullámzott alá, s a szép hölgykoszorúnak ő felsége a szó teljes értelmében királynéja volt. A rövid ideig tartott bemutatások után Nopcsa b. főudvarmester jelt adott a táncz megnyitására, s azt Eszterházy Lajos hg. Andrássy Manó gróf nejével nyitotta meg. A magyar szövegű tánczrend következő volt: 1. Keringő. 2. Franczia négyes. 3. Csárdás. 4. Polka francaise. 5. Franczia négyes. 6. Csárdás. 7. Franczia négyes és végre 8 Cotillon. A csárdásokat Sárközy czigányzene-bandája húzta. A táncz folyama alatt a disz ruhába öltözött cselédség nagy ezüst táblákon frisstöket hordott körül s a mellék termekben teritett kerek asztalok körül foglalhattak helyet a beázók és fagylaltozók. A két czukrászatban ő felségeik és a dynastia tagjainak arczképeit viselő különféle czukrok dobozok stb. kínálkoztak a vendégeknek. Fél tizenegy órakor ő felsége a királyné udvarhölgyeivel a számára fentartott Ihea asztal körül foglalt helyet s fél óra múlva ismét vissza jött a társalgási és tánczterembe, hol magának Nopcsa főudvarmester által több urat és hölgyet bemutattatott. A többek közt Simonyi Ernőt, Kis Miklóst, Térey Pált, Kerkápolyit stb. Lányaival a királyné többször és hosszasabban társalgott. A királyné mellett az egész estélyen Cziráky grófnő helyettesítő a főudvarmesternét. Ahol a király és királyné volt, természetes hogy ő felségeiket azonnal oly sokan környezték, miszerint nehéz volt közel juthatni vagy egyik teremből a másikba hatolni. A cotillon befejezte után 1/212 órakor ő felségeik és a főherczegek visszavonultak lakosztályaikba s ez jel volt az eloszlásra, mi azonban különfélék. Pest, febr. 25. (Király ő felsége) febr. hó 18 ától kelt elhatározásában b. Eötvös Józsefnek a m.tudományos akadémia elnökévé s Lónyay Menyhértnek ugyanazon akadémia alelnökévé lett megválasztását jóváhagyta. (Kitüntetések.) Ő felségVakanovich Antal zágrábi országos pénzügyi igazgatónak s a horvát-szlavon országgyűlés elnökének a Ferencz József rend csillagos középkeresztjét adományozta.— Schossberger Zsigmond pesti nagykereskedő királyi tanárosi czimet nyert. (Kinevezések.) Gerger Gyula és Böszörményi József p. ü. ig. számtisztekké, Gabrovitz Ede p. v. fogalmazóvá, Spevák Sándor adóhiv. főtisztté, Hornacsek János és Kussobi János adószedőkké, Csapka Emil ellenőrré, Viszi István adóhiv. tisztté, Micske Géza segédtisztté, Mayercsak Sándor és Jenney Károly fogalmazókká, Tabódy József p. v.titkárrá,Nagy Ernö, Doll József, Balbach Károly, Vitai János,Lowich György, Szelenczey Károly és Germány p. ü. ig. segédtisztiekké neveztettek. (A ndrássy gr.) A „P. L.“ beszéli: A közelebb elhunyt dr. Oroszhegyi egykori honvédőrnagy iratai között Andrássy Gyula grófnak egy múlt évről szóló a oly tartalmú kézirata találtatott, hogy a ministernek tapasztalván Oroszhegyi szorult helyzetét (ekkor szegény csaknem közel volt az éhhalálhoz) — ezért pillanatnyi szükségletre 100 frtot csatol a levélhez s rendelkezett, hogy Oroszhegyi a gróf titkáránál havonkint 50 frtot felvétethessen. — E tény valóban sokkal fénylőbb, mint mindazon rendcsillagok, melyek a nemes gróf mellét ékesítik s ami benne a legszebb, a gróf ezen valódi szamaritáni tettét annyira titokban tudá tartani, hogy Oroszhegyi életében semmi hir sem jutott erről nyilvánoságra. Egyszersmind halljuk, hogy Andrássy Gyula gróf értesülvén Bécsben Oroszhegyi halálozásról azonnal táviratilag elrendelte, hogy minden temetési szükséglet saját pénztárából fizettessék ki. (A zsinat.) Bécsből távírják a „P. Lloyd“nak . Ide azon határozott tudósítás érkezett, hogy az osztrák és magyar püspökök alig említésre méltó kivétellel, a zsinatot és Rómát elhagyják. (A nagyváradi takarék-pénztártársulat legutóbbi közgyűlésében ötszáz frtot szavazott meg hazafius czélokra, és pedig 300 frtot a honvédmenházra, 200 frtot a Batthyány-szoborra Mindkét összeg kézbesítésre a „P. Napló“ szerkesztőségének küldetett be. (Szedőstrike) A Deutsch-féle nyomdában történt csetepatéról a következő hiteles tudósítást vesszük: Neuman Károly, Hergeth Adolf és Kristófi Lajos stricke-oló betűszedők tegnapelőtt este 8 óra tájban a városligetből jővén, a király-utczai 60. számú házba betértek, hol két utóbbi Deutsch nevű asszonyságnál lakkik, s mely házban a Deutch féle könyvnyomda is létezik. Neumann K. a lakásba léptekor meg, látván Braumann Károly betűszedőt, ki az általános stricke daczára is dolgozik, ezt rögtön torkon ragadá, s midőn Kristófi L. őt visszatartani igyekezett, ezt is megtámadá, s annyira fojtogatá, hogy Kristófi az egész élét lázban és eszméletlen állapotban töltő. Az esetnek rendes körülmények között különös fontosságot ugyan nem lehetne tulajdonítani, a jelen általános munkaszünetelés alkalmával azonban kiváló fontosságot nyer, mivel a Neumann általi támadás következtében az érintett nyomdában dolgozó néhány segéd is annyira megrettent, hogy a munkát szintén megszüntetni szándékozónak, nem akarván magukat hasonló durva megtámadásoknak kitenni s csakis az által lőnek megnyugtatva, hogy a rendőri hivatal személyes biztonságuk fölött őrködni fog s jövőben is minden eshetőleges megtámadás kíméletlen szigorral fog megtoroltatni. — Hergeth Adolf, ki a fenforgó esetben szintén bűnrészesnek látszik, még akkor éjjel elfogatott, Neumann K. pedig jónak látta önkényt jelentkezni a kapitányságnál. Mindkettő a fenyitőtörvényezőknek fog átadatni. (Szép életkor.) Egeresen, Erdélyben legközelebb egy 108 éves ember halt meg. Reggel teljes jó egészségben töltött pipára, s kimenve a pajtában dolgozó fiához, kijelente neki, hogy estig meg fog halni, megnevezte egyszersmind, kiket hívjanak meg a temetésre. Pia látván az öreget jó színben és jó kedélyben, nevetett, s elment az erdőre fáért; mikor haza jött, anja halva feküdt. Mint, a mellette levő asszony reszelte, legkisebb fájdalom nélkül hunyt el.Egyet járt az udvaron, bement a házba, egy ital vizet kért, lefeküdt s többé egyetlen egy mozdulat sem volt látható. (Alapnevelők egylete) Rapos József, az alapnevelőket képző intézet igazgatója a közoktatási budget alkalmából egy emlékeztető kérvényt nyújtott be a képviselőházhoz, ezenkívül pedig egy iratot köröztetett a képviselők között, melyben az általa 1868-i nov. 21- kén a kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő czimü egyesület javára kért 150 ezer forint szükségességét bővebben indokolja. — Ugyancsak Rapos József igazgató a nevezett egyesület elnökéhez Ürményi József úrhoz egy nyilvános tiltakozást intézett azon választmányi határozat ellen, mely az ő elnöki téves indítványára i. e. január 29-én hozatott, mely őt az intézet igazgatói helyéről fölmenti és fölebbez a közgyűlésre. (Az „országgyűlési gyakornokok testülete“) f. hó 27-én d. e. 10 órakor tartja az országházban XI ik nyilvános közgyűlését. Tárgya : „A kozm a politizmusról“ (szónoklat) Hórn Józseftől. Balogh Andor elnök. (Szigligeti csak most lett valósággal Szigligeti.) A hivatalos lapban olvassuk: „Szathmári József Eduárd író és szinházi tag saját, továbbá Mária, Anna, Jolán, Aranka, József, Francziska, és Mór nevű gyermekei vezetéknevüknek „Szigligeti„-re kért átváltoztatása folyó évi 2691. számú belügyministériumi rendeletettel megengedtetett. (Rögtöni halálozások) Prokopiusz Ágoston aszódi születésű 47 éves nőtlen napszámos a kerepesi uti 56 sz. lakásán tegnap reggel hirtelen meghalt. Tegnap esti 11 órakor Kubát zöldfa-utczai tánczmester bejelentette a kapitányságnál, hogy táncztermében egy előtte ismeretlen fiatalember hirtelen összerogyott s hihetőleg azóta meg is halt. E jelentés alapján egy rend biztos küldetett ki s már ekkor a fiatal ember csakugyan halva találtatott. Oka gutaütés volt. Nála találtatott a többi közt egy Popovits névre szóló postai vevény, egy szivar és dohánytartó, egy pénztárcza 5 krnyi tartalommal kés egy ezüst óra ezüst lánccal. Mindkét hulla a kórházba szállíttatott. (Nőtlenségi adó.) Nagy-Kőrösön a nőegylet egyik legutóbbi ülésében érvülan hozták fel, hogy a nők erényesebbet, volnárí-»t, hogyha a férfiak annak idején nősülnének. Az eszme élénk visszhangra talált, s egy másik nő rögtön indítványoza is, hogy a férfiak nőtlenségi adót fizessenek, mely valóságos progressiv jelleggel bírna, amennyiben az évek növekedtével szaporodna. (A londoni botrány pör.) Loon társas köreit most kiválólag foglalkoztatja ama pör, melyet sir Charles Mordaunt baronet, neje ellen indított. A vád házasságtörésről szól, melyet a lady többekkel, nevezetesen a walesi herczeggel követett volna el.Sir Mordain, 33 éves, előbb az alsóház tagja volt, s családjának neve Anglia legtiszteltebb nevei közé tartozik. Neje 22 éves, szintén igen kiváló családból származik, híres szépség, s Atbolebg valamint earl of Dudleyvel rokonságban áll. A házasság három évvel ezelőtt történt s a fiatal pár boldogul élt egészen múlt évi márcziusig.Ekkor a nő leánygyermeket szült S bevallotta férje,k, hogy nem ő a gyermek atyja. A férj az önvallomást kezdetben beteges képzelgésből eredetnek tekintő, de midőn neje e vallomás mellett állhatatosan megmaradt, s egyéb tények is bizonyiták azt, meginditá a váló pert. Vádló és védő ügyvédekül a legkitűnőbb jogászokat hívták fel. A védelem arra szorítkozik, hogy a nőt őrültnek, önvallomását semmisnek tüntesse fel. A vádló fél bevallja, hogy a nőnek őrültségi rohamai vannak, de állítja, hogy ez csak tettetés, s különben is a vallomást előbb tévé, sem mint a rohamok megszállták. A férj vádjai a XXVII. És a többi ismerősök. Szeretném írni, hogy a végzet sújtó kara üldözőbe vette Darvasyt, megboszulandó egy szegény lány irányában elkövetett hitszegését Fájdalom! nem lehet, ő megint ünnepelt hőse a fényes termeknek. Sokat suttognak valami csípős történetkéről, de ez őt még érdekesbé teszi. Mulat, szerepel s új áldozatot keres. És a közvélemény ? A közvélemény ingatag náci, melyet a szellő jobbra-balra lenget. Bálványozza a fénylőt, de ki elbukott, azt meghajgálja, ha tegnap még vállain hordozta is. Darvasy Emil még ragyog, s így kerülete alig várja, hogy közlelkesedéssel képviselőjéül újra megválaszthassa. Hol itt az igazságszolgáltatás ? Keressük az életben. Nem mindennapi dolog-e, hogy az igazaknak el kell veszni, míg a bűnösök diadalmaskodnak ? Van azonban a dolognak másik oldala is. Néha csak késik a büntető kar, tán azért, hogy jobban halmozódjanak a vétkek, s annál erősben sújthasson. Ettől az illetők olykor reszketnek, mig a tiszta jellemek szilárdul futják meg földi pályájukat. Itt van Monostori, jelenleg erényes szép nejével Pesten időzik, hogy több külföldi társulatokkal finomított vasra s mindenféle gépekre szerződéseket kössön. Innen a Gardatóhoz készül özvegy sógornéját meglátogatni. Janka gyermeki örömmel kíséri őt, s erősen feltéve magában, hogy minden erejét s rábeszélő tehetségét arra fordítandja Margitot körükbe hozni, mely feltételében férje meleg támogatást ígért. Ügyeit szerencsés sikerrel befejezvén ép útra készültek Olaszország felé, midőn a szánalomig kopott öltözetben egy uracs toppan be hozzájok, s egész fesztelenséggel üdvözli Monostorit. — Ez itt bizonyosan a grófné, mond az uracs kérlek mutass be. — Báró Szentury. — Olvastam az idegenek lajstromán nevedet, kezdé Szentúry, s el nem mulaszthatom, hogy ily régi pajtással kezet szoritni ne siessek. — Örvendek. És te még mindig legény életet élsz ? — Mit tegyek ? nagynéném nem akar meghalni, már néhányszor igen beteg volt, s én kezeim közt véltem tartani az örökséget, de azok az ostoba orvosok elütöttek tőle. Jankának elég volt ennyit hallani, hogy emberét kiismerje, azonnal másik szobába sietett. Szentúry csak e pillanatot látszik lesni, mert azonnal elkezdő : — Kedves barátom ! Jobb időkig nem kölccsönözhetnél nekem ötszáz forintot, reméltem nem maradok sokáig adósod. Nagy bajtól mentesz meg. —■ Ha czélját látnám, s valakit valóban megmenthetnék, nem ötszázat, de ötezret sőt többet sem sajnálnék. — Köszönöm barátom, e pillanatban csak ötszázra van szükségem. — Kidobni annyit nem szeretek. Szentury már nagyon megszokhatta az efféle válaszokat, mert parányit sem indult fel rajta hanem iparkodott bizonyítgatni, mily hamar lesz képes adósságát leróni. Monostori nem hajlott. — Csak nem hagytok elveszni ? mond Szentury. — Dolgozzál, tanácsra Monostori. — Én? — Igen. — De mit ? — Szépen zongorázol, egészen birod a franczia nyelvet, adj órákat. — Én Szentúry báró szabókisasszonyokat, s házmester urfiakat tanítgassak ? .. . Mit mondana a világ ? — Azt, hogy a társadalomnak hasznos egyéne vagy. A mai korbanhenyélni kés nem dolgozni szégyen. Isten velünk. Két óra múlva Monostori szeretett nejével útban volt Olaszország felé. Szentúry pedig elővette az idegenek lajstromát, onnan ismerős nevet kikeresni. (Végs.) csak lassan történhetett a sok kocsi miatt s az utolsó vendégek éjfél után két óra tájban juthattak kocsijukhoz.