Pesti Napló, 1870. február (21. évfolyam, 24-47. szám)

1870-02-14 / 35. szám

35. szám. Szerkesztési iroda: Ferenc.iiek-tflre 7. isim. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a Kii adó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Hétfő, február 14. 1870. 21. évi folyam. Hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼ Egy helyben, házhoz hordva: Egész évre ... 11 írt Félévre. . . . 11 frt. Negyed évre ... 5 „ 50 kr. K 1 hóra................... 3 „ 70 kr. E.:v hóra .... 1 „ 85.kr. 9 hasábos petitsor egyszeri 1 detésnél 3 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Fest, február 14. /­. Pakis újólag nyugodt. Az utóbbi évek orgiái igen józan hangulatot keltettek minde­nütt. A „Journal des Debats“ figyelmezteti a külföldi közönséget, hogy ne higgjen azon túl­zásoknak, melyeket némely oldalról a zavaro­kat illetőleg terjeszteni szeretnek. „Páris szokott ügyeit végezi a­nélkül, hogy zavargások nyug­talanítanák, melyek — jól megnézve őket — csekélyebbek, mint azok, melyek a múlt június­ban voltak.“ A főszerepet Páris gamin­jai játszik s az elfogottak között számos olyan is található, ki a gyermekéveket még át sem lépte. Annál nagyobb azonban ama mozgalom, mely a láza­dás folytán a törvényhozó testben uralkodik. Az ellenzék igen heves támadást intéze a miniszté­rium ellen s miután operatióit a személyeskedés terére is átvitte, minden oldalon igen elkeseríti a kedélyeket. Napóleon császár 8-án este azt hrtve, hogy személyes beavatkozására is szükség találna lenni. Egész éjen át katonai öltönyében virasz­­tott, minden pillanatban készen hadsegédével líra ülni. A „Paris Journal“ szerint,mondá: azt hiszem, hogy a veszély idején a parlamentáris minisztérium nem fogja nekem megtiltani, mi­szerint a hadügyminiszter mellett lóra ne üljek.“ A „Figaro“ szerint pedig azt mondotta : „Adjá­tok vissza a hatalmat 48 órára. Új államcsint csinálok, és ha két nap alatt a zavargókat, kik Párist elnyomják, ártalmatlanokká tettem, ismét behozom a parlamentáris kormányt.“ Az angol parlament felsőházának ellenzéke már mozog. Lord Carrus az oppositio jelen ve­zére, kikelt a trónbeszédben kifejtett kormány­politika ellen. Roszalá, hogy a kormány egy szót sem szólt a gyarmatokról. Lord Granville felelt a kormány nevében. Az alsóházban Gladstonet és D’Israelit egyaránt üdvözlék barátaik. Ez utóbbi igen szép beszédet tartott a kormány el­len, de meg nem akadályoztatá a felirat elfoga­dását, mely a kormánypolitikát helyesli. A porosz trónbeszéd, melylyel Bismarck gróf tegnapelőtt az országgyűlést bezárta egy szóval sem érinti a külpolitikát, hanem tisztán a belügyekkel foglalkozik. Az észak-német par­lament új ülésszakát ma nyitja meg személyesen a porosz király. Az olasz kormány néhány hét előtt Guerri­­eri­ Gonzagát küldé Napóleon császárhoz a sep­­temberi conventió visszaállítása a franczia csa­patoknak Rómából leendő eltávolítása ügyében. Ollivier e követnek állítólag következőket mon­dott a szeptemberi egyezmény felől : „Olaszor­szág azt hitte, hogy ez egyezmény oly eszköz, mely által hosszabb vagy rövidebb időn át is morális uton Rómába juthat. Francziaországra ellenben e szerződés Olaszországnak határozott lemondása Rómáról volt. Önöknek Florenczet nem ideiglenes hanem végleges fővárosnak kel­le kijelenteniük s a pápával kiengesztelődniök, mit F­rancziaország megkönyebbitett volna.“ A Törökországból jövő hírek meglehető­sen nyugtalanító jelleggel bírnak. A porta az Albániában és Herczegovinában lévő nagyobb hadcsapatok főparancsnokává a kitűnő kato­nai hírnévben álló Dervisek pasát nevezte ki. A katonaság különben még mindig szaporít­­tatik.­­ Konstantinápolyból azt írják, hogy Garibaldi, ki a görög comitének már előbb 4000 fegyvert ígért, kilátásba vette, hogy személye­sen Görögországba megy. Mintegy 2000 veres inges fogná őt kisérni. Garibaldi levelében azt mondja, hogy a szultán és a pápa az emberiség legnagyobb ellenségei s mindkettőt meg kell uralmuktól fosztani. — A képviselőház mai ülésében a belügymi­nisztérium költségvetését tárgyalta. A hivatalos lap jövedelme czím alatt a „fedezet“ rovatba 15 ezer forint vétetett fel. A pénzügyi bizottság vé­leményezése nyomán a ház odautasította a mi­nisztériumot, hogy a magánosoknak kölcsönzött tőkéket azonnal mondja fel és a befizetendő pén­zeket csakis magyar állam-, földtehermentesítési és magyar föld­ hitelintézeti papírokban helyez­ze el. A rendkívüli szükségletnél az erdélyi biztosság szükségessége iránt vita támadt. A „Pesti Napló“ tárcíijja. A kék vér. Regény, írta De­gró Alajos. XXII. Az arcz tűrhet parancsot, de a szív nem. (Folytatás.) A lépcső­k aljához érve, még egyszer körül tekinte Sziklaváry. Hirtelen elkezdett inogni, leánya karját elbocsátá, mindkét kezével szivé­hez kapott, s idegrázó hangon mondá : — Gittám! bocsáss meg! Azután néhány csepp vér nyomult ajkbra, s holtan rogyott le. Margit éles sikoltással ráborult. — Atyám! szeretett drága atyám! végy ma­gaddal. Kívüled senkim. Margitot ab­ltan, Sziklaváryt pedig halva vit­ték vissza az ősi kastélyba. A­ki egy percz előtt látta Sziklaváryt, alig hihetné, hogy ezen férfiúnak a fájdalom miatt szive megrepedt, s tán ép a külső erőködés fo­kozd­a belső vihart. Végfohászai iránt az ég nem volt könyörte­len, mert őseihez a családi sírboltba került. Ezt az egyet nem bírta Széki úr megtagadni, ha nem akart a nép dühével daczolni. De a családján esett sérelem főtényezője ke­zei közt volt, s fel is tette magában, hogy meg­alázza a büszke vért, mely egykor őt akará megalázni. A­mint értésére esett Margit üdülése, hozzá sietett. Margit nem mulasztá el köszönetét nyilvání­tani, hogy a báró boldogu­lt atyját a családi sír­boltba temetteté. — Végre, emberek vagyunk, ha mindjárt vannak is lények, kik azt hiszik, hogy máskép alkotják, más vér folyik ereikben, más szív dobog kebelekben, a halál megmutatja egyen­lőségünket. Tettemért nem várok köszönetet. Hanem most másról van szó; a holtak nyugod­janak békében, s gondoskodjunk az élőkről. Mit fog kezdeni a grófnő ? — Mennyiben érdekli az önt ? — Mert sokkal tovább álltam viszonyban boldogult atyjával, semmint tanács és segély nélkül elbocsáthatnám kegyedet. — Nem fogadom el sem egyikét, sem mási­kát. — Kegyed szép és fiatal.. . a világ nyelve rész... vigyázzon. — Uram! — A legjobb indulattal beszélek. A grófnő tökéletes franczia.. Margit kicsinylőleg mosolygott. — Kitűnő képzettséggel bir a zenében. — Nos aztán...? — E kastélyban élnie is tán kellemesb lesz mint másutt. . . — Nem bírom eltalálni.. — Pedig igen egyszerű. Nekem van egy ti­zenegy éves leánykám, ha annak képezését elvállalná. — Köszönöm uram, elvállalom, s ígérem hogy mit magam tanultam és tudok, iparkodni fogok vele is megismertetni. Széki bősz rakodott, hogy a lesújtott nő aján­latára oly hamar ráállt, nem esvén módjába el­­hagyatottságát, nyomorát s kétségbeejtő helyze­tét oly élénken ecseteln hogy megtörve, könyvi­­ben fuldokolni láthatná azt, ki büszkeségből visszautasitá az összeköttetést, melyet ő és fia egykor annyira óhajtott. Széki azt hitte tűzre olajat fog önteni, vagy puskaporos aknába égő kanonerot dob, s a leg­rosszabb szándékkal jót jön, mert nyílt sebre enyhitő balzsamot nyújta. — Ez a lány, gondolá Széki, vagy igen osto­ba, vagy felette ravasz, s most fogja akarni fiam elnyerését. Szemmel tartom. — Ez az ember gondolá Margit még­sem oly rész mint hívem, sorsomról gondoskodik, s e pillanatban alig tehetett volna valaki kedvezőbb ajánlatot. Itt maradhatok atyám hamvaival, naponta fölkereshetem gyermekéveim kedvencz helyett visszaemlékezése­kben élhetek, . . . való­ban ez több mint a­mennyit reméltem. — E szerint grófnő . . ? — Ha megelégedéseket elnyerhetem, Szikla­váron fogok maradni. — És igy, esté csípősen Széki, még is csalá­dunk tagjává lön, mert mi azt, ki gyermekünket neveli, ki naponkint asztaltársnak családtagnak­­ tekintjük.­­ Margit hidegen megbajta magát. Széki nem tudta bámulja-e ezen nyugalmat, vagy féljen tőle ? . . annyi bizonyos, hogy szinte bánni kezdé tettét. Eljött, s meg akará szégye­­nilni ezen büszke szerencsétlent, s maga szenve­dett hajótörést. Olyatén képet csinált, mintha szájában kedvencz süteményt forgatván, véletlen nyelvébe harapott volna. Minő fensőbbségi szerepet készült­­ az elha­gyott árva ellenében játszani, s mennyi érvet ígért volt lelkének a gyönyör, mit a megtört büszkeség fájdalmából meríthet. Margitot meg­alázni­ fölért egy kedvező végrehajtással. És úgy járt mint a vadállat, mely tombol, ordít, s egy óriást széttépni kész, mig belép hoz­zá valami gyönge hölgy, ki delejes tekintetével úgy parancsol neki, hogy meghunyászkodik. Margit volt az, ki a fensőbbséget gyakorlá. Széki pedig szándékba vett szerepéből egé­szen kiesve úgy távozott, mint azon birótól, ki a megvesztegetési összeget szeme közé dobta. — Tehát van hivatásom, s a kenyérkereseti pályára léptem, sóhaj­tá keserűn Margit. Azt mondják dolgozni nem szégyen, majd meglátom fognak-e jobban tisztelni mint eddig, vagy csak annyira is ? . . . de mit törődöm ilyenekkel, én meghaltam a világnak és a világ nekem. Megyek fölkeresem növendékemet. E pillanatban női cseléd lépett be, s Halmos Pál urat jelenté, ki a gróf kisasszonynyal szólni óhajtana. Margit a kerevetre ült, végigsimitá omlokát, s mondá, hogy jöhet. XXIII. Kik az élet tengerén hajótörést szenvedtek. Halmos összerezzent, midőn Margitot teljes gyászban megpillantá. A megindulás legbensőbb tisztelet kifejezésé­vel üdvözlé. Margit bánatos mosolylyal fogadd, s helyet jelölt vendégének. Halmosnak kissé várni kellett még roppant felindulása csillapszik, azután az érzelem rezgő hangján rebegé: — Mélyen meg vagyunk hatva a szerencsét­lenség által, mely grófnőt érte. Margit kendőjével szemeit törné. —­ Monostori küldöttje vagyok, ki a barát­ság részvét és szívesség minden nemeit oly őszin­tén és meleg kebellel ajánlja fel mint azt a leg­­szeretőbb testvérnek tehetné. — Köszönöm a részvétet. — Házával, s ha szükség, vagyonával rendel­kezzék a grófnő. — Köszönöm, már biztosítva Vagyok nevelő­­női állomást vállaltam. — Grófnő ! kiálta fel lelkesedéssel Pál, e nyi­latkozata nekem életet ad. — Mennyiben ? — A mennyiben látom, hogy a munka és ke­reset a grófnő előtt nem megvetés tárgyai. — Soha sem is volt az. (Folyt, köv.) A konzulátusi enquete. Bécs, febr. 12. (E.) A konzulátusi enquete bizottság ma tar­totta második ülését, melyben gr. Boust gyön­­gélkedése folytán Hoffmann külügyminiszteri osztályfőnök elnökölt. Az első ülésben kifejezett indítványnak eleget téve a külügyminisztérium mind az előadó elő­terjesztését, mind dr. Becko emlékiratát nyomta­­tatásban a bizottsági tagok közt kiosztatá. A bizottság tehát az elsőbb említett előter­jesztést fogadta el tárgyalási alapul s ez szaka­­szonkint felolvastatván az indítványok és meg­jegyzések megfelelő helyütt tétethettek meg. Minthogy a térszűke nem engedi máskép csak a főbb és érdekesebb mozzanatokat fogjuk rö­viden vázolni, fentartván magunknak, hogy ké­sőbb az egész tárgyalásokra visszatérjünk. Midőn a konsulátusi vizsgálatokról volt szó, a magyar korlstány küldöttjei felemlíték a dua­­lizmus azon szükségét, hogy ezentúl a konzuli vizsga tárgyai közé a magyar állam és közjog, polgári eljárás s a magyar közgazdászati és sta­­t­itikai viszonyok is felvétessenek, mely indít­ványra a külügyminiszteri referens kijelenté, hogy ennek mint jogos követelménynek ezentúl érvényre juttatását a külügyminisztérium köte­lességének fogja tekinteni. A konzuli növendékek létszáma 12-re lévén javaslatba hozva, mely állomások közül 4 a ke­leti akadémiát végzetteknek lenne fenntartva, szóba került egyszersmind a keleti akadémia reformja vagy feloszlatása. Az enquete tetemes része ezen intézmény ellen felszólalt, mely nem inkább a konzuli pályára lépőknek életerős isko­lája, hanem inkább mesterséges nevelési helye azon diplomatáknak, kikből ügyetlen diploma­ták és többnyire a kereskedelem érdekével mit­­sem törődő konsulok válnak.Javaslatba hozatott tehát, hogy legczélszerűbb lenne ezen intézetet az egyetembe olvasztani. Az eszmecsere e tárgyban azonban az által ért véget hogy az elnök kijelenté , miszerint már a külügyminiszter régebben tervezi ezen intézet korszerű reformját vagy talán egészen megszüntetését, és ezen szándékok kivitele nem sokára a valósulás stádiumába lépene. Az eqyéte közhelyeslésével találkozott azon indítványa Cunradi fiumei bizottsági tagnak, hogy a fontossabb tiszt, konzulok mellé legalább fizetéses konzuli növendékek adassanak, hogy ez által a tisztbeli hivataloktól is több é­s sike­resebb eredményt lehessen nyerni. A kereskedelemi kanczelláriákra nézve a magy. kereskedelmi ministérium részéről kül­dött bizottsági tagok kisebségben maradtak azon indítványukkal hogy ezek kanczelláriák ne diplomatákkal, hanem a nemzetgazdasági és kereskelmi viszonyokban már jártassággal bíró egyénekkel talán legczélszerűbben a két állam­­terület kereskedelmi ministériumainak tehetsé­­gessebb hivatnokaival töltessenek be. Az egyéte többsége azonban ezen módoza­tot, mely által a két államterület érdekeit legjob­ban és a dualistikus álláspontnak lehetőleg meg­felelve lehetett volna érvényesíteni elejtette. A többség azon nézetben van hogy a kereskedő kanczelláriák Párisban, Londonban, Berlinben Florenczben, Madridban és Konstantinápolyban álljanak fenn és vezetésök az első követségi titkárra bizassék, ki a szükséges munkálatokat a követség fiatalabb tagja által fogja végeztetni. Igaz, hogy szép volna a diplomatát is a béke és jólét emelése körül buzgólkodva működni látni, hanem azt hiszszük, miszerint ily remé­nyek megvalósulni nem fognak, s hogy diplo­matánkhoz e tekintetben kötött várakozásunk mindig csak prum desiderium fog maradni, eszközt megragad arra, hogy a nevezett javakat visszakaphassa. Ez okból kérvényt intézett a felsőházhoz, melyet F ü n f k i r c­h e n gr. nyúj­tott be, kérvén, hogy miután a nevezett javak jogtalanul vonattak el tőle, mert hagyományilag az időszerinti püspök élvezetére utasítvák, kéri adassák neki vissza annál is inkább, minthogy ez által a szegények szenvednek l­einkább. A kérvényre az urak háza még nem felelt, azonban könnyen azt mondhatná, hogy ha csak ez a baj ezen lehet segíteni,a szegényeknek a püs­pök ur nélkül is ki lehet osztani a segélyt, s valószínűleg bővebben is jutna belőle. Petrino indítványát, mely a Galicziának kért engedményeket valamennyi országra kiterjesz­tetni kéri, a csehek nagy örömmel fogadják, s az indítványozót most egyszerre nagy politikus­sá ütik fel, bár nem hiszik hogy sikere legyen, mert „ a jelen birodalmi tanács — véli a „Po­litik“— tehetetlen az osztrák kérdés megoldá­sára, — s tehát ily indítványt nem bir mél­tatni.“ Bécsi dolgok. (A linczi püspök kérvénye az urak házában. A csehek és Petrino indítványa.) A linczi püspököt Rudigiert, mint tudva van, a ministérium az anyakönyvek kiszolgálta­tásának megtagadásáért egy kis böjtre szorítot­ta a megyében az egyházi alaphoz tartozó Gar­sten és Glink jószágok élvezetét tőle megvonván. A püspök most már restelve a „szilárd magatar­tás“ kellemetlen következményeit minden lehető Orsz. gazd. egyesület. Pest, febr. 14. A magyar országos gazdasági egyesület teg­nap tarta a köztelekben közgyűlését. A strike folytán a közgyűlésnek csak legfőbb tárgyait említhetjük fel, a lehető legrövidebben. Gr. Festetics György elnök távi­ratilag lemondván, megválasztattak elnöknek Lónyay Gábor, alelnököknek K­o­r­­­z­­mics László és Hajós József, s megválasztatott ezenkívül 70 vál. tag. Az egyesület m. é. működéséről szóló jelen­tésből kitűnik, hogy az egyesületnek 524 alapító és 388 rendes évdíjas tagja van. Elhatároztatott, hogy a most 150,000 frtot képviselő, de csak 2­0 50-et jövedelmező köztelket ki fogják építeni. Szóba került ezután a sajt, túró, s vaj kiállí­tás. C­s­é­r­y Lajos ez alkalommal a nagy­ban űzött tejfélék hamisítására irányozá a figyel­met, sürgető ez ellenében a kellő rendszabályok életbeléptetését. Elhatározták, hogy a kiállítás novemberben tartatik meg, Cséry felszó­lalását pedig az igazgatóság figyelmébe ajánlák. A kertészeti vándorgyűlé­sek rendezésére bizottmány küldetett ki; ez októberben fog megtartatni, s a bizottmány vá­lasztja ki a legalkalmasabb várost. Az országos gazdasági congres­­s­u­s tárgyában szintén bizottság küldetett ki, mely az iparegyesület küldöttségével teszi ma­gát összeköttetésbe. Az orsz. gazdasági egyesület által 1864-ben kidolgozott vasut-tervezet, s nevezetesen a ch­inái­ vasutak ügye újra szóba került, de tü­­zetes­ tárgyalását, illetőleg azt, hogy e tárgy­ban netán az egyesület újabban is a kormány­hoz forduljon, a szakosztályra halaszták. Végül említjük, hogy a köztelki részvények kisorsolása a következő eredményt mutató : kihúzattak 122 gr. Károlyi Lajos, 242 Guggen­­berger testvérek, 156 gr. Károlyi György, 55 gr. Széchenyi István, 165 gr. Károlyi György, 9 gr. Almásy Alajos, 237 gr. Festetich Antal, 205 Hunyady grófok, 99 gr. Széchenyi István, 25 gr. Andrássy György, Páriából. A hétfőn és kedden elfogottak száma meg­bízható tudósítások szerint 175-re megy. A Fi­garo az elfogottak nevét is közli. Rochefort kö­vetkező levéllel adott életjelt magáról. , St. Pelagie febr. 9. Kedves Ulbach! Én oly kevéssé vonatkodtam Lissagaray és Amaront barátaimat (kik szinte azon börtönben vannak elzárva) elfogadni, mint a­hogy ők vonakodtak engem látni. Mi együtt töltjük időnket s mindhármunknak soha sincs oka e közlekedést megsz­akitani. Evvel kijaví­tom ama hibát,melyet az ön lapja csak jó ifiszem­ben tehetett. A hírhedt Villemesant lapja ellen­ben elfogatásom alkalmával mindenféle hazugsá­gokat terjesztő. Oly messzire ment hogy fölfe­dezte miszerint én a rendőröket arra kértem, hogy ne bántsanak s ön látható, hogy a Figarót ellen­mondás nélkül hagytam mesterséget űzni. De Villemesant és ön szerencsére kétféle. Most elhagyom önt, hogy épen Lissagaray és Ama­ront-tal ebédeltek. Rochefort, Ulrich de Fonvielle szabadlábra állítatott. Ő azért részesül e kedvezményben, mert a radicális lapok tiltakoztak az ellen, hogy a Bonapat­e-p­e­r egyetlen tanúja megfosz­tásáért azon lehetőségből a herczeg elleni vizs­gálat folyamát szabadon kísérni. Az elfogottak előleges kihallgatása kezde­tét vette. Azon bűntények, melyekkel nagyobb részek vádoltatik, a halálbüntetést vonják ma­guk után, de mivel a halálbüntetés a politikai büntetésekre el van törölve, valószínűleg depor­­tatióra fognak ítéltetni. A „Patrie“ szerint „fontos és igen compro­­mittáló iratok“ alapon, melyek számos elfo­­gottnál találtattak, részletes és nyilvános vizs­gálat fog tartatni. A „France“ is megerősíti, hogy egy a császár élete ellen irányzott merénylet nyomára akadtak, s ennek alapján történtek az elfoga­­tások. Rochefort levelet intéze a törvényhozó test elnökéhez, melyben azon indítványt teszi, hogy a minisztérium polgárháború­ra való lázitás miatt vád alá helyeztessék. E levélnek felolvasását a ház előtt az elnök meg nem engedte s átvéte­lét is megtagadá. Különfélék­ Pest, febr. 14. (Gr. Andrássy Gyula) miniszter­­elnök úr a ma reggeli gyorsvonattal Bécsbe uta­zott. Kíséretében volt Vértessy S. ur. (A hivatalos lap) tegnapi számában közli a honvédelmi minisztérium azon intézmé­­nyét, melyet Debreczen városának ujonezjuta­­léka leszállítására vonatkozó felterjesztésére leküldött. Az intézmény jobbára azon adatokon alapul, melyeket a honvédelmi miniszter és a honvéd, minisztérium államtitkára Tisza Kálmán ebbeli interpellációjára adott válaszukban fel­hoztak. (L. az országgyűlési tudósításunkat a febr. 11-i ülésről). (Kinevezése­k.) Dormány Endre és Dávid Ferencz segédtisztekké neveztettek ki a budapesti fogyasztási adóhivatalokhoz. (A honvédbál­ tegnap szépszámú és dí­szes közönséget vont a redoute termeibe. Volt sok distinguált álarczos is, s a példa bizonyítá, hogy Pesten a nőegyletin kivül más elite álar­czos bálnak is van helye, csak oly czélra ren­dezzék, mely a kiválóbb köröket is érdekli. Honvédbál levél, természetes, hogy a honvéd­ség általán, s nevezetesen a honvédelmi minis­terium is mind ministere, mind más sok tagja által képviselve volt. (A jégünnepély, melyet tegnap a böl­csőde és a magyar gazdasszonyok egylete javá­ba a városligetben rendeztek, a megenyhült idő folytán­­ vízzé vált. 3 óra tájban roppant nagy­­közönség gyűlt ki, de a­mint látta, hogy a kor­­csolyázási tért jó nagy részben viz lepi, oszlani kezdett és viszonylagosan nem sokan voltak, a kik az álarczos menetet s egyéb rendezett tréfás dolgokat nézték. Volt rögtönzött bazár is, hol úri hölgyek mindenféle apróságokat árultak a nevezett jótékony czélokra, melyeknek e mulat­ság bő j­övedelméből jelentékeny összeg jutha­tott. (Megbokrosodott lovak) Teg­nap délután a hatvani­ utczában egy úri hölgyek­kel telt fogatot, mely hihetőleg a városligeti korcsolya ünnepélyre készült vendégeit szállí­tani — a lovak elragadtak s midőn a Zrinyi kávéház sarkán a minden erejét megfeszítő ko­csis a lovakat megállítani s a fogatot más irányba tervelni akaró , a sebes fordulat által egy 17 éves leány elgázoltatott. A lármára s a szeren­csétlenség láttára összefutott constandlereknek sikerült végre a gyeplőt megragadni s a foga­tot megállítani. (Big ami a.) Neszveda Antal postahiva­tali szolga, noha törvényes neje Bélabányán még él,helyben 44 éve daczára egy fiatal leányt nő­sülésre birt. A leendő házaspár magát a terézvá­rosi templomban három ízben ki is hirdetteté, midőn közbejött a Nemesis a leány előbbi sze­retője személyében, ki boszúból vetélytársa elő­tthen, febr. 11. Tegnap íratott alá a szer­ződés a Chollet-féle franczia consortiummal a corinthusi földszoros átmetszése iránt. 18 havi határidő tűzetett ki s a kormány a társaságnak a csatorna mellett fekvő államjavakból 500 hek­tárt átengedett. London, febr. 14. A „Times“ jelenti: Francziaország kijelenté a pápának nem tetszé­sét a pápa absolut irányzata folytán, bár nem fenyegetődzött csapatai visszavonásával kijelen­té, hogy az rég elhatározott dolog, miután kato­nai megszállás nélkül is biztosíthatja az egyházi államok integritását. B­é­c­s­, febr. 14. (10 ó. 30 p.) Hitelrészvény 266.50. Államvasut 378. Lombard 247.70.1860-i 97.10. 1864-i 123. Napoleonhoz 9.89 és fél. An­gol-osztrák 332. Franco 109.50. Tramvay 146 háromn. Szilárd. (A tegnapi magánüzletben) a forgalom igen nyugodt volt. Osztrák k. b. 263. 60—264.10 vétetett. Tramway 1461/2 adatott. Pesti közúti III. kib. 368 vétetett. Szegedi kivi­teli malom 16 adatott. Pesti gabna és értéktőzsde, febr. 14. A gabnaüzlet ma meglehetős volt. Bú­za 5 krral jobban fizettetett. Más gabnanemű­­ek kevés kinálat és gyenge vételkedv mellett változatlanul mar­adtak. Értékpapírokban a forgalom gyenge s a leg­több értékpapir árfolyama nem változott. Magy. v. k- 106 ^2 kelt zámf.; m. hitel b. ke­resett 8­7 72 véte­­tt ; franco b. 483/2 adatott zár­.; angol-magyar b. 98 y2 vétetett; alföldi 172 72, éjszakkeleti 162V2, m. keleti 95V2 véte­tett; pest-budai fővárosi takarékpénztár 09, terézvárosi 313/4 kekt zárt;újpesti 44 kerestetett, Concordia m. 395, első buda­pesti 395 kel­ zárt; pesti közúti III. kib. 369 vétetett; király­serfőzde 153 kerestetett, osztr. hitel b. 266. 20. vétetett; Tramvay 146 3/4 adatott; alagút 98 kelt zárt. valuták szilárdabbak: Napoleon 9. 88 9 91, arany 5.81—5.82 porosz p. u. 1. 822/4 — 1.83.7, Paris 49. 10—49.30. életét kinyomozván, azt a fenyitő törvényszék elé juttatá. (T . z.) Silberstein Ármin házaló két szere­­csenutcza 21. szám alatti lakásán folyó hó 12-én délutén 2 óra tájban tűz ütött ki, mely nagyobb kár nélkül a lakók által eloltatott, csak Silber­stein csekély értékű bútorait hamvaszta el. A „Pesti Napló“ magántáviratai. Bécsi tőzsde. Február 12 Elsőbbs. kötv. 0, . adóment. kamat ez. 3­0&V1 Augsb. 100 dn. ft. 4*­, 103 20 103.46 S0/„ államvaspálya . . 142.— 142..­0 prankf.100 dn. ft. 3°/. 103.30 103.60 8„ „ 1867-ki sor. 141.— 141.50 London 10 f. st. 3“/_ 123 86 128 40 1V.“:::: IS:» TM7oPir,a 100 fres- • 2‘'’*al5 "" Barca-pécsi.................91 — 91.50 Arany és ezüst. p..a A. Cs. arany.................. 581 50 582 5S Bank- CS iparreszv. Napoleondor...............9.87—­9.88 Hitelintézet.............. 2­14.70 204.90 £.»• Friedrichsdor. . 10.30 10.40 Magy. hitelbank. . . 80.75 87.25 Ezüst..........................121.2.121.50 Oszt. nemz. bank 1. . 723.­­725.­ gr . Alsó- auszt. esc. bank 93 8. 942. ne0 Bl Burg 0111 • M. Földhitelint. 5 V/o 90.50 91.­ Hitelintézet............. 263 10 Lloyd........................... 338. 342. 1860...............................97 5'0 Dunagőzhajózás . . . 587. 588. 1864...............................123 60 Által, forgalmi­ bank . 119.50 120.50 Államvaspálya . . . .381 — Pesti lánczhid ....-----—— Napoleon.....................9­84— Főszerkesztő: B. Kemény Zsigmond. Felelős szerkesztő : Urváry Lajos ,, Adva Tartv. _ „ , Adva Tartv Által, államados.------------------Vaspalya-reszv. --------------------5»/. bankjegy kamat. 60.50 60.60 vasul (psatr.). 8140. 3155-ezÜst 70 45 70 55 A118.1“ ....................3M7.— 383.— 41/ ./Metalllquea”. . Déli » • MG. 60 (246.80 7o * MMallimiea Tiszai „ . . . . 241.50*242.-4/„ Metalliques . . . ^ erdél”i >( . . ,g6.E0 167,. '• ” ' ‘ ‘ Kolozsvári „ . . 95.25 »5.75 & 11 cm flórái öffvftl­ Barcspécsi „ ..179.­180.— Államsorsjegyek. Alföldi „ . . . 50172 — 1839-ki sorsj. teljes. . 233 — 234.— . „ „ ötödr. . 232 — 233.— Sorsjegyek. 1854-ki ..................... 90.— 90.50 1860-ki „ teljes . 97. 10 97.30 Hitelűit, sorsj 100 ftas 163.25 103.75 ötödr. . 103 — 103.50 DunagSzh. . 100 „ 99.— 100. 1804-ki „ 100 fttal 122.75 123.— Triesti.... 100 „ 124. 126.— „ .... 60 „ 61.— 63.— Földtehermentésit. ““•••■ « » “■ Pálffy ■ • • * 40 ., 31. 82. kötvények. d­ary .... 40 „ sg.bo 37.50 n„St. Genois. . 40 „ 32.50 33 50 magyarországi. . . 79.25 79.75 Budai . . . 40 „f 33. 34 bánsági.......... 75.50 76.— Windischgr. 20 „ 20.50 21.50 horvát és slavoniai 84.— 85.— Waldstein . . 20 „ 22.— 23.— erdélyi............. 75.50 76.— Keglevich . . 10 „ 15. ifi!­Rudolf kor.­hg 10 „ 15.50 16.

Next