Pesti Napló, 1870. február (21. évfolyam, 24-47. szám)

1870-02-25 / 45. szám

45. szám Péntek, február 25. 1870 21. évi folyaa­m. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. szám. I. emelet. E­pp szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tételek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal : Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: ▼*g7 helyben, házhoz hordva: K_'C37 évre . . . 22 frt. Félévre. . . . 1X frt Negyedévre ... 5 s 51 k.­ Két hóra................. 3 „70 krt Egy hóra .... 1 „ 85 kr. Hirdetményes díj-9 hasábos petitsor egyszeri be­­etetésnél 5 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt­ tér . 5 hasábos petit­sor 25 új kr. Pest, február SS. A Mint már említők a spanyol carlista párt előkészületeket tesz legközeleb új szerencsét próbálni. A franczia kormánynak állítólag a bizonyítékok kezeiben vannak, hogy ama párt agitatióit a franczi­a legitimisták ha nem elő­idézték, de minden esetre nagy mérvben segí­­tik. Don Carlos e párttal egész szerződést kö­­tött, melynek értelmében trónrajutásának eseté­re kötelezi magát, hogy a legitimisták terveit Francziaországban lehetőleg segítendi. A fran­czia legitimisták minden carlista tisztnek 150, minden katonának 40 franc segélyt nyújtanak. A praetendensnek továbbá bizonyos számú fegyvert és munitiót is szereznek és magukra vállalják, hogy azt a határokon átcsempészik. Az actió első határideje február 16-ra volt ki­tűzve s főleg Navarrában tettek nagy előkészü­leteket. Azonban a kitörés czélszerűségi okok­ból máskorra halasztatott s még most titok, mi­­kor veszi újra kezdetét. A franczia kormány a határkerületek hatóságainak szigorúan meg­hagyta, hogy a spanyol emigránsokat és fran­czia párthíveket a legszigorúbban szemmel tart­sák. Ezenkívül felhívta a madridi kormányt, hogy hason, rendszabályokat foganatosítson.Don Carlos mint magánsürgönyünk említi már el is hagyta Francziaországot. Azon négyszáz húsz egyén közül, kik a 7-én kezdődött párisi zavarok alkalmával elfogat­­tak, 108 szabad­lábra állíttatott, 125 lázító kiál­tások, fegyverviselés stb. vádja alatt, 150 pedig „ideiglenesen s részletes vizsgálat fentartása mellett, az állam biztonsága elleni merénylet­ben való részvétel vádja alapján fogságban tar­tóztattak. — Lyonban a sorozás alkalmá­val némi demonstrátiók fordultak elő. Csoportok vonultak az utczákon végig a Mar­seillaiset és a girondiak dalát énekelve és „vive Rochefort“-ot kiabálva. Csak azok, kik ez utóbbit kiálták, íro­­gattak el. Verekedésre nem került a dolog. Az olasz parlament megnyitásának előesté­jén az ottani lapok nem igen kellemes képet rajzolnak a minisztérium helyzetéről. Első­sor­ban a legbefolyásosabb lapok küzdenek ellene és valószínű, hogy a képviselőház tekintélyes tagjai is megtámadják azt. Így tehát nem sok kilátás van arra, hogy az ország pénzügyi és közigazgatási újászervezése a jövő sessióban csak egy lépéssel is előbbre fog haladni. Főleg a pénzügyi kezelés ellen irányozandja az ellen­zék támadásait s miután a kamra feloszlatására gondolni sem szabad, mert csak az ellenzék malmára hajtaná a vizet, a minisztérium nehezen fog mást tehetni, mint visszalépni. Izlandból ismét egy agrár és fent bűnténynek híre érkezett. Drimlongban ugyan­is három egy angol földesurnál szolgáló pásztor lakására lőt­­t kés az ajtókra fölhívások voltak szegezve, melyben a pásztoroknak halálbüntetés terhe alatt megparancsoltatik, hogy mártius 1-ig oda hagyják állomásaikat. A fent bűntény még szomo­rúbb. Dublinban valaki, ki egy korcsma ajtajá­nál állott, a közeli folyam mellett este 10 óra tájban kétszeri villámszerű fényt látott. Erre egy ember sietett feléje, de útközben összero­gyott. A néző a korcsmabeliekkel azonnal se­­gélyére sietett s az illetőt egy kórházba szállitá, de a szerencsétlen még útközben meghalt. A ha­lott egy Muttan nevű ólomöntő volt. Szive és testének alsó része volt átlőve. Négy egyén azon gyanú alatt hogy a merénylet­et elkövető rögtön elfogatott, töltettek be eddigelé a sárosmegyei fő- és a mármarosmegyei altanfelügyelői állomások. S­z­i­v­á­d­y Áron átcsap az általános vita terére, beszél az akadályokról, melyek a népok­­tatás haladását gátolják s kijelenti, hogy a val­lástanítás legnagyobb akadálya a népnevelés haladásának, s bőven kifejti az okokat, melyek ezen állítását támogatják. Felhívja a miniszter figyelmét a népoktatási törvény 52. §-ára, melyben a tanórák maximuma meghatároztatik, mert ha ezen maximum legnagyobb részét a vallástanítás veszi igénybe, mi marad fenn a nép valódi nevelésére. Hogy népoktatási törvé­nyünknek vannak hiányai, annak bebizonyítá­­sára szónok hivatkozik a „P. Napló“ tegnapi czikkére s kéri a minisztert, hogy legyen figyel­mes az említett törvény végrehajtása körül. Körmendy Sándor a tanfelügyelők el­járásának hiányairól szól. Ajánlja ez ügyet a miniszter figyelmébe,mert különben az előirány­zott összeg kidobott pénz lesz. Szükségesnek tartja, hogy minden 45 iskolának egy felügye­lője legyen. G­o­n­d­a László általában hiányosnak tartja a tanfelügyelői rendszert. S­i­m­o­n­y­i Lajos b.­szintén nem érzi magát nagyon hajlandónak a tanfelek költségeit megszavazni, mert látja, hogy a miniszter kinevezései részben roszak, s hogy egyéb intézkedései e felügyelőségek körül is ezél t tévesztettek.Mindazonáltal mivel reményű, hogy jövőben nem igy lesz, megszavazza ez egy­szer a költségeket. Majoros István nem szavazza meg a költségeket. A 7. rovat 128.840 írttal megszavaztatik. A 8. rovat, utazási pótlék 34.700 fttal megszavaztatik. A megyei iskolata­nácsok utazási pótlékai fejében előirányzott 80 ezer ft helyett 40.000 ft, irodai szükségletekre 2300 ft s igy a III. czimre összesen 234,000 frt szavaztatik meg. A ház áttér a IV. czim tárgyalására. A képviselőház febr. 25-iki ülése. Somssich Pál elnök d. e. 10 órakor meg­nyitja az ülést. A kormány részéről jelen vannak : E­ö­t­v­ös J. b., F­e­s­t­e­t­i­c­h Gy. gr. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök bejelenti a beérkezett irományokat. K­o­­v­á­c­h László benyújtja több jász és heves me­gyei község kérvényét a hat­van-miskolczi vasút tárgyában. A ház napirendre tér. Napirenden van a vallás és közoktatási minis­zer költségvetésének részletes tárgyalása. A III. szám 7. rovatánál, a népnevelési tanfel­­ügyelők részére előirányzott 128.840 frtnál, H­­ a b­á­r Manó kérdi a ministert, miért nem A „Pesti Napló“ tárczája. A kék Tér. Regény. Irta Degré Alajos. XXVI. A sora néha igen a veszélyen. (Vége.) E küzdelem, s beszélgetés kimerité erejét, mert alig adá ki fentebbi parancsát, feje aléltan hanyatlott hátra a támlányra. Margit rémülten ugrott fel. Látogatója életjel nélkül feküdt. — Szegény barátom! sohajtá, meglehet már kiszenvedtél anélkül, hogy nemes tervedet be­végezhetted volna. Mindegy rám nézve, tán nem érdemlem, hogy e derék szív mely önzéstelenül bevült értem, mint sajátom szűnjék meg dobog­ni, én azért jogot érzek tőle, mint jegyesemtől elbúcsúzni. Te megakartál menteni, a sors vesz­temet határozá.— —Nyugodjál békében. Ezzel ajkait Halmos homlokára illeszté. Halmost ez érintés felvillanyozá; karjai erőt kaptak, s ő a kedves főt keblére ölelvén, oly forrón szok­ta magához, mintha elvinni akar­ná... Lelkész és jegyző megérkeztek, öt percz múl­va Margit Halmos neje volt. A beteg rövid ideig négyszem­közt marad a jegyzővel, végrendeletét készíté, mely szerint Margit a kastélyt, s évenkint húszezer franc jövedelmet örökölt. Az idegenek távoztak, s Halmos e szók­kal : — Lelkem nem! Margit karjaiba omlott. — Nem tudom mit szóljak, viszonzá Margit, te sürgeted, de úgy érzem magam, mint ki az oltárt megrabolja. Pál, ha ez csak szánalom ki­­folyása volt ?! — Margit ! nyomorult lélek az, mely hazug­sággal hagyja el a földet. Hidd nekem, hogy életem legszebb órája ez .... te nőm. . . . kar­jaimban .... el fogsz jönni siromhoz. . . . Mar­, git! én boldogan halok meg .... szerettelek . . imádtalak .... és te nevemet fogod viselni. . Margit ! nö . . m, lel ., ke . . m ! — Pál! barátom, férjem! kiáltással a haldokló fejét keblére ölelé. Pál még egy hálás pillanatot vetett Margitra, s szemeit örökre lezárá, így múlt ki az egyszerű polgárfiú a büszke grófnő karjai közt. A sors néha igen szeszélyes. Margit nem hagyta el a Gardatót,s Halmos sír­ját valóságos virágedénné alakitá, s naponkint meglátogatván azt, szive mélyéből imádkozék. Fővárosi ügyek. Pest, febr. 24. A városi közgyűlés ma d­­után folytattatván 3 óra helyett 4 órakor volt meg­nyitható, mert csak ekkor lett teljes a határozat­képességre szükséges 40 szám. A napirendre kitűzött bizottmányi jelentés és törvényjavaslat sz. k. Pest város törvényhatósá­gának rendezéséről már a múlt gyűlésen lévén elfogadva részletes tanácskozás alapjául, meg­kezdetett a szakaszonkénti megvitatás. Azl­ső czikk egész 9-ig változatlanul fogadta­tott el. A választóképességről szóló 9-ik czikk akkér módosíttatott, hogy a 10 főnyi állami egyenes adón kívül ehhez megfelelő községi adónak fizetése is feltételül tűzetett ki, mi­által az ál­lami tisztviselők, kik a törvény által fel vannak mentve a községi pótlék adó fizetésétől, nem ré­szesülnének a vál­­jogban. Szintén ezen czikk a) és b) pontja M­á­t­y­u­s Arisztid indítványára következőleg módosítta­tott : választói jogot nem gyakorolhat, habár a fennebbi minőstvénynyel bírna is az, ki bűn­tény miatt elítéltetett, míg a büntetést ki nem állotta. A d) pont pedig egészen elejtett. A 10 czikk első kikezdése akkér módosíttatott hogy a megválasztandó képviselőnek nem 30, hanem 24 évesnek kell lennie. A második kikezdés, hogy kik nem lehetnek képviselők, hosszas vitát szül, melyben Királyi, Tavaszy, Csengery, Mátyus, Weisz Ságody, Andreánszky, Gerlóczy, stb. vettek részt, hatá­rozatképes nem lévén a gyűlés, esti­­/2­7 órakor eredménytelenül eloszlott. A budai udvari bál. Pest, febr. 25. A tegnap tartott udvari tánczvigalomra meg volt híva az ország születési, értelmi és vagyoni előkelő világa. A miniszterek közül jelen voltak B­e­u­s­t, A­n­d­r­á­s­y, (ez utóbbi honvéd huszárezredes egyenruhában), Lónyay, Festetich, Mikó, R­a­j­n­e­r; a képviselőház elnöke Somssich, Majláth országbíró, G­a­fa­lo­n­c­z b. katonai országos főparancsnok, Grüne gr. Hohenlohe­rg, Czar­­tom­szky László gr. magyar dísz ruhában, W­e­n­k­h­e­i­m Béla b. Türr tábornok, a franczia, a török, az éjszak-németországi, a major consul és a Budapesten lakó csaknem minden főúr. Az orsz. képviselők közül a balpártból arány­lag többen jelentek meg. Ott láttuk Tisza Kálmánt, Kerkápolyit, Várady Gábort, Kovách Lászlót, Cséry Lajost, Térey Pált, Hertelendy Kálmánt, Tóth Vilmost, Festet, Hollánt, Wahr­­mannt, Simonyi Ernőt, Jókay Mórt, Csernatony Lajost stb. Képviselve volt a curia,különféle minisztérium, a megye, az egyetem s az akadémia több tagja által. A két fővárost Házmann budai, Gamperl Alajos pesti főpolgármester, Thaisz kapitány, Bogisich főbíró képviselték. A polgárság közül láttuk Pergert, Vecseyt, dr. Kovách Sebestyén Endrét, Beregszászyt, Ibl építészt, Sztupa Györgyöt, dr. Szabó Alajost, dr. Rózsayt, stb. Az osztrák és magyar dísz­egyenruhán kívül lehetett látni olaszt, angolt, poroszt, törököt. A honvédek aránylag igen számosan voltak jelen. A polgáriak mind magyar dísz ruhában voltak panyókával , fekete fzakban csak 3 pesti polgár volt. Már esti fél 8 órakor kezdettek a meghívot­tak gyülekezni s Pesten a hídfő, Budán pedig a kiszállási hely , valamint a lépcsők el voltak lepve kiváncsi nézőkkel. A termek a legfényesebben voltak kivilágítva s az arany csillároktól az óriás tükrökből vissza­verődő fény káprázólag hatott. A tánczterem egyik szegletében volt a kato­­nai zenekar számára emelvény készítve, az ab­lakok mélyedéseit szép élővirág díszítmények töltötték ki, s az egyik terem szegletében emel­­kedettebb helyen pamlagok és karszékek, hon­nan a királyné a tánczolókat áttekintheté. Félkilenczkor már annyira megteltek a ter­mek, hogy alig lehetett mozogni, 3/49-kor jelent meg ő Felsége a király és királyné, Jó­­zsef és Lajos Victor főherczegek kísére­tében. A király, valamint József főherczegek is ma­gyar lovas tábornoki díszruhában mentével s kalpaggal jelentek meg. Lajos Victor főherczeg szintén ezen magyar egyenruhát viselte, de mi­vel tánczolt, mente, kard és kalpag nélkül. A királyné sugár termetét kivágott vállas fe­hér habselyem uszály ruha fedé, melyet finom fülle diszített. A ruha szegélyét arany búza ka­lászok folyondár alakban vették körül, s az egész ruhát arany levelek és virágok lepték el. Ezzel összhangzólag volt a gyémántoktól ra­gyogó arany öv, a gyönyörű fej- és nyak­ék. A királynő dús haja habos fürtökben hullámzott alá, s a szép hölgykoszorúnak ő felsége a szó teljes értelmében királynéja volt. A rövid ideig tartott bemutatások után N­o­p­­c­s­a b. főudvarmester jelt adott a táncz meg­nyitására, s azt Esz­ter­házy Lajos hg. An­drás­s­y Manó gróf nejével nyitotta meg. A magyar szövegű tánczrend következő volt: 1. Keringő. 2. Franczia négyes. 3. Csárdás. 4. Polka francaise. 5. Franczia négyes. 6. Csárdás. 7. Franczia négyes és végre 8 Cotillon. A csár­dásokat Sárközy czigányzene-bandája húzta. A táncz folyama alatt a disz ruhába öltözött cselédség nagy ezüst táb­lákon frisstöket hordott körül s a mellék termekben teritett kerek asz­talok körül foglalhattak helyet a b­eázók és fagylaltozók. A két czukrászatban ő felségeik és a dynastia tagjainak arczképeit viselő külön­­féle czukrok dobozok stb. kínálkoztak a vendé­­geknek. Fél tizenegy órakor ő felsége a királyné ud­var­hölgyeivel a számára fentartott Ihea asztal körül foglalt helyet s fél óra múlva ismét vissza jött a társalgási és tánczterembe, hol magának Nopcsa főudvarmester által több urat és hölgyet bemutattatott. A többek közt Simonyi Ernőt, Kis Miklóst, Térey Pált, Kerkápolyit stb. L­á­­n­y­a­i­v­a­l a királyné többször és hosszasab­ban társalgott. A királyné mellett az egész estélyen C­z­i­­­r­á­k­y grófnő helyettesítő a főudvarmesternét. A­hol a király és királyné volt, természetes hogy ő felségeiket azonnal oly sokan környez­ték, miszerint nehéz volt közel juthatni vagy egyik teremből a másikba hatolni. A cotillon befejezte után 1/212 órakor ő felsé­geik és a főherczegek visszavonultak lakosztá­lyaikba s ez jel volt az eloszlásra, mi azonban különfélék. Pest, febr. 25. (Király ő felsége) febr. hó 18 ától kelt elhatározásában b. E­ö­t­v­ö­s Józsefnek a m.­tudományos akadémia elnökévé s Lónyay Menyhértnek ugyanazon akadémia alelnökévé lett megválasztását jóváhagyta. (Kitüntetések.) Ő felségVakano­­v­ich Antal zágrábi országos pénzügyi igazga­­tónak s a horvát-szlavon országgyűlés elnöké­nek a Ferencz József rend csillagos középke­resztjét adományozta.— Schossberger Zsigmond pesti nagykereskedő királyi tanárosi czimet nyert. (Kinevezések.) Gerger Gyula és Bö­szörményi József p. ü. ig. számtisztekké, Gab­­rovitz Ede p. v. fogalmazóvá, Spevák Sándor adóhiv. főtisztté, Hornacsek János és Kussobi János adószedőkké, Csapka Emil ellenőrré, Vis­zi István adóhiv. tisztté, Micske Géza segédtiszt­té, Mayercsak Sándor és Jenney Károly fogal­mazókká, Tabódy József p. v.titkárrá,Nagy Er­­nö, Doll Józ­sef, Balbach Károly, Vitai János,Lo­­wich György, Szelenczey Károly és Germány p. ü. ig. segédtisztiekké neveztettek. (A n­d­r­á­s­s­y gr.) A „P. L.“ beszéli: A közelebb elhunyt dr. Oroszhegyi egykori hon­védőrnagy iratai között Andrássy Gyula gróf­nak egy múlt évről szóló a oly tartalmú kézira­ta találtatott, hogy a ministernek tapasztalván Oroszhegyi szorult helyzetét (ekkor szegény csaknem közel volt az éhhalálhoz) — ezért pil­lanatnyi szükségletre 1­00 frtot csatol a levél­hez s rendelkezett, hogy Oroszhegyi a gróf tit­káránál havonkint 50 frtot felvétethessen. — E tény valóban sokkal fénylőbb, mint mind­azon rendcsillagok, melyek a nemes gróf mellét ékesítik s ami benne a legszebb, a gróf ezen valódi szamaritáni tettét annyira titokban tudá tartani, hogy Oroszhegyi életében semmi hir sem jutott erről nyilvánoságra. Egyszersmind halljuk, hogy Andrássy Gyula gróf értesülvén Bécsben Oroszhegyi halálozásról azonnal távi­ratilag elrendelte, hogy minden temetési szük­séglet saját pénztárából fizettessék ki. (A zsinat.) Bécsből távírják a „P. Lloyd“­­nak . Ide azon határozott tudósítás érkezett, hogy az osztrák és magyar püspö­kök alig említésre méltó kivétel­lel, a zsinatot és Rómát elhagyják. (A nagyváradi takarék-pénztár­­társulat legutóbbi közgyűlésében ötszáz frtot szavazott meg hazafius czélokra, és pedig 300 frtot a honvédmenházra, 200 frtot a Bat­thyány-szoborra Mindkét összeg kézbesítésre a „P. Napló“ szerkesztőségének küldetett be. (Szedőstrike) A Deutsch-féle nyom­­dában történt csetepatéról a következő hiteles tudósítást vesszük: Neuman Károly, Hergeth Adolf és Kristófi Lajos stricke-oló betűszedők tegnapelőtt este 8 óra tájban a városligetből jő­vén, a király-utczai 60. számú házba betértek, hol két utóbbi Deutsch nevű asszonyságnál lak­kik, s mely házban a Deutch féle könyvnyomda is létezik. Neumann K. a lakásba léptekor meg, látván Braumann Károly betűszedőt, ki az álta­­lános stricke daczára is dolgozik, ezt rögtön torkon ragadá, s midőn Kristófi L. őt visszatar­tani igyekezett, ezt is megtámadá, s annyira fojtogatá, hogy Kristófi az egész élét lázban és eszméletlen állapotban töltő. Az esetnek rendes körülmények között különös fontosságot ugyan nem lehetne tulajdonítani, a jelen általános mun­­kaszünetelés alkalmával azonban kiváló fontos­­ságot nyer, mivel a Neumann általi támadás kö­vetkeztében az érintett nyomdában dolgozó né­­hány segéd is annyira megrettent, hogy a mun­kát szintén megszüntetni szándékozónak, nem akarván magukat hasonló durva megtámadá­soknak kitenni s csakis az által lőnek megnyug­tatva, hogy a rendőri hivatal személyes bizton­ságuk fölött őrködni fog s jövőben is minden eshetőleges megtámadás kíméletlen szigorral fog megtoroltatni. — Hergeth Adolf, ki a fen­­forgó esetben szintén bűnrészesnek látszik, még akkor éjjel elfogatott, Neumann K. pedig jónak látta önkényt jelentkezni a kapitányságnál. Mindkettő a fenyitőtörvényezőknek fog átadatni. (Szép életkor.) Egeresen, Erdélyben leg­közelebb egy 108 éves ember halt meg. Reggel teljes jó egészségben töltött pipára, s kimenve a pajtában dolgozó fiához, kijelente neki, hogy es­tig meg fog halni, megnevezte egyszersmind, ki­ket hívjanak meg a temetésre. Pia látván az öreget jó színben és jó kedélyben, nevetett, s elment az erdőre fáért; mikor haza jött, anja halva feküdt. Mint, a mellette levő asszony re­­szelte, legkisebb fájdalom nélkül hunyt el.Egyet járt az udvaron, bement a házba, egy ital vizet kért, lefeküdt s többé egyetlen egy mozdulat sem volt látható. (Alapnevelők egylete) Rapos József, az alapnevelőket képző intézet igazga­tója a közoktatási budget alkalmából egy emlé­keztető kérvényt nyújtott be a képviselőházhoz, ezenkívül pedig egy iratot köröztetett a képvi­selők között, melyben az általa 1868-i nov. 21- kén a kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő czimü egyesület javára kért 150 ezer forint szükségességét bővebben indokolja. — Ugyancsak Rapos József igazgató a nevezett egyesület elnökéhez Ürményi József úrhoz egy nyilvános tiltakozást intézett azon választmányi határozat ellen, mely az ő elnöki téves indítványára i. e. január 29-én ho­zatott, mely őt az intézet igazgatói helyéről föl­menti és fölebbez a közgyűlésre. (Az „országgyűlési gyakorno­kok testület­e“) f. hó 27-én d. e. 10 óra­kor tartja az országházban XI ik nyilvános közgyűlését. Tárgya : „A k­o­z­m a politizmusról“ (szónoklat) Hórn Józseftől. Balogh Andor elnök. (Szigligeti csak most lett va­lósággal Szi­gligeti.) A hivatalos lapban olvassuk: „Szathmári József Eduárd író és szinházi tag saját, továbbá Mária, Anna, Jo­lán, Aranka, József, Francziska, és Mór nevű gyermekei vezetéknevüknek „Szigligeti„-re kért átváltoztatása folyó évi 2691. számú belügymi­­nistériumi rendeletettel megengedtetett. (R­ö­g­töni halálozások) Proko­­piusz Ágoston aszódi születésű 47 éves nőtlen napszámos a kerepesi­ uti 56 sz. lakásán tegnap reggel hirtelen meghalt.­­ Tegnap esti 11 óra­kor Kubát zöldfa-utczai tánczmester bejelentette a kapitányságnál, hogy táncztermében egy előtte ismeretlen fiatal­ember hirtelen összero­gyott s hihetőleg azóta meg is halt. E jelentés alapján egy rend biztos küldetett ki s már ekkor a fiatal ember csakugyan halva találtatott. Oka gutaütés volt. Nála találtatott a többi közt egy Popovits névre szóló postai vevény, egy szivar és dohánytartó, egy pénztárcza 5 krnyi tar­talommal kés egy ezüst óra ezüst lánccal. Mind­két hulla a kórházba szállíttatott. (Nőtlenségi adó.) Nagy-Kőrösön a nőegylet egyik legutóbbi ülésében érvül­an hozták fel, hogy a nők erényesebbet, volnárí-»­t, hogyha a férfiak annak idején nősülnének. Az eszme élénk visszhangra talált, s egy másik nő rögtön indítványoza is, hogy a férfiak nőt­­lenségi adót fizessenek, mely valóságos progressiv jelleggel bírna, a­mennyiben az évek növekedtével szaporodna. (A londoni botrány pör.) Lo­­on társas köreit most kiválólag foglalkoztatja ama pör, melyet sir Charles Mordaunt baronet, neje ellen indított. A vád házasságtörésről szól, me­lyet a lady többekkel, nevezetesen a w­a­l­e­s­i herczeggel követett volna el.Sir M­ordain, 33 éves, előbb az alsóház tagja volt, s családjá­nak neve Anglia legtiszteltebb nevei közé tar­tozik. Neje 22 éves, szintén igen kiváló család­ból származik, híres szépség, s Atbolebg vala­mint earl of Dudleyvel rokonságban áll. A há­zasság három évvel ezelőtt történt s a fiatal pár boldogul élt egészen múlt évi márcziusig.Ekkor a nő leánygyermeket szült S bevallotta férje,­­k, hogy nem ő a gyermek atyja. A férj az önvallo­mást kezdetben beteges képzelgésből eredetnek tekintő, de midőn neje e vallomás mellett állha­tatosan megmaradt, s egyéb tények is bizonyi­­ták azt, meginditá a váló pert. Vádló és védő ügyvédekül a legkitűnőbb jogászokat hívták fel. A védelem arra szorítkozik, hogy a nőt őrültnek, önvallomását semmisnek tüntesse fel. A vádló fél bevallja, hogy a nőnek őrültségi rohamai vannak, de állítja, hogy ez csak tette­tés, s különben is a vallomást előbb tévé, sem mint a rohamok megszállták. A férj vádjai a XXVII. És a többi ismerősök. Szeretném írni, hogy a végzet sújtó kara üldözőbe vette Darvasyt, megboszulandó egy szegény lány irányában elkövetett hitszegését Fájdalom! nem lehet, ő megint ünnepelt hőse a fényes termeknek. Sokat suttognak valami csípős történetkéről, de ez őt még érdekesbé teszi. Mulat, szerepel s új áldozatot keres. És a közvélemény ? A közvélemény ingatag náci, melyet a szellő jobbra-balra lenget. Bálványozza a fénylőt, de ki elbukott, azt meghajgálja, ha tegnap még vállain hordozta is. Darvasy Emil még ragyog, s így kerülete alig várja, hogy közlelkesedéssel képviselőjéül újra megválaszthassa. Hol itt az igazságszolgáltatás ? Keressük az életben. Nem mindennapi dolog-e, hogy az igazaknak el kell veszni, míg a bűnö­sök diadalmaskodnak ? Van azonban a dolognak másik oldala is. Néha csak késik a büntető kar, tán azért, hogy jobban halmozódjanak a vétkek, s annál erősben sújthasson. Ettől az illetők olykor resz­ketnek, mig a tiszta jellemek szilárdul futják meg földi pályájukat. Itt van Monostori, jelenleg erényes szép ne­jével Pesten időzik, hogy több külföldi társu­latokkal finomított vasra s mindenféle gépekre szerződéseket kössön. Innen a Gardatóhoz ké­szül özvegy sógornéját meglátogatni. Janka gyermeki örömmel kíséri őt, s erősen feltéve magában, hogy minden erejét s rábeszélő tehetségét arra fordítandja Margitot körükbe hozni, mely feltételében férje meleg támogatást ígért. Ügyeit szerencsés sikerrel befejezvén ép útra készültek Olaszország felé, midőn a szánalomig kopott öltözetben egy uracs toppan be hozzájok, s egész fesztelenséggel üdvözli Monostorit. — Ez itt bizonyosan a grófné, mond az uracs kérlek mutass be. — Báró Szentury. — Olvastam az idegenek lajstromán nevedet, kezdé Szentúry, s el nem mulaszthatom, hogy ily régi pajtással kezet szoritni ne siessek. — Örvendek. És te még mindig legény életet élsz ? — Mit tegyek ? nagynéném nem akar meg­halni, már néhányszor igen beteg volt, s én ke­zeim közt véltem tartani az örökséget, de azok az ostoba orvosok elütöttek tőle. Jankának elég volt ennyit hallani, hogy em­­berét kiismerje, azonnal másik szobába sie­tett. Szentúry csak e pillanatot látszik lesni, mert azonnal elkezdő : — Kedves barátom ! Jobb időkig nem kölc­csönözhetnél nekem ötszáz forintot, reméltem nem maradok sokáig adósod. Nagy bajtól men­­tesz meg. —■ Ha czélját látnám, s valakit valóban meg­menthetnék, nem ötszázat, de ötezret sőt többet sem sajnálnék. — Köszönöm barátom, e pillanatban csak ötszázra van szükségem. — Kidobni annyit nem szeretek. Szentury már nagyon megszokhatta az efféle válaszokat, mert parányit sem indult fel rajta hanem iparkodott bizonyítgatni, mily hamar lesz képes adósságát leróni. Monostori nem hajlott. — Csak nem hagytok elveszni ? mond Szentury. — Dolgozzál, tanácsra Monostori. — Én? — Igen. — De mit ? — Szépen zongorázol, egészen birod a fran­czia nyelvet, adj órákat. — Én Szentúry báró szabókisasszonyokat, s házmester urfiakat tanítgassak ? .. . Mit mon­dana a világ ? — Azt, hogy a társadalomnak hasznos egyéne vagy. A mai korban­­henyélni kés nem dolgozni szégyen. Isten velünk. Két óra múlva Monostori szeretett nejével út­ban volt Olaszország felé. Szentúry pedig elővette az idegenek lajstro­mát, onnan ismerős nevet kikeresni. (Végs.) csak lassan történhetett a sok kocsi miatt s az utolsó vendégek éjfél után két óra tájban jut­hattak kocsijukhoz.

Next